A mögöttünk hagyott esztendő igazolta az olyan, a közjóra törekvő, a haladó kormányzás felelős és szakszerű gyakorlatát nyilvános szakmai javaslatokkal, elemzésekkel támogató társadalmi szervezet létjogosultságát, mint amilyen a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány is. Soha eddig még nem érezhettük annyira szükségét a jó kormányzás szempontjából megírt elemzéseknek és kritikáknak, mint idén, és örömmel tölt el bennünket, hogy írásainkat itt a blogon, a Facebook oldalunkon milyen sokan olvassák, vagy követik figyelemmel a nyilvánosság azon fórumain, amelyeken hivatkoznak rájuk. Ez számunkra a siker mércéje, hiszen a mi megbízónk a magyar társadalom és nem a mindenkori kormány, még ha javaslataink a kormány számára is használhatók lennének. Nem váltak azzá, mert, ahogy tavaly is írtuk: azt az utat, melyet oly sok szempontból elemeztünk és kritizáltunk az elmúlt esztendőben, az ország vezetői végig akarják járni. Sőt, fokozzák a tempót. Mi természetesen továbbra is figyelni fogjuk a döntéseiket, Önök jövőre is számíthatnak a Haza és Haladás elemzéseire. Néhányat, témájuk szerint is csoportosítva, most ismét a figyelmükbe ajánlunk.
A karácsony előtti hetek a kormánynak a felsőoktatás rendszerét gyökeresen felforgató tervei miatti tiltakozások jegyében teltek. A most érettségiző gimnazistákat lehetetlen döntések elé állító keretszám-módosításokról és azok hatásairól a téma elismert szaktekintélye, Polónyi István írt elemzést, megállapítva, „Az önköltségi tandíj bevezetése – a hallgatók szociális helyzetét figyelembe vevő támogatási rendszer nélkül - a diákhitel mellett is radikálisan csökkenti a keresletet, s alapvetően a kedvezőtlen gazdasági helyzetű, a jövő bizonytalanságaitól félő, a kockázatvállalásra, az egész életre szóló eladósodásra kevésbé hajlandó rétegeket fogja kiszorítani…. a felsőoktatási intézményrendszer nagy tehetetlenségű, de törékeny rendszer. A gyors változások, (fülke) forradalmak, az unortodox tévelygések szétzilálják azt.
Egész évben figyelmemmel kísérték szakértőink a választási rendszer átalakításának folyamatát, kitérve a legalább ilyen fontos választási eljárási szabályozásra is. Akár történeti kronológiai sorrendben, akár a kulcsproblémákra koncentrálva is érdemes végigolvasni Szigetvári Viktor, Tordai Csaba és Vető Balázs írásait, amelyekből a lényeg, a változtatások iránya mindig világossá válik: a választási rendszer szabályait és működését meghatározó változtatások többsége felesleges, vagy politikailag motivált jogkorlátozó intézkedés.
Gazdasági témájú elemzéseinkben két téma különösen fontossá vált az idén. A Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest Alapítványunk számára készített kockázatelemzéseiből valamint technikai kivetítéseiből együttesen kirajzolódik a magyar gazdaságpolitika legfőbb problémája: az unortodox gazdaságpolitika csak egyszeri, a gazdaság rövid és középtávú növekedési esélyeit szétromboló intézkedésekkel tudja tartani a költségvetési hiánycélt, de épp ezen hatások miatt ez rendre kérdésessé válik, és akkor újból jönnek az egyszeri, gazdasági növekedést gátló intézkedések. Az ördögi körből csak egy radikális gazdaságpolitikai irányváltással lehet kijutni.
Másik kiemelt gazdaságpolitikai témánk az uniós források hazai felhasználása és a jövőbeliek megtervezése volt. Dr. Heil Péter erről szóló elemzései elismerik az e tárgyban hozott kormányzati intézkedések mögötti szándékokat, ám ezek megvalósítása sajnos kudarcok sorozatát eredményezték. Úgy tűnik, hogy miközben a következő uniós költségvetési ciklusban kapható források megszerzéséhez szükséges előkészületek tekintetében a Magyarország jócskán megkésett a térség országaihoz képest, a jelenleg is rendelkezésre álló források lehívása és hasznosítása az intézményátszervezések, a pályázati kiírások változtatásai valamint a jó és hasznos programok csekély volta miatt került veszélybe.
Idén tavasszal mutatta be a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány első, átfogó kutatási programjának eredményét. Az egy éves munka célja, magyarországi szegénység vizsgálata és új szakpolitikai eszközök kidolgozása a mélyszegénység csökkentése érdekében. E kutatási program kiterjedt a nem szegény többség számára elfogadhatóbb, de nem megbélyegző, hanem megfelelően ösztönző, feltételekhez kötött szociális támogatások és szolgáltatások hazai bevezethetőségének vizsgálatára is. Javaslatainkról és az azt megalapozó tényekről, vizsgálatokról összegzően itt olvashatnak bővebben.
Új műfajjal bővült idén blogunk repertoárja. Pikó András egy-egy nagyobb téma, probléma elismert szaktekintélyétől kért interjút, a kötetlenebb forma sokszor szenvedélyes vitákat kiváltó megállapításoknak és véleményeknek is helyt adott, mint például az első beszélgetés, melyet Bíró Andrással, az ismert, alternatív Nobel-díjas jogvédővel készített a magyarországi romák helyzetéről, felemelkedésük, társadalmi integrációjuk esélyeiről és a magyar-roma együttélést meghatározó konfliktusok természetéről. Ilyen formában közölhettük még az év folyamán Balázs Péter volt külügyminiszter, volt uniós biztos, Dénes Ferenc sportközgazdász, Gönczöl Katalin kriminológus, Tálas Péter biztonságpolitikus, Finszter Géza kriminológus, valamint Herczog Mária szociológus gondolatait.
Blogunk idei terméséből eddig a legfontosabb témáinkban született írásokat ajánlottuk ismét olvasóink figyelmébe, és bár természetesen nem térhetünk ki az összes elemzésre, néhány egyedi írást úgy gondoljuk érdemes ismét elővenni.
Ilyen Lakner Zoltán hosszabb írása a magyar középosztályról illetve a kormány középosztály-politikájáról. Most is megfontolandó az írás végkövetkeztetése: „Végső soron Magyarországot középosztályosítani kellene. A középrétegek megerősödésén túl a leszakadók és az alsó-közép felemelkedésének útjait kellene megépíteni és nyitva tartani. A középnek is jobb, ha nem egy szakadék tátong alatta. Nem mellesleg a kiszámíthatóság, a stabilitás, netán a bizalom erősödése a társadalom politikai válságtűrő-képességét is fokozná, háttérbe szorítva a populizmust, teret és értelmet adva a felelős döntéseknek.”
Radó Péter oktatáspolitikai szakértő számos írást jegyzett, különösen emlékezetes volt az az elemzése, mely számba vette, hogy az oktatásban a 2010 előtti két évtizedes fejlődésnek melyek a megőrzendő-helyreállítandó értékei, s melyek azok a jellegzetességek, melyekhez nem kell, sőt, nem szabad visszatérni.
Bár a blogunkon megjelent írások többsége a jelenről szól, tudjuk, Alapítványunknak a jó kormányzás gyakorlatát népszerűsítő és megalapozó munkája leginkább a jövő építése lehet csak. Ehhez pedig bizalom kell, az, hogy meg tudjuk beszélni a múlt azon eseményeit melyek ma még végletesen megosztják a magyar társadalmat. 2006 őszén kitört utcai zavargások és az arra adott rendőrségi reakciók megítélése ma talán az a kérdés, melyben a leginkább szembenállóak az álláspontok. A méltányos, egymás szempontjait figyelembe vevő értékelésre tettünk kísérletet a 2006 ősze és a politikai felelősség című bejegyzésünkben – a kialakult vita számunka azt bizonyította, ez nem volt hiábavaló.
A jövőnek szólt alapítónk, Bajnai Gordon volt miniszterelnök év eleji programadó írása is, melyben három legfontosabb tennivalónk kapcsán fogalmazza meg a Köztársaság, a kiegyezés és a kilábalás programját. És úgy gondoljuk szintén ezeket a mindannyiunk számára fontos célokat szolgálta október 23-án, az Egymillióan a sajtószabadságért tüntetésén elmondott, már az Együtt 2014 választói mozgalom egyik alapítójaként elmondott beszéd is, melyet természetesen olvashatnak a blogunkon is.
Köszönjük, hogy figyeltek ránk!
Szerzőink, Bajnai Gordon, Balázs Péter, Bojár Gábor, „Boldog Adorján” „BudgetMaker”, prof. Dr. Csoma Mózes, Csókay Ákos, Csoszó Gabriella, Deák István, Dessewffy Tibor, „deVeloper”, Felcsuti Péter, Ficsor Ádám, Gál Zsolt, Gáli Csaba, Charles Gáti, Dr. Heil Péter, Herczog László, Herczog Mária, Inotai G. András, Korányi Dávid, „kozmalevente”, Lakner Zoltán, Lannert Judit, Leideni Hauser Pál, „Lucius Raetinus”, Mester Zoltán, Molnár György, Oszkó Péter, Parászka Boróka, Pauler Tamás, Polónyi István, „PublicBroadcastHun”, Radó Péter, Reményik Kálmán, Sepsi Tibor, Sz. Bíró Zoltán, Szelényi Zsuzsa, Szemelyácz János, Szigetvári Viktor, dr. Szüdi János, „tiglatpil”, Tordai Csaba, Tunyogi László, Ujlaky András, Vető Balázs valamint a felelős szerkesztő, Pikó András kíván Önöknek boldog új évet!
