A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány „büdzsémagyarázó” projektje, a Közös kassza keretében készült el a költségvetés és a konvergencia program kockázatelemzése, amelyet az alapítvány megbízásából a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest készített el. A tanulmány részletesen elemzi a magyar gazdasági növekedés 2015-ig tartó időszakra prognosztizálható kilátásait, a munkaerőpiaci folyamatokat és a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának esélyeit. A kockázatelemzés úgynevezett technikai kivetítés, amelynek során a szakemberek szigorúan a Központi Statisztikai Hivatal adataira és a Magyar Közlönyben megjelent jogszabályokra támaszkodtak, vagyis nem számoltak a jövőbeni gazdaságpolitikai döntésekkel és a piaci hatásokat is kiszűrték. Ezért a kivetítés nem illeszthető a valószínű folyamatokat forgatókönyvekké gyúró gazdasági prognózisok sorába, ellenben hűen tükrözi a már ténylegesen elfogadott gazdaságpolitikai intézkedések középtávú hatásait. Az alábbiakban a tanulmány legfontosabb megállapításait foglaljuk össze.
Magyarország leszakad
A magyar gazdasági növekedés nem tud tartósan 1 százalék fölé kerülni 2015-ig. Ezt mutatja a május végéig kihirdetett jogszabályok alapján kirajzolódó középtávú makrogazdasági és költségvetési pálya. Ha ezen az úton halad az ország, akkor a következő három évben a költségvetési egyenleg 1,3-1,6 százalékkal lesz rosszabb a konvergencia programban előírtnál, miközben a versenyszektorban foglalkoztatottak száma 50 ezer fővel csökken, az államadósság pedig a GDP arányában 80-81 százalékos marad.
Az alapfolyamatok szerint a magyar gazdaság 2012-ben 1 százalékos recesszióba kerül és még a kivetítési időszak második felében is csak visszafogottan bővül, annak ellenére is, hogy a költségvetési egyenleg jóval lazább annál, mint amit a konvergencia program előírt. Az alappályán tehát hiába válik pozitívvá 2013-tól a növekedési ütem, tartósan nem tud 1 százalék felett stabilizálódni, ha nem kerül sor további költségvetési intézkedésekre.
Az Európában referenciának számító német gazdaságoz viszonyítva a magyar folyamatokat, azt látjuk, hogy a 2010-2015 években összességében Magyarország nem konvergál, hanem leszakad. Amíg 2010 elején még a németországinál 10 százalékkal magasabb kumulált növekedést várt az akkori magyar kormány, a 2010 őszén benyújtott költségvetési törvény ezt 14 százalékra emelte, majd a félévvel később készített konvergencia program már csak 8 százalékra számított. A 2012 tavaszi hivatalos tervekből pedig eltűnt a konvergencia: a 2010 évi indulóértéket mindkét országban 8,7-8,8 százalékkal tervezik meghaladni 2015-re. A mostani kivetítés alappályája szerint 5 év alatt közel 4 százalékos lemaradás várható.
A háztartások fogyasztása 2012-ben csökken, de 2013-tól gyorsabban nő, mint a reál GDP. Összességében a 2012-2015 időszak alatt a reál GDP 4,0 százalékkal, a lakossági fogyasztás viszont 5,4 százalékkal emelkedik.
A bruttó állóeszköz felhalmozás 2012-ben még mindig visszaesik, s 2013-ra ér el a hosszabb távon fenntarthatónak látszó 5-6 százalékos növekedési tartományba. Ennek oka az általánosan kedvezőtlen konjunkturális helyzeten túl a válságadók fennmaradásának beépülése a várakozásokba. A beruházások növekedése rendkívül törékeny, mivel döntő részét mindössze néhány nagyobb, általában már megkezdett projekt jelenti.
Romló foglalkoztatás és veszélyzónában ragadó államadósság-finanszírozás
2011 decembere óta semmilyen kihirdetett, vagy akár csak bejelentett kormányzati intézkedés nem volt képes javítani a versenyszektor foglalkoztatási hajlandóságát és nem jött létre megállapodás a nemzetközi szervezetekkel sem. A versenyszféra mintegy 50 ezer fővel csökkenti a foglalkoztatás szintjét a 2011-15 időszakban – elsősorban a minimálbér-emelés és a kedvezőtlen beruházási környezet hatására. Ezt ellensúlyozhatja a közfoglalkoztatás bővítése, de az aktívak létszámának – leginkább a nyugdíjkorhatár emelése miatti – növekedése a munkanélküliségi ráta emelkedését okozza a majd.
Az államadósság finanszírozásában az jelent kockázatot, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikai irány mellett a magyar állampapírok hozama tartósan beragadhat a veszélyzónába, azaz olyan hozamsávba kerülhet, ahol bármikor beindulhat a pénzügyi válságspirál és ahonnan már nem lehet egyszerű kiigazítással kimozdítani. Ennek kockázatát növeli az is, hogy az elmúlt év kiigazító intézkedéseinek igen nagy volt a növekedési áldozata, csökkent az elérhető gazdasági növekedés mértéke, miközben alig javult a fenntarthatóság.
Hiteltelenít a megalapozatlan munkaerőpiaci becslés
A munkaerőpiaci becslés megalapozatlansága miatt a 2015. évi költségvetési egyenleg nem tekinthető hitelesnek. A konvergencia program szerint ugyanis a 2015-re várható költségvetési helyzet mögötti fontos feltételezés, hogy abban az évben nem csak százezer fővel csökken a szociális rendszerben ellátottak száma, de ennyivel növekszik a piaci foglalkoztatottak, tehát az adófizetők létszáma is. Ez a jelenlegi tényadatok és a kihirdetett jogszabályok fényében jelentősen eltúlzott kormányzati várakozás.
A kormányzati kommunikációban és tervekben megjelenő „tíz év alatt egymillió új munkahely” időarányos részét, tehát 400 ezer új munkahelyet feltételez a 2012-es konvergencia program 2015 végéig. A szakmai konszenzus szerint azonban kevés új munkahelyet hirdetnek meg, kevesen képesek és/vagy hajlandók munkát vállalni és alacsony hatékonyságú a munkaerő-közvetítés. Az elmúlt egy évben a keresleti oldal helyzete – elsősorban a minimálbér-emelés és a jogbizonytalanság, valamint a gyenge beruházási környezet hatására - egyértelműen romlott, ellenben a kínálati oldalt növeli a korhatár alatti és rokkantnyugdíjak, s a munkanélküli segélyek szabályainak nagymértékű szigorítása.
A munkaerőpiaci résztanulmány három lehetséges forgatókönyvet hasonlít össze. Az első egyszerűen az elmúlt 10 év adatai alapján számított „jelenlegi” aktivitási rátákat vetíti ki, eszerint a 2011-2020 időszakban mintegy 3 százalékkal (120-130 ezer fővel) csökkenne az aktívak, vagyis a dolgozók és a munkát keresők létszáma. A második forgatókönyv a Magyar Nemzeti Bank becslésein alapul, amely a munkaerő kínálat rövid távú ingadozásoktól megtisztított trendjét mutatja 2011-ig, majd e trend várható alakulását a 2020-ig terjedő időszakban. Számolva azzal, hogy a nyugdíjkorhatárt fokozatosan 65 éves korra emelik és szigorítják a korhatár alatti és rokkantnyugdíjak szabályait, valamint hogy a 40 év szolgálati idővel rendelkező nők nyugdíjba vonulhatnak, az MNB szakértői arra a következtetésre jutnak, hogy az aktívak létszámnövekedése 2016-ig nagyjából változatlan ütemű lesz, utána viszont jelentősen lelassul. A harmadik forgatókönyvet a konvergencia program kínálja. Az MNB által leírt és a konvergencia programban felvázolt pályákat összehasonlítva, azt látjuk, hogy a 2012-2014 időszakban a becslések nem nagyon térnek el egymástól, sőt a kormány számai még valamivel alacsonyabbak is. 2015-ben viszont hirtelen érdemi különbség látszik az ellenkező irányban, vagyis a kormány az aktívak számának megugrásával számol. Ez abból adódik, hogy a konvergencia program „névértéken” elfogadja azt a kinyilvánított kormányzati szándékot, hogy a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatára szánt három év elteltével, több mint százezer ellátott ténylegesen elveszti ellátását és visszakerül a munkaerőpiacra. A jogszabályok alapján ez a százezres növekmény a munkaerőpiac kínálati oldalán egyelőre nem tekinthető megalapozottnak.
Sajnos, a versenyszféra foglalkoztatási adataiban sincs esély százezres növekményre. A foglalkoztatás ugyanis akkor növekedhetne változatlan munkaerő-kereslet mellett, ha csökkenne a munkáltatókat terhelő teljes bérköltség, illetve változatlan bérköltség mellett valamilyen más okból növekedne a munkaerő kereslete. Mivel az alacsony foglalkoztatás problémája leginkább az alacsony képzettségűek csoportját érinti, ezért náluk az eleve minimálbérhez közeli bérek csökkenését, mint alsó korlát maga a minimálbér akadályozza. Más szóval, az első lehetőség valójában nem adott. A második lehetőséghez a tőkeállomány növekedése, vagyis az amortizációt meghaladó beruházás szükséges. Erre azonban még a konvergencia program sem számít 2015-ig. A munkanélküliség növekedését ugyan mérsékelheti a közfoglalkoztatás további bővítése, de figyelembe véve, hogy a rokkantnyugdíjasok átlagos ellátása alacsonyabb, mint a közmunkások átlagbére, költségvetési szempontból az egész évre kiterjedő teljes munkaidős közfoglalkoztatásnál olcsóbb megoldás lehetne a rokkantnyugdíjas ellátások fenntartása. Mindez azt a várakozást erősíti, hogy 2015-ben nem fog bekövetkezni az aktívak létszámának az a növekedése, amit a konvergencia program előrevetít.
