A vasárnapi németországi választások nemcsak azért lesznek korszakalkotó jelentőségűek, mert az SPD színeiben – várhatóan nem egyéni győztesként, hanem előkelő tartományi listás pozíciójának köszönhetően – először kerül a Bundestagba Afrikában született és 25 éves koráig Szenegálban élő képviselő, hanem mert a sikeres bevándorlás-politika mellett bemutatkozik az új választási rendszer is. Ennek nyomán viszont könnyen előfordulhat, hogy hatalmasra duzzad a szövetségi parlament alsóháza.

a kép forrása: www.focus.de

A képen a Bundestagnak otthont adó Reichstag plenáris ülésterme, és benne a 2010-es elnökválasztó ún. Bundesversammlung látható, ahol a német parlament két házának, egyenlő arányban jelenlévő, összesen 1242 tagja az azóta korrupciós botrányai miatt lemondott Christian Wulff-ot szövetségi elnökké választotta. Ugyan ilyen tumultuózus jelenetekre és a karzaton is helyet foglaló képviselőkre nem kell számítani az új választási rendszer nyomán sem, az előrejelzések szerint az először az 1998-as választásokkal 598 főre csökkentett képviselői létszám az új ciklusban – a közvélemény-kutatások előrejelzéseinek megfelelő eredmény esetén – közelebb lehet a hétszázhoz, sőt a jövőben a rendszerben benne van egy akár nyolcszáz fős Bundestag is.

Nem csak mozgó urna, hanem mozgó parlamenti létszám

A német választási rendszer sajátossága, hogy nem rögzített a mandátumok száma. A szövetségi választásokról szóló törvény (BWahlG) legalább 598 főben határozza meg a Bundestag létszámát, amely alapesetben 299 egyéni és 299 listás mandátumra oszlik. A német perszonalizált arányos választás során a parlamenti erőviszonyokért azonban szinte kizárólag az arányosság a felelős, az egyéni választókerületeknek csak a pártok belső erőviszonyait befolyásoló szerepe van, és szinte semmi jelentősége nincs a szavazat : mandátum arány szempontjából. A mandátumarányokat a listás szavazatarányoknak megfelelően alakítják, de ha egy párt több egyéni mandátumot nyer, mint amennyi a listás aránya, akkor ezeket plusz mandátumként megtarthatja (Überhangmandate).

Az idén hatályba lépő választójogi korrekció előtti rendszer mellékhatásait jól szemléltetik a 2005-ös választások során Drezdában történtek. Az egyik drezdai választókerületben a választások előtt 11 nappal elhunyt az egyik jelölt, ezért rendhagyó módon az országos időponthoz képest két héttel elhalasztották az itteni választásokat. Az ideiglenes országos eredmények ismeretében a CDU így viszont azzal a bizarr helyzettel találta magát szemben, hogy ha nagyságrendileg 41.000 listás szavazatnál többet kap ebben a választókerületben, akkor egy többletmandátum elvész a számára. A kereszténydemokrata párt szerencséjére ez mintegy háromezer szavazat híján nem valósult meg, úgyhogy laboratóriumi körülmények között érvényesülhetett az ún. negatív szavazati súly (negatives Stimmgewicht) torzító tényezője, azaz a kevesebb szavazat végül több mandátumban és a listás szavazatarányoknak nem teljesen megfelelő mandátumarányokban ölthetett testet.

Ezek a mandátum-kiosztási szabályok 2008-ban nem is állták ki az alkotmányosság próbáját. A német Alkotmánybíróság szerint a többletmandátumok lehetősége negatív szavazati súlyhoz vezethet és torzítja a szövetségi választások eredményeit. A karlsruhei testület azonban nagyvonalú határidőt szabott a német parlamentnek: 2011. június 30-ig kellett a szabályokat újraalkotni, tehát a legutóbbi 2009-es választások még a régi rendben zajlottak le, összesen 24 többletmandátummal (az összes a CDU számára), 622, illetve a ciklus javarészében két képviselő kiesése miatt már csak 620 fős képviselői létszámot eredményezve. 

Hosszas politikai, illetve alkotmányjogi viták és egy újabb alkotmánybírósági megsemmisítés után második nekifutásra 2012 őszén a balpárt Linke kivételével a Bundestag összes többi frakciója által közösen előterjesztett választójogi javaslat elfogadásával idén májusban hatályba lépett a rendszer korrekciója. A vasárnapi választásokkal bevezetésre kerülő ún. kiegyenlítő mandátum (Ausgleichsmandat) intézménye a többletmandátumok hatásának ellensúlyozását célozza, vagyis amennyiben egy párt többletmandátumhoz jut, a parlamentbe bejutott összes többi pártot kompenzálja a rendszer, hogy a mandátumarányok a listás szavazatarányoknak megfelelőek legyenek. Érdekesség, hogy ha már 2009-ben az új rendszer lett volna hatályban, az egy modellszámítás szerint 671 mandátumot eredményezett volna.

A határ a csillagos ég?

A mandátum-gyarapodás szempontjából különösen izgalmas lett a kampányhajrá. Ennek oka a közvélemény-kutatásokban az 5 %-os bejutási küszöb környékére mért, túléléséért küzdő kisebbik kormányzópárt FDP taktikázása. Az éppen múlt vasárnap a bajor tartományi parlamentből is kiesett liberális párt (ezzel már összesen hét tartományban nincsen FDP képviselet a tizenhatból) intenzív last minute kampányt indított ugyanis egy taktikai szavazatmegosztás és a szövetségi koalíciós partner CDU listás szavazatainak megszerzése, az ún. Stimmensplitting érdekében. Az FDP nem bízhat ugyanis az 5 %-os bejutási küszöb alternatívájaként a német választási rendszer azon sajátosságában sem, amely három egyéni mandátum megszerzése esetén – a listás eredménytől függetlenül – lehetővé teszi a parlamenti bejutást (Grundmandatsklausel). A jelenlegi parlamenti erőkből ugyanis éppen az FDP az, amelynek nincsen esélye most vasárnap se egyéni mandátumra, szemben a hagyományosan egyéni győztes CDU/CSU és SPD néppártok mellett a 2009-ben 19 hajdani kelet-német választókerületben egyéni győztes Balpárttal, illetve a négy éve egy, ezúttal jó eséllyel több egyéni választókerületet megszerezni tudó zöldekkel szemben, akik különösen a párt baden-württembergi fellegváraiban, Stuttgartban és Freiburgban, továbbá Berlinben számítanak kimagasló egyéni szereplésre. 

A képen az FDP elnöke, Philipp Rösler (balra) és kancellár-jelöltje, Rainer Brüderle, a kép forrása: www.tagesschau.de

Ha ez a taktikai szavazatmegosztás sikeres lesz, az komolyan megkavarhatja a lapokat (és különösen a Bundestag létszámát), ugyanis a CDU listás eredménye és az elnyert egyéni mandátumainak különbsége a többletmandátumok, ezzel pedig a kiegyenlítő mandátumok számának jelentős növekedéséhez vezethet majd.

A történet ismerős, a német választási rendszerben mindig is otthonosan mozgó FDP a fenti drezdai esetben is a "Dresden wählt schlau: Erststimme CDU, Zweitstimme FDP", azaz a ravasz CDU-FDP szavazatmegosztásra hívó mottóval harcolta végig az utolsó két hetet, sikeresen. A párt a szászországi fővárosban az országos eredményéhez képest 9,6 %-kal többet, a listás szavazatok 16,6 %-át szerezte meg. A történet ismerős arcai mellett azonban nem szabad elfeledkezni az új szereplőről, a kiegyenlítő mandátumról, ugyanis könnyen lehet, hogy az ezúttal kizárólag az FDP-nek kedvező fenti taktikázás éppen a CDU/CSU és az FDP kormányzásának végét jelenti, és az erőviszonyok módosításával egy kényszerű CDU/CSU-SPD nagykoalíciónak ágyaz majd meg. Egy biztos, míg idehaza a házelnök a kisebb országgyűléssel feleslegessé váló parlamenti székek kivételét tervezi, addig Berlinben hamarosan lázas bútorkészítés zaja veri fel a Reichstag csendjét.