Blogunkon az elmúlt hónapok során több részletben elemeztük a kormánypártok választásirendszer-koncepcióját. A hétvégén képviselői önálló indítványként benyújtották az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot. Ezen a héten két részletben foglalkozunk a törvénytervezettel. Először a normaszöveg fontos részleteiről mondunk véleményt, majd pedig a hét második felében korábban már ismertetett modellünk felhasználásával bemutatjuk és elemezzük az új választási rendszer politikai hatásait a 2002-es, 2006-os és 2010-es országgyűlési választások szavazóköri szintű eredményeinek felhasználásával.
Sok fontos részlet továbbra is homályban
A most megismert javaslat legfőbb hiányossága, hogy bár mint törvényjavaslat kerek egésznek tekinthető, de a választási eljárási szabályokat tartalmazó külön törvényjavaslat szövege továbbra sem ismert, így számos olyan kérdésben még mindig nem foglaltak el végleges pozíciót a kormányzó erők, amelyek meghatározóak a rendszer egészének demokratikussága szempontjából.
A beterjesztők sajnálatosan folytatták azt a korábban megkezdett gyakorlatot, hogy szakaszolva haladnak a választási reform útján, ezzel rontva a folyamat egészének átláthatóságát. Továbbra is nyitott kérdés például az országgyűlési választási eljárás időbelisége, különösen az ajánlószelvény gyűjtésre rendelkezésre álló idő hossza, de szintén nem ismert a kampány nyilvánosságának szabályozása, a reklámok használatának lehetősége, a jogorvoslati eljárások módja, a hazánkban állandó lakhellyel nem rendelkező állampolgárok regisztrációjának kérdése, általában véve az előzetes regisztráció ügye és több más, fontos részletszabály. A nyitott kérdések rontják ugyan a koncepció egészének értékelhetőségét, de a kormány számára későbbi kompromisszumoknak nyitnak teret.
Az új Országgyűlés
A koncepcióban korábban megismertekkel összhangban tartalmazza a törvényjavaslat, hogy vegyes, egyfordulós választási rendszere lesz Magyarországnak. A végül összesen 199 fős, egykamarás parlamentben 106 egyéni választókerületi országgyűlési képviselő és maximum 93 listás egyéni képviselő foglalhat helyet. Ha a nemzetiségi lista állítására képes kisebbségek meghatározott feltételek szerint mandátumot szereznek, akkor mandátumaikat a listás mandátumok terhére kell elkülöníteni.
A törvénytervezet részletesen rendelkezik az egyéni választókerületek kialakításáról, mind az elvek, mind pedig a konkrét földrajzi kiosztás szintjén. A meghatározott elvek (méret, +/- népességi korlát, egybefüggő terület, stb.) összhangban vannak a koncepcióval és a demokratikus elvárásokkal.
Az egyéni választókerületek megyék és Budapest közötti elosztása korrekt, 106 egyéni választókerületi mandátum esetén elfogadható arányokat alakít ki. Így lesz például Budapesten összesen tizennyolc, Pest megyében tizenkettő, a legkisebb Nógrádban kettő és a nehezen kiosztható Tolnában és Somogyban három illetve négy egyéni mandátum. Jelen bejegyzésnek nem feladata vizsgálni a választókerületi határokat és ezek politikai hatását, erre vonatkozóan már megkezdtük a modellszámításokat, és azok elkészülte után külön bejegyzéssel jelentkezünk.
A politikailag elfogultan vezetett kezek nyomát egyelőre csak olyan apróságokban lehet tetten érni, mint egyes megyei jogú városok egyéni választókerületeinek kialakítása. Míg 2010 őszén Debrecenben például 167 341 választópolgárt tartottak nyilván, addig Miskolcon 138 808-at. Kisebb környező települések ide-oda sorolása után előbbi város három, utóbbi csak kettő egyéni választókerülethez jutott a törvénytervezetben. Az egyéni választókerületi mandátumok korlátozott számából fakadóan ez önmagában még akár elfogadható is volna. De világos és konzekvensen alkalmazott elvek szükségesek, és ha a kívánatos arányokat torzító mandátumszám-kiosztás politikailag elfogult választókerület-határokkal jár majd együtt, akkor nem.
A jelöltállítás szabályaira vonatkozóan csak a korábban már ismertetett 1 500 ajánlószelvényt találjuk a most benyújtott javaslatban, sem a gyűjtésre rendelkezésre álló időt, sem pedig a országos lista állításához szükséges paramétereket. Ha a későbbiekben is a koncepciót ültetik át az eljárási szabályokba, akkor az továbbra is kispártellenes rendszert fog eredményezni, amelyben ugyanakkor egyszerűbb lesz a korábbiakhoz képest az országos lista állítás. És jobb feltételekkel indulhatnak majd versenybe a listaszavazatokért azon pártok, amelyek az ország bizonyos területein nem lesznek képesek egyéni jelölteket állítani.
Az önmagát kompenzáló kompenzáció
A törvényjavaslat legfontosabb újdonságai a mandátumkiosztási szabályoknál találhatóak, hiszen mind a nemzeti kisebbségekre, mind pedig az országos listára vonatkozóan egyértelmű szabályokat hoztak nyilvánosságra. Az új országgyűlési választási rendszernek – a korábbiakban megismert koncepcióval összhangban – lesz kompenzációs eleme, de nem különítenek el erre mandátumokat, hanem a töredékszavazatokat hozzáadják majd az országos listákra leadott szavazatokhoz.
Korábbi blogbejegyzésünkben amellett érveltünk, hogy a kormányzó erők olyan kompenzációs rendszer létrehozására törekszenek, amely valójában nincs is.
Posztunk egyik szerzőjének a Political Capital választási reformmal foglalkozó oldalán megjelent kommentárja szerint „[a]z elmúlt három választás során a rendszerváltás óta érvényben lévő választási szabályok alkalmazásával a teljes mandátumszám 16-18 százalékának sorsa dőlt el a kompenzáció működése során. Az új szabályozás szerinti eljárás esetében ez az érték jelentősen alacsonyabb, 1,5-6,5 százalék közötti, sokkal kisebb lehetőséget biztosít tehát a választáson vesztes szereplők kompenzálásra.”
Korábban modellszámításunk még 110 egyéni választókerülettel számolt, ha a 2010-es eredményeket ezen lefuttatjuk, akkor látható, hogy mindhárom felvetett és lehetséges kompenzációs megoldás relatíve kevés mandátumot befolyásolt volna. Ráadásul a végül választott megoldás, amikor a győztes egyéni jelölt „győzelemhez már nem szükséges” összes szavazata töredékszavazattá válik, szinte olyan helyzetet eredményez, mintha nem is volna kompenzáció. (Lásd az alábbi ábrán sorra az első hasábokat a negyedik hasábokhoz viszonyítva, utóbbiak a végül választott kompenzációs megoldás eredményeit modellezik 110 egyéni választókerület esetén.)
A nemzeti kisebbségek nehezen megszerezhető mandátumai
Egyetértünk Jakab András korábban kifejtett véleményével, amely szerint valójában nem is lett volna szükség alkotmányos szempontból a nemzeti kisebbségek most biztosítandó mandátumszerzésésére. A választott, korporatív jellegű megoldás – szerencsére – azonban minimális mértékben változtathatja meg a népképviseletre elsődlegesen felhatalmazandó párt-képviselők és független jelöltek mandátumszámát. Ha a benyújtott törvényjavaslat szerint mandátumot szerez egy listaállításra képes nemzeti kisebbség, akkor ez a mandátumszerzés a 93 listás mandátum terhére történik. A szükséges szavazatok mértékét a törvényjavaslat úgy határozza meg, hogy a pártlista szavazatokat és a nemzetiségi listákra leadott szavazatokat össze kell adni, ezt el kell osztani kilencvenhárommal, majd pedig továbbá néggyel, és az így kapott szavazatszám szükséges egy nemzeti kisebbségi mandátum megszerzéséhez. Egy nemzeti kisebbség a listájáról csak egy ilyen „kedvezményes” mandátumot kaphat összesen. Ha nincs ennyi szavazata egy adott kisebbségi listának, akkor szavazati joggal nem rendelkező szószólót küldhetnek a parlamentbe.
Ha az egyszerűség kedvéért 8 millió választóval és 50 százalékos részvétellel számolunk, akkor egy kisebbségi mandátumhoz 10 752 szavazat szükséges. Figyelembe véve nemzetiségeink létszámát, reálisan egy, maximum két mandátum kiosztásával lehet számolni. Az így kiosztott mandátumok csökkentik a választási rendszer egészének listás mandátumszámát, ami kismértékben tovább erősíti az egész rendszer többségibb karakterét. Minél több nemzeti kisebbség szervezi meg (és regisztráltatja) majd tagjait, az új magyar országgyűlési választási rendszer annál aránytalanabbá válik. Bár csak kis eséllyel és minimális mértékben.
Tisztességes listaszavazat elosztás
Az új országgyűlési választási törvény tervezete meghatározza az országos listát állító pártok mandátumelosztásának aritmetikáját is. A korábbiakban kifejtettek alapján ezt egyszerre befolyásolják a listákra leadott szavazatok és a sajnálatosan széles értelemben értelmezett töredékszavazatok. Az úgynevezett D’Hondt-módszer szerinti mandátumkiosztás demokratikus és elfogadható, az 1990 óta használt rendszer is ezt használta a (kompenzációs) országos listás mandátumok elosztásakor. Matematikai értelemben léteznek ennél arányosabb kiosztási megoldások is (például az úgynevezett Saint-Laguë-modell), de az igazi veszélyt itt az előterjesztő elkerülte, mert szemben a 2010-es önkormányzati választási reformmal, ezúttal nem nyúl bele erősen a jogalkotó a kompenzációs mandátumok elosztásába a matematikai modell szintjén.
Választási törvénytervezet van, átfogó szabályozás nincs
A választásirendszer-reform elején felállított tilalomfáink közül számos már végleg kidőlni látszik, számos ügyében azonban továbbra sem tudhatunk semmit. Az ajánlási rendszer kispártellenes, a kötelező és jogvesztő, előzetes regisztrációs eljárás demokráciaromboló veszélye továbbra is fenyeget, a választott kompenzációs aritmetika önmagát oltja ki gyakorlatilag, és a kampányhirdetésekre vonatkozó szabályokról – eljárási részletszabályok híján – továbbra sem lehet semmit tudni.
A választási rendszer egészének a korábbinál sokkal többségibb modellje önmagában minden aránytalansága ellenére is demokratikus, de számos olyan részletszabály van, amely nehezíti bizonyos jelöltállító szervezetek helyzetét, és ez egy bizonyos ponton túl elfogadhatatlan.
Kulcskérdés az új országgyűlési választási rendszer demokratikussága szempontjából az egyéni választókerületi határok kialakítása. Hiszen ha politikailag elfogultan határozza meg a parlamenti többség ezeket a határokat, akkor jó ideig korrigálhatatlanul és az egész országra egységesen kiterjedően hajlik önmaguk felé a most alkotmányozó többségben levő jogalkotók keze. A hétvégén benyújtott törvényjavaslat utcajegyzéket is tartalmazó mellékletei alapján megkezdjük a modellszámítást 2002-re, 2006-ra és 2010-re vonatkozóan. Még a héten publikáljuk számításainkat.
Ha egy választási rendszer a mindenkori nagyobb pártot vagy pártokat hozza jobb helyzetbe a leadott szavazatokhoz képest akár aránytalanabb parlamenti mandátumszám biztosításával, akkor az nem tekinthető demokrácia ellenesnek, csak a kormányzóképes többség kialakítására is tekintettel levő, többségibb karakterű modellnek. Ha egy konkrét jelöltállító szervezettel történik meg mindez, az igen.
Bízunk benne, hogy nem fog szomorú meglepetés érni bennünket.