Németország korábban is megkerülhetetlen szereplője volt az európai energiapolitikának, így a kormány minapi döntése arról, hogy 2022-ig átáll az atomenergiáról más – hagyományos és alternatív – energiaforrásokra, alapvetően új helyzetet teremtett Európában. Angela Merkel kancellár tavaly ősszel még azt ígérte, hogy németoszági atomerőművek működési idejét átlagosan 12 évvel meghosszabbítják, ám a fukusimai tragédia, majd ezt követően az atomenergia-ellenes Zöldek megerősödése a német belpolitikában korábbi politikája felülvizsgálatára késztette a politikust. A németek ezen lépésükkel egyelőre egyedül maradtak a gazdasági nagyhatalmak között, ám a világ vezető országai is a közvélemény egyre erősebb nyomása alá kerültek annak érdekében, hogy lassítsák atomenergia-programjukat. Az Európai Unió 27 tagállama közül 14-ben üzemel jelenleg atomerőmű, de Európa szerte felerősödtek a nukleáris energiát ellenző hangok, egyre nagyobb társadalmi támogatottsággal és politikai befolyással bírnak a tudó zöld mozgalmak és az ezekhez kapcsolódó pártok. Ez olyan atomnagyhatalmakat is energetikai paradigmaváltásra sarkallhatnak mint az áramellátását 80%-ban atomenergiából biztosító Franciaország, vagy a franciák után a legtöbb reaktort - szám szerint 19-et – üzemeltető Nagy-Britannia, melyben az energiaellátás csaknem ötödét biztosítja az atom. Németországban jelenleg az elektromos áram szükségletek 22,3%-át a nukleáris energia fedezi, 42%-át szénhidrogén alapú energiaforrás 13,6%-át földgáz, 16,5%-át alternatív energiaforrások.
A német sajtó részletesen foglalkozik a témával, minden politikai napilap véleményt alkotott a témáról.
A balközép Süddeutsche Zeitung a nagy ipari konszernek morgolódását kárhoztatja. A nukleáris reaktorok kivezetésében (phase-out) potenciális lehetőséget lát abban, hogy Németország élenjáró nagyhatalom lehessen a fenntartható energiaforrások (pl. napenergia, szélenergia) hasznosításában. Az átállás feleadata óriási, a cikk szerint most már arra kell koncentrálni, hogy ez a folyamat minél zökkenőmentesebben menjen végbe.
A Financial Times Deutschland azt boncolgatja, hogy a most bejelentett bezárások mennyiben teremtettek más helyzetet, mint a nyolc évvel ezelőtti Schröder féle pahese-out törvény. A lap úgy látja, Merkel kivezetési tervei után már nincs visszaút, hisz Fukusima árnyékában lehetetlenség lenne még egyszer átnyomni egy atomenergiát favorizáló törvényt Németországban. Az igazi kérdés az lesz, hogy hogyan történik majd az átállás, és főleg, ki fizeti annak költségeit. Mindenesetre a hosszú távra tervező energetikai cégek számára a mostani törvény növeli a jogbiztonságot.
A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung helyzetelemézése a döntés belpolitikai hatásait vizsgálja, és megállapítja: a japán atomkatasztrófa után Merkel csak veszíthetett. Hiába teljesíti ugyanis a német társadalom nagy többségének akaratát, ez nem hoz majd számára népszerűség emelkedést. A neheze még hátravan, emlékeztet a lap, egyszer ki kell nyitni az átállás költségeit tartalmazó borítékot. A növekvő árak és költségek szintén nem a népszerűségnövekedés irányába fognak mutatni.
A baloldali Die Tageszeitung felteszi a kérdést: miért nem hallatszik az örömujjongás a német közvéleményben azok után, hogy Merkel egy 180 fokos kanyart vett a fél évvel ezzelőtti álláspontjához képest? Ez a fordulat – az atomkatasztrófa mellett - azoknak az anti-nukleáris környezetvédőknek is köszönhető, akik folyamatosan napirenden tartották a témát.
A konzervatív Die Welt Merkelék pánikszerű döntését kifogásolja és kritizálja, megállapítva, hogy ezzel szembehelyezkedtek a demokrácia talán legfontosabb alapelvével, miszerint mindig van lehetőség a választásra és az alternatívára. A nukleáris erőművek záros határidőn belül történő felszámolása példa nélküli, még az eddig úttörőnek számító svájciakat is túlszárnyalja, akik 2034-től zárná be erőműveiket. A pártok az erőműbezárásokat és a nukleáris energiakorlátozásokat illetően egymást túllicitálva próbáltak népszerűségre szert tenni, bírál a Die Welt, miközben megállapítja, hogy nem volt egy mérsékelt hang sem amely higgadtságra intett volna.
Az angolszász sajtó is megkülönböztetett figyelmet szentel a német kormány új energiapolitikájának.
Stephen Evans, a BBC publicistája arra hívja fel a figyelmet hogy eddig mindenki az átállás helyességével vagy helytelenségével foglalkozott, de annak költségeivel nem. A szerző úgy látja, hogy ha az eddig az ország főleg déli részében elhelyezkedő atomerőműveket felváltják az Északi tengerhez közeli szélerőművek, az szükségessé teszi majd az energiaátvitel architektúrájának, elosztó hálózatának megváltoztatását is. Eddig az atomerőművekből nem kértek az emberek, most meg egyre erősebbek azok a hangok, amelyek az autópálya-hálózat szerűen keresztül kasul futó villanyoszlopokat utasítják el – vonja le a következtetést a BBC publicistája
Sabine Rennefanz, a Guardian publicistája szerint a Zöldek lehetnek a legerősebb alternatívái az inkább kaméleonra mintsem a Vaslady-re hasonlító Merkelnek. Bár politikailag korrekt volt a kancellár lépése, felteszi a kérdést: gazdaságilag fenntartható, és környezeti szempontból elég bátor volt e Merkel döntése? Nagy ünneplés még nincs, mivel még számos kérdés megválaszolatlan. A kieső energiát a szénhidrogén alapú erőművek építésével és az alternatív energia arányának növelésével kívánják ellátni, ám azon túl, hogy e terv talán túlontúl ambíciózus (35%-ra emelni a „zöld” energia arányát) korántsem biztos, hogy egészségesebb környezetet eredményez majd.
A francia jobbközép
Le Figaro-ban Pierre Rousselin úgy látja, hogy Merkel minden bizonnyal már a 2013-as választásokra készül. Lépésével nem csak a közvélemény megnyerése a cél, de ezzel próbálja a Zöldeket maga mellé állítani és velük lecserélni a népszerűségét zuhanásszerűen elvesztő liberális koalíciós partnert. ok esetleges lecserélése végett. A németek döntése kockázatokkal járhat egész Európa számára: nőhet az orosz gáztól való függőség, és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése sem elsődleges prioritás már a németek számára.
Szergej Novikov, az orosz állami cég, a Rosatom vezetője szerint tisztán politikai döntés született, amelynek semmilyen gazdasági megalapozottsága sincs. Emlékeztetett arra, hogy amikor a csernobili katasztrófa után a svédek és az olaszok is hasonló lépéseket terveztek a gazdasági realitás végül felülírta az egyre tompuló nukleáris félelmeket. Szerinte a németeknél sem teljesen lefutott még az ügy, hiszen az utóbbi években már többször megváltoztatták a hivatalos álláspontjukat.
