Egy centrista magyar kormány számára a hatékony és releváns politikai cselekvést biztosító határon túli politika célja a szomszédos országokban élő autochtón magyar közösségek továbbélésének és fennmaradásának biztosítása. Ez a cél a „hazahívás” stratégiájával szemben – mely a határon túli közösségekkel embertartalékként számol – fennmaradó, Magyarország és a szomszédos országok számára egyaránt hasznos, közöttük kulturális hidat képező közösségekkel számol. Egy centrista politikai erő a magyar-magyar kapcsolatokban nem célozhatja meg a tempó diktálását, ezzel szemben elsősorban a határon túlról érkező impulzusok feldolgozására és az azokra való reagálásra kell törekednie. Ezért a továbbiakban javasolt intézkedések mindig egy kettős nyomás eredőjeként alakultak. Egyrészt tiszteletben tartják az igényt a kontinuitásra, a már létező intézmények megtartására. Másrészt azonban azt is be kell látni, hogy a jelenlegi struktúrák részben működési deficitekkel küzdenek, részben pedig egy adott politikai irányzat túlélését szolgálják bármely alternatívával szemben. Egy centrista politika azzal számol, hogy határon túli partnerei között megtalálható lesz minden, a határon túli magyarság által nagyobb számban választott szervezet, illetve a civilek képviselői is. Ezért a jelenlegi struktúrák olyan irányú megváltoztatására van szükség, hogy ezek a csoportok egyaránt lehetőséget kapjanak saját nézeteik kifejtésére. Cikksorozatunk első részében a magyar-magyar kapcsolattartás intézményi hátterével, a határon túli magyar politikai képviselet állapotával és ezek szükséges fejlesztése érdekében teendő szakpolitikai lépésekkel foglalkozunk.
Intézményi háttér
A Magyarország és a határon túli magyar közösségek közötti politikai kapcsolattartás legfontosabb fórumai jelenleg a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT), a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF), valamint a Magyar Diaszpóra Tanács (MDT). Ezek legfontosabbika a MÁÉRT, amely 1996 óta 11 alkalommal rendezett csúcstalálkozót. 2004 és a kettős állampolgársági népszavazás után a Gyurcsány-kormány hat évig tartó „kényszerszünetre” küldte a baloldali kormányokkal korábban folyamatosan konfliktusban lévő szervezetet, amelyet 2010-ben hívott ismét össze a második Orbán-kormány. A jelenlegi stratégiai tervek szerint a MÁÉRT a kormányzat szintjén elhelyezkedő partner, azaz Magyarország miniszterelnöki szinten képviselteti magát benne, emellett pedig a határon túli magyarságot képviselő releváns pártok (kivéve a Hidat), a diaszpóra képviselői és a magyarországi parlamenti pártok képviselői vannak jelen.
A MÁÉRT négy albizottságot működtet (oktatási és kulturális, gazdaságfejlesztési és önkormányzati, külügyi és jogi, szórvány), melyek szerepe konzultációs és koordinációs. A MÁÉRT legfőbb gyakorlati funkcióit a támogatási rendszer befolyásolása, a határon túliakat érintő ügyek politikai feldolgozása, médiajelenlét és narrative biztosítása, valamint a nemzeti összetartozás szimbolikájának megjelenítése jelentik. Kecsegtető értelmezés a MÁÉRT-ot támogatáspolitikai találkozóra redukálni – ami annyiban igaz is, hogy például a Bethlen Gábor Alap működését a MÁÉRT nagyban befolyásolja –, ez azonban eltekint annak jelentőségétől, hogy mekkora előnyöket, és különösen károkat tud okozni a mindenkori kormánynak a MÁÉRT szimbolikus támogatása vagy ellenállása a politikájával szemben.
A 2006 óta létező KMKF a parlamentek szintjén próbálja kiegészíteni ezt az együttműködést. Tagságát a magyar parlament elnökének vezetése mellett a belföldi és határon túli magyar parlamenti pártok (ismét kivételt képez a Híd), illetve – meghatározott kulcs alapján – a parlamentbe be nem került pártok képviselői alkotják. (Az erdélyi EMNP jelenleg ennek alapján a MÁÉRT-tel ellentétben itt nem tag.)
A MDT 2011-ben jött létre, és kifejezetten a nyugati diaszpóra szervezeteinek koordinálását tűzte ki célul. A szervezet működése kapcsolódik a diaszpórában élők szavazati jogának kialakításához. Összefonódik vele a The Hungary Initiatives Foundation néven bejegyzett, a köznyelvben Friends of Hungary-ként ismert alapítvány működése is, amely a miniszterelnökség irányítása alatt áll és az USA-ban lévő magyar lobbit kívánja összefogni. Fellegi Tamás fideszes exminiszter mellett kuratóriumának tagjai egykori amerikai republikánus vezetők.
A határon túli magyar politikai képviselet állapota
2010-es megválasztása után a második Orbán-kormány újfajta határon túli politizálás meghonosítása mellett döntött. Egyfajta szelektív partnerségi elv alapján a Fidesz-kormány válogat a határon túli partnerek között, egyeseket teljesen kizárva az együttműködésből (Híd), másokat pedig folyamatosan gyengítve saját konkurenciájukkal szemben (RMDSZ, UMDSZ). Ennek megfelelően a határon túli magyar szervezetek között a magyarországi jobboldal preferálásával kapcsolatban kialakult de facto konszenzus, amely 2004 után a MÁÉRT szüneteltetésére kényszerítette az MSZP-kormányokat, mára felbomlott, és egy sokkal szegmentáltabb politikai tér alakult ki. Ennek részét képezik a Fidesztől politikai és támogatáspolitikai értelemben is függő szervezetek (EMNP, MPP, MKP, KMKSZ), a Fidesztől függetlenül is működőképes, de egyben a kormány számára is szalonképes szervezetek (RMDSZ, VMSZ), valamint a magyar-magyar kapcsolattartásból kiszorított és kiszorítani kívánt pártok (Híd, UMDSZ, kis vajdasági pártok) egyaránt.
2004 óta a magyarországi jobboldal s partnerei segítségével sikeresen uralja a diszkurzív teret a határ túloldalán, melynek révén dominánssá, bár közel sem egyeduralkodóvá vált a 2004-es kettős állampolgársági népszavazás, mint „ősbűn” narratívája. Ennek megfelelően az MSZP, mint brand, a mai napig olyan jelentős politikai terhet jelent bármely határon túli magyar párt számára, ami nehezen lenne felvállalható. Ugyanez igaz Gyurcsány Ferenc személyére is. Ez a diszkurzív hátrány azonban sokkal kevésbé érezhető bármely más bal-közép formáció és politikus esetében. Ennek megfelelően egy centrista politikai erő a határ túloldalán a Fidesz által nem dominált politikai pártok számára – szavazóbázisuk preferenciáit tekintve – elfogadható partner lehetne, miközben az MSZP inkább a „csendes partner” szerepére alkalmas ma.
A 2012-es választási hullám után, amelynek révén mind a négy 100 ezer főt meghaladó lélekszámú határon túli magyar közösség országában új parlament és kormány működik, ma a határon túli közösségeket egyetlen párt sem képviseli kormányon. Ez új helyzetet jelent, amely a következő évek során sajátos kihívások elé állítja a magyarországi politikai eliteket.
A legnagyobb határon túli magyar közösségek politikai képviselete.
A határon túli magyar pártok között az elmúlt évtizedekben sem alakult ki erős közösség, a létrehozni kívánt közös platformok – beleértve a beharangozott magyarországi „Határon Túli Magyarok Pártját” is – nem hozták meg a várt eredményeket. Ennek okai között az eltérő kihívások és problémák mellett a Fidesz, mint centrifugális erő is tetten érthető: a három határon túli parlamenti párt együttműködését akadályozza a Híd karantén-pozíciója, a magyar kormány pedig ebben a helyzetben nem mediátorként, hanem a status quo fenntartásában érdekelt félként viselkedik.
Szakpolitikai javaslatok
A: Szakítani kell a szelektív partnerség elvével, és kivétel nélkül jó kapcsolatokra törekedni a határon túli magyarságot képviselő szervezetekkel. A magyar-magyar kapcsolattartás alanyává kell válnia minden olyan országos és regionális jelentőségű pártnak, amely vagy etnikai elven szerveződik, vagy pedig fő agendája a kisebbségvédelem.
B: A mindenkori magyar kormánynak reaktív politikára kell törekednie, azaz elsősorban, azok tarthatósága esetén, a határon túli magyar politikai képviselet által becsatornázott témákat és kezdeményezéseket kell továbbvinnie. Az informálódás legjobb fóruma változatlanul a MÁÉRT lehet, emellett azonban a bilaterális kapcsolatok hálója is segíthet.
C: A Gyurcsány-kormányok negatív tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy a MÁÉRT folytatólagos működtetése még akkor is kisebb költségekkel jár a „lefagyasztásához” képest, ha soraiban számos jobboldal-orientált szervezet is megtalálható. A további működés feltétele azonban a mai, a politikai jobbtól való függést intézményesítő gyakorlati formájának megváltoztatása.
D: A MÁÉRT ma sem rendelkezik formális statútummal (ellentétben például a KMKF-fel), ezért működése, alapelvei, tagsága ad hoc, a mindenkori politikai kurzus által befolyásolt. Ennek megváltoztatása, egy állandó statútum létrehozása elsődleges prioritás. Ez a statútum rögzíthetné a mindenkori résztvevők kritériumrendszerét, a működés pontos módjait és az egyeztetések csatornáit. A „bemeneti” oldalon viszont a MÁÉRT-tel kapcsolatos magyarországi döntéshozatali folyamatok transzparensebbé tételére van szükség.
E: Működésének első fázisában, 2002-ig a MÁÉRT a parlamenti és/vagy tartományi képviselettel rendelkező pártokat tömörítette. Ez a gyakorlat azóta inkonzisztenssé vált. A MÁÉRT kiegyensúlyozott működésének előfeltétele az eredeti rendszer visszaállítása, azaz csak az országos vagy megyei képviselettel rendelkező pártok kapnának meghívást, a többiek megfigyelőként lehetnének jelen. A MÁÉRT működésében a valós társadalmi támogatottsággal rendelkező pártok kell, hogy domináljanak – különösen azok, amelyek kormányzati pozícióban vannak, és ezért a bilaterális lehetőségeket is erőteljesen tudják befolyásolni. Ezeket az erőviszonyokat és eljárásokat pedig a statútumnak kell rögzítenie.
F: A MDT a nyugati diaszpóra domináns beállítódásának megfelelően politikai jobboldal által dominált szervezet, és ez aligha változtatható meg egyhamar. Egy centrista politikai erőnek ennek ellenére, sőt, éppen ezért, fontos a korrekt munkaviszony kialakítása a szervezettel. Elképzelhető viszont a diaszpóra súlyának – méretével arányosra – csökkentése a MÁÉRT-ban: az aktuális XI.-edik ülésen például a kormányt 2 fő, a határon túli pártokat 11 fő, a diaszpórát 6 fő, a parlamentet 5 fő képviselte. A jelenlegi képviselet redukálhatónak tűnik 2 vagy 3 főre (Európa, USA, esetleg plusz egyéb kontinensek).
G: Erős figyelmet igényel az állami pénzből gazdálkodó The Hungarian Initiatives (Friends of Hungary) alap, amely első olvasatban az észak-amerikai diaszpóra választói mobilizációját megcélzó szervezetnek tűnik. Az alapítvány lehetséges jövőképe egy valós washingtoni lobbiszerep – ebben az esetben viszont a kuratórium demokrata/republikánus kiegyenlítettsége lenne célszerű a mai republikánus egyeduralom helyett.
H: A KMKF jelenlegi formájában tisztázatlan funkcióval bír, amennyiben statútuma szerint a „parlamenti együttműködés dimenzióját” szeretné megjeleníteni a MÁÉRT mellett, soraiban viszont hat parlamenten kívüli párt is megtalálható, miközben a két ciklus óta parlamenti képviselettel bíró Híd nem. Két út kínálkozik a további működésre: egyrészt a szervezet átalakítása a parlamenti jelenléttel rendelkező pártok együttműködésére, amely ezután a parlamentáris szinten jelentkező ügyek fórumává válhatna, vagy pedig a szervezet működésének a jelenlegi, nominális működésének szintjén történő fenntartása. Mivel a KMKF és a MÁÉRT tagszervezetei jelentős átfedésben vannak, a MÁÉRT működésének stabilizálása a KMKF működésére is jó hatással lehet.
I: A határon túli magyar közösségek életképességét döntően befolyásolja gazdasági helyzetük. Éppen ezért elérendő, hogy a szimbolikus és jogi kérdéseken túl elsősorban a gazdasági együttműködés legyen a mindenkori magyar-magyar kapcsolattartás súlypontja. Ennek eleme lehet a Kárpát-medencei magyar gazdasági jelenlétet definiáló, 2020-ig projektáló Wekerle-terv, amelynek felülvizsgálata és beillesztése a mindenkori kormány gazdaságpolitikai stratégiájába helyes lépés.
J: Jó gyakorlat az, hogy az Orbán-kormány igyekszik mélységet teremteni bilaterális találkozóinak a környező országok vezetésével (kormányfő, szaktárcák mellett gazdasági szereplők és regionális vezetők is). Egy ilyen szervezeti forma lehetőséget ad azon határmenti infrastrukturális projektek hatékonyabb megformálására és kivitelezésére, amelyek egyben a határ menti régiókban élő kisebbségek helyzetén is segítenek (határátkelők, hidak, autópályák).
K: Az autonómia intézménye a határon túli kisebbségek számára támogatandó cél, különösen kulturális formájában, de ahol lehetséges, területileg is. Mivel az „autonómia” szó a külföldi partnerek számára politikailag terhelt, ajánlott egy alternatív szóhasználat (például „önkormányzás”) alkalmazása. Az autonómia megszerzése csak úgy tűnik elképzelhetőnek bármely magyar közösség esetében, ha az a határon túli politikai képviselet eredményeként és a többségi nemzet törvényhozása által támogatott intézményként jön létre. Ezt a folyamatot azonban Magyarország erős lobbitevékenységgel és bilaterális tárgyalásokkal támogathatja. A magyar kormánynak érdeke a létező autonóm regionális struktúrákkal (Kárpátalja, Vajdaság) fenntartott konstruktív munkaviszony is.
( A folytatásban a határon túli magyar közösségek életének oktatáspolitikai kérdéseivel foglalkozunk. )