Egy centrista magyar kormány számára a hatékony és releváns politikai cselekvést biztosító határon túli politika célja a szomszédos országokban élő autochtón magyar közösségek továbbélésének és fennmaradásának biztosítása. Ez a cél a „hazahívás” stratégiájával szemben – mely a határon túli közösségekkel embertartalékként számol – fennmaradó, Magyarország és a szomszédos országok számára egyaránt hasznos, közöttük kulturális hidat képező közösségekkel számol. Egy centrista politikai erő a magyar-magyar kapcsolatokban nem célozhatja meg a tempó diktálását, ezzel szemben elsősorban a határon túlról érkező impulzusok feldolgozására és az azokra való reagálásra kell törekednie. Ezért a továbbiakban javasolt intézkedések mindig egy kettős nyomás eredőjeként alakultak. Egyrészt tiszteletben tartják az igényt a kontinuitásra, a már létező intézmények megtartására. Másrészt azonban azt is be kell látni, hogy a jelenlegi struktúrák részben működési deficitekkel küzdenek, részben pedig egy adott politikai irányzat túlélését szolgálják bármely alternatívával szemben. Egy centrista politika azzal számol, hogy határon túli partnerei között megtalálható lesz minden, a határon túli magyarság által nagyobb számban választott szervezet, illetve a civilek képviselői is. Ezért a jelenlegi struktúrák olyan irányú megváltoztatására van szükség, hogy ezek a csoportok egyaránt lehetőséget kapjanak saját nézeteik kifejtésére. Cikksorozatunk első részében a magyar-magyar kapcsolattartás intézményi hátterével, a határon túli magyar politikai képviselet állapotával és ezek szükséges fejlesztése érdekében teendő szakpolitikai lépésekkel foglalkoztunk, a másodikban az oktatás- a harmadikban pedig a támogatáspolitika kérdéseiről volt szó. Negyedik, egyben utolsó posztunk témája a kettős állampolgárság.

A magyarországi perspektíva

A kettős állampolgárság intézményének bevezetése lehetővé tette a határokon túl élő magyarok számára, hogy egyszerűsített eljárásban magyar állampolgársághoz, illetve szavazati joghoz jussanak. Ezzel egy olyan réteg kapcsolódott be a magyar államról szóló döntések meghozatalába, amely eddig csak közvetve vett részt abban. A 2013. áprilisában közzétett kormányzati adatok szerint addig mintegy 420 ezer ember kérvényezte honosítását; zömük román állampolgárként, további jelentős részük pedig Szerbiából és Ukrajnából. A szlovákiai magyar közösségnek a hivatalos adatok alapján csupán 0.3%-a élt ezzel a lehetőséggel.

A kettős állampolgárságot kérvényezők országok közötti leosztása.

A honosítás legfontosabb belpolitikai következménye egy új szavazói csoport megjelenése a magyar választási rendszerben. A határon túli magyar közösségekről tudható, hogy tradícionálisan a jobboldal pártjait preferálják. Az elérhető közvéleménykutatási eredmények ezt a képet némileg árnyalják: Romániában és Szerbiában változatlanul tarol a jobboldal – azon belül is a Fidesz –, a többi határon túli közösségtől politikailag jelentősen szétfejlődő Szlovákia esetében azonban a Fidesz „csak” relatív többséggel rendelkezik a válaszadók között.

Határon túliak magyarországi pártpreferenciái a közvélemény-kutatások alapján. Az adatok minden esetben a pártválasztókra vonatkoznak.

Ezek a preferencia-adatok azonban nem érvényesíthetőek közvetlenül a kettős állampolgárokra is; esetükben erősebb jobbos beállítódásokat feltételezhetünk, egyrészt a politikai jobb nagyobb nemzetpolitikai érzékenysége, másrészt pedig a fideszes kezdeményezés politikai támogatottságának tere miatt. A leginkább kompetetív határon túli közeg, a szlovákiai, gyakorlatilag elhanyagolható számú szavazatot szolgáltathat majd a magyarországi választásokon, ami azt jelenti, hogy összességében 80-90 százalékos fideszes támogatottság sem kizárható majd a kettős állampolgárok szavazatai esetében.

A határon túli magyar szavazat azonban viszonylag kis eséllyel jelenik majd meg döntő tényezőként a 2014-es választásokon: a potenciálisan mintegy maximum 300 ezer főre taksálható szavazattömeg akár 5 millió listás szavazattal és 2-3 millió töredékszavazattal is versenyezhet majd a végelszámolásban. Ilyen körülmények mellett a határon túli szavazók maximum 1-3 mandátum sorsát dönthetik majd el. (Bővebb információért lásd például László Róbert /2013/ Válasz Balog Ákos Gergelynek. Választásirendszer.hu, 2013. január 17.)

A határon túli perspektíva

A négy 100 ezer fő feletti határon túli magyar közösség jelentősen eltérő helyzetbe került a kettős állampolgárságot illetően. A négy ország helyzete két tengely mentén írható le: EU-s illetve azon kívüli, valamint a többes állampolgárságot megengedő és tiltó államok. A leginkább egyértelmű helyzet Szerbiában van: szabad is, és EU-s állampolgárságot is nyújt a honosítás, így nem meglepő a kérvényezők viszonylag magas aránya. Ukrajnában formálisan tilos a kettős állampolgárság megszerzése – bár közben román/orosz kettős állampolgárok tömegei élnek az országban –, azonban úgy tűnik, hogy az EU-s állampolgárság megszerzése elegendő motivációnak bizonyult a közösség mobilizációjához. Romániában bevett intézmény a kettős állampolgárság, így ott nem volt különösebb akadálya a szimbolikus kérvényezésnek, amely az ország EU-s tagsága ellenére magas arányban meg is történt. Ez az elemzés jól mutatja a szlovákiai helyzet magjában álló döntést: a szlovák parlament által hozott „ellentörvény” (kettős állampolgárság tiltása a szlovák állampolgárság elvesztésének terhe mellett) találkozott az ország EU-tagságával; mivel valós gazdasági előnyük nem származott volna belőle, a szimbolikus politikai cselekvés öröménél pedig nagyobb veszélyt jelentett az állampolgárságvesztés, a szlovákiai magyarok nem kockáztattak.

A kettős állampolgárságban érintett legfőbb országok tipológiája.

A határon túli perspektívához tartozik a határon túli közösségek „rétegződésétől” való félelem: azaz attól, hogy a magyar állam a továbbiakban csupán a kettős állampolgárok érdekeire koncentrál majd nemzetpolitikája kialakításakor, a többiekre nem. Ez az aggodalom makroszinten is létezik, a magyarországi választási küzdelemből de facto kimaradó szlovákiai magyar közösség esetében: könnyen lehet, hogy Dél-Szlovákia a magyar nemzetpolitika vakfoltjává válik az állampolgárok hiánya miatt.

Szakpolitikai ajánlások

A: A kultúrnemzet összetartozását kifejező, szavazati joggal bíró kettős állampolgárság az európai politikai-társadalmi hagyományokba illeszkedő eszköz, amelynek visszavonása nem csak politikailag járna katasztrófális következményekkel, de egyben szükségtelen és igazságtalan lépés is lenne. Éppen ezért arra kell berendezkedni, hogy a kettős állampolgárság intézménye – bevezetésének elfogadhatatlan körülményei ellenére is – visszavonhatatlanul a nemzetpolitikai látkép részévé vált.

B: Ennek megfelelően a mindenkori kormánynak elsődlegesen törekedni kell a kérdésben a szomszédos országokkal – különösen Szlovákiával és Ukrajnával – kialakult konfliktusok rendezésére. A jelenlegi helyzetben jobb lehetőség híján bilaterális megegyezések szavatolhatnák, hogy senkit se érhessen hátrány szülőhazájában azért, mert felvette a magyar állampolgárságot. A bilaterális tárgyalásokon a szomszédos országok kormányaival meg kell értetni, hogy a kettős állampolgárság visszavonhatatlan tény, ám nem revizionista/offenzív eszköz, és mindkét fél közös érdeke egy stabil status quo kialakítása. Az egyoldalú, nyilvános kinyilatkoztatásoknak véget kell vetni.

C: Fontos cél viszont a határon túli magyar közösségek tagjainak arányosabb és kiegyenlítettebb bekapcsolása a kettős állampolgárok körébe. Ennek egyrészt nemzetpolitikai okai is vannak (minél széles körűbb a lefedettség, annál jobb), másrészt viszont a politikai centrum és a baloldal pártjainak explicit módon is érdeke, hogy kiegyenlítettebbé váljon a jobb- és baloldali szavazók aránya az állampolgárok körében. A mérési adatok alapján ez leginkább a szlovákiai magyar közösség bekapcsolásával lenne elérhető.

D: Ezzel párhuzamosan minden lehetséges módon elkerülendő a határon túli magyarság állampolgárság alapján történő széttöredezése nemzetpolitikai szempontból érdekes és érdektelen magyarokra. A mindenkori magyar kormány nemzetpolitikájának azok is alanyai kell, hogy legyenek, akik nem élnek az állampolgárság lehetőségével, de magyar kötődésűek. A támogatáspolitika nem rendelődhet alá a politikai haszonszerzésnek.

E: A 2014-es választások jövendőbeli tapasztalatai, valamint a szomszédos államokkal való bilaterális tárgyalások kapcsán szükségessé válhat jogi változások kodifikálása. A legfontosabb cél, hogy a határon túliak voksa a lehető leginkább transzparenssé váljon a belföldi állampolgárok számára.

F: Bármely centrista politika erőnek érdeke egy intenzív állampolgársági imázskampány indítása annak céljából, hogy megteremtse saját határon túli bázisát, és hogy rábírja a nem jobboldali szavazókat az állampolgárság felvételére. Egy ilyen kampány megcélozhatná a bal-közép hitelességi deficitjének csökkentését, valamint egy tartós kommunikációs keret és szótár kialakítását is.