Mint a sajtó írta, „hosszú távú finanszírozási rendeletet dolgozott ki az oktatási államtitkárság, amely Hoffmann Rózsa államtitkár szerint megnyugtató módon rendezné az intézmények fenntarthatóságát. De más forrásból is tudható, hogy a felsőoktatási kormányzat márciusig kormány-előterjesztést kell készítsen a „felsőoktatás finanszírozásának és gazdálkodásának egyes kérdéseiről” valamint „a nemzeti felsőoktatási kiválóságról” továbbá a hallgatói juttatásokról. Más oldalról az is köztudott, hogy erről az elmúlt évben részben más előterjesztésekhez kapcsolódóan, s részben önállóan is több sikertelen előterjesztése volt a tárcának. A kiemelt felsőoktatási intézmények többletfinanszírozását magyarázó kormányzati kijelentéseket vetette össze a költségvetés felsőoktatásra szánt forrásaival Polónyi István.
Az alapgondolatot a 2011. évi CCIV. a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény is tartalmazza, miszerint: „10. § (1) A Kormány nemzetstratégiai célok megvalósítása érdekében, rendeletében meghatározottak szerint, állami vagy egyházi fenntartású felsőoktatási intézményt kiemelt felsőoktatási intézménnyé minősíthet. (2) A kiemelkedő színvonalú képzést nyújtó, a tudományos életben elismert egyetem, vagy egyetemi kar - a Kormány által meghatározott feltételekkel - „kutató” minősítést kaphat. (3) A több képzési területen képzést folytató, alkalmazott kutatási területen nemzetközileg elismert főiskola - a Kormány által meghatározott feltételekkel - „alkalmazott kutatások főiskolája” minősítést kaphat. (4) A miniszter megállapodás alapján az (1)-(3) bekezdésben meghatározott szervezetek, szervezeti egységek működését támogatásban részesítheti.”
A legutóbbi – sikertelen – előterjesztés lényege az volt, hogy a képzési támogatás (amelynek neve ösztöndíj-finanszírozás lenne), aránya a korábbi 50%-ról mintegy 55-60%-ra növekedett volna, továbbá a régi fenntartói normatív támogatás, - szintén új néven, de az előzővel azonos funkcióban - aránya 25%-ról 30%-ra emelkedett volna. S végül – de nem utolsó sorban, hiszen ez adta volna a kiválóság finanszírozást - a régi tudományos támogatás megszűnt volna, s helyette (a tudományos támogatás 25%-a helyett) 0-10%-os arányban kiválósági támogatás néven adtak volna pénzt az intézmények egy kisebb – de kiválóbb - részének. A kormány így részint a kiemelt, részint a kutató egyetemeknek nyújtott volna támogatást. Az, hogy mely mutatók alapján sorolódnak az intézmények ezekbe a kategóriákba, az az előterjesztések különböző változataiban mindig változott, de sajátos módon az, hogy mely intézmények tartoznak az egyes kategóriákba és melyek nem, az mindvégig változatlan volt. A kiválóság alapján az egész felsőoktatási támogatás 10%-át kitevő plusz juttatást nagyjából 6-7 intézmény kapta volna.
Érdemes megnézni, hogy vajon egy ilyen konstrukció – figyelemmel a felsőoktatás jelenlegi kondícióira – valóban megnyugtató módon rendezné-e az intézmények fenntarthatóságát, mint ahogy azt az államtitkár nyilatkozta.
Ha figyelmesen szemléljük a 2013. évi költségvetési törvényt, akkor azt láthatjuk, hogy az „Egyetemek, főiskolák” címen 123,55 milliárd forint támogatás szerepel, a fejezeti kezelésű előirányzatok között pedig a „Felsőoktatási feladatok támogatása” alcímen a nem állami felsőoktatási intézmények támogatására 9,25 milliárd forintot, a felsőoktatási speciális feladatokra 404 millió forintot, míg a „Kiválósági támogatások”-ra pedig 10 milliárd forintot különítettek el. Találunk még 300 millió forintot a Lakitelek Népfőiskola támogatására – tegyük hozzá, hogy a Lakitelek Népfőiskola kap további 1500 millió forintot rekonstrukcióra és fejlesztésre is, de ezt most nem számoljuk ide, mert csak a működési támogatásokat szeretnénk összegezni és ne ragadjunk le azon se, hogy mit keres Lakitelek a felsőoktatási intézmények között. Ezeken túlmenően egy másik költségvetési fejezetben persze ott van még a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 3,2 milliárd forintos támogatása. Összesen mindez 146,5 milliárd forintot tesz ki, amihez (az összehasonlíthatóság végett) még hozzá kell számolni a felsőoktatási PPP fejlesztések nyomán keletkezett szerződéses támogatási kötelezettséget, ami kb. 9,3 milliárd forint. Azaz, 2013-ban a felsőoktatás összes állami támogatása 155,8 milliárd forint lesz.
Végeredményben 2013-ban 1,1 milliárd forinttal adtak kevesebbet, mint amit korábban (júliusban) terveztek, és 26,4 milliárddal kevesebbet, mint a 2012-ben, s mintegy 50 milliárd forinttal kevesebbet, mint 2009-ben vagy 2010-ben. (Lásd 1. táblázat)
Az adatokból jól látszik, hogy az intézményi támogatások szintje tavalyhoz képest mintegy negyedével-ötödével esett vissza (a korábbi éveknek pedig kétharmadára). Ezzel a radikális csökkenéssel az intézmények a múlt év végén, elemi költségvetésüket megkapva szembesültek. Nincs tehát min csodálkozni, amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora azt nyilatkozza, hogy "A fenntartó biztató kijelentéseket tesz, például hogy mindenkit fel lehet venni, megszűntek a keretszámok, de a villanyszámlát, a tanárokat nem fogjuk tudni kifizetni". Az intézmény állami támogatása „2008-ban 865 millió forint volt, 2010-ben ez az összeg már csak 807 millió forintot tett ki, 2013-ban pedig 451 millió forint lesz”.
Ha egy pillantást vetünk a költségvetési törvényben tervezett személyi juttatás kiadásra, akkor jól érzékelhető a bérek támogatással való finanszírozottságának radikális romlása. (Lásd 2. táblázat) (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem esetében ugyanez a mutató – valamiért – lényegesen jobb: 97%)
A hallgatói megmozdulások, és a nyomukban megváltoztatott felvételi keretszám-rendelet után nyilvánvalóan tarthatatlan – de már elfogadott – költségvetés kiegészítéséről azután több nyilatkozat elhangzott. „A felsőoktatás a 2012. évi költségvetési támogatási szinthez képest összesen 24 milliárd forint többletforrást kap 2013-ban” – nyilatkozta Banai Gábor a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, majd így folytatta: „A többletkiadás - legalább részben - a költségvetés már meglévő előirányzatainak felsőoktatási célú felhasználásával (átcsoportosításával) biztosítható.” Balog miniszter pedig azt mondta, hogy: „A felsőoktatásban jövőre 24 milliárd forintot fordítanak a részben magánforrásokból épített beruházások kiváltására, 27 milliárdot pedig az egyetemek, főiskolák adósságátvállalására, valamint az uniós projektek önrészének állami átvállalására”.
Ezekkel a kijelentésekkel az a baj, hogy meglehetősen homályosak és ellentmondóak. Mindkettő mintha a ppp-támogatásra tervezett pénzről beszélne – ez viszont eddig is benne volt a költségvetésben, és semmilyen többletet nem jelent. Az adósságátvállalás pedig legfeljebb néhány százmillió forint működési költségmegtakarítást jelent. Egyik kijelentés sem látszik azon segíteni, hogy nincs kellő fedezet pl. a bérekre. Ha ezek után visszatérünk a Hoffmann államtitkár asszony által mondottakra, miszerint a finanszírozásról készülő rendelet megnyugtató módon rendezi majd az intézmények fenntarthatóságát, - kissé elbizonytalanodunk. Könnyen belátható, hogy egy mégoly csodálatos finanszírozás sem lenne képes a fenntarthatóságot biztosítani, ha az általa elosztott támogatás nem elegendő a rendszer működtetéséhez.
A nemzeti kiválóság rendszerének legújabb elképzelése lényegében a „Kiválósági támogatások” (már említett 10 milliárd forintos) előirányzatának felét kiemelt felsőoktatási intézmények többlettámogatására, kicsit több mint kétötödét pedig a kutatóegyetemek többlettámogatására fordítaná. A többit a kutató karok, az alkalmazott tudományok főiskolái kapnák. Emellett uniós támogatásból a kiváló hallgatók és a kiemelkedő oktatók, kutatók kapnának ösztöndíjat évi 1,5-2,5 milliárd forint össztámogatással. De vajon csakugyan meg lehet a hazai felsőoktatás kiválóságát teremteni évi 12 milliárd forintból, ami ráadásul nem többletforrás, hanem a radikálisan lecsökkentett felsőoktatási intézményi támogatásból még további levonással megteremtett forrás? És ezzel létrejöhet bármilyen fenntarthatóság a felsőoktatásban?