Donald Tusk és pártja a jobboldali-liberális Polgári Platform (PO) történelmet írt Lengyelországban a vasárnapi választásokon. A korábban kormányváltásokkal és válságokkal küzdő ország mára az Európai Unió egyik, politikailag legstabilabb és gazdasági értelemben legsikeresebb tagállama lett. Újraválasztásával először fordul elő Lengyelországban a rendszerváltás óta, hogy kormányból sikerül nyernie valamelyik pártnak, és a biztos parlamenti többséggel a PO-Parasztpárt (PSL) koalíció folytathatja a kormányzást.

 

Európa fellélegezhetett, hiszen az euró-zóna válságától már amúgy is sújtott Unió egyik legnagyobb tagállamában egy alapvetően modernista, Európa-barát kormány maradhat hatalmon. Az orosz és a német kormány is az elsők között üdvözölte a választási eredményeket. Tusk elődje, és mostani legnagyobb ellenfele, Jaroszlaw Kaczynski miniszterelnöksége alatt (2006-2007) a lengyel-orosz és a lengyel-német kapcsolatok mélyponton voltak, ami jórészt a konzervatív politikus populista, EU- és idegenellenes politikájának, kiszólásainak volt köszönhető. Az elmúlt hetekben Kaczynski megpróbált a korábbiaktól eltérő kampányt folytatni, kevésbé voltak nacionalista megnyilvánulásai, de a 2010-es elnökválasztás után újabb vereséget szenvedett. Az egyik legnagyobb hibát akkor követte el, amikor frissen megjelent könyvében minden alapot nélkülözően sejtetni engedte, hogy az egykori NDK-ból származó Angela Merkelnek kapcsolata volt a keletnémet titkosszolgálattal, a Stasival. A német külügyminiszter elsők között szólalt meg a választások után a külföldi politikusok közül és rendkívül fontosnak nevezte, hogy a lengyelek elutasították a németellenes érzelmek szítását, és a szomszédos országnak ismét Európa-barát kormánya lesz. Az USA-hoz való baráti és szoros viszony alapvetően nem változott annak ellenére sem, hogy a Tusk-kormány 2008-ban kivonta a lengyel csapatokat Irakból.

 

 (Illusztráció: Gazeta Wyborcza)

 

A lengyel választások alkalmával mind a politikai elemzők mind a politikusok szeretik Lengyelországban és Magyarországon is a párhuzamosságokat keresni. Kaczynski az elvesztett választás éjszakáján Orbán Viktor Magyarországával példálózott: „Mélyen meg vagyok győződve, hogy eljön az a nap, amikor sikerül nekünk, és Varsó olyan lesz, mint Budapest. Előbb-utóbb győzünk, mert egyszerűen nekünk van igazunk.”A kijelentés nem feltétlenül hízelgő a magyar kormány számára, annak ellenére, hogy érthető és nem a valóságtól elrugaszkodott a populista-konzervatív Jog és Igazságosság párt (PiS) vezetőjének hasonlata.

 

Donald Tusk miniszterelnök kampánya színtelen-szagtalan, viszont sikeres volt. Olyan, mint amilyennek kormányzását is sokan tartják. Miniszterelnöksége alatt érte el az országot a 2008-as világgazdasági válság, és Lengyelország Európában egyedüliként büszkélkedhet azzal, hogy nem kellett szembenézni a recesszióval. Az átlagkeresetetek az elmúlt négy évben 18 százalékkal nőttek. Az EU-ban is egyre nagyobb befolyásra tesz szert Lengyelország, aminek egyik jele volt, hogy Jerzy Buzek személyében egy lengyel politikus lett 2009-ben az Európai Parlament elnöke. Belpolitikai téren is sikereket ért el Tusk, mivel a 2007-es parlamenti győzelem után pártjának jelöltje nyerte a 2010-es elnökválasztást.

 

A piacok szintén örültek a választások kimenetelének: a zloty háromhetes csúcsra erősödött, s a varsói tőzsdeindex is jelentősen emelkedett. A Tusk-kormány volt az első Európában, amely a válságra válaszul nem gazdaságélénkítéssel válaszolt, hanem fegyelmezett költségvetési politikát folyatatott. A tavalyi 7,9%-os költségvetési deficit után idén 5,6%-os hiány várható. Az GDP arányos államadósság továbbra is 55% alatt van. Mindezek ellenére a második Tusk-kormány erős nyomás alatt lesz a piacok részéről, hogy jelentős reformokat hajtson végre a gazdaságban: közkiadások racionalizálása, nyugdíjkorhatár megemelése vagy az állam által támogatott mezőgazdasági termelők nyugdíj rendszerének átalakítása az újraválasztott kormányerők előtt álló feladatok. Ez a gazdasági növekedés lassulását is magával fogja hozni (4%!), amit figyelembe kell vennie a régi-új kormánynak a maastrichti kritériumok teljesítésének tervezésekor – figyelmeztetett a Fitch. 

 

A vasárnapi választások – a PO győzelmének mértékén túl – két meglepetéssel is szolgáltak. A legnagyobb meglepetés talán a korábban a Polgári Platformból kivált és saját pártot alapító Janusz Palikot pártjának (RP) 10%-t meghaladó választási eredménye. Az RP sikere a legpregnánsabb példája annak mekkora változásokon ment keresztül Lengyelország az utóbbi években. A Nyugat-Európában dolgozó milliók és külföldön tanuló több százezer diák mára alapvetően sokkal nyugatiasabb értékvilággal rendelkezik, mint azt a legtöbb lengyel politikus gondolta volna. Az RP egy baloldali-liberális értékrenddel rendelkező vállalkozás-barát párt. Legmeghatározóbb szereplője, a párt alapítója számos provokatív kijelentéssel és politikai performansszal hívta fel magára a figyelmet az utóbbi években. A katolikus egyház befolyásának csökkentése, az abortusz tilalmának eltörlése, a szexuális, vallási és nemzetiségi kisebbségek egyenjogúsága egyaránt a programjuk sarkalatos része. A gazdaság modernizálásának tekintetében nagyobb sebességre kapcsolna, mint a jelenlegi kormány és egészen biztos, hogy a piac álalt erőltetett további gazdasági- és szerkezeti reformok megvalósításában nem fog a kormány ellen menni. Palikot, aki képzettségét tekintve filozófus és egyetemi szakdolgozatát Kant-ból írta - külpolitikai téren is a kormány irányvonalának megfelelő nézeteket vall. A választások utáni egyik nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy a PiS veresége egyértelmű üzenet a választók részéről, hogy tovább kell folytatni a nyitást Oroszország és Németország felé.

 

A baloldal katasztrofális szereplése okozta a másik nagy meglepetést a vasárnapi választásokon. A Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) nagy meglepetésre mindössze 8,25%-ot tudott csak szerezni, ezzel a kisebbik koalíciós partner PSL mögött az ötödik helyre szorult vissza és teljesen elvesztette váltópárt jellegét. A párt elnöke, Grzegorz Napieralski nem volt képes a baloldal megújítására és a baloldal korábbi népszerűségének visszaszerzésére. A választási eredmények napvilágra kerülése után annak rendje és módja szerint, megtette azt, amit egy választásokon vesztes párt elnöke ilyenkor egyedül tehet: lemondott posztjáról.

 

„Polak, Węgier, dwa bratanki…”, azaz „Lengyel, magyar, két jó barát …” így kezdődik a lengyel-magyar történelmi barátságot is szimbolizáló mondás. Mi magyarok azonban nem csak a történelmi barátság okán szurkolhatunk a Tusk-kormánynak. Lengyelország vasárnap bebizonyította, hogy még Európa keleti felében sem csak populista ígéretekkel és a politikai ellenfelet kriminalizáló kijelentésekkel lehet választást nyerni, hanem a jó kormányzással is.