Munkahelyteremtés a mezőgazdaságban, avagy Magyarország esete az EU agrártámogatási rendszerével

2011.08.14. | Ficsor Ádám | 12 komment

 

A magyar kormány legfőbb politikai ígérete, hogy egymillió új munkahelyet fog teremteni. A mezőgazdasági miniszter mindehhez egy interjúban hozzátette: az egymillió munkahelyből 300 ezer a mezőgazdaságban fog megvalósulni. Nem vitatható, hogy mind az országos, mind a mezőgazdaságra vonatkozó adat ambiciózus elképzelést tükröz, a lényegénél ragadja meg a magyar gazdaság problémáját, emiatt a munkahelyteremtéssel, mint céllal természetesen nem lehet vitatkozni.

 
A magyar állattenyésztés visszaesése
 
Annak ellenére, hogy az elmúlt évek a szántóföldi növénytermesztésnek erősödő pozíciót hoztak, az állattenyésztés és a kertészet esetében inkább visszaesés-stagnálás volt megfigyelhető. Mára a növénytermesztés-állattenyésztés aránya (a kibocsátási értéket tekintve) mintegy 70-30%-ra változott a kívánatosnak tekintett 50-50%-ról. A munkahelyek szempontjából azért különösen kedvezőtlen ez a folyamat, mert a szántóföldi növénytermesztés erősen gépesített, meglehetősen kevés munkaerőt igényel, eközben az állattenyésztés (és a kertészet)- bár ezekben a szektorokban sem kerülhető el a professzionális technológia használata - jóval több embernek tudna munkát biztosítani.
 
Nem kell agrár-közgazdásznak lenni ahhoz, hogy felfedezzük a problémát: Magyarország (világpiacilag is hatékonyan) állítja elő a takarmányt, miközben azt a munkafázist, amihez már jóval kevesebb ökológiai adottság kell és jóval több munkahelyet teremt (durva egyszerűsítéssel: a takarmányt eljuttatni a jószághoz, gondoskodni az egészségéről, majd levágni) egyre kevésbé itthon végzik.
 
Teendők az állattenyésztés fellendítése érdekében
 
A mindenkori agrárpolitika józanabb pillanataiban elsősorban nem rövid távú kereskedelmi háborúkat akar ebben az ügyben megnyerni (az áruházláncok, a vágóhidak vagy éppen az EU egésze ellen), hanem aktívan keresi a probléma fundamentális okait. Gyakori megállapítás, hogy a technológia elmaradottsága óriási veszteségeket okoz. Emiatt született korábban az a döntés, hogy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program forrásainak lehető legnagyobb részét az ország ennek a technológiai lemaradásnak a csökkentésére fordítsa. 
 
A másik ok az általános adminisztrációs és munkaerőhöz kapcsolódó terhek nagysága (ebben az ágazatban mindenki rosszul járt az „Adócsökkentéssel, Amivel Mindenki Jól Járt”).
 
Harmadrészt meg kell állapítani, hogy a – gyakran génkezelt, Európában nem hagyományosnak számító – alternatív takarmányok (dél-amerikai szója, halliszt) mára jelentős költségelőnyt jelentenek. Van azonban egy további tényező is, ami gyakran felmerül: az EU nem teszi lehetővé (illetve csak nagyon korlátozott körben) az állattartó ágazatok támogatását. Emiatt kiemelt jelentősége van annak, hogy a keskeny pallón hogyan tud egyensúlyozni a mindenkori magyar kormány, vagyis mennyi támogatást tud az ágazat felé irányítani.
 
EU támogatások az állattenyésztőknek
 
Közhely, hogy a közvetlen támogatások (ami a legnagyobb tétel volt és marad is a Közös Agrárpolitika büdzséjében) elsősorban a földterülethez kapcsolódnak. Az állattenyésztéshez ezek a támogatások csak kiegészítő jelleggel kötődnek: uniós forrásból a technológia-fejlesztéstől és egyes állatjóléti céloktól eltekintve eleve csak azokra a területekre juthat pénz, ahol valamilyen közfeladatot is ellátnak a szűken vett termelési funkció mellett. Ilyen például a tájgazdálkodás és élőhelyvédelem részeként az elhagyott legelők rendbetétele, aminek a juhászat és a szarvasmarhatartás lehetne a nyertese. A hatás már most érződik: az elmúlt években a húsmarha esetében érdemi állatlétszám-növekedés volt jellemző hazánkban is.
 
Az alapvető támogatási rendszer az EU-ban: az SPS
 
Van egy speciális jellemzője a jelenlegi európai közvetlen támogatási rendszernek. Más rezsim működik a régebbi tagállamokban, és más a 2004-ben és 2007-ben csatlakozókban. Ez utóbbi országokban lehetővé tették egy egyszerűsített rendszer alkalmazását (SAPS), azzal, hogy fokozatosan át lehet/kell állni az EU15-ben működő szisztémára (SPS). Van olyan új tagállam, ahol az átállást már megtették.
 
 
 
Az SPS rendszer főszabályként a támogatást elválasztja a termeléstől, annak érdekében, hogy a támogatással ne befolyásolják a termelő döntését abban, hogy éppen miből mennyit termel, hanem azt a piac határozza meg. A szétválasztást úgy érik el, hogy minden termelőre meghatároznak egy történelmi bázisidőszakot, majd az abban az évben kapott támogatás alapján kalkulálódik a támogatása a későbbi években, függetlenül attól, hogy éppen mit termel.
 
A szisztéma hátrányai közismertek. Egyrészt könnyen kijátszható, hiszen valaki teljesen le is építheti a termelését, ennek ellenére inaktív termelőként is kaphatja a támogatást (erre használják angolul a találó sofa-farmer megnevezést). Másrészt befagyasztja a piacokat az új belépők kizárásával. Ezeket a problémákat a szabályozó is érzékeli, és változatos módon, a részleges termeléshez kötéssel, az új belépőknek fenntartott nemzeti támogatási tartalékkal, vagy az aktív termelő definíciójával próbál tenni ellenük.
 
Az SPS rendszer várható jövője az EU-ban
 
A fenti problémák ellenére kijelenthetjük, hogy az SPS rendszer alaplogikája nem néhány brüsszeli bürokrata agyszüleménye, hanem a világgazdaság globalizációjából fakadó tényszerűség. Európa mára elsősorban ipari hatalom, ennek megfelelő érdekeket képvisel a világkereskedelmi tárgyalásokon. Az ipari termékek előtti kereskedelmi akadályok lebontása érdekében az EU tárgyalói eddig is hajlandóak voltak feláldozni mezőgazdasági érdekeket. Mivel az ipar és mezőgazdaság jelentősége várhatóan nem fog átrendeződni a kontinensen, ezen a téren radikális változás nem várható. Így aztán az SPS mögött meghúzódó szétválasztott támogatás és termelés az a megoldás, ami kielégíti a kereskedelmi partnereket (mert az adott év termelését és az annak eredményeként a piacon megjelenő mennyiséget nem befolyásolja a támogatás) és könnyebben eladható a termelőknek, mint a támogatások puszta leépítése.
 
Ha áttekintjük az Európai Bizottság alapdokumentumát a 2014 utáni Közös Agrárpolitikával kapcsolatban, vagy az ahhoz kapcsolódó, a magyar elnökség alatt elfogadott tanácsi következtetéseket, látható, hogy senki sem vitatja az alapvető támogatási mechanizmusokat, a termeléstől való elválasztást. A vita a tagállamok és gazdaságok közötti elosztásról az SPS logikája által szabott kereteken belül zajlik. Ahogy a Bizottság dokumentuma fogalmaz a 2014 utáni Közös Agrárpolitika alapjáról: „Az alapjövedelem támogatása az alapvető, termeléstől függetlenített közvetlen kifizetések révén”.
 
SPS tehát a jövőben is lesz, és lesz SPS Magyarországon is. Lehet, hogy más lesz a neve, de a lényegét tekintve a termeléstől elválasztott közvetlen kifizetések fogják az EU támogatáspolitikájának az alapját jelenteni 2014 és 2020 között is. A kérdés tehát számunkra nem az, hogy akarjuk-e az SPS-t vagy sem, hanem hogy mikor és hogyan akarjuk azt.
 
A magyar SPS-vita
 
A korábbi magyar kormány Gráf József miniszterségének az idején, bár a jelenleginél még kevesebb információval rendelkezett, de a tendenciákat értve amellett érvelt, hogy az SPS rendszert minél hamarabb vezessük be. Alapvetően abból az inkább intuitív, de nagyon is realista megközelítésből indult ki, hogy a 2014 utáni rendszer valószínűleg a már SPS-t alkalmazó (jellemzően) régi tagállamok számára fog kedvezőbb átmeneti rendelkezéseket hozni, jobb tehát velük „egy klubban” lenni.
 
A bevezetés melletti másik érv az volt, hogy az SPS rendszer bevezetése garantálja hosszabb távon is az állattartók támogathatóságát. Jelenleg a 2004-től működő nemzeti kiegészítő támogatás (top-up) teszi ki a juhászatnak, a húsmarha tartóknak és a tejágazatnak folyósítható juttatások legjelentősebb részét. Ám a top-up hamarosan megszűnik, mert a csatlakozási szerződésben foglaltaknak megfelelően fokozatosan nő az EU-ból érkező támogatás, és az „kiszorítja” a nemzeti kiegészítést. Márpedig a korábban leírtaknak megfelelően előbb-utóbb kötelező lesz bevezetni az SPS-t, azonban ha ez akkor történik meg, amikor már nem lesz kiegészítő támogatás, akkor nem képződik állattartáshoz kapcsolódó történelmi bázisjogosultság a gazdálkodóknak. Bázisjogosultság nélkül pedig támogatást sem kaphatnak az SPS bevezetése után. Így a garantált állattartáshoz kapcsolódó támogatást az jelentette volna, ha addig bevezetésre kerül az SPS, amíg van nemzeti kiegészítő támogatás, azaz van biztos bázisképzés is.
 
 
A Fidesz ellenzékben határozottan ellenezte az SPS bevezetését. A jobboldal azzal érvelt, hogy a földtulajdonosok rosszul járnának az SPS bevezetésével, mert a támogatási jog a termelőkhöz kerülne, akiknek így javulna az alkupozíciójuk a bérbeadókkal szemben.  A köztársasági elnök kezdeményezésére az ügyben egy időben elhúzódó alkotmánybírósági eljárás is indult. Ekkor több szakmai szervezet kérte, hogy rendelettel vezessék be az SPS-t, de a politikai konszenzus hiányában az akkori kormány ezt a döntést nem vállalhatta. Ugyanakkor a Fidesznek egy akkor kiadott nyilatkozata elismerte az SPS szükségességét, csak az akkori kabinet által javasolt változatot utasították el. Emiatt abban lehetett bízni, hogy kormányra kerülve kialakítják a saját SPS-változatukat. Ezt augusztus 1-ig tehették volna meg, bejelentve az Európai Bizottság felé, de ma már tudjuk, hogy nem ez történt.
 
A 2010-ben felállt új kormány érzékelte ugyanakkor, hogy ezzel milyen súlyos feszültséget idéz elő az állattartásban, ezért egy úgynevezett szerkezetátalakítási támogatást fognak bevezetni a juhászat- és húsmarha ágazat számára.  Apróság, de érdemes megjegyezni, hogy az előző kormány szektoronként elemezte, hogy mely ágazatokban célszerű a szerkezetátalakítási támogatás bevezetése, és ahol a termékpálya szereplői és a közgazdasági racionalitás is ezt sugallta, ott meg is tette ezt a lépést (pl.: dohány, zöldség-gyümölcs ágazatok).
 
Mindazonáltal az újonnan bevezetett támogatás mellett is rosszabb helyzetbe kerülnek az állattartók. Egyrészt csökkenni fognak a támogatási összegek, ami a tejágazatot érinti a legsúlyosabban, másrészt a most bevezetendő rendszer teljesen kizárja az új belépőket, például a fiatal gazdákat (az SPS erre adna lehetőséget, még ha korlátozottan is). De a legsúlyosabb probléma mégis az, hogy jellegénél fogva ez egy átmeneti támogatás, azaz a mai tudásunk alapján, bár a Vidékfejlesztési Minisztérium mást állít, hosszabb távon nem lehet alapja a támogatási bázis képzésének.
 
Tovább színezi a képet, hogy míg az SPS (korlátozottan és szigorú szabályok mellett) engedi a termeléshez kötést, addig a bevezetni kívánt új támogatás teljes egészében történelmi bázisalapú lesz abban az átmeneti időszakban, ameddig egyáltalán adható. Tehát amíg a jelenlegi top-up és az annak a bázisán létrehozható támogatás egyes elemeiben segítette volna a termelés növelését (és ezen keresztül új munkahelyek teremtését), addig a szerkezetátalakítási támogatásnak nem lesz feltétele a termelés. Egy konkrét példa: jelenleg a húsmarha anyatehén után a támogatás nagyobb részét évről évre igényelni kell az aktuális állatlétszám alapján, és arra tartási kötelezettséget kell vállalni. Az új rendszerben a 2010-es vagy 2011-es állatlétszám alapján kapja a gazda a támogatást több évig, még akkor is, ha közben leépíti az állományát (és ezzel munkahelyeket is). Némi iróniával azt mondhatjuk, hogy a következő években levágott állatok után is fognak támogatást fizetni.
 
Nem mellékes részletkérdés, hogy a 2012-ben fizetendő (de 2011. év után járó, tehát még modulációval nem érintett) top-up teljes egészében kifizetésre kerül-e az állattartóknak. Ellenzékként a mai kormány azt követelte, hogy a növénytermesztőknek és az állattartóknak is legyen kifizetve a támogatás. Ma már az ágazati szereplők annak is örülnének, ha a valóban rászoruló állattenyésztők megkapnák ezt a pénzt.
 
A mérleg
 
Összességében tehát eldőlt az SPS-kérdés, de sajnos nem nyílt szakmai vitában, érvek ütköztetésével, hanem a háttérben. Ráadásul erős a gyanú, hogy a döntésben nem csupán szakmai szempontok játszottak szerepet, hanem a korábban ellenzéki időszakban felvett populista pozíció csapdájából nem volt ereje kitörni a ma kormányzóknak. Így az érintett magyar gazdák számára már rövid távon is csökkenhet az állattartás támogatása (különösen a tejágazatban) az elérhető lehetségeshez képest.
 
Ennél is sokkal súlyosabb a 2014 utáni várható helyzet. Ekkortól ugyanis komoly versenyhátrányba kerülhetnek a magyar állattartók, hiszen egy francia anyatehén támogatható lesz, egy magyar pedig nem.
 
Természetesen örülnénk, ha a kormány várakozásai teljesülnének, és a szerkezetátalakítási támogatás jelenthetné a 2014 utáni támogatások bázisát is. De amíg az SPS időben történő bevezetésével garantálható lett volna a bázis megteremtése, addig az új támogatási rendszer sok bizonytalanságot tartogat. Ráadásul az SPS-szel legalább részlegesen a termeléshez lehetett volna kötni a támogatást, elkerülve azokat az igazságtalan helyzeteket, amit az új rendszer lehetővé tesz, vagyis hogy a termelő szerkezetátalakítás címszóval leépíti az állatállományt (és ezzel munkahelyeket), majd felveszi a támogatást.
 
Ezekhez képest már csak apróság, hogy eggyel több átállást kell végrehajtanunk a támogatási rendszerek között, mert a végleges SPS átállás előtt a SAPS-nak egy új változatát is be kell vezetni. Ennek magyarázata az, hogy a 2012-től életbe lépő moduláció (nagyobb összegű támogatások egy részének átcsoportosítása vidékfejlesztési célokra) megkívánja az üzemszabályozás bevezetését, amit a szerkezetátalakítási rendszer kiterjesztése csak tovább bonyolít.
 
Ezzel az agrárpolitika területén egy újabb kormányzati döntés kapcsán bizonyosodott be, hogy a kommunikációban kijelölt célok és a valóságban megtett intézkedések nincsenek szinkronban. A politikai érdek mást kívánt, és erre néhány ezer állattartásban dolgozó ember munkahelye is rámehet.

 

· 1 trackback

Címkék: eu mezőgazdaság munkahelyteremtés sps

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr813152499

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Munkahelyteremtés a mezőgazdaságban, avagy Magyarország esete az EU agrártámogatási rendszerével 2011.08.15. 14:04:34

A magyar kormány legfőbb politikai ígérete, hogy egymillió új munkahelyet fog teremteni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

el kellene dönteni, hogy 1) vagy mindenkit támogatunk, 2) vagy semmit sem. különben nem lesz verseny sem az ágazatokon belül, sem az ágazatok között. sem az iparban, sem a mezőgazdaságban.

egy brute force támogatási rendszer kellene, amelyik az utolsó éves gpd 10%-át osztja szét egyenlő arányban.

a forintgazdaságban ez havi 21500 huf.
www.wolframalpha.com/input/?i=hungary+gdp+per+capita+in+huf+per+10+per+12

ez azt jelenti, hogy havi 21500 huf támogatást kellene mindenkinek osztani. a munkanélküli segélynek ennyinek kellene lennie. a családi gazdaságoknak ennyi támogatást kellene kapni személyenként. az ipari termelésben 21500 huf adójóváírás minden munkavállalónak. ugyanennyi lenne nyugdíjkiegészítés. 21500 huf családi pótlék kellene gyermekenként. még egyszer: ez az egy főre jutó utolsó évi gdp 10%-a.

ugyanez az összeg az európai unióban havi 52900 huf:
www.wolframalpha.com/input/?i=eu+gdp+per+capita+in+huf+per+10+per+12

egész egyszerűen azt kellene mondani, hogy egy tized egyenlő módon való elosztása legyen a commonwealth alapja. és ezt kapja meg az unió minden szabad polgára.

-- a második tized jusson a társadalombiztosításra. ez szolgáljon társadalmi célokat: egészségügy, és nyugellátás.
-- a harmadik tized kulturális célokra: közoktatásra, és szakképzésre.
-- a negyedik tizedet fordítsuk a gazdaságra: infrastruktúra fejlesztésre, közművek építésére.
-- az ötödik tizedet pedig védelmi célokra kellene fordítani: igazgatásrendészetre, alapkutatásokra és a hadseregre.

az összes megtermelt jószág egyik felének közcélokat kellene szolgálnia. a másik felének pedig magáncélokat. és még egyszer: vagy mindenkit kellene támogatni, vagy senkit sem.
Elvtársak! Előre a kommunizmus útján! Nem számít ki mit csinál, kapjon ugyanannyit!

Más. A mezőgazdaság több problémáját nem sikerült itt elemezni. Érdekes kérdés lenne még, hogy milyen visszatartó erők vannak az állattartás területén. Miért kellett nekünk nem termelő beruházásokat támogatni az állattenyésztésben. Az EU beruházási célú támogatások jelentős részét trágyakezelésre osztották ki, amely beruházások semmiféle bevételt és megtérülést nem tudnak produkálni. Önrész hiányában rengeteg beruházás nem valósul meg, ezért ezek a pénzek az EU-nál maradnak és kérdéses, hogy egyáltalán igénybe tudjuk-e venni őket.

A másik probléma, ami a tojástermelőket sújtja és ráadásul könnyen kezelhető lenne. A tojástermelőknek meg kell küzdeni egy láthatatlan konkurenciával a szlovák és lengyel tojás képében. A lengyelek és a szlovákok állami cégeken keresztül EU-s támogatással segítik a tojásuk piacra jutását. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy egy állami vállalaton keresztül, a termelők számára veszteséges áron adják el az exportra szánt tojást, ami aztán úgy válik nyereségessé, hogy rejtett EU támogatással kiegészítik az eladási árat. Ezek a 8 Ft/db áru tojások aztán, hathatós magyar segítséggel hazánkba kerülnek, amivel az a probléma, hogy jelenleg a tojás előállítási költsége 15 Ft körül van. A "normálisan" gazdálkodó magyar cégek nem tudnak 8 forintos árakkal versenyezni, így az a veszély fenyeget, hogy a tojástermelők egy része csődbe megy a csalás miatt. Természetesen a lengyel-szlovák kereskedés teljesen szabálytalan és a magyar segítők sem szabályosak, ráadásul úgy tűnik, hogy a döntéshozók tisztában vannak vele, hogy kik csinálják ezt az üzletet mégsem tesznek semmit. Így biztos nem lesz 300 ezer plusz munkahely a mezőgazdaságban, inkább csak leépítés.
@Rókakígyó:
ha a támogatási rendszer nem egységes, akkor az mindig a gazdagabb, és a nagyobb piacoknak kedvez. a szlovák piac gazdagabb. a lengyel piac nagyobb, mint a magyar. szerintem ez egész agrárszubvenció segélyezés. a kommunizmus maga. vagy el kellene törölni az egészet. vagy akkor mindenkinek ugyanannyi támogatást kellene adni függetlenül attól, hogy mit csinál. félig egységes rendszer nincs. hanem akkor mindenki megtalálja a kiskaput. és azzal mindig a nagyobb, és gazdagabb piacok járnak jól. ami nem olyan nagy probléma, csak éppen a magyar kisparasztoknak nem lesz jó.
nagyon jól elemzi az ágazatnak ezt az igen nagy jelentőségű problémáját...sajnos a top up fokozatos megszűnése várhatóan tovább fogja fokozni az állattenyésztés leépülést, de ez úgy látszik nem sokakat érdekel. Ez a szerkezetátalakítási program is csak egy újabb látszatintézkedés, mert ugye mindenki tisztában van vele, hogy nem lesz alkalmas arra, hogy a támogatások jövő évi csökkenését és a '13-ban megszűnő forrásokat képes legyen kompenzálni..az ágazatban dolgozók pedig szépen leépítik majd az állományukat, mert ugye senki nem akar veszteséges állattenyésztésbe beruházni százmilliókat..senki, ha a top up források eltűnnek.
@unionist: A szlovák piac gazdagságát kétlem, főleg mg területen. Az euro nem minden.

Különben a szubvenciók amennyire lehet egységesek, ezért van pl az, hogy egy jó adottságú térségben (Baranya, Bácska) a növénytermesztőknek annyi pénze van, hogy nem tudja mire költeni miközben egy észak-borsodi gazda éppen hogy megél a mezőgazdaságból.
Ez a (látszat)intézkedés valóban ellentétes a kormányprogrammal, mely a foglalkoztatás és az agrár-GDP növelése érdekében éppen az állattenyésztés helyzetének javítását célozta meg, és szerintem ellentétes még azzal a célkitűzésükkel is amely az állattenyésztés-növénytermesztés megbomlott arányát kívánja helyreállítani. Így nehezen fog menni.
@Rókakígyó:
1) az egy főre jutó szlovák gdp nominálisan 12000, magyar 10000 euro. ha a dinamikát nézzük, akkor szlovákia az uniós csatlakozás óta nagyjából 1/3 növekedést produkált, míg magyarország tulajdonképpen 0-t. sajnos a szlovák gazdagabb piac, mint a magyar. a lengyel pedig nagyobb. nagyobb tömeg hallatja a hangját. könnyebben eljut a lengyel politikusokig. tehát mindig a gazdagabb, és a nagyobb piacok kapnak több támogatást. mindaddig lesz valamilyen nemzeti kiegészítés amíg azt a nemzetközösség alkotmányos eszközökkel ki nem zárja. tehát amíg az egalitárius jogelvek nem válnak a nemzetközösségben napi gyakorlattá.

2) minden terület alapú támogatás a feudalizmust erősíti. akinek több földje van az több támogatást kap. ebből jön ki az, hogy az európai unió támogatja az uralkodókat. a brit királynőt is támogatni kellene, de csak ugyanannyival, mint a nemzetközösség bármelyik polgárát. a terület alapú támogatásból a gazdagok gazdagodnak. a szegények szegényebbek lesznek.

3) lehet a támogatást tevékenységekhez kötni. csak akkor ez az az ágazaton belüli versenyt torzítja. ha ez valami pályázati rendszer. mert azt optimálisnak gondolt üzemmérethez kötik, vagy akármilyen paraméterhez.

4) ha a tevékenység alapú támogatás generális, akkor az ágazatok közötti verseny torzul. lehet, hogy most a tojástermelőket is pont támogatni kellene. de ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni előzetesen a fogyasztóktól kell elvenni a pénzt. ez esetben könnyen lehet, hogy a tojásfogyasztás vissza fog esni. és ezért majd valaki olcsóbban adja a tojást azért, hogy ne csökkenjen a kereslet. szóval a tevékenység alapú támogatás sehogy sem működik.

---

tehát vagy az unió minden szabad polgárának kellene támogatást adni, vagy senkinek sem kell. ha most az unió minden állampolgára kapna valamilyen apanázst. és mindenki centre ugyanannyit, akkor ebből az egészből nem lenne probléma. oké, a gyerekek után legyen természetbeli támogatás. családi pótlék helyett adjanak közraktárjegyet, amit legálisan ne lehessen beváltani a kocsmában. aki illegálisan váltja azt meg zárják börtönbe. és ott nincs ez az uniós önsegélyezés. de ha van, akkor a szegények nem kínai iskolatáskát vennének, hanem rögtön létesülhetne egy helyi varroda. akár egy kht. ami a közraktárnak dolgozik. szóval ez rögtön munkahelyeket teremtene.

de ezt az unió nélkül nem lehet megcsinálni. és ezt nem lehet egy ágazatban megcsinálni, mert akkor sztrájkok lesznek. vagy mindenki kapjon ugyanannyit, vagy felejtsük el ezt a rendszert. döntsük el. de nem csak a növénytermesztők és az állattenyésztők relációjában kell ezt megnézni, hanem általában a nemzetközösség két polgárának vonatkozásában is. mi indokolja egyik, vagy másik kiemelt támogatását. szerintem semmi.
@unionist: Elég demagógnak tűnik ez a hozzáállás. A mezőgazdasági támogatások alapvető célja, hogy az embereket vidéken tartsa. Meg lehet nézni kishazánkat is: falvak néptelenednek el és ez a folyamat csak gyorsabb lesz. A vidék gyorsulva hullik ki az országból. A városi élet jelenleg minden vidéki támogatás ellenére is többszörösen vonzóbb és egyszerűbb.

Az ágazati támogatás sem butaság, hiszen pl a bankszektor, a logisztika vagy egyes szolgáltatások (az építőipart itt most nem említem) jelentősen jobb helyzetben vannak, mint más ágazatok, ezért őket támogatni feleslegesnek tűnik.

A te gondolkodásoddal meg kéne szüntetni minden támogatást és piaci alapokra kellene helyezni a gazdaságot. Erre lehet azt mondani, hogy pl Amerikában ez van, de ott is vannak mindenféle támogatások, azért pl, hogy a járműipar ne tűnjön el. A beavatkozás sokszor szükséges lehet, mert nehéz eldönteni, hogy egy adott szituáció átmeneti-e vagy sem. L. pl egyes autógyárak esetét (Opel). Tudom, hogy nem önálló gyár, de komolyan kérdéses volt egy ideig, hogy megmarad-e. A magyar mezőgazdaság támogatása azért is indokolt jelenleg, mert ha nem lenne támogatott, akkor az élelmiszerárak felszöknének és pont a városi lakosság kerülne nehéz helyzetbe.
@Rókakígyó:
ezeket a támogatási rendszereket egységesíteni kellene. vagy megszüntetni. ortodox liberális közelítésben totál hülyeség minden támogatás. ugyanis hiába támogatsz egy szektort, azt a pénzt valakinek így is úgy is ki kell termelni. és akkor a tőkeerősebb ágazatok kapják a legtöbb támogatást. az autóipar például.

itt a fidesz gazdpol legnagyobb hibája az adójóváírás megszüntetése volt. azt kellene mondani, hogy az adójóváírás legyen annyi, amennyi a segély. a kormány elképzelése, hogy mindkettő legyen 0. de a segély nem lehet 0. a közmunkaprogramokat ugyanúgy támogatni kell. és ha nem lesz közmunka, akkor mégis csak osztani kell segélyt. nem megtakarítás lesz ebből, hanem polgárháború. azért, mert a támogatási rendszer nem egységes. azért, mert az audi 6 milliót kap munkahelyenként.

én azt mondom, hogy ez működhetne úgy, hogy az egy főre jutó havi gdp tizede nemzetközösség szintjén havi 50,000 huf. ezt kapja meg mindenki. a munkanélküli segélyként. az ősteremlő agrártámogatásként. a munkás adójóváírásként. kapja meg mindenki. a családi pótlék is legyen ennyi. legfeljebb természetben járjon. rendszeres napi étkeztetés. tízórai, uzsonna csomag. suliban iskolatáska, egyenruha. és akkor helyi konyha, helyi varroda. nem az ócó kínai, hanem a helyi.

50,000 huf × 12 = 600,000 huf. az audi 10 évre vállalta a foglalkoztatást. éppen ki is jön a 6,000,000. csak ezt az összeget adójóváírásként kellene a munkavállalónak odaadni. de ezzel a munkaadó béralku pozíciója is jelentősen javulna. és ha kiírnák, hogy munkásfelvétel. napi 1 órára kell bejönni sepregetni. és ezért lehet kapni havi 10,000 forintot. akkor simán lenne aki bemenne. feltéve, hogy rendszeresen kap havi 50,000 forintot. és azt mondaná, hogy lenne ő anyagmozgató havi 50,000 forintért. az mégis csak jobb, mint sepregetni. szóval ennek ez a lélektana. meg az, hogy nem lehet azt mondani, hogy nem éri meg dolgozni. az iparban is nyilvánvaló lenne, hogy megéri.

vidéken nem lehetne azt mondani, hogy megélhetés miatt bűnöznek. mert a megélhetés egy nagyon alacsony nívón, de mégis csak biztosítva van. és a cigányok elmennének idénymunkásnak az agrárszektorban. vagy az ipar is teremtene munkahelyet. nem kellene semmiféle kiszámíthatatlan pályázati rendszer. hanem mindenki kapná ugyanazt az összeget. de akkor nem lenne ezen felül uniós támogatás sem.

ha budapesten mindenki kap 50,000 forintot. a munkanélküli segélyként, közmunkaprogramban részt vevő támogatásként, a piacon a munkavállaló adójóváírásként. akkor meg lehet szervezni a bkv-t anélkül, hogy ezen felül bármi extra támogatást kapna. és aki nem megy wellness szállodába az majd választaná a falusi turizmust. de a panziós is ugyanazt a támogatást kapná, amit a vendég. persze a panziós könnyebben kapna hitelt, mert egy minimális keresletet a nemzetközösség generált. most melyik réteg választja a falusi turizmust. az alsó középosztály többsége egyáltalán nem megy nyaralni. ha nagy ritkán mégis, akkor inkább megy a balatonra, vagy horvátországba, vagy külföldre. nem fog elmenni bivalybasznádra. a felső-középosztály ugyan sűrűn megy el nyaralni, de inkább wellness szállodába megy. töltsön el egy hosszú hétvégét jánkmajtison. ez nem tűnik olyan vonzónak.

ha volna valamilyen egalitárius apanázs, akkor talán lenne aki azt mondaná, hogy kevés pénzért persze, hogy elmegy egy parasztházba. ott kap ételt, akár még a férfi segít is a gazdának ha kell. az asszony, és a gyerekek meg elmennek a templomba, meg csavarognak a környéken. szóval ez olyan, mint régen, amikor a nagyszülőkhöz elmentek. csak ez már nincs meg, mert elnéptelenedett a falu. és az utazás sem olyan nagyon olcsó a leszakadó rétegek számára. és hiába támogatják a máv-ot.

ha lenne commonwealth, akkor a vasút szépen beárazná a jegyeket úgy, hogy az legalább null szaldóra kijöjjön. és akkor nem kellene támogatni. mert a nemzetközösség polgárai már azt egyenlő módon megkapták.

persze a támogatást ki kellene termelni, de egy minimális (mondjuk 10%) kereslet lenne hozzá generálva mégpedig piackonform módon. mert ugye nincs különbségtétel sem az ágazaton belül, sem az ágazatok között. miközben a leszakadó térségek problémái, és a szociális feszültségek is oldódnának.
@unionist: Ez így jelentősen érthetőbb számomra. Valami ilyesmi működött már és részben működik még. Épp most dolgoznak rajta, hogy megszűnjön.
@Rókakígyó:
szóval ahogy látom ez két közgazdasági iskola. a kapitalista iskola azt azt mondja: ne legyen állami segélyezés, nyugdíj-kiegészítés. önsegélyezés, minimál-nyugdíj legyen csak helyette. nem kell régiós agrártámogatás. semmiféle adójóváírás az iparban. az újraosztás minimális szinten kell tartani. ez egy védhető álláspont.

szerintem ezt az összes pénzt be kellene rakni egy kalapba összeurópai szinten. és ebből az jönne ki, hogy az európai gdp 10%-a különféle szubvenció, dotáció, segély. de ebben benne van a falusi turizmus támogatásától a metróépítésig minden. és ezt az összeget osszuk el egyenlően. nem a gdp 100%-át, hanem csak egy tizedet. illetve amit most is szétosztunk.

minden európai választópolgár kapjon ugyanannyit legfeljebb különféle jogcímeken: segély, kiegészítés, ösztönzés, támogatás, jóváírás.

ez jó a falusi turizmusnak. mert azt lehet mondani, hogy nem engedheted meg magadnak luxus óceánjárót, akkor menjél el jánkmajtisra. de ehhez az kell, hogy a szakmunkás kapjon annyi adójóváírást, amennyit a munkanélküli megkap segélyként. viszont jó a közmunkaprogramok esetén is. mert a közmunkásnak lehet azt mondani, hogy gyere el kevés pénzért is dolgozni. mert a közmunkaprogram pontosan annyival van dotálva, mint a piaci munkahely. a nyugdíjakat talán még egy kicsivel emelni is lehetne. viszont megszűnne mindenféle kedvezmény. de a nyugdíjas a fölös pénzét agrártermékekre, vagy szolgáltatásokra költené.

ha az iparban minden munkavállaló kapna egy megemelt adójóváírást, akkor a munkaadók mondhatnák azt, hogy a bruttó bért lecsökkentik. ebből aligha lennének sztrájkok. az európai gazdaság kiszámíthatóan működne. éves szinten járna ennyi:

www.wolframalpha.com/input/?i=eu+gdp+per+capita+in+huf+per+10

de ennek az ára az, hogy nem lenne külön támogatva semmi sem. lenne tébé, lenne iskolai normatíva, lennének közberuházások, lenne igazgatásrendészet. és ezen felül járna mindenkinek napi, heti, havi, éves rendszerességgel valamilyen apanázs. és ez lenne a commonwealth. ami kicsit olyan, mint a communism. csak mégsem az, mert piackonform.
Kedves - ismeretlen - barátaim engedjétek meg,hogy mg.szak-politikai ismeret nélkül - csupán közgazdasági és 74 éves tapasztalataimra hivatkozva hívjam fel figyelmeteket néhány, szerintem alapvető, szempontokra, ami nem kellően kihangsúlyozva jelenik meg írásaitokban.
- A MUNKAMEGOSZTÁS MA MÁR OLYAN FEJLETT, hogy szinte GLOBÁLIS.

- ÚJ ÉRTÉK ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ /még a mezőgazdaságban is / három
dolog mindenképpen kell, ami kizárólagosan együttesen jelenik
meg a termelés során. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK,JAVAK - DOLOGI ÉS
SZELLEMI HOLT MUNKA - ÉLŐMUNKA.
Akkor versenyképes - eladható - a termék amikor a három fenti
tényező maximális hatékonysággal állítja elő.

1. Miért kell, vagy miért nem kell támogatást adni ?
NEM KELL ADNI, akkor, ha ...
- olyan termelésre irányul, amit mások támogatás nélkül
is versenyképesen elő tudnak állítani elegendő mennyi-
ségben. Igy a támogatást nagyobb eredményt hozó fej -
lesztésekre lehetne hasznosítani. / Ezért neveztem el
HIPERTÓNI-nak Tony Blairt, aki korlátozni szerette
volna a jelenlegi támogatás túlzott rendszerét /

- a támogatás JÖVEDELEM KIEGÉSZÍTÉST jelent csupán.

- a támogatás nem segíti elő a versenyképesség javítását
oly módon, hogy a világszínvonalú technológiához való
félzárkózást nem segíti, mert ez nem jelentene mást,
mint a lemaradás BEBETONOZÁSÁT.

- a támogatás olyan módon kerül meghatározásra, hogy
egyeseket - AZ ELVÁRHATÓ TISZTESSÉGES PIACI VERSENY -
HEZETBE HOZZA. Ez az EU-belül nagy valószínűséggel már
előfordult.

- ..stb /bizonyára több okot is tudtok /

ADNI KELL TÁMOGATÁST, akkor, ha a fenti három ÚJ ÉRTÉK elő-
állításához ....

- a TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK, JAVAK a versenyképességhez
hiányzó, de még várhatóan elérhető, fejlesztését céloz-
za. Pl. öntözés, megújuló energia igénybevételi lehető-
ségének megteremtése ...stb.

- a még hiányzó HOLTMUNKA kiegészítése, akkor ha elvár -
ható, hogy az elősegíti,javítja a versenyképes terme -
léshez való fokozatos felzárkózást.
DOLOGI HOLTMUNKA esetén : olyan hitel, tőke, gép ..stb
ami a KÖZÖSSÉGI színvonal kiegyenlítéséhez vezet.
SZELLEMI HOLTMUNKA kutatások eredményének átadása, kor-
szerű technológiák átengedése ...stb.

Ha a versenyképesség elemei piacképes termelést biztosítanak, akkor a folyamatos foglalkoztatás is biztosított, de csak olyan mértékben, ami szükséges a fizetőképes kereslet kielégítéséhez.

A fenti cikkek kizárólag azzal foglalkoznak, hogy milyen ANOMÁLIÁK vannak a jelenlegi támogatási rendszerben. Sajnos tudomásul kell venni, hogy a fentiek figyelmen kívül hagyása csak újabb ANOMÁLIÁKAT SZÜL.

VÉLEMÉNYEM szerint az SPS áll közelebb a helyes úthoz, mert a technológia fejlesztéséhez áll közelebb. / A bérlők-tulajdonosok közti érdekkülönbség hosszútávon nem igaz, mert ha nagyobb jöve-delmet biztosít a termelőnek több bérleti díj kifizetését is elősegíti - természetesen csak akkor, ha a felek szabadon döntenek a szerződéskor.

Mezőgazdaságunk lemaradásának csökkentése, illetve a hazai GDP ugrásszerű növelésének elkerülhetetlen módja a KÜLFÖLDIEK RÉSZÉRE IS LEHETŐVÉ TEVŐ FÖLDVÁSÁRLÁST : ezzel nemcsak tőke gép hanem korszerűbb technológia is bejön. Kezdetben csak akkor lenne célszerű, ha csak a zöldség, gyümölcs termelést követe - lünk meg, méghozzá, úgy hogy előírjuk, hogy a föld árának több tízszeresét kell fejlesztésre fordítani. Állami támogatást csak az öntözés elősegítését célzó projektekbe kellene fordítani.
/ Van egy sajátos elképzelésem - semmi szakmai - az Alföld öntö-zését úgy kellene megoldani, hogy mint az olajvezeték esetén a felső Tisza vizét kb a Berettyó torkolata közelébe kellene az alsó Tiszába vezetni, lehetőleg a gravitáció segítségével. Erről lehetne különféle helyeken vizet nyerni az öntözéshez./

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) eu (9) EU (3) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) izrael (1) Izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) Kína (1) kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) magyarország (7) Magyarország (4) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) olaszország (1) Olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása