Privát sarok: Középre célozz, csak találd is el!

2012.06.20. | Lakner Zoltán | 21 komment

 

laki.jpg"De van-e hát magyar középosztály?" - tette fel a kérdést Móricz Miklós a Nyugat hasábjain, kilencvenkilenc évvel ezelőtt[1]. Móricz Zsigmond tudós öccse szerint a magyar középosztály kicsiny, de "anyag" azért lenne a bővüléséhez. Szükség lett volna szerinte továbbá olyan irányú pártosodásra, amelynek alapját a középosztály adja. Kissé lelombozó, hogy évszázados problémákat változatlan formában és változatlan bizonytalanság mellett lehet újra és újra megfogalmazni. Mégis, talán érdemes újra nekifutni annak a kérdésnek, merre is van Magyarországon a középosztály és mihez lehetne kezdeni vele?

 

 

Naponta tapasztalhatjuk, hogy a jelenlegi kormány megkísérli a középosztályból kiindulva megfogalmazni társadalompolitikája lényegét. Igaz, a miniszterelnök idei országértékelő beszédében felújította azt a retorikai panelt is, amely szerint a középosztály és a leszakadó rétegek érdekegyesítését tartja küldetésének[2]. Még annál is több ebben a logika, mint első pillanatra látszik. Szerencsés eltávolodás e felvetés az első Orbán-kormány stratégiai államtitkárának, Bogár Lászlónak azon magvas gondolatától, amely szerint a nemzeti középosztályt felülről a globális komprádor elit, alulról pedig a roncstársadalom fogja közre[3]. Más - nagyon más - kérdés, mi valósul meg a kormányfői beszédfordulatból a gyakorlatban.

 

Akárhogy is van, első nekifutásra megpróbálom meghatározni, mit tekintek középosztálynak legalább ennek az írásnak az erejéig. Annál biztosan többre lesz szükség, hogy a középosztály olyan, mint a pornográfia, amit nem lehet definiálni, de felismerjük, ha látjuk. Ízlés dolgában nem nyitnék vitát a kormányfővel, bár, ki tudja, talán az ízlésnek is van köze a középosztályhoz.

 

Mitől közép?

 

Miként Móricz Miklós írja, "van átmenet a tökéletes szegénységtől a legteljesebb bőség felé, és az átmenetnek néhány fokát a középosztály foglalja el".[4] A középosztály tehát közép abban az értelemben, hogy sem nem szegény, sem nem gazdag, de abban az értelemben is, hogy léte feloldja a társadalmi konfliktusokat azzal, hogy magába olvasztja az osztályharcos elemeket, a politikai középre húzva őket.

 

A középosztály termel, szolgáltat, fogyaszt, adózik, tanul, felhalmoz, egyszóval aktív, aktivitásra készül vagy korábbi aktivitásból eredő jogokkal bír. Elvárásai vannak, amelyeknek hangot ad, tehát érdekeket artikulál és érvényesít, küzd értük.

 

Ha az elit mintaadó, akkor a középosztály a mintahordozó életmód, életminőség, életszínvonal tekintetében: viszonyítási pont, egyben a társadalom zöme. A nyugati társadalmak "kétharmados" jelzője arra utal, hogy az emberek ekkora része sorolható a középosztályhoz, amelynek ellenében nem működik a gazdaság és nem nyerhető meg választás.

 

Bár a középosztály helyenként unalmas és langyos, olykor méltó az iróniára és a gúnyra, valójában vonzó célállomás az alulról érkezőknek. Ráadásul egy középosztály-központú társadalomban a középosztályba kerülés lehetséges is. A felemelkedés nem frusztráló álmodozás csupán, hanem olyan cél, amit el lehet érni, tehát érdemes érte küzdeni.

 

lakner1.jpg

 

A középosztály "sötét oldala" a konformizmus, a konvenciók merevségének veszélye, az eltérésekkel kapcsolatos elutasító érzéketlenség, az integrálódás ebből adódó nehézsége, a (középosztály számára) kényelmes megoldások előnyben részesítése, meg a rosszabb helyzetben lévők kiszorítása az elosztási rivalizálás során, különösen válsághelyzetben.

 

Milyen a hazai közép?

 

Ha szigorúan jövedelmi kategóriákat vennénk figyelembe, akkor látszólag egyszerű dolgunk lenne. Minden jövedelmi sorrendnek van ugyanis közepe. Tóth István György a Tárki 2009-es adatfelvétele nyomán a mediánjövedelem 80-120 százaléka közötti jövedelemmel rendelkezőket nevezi "középrétegnek", és ide sorol kb. 3,8 millió embert Magyarországon. E fölött található a "felső-közép" a medián 120-200 százaléka közötti jövedelemmel (kb. 2,5 millióan), valamint a hatszázezret meghaladó "jómódú" réteg. Lefelé az "alsó-közép" közel kétmilliós és a szegények majdnem egymilliós táborát találjuk, utóbbiak e besorolás szerint a medián fele alatti jövedelemből élnek[5]. Látszólag meg is volnánk: a vaskos középréteg körül még a felső- és alsó-közép puffereit is ott találjuk. Számbeliségüket tekintve kiteszik a társadalom többségét.

 

Csakhogy a középréteg kifejezés tényleg nem fejez ki más, mint a középpozíciót. Keveset árul el ennek a pozíciónak a karakteréről. Minap látott napvilágot Ferge Zsuzsa becslése arról, hogy a létminimum alatt élők száma közelít a négymillió felé. Ferge arra is emlékeztet, hogy ez a probléma nem hirtelen zuhant a nyakunkba. Jó ideje hárommilliós tömegről volt szó, és az utóbbi időben bővülésnek indult: 2009-ben például 3,7 millió körül lehetett. Ez pedig azt jelenti, hogy a fenti kategóriák alapján a szegények és az alsó-közép teljes mértékben, de még a középréteg ötöde is a létminimum, vagyis a megélhetési küszöb alatti jövedelemből él.

 

Ez azért nem klasszikus középosztályi szituáció.

 

Közelítsünk másként. Kolosi Tamás és Keller Tamás összevont rétegződési sémát alakított ki, amelynek alapja a foglalkozási státus. A középosztályba itt azokat sorolják, akik középvezetők, egyéni vállalkozók, gazdálkodók (de nem tartoznak a legfelső jövedelmi decilisbe), továbbá a beosztott értelmiségiek (a felső öt jövedelmi decilisből), az alsó szintű vezetők, az irodai dolgozók és a jobban kereső szakmunkások. Az 1980-as évek rétegződésvizsgálatának eredményével összevetve az látható, hogy a középosztály aránya kisebb lett, s innen le- és felfelé egyaránt el lehetett mozdulni, lévén az alsó és felső korlátokat kiemelték a társadalmi rendszerből[6]. A nyolcvanas évek "terhes babapiskótája" szétcsúszott, és a lefelé mobilitás nagyobb mértékű volt, mint a felfelé áramlás. A rendszerváltás környékén az átlag csúszott le, tehát a középen léttel együtt járó korábbi stabilitás megszűnt. Felváltotta azt a jövedelmi frusztráció és a Pataki Ferenc által oly pontosan megfogalmazott "biztonságvesztés" élménye[7]. Ha mintahordozói szerepet tulajdonítunk a középosztálynak, akkor e mintává a bizonytalanság állandósága vált.

 

A társadalmi biztonság elvesztése nem magyar sajátosság. Robert Castel erről hosszú ideje ír, kezdőpontjának a foglalkoztatás instabillá válását tartja[8]. Lehet ezt egyszerűen a világ változásának betudni, ám mégiscsak hús-vér emberek naponta megélt problémájáról van szó. Gosta Esping-Andersen is azt állapítja meg, hogy az európai jóléti államokat egyebek mellett a magas foglalkoztatásra alapozták a második világháborút követően, és most ez az alappillér megingott[9].  

 

Ehhez hozzá kell vennünk, hogy Magyarország koraszülött/torzszülött/államszocialista jóléti államát viszonylag hirtelen és nagy erővel érte a biztonságvesztés csapása. A teljességet célzó, részben persze álfoglalkoztatás szintje néhány év alatt süllyedt az európai sereghajtók közé, ahonnan két évtizede nem vezet út felfelé. Ebben a helyzetben az sem csoda, hogy a társadalom nagy része, benne a középső zömmel - miként Szalai Júlia írja - a piaci részvételre nem tud folyamatos, életformaszerű bevételi forrásként tekintetni, ezért kényszerűen ráhagyatkozik az államtól kapott támogatásokra. Vagyis nem az állandóan vegzált segélyezettek csapolják meg az államot. Szalai állítása éppen az, hogy mindenki ezt csinálja, és arányaiban a szegények veszik ki a legkevesebbet a költségvetésből, mert miként a piaci, úgy az elosztási küzdelemben is alulmaradnak. Szalai Júlia szerint már az előző kormányok alatt is jócskán folyt a források "átpumpálása" a szegényektől a közép- és felső rétegek irányába, aminek oka a középrétegek elszegényedés elleni elkeseredett küzdelme volt[10].

 

Célba talál-e a középosztály-politika?

 

Az átlag lecsúszása, a közép biztonságvesztése, a középréteg "belógása" a létminimum alatti jövedelmi kategóriába, a mintahordozó csoportok helyzetének instabillá válása: csupa olyan tényező, amely indokolttá teheti a középosztályra koncentráló politikát. Legitim célkitűzés, hogy a veszélynek kitett közép erősödjön, érezze magát biztonságban, legyen módja aktivitásra, munkára és tudjon adózni. Nem marad más hátra: el kell találni az igényeit, jól kell célozni a középosztálynak szánt politikát, hogy tényleg azok élvezhessék az előnyöket, akiknek szánták.

 

lakner2.jpgBizonyítandó, hogy ez mennyire nem könnyű, talán nem érdektelen visszakanyarodni az első Fidesz-kormány egyik emblematikus intézkedéséhez, a lakáshitel-támogatási rendszer bevezetéséhez. Mikor 2000-ben az a döntés született, hogy nagyobb súlyt kap a kamattámogatás és a jelzáloghitelezés, mint a bérlakás-fejlesztés és a lakáskorszerűsítés, akkor a "polgári" kormány a hitelképes banki ügyfélként számításba jöhető állampolgárok mellett tette le a voksát. Ám a középosztálynak szánt konstrukció első fázisáról kiderült: nem éri el a célját, mert az elképzelt középosztálynak egyszerűen nincs elegendő jövedelme a hitelfelvételhez. A konstrukció a társadalom felső negyede számára volt ideális. Ezt követte a 2001-es "áttörés", amikor a kormány több ponton lazította a hitelfelvétel felvételeit, fokozta a kamattámogatás mértékét és még a törlesztőrészletekre is adókedvezményt adott. Ezzel jelentősen bővült a hitelfelvevők köre, miközben teljességgel háttérbe szorultak azok a nem hitelképes rétegek, amelyeknek kisebb összegű lakáskorszerűsítési támogatásra lett volna szükségük vagy egy átfogó bérlakás-programra. Emellett a szisztéma a költségvetési deficit, meg az eladósodás melegágyává vált: ez vezetett a megszüntetéséhez a Medgyessy-kormány idején[11].

 

Hasonló volt a helyzet a gyerekek után járó adókedvezménnyel is. Az Orbán-kormány a munkapiacon aktívak gyermekeit támogatta kiemelten, attól a tévképzettől vezérelve, hogy ez önmagában aktivitásra ösztönöz, illetve, hogy ettől a középosztályi családok reprodukciója fokozódik.

 

Nagyjából arról van szó, hogy azok az élethelyzetek, és azok az élethelyzetek mellé rendelt összegek, amelyeket az első Orbán-kormány a középosztály sajátjának gondolt, valójában a társadalom felső negyedének igényeivel egyeztek. Magyarán: a magyar közép jóval szegényebb, mint azt a Fidesz-vezetők gondolták. Mikor aztán ezzel szembesülve megpróbálták ezt a politikát kiterjeszteni a tényleges középre, akkor ez iszonyatos kiadást jelentett, amely kiadás legnagyobb nyertese továbbra is a felső negyed volt. Ennek fényében a 2002 előtti középosztályos kísérlet sikeréről beszélni barokkos túlzás.

 

Akár azt is feltételezhetnénk: a Fidesz elnöke  tanult ebből a korszakból. Még ellenzékben, de már ismét kormányra készülve - s lám, idei országértékelésében is - a középosztály és a leszakadók koalícióját vizionálta. Tehát a deklarált cél immár nem csupán a középosztály megerősítése, hanem a leszakadók felemelése is. Az optimizmus persze azonnal elfogyott, amint a leszakadók pártján álló politika példáit említette a miniszterelnök országértékelésében. Egyes számú példája ugyanis a közmunkával kereshető, sokat emlegetett 47 ezer forint volt, amelynek alternatívája a 22.800 forintra csökkentett segély. A leszakadók érdekében folytatott kormányzati politika még akkor is üres halmaz, ha figyelembe vesszük a főtanácsadói naposcsibéket és malacokat, meg a belügyminiszteri kecskéket.

 

Ami a miniszterelnök által kívánt társadalmi koalíció másik elemét, a középosztály támogatását illeti, valamivel bonyolultabb a helyzet. A személyi jövedelemadó felső kulcsának tavalyi eltörlése jórészt a középréteg feje és jövedelme felett zajlott: döntően az elit és a felső-közép számára volt kedvező. Valahol ott vagyunk, mint 2000-ben: a társadalom felső negyedét-harmadát preferáló intézkedésről van szó, miközben több százmilliárd forinttal csökkent az újraelosztásban figyelembe vehető pénzösszeg, és a várt ösztönző hatások sem látszanak a gazdaságban. A legnagyobb nyertesek a magas jövedelmű, egyúttal sok gyereket vállaló családok. Semmiféle kutatás nem támasztja alá, hogy egy ilyen támogatási rendszer hatására több gyerek születne, s ily módon számbeli gyarapodásnak indulna az erősíteni vágyott középosztály. Az viszont mérhető napi valóság, hogy a többi gyerekellátás tudatos elhanyagolása miatt a már megszületett gyerekek szegénysége fokozódik.

 

lakner4adóátrendezés.jpgS akkor ott van még az adójóváírás eltörlése is. A miniszterelnök kétéves tevékenysége büszkeségeként említette, hogy immár nem 2,6, hanem 3,75 millió ember fizet személyi jövedelemadót[12]. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy már létre is jött az egymillió új munkahely, sajnos le kell hűteni lelkesedését: ennyivel több embert köteleztek adófizetésre. Ebben természetesen van logika, a minimálbér adómentességéről korábban is folytak viták. Arról viszont 2010-ig nem volt szó, hogy a büdzsé így szerzett friss bevételét rögvest odaajándékozzák a legmagasabb jövedelműeknek, valamint arról sem, hogy az adóátrendezés még az átlagos keresetűeket is hátrányosan érinti, és alattuk lefelé mindenkit. Különösen, ha nem tudnak gyerekkedvezményt érvényesíteni. Mikor ezzel szembesült a kormány - ki tudja, miért nem szembesült vele korábban -, akkor kétségbeesett bérkommandózásba, majd bérkompenzációba kezdett, illetve feltalálta az unortodox minimálbér-emelést: a nettó összeg nem változik, de a munkaadói teher jelentősen nő.

 

Összességében tehát az adóváltoztatások az átlagkeresettel rendelkezőknek is hátrányosak, az adókedvezmény felfelé hord. Ehhez jönnek még a megemelt fogyasztási adók, valamint az infláció minden fogyasztó számára hátrányos hatásai. Itt se lelhetők tehát fel a középosztályt támogató politika elemei. Szót kell ejteni a magán-nyugdíjpénztárak beszántásáról is: az itt felhalmozott vagyon elkobzása éppen a középosztály-politikával megcélozni kívánt aktív, kereső, államháztartásba pénzt befizető réteget érintette hátrányosan. E hátrány nagysága egyelőre nem határozható meg pontosan, mert a régi nyugdíjrendszert nincs mivel összehasonlítani. A nyugdíjvédelem nagy győzelmei óta eltelt másfél év során ugyanis nem derült ki, mit tesz majd a kormányzat a nyugdíjrendszerrel, kósza tervezetek pörögnek csupán a médiában.

 

Mivel a kormány nem a jelen rabja, megpróbálja a jövőt is formálni. Olyan egyetemi tandíjat vet ki, amire az ezerszer elátkozott szocialista-liberális kabinetek még csak nem is gondoltak. Ezzel sújtja a frissen megadóztatott, vagyontalan rétegeket (is), és ezzel lezárja az értelmiségi pályákat számos nem értelmiségi, vagy legfeljebb közepes keresetű értelmiségi család gyermeke elől. Az egyetemi karriereket a kormány önkényes keretszámok meghatározásával is befolyásolja, közben viszont beindítja saját közszolgálati egyetemét. A kabinet azt várja, hogy aki nem jut be az egyetemre, az a "termelő gazdaságban" áll majd helyt, aki pedig egyetemet végzett, az pénzvisszafizetés terhe mellett nem rohan el külföldre. Szintén zajlik a közoktatás átszervezése, amelynek lényegi eleme a centralizálás, meg az új nemzeti alaptanterv, amelyen néhány markáns ideológiai módosítást vezettek át.

 

Mindebből kirajzolódik a szándék, hogy a közoktatás a nemzeti együttműködési rendszer rugalmas befogadójává tegye a fiatalokat. Akik, ha értelmiségi pályát választanak, lássák maguk előtt a NER közszolgálatában rejlő fényes jövőt, persze, csak akkor, ha lesz életpálya, meg lépcsőzetes béremelés az oktatásban, az egészségügyben és más pályákon. Közben a politikailag gyanúsnak és/vagy gazdaságilag nem kifizetődőnek ítélt ("nem termelő") szakmák tudatos leépítése folyik. A kormányzati gondolkodást áthatja a központi irányítás vágya. Ez éppenséggel a felelős állampolgár eszményének mond ellent, és egy olyan víziót vetít elénk, ahol a középosztály tagjai irányított pályán az államhoz - és az államot működtető kormánypárthoz - lojálisak, amiért elvileg stabil munkaerő-piaci pozíció a jutalmuk.

 

Sajnos azonban az egész reform sajátja a rettenetes butaság, hiszen nem számol azzal, hogy nyitottak a határok, hogy perspektíva nélkül nincs vonzerő és nem váltható ki a lojalitás, hogy az iskolai indoktrináció hatását számtalanszor keresztbe metszi az ezernyi egyéb információforrás, és még sorolhatnánk. Mindezzel középosztályt építeni aligha lehet, igaz, az oktatáson keresztül vezető - amúgy is felújításra szoruló - mobilitási pályákat le lehet rombolni.

 

Mindent egybevetve ezt a középosztályi politikát nehéz komolyan venni. A történelmi hívószavak nem passzolnak a jelenhez, a még csak nem is mindig vonzó víziók nem illeszkednek a mai magyar társadalomhoz. A konkrét lépések hatását nem mérik fel, nem számolják végig. Elhiszik, hogy narancs ez a citrom, csak azért, mert a kétharmad törvénybe iktatta.

 

lakner6.jpg

 

A szomorú valóság, hogy a középosztályra hivatkozás valójában azt hivatott elfedni, miért érik hátrányok a szegényeket. Erre volna az a kormányzati magyarázat, hogy minden a középosztály érdekében történik. A középosztály kifejezés gyakori használatának másik célja, hogy feltételes reflexeket hívjon elő. Hiszen - mint láttuk - valóban volna igény a középosztály-centrikus politikára, s ha már a kormány nem képes ilyet előállítani, legalább gyakran beszél róla, így lassabban fogy el a bizalom.  Ám ettől a politikától nem válik izmosabbá, védettebbé a társadalom közepe, és nem is válik népesebbé a középréteg.

 

Középosztályosító politika

 

Olyan országban élünk, ahol a közép egy része a létminimum alá lóg, ahol a stabilitás, a kiszámíthatóság, a gyarapodás esélye nem a társadalom kétharmadára jellemző, csak az egyharmadára vagy alig valamivel többre. Be lehet rendezni, persze, úgy egy társadalmat, hogy az erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező csoportokhoz áramoltatjuk (vagy hagyjuk áramolni) a forrásokat. Egy ilyen politika védelmében elő lehet szedni a piaci és/vagy a "morális" érveket, tehát az "aki többet dolgozik, többet keres" szövegeket, meg a szegények érdemtelenségéről szóló hipokrita zsolozsmázást. Csakhogy a szegénység nem csupán a szegények baja: ilyen politikával, még ha jól célzott volna is, emberi erőforrások, potenciális tehetségek, fejleszthető tudás, életévek mennek veszendőbe.  

 

A másik lehetőség, hogy olyan közpolitikákat valósít meg egy ország, amelyek túlmutatnak a középosztályon. A középosztály és a leszakadók társadalmi koalícióját kellene megvalósítani. Igen, a miniszterelnök ígéretét, csak vele ellentétben komolyan kellene venni. Itt elsősorban az integrációra, a különbségek kezelésére készségszinten alkalmas közoktatási rendszer kialakítására gondolok. Az oktatás nemzetgazdasági szinten az egyik leginkább megtérülő beruházás. Hiába mondja bárki, hogy ennek eredményei csak húsz év múlva látszanak: húsz év már eltelt. Ha a rendszerváltáskor elkezdődik egy ilyen jellegű átalakítás, annak ma már az előnyeit élveznénk. Most azt kell eldönteni, mihez kezdünk a következő húsz évünkkel.

 

Szó lehetne továbbá szolgáltatásintenzív szociális rendszerről, amely képzett munkaerőt igényel, és amely képességet nyújt a segítő szolgáltatások igénybe vevőinek. Létfontosságú volna továbbá a területi egyenlőtlenségek mérséklése, legyen szó a nagy regionális eltérésekről, vagy a kistérségek egyenetlen helyzetéről. S persze nem lehet az adórendszerről sem megfeledkezni, ahol a valódi progresszivitás helyreállítása aligha eredményezne bonyolultabb szisztémát, mint amilyen ez a mai "söralátétes" rendszer. Ellenben figyelembe vehetné az adózók eltérő tehervállalási képességét. Még az adókedvezményt is meg lehetne tartani, csak más konstrukcióban, a középső és alsó jövedelmi kategóriák felé kinyitva.

 

Végső soron Magyarországot középosztályosítani kellene. A középrétegek megerősödésén túl a leszakadók és az alsó-közép felemelkedésének útjait kellene megépíteni és nyitva tartani. A középnek is jobb, ha nem egy szakadék tátong alatta. Nem mellesleg a kiszámíthatóság, a stabilitás, netán a bizalom erősödése a társadalom politikai válságtűrő-képességét is fokozná, háttérbe szorítva a populizmust, teret és értelmet adva a felelős döntéseknek.

 



[1] Móricz Miklós: A magyar középosztály. Nyugat, 1913, 9. sz. 

[2] Orbán Viktor 2012-es országértékelője.

[3] Bogár László. Magyarország és a globalizáció. Budapest, 2003, Osiris.

[4] Móricz Miklós. U. o.

[5] Tóth István György: Jövedelemeloszlás a konszolidációs csomagok és a válságok közepette Magyarországon. In: Kolosi Tamás - Tóth István György (szerk.): Társadalmi riport 2010. Budapest, 2010, Tárki. 29. o.

[6] Kolosi Tamás - Keller Tamás: Kikristályosodó társadalomszerkezet. In: Kolosi Tamás - Tóth István György (szerk.): Társadalmi riport 2010. Budapest, 2010, Tárki. 120-121. o.

[7] Pataki Ferenc: Rendszerváltás és bűnbakok. Budapest, 2000, Osiris.

[8] Például: Robert Castel: A társadalmi biztonság elvesztése 1-3. Esély, 2005, 4-5-6. sz.

[9] Gosta Esping-Andersen: Ismét a Jó Társadalom felé? Esély, 2006, 6. sz.

[10] Szalai Júlia: Nincs két ország...? Társadalmi küzdelmek az állami (túl)elosztásért a rendszerváltás utáni Magyarországon. Budapest, 2007, Osiris. II. fejezet.

[11] Lakner Zoltán: Versengő célok, versengő elvek. Lakáspolitika és politikai motivációk 1990-2003. Esély, 2003, 6. sz.

[12] Lásd: http://orbanviktor.hu/interju/az_uj_rendszerek_bejaratasa_kovetkezik (Letöltés: 2012. június 13.)

· 4 trackback

Címkék: közpolitika középosztály privátsarok

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr974598989

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Közösség ellen izgat és emberi méltóságot sért a Véleményvezér blog írása 2012.06.20. 12:19:22

Uszító hangú posztban követeli a nyugdíjak inflációt követő mértékű emelésének a beszüntetését a Véleményvezér blog. A szerkesztőséghez közeli blog írását az Index a címlapján is ajánlja. Hangsúlyoznám: a Véleményvezér blog az ellen uszít, hogy a nyugd...

Trackback: Közösség ellen izgat és emberi méltóságot sért a Véleményvezér blog írása 2012.06.20. 12:19:22

Uszító hangú posztban követeli a nyugdíjak inflációt követő mértékű emelésének a beszüntetését a Véleményvezér blog. A szerkesztőséghez közeli blog írását az Index a címlapján is ajánlja. Hangsúlyoznám: a Véleményvezér blog az ellen uszít, hogy a nyugd...

Trackback: Van alternatíva a Fidesz újfeudalizmusával szemben – írja Scheiring Gábor 2012.06.20. 12:17:55

  “Ismerjük jól a mélyből időnként feltörő úri-jobboldali érzületet. Ezt böfögte fel Lázár János, amikor arról beszélt, hogy akinek nincsen semmije, az annyit is ér. Ezt bizonyította az a KDNP-s képviselő is, aki egy parlamenti vitában a kér...

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.06.20. 11:06:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Köszönjük ezt a cikket, ami nem sárdobálásban merült ki. Reméljük, az is olvassa, akinek leginkább kellene, de ha nem, akkor is jó mulatság, férfimunka volt megírni, és olvasni is.
Azért vannak csúsztatások... nem tartom nyilván a blogok pecsétjeit, de a túlzás és dramatizálás azt sugallja, ez valamiféle ellenzéki írás?
" Magyarán: a magyar közép jóval szegényebb, mint azt a Fidesz-vezetők gondolták. Mikor aztán ezzel szembesülve megpróbálták ezt a politikát kiterjeszteni a tényleges középre, akkor ez iszonyatos kiadást jelentett, amely kiadás legnagyobb nyertese továbbra is a felső negyed volt"

Igen.A valóságtól elszakadás tipikus esete, amely a magyar politikai "elit" jellemző tulajdonsága - évszázados örökség. Vagy csak egyszerű moralitásmentesség.
Eloszor is azt kell megvizsgalni, ki vett el a "rendszervaltaskor" masfel millio munkahelyet, ami a roncstarsadalomba lokte a kozeposztaly felet?

Mindjart meg is valaszolom a kerdest: a Birodalom vette el, a birodalmi fugges, amibe minket beloktek, a lengyeleket es cseheket meg nem.
tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/2012/06/birodalom-ujabb-bune.html
"Mielőtt bárki azt gondolná, hogy már létre is jött az egymillió új munkahely, sajnos le kell hűteni lelkesedését: ennyivel több embert köteleztek adófizetésre. Ebben természetesen van logika, a minimálbér adómentességéről korábban is folytak viták. Arról viszont 2010-ig nem volt szó, hogy a büdzsé így szerzett friss bevételét rögvest odaajándékozzák a legmagasabb jövedelműeknek"
Hogy mit csináltak? Elvettek a "szegényektől" és a "gazdagoknak" ajándékozták? :)

Kár volt kihagyni, hogy a középosztály nagy része sem adózik rendesen, így az alacsony és a magas keresetűek összehasonlítása csak a bevallott jövedelemre igaz, a valósra nem biztos.

A MO-n illegálisan dolgozó, nem bejelentett kb 500000 ember hova tartozik (építőipar, vendéglátás, szépségipar, mezőgazdaság, "biztonsági" őr, korai nyugdíjasok)?
Most nem azért mondom, de pl szlovákiában egész jól működött az 1 kulcsos adó... sőt a környező országokban szinte mindenhol bevezették...

MO meg lemaradt részben pont a többkulcsos adó miatt...
Ha a magasabb jövedelmüeket elkergetik az országból a több kulcsos adóval akkor az rossz a gazdaságnak...

Nem tudom ezt miért nem veszi figyelembe a cikkíró..

vagy talán naivan azt hiszi, h nyitott határokon csak a szegények / középréteg tud elmenni ?

Hát a magasabb jövedelműeknek talán még ennél is könnyebb, egyszerűen átjelentkeznek adott cégen belül.., vagy elviszi a tőkéjét, cégét..

Márpedig ha most megint visszajön egy ballib kormány a többkulcsos adóval akkor ez lesz az eredmény, aztán lehet csodálkozni majd megint.

Nagyon egyoldalú ez a cikk, szépen összemossa a 20 évet, elvtársak hibáival nem foglalkozik... mintha csak orbán 4 éve, meg a mostani 2 év lett volna az elmúlt 20 év hibái..

Talán inkább kellene adni az 1 kulcsos adónak is ugyanannyi időt, mint a több kulcsosnak.. mondjuk 8-10 évet...

Ha utána se javul semmi, akkor tessék majd ajvékolni, és a többkulcsos visszaállitását követelni..

Nem pedig akkor rácsodálkozni h jé nem halad a gdp növekedés, mikor a fél eur zóna éppen összedőlni készül körülöttünk...
Olyan, mint - igazi, erős - középosztály talán már nem is létezik.
Van egy társadalmi csoport kik mélyszegénységben, szegénységben élnek.
S van egy újabb réteg, a társadalom egy hatalmas csoportja, kik lassan, de biztosan haladnak az elszegényedés felé, kik mindennapjaikban már csak vegetálnak.
S van aki jól-, nagyon jól él.
Szerintem.
Tehát akkor hol is kellene meghúzni azt a bizonyos vonalat, a társadalmi rétegek között?
Szegények, gazdagok?

Totális helyzet van, az biztos, s nem jó, hanem rossz.
:(
Csakhogy a szegénység nem csupán a szegények baja:"

Totálisan így van. A kormány minden eddigi (szociális, gazdasági) döntésével, a szegényebb, réteget sújtotta.
Persze, tudható) választások környékén említett társadalmi csoport mindig az egyik "fontos"?? - vagy csak akkor fontos? - célréteg.
osztjónapot!
A középosztály nem attól van, hogy kinevezünk egy csoportot annak! A jövedelmen kívül pl. fontos a mentalitás is. Jelen esetben ez a "polgári" lenne. Mivel a jelenleg regnáló baloldali kormány támogatottsága nem nagyon csökken, ezért én úgy látom, hogy ez nagyon hiányzik az országból.

Tehát a több milliós tömeg csak az anyagi helyzetében felel meg a "középosztály" definíciójának. Szellemi tőkéjében semmiképpen sem!
Tovább növekedhet jövőre a szakadék az átlag alatti, illetve az átlag fölötti jövedelműek között. Megszűnne a bruttó havi 202 ezer forint fölötti jövedelemrészre vonatkozó 1,27-szeres adóalap-kiegészítés - derül ki a jövő évi költségvetési törvényjavaslatból. Ez azt jelenti, hogy a bruttó 202 ezer forint fölötti jövedelemrésznek a 4,32 százalékát tehetnék zsebre a jöbb módúak, minél többet keresnek, annál nagyobb összegű lenne a nyereségük. Havi egymillió forintos fizetésnél éves szinten több mint 400 ezer forintot nyernének"

Avagy: "Akiknek újabb százezrekkel növelné a fizetését a kormány".

penzcentrum.hu/adozas/akiknek_ujabb_szazezrekkel_novelne_a_fizeteset_a_kormany.1032974.html?utm_source=hirstart&utm_medium=portfolio_linkek&utm_

Már az egykulcsos adó bevezetése is hatalmas lyukat ütött a költségvetésen.

Itt a lényeg)

"A kormány továbbra is az arányos közteherviselést szolgálónak tartja azt az szja-rendszert, amelynek nyomán az alacsonyabb keresetűek jelentős részének három éven keresztül (2011-2013-ban) folyamatosan csökken, legfeljebb szinten marad az egyébként is alacsony nettó fizetése, amely az infláció miatt egyre kevesebbet ér. Eközben az átlag fölötti jövedelműek tetemes - a bruttó 500 ezer forint keresetűek három év alatt nagyjából félmillió forint - nettó növekményt zsebelhettek be."

A "fránya" gazdaság pedig nem akar működni.

Szomorú valóság.
@Valós Kilométer: Hát nem a fidesz által elképzelt középosztályhoz tartoznak (mármint az illegálisan dolgozók). És igen, az én elvett adójóváírásomat annak ajándékozták, aki havonta több százezer Ft fizetést kap. Mert 100 eFt 16%-a engem sokkal súlyosabban érint, mint őket az 500 eFt 16 %a.
Az államunk ma önálló lényként él, adókat fogyaszt, és kedvezményeket öklendez magából, a társadalmat formálja, beleértve a reprodukciónkat is. A politikusaink mint kis hangyák futkároznak ezen a nagy állami gólem-testen, és próbálják irányítani- de a sok érdekütközés miatt semmilyen irányba nem halad, csak topog egy helyben és málladozik.

A fentiek miatt értelmetlen alső-közép-felsőosztályról beszélni, mert az állam kegyétől függ, ki mennyire boldogul. Így meglehetősen motiválatlan embertömeg jön létre, aki nem érzékelheti, hogy a saját maga megteremtette lehetőségektől függ a boldogulása- nem lesz önbizalma. Nem mer követelni, mert nem tudja mit követeljen. Nem mer fellázadni, mert nem tudja, mi ellen lázadjon.

Szóval első lépésben meg kéne határozni a minimumot, szerintem ezek kellenek: legyen hadsereg, ami véd kívülről. legyen rendőrség, ami véd belülről. legyen eü, ami véd a betegségektől. legyen oktatás, ami segíti a tehetség kibontakozását. Legyenek utak (vízvezetékek, csatorna, áram, internet), ami kell az interakcióhoz,üzleteléshez...
A többi viszont maradjon az emberekre. Ne az állam mondja meg, mit tekint egyháznak, majd az emberek- ha akarnak- fizetnek egyházi adót és fenntartják azt. Ne az állam mondja meg, mennyit ér egy születendő gyermek, majd az emberek- ha akarnak- csinálnak gyereket. Ne az állam mondja meg, hogy kit kell támogatni, majd az emberek- ha akarják- támogatják a szánandókat. És így tovább.

Node, kinek érdeke lebontani a jelenlegi államunkat. Jelenleg senkinek. CSAPDA!!!
@A csótány is ember:

"...nem tartom nyilván a blogok pecsétjeit, de a túlzás és dramatizálás azt sugallja, ez valamiféle ellenzéki írás?"

Na, többek között ez a legnagyobb baja ennek az országnak. Beskatulyázzák a véleményeket valamely oldal mellett állónak, és onnantól kezdve csak két lehetőség van: ha a "mieink" írták, akkor támogatni kell a végkimerülésig, ha az "ellenség" írta, akkor pedig gyeplőt a trollok közé. :-))

@A csótány is ember: ne azt boncolgasd, hogy túlzó és túldramatizált-e az írás és ez vajon az ellenzékre vall-e, hanem azt döntsd el, hogy egyetértesz-e vele vagy sem. Esetleg ha tételesen még érvelni is tudsz az egyes állításai mellett vagy ellen, akkor ezzel a legtöbb, amit megtehetsz a békés politikai párbeszéd érdekében.

(Persze ez mindenkinek szól nemcsak csótánynak, aki ember :-) )
"miközben több százmilliárd forinttal csökkent az újraelosztásban figyelembe vehető pénzösszeg,"
Ennek örülni kéne, nem?
Elismerésem a szerzőnek, Lakner Zoltánnak. Ritkaságszámba mennek sajnos manapság az ennyire összeszedet, végiggondolt, sok szempontot egyszerre figyelembevevő, mégis a lényeget folyamatosan fókuszban tartó írások. Az olvasása közben érzett felhőtlen örömöt csak az volt képes beárnyékolni, hogy tudtam, Magyarországról van szó.
Tárki: a magyarok negyede egy éve küzd a havi számlák kifizetésével"

; a legrosszabb helyzetben a munkanélküliek és az észak-magyarországiak vannak, akiknek mintegy fele nem tud időben fizetni. "

www.portfolio.hu/gazdasag/tarki_a_magyarok_negyede_egy_eve_kuzd_a_havi_szamlak_

"Az viszont nem meglepő, hogy akik alapvetően rossznak ítélik háztartásuk anyagi helyzetét, azok az átlagosnál jóval magasabb arányban kerültek adósságba az elmúlt egy évben, legalábbis tízből lényegében hatan nyilatkoztak így azok közül, akik saját megítélésük szerint nélkülözések között élnek, vagy akik hónapról hónapra anyagi gondokkal küzdenek" - olvasható a Tárki közleményében."

Negyvenhétezer forintból meg lehet élni'"?!!! Már, mint némelyek szerint.

84 ezer forintból jön ki a létminimum"

www.origo.hu/gazdasag/20120606-az-egy-fore-szamitott-letminimum-atlagos-erteke-2011

Na. Igen. a létminimum összegből sem lehet "normálisan " megélni. Csak vegetálni. Sok-sok mindenről lemondani, s a nyaralást csak hírből ismerni.
Akik" nem tudják időben fizetni számláikat, életminőségükben csak vegetálnak) azok szegények. S nagyon sokan "még ettől" is rosszabbul élnek.

Bocsánat, hogy másoltam (is) nem csak írtam.
:)
A kabinet azt várja, hogy aki nem jut be az egyetemre, az a "termelő gazdaságban" áll majd helyt,"

Tessék mondani, hol van a termelő gazdaság? Jól működő gazdaság?
Esetleg lemaradtam valamiről??

Mondjuk, a "termelő gazdaság" eléggé tág fogalom, meghatározás. (Azt csak remélni tudom, hogy a közmunkát nem foglalja magába)!!!?? :(
Ha "valaki" felsőfokú képesítést akar szerezni, magyarul) a felsőoktatásban akar tanulni, ne akarja már "senki" a "termelő gazdaságba" kényszeríteni. Szerintem.
@TrueY:
aki középen van az nem alkot osztályt. mert ennek a csoportnak vallása. laknernek és a többi baller értelmiségnek az a hóbortja, hogy a RÁSZORULÓKAT kell támogatni. a jobber humán értelmiség azt mondja, hogy a RÁTERMETTEKET. ezen megy a kötélhúzás.

na most persze, hogy laknernek és többi baller értelmiségnek van igaza. a felső középosztály nem lehet a költségvetésnek nettó kifizetőhelye, mert akkor szükségképpen az alsó rétegnek kell viselni az összes közterhet. akkor egyszerűen a társadalom, hanem ezzel együtt a gazdaság és a kultúra is összecsuklik, mint egy zollstock. szóval összességében mindig a rászorultakat kell támogatni, akárhogy csűrjük-csavarjuk.

igen ám, de a világ nem úgy működik, hogy lakner zolti eldönti, ezt a kérdést. induljunk ki a népszerű demokrácia elméletből, hogy a nép dönt a saját sorsa felől. vagy ha nem is a nép egésze, de mondjuk a többség. a többség ezt mondja: szedjék el a pénzt az emberektől, és adják ide nekem és a hozzám hasonlóknak. miért? mert megérdemlem. ezt mondja a többség. a baloldali rászorulónak definiálja magát, a jobboldali rátermettnek. van egy harmadik csoport: a középréteg. ez azt mondja, hogy hagyják békén. eleve ne vegyenek el tőle annyit.

na most van erre egy nagyon egyszerű megoldás, amit a skandinávok találtak ki. skandináviában evangélikus egyház van. és ugye az egyházaknak tradicionálisan jár a javakból egy tized. ezek az északiak azt mondták, hogy mi lenne ha ezt a tizedet EGYENLŐ arányban szétosztanánk. tehát a humán alapellátás nem arról szól, hogy neked előjogaid vannak (mert rászorult vagy, vagy rátermett), hanem egész egyszerűen kapjon mindenki. persze összességében a gazdagok lesznek a nettó befizetők. de a rendszer nagy előnye, hogy a humán alapellátás a gyakorlatban is egy kiszámítható automatizmus.

humán alapellátásként az egy főre jutó gdp tizedét kapod.
magyarországon ez ennyi:
www.wolframalpha.com/input/?i=hungarian+gdp+per+capita+in+huf+per+10+per+12
a skandináv modellt követve ennyi jut humán alapellátásra. és tényleg majdnem forintra ennyi a minimálnyugdíj, a rendszeres szociális segély. elvben ennyit kap ha valaki rászoruló. de álljunk már meg. a skandináv modellt követjük, akkor mindenkinek ennyit kellene kapnia. a skandináv modellt követve a munkásnak annyi adójóváírást kellene kapnia, amennyi a munkanélküli segély. tehát itt 25 ezres adójóváírás lenne igazságos. (valószínűleg nem 16%-os, hanem magasabb kulcs mellett.)

itt hibázta el az orbán kormány. nem az egykulcsos adó a problémás. hanem az adójóváírás megszüntetése. az adójóváírást nem kivezetni kellett volna hanem épp ellenkezőleg kiszélesíteni. és akkor az van, hogy mindenkinek jár a havi 25 ezer. a munkanélkülinek, közmunkásnak, piaci alkalmazottnak. ab ovo. a munkanélküli jövedelme itt meg is áll. de ha jelentkezik közmunkásnak, akkor ezen felül kaphat teljesítménybért. mennyi füvet kaszál le. vagy ki lehet találni mindenféle könnyű fizikai munkát. ami nem ér túl sokat, de azért valamit mégis csak. és persze a piacon is erről az összegről indul minden munkavállaló jövedelme. tehát ha valaki felvesz egy embert, akkor jön vele a támogatás. és ez az egész piac-konform. mert nincs benne nagyon erős piactorzító elem.

szóval ez a rendszer szerintem rendkívül hatékony lenne. na most van olyan, hogy kiemelt közberuházás. amikor az euro övezetből idejön valaki és felépít egy gyárat. akkor lehetne mondani, hogy az európai újraosztás keretei között kapjon ennyi támogatást:
www.wolframalpha.com/input/?i=eu+gdp+per+capita+in+huf+per+10+per+12
de ezt ne a magyar költségvetés fizesse, hanem az európai unió. tehát ez megint csak legyen automatizmus. és egyébként a területalapú agrártámogatás helyett is azt kellene mondani, hogy minden családi gazdaság annak arányában kapjon támogatást ahány főből áll össze. és egyáltalán. ezt a rendszert összeurópai keretek között tartsuk fenn. és akkor nem fog megkérdőjeleződni az unió. mert európai civilizáció minden szabad állampolgárának humán alapellátást biztosít. és ez azért jó a nyugatnak, mert keleten így végtelen olcsóvá válik a munkaerő.

mert azt lehet mondani, hogy ha mindenki keresne havi 60 ezret, akkor ki dolgozna. de szerintem mindenki. havi 60 ezer a rezsire se elég. akkor mindjárt ennyi lenne a minimálnyugdíj. akkor azért lehetne ehhez hozzátenni a járulékalapból. ennyi lenne a minimálbér. innen indulna a fizetés. de ha valaki a melóhelyén csak lébecol, akkor lehet, hogy csak havi 10 ezret tenne ehhez hozzá a munkaadója. aztán ha nem tetszik, akkor keressen olyat, aki ugyanezért havi 20 ezret ad. ugye világos, hogy ez az alsó középosztályt nem henyélésre, hanem épp ellenkezőleg teljesítményre sarkallja. lehetne teljesítménybért fizetni. oké, hogy összeurópai keretek között beáldoznánk egy tizedet. de ennyi fejlettség előnyünk még éppen van ázsiával szemben. és kelet európában így brutál olcsó lenne a munkaerő. szóval ez az európai versenyképesség kulcsa. a skandináv modell összeurópai átvétele. csak ez ebben a formában nem welfare state. hanem common wealth.

na most kíváncsi vagyok, hogy ezt lakner zoltán képes-e megérteni. ami persze nagyon kevés. mert ezt még politikai értelemben keresztül vinni. de vajon egy szociológus ezt képes-e megérteni. a humán alapellátáshoz nem azt kell felmérni, hogy hányan szegények. hanem azt, hogy mennyi az egy főre jutó tized. és utána kell megnézni, hogy hányan maradtak rendes jövedelem nélkül. mert elveszi tőlük az uzsorás, elisszák a kocsmában, bedobálják a pénzt a játékgépbe, stb. amik egyébként létező társadalmi problémák. tehát akármennyit osztanánk újra, akkor is lennének szegények. és a szociológus nyilván azért van, hogy őket segítse. szóval a tized nem számolná fel a szociális munkát, de az egész problémahalmaz kezelhető mederbe kerülne.

tartok tőle, hogy lakner zoltán ezt sohasem fogja megérteni. túl sok a zselé a haján. de hátha. az ész a fontos, nem a haj.
@s:
megoldási javaslat, legalább egy elvi váz, valamilyen gondolati keret hol van? összeszedte a mit is? oké. felőlem válasszuk meg a haza és haladást. értem, hogy ez egy shadow cabinet akar lenni. de ne "jaj, lakner te vagy a kedvencem" alapon. szerintem ennek az egész kérdéskörnek van 4-5 bukatója. és ezeken a baloldal mindig elhasal. én értem, hogy jó szándékkal, de mindig.
@kertesz:
igen. minden rendes (tehát nem létező) public finance tankönyv úgy kezdődik, hogy megpróbálja összeszedni a költségvetési forrásokat (adónemeket) és ehhez rendel célokat. mivel ebben a civilizációban nagyjából öt tized áll rendelkezésre (az újraosztási ráta 0.5 körüli). ezért érdemes nagyjából öt célt felsorolni.

humán alapellátás. aminek a megléte egy vallási (!) kérdés. nem konkrét szociális ügyeket finanszírozunk, hanem az egy kérdés, hogy kell-e humán alapellátás. szerintem kell. szóval ez egy. aztán még mondok négyet: szociális ügyek, gazdasági ügyek (infrastruktúra fejlesztés), kulturális ügyek, védelmi ügyek (igazgatásrendészet). na most mi a gond.

az, hogy ebben a felosztásban két tizeded marad a jólét biztosítására. és ezen a magyar jóléti rendszer túllóg. nem sokkal, mert az intézményes gyermekjólétet hozzá sorolhatod a kultúrához, azon belül az iskolához. de valamennyivel mégis tovább nyújtózkodunk, mint kellene.

viszont azt érti mindenki, hogy legfeljebb valami nyugdíjkorrekciót lehetne csinálni. de egy átlag nyugdíjastól olyan sokat elvenni nem lehet. az a gond, hogy a nyugdíjasoknak nincsenek komoly megtakarításai. hiszen mindenki úgy számolt, hogy majd ezt megoldja az állam. és az antivilágban 80% körüli újraosztás is volt a jelenlegi 50%-kal szemben. szóval a 3.6-as kenyér csalóka. ehhez azért nagyon alacsony bérek jártak. amiből félretenni nem lehetett. tehát vagy a falhoz állítunk néhány nyugdíjast, vagy valamilyen külső forrást kell találni. (járulékemelést felejtsük el. az aktívak nem fognak többet fizetni).

egy ötlet, hogy a fel nem használt (le nem hívott) uniós forrásokat használhassuk fel szociális célokra. persze ehhez a nyugdíjrendszert fenntartható pályára kell állítani. azért, hogy évről-évre kevesebb kiegészítő forrást kelljen erre felhasználni.

azért, hogy nagyságrendekkel tisztában legyünk alkalmazzunk valamilyen lineáris közelítést. legyen egy 30 éves pálya. induljunk ki abból, hogy 500 milliárd forint kellene az első évben. és 0 az utolsó évben. ez ugye egy számtani sorozat, aminek összegképlete szerint a teljes 30 éves finanszírozás költség: (500+0)×30÷2=7500 milliárd forint. ez nem kevés pénz. ez átlagban 0.5% gdp úgy, hogy 1.5%-ról indulunk. és ugye a gdp 2.5%-a most az uniós támogatás. tehát azt átlagban a bűvös 80:20 arányban meg kellene osztani. és akkor van egy fenntartható nyugdíjrendszered akkor ha a most belépők vállalják, hogy 30 év múlva csak minimálnyugdíjat kapnak. viszont így nem kell az aktívakat pofán verni egy 500 milliárdos megszorítással. mert ez permanens lesz. szóval ezek nem hoznak eredményt. a bajnai kormánynak is majd egy megszorítással kell kezdenie. ha századvég kormány lesz, akkor nekik is.

csak ugye megint a probléma, hogy a mainstream értelmiség valójában semmilyen elképzeléssel nem rendelkezik arról, hogyan akarja ezt a kérdéskört kezelni. most is ugye itt az a nagyon fontos kérdés a téma, hogy valójában meddig tart a középosztály. nyilván van egy átlag jövedelem. és van valamilyen szórás. tehát az pluszba, mínuszba. ez a statisztikai értelemben. szociológiai értelemben elavult minden osztály kategória. szóval a valódi megoldástól nagyon távol vagyunk.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) USA (1) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása