A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány 2011 tavaszán kutatási programba kezdett, amelynek célja a magyarországi szegénység vizsgálata és új szakpolitikai eszközök kidolgozása a mélyszegénység csökkentésének céljából. E kutatási program kiterjedt a nem szegény többség számára elfogadhatóbb, de nem megbélyegző, hanem megfelelően ösztönző, feltételekhez kötött szociális támogatások és szolgáltatások hazai bevezethetőségének vizsgálatára is. A kutatást az Alapítvány a Budapest Intézet és a TÁRKI bevonásával készítette el, továbbá a munka véleménykutatási részében a Medián és a Conness működött közre. A Haza és Haladás Blog, megelőzve a kutatás teljes publikálását, sorozatot indított, melynek során írtunk a szegénységgel kapcsolatos legfontosabb adatokról és tényekről, a jelenkori magyarországi szegénység kialakulásának és újratermelődésének okairól, valamint arról is, hogy az elmúlt húsz évben az egymást követő kormányok miért nem tudták megállítani a mélyszegénységben élő csoportok leszakadását. Legutóbbi írásunk a kutatáshoz kapcsolódó közvélemény-kutatások legfontosabb megállapításairól szólt, arra koncentrálva milyen társadalmi attitűdök övezik a szegényeket és a többség milyen szociálpolitikai eszközöket támogatna a szegénység leküzdése érdekében. Sorozatunk utolsó írásában a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány által a szegénység csökkentése érdekében javasolt szakpolitikai eszközöket ismertetjük.
Alapelv: a kölcsönös kötelezettség
A legfontosabb feladat egy olyan stratégia felépítése, amely lépésről lépésre halad: azonosítja a könnyebben megvalósítható, olcsóbb, de nagy hatású programokat, apránként megnyeri ezeknek az ellenzők és a szkeptikusok egyes csoportjait, jó célzással igyekszik kordában tartani a költségeket, és folyamatos egyeztetéssel és monitorozással javítgatja az eszközök hatékonyságát, majd a dokumentáltan sikeres programok felmutatásával nyer meg újabb szkeptikusokat a stratégiának.
Nagyon leegyszerűsítve, a megoldásnak három célra kell összpontosítania: a szegénység átörökítésének megszakítására az oktatási esélyegyenlőség javítása által, tűzoltásként a mélyszegénység enyhítésére és végül a tartós javulás biztosítására a képzetlen foglalkoztatás növelése által.
Egy ilyen, több éves, összetett stratégia első elemeként a társadalmi támogatás megszerzése érdekében olyan szociálpolitikai eszközök bevezetését javasolja az Alapítvány, amely jól kommunikálható és viszonylag gyors eredményt hoz. A fejlődő országokban sikerrel alkalmazott feltételes készpénz transzfer különböző társadalompolitikai területeken történő bevezetését szorgalmazzuk. Az ilyen támogatásoknak az a lényege, hogy anyagilag ösztönzik a szegényeket valamilyen állami szolgáltatás (pl. iskola, egészségügyi ellátás, munkaerőpiaci ellátások) igénybe vételére, tehát a kölcsönös kötelezettségek elvére épülnek és emiatt a szegényekkel szemben elutasítók többsége is elfogadja őket. Gyors eredményt pedig azért várhatunk tőlük, mert két csatornán, a készpénzes támogatáson és az átörökítést megakadályozó szolgáltatáson keresztül is segíti a szegénység csökkentését.
Első javaslat: feltételekhez kötött, munkába állást ösztönző segély
Az első szakpolitikai javaslat egy erős feltételekhez kötött, rászorultsági alapú, munkába állást ösztönző segély, amely nem csak munkanélkülieknek járhatna. A segély összege a háztartás egy főre jutó jövedelmét kiegészíti az öregségi nyugdíjminimum másfélszeresére (ez kedvezőbb a jelenleginél: most a nyugdíjminimum 90 %-a, azaz 25.700 Ft a határ). Az öregségi nyugdíjminimumot egyúttal meg kell emelni legalább 10 %-kal (28,5 ezer forintról 31 ezerre) a 2009 óta elmaradt indexálást pótlandó.
A javasolt segély feltétele, hogy a háztartás minden munkaképes, aktív korú tagja együttműködjön a munkaügyi kirendeltséggel és a családsegítő központtal. Aki nem tartja be az együttműködési szabályokat, attól egy hónapra meg kell vonni a segély felét. A segélynek ugyanakkor nem feltétele a munkanélküliség: a munkából származó jövedelem 20%-a levonható a jogosultság megállapításához számított összes jövedelemből (ez csökkentheti a segély összegének növeléséből következő politikai kockázatokat).
Annak érdekében, hogy a tartós munkanélküliek több és hatékonyabb segítséget kapjanak, a munkába álláshoz a segélyezett álláskereső mellé esetgazdát rendelnek, aki őt a munkába állást segítő szolgáltatások teljes folyamatán végigkíséri, segíti. A segélyt a munkaügyi kirendeltségeken lehet igényelni és azt ott is folyósítják.
Ahhoz, hogy a javasolt segélyrendszer eredményes legyen, szükséges a kapcsolódó ellátások átalakítása: a tanulmány indítványozza az álláskeresési járadékra való jogosultság félévre növelését, a képzetlenek iránti munkakeresletet növelő programok bevezetését (TB járulék csökkentése, minimálbér bérköltségének csökkentése, bértámogatás célzott bővítése, komplex térségi fejlesztés) és a személyre szabott aktív munkaerő-piaci eszközök bővítését.
A javasolt rendszer költségei a 2012-es költségvetési kiadásoknál 10-15 százalékkal nagyobbak, ezt azonban inkább az elmúlt két év sorozatos megszorításai magyarázzák: a korábbi évek kiadási szintjéhez képest a javaslat jellemzően átcsoportosítást, a források hatékonyabb elosztását, mint nagyobb ráfordításokat igényel. Középtávon pedig a javaslattól várt hatások révén csökkenhetnek a kiadások, illetve növekedhetnek a költségvetés bevételei. A kiadásokat csökkenti a munkába állók arányának növekedése (segélyek igénylése csökken) és a tartós munkanélküliség hosszabb távú járulékos hatásainak (romló egészségi állapot, gyerekek iskolai kudarcai) enyhülése. A bevételeket növelheti a munkába állók járulékbefizetése.
Korai fejlesztés és ösztönző beóvodáztatási támogatás a hátrányos helyzetű gyerekekért
A második programjavaslat célja a hátrányos helyzetű gyerekek korai fejlesztéshez való hozzáférésének javítása, és ezáltal későbbi iskolai elmaradásuk csökkentése. A javaslat közlekedési utalványt juttatna hátrányos helyzetű várandós nők és a kisgyerekes anyák számára, azzal a feltétellel, hogy igénybe kell venniük egy ellátáscsomagot, amely tanácsadást és korai fejlesztést tartalmaz. Jelenleg a hátrányos helyzetű anyák esetében a koraszüléssel kapcsolatos fejlődési rendellenességek korai felismerését és a gyermekek fejlesztését a helyben elérhető szolgáltatások hiányosságai, a tájékozatlanság és a kezeléssel járó magas költségek is korlátozzák. Hozzávetőleges becslés szerint országos léptékben a program működtetése az első évben 1,5 Mrd forintba, a negyedik évben évi 2 Mrd forintba kerülne. Az első 1-2 évben szükséges beruházások (képzés, kapacitásbővítés, informatikai fejlesztések) további 0,5-0,7 Mrd forintba kerülnének.
A harmadik javaslat a 2009-ben bevezetett, sikeres beóvodáztatási támogatást módosítaná az eddigi tapasztalatok alapján, részben a szülők nagyobb ösztönzése, részben a feltételül szabott szolgáltatás elérhetősége és minőségének javítása érdekében. A támogatás évi 2x 10 ezer forint helyett évi 4x 6 ezer forint lenne, készpénzben és a korábbi egy helyett két feltételt állítana: a gyerekeknek rendszeresen kell óvodába járniuk és szüleiknek részt kell venniük az óvodai szülő–gyerek foglalkozásokon. E javaslat tartalmazza továbbá az óvoda alsó korhatárának fokozatos csökkentését két évre, úgy hogy a kétévesek csoportjában a maximális és az ajánlott csoportlétszám is kisebb, a normatíva összege nagyobb lenne, mint a háromévesek csoportjában. A bővítés költségei a módszertani fejlesztésekkel együtt nem érik el az évi 1 Mrd forintot.
Megoldásokat szülő vitára van szükség
Egy ilyen segélyezési rendszer sikere számos feltételtől függ. A javaslat megvalósíthatóságát, elfogadhatóságát és az ezekkel kapcsolatos kockázatokat az Alapítvány igyekezte felmérni és ehhez egy részletes, a végrehajtást, a folyamatos monitoringozást és értékelést leíró tervet is készített. A feltételes transzfer programmal elinduló új szegénységoldó politika eredményességének elengedhetetlen feltétele a szociálpolitikai intézményrendszer számtalan szereplőjének motiváltsága és szoros együttműködése. Az a szakmai vita, amely a zárótanulmány mai bemutatásával és a jövő héten tartandó nemzetközi konferenciával elindul, megszólítja, bevonja ezeket a szakmai szereplőket és remélhetőleg hozzásegít bennünket ahhoz, hogy egy higgadt, előítéletektől mentes vita induljon a közvéleményben is egyik legégetőbb társadalmi gondunk megoldása érdekében.
