Nagyjából így lehetne összefoglalni Lázár János hétfői brüsszeli tárgyalásainak kormányzati kommunikációját. Magyarországot megbüntették, várhatóan mintegy 230-250 millió euróra. Ennek ellenére győztünk, mert Brüsszel újra kinyitja a tavaly novemberben elzárt pénzcsapot – amely nyárra már a 15-ből 13 fejlesztési program működését hátráltatta. A tárgyalás végén Lázár János szélesen mosolygott. Az NFÜ-t felügyelő vezetők igen elégedetten nyilatkoztak a sajtó előtt. Kérdés: volt-e valós okuk az örömködésre?

A problémát – mint korábban megírtam – az EU támogatásból finanszírozott építési beruházásokhoz szükséges mérnöki szolgáltatások közbeszerzéseinek szabálytalansága okozta. Az EU Bizottság szerint a beruházók – általában önkormányzatok, állami intézmények – az EU-joggal ellentétes módon diszkriminálták az európai cégeket, mérnököket, megnehezítve, hogy e megbízásokat elnyerjék. Brüsszel azt rótta fel az Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek, illetve a magyar ellenőrző szerveknek, hogy ezt a gyakorlatot éveken át nem fedték fel, és tolerálták.

Egyfelől, a hibát Brüsszelben jogi szempontból viszonylag kicsinek minősítették. Nem merült tehát fel a szándékos csalás gyanúja. Másfelől azonban – az NFÜ-t felügyelő helyettes államtitkár, Csepreghy Nándor szerint – a problémával „fertőzött” szerződések értéke elérte az 1500 milliárd forintot. A kirótt büntetés összege mindezek eredőjeként 69-75 milliárd forint lett, ami a szabálytalanul felhasznált támogatás 5%-a. Lázár János korábban 25%-os pönáléról beszélt, és az 5%-ot komoly sikerként prezentálta. Ami azért érdekes, mert tudnia kellett: a Bizottság maga is eleve csak 5%-ot javasolt. Így az eredményhez a magyar tárgyaló delegáció részéről különös vitézségre nem volt szükség.

A 600 milliárdnyi befagyott támogatás felszabadításának, persze, örülnünk kell. A tavaly novemberben keletkezett vita – melyet a kormány egészen idén áprilisig sikerrel titkolt – jelentősen növelte az államadósságot. Ennek finanszírozási költsége szintén tízmilliárdos tétel, amelyet a magyar adófizetőknek kell előteremteni. Ennek a problémának most valóban vége. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy extra „ajándékot” kaptunk volna. Az említett 600 milliárd eleve járt Magyarországnak. Így Lázár János egyetlen euró plusz forrást sem szerzett nekünk.

A MeH-et vezető államtitkár és helyettese nem győzték hangsúlyozni: a büntetés összege nem vész el az ország számára, mert az más projektekbe újra befektethető. Elvben igen. A gyakorlatban azonban nem. A 75 milliárdot, de legalábbis annak túlnyomó részét igenis elbukjuk. A vonatkozó EU jogszabály szerint az újrafelhasználás elvi lehetősége adott. Csakhogy, nekünk erre most nem lesz időnk. A strukturális alapok támogatásait kötött felhasználási határidővel kapjuk. A következő határidő 2013. december 31-én jár le. Addigra – némi leegyszerűsítéssel, az ún. „N+2” szabály szerint – el kell fogyasztanunk a 2010-ig bezárólag megítélt összes EU-forrást. Ami parlagon marad, az örökre elvész. Az előírt kifizetési cél teljesítésétől jelenleg még több százmilliárd forinttal vagyunk elmaradva. Ehhez a lemaradáshoz a mostani büntetés most hozzáadódik, a léc ennyivel magasabbra kerül. Mivel pedig – a jelenlegi számok alapján – az eredeti célösszeget sem fogjuk elérni, a most „megmentett” 75 milliárdnak is legfeljebb pár hétig örülhetünk.

Végezetül, szólnunk kell az ügy politikai tálalásáról is.

Ami a belpolitikát illeti, Csepreghy Nándor egy 2006-os kormányrendelet jelölt meg minden baj forrásaként. Ugyanakkor az ügyben mindeddig nem merült fel a jogszabály-módosítás szükségessége. Csak a jogalkalmazás gyakorlatát kell megváltoztatni. A problémát nem az „elmúltnyolcév” hibás jogalkotása, hanem az ellenőrzési rendszer elégtelensége okozta, ez pedig intézményi kérdés, és az intézményrendszer kormányváltás utáni bűnös, pártpolitikailag motivált meggyengítésére vezethető vissza.

Persze, ahogy más ügyekben megszokhattuk, a kormány a bűnbakkereséssel nem állt meg a határoknál. Egy augusztusi hírlapinterjúban Csepreghy Nándor belengette, hogy a támogatások felfüggesztése mögött az EU Magyarország elleni politikai támadása állhat – bár ez természetesen nem bizonyítható. „Brüsszel kiéheztetne minket”, szólt a szalagcím. Természetesen ez az állítás is abszurdum. Az EU alacsony büntetést szabott ki, amely egyrészt jól levezethető a vonatkozó közösségi jogszabályokból, másrészt hasonló ahhoz, amit más országokkal szemben kiróttak. A Bizottság ráadásul belement abba, hogy a pénzügyi korrekció csak a nagyobb, nemzetközi meghirdetésű tendereket érintse. Ez pedig korántsem magától értetődő engedmény. Hogy - hogy nem, Lázár János hétfőn Magyarország régi barátjának nevezte a regionális politikáért felelős Johannes Hahn főbiztost. Csepreghy augusztusi nyilatkozatát ugyanakkor nem korrigálta…

Összegezve tehát: az infrastrukturális fejlesztéseket finanszírozó programok felszabadítása kétség kívül jó hír. Folytatódhatnak az ország számára létfontosságú EU-beruházások, és jelentősen javul a költségvetés helyzete. Győzelemről azonban szó sincs. Plusz forrást nem kaptunk, csak azt, ami már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna érkezzen. Az akció mérlege – ideszámítva a megnövekedett államadósság finanszírozási költségét – alighanem 80-85 milliárd forintos veszteség lesz. És ez nagyon sok pénz, amiből sok minden - mondjuk 40 kilométer autópálya, 80 kilométer közút, 3-4 középméretű várost ellátó szennyvíztisztító és csatornarendszer – épülhetett volna. De ennyi pénzből két és félszer kijött volna a Miskolci, vagy bő háromszor a szegedi villamos ill. trolibusz program is.

Mindemellett félő, hogy a feketeleves csak most következik. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, és a támogatások kifizetése decemberig nem éri el az EU által meghatározott minimum szintet százmilliárdos veszteségre készülhetünk. Erről hamarosan bővebben is tudósítunk.