Az Európai Unió 2012 során is viharos vizeken navigált. Bár az államadósságok finanszírozásának kockázatai több országban jelentősen csökkentek, a legtöbb centrum ország gazdasága jó esetben is csak stagnált. A periféria országai ugyanakkor recesszióba süllyedtek, sokuktól a versenyképesség visszaszerzésének távlata egyre távolabb sodródik. Strukturálissá válik a munkanélküliség, erősödnek a szociális feszültségek. Ezzel párhuzamosan növekedtek az uniós régiók közötti egyensúlytalanságok, illetve összeurópai szinten nőtt a szegénység és a társadalmi kirekesztődés veszélye.
Bebizonyosodott, hogy a válságkezelés hagyományos módjai, a gazdasági kormányzás kiépítése, az új pénzügyi mentőeszközök kialakítása és a megerősített fiskális szigor önmagukban elégtelenek a válság leküzdéséhez. Az Unió új sebességbe kapcsolt: előbb az Európai Központi Bank jelentette be, hogy korlátlan mennyiségben hajlandó vásárolni az eurozóna országainak államkötvényeiből, majd az Európai Bizottság (EB) javaslatot tett a bankunióra, a fiskális unióra és egy politikai unióra, illetve megindult a vita egy tényleges gazdasági és monetáris unió kialakításáról is. A hosszú távú szerkezetváltásról szóló vitákat olyan körülmények késleltetik, mint a német választások, vagy az Egyesült Királyság csak mérsékelten konstruktív hozzáállása a legtöbb uniós ügyhöz, miközben a tagállamok még mindig a következő pénzügyi perspektíva (2014-2020) feltételeinek és számainak a tető alá hozatalával vannak elfoglalva.
Ehhez képest Magyarország a legfelső politikai szinten kevés szándékot mutat az uniós folyamatok alakításában való részvételre, azoknak inkább csak követője (illetve a kormányzati retorika szerint legtöbbször elszenvedője), egyúttal megtartotta az unióval szembeni, legjobb esetben is csak szkeptikusnak nevezhető attitűdjét. Mindeközben a magyar gazdaság 2012-ben recesszióba fordult és idén sem várható számottevő fellendülés. Ennek okai a belső kereslet gyengülésén, a várakozásokat alulmúló exporton túlmenően a kiszámíthatatlan adó- és gazdaságpolitika és mindezek okán a befektetői bizalom hanyatlása.
Mivel Magyarország 2013-as uniós cselekvését vélhetően a kohéziós forrásokból való részesedés maximalizálása fogja irányítani, ezért ennek érdekében hajlandó lehet bizonyos "engedményeket" tenni más, eddig konfliktusosnak bizonyuló területeken (túlzott deficit-csökkentés, uniós jogot/alapelveket sértő intézkedések mellőzése, megengedőbb retorika az EU irányába, stb.). Ahhoz viszont, hogy az ország felismerje a 2013-as év során várható legfontosabb döntéseket, érdemi változásra lenne szükség szinte minden területen. Csak így születhetnek a valódi magyar érdekeknek megfelelő, illetve azokhoz legközelebb álló megoldások, csak így tudunk megfelelni a válság támasztotta kihívásoknak és élni az európai közösség által számunkra biztosított esélyekkel. A Haza és Haladás Blogon ezért sorozatot indítunk, melyben hazánk és az Unió viszonyának a legfontosabb területekeit érintő ez évi várható fejleményeket és teendőket vesszük számba. Elsőként az Unió és Magyarország viszonyát leginkább megterhelő, a korábbi években politikai konfliktusokat eredményező kérdéskört vizsgáljuk: az Európai Unió alapértékeinek való megfelelést.
Folytatódó vizsgálatok
Az elmúlt évek magyarországi és romániai eseményei miatt 2013-ban várhatóan több uniós intézményben továbbra is napirenden marad annak vizsgálata, hogy Magyarország megfelel-e az EU alapértékeinek.
Az alapértékeknek való megfelelés hiányát megállapító – akár a tanácsi szavazati jog felfüggesztését eredményező -, az EU-ról szóló Szerződés 7. cikke szerinti eljárás megindításától mind az Európai Bizottság (EB), mind – bár kisebb mértékben – az Európai Parlament (EP) ódzkodik. E mögött részben az a felismerés húzódik, hogy a szavazati jog felfüggesztése tovább erősítheti a magyar kormány euroszkepticizmusát, elidegenítheti a magyar választópolgárokat az uniótól, miközben egyáltalán nem biztos, hogy a szankcióval elérhető a kívánt cél. Továbbá egyes magyarországi események (pl. Klubrádió ügye) esetében erősen kétséges, hogy egyáltalán fennállnak-e a 7. cikk szerinti eljárás jogi feltételei.
Ezért az uniós intézmények várhatóan továbbra is elsősorban egyéb eszközöket fognak használni az alapértékeknek való megfelelés kikényszerítése érdekében.
Valószínű, hogy az EB a specifikus részletszabályok megsértése miatt indított jogsértési eljárások lehetőségével fog élni, illetve nyomon követi azok végrehajtását. Az EB vizsgálni fogja, hogy Magyarország eleget tesz-e az Európai Bíróságnak a bírák kényszernyugdíjazása miatt Magyarországot – a hátrányos megkülönböztetést tiltó uniós jogszabályok megsértése miatt – elmarasztaló 2012-es ítéletének (pl. helyreállítják-e, és milyen feltételekkel, a kényszernyugdíjazott bírák jogviszonyát). Továbbá nincs kizárva, hogy a Klubrádió ügyében az EB jogsértési eljárást indít a pályáztatásnak az Engedélyezési irányelvbe való ütközése miatt.
Az uniós nyomásgyakorlás puhább eszközei
A jogsértési eljárásokkal párhuzamosan az EB új intézményi megoldásokat keres, amelyek – Barroso bizottsági elnök 2012-es évértékelő beszédében elhangzottak szerint – további alternatívát jelenthetnek a politikai meggyőzés "puha eszköze" és a Szerződés 7. cikke által megtestesített "atombomba" mellett. Ilyen megoldás lehet a Reding igazságügyi biztos által bejelentett, 2013-ban felállítandó "igazságügyi eredményjelző tábla", amely – többek között – igazságügyi rendszerük politikai befolyástól való mentessége alapján fogja értékelni a tagállamokat.
Az EP 2012. decemberi plenáris ülésén elfogadott állásfoglalása - amely többek között azt javasolja, hogy az EB készítsen éves jelentést az Alapvető Jogok Kartájában szereplő jogok tagállami érvényesüléséről – azt jelzi, hogy az EP is napirenden kívánja tartani a "magyar kérdést". Ez következik abból, a médiatörvénnyel és az újalaptörvénnyel kapcsolatos 2011-es, illetve a magyarországi demokrácia helyzetével foglalkozó 2012-es EP állásfoglalásból is, amelyek alapján az EP Állampolgári jogi-, bel- és igazságügyi bizottságának (LIBE) jelentést kell készítenie az alapvető jogok, a médiaszabadság, illetve általában a demokratikus értékek érvényesüléséről Magyarországon. A jelentéstevő a Zöld Frakcióhoz tartozó, portugál Rui Tavares közbenső jelentését 2012-ben mutatta be, majd a LIBE bizottság tényfeltáró küldöttséget küldött Magyarországra 2012 novemberében. A jelentéstevő várhatóan kissé késleltetni fogja a parlamenti eljárást, annak érdekében, hogy így tartsa folyamatos nyomás alatt a magyar kormányt. Ennek megfelelően a jelentés szakbizottsági szavazására 2013 első félévében, a plenáris szavazásra leghamarabb 2013 nyarán kerülhet sor.
Média: a forró kása
Továbbá várhatóan folytatódik az uniós intézmények és az Unión kívüli szervezetek együttműködése az európai alapértékek betartásának vizsgálata területén. Januárban készül el a Vika-Freiberga volt lett elnök vezette "Médiaszabadság és - pluralizmus" nevű munkacsoport jelentése. A jelentés a médiaszabályozásra vonatkozóan EU és tagországi szintű javaslatokat fog tartalmazni, amelyek komoly visszhangot kelthetnek szakmai és politikai körökben, különösen az EP-ben. Mivel a magyar médiatörvény körüli viták jelentős mértékben hozzájárultak ennek a munkacsoportnak a megalakításához, ezért várható, hogy a jelentés kapcsán ismét napirendre kerül a magyarországi média helyzete.
Az Európa Tanács várhatóan folytatja a magyar médiatörvény bírálatát, és szorgalmazni fogja annak módosítását. Amennyiben az EB által is támogatott törvénymódosításokra nem kerül sor, az Európa Tanács "monitoring" eljárást kezdeményezhet Magyarország ellen, amely uniós tagállam esetében példa nélküli lenne.
(Sorozatunk következő részében olyan, a gazdasági kormányzáshoz kapcsolódó területek problémáiról és feladatairól olvashatnak, mint a túlzott deficiteljárás, a makrogazdasági egyensúlyhiány, a belső piaci szabályozás kérdései vagy az állami támogatások ügye.)