Ritkán szoktam Orbán Viktor védelmére kelni, és nem pusztán azért – a teljes őszinteség jegyében – mert az elődjének dolgoztam. De a legújabb „félrelépése” a Nabucco kapcsán világosan mutatja, miért káros eljátszani az ember nemzetközi hitelességét: akkor is bajba kerülsz, ha egyébként csak a tényekre mutatsz rá.
Nemrég Orbán azt nyilatkozta Brüsszelben, hogy „a Nabucco bajban van”, és hogy még a MOL is – a hat cégből álló Nabucco konzorcium egyik tagja – kilép a projektből. Orbán kritikusai kapva kaptak a kijelentésen, és egyből különböző összeesküvés-elméletekkel álltak elő arról, hogy a kormány eladja az országot az oroszoknak. Olaj volt a tűzre, hogy Alexei Miller, a Gazprom alelnöke nemrég Budapestre látogatott, hogy véglegesitsen a Déli Áramlatról szóló megállapodást, melyet Moszkva az örökké problematikus ukrán útvonal semlegesítésére használ.
Csak rontott Orbán helyzetén, hogy ellenzékben még a Déli Áramlat heves ellenzője volt. Újdonsült lelkesedése magyarázatra szorul. Sokan és joggal kiváncsiak, pontosan milyen üzletet is akar kötni Moszkvával. Putyin bizonyára érzékeli a magyar miniszterelnök sebezhetőségét és nemzetközi elszigeteltségét. Az is igaz, hogy a méregdrága Déli Áramlat körül is hemzsegnek a kérdőjelek. Mégis, ha a Déli Áramlat egyszer valóban megvalósul, jobb, ha mi sem maradunk ki belőle.
Az EU Déli Gázfolyosó-terve, amelynek sokáig a Nabucco szinonímája volt, azzal a céllal született, hogy diverzifikálja a Közép-Kelet-Európai tagországok energiaellátását, amely még mindig túlzottan függ az orosz gáztól és az ukrán tranzittól. A Gazprom monopóliuma azt eredményezi, hogy ezeknek az országoknak az amerikai Henry Hub referenciaár öt-hatszorosát kell fizetni a gázért, miközben a német és francia fogyasztók is olcsóbban jutnak hozzá a kék fűtőanyaghoz.
Ezzel együtt a Nabucco már jó ideje problémákkal küzd. Az acélárak emelkedése miatt az eredeti 7.9 milliárd eurós ár majdnem kétszeresére növekedett. A konzorcium egyetlen tagja (RWE, OMV, Transgaz, Bulgargaz, BOTAS és MOL) sincs olyan pénzügyi helyzetben, hogy megengedhetné magának egy távoli és bizonytalan kimenetelű projekt finanszirozását. Mind a gazdasági válsághoz köthető gáz iránti kereslet gyengülése, mind a tervezett éves 31 milliárd köbméternyi gáz forrása körüli bizonytalanság hátráltatta a projekt megvalósítását. Türkmenisztán addig nem tud ellátóvá válni, amig a parti államok nem oldják fel a Kaszpi tenger felosztásának gordiuszi csomóját – már ha erre valaha is sor kerül. Igy azonban kezdetben csak évi 10 milliárd köbméter azeri gáz lesz elérhető. Ráadásul Azerbajdzsán és Törökország nemrég elhatározta, hogy megépítik a 16 milliárd köbméter kapacitású Transzanatóliai Gázvezetéket (TANAP): ez egyben az eredeti Nabucco elképzelés végét is jelenti, miszerint a cső Kelet-Törökországban csatlakozik a Baku-Tbilisi-Erzurum gázvezetékhez.
A Déli Gázfolyosó továbbra is nélkülözhetetlen eleme a közép-kelet-európai országok és a Balkán gáz diverzifikációs stratégiájához. Közép- és hosszútávon egy kezdetben kisebb kapacitással működő, de később bővíthető gázvezeték, mely csatlakozik a TANAP-hoz, így a BP SEEP vezetékterve vagy egy módositott Nabucco (Nabucco-West) életképes lehet. Reálisan azonban a Kaszpi régióból származó gáz legjobb esetben 2018-ra éri el csak Európát. Addig az érintett országoknak elsősorban a régiós összeköttetések létrehozására és megerősítésére és LNG (cseppfolyósitott fölgáz) terminálok épitésére kell koncentrálniuk. Ez utóbbi abban segíthet, hogy Oroszországon kívüli forrásokhoz jussanak – jelenleg ezt teszi Lengyelország és a Balti államok. Magyarországnak Horvátország segítségével sürgősen követni kell a példát. Noha a ciprusi megosztottság miatt sok a kérdőjel a Földközi-tenger keleti medencéjének újonnan felfedezett offshore gázforrásai körül, és a Gazprom is készül megakadályozni, hogy ezek elérjék térségünket, az LNG fogadókapacitás mielőbbi kiépítése fontos lehet ezek fogadására.
Orbán kijelentése ügyetlen volt és felesleges. Ugyanakkor a Nabuccoval kapcsolatos diagnózisa mindent összevetve helytálló: jelenlegi formájában a projekt olyan nehézségekkel néz szembe, amelyet pusztán politikai akarattal nem lehet leküzdeni.
Korányi Dávid az Atlantic Council Eurázsia Központjának igazgatóhelyettese Washington, DC-ben. A cikk megjelent a Hürriyet Daily News törökországi angol nyelvű hírportálon is.