A visszajáró járás – politikai felhangokkal

2012.02.17. | Lucius Raetinus | 9 komment

 

A járás a magyar közigazgatásnak a feudális korszaktól kezdve jelenlevő egysége, amelynek helye és szerepe egészen az 1980-as évek közepéig viszonylag stabil volt a magyar közigazgatásban: az alsó középszintű egységként közvetítette a települések felé a megyék (és gyakran a központ) akaratát. A rendszerváltást megelőző reformok és a rendszerváltozás azonban elsöpörte ezt a jelentős hagyományokkal rendelkező egységet, amelynek „rehabilitációja” az 1990-es évek végétől indult meg. A XXI. század elején önkormányzati egységként – kistérségként – „feltámadó” egységek azonban ismét a központi végrehajtás helyi szerveivé válnának az új tervek szerint.
 
A járások szerepének változásai
 
A járás – amely a XIII. századi kezdeteket követően a XIV. század óta jelen van a magyar közigazgatásban – szerepe a magyar közigazgatás történetében általában a (vár)megyei és az azon keresztül jelentkező központi akaratnak a települések és annak lakói felé közvetítése volt. Az elmúlt évszázadokban általában a járás volt az az egység, amellyel az egyes állampolgárok érintkeztek, amelyen keresztül érzékelték az állam igazgatását (emiatt általában a járás és annak vezetői nem voltak gyakran túl népszerűek, elég, ha Eötvös József A falu jegyzője c. regényének Nyúzó főszolgabírójára gondolunk).
 
Mivel a járások általában végrehajtói feladatokat láttak el, ezért – az 1950-71 közötti időszak kivételével – azokban nem működött népképviseleti szerv, a megyék „kirendeltségei” voltak. Igaz, a tanácsrendszerben sem jelentett valós érdekképviseletet a járási tanács léte.
 
Mivel a járásoknak nem képezték részét a városok, ezért komoly problémát jelentett a XX. század szolgáltató államában ez a mesterséges szétválasztás. Így a járások szolgáltatói szerepköre szükségszerűen korlátozott volt, amely részben hozzájárul a szint 1983-as megszüntetéséhez, a városok és a községeket egységes keretbe foglaló városkörnyékek általánossá tételéhez.
 
Kísérlet az önkormányzati, szolgáltató alsó középszintre: a kistérség
 
A járások 1983-as, majd a városkörnyékek 1987-1990 közötti megszüntetése az 1990-es években számos problémát vetett fel. Egyrészt a kisebb települések nem tudták megfelelően teljesíteni a nekik címzett – összetettebb, nagyobb szakértelmet igénylő – feladatok egy részét, másrészt bizonyos ügyek elintézése túlzottan messzire került az egyes állampolgároktól.
 
Mindezekre figyelemmel az 1990-es évek végétől előbb az államigazgatási feladatokban indult meg az alsó középszint rehabilitációja a körzeti hatósági ügyek kialakításával (pl. okmányirodák, gyámhivatalok). A XXI. század elején ezeket a körzeteket megkísérelték egységesíteni.
 
Az államigazgatási feladatok mellett az önkormányzatok által ellátott közszolgáltatások körében is felmerült egy hatékonyabb szolgáltatásszervezési egység kialakítása. Az eredeti, 2004-es kormányzati tervek szerint bizonyos feladatok ellátására kötelező kistérségi társulásokat hoztak volna létre. A szükséges – minősített („kétharmados”) országgyűlési többség hiányában – végül is egy önkéntes, pénzügyi ösztönzőkkel támogatott rendszer jött létre.
 
A kistérségek alapvetően önkormányzati egységek voltak, amelyek helyi közszolgáltatások – és kisebb részben hatósági ügyek – közös, az érintett települések együttes döntésével történő feladatellátásra jöttek létre. A kistérségi rendszer sem válaszolta meg azt a kérdést, hogy ezek az egységek az alapvető, települési közszolgáltatások együttes ellátására, vagy pedig bizonyos, (alsó) középfokú közszolgáltatások szervezésére jöttek létre. A számuk ugyanis túlzottan jelentős volt ahhoz, hogy középfokú (pl. kórház, szociális otthonok stb.) szolgáltatásokat szervezzenek, de ahhoz pedig túl kevés jött létre, hogy csak és kizárólag települési feladatokat lássanak el.
 
A kistérségi rendszer önkéntes kiépülését követően az államigazgatás egyes szerveit is ezekhez a keretekhez kezdték kialakítani.
 
A „nagy visszatérés”
 
A kormányváltás után a járások helyreállítása a közigazgatási ügyekért felelős minisztérium egyik kulcsfontosságú célkitűzésévé vált. Az is gyorsan nyilvánvaló lett, hogy a járásokat nem a helyi autonómia hatékony gyakorlását és az önkormányzatiságot kiterjesztő egységként, hanem a központi végrehajtó hatalom helyi csápjaiként képzelik el. Ezek a szervek a 1299/2011. (IX. 1.) Korm. határozat alapján átvennék az önkormányzatok szerveinek az állam megbízásából ellátott úgynevezett államigazgatási hatósági feladatait, valamint várhatóan közreműködnének a folyamatban levő, Európa-szerte példátlan közszolgáltatási államosítás során állami kézbe vett közszolgáltató intézmények működtetésében.
 
Ehhez igazodóan – a kormányhatározatban megfogalmazott elvekre is figyelemmel – vidéken 168, Budapesten pedig 7 járást állítanának fel.
 
 
Az elvek szintjénez a megoldás még korrektnek is tekinthető. Amellett ugyanis erősen lehet érvelni, hogy nem túl szerencsés, ha az államigazgatás helyi feladatait nem az államigazgatás látja el és finanszírozza, hanem azokat a helyi autonómiák tisztviselőire bízzuk. Így bár ezekben az ügyekben a többségében eljáró jegyző nem volt utasítható, de az önkormányzattól való munkajogi és anyagi függése miatt nem lehetett teljesen kizárni az önkormányzatok befolyását.
 
Az elvileg jó megoldás – amely már korábban is megfogalmazódott a közigazgatás-tudományban – számtalan buktatót rejt magában.
 
Kockázatok és mellékhatások
 
Az elvileg korrekt megoldás azonban számtalan kockázatot és mellékhatást rejt magában. A következőkben ezek közül pár fontosabbat tekintünk végig.
 
A jegyzői feladatok járási szintre emelése
 
Jelenleg a jegyzők és a polgármesteri hivatalok ügyintézői – a KIM 2010-es adatai alapján – 11 207 624 (!) ügyben hoztak döntést. Gyakorlatilag a magyar államigazgatás „igáslovai” ezek a szervezetek. Ez nem idegen a magyar hagyományoktól: mindig is a jegyzők (illetve a szocializmusban a vb-titkárok) voltak felelősek az egyszerű, mindennapi ügyekért. Ez teljesen érthető: ezek a tisztviselők az állampolgárokhoz közel dolgoznak, s könnyen elérhetőek.
 
Amennyiben ezen hatáskörök valamennyiét vagy nagyon széles körét járási szintre emelnék, az komoly problémákat vethetne fel. Így például a települési polgármesteri hivatalok ügyintézői járnak el az anyakönyvi ügyekben. Ha valamennyi ügy a járásokhoz kerülne, akkor házasságkötésért, születési anyakönyvért stb. egy községi polgárnak a járásszékhely városba kellene utaznia. Mivel az internetes lefedettség – főleg a kisebb településeken – nem tekinthető teljesnek, ezért egy széles körű centralizáció rendkívül megnehezítheti a kistelepülések lakosainak ügyintézést.
 
Amennyiben viszont csak szűk körben vonják magasabb szintre a feladatokat, akkor pedig viszonylag költségesen hoztak létre egy új szervet, amely a jelen, nehéz államháztartási helyzetben nem lenne túlzottan racionális lépés.
 
Minden változás egyfajta „átállási nehézséggel” is jár. Ha több, mint 11 millió ügyet érint ez a változás, akkor egy túlzottan gyors átállás – még megfelelő előkészítés mellett is – problémákat okozhat az állam működésében.
 
A közszolgáltatások túlzott centralizálása
 
A 2011 őszén elkezdődött, s várhatóan 2014-ig tartó közszolgáltatási reformok körében a legtöbb helyi közszolgáltatás megszervezése az államigazgatás feladatává válik. Így Magyarországon az állam meghatározóvá válik a helyi lakosok ellátását szolgáló feladatok megszervezésében. Ez a modell egyrészt lehetővé teszi a jelenlegi mérethatékonysági problémák kezelését, azonban a túlzott központosítás egyfajta „tervgazdasági” rendszer kiépítését is eredményezheti, amely túlzottan merev, s csak nehezen reagál a környezet változásaira. Amennyiben azonban a járások mozgásterét túlzottan szélesen határozzák meg, akkor éppen a központosítás előnyei vesznek el, úgy, hogy mindeközben a fontos döntéseket meghozó szervnek nem lenne demokratikus legitimációja.
 
Infrastrukturális igények
 
Több korábbi írás kiemelte, hogy a járási igazgatás kiépítése – a közszolgák átvétele az önkormányzatoktól, irodák kialakítása stb. – jelentős egyszeri költségekkel járna. A szakirodalomban megoszlottak a vélemények ennek mértékéről, de a legóvatosabb becslések is 30 milliárdos többletköltséggel számoltak, de egyes vélemények szerint ezek az egyszeri kiadások még ennél magasabb összeget is kitehetnek.
 
Mindemellett a központi költségvetés kiadásait növelik azok a feladatok is, amelyeket korábban – viszonylag csekély állami támogatás mellett – az önkormányzatok láttak el. Igaz, hogy egy hatékonyabb és kisebb létszámú rendszer az államháztartás egészének szintjén megtakarításokat is jelenthet. Itt azonban beleütközünk a polgárközeliség már korábban jelzett problémájába.
 
Községszövetség vagy középfokú szolgáltatásszervező?
 
A kérdésre a válasz még most sem egyértelmű. Az új rendszer ugyanis csak kis mértékben változtat a jelenlegi kistérségi rendszeren, a kistérségek száma csak kisebb mértékben csökkenne.
 
Az új járási rendszer azonban rendkívül kiegyensúlyozatlan lenne: az egyes járások méretei között óriásiak a különbségek. Ezek közül egyes eltérések még érthetőek: itt elsősorban a százezres nagyvárosok térségeinek jelentős lélekszámára gondolhatunk. Hiszen egy 100 feletti nagyváros önmagában több kistérségnyi lakossággal rendelkezik, így az új járás is szükségszerűen óriási népességű lehet csak.
 
Azt azonban ismét megfigyelhetjük, hogy míg a Dunántúlon, valamint az aprófalvas településszerkezetű északi-magyarországi területeken nem ritka a 10 és 20 ezer fő közötti járások köre (sőt, a bélapátfalvai kistérség népessége még a 10 000 főt sem éri el), addig ez az alföldi – nagyobb településnagyságú megyékben – csak kivételesen fordul elő.
 
Azaz: míg a dunántúli járások kisebb méretűek, addig az Alföldön ezek az egységek jóval nagyobbak. Ha ez a járási rendszer lesz az Ötv. tervezeteiben még szereplő – várhatóan az önkormányzatok társulásairól szóló törvényben meghatározott – járási társulások alapja, akkor azt mondhatjuk, hogy a kormányzat ismét megválaszolatlanul hagyta azt a kérdést, hogy a járás egy középfokú feladatokat ellátó egység-e, vagy pedig alapvetően a települések közötti térszerkezeti eltérést „korrigáló” szint-e.
 
Eltérő járások – eltérő okok?
 
A koncepcióban azonban néhány kérdéses elemmel is találkozhatunk. Ezek köre viszonylag széles, így itt a teljesség igénye nélkül emelünk ki néhány példát.
 
Egyes járások kialakítása már a kistérségi rendszer korrekció során is komoly vitákat kavart: ebbe a körbe sorolható a devecseri kistérség kialakítása, amellyel kapcsolatban többen értetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy az egyértelműen Ajka vonzáskörzetéhez tartozó Devecsert és a környező településeket miért választották le az ajkai kistérségről. Szintén hasonló kérdéseket vetett fel az is, hogy 2011-ben miért kellett a kistérség székhelyét Ercsiről Martonvásárra áthelyezni.
 
Szintén nehezen érthető, hogy miért kellett bizonyos, nagyon kis lélekszámú kistérségeket is fenntartani. Így például a bélapátfalvai kistérség lélekszáma még a 10 000 főt sem éri el, de számos 20 000 fő alatti kistérséggel is találkozhatunk.
 
 
Egyes alföldi megyékben viszont „minijárások” is megjelennek: így Hajdú-Biharban a hajdúhadházi járás összesen 3 (!) településből állna, amelyek közül a lakosság döntő többsége a járásszékhelyen él. Szintén kérdéses, hogy a Szeged környéki területeken a korábbi – igaz óriási szegedi járás helyén – miért alakítottak ki önálló járásokat.
 
Más esetekben éppen az összevonás okozhat problémát. Ez különösen a fonyódi kistérség esetében okozhat gondot, ahol a kistérségben négy, részlegesen centrális feladatokat ellátó települést találhatunk, amelyek közül háromnak a népessége között nincs jelentős eltérés (Fonyód, Balatonlelle, Balatonboglár), míg a negyedik hosszú járásszékhelyi és kistérségi székhelyi múltra tekint vissza (Lengyeltóti).
 
Összegezve: bár az új járási rendszer a történelmi és infrastrukturális adottságokra kénytelen figyelemmel lenni, azonban összességében kiegyensúlyozatlan, a politikai kompromisszumok láthatóan rányomják bélyegüket. Az új koncepció továbbra sem foglal egyértelműen állást a területi beosztás nagy kérdésében, azaz, hogy a járás egy (alsó) középfokú szolgáltatásokat ellátó egység, vagy pedig a töredezett településrendszer korrekcióját szolgáló községszövetség.

 

· 3 trackback

Címkék: reform járások közigazgatási

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr244120920

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Matolcsökonómia 2012.02.17. 12:44:59

Mélységesen meghajolva merengek a Marx Károly Közgazdaságtudományi, azaz bocsánat, idestova néhány éve a holló nevét viselő egyetem Tolbuhin, azaz elnézést, Vámház körúti épületére, és azon tépelődöm, hogy miért nincs még mindig új “unortodox” tanszéke...

Trackback: Csurka István lelke visszatér Istenhez? 2012.02.17. 12:37:59

A Gödörben néhány éve Ruta Tannenbaum című regénye magyar megjelenése kapcsán volt egy beszélgetés Miljenko Jergović horvát íróval, ahol a szerb Emir Kusturica is szóba került a jugoszláv háború, a nacionalizmus és a művészeti értékteremtés kapcsán....

Trackback: KacsaLeaks: Német pingvin botrány 2012.02.17. 10:06:07

Mint az a híradásokban megjelent, a német hatóságok plüsspingvint mentettek Heidelbergben. Mint kiderült nem teljesen igaz ez a hír sem. A kiszivárogtatott információk szerint Heidelberg egy titkos laboratóriumában genetikai kísérletek zajlottak és ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az új - járási - rendszer lényege az, hogy az önkormányzati rendszert megszüntessék.

Hogy semmilyen módon ne kormányozza magát se falu, se város, se senki.

Egy pártállamhatalmi - közigazgatás lesz csak.

És mindenki csak egyénként áll majd az állammal szemben, és még csak le se válthatja az alkalmatlant.

Szóval az önkormányzás helyett a pártállami VB Titkárság lesz megint, mint az átkosban.
navracsics a tanácsrendszert találta fel. a teljes hivatásrend pártirányítás alatt. megyei, járási, kerületi, városi első titkárokkal. ha valaki nagyon akarja, akkor akadémikusan ráütheti a fasiszta jelzőt. totalitárius, nacionalista, korporatív gazdasági-társadalmi rendszer. birodalmi nemzetállam feltétlen híveivel. szerencsére nincsen háború, csak kereskedelmi háború (gazdasági válság). de ha ettől az ideologikus elemtől eltekintünk, akkor a nemzeti bolsevikok is ugyanabba a problémába ütköznek majd mint a kommunista elődeik az antivilágban.

tudniillik a megyék, a kerületek, a járások, a járásjogú, megyejogú városok, az államjogú főváros és a minisztériumok között szinte lehetetlen értelmes eszköz, forrás leosztást találni. nem lehet hiearchiába rendezni az "uruszágot". demokratikusan nem lehet a tetejébe tenni a kedves nemzetvezető elvtársat. akkor sem ha nem a politikai bizottságot vezeti, hanem a hazafias népfrontot. ez a rezsim bukásra van ítélve.

a nagy kérdés persze, hogy mit kell csinálni helyette. szerintem ezt is lehet azért tudni. de nem akarok hosszú kommentet írni.
@Dr. simonmondja.: Már megint a csúsztatás, egyébként az önkormányzati rendszer csúfosan megbukott, sok település csődben vagy csőd közeli helyzetben van...
Ha a "reform" megszünteti a településenkénti képviselőtestületet, polgármesteri címeket, a puncsos irodai állásokat, akkor hozott valami hasznot.
Semmimásról nem szól az egész csak arról, hogy a haveroknak jól fizető állást kell kreálni!
@Kutchek: Nem fog, mert szépen a kormány a haverokat beülteti az új jobban fizető állásokba és a polgármester meg a testület marad... Az egész csak erről szól legyen minnél több hely ahol nem kell dolgozni csak a fizetést felvenni!
Fenntarthatatlan anyagilag a 3200 kiskirályság intézménye. Ha az USA-ban 10 milliós városokat képes elkormányozni 30 ember, akkor a fél milliós hajdúbiharra is elegendő lenne ennyi. És végképp felesleges, hogy Bivalybasznád-külsőn, ahol van 30 lakos, abból 10 képviselő legyen.

Vagyis legyen, persze, ha ez gazdaságilag kivitelezhető. De ha nem, akkor nem kellene erőltetni, mert a demokrácia látja kárát.

Egyébként elég álszent az elképzelést balról kritizálni, mikor pont a baloldal találta ezt ki és valósította is meg korábban. De hát mit várjunk a szélsőséges ajrópéerektől, mint hogy felköpnek a levegőbe, majd alállnak, csak hogy egy jót orbánozhassanak? ...
@Dr. simonmondja.: hát 3200 önkormányzat tényleg nem kell. ez a 200-as szám nagyjából rendben van. és mint a poszt explicite leírja, itt az államigazgatási feladatok összevonásáról van szó. ha tényleg csak a jegyzői feladatokat vonják össze, akkor ez hivatalracionlizálás, és én bőven támogatom. egyébként nem olyan nagy lépés ez, tele van Mo körjegyzőségekkel, bőven nincs 3200 jegyző Mo-n.

én a konkrét képviselőtestületek/önkormányzatok számát is 500 alá vinném. egy 700 fős faluban mit tud önállóan csinálni a testület? se költségvetésük, se hozzáértésük.
A közigazgatás értelmes centralizációja szerintem támogatandó, mert az tenné lehetővé a jogalkalmazás egységességének, szakszerűségének, hatékonyságának és törvényességének fokozását. Az értelmes centralizáció viszont azt is megköveteli, hogy a polgárnak semmiképpen ne kelljen odamennie, ahol az ügyét intézik, hanem továbbra is nyújthassa be a kérelmét a lakóhelye közvetlen közelében (nevezzék a hivatalt akárhogy).
A jegyzői hatásköröknek egyébként semmi közük az önkormányzatisághoz, azok a jegyzőre rótt központi feladatok. E központi feladatokat tehát nyugodtan el lehetne látni központilag.
Az önkormányzat pedig arra van, hogy a nem hatósági jellegű helyi közügyeket intézze (pl. döntsön, milyen színű virágot ültessenek a főtérre).

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) USA (1) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma