Köztársaság, kiegyezés, kilábalás – Vízkeresztkor Magyarországról

2012.01.09. | Bajnai G | 496 komment

(The article is available in English.)

 

„Úgyse hiszi senki el magának,
hogy amit lát, az tényleg van,
hanem várja, hogy a valódi
látványt jelző kürtszó felharsan.”
(Kispál és a Borz: Zsákmányállat)



A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány egy évvel ezelőtt azért jött létre, hogy a jó kormányzás ügyét segítse Magyarországon. A jó kormányzás nem pusztán jelzős szerkezet, nem egy kormányzat önmagát pozicionálni igyekvő kommunikációs fogása. Olyan módja ez egy állam vezetésének, amely a közérdeket mindenkor a rész- és az önérdek elé helyezi; amely hosszútávon gondolkodik; amely kész és képes arra, hogy akár a népszerűség föláldozása árán is az eredményességet helyezze előtérbe.  És persze a világnak ezen a részén az is fontos, hogy a jó kormányzás eszménye a haza és a haladás ügyét nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő célokként fogja fel.

 

A jó kormányzás, a mindenkori kormányok sikere vagy kudarca, történelmi távlatban az általuk vezetett társadalom céljaihoz való közelítésben vagy az azoktól való távolodásban vizsgálható. Kelet-Közép-Európában a rendszerváltás óta eltelt huszonkét évben az alapvető célok nem változtak. A kommunizmus bukásakor társadalmaink döntő többséggel három alapvető vágyat fogalmaztak meg:

 

1) Demokratikus jogállamban akarunk élni, amelyben a hatalom gyakorlását alkotmány szabályozza, intézményi fékek és ellensúlyok felügyelik, a jog az egyént és a kisebbséget védi az önkénnyel szemben, a civil társadalom erős, a média és az igazságszolgáltatás független és a politikai verseny lehetővé teszi a rossz kormányzás korrekcióját.

 

2) Az egyéni jólét fokozatos és érzékelhető ütemű gyarapodását akarjuk, amelynek egyetlen hosszú távon is működő rendszere a magántulajdon szentségén alapuló, szabályozott piacgazdaság, amely biztosíthatja, a gyors felzárkózást Európa gazdagabb feléhez.

 

3) A társadalom minél nagyobb többsége részesüljön az ország gyarapodásából, és a társadalmi kohézió, a mobilitás és a szolidaritás erősödjön az ország felemelkedésével párhuzamosan.

 

E három cél eredőjeként egyértelmű, masszív többségi akarat volt a régióban és hazánkban is a nyugati társadalomfejlődési modellhez való visszatérésre. Ezen értékválasztás zálogaként pedig azt kívántuk, hogy – sok ingázást megélt – kompországaink végleg lehorgonyozzanak az Európai Unió és a transzatlanti szövetségi rendszer kikötőjében.

 

A fenti célok teljesítésében Magyarország az első tíz év kétségbevonhatatlan sikereit követően fokozatosan lelassult, irányt vesztett és elbizonytalanodott. Az állampolgári bizalmat lépésről lépésre elvesztő demokratikus intézmények, a növekedési képességének egyre inkább búcsút intő nemzetgazdaság és fenntarthatatlanság felé mutató társadalmi folyamatok – ez volt az egyenlege a 2000 utáni évtized mindent maga alá gyűrő politikai küzdelmeinek felelőtlen ellenzékiségének és  kormányzati hibáinak: a sűrű irányváltásoknak és a jó szándékú, de félremenedzselt reformoknak. Ennek az állapotnak a fenntarthatatlanságára a nemzetközi gazdasági válság minden korábbinál kegyetlenebb következményekkel mutatott rá. Ez a kudarcos végű évtized ágyazott meg a Fidesz 53 százalékos szavazati aránnyal elért parlamenti kétharmadának és a parlamentben újra megjelenő szélsőjobboldalnak.

 

Az így elért masszív többség valóban történelmi lehetőséget adott az új kormánynak az eredeti társadalmi célokhoz való visszatérésre, a jó kormányzás eszméjének és gyakorlatának helyreállítására. Volt érthető ok a bizakodásra, mert sürgető volt a kényszer az ország újraindítására. Másfél év orbáni hatalomgyakorlása alapján azonban egyértelmű, hogy a kormány a történelmi lehetőséggel nem pusztán nem élt, hanem kifejezetten visszaélt vele: az eredeti célok mindegyikével(!) ellentétes irányba vezeti Magyarországot. Az erőszakos hatalomvágynak, a gazdasági hozzá nem értésnek és a cinikus társadalomszemléletnek olyan sajátos kormányzati ötvözete alakult ki Magyarországon, amelynek eredményeként Ady és mindannyiunk kompországa most ismét felhúzza az – évtizedek tévútjai után éppen csak kivetett – horgonyt, és megint elhagyja a nyugati partot.

 

Demokrácia

 

Ma már jól látható, hogy a Fidesz, vagy legalábbis annak vezetése előre kitervelt programmal rendelkezett a Harmadik Köztársaság felszámolására.  Úgy tűnik, hogy a 2002-es vereségből levont tanulság a Fidesz számára az volt, hogy a hatalom megtartásának záloga nem a jó kormányzás, a meggyőző kormányzati teljesítmény, hanem a közjogi, választási és médiarendszerek minél teljesebb kormányzati, sőt: valójában párthatalom alá vonása. Ez a logika a kormányzati ciklus folyamatából a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének kiiktatását, a kormányzati akarat abszolutizálását jelenti. A ciklus végén, választási helyzetben pedig a Fidesz számára jelentős versenyelőnyt biztosító, az alternatív politikai erőket súlyos hátrányba hozó új rendszer kialakítását teszi-tette szükségessé.

 

Mindezeken felül pedig, abban az esetben, ha a Fidesz mégis kikerülne a hatalomból, a személyi függések informális rendszere a most kiiktatott ellensúly-intézményeket aktiválhatja majd és a sarkalatos törvényekben rögzített alapvető kormányzati kompetenciákkal együtt a vesztes, kisebbségbe került erő informális akaratával képes lesz, képes lehet megbénítani az új kormányzást – tekintet nélkül annak többségi legitimációjára.

 

2010 áprilisa, a fülke-forradalom deklamálása óta párhuzamosan folyt hazánkban az intézményi keretek átformálása (Alkotmánybíróság, Költségvetési Tanács, közszolgálat, igazságszolgáltatás, ombudsmanok, szakszervezetek, médiahatóság) és a régi-új intézmények lojális pártdelegáltakkal való feltöltése (Állami Számvevőszék, közmédiumok, Alkotmánybíróság).

 

Történelmi tapasztalat, hogy a nyugatias államszervezetben a közhivatalnok elsősorban az intézményhez lojális, míg a kelet-európai rendszerekben döntően a kinevező személyéhez. A most újra a keleti part felé sodródó Magyarországon a lojalitás e második formája vált meghatározóvá az elmúlt másfél évben. A mára kialakult, jogilag megfoghatatlan, a személyes hűségre vagy függőségre épített hálózat az alapja annak az új működési módnak is, amely a Magyarországon sajnos mindig jelenlévő korrupciót most egyenesen az állami döntéshozatal részévé tette. És ennek következménye az is, hogy számos jelentős közérdeket képviselő döntést valójában nem azok hoznak meg, akik az aláírásukkal felelősséget vállalnak érte. 

 

Módszeresen, csigolyánként törték el a magyar demokrácia gerincét.

 

A fenti folyamatokat már sokan elemezték, itthon és külföldön. A mi elemzésünk szempontjából két fontos következtetést kell levonnunk.

 

1) A demokrácia gyakorlatias felfogásban tulajdonképpen nem más, mint a rossz kormányzás gyors és békés korrekciójának lehetősége.

 

A rossz kormányzás előállhat tévedések, hibás döntések következményeként és/vagy a hatalomnak szándékosan a közérdekkel szemben való gyakorlása eredményeként.

 

Jelen esetben mindkettőről szó van.  Ám a demokratikus ellensúlyok felszámolása, a kormányozhatóságot nehezítő kétharmados tárgykörök kibővítése és a választójog manipulációja a korrekciót mind a kormányzati ciklus folyamán, mind pedig annak lejártakor és egy esetleges váltás után is megnehezíti.

 

2012 Magyarországának rosszul kormányzó, de nehezen leváltható kormánya van. Ennél rosszabb kombinációval nem is szembesülhetett volna a fiatal magyar demokrácia.

 

2) Még az úgynevezett irányított demokráciák (látszatdemokráciák) sem nélkülözhetik a tömegbázist. Ezért az ilyen rendszerek tartós fennmaradásához szükséges valamilyen extra gazdasági erőforrás (olaj, nyersanyag, speciális földrajzi helyzet stb.). Magyarország ennek teljességgel híján van, így az elkövetett gazdasági hibák gyorsított ütemben amortizálják, élik fel a kurzus legitimitását. A tekintélyelvű politika azonban elsősorban a hatalom hosszú távú megtartásával kapcsolatos közvélekedésre, várakozásokra épül.

 

Azok a kisebb-nagyobb törvénysértések, jogkör-átlépések, manipulációk, meghunyászkodások és szemet-hunyások, amelyeket ez a rendszer a működéséhez elvár, csak addig lesznek kikényszeríthetők, ameddig a végrehajtókban a jelennel kapcsolatos egzisztenciális szorongás nagyobb, mint a jövőbeni hatalomváltástól való félelem. A kétharmados forradalmi hangulatban még sokan próbáltak alkalmazkodni az irracionális, illegális és rendszerint informális, gyakran erőszakos elvárásokhoz. Ha azonban ma kell egy politikai vetélytárs ellen kreált büntetőügyet, egy gazdasági érdek érvényesítését szolgáló adóvizsgálatot, hatósági eljárást, vagy épp manipulált közbeszerzést végigvinni, illetve egy nyilvánvaló rágalmazást vagy hamis hírt leírni, a rendszerben működő közkatonák egyre többször kérdezik meg maguktól: „nem lesz ebből bajom? Ki fog engem megvédeni ha 'ezek' már nem lesznek hatalmon?”

 

És ha ez a folyamat lassan elér polgármestert, képviselőt, vezető köztisztviselőt: minden szemet a láncban, akkor fokozatosan leáll a kormányzás, megbénul az ország és béna kacsává válik a mégoly erőszakos hatalom is. Az egyre szűkösebb szekérvárba visszaszoruló bizalmi emberek csillapíthatatlan paranoiája és egyre dühödtebb kitörési kísérletei pedig csak súlyosbítják a bajt, növelik a káoszt.

 

Minél tovább tart ez a folyamat, annál súlyosabb és tartósabb károkat szenved el az ország.

 

Gazdaság

 

Magyarország ma minden objektív mutató szerint súlyosabb helyzetben van, mint a 2008-as válság kitörését követő első hullámban. Csak emlékeztetőül: a forint árfolyama, az államadósság, az országkockázati mutató és a forintkötvények reálhozama mind az elmúlt 20 év legrosszabb szintjén állnak, negatív rekordokat döntenek.

 

A kormány ma egyszerű választás előtt áll: IMF készenléti hitel, szigorú feltételekkel, vagy államcsőd, annak tragikus rövid és hosszú távú következményeivel. A válsághoz (vissza)vezető út legfontosabb előidézője a hatalmi szempontoknak alárendelt, inkompetens gazdaságpolitika volt. A magyarországi unortodoxia – már most közgazdasági tankönyvekbe foglalt – másfél éves ámokfutása.

 

2010 májusában a Fidesz azzal jutott 53 százaléknyi szavazathoz, hogy két ellentétes érdekű választói csoportnak tett összességében tarthatatlan anyagi ígéreteket. Hagyományos szavazóbázisának, a gazdaságilag aktív, közép- és felsőközéposztálynak (a polgárok) az azonnali és radikális adócsökkentést ígérte, míg a korábbi, inkább szocialista bázist alkotó, alacsony jövedelmű vagy inaktív, részben vagy egészben állami juttatásokból élőknek (a ‘zemberek), a jóléti kiadások megőrzését, a megszorítások végét sugallta. A két ígéret egyidejű betartása – némi eufemizmussal: a politikai hitelesség megőrzése – azonban a bevételek csökkenésének és a kiadások szinten tartásának összegeként a költségvetési egyensúly azonnali felborulásához vezettek volna – voltaképpen ennek trükkös bevallását jelentette a finanszírozhatatlan méretű, 7 százalékos hiánycél, az azzal való brüsszeli próbálkozás.

 

Az először igazán ekkor megdöbbenő Brüsszel ezt természetesen a legelső héten megvétózta, ám a kormány ennek hatására sem módosított a politikai bázisának tett irreális ígéretein, hanem helyette a magyar gazdaságban még föllelhető tartalékok felélésével próbált időt és mozgásteret nyerni.

 

Az első ilyen tartalék az országba az elmúlt húsz évben befektetett külföldi működő tőke és hitelfinanszírozás megcsapolása volt a szektorális különadók révén. Ez azonban már rövidtávon a munkahelyteremtő, tőkét és technológiát hozó beruházások Magyarországtól való elriadását eredményezte, amiből most korábbi versenytársaink profitálhatnak és profitálnak is.

 

Miután ez kevésnek bizonyult, másodikként a tizenkét év alatt felhalmozott, a jövőbeni nyugdíjak 25 százalékát biztosítani hivatott nyugdíj-megtakarítások államosítása következett. A nyugdíjtartalék államadósságra fordítása szakmailag vitatható lépés, de legfeljebb hiba; az a döntés azonban, amely a tartós nyugdíjpénzek jelentős részét egy éven belül elégette a deficit finanszírozására, már gazdaságpolitikai értelemben vett bűn volt, hiszen a családi ezüstnek ez a része füstté vált és már sohasem lesz pótolható: a jövőnkből mindig hiányozni fog. Az elkobzott megtakarításokból ráadásul sem a devizahitelesek helyzete nem oldódott meg, sem a közösségi közlekedés vagy az önkormányzati adósság nem került konszolidálásra.

 

A harmadik tartalék, az alacsony képzettségű inaktívak foglalkoztatásában rejlő esély volt, amely idestova húsz éve a magyar gazdaság egyik legnagyobb strukturális problémája.  Az ő bevonásuk a gazdaságba csak a foglalkoztatásukat terhelő bérköltség-elemek érdemi csökkentése mellett képzelhető el. A már aktív, jobban keresőket preferáló – cserében a közepes és alacsony jövedelműeket jelentősen sújtó – egykulcsos adó, valamint a költségvetési lyukak kompenzálása érdekében emelkedő járulékok, illetve a növekvő jövedelemadó-terheket ellensúlyozni hivatott, irracionális mértékű minimálbéremelés azt eredményezték az alacsony képzettségűek körében, hogy 2012-ben számukra nem a munkába állás, hanem a tömeges elbocsátás közeli jövőképe bontakozik ki, egyre élesebben.

 

A bankokkal folytatott, eleinte népszerű, ám végül mindenki számára káros háború nemcsak az ország maradék gazdaságpolitikai hitelességét őrölte fel, de a vállalkozói hitelek egyre gyorsuló ütemű kivonását is eredményezi. Márpedig tapasztalati tény, hogy a válság előtti években minden 1% gazdasági növekedés mintegy 4-5 százalékos hitelállomány-bővülést igényelt, és ha máshonnan nem, hát – a nevében oly sokszor hivatkozott, de szellemében most is megtagadott – Széchenyitől tudjuk, hogy a gazdaság fejlődésének egyik alapja a hitel.

 

Miközben a fenti intézkedések az ország növekedési potenciálját hosszú távon is rombolták, a kormány az egyensúlyt többnyire átmeneti, fűnyíró elven végrehajtott kiadáscsökkentésekkel, illetve adóemelésekkel próbálta – legalább rövidtávon – fenntartani. Ez alól fontos kivétel a külső nyomásra bejelentett Széll Kálmán tervben meghirdetett strukturális intézkedések egy része, ám ezek – az ígéretekhez képest – csak igen szerény mértékben teljesültek, így 2013-tól újabb, növekvő lyuk tátong a költségvetésben.

 

És persze érdemes felidéznünk, hogy a kapitalizmus a bizalom talapzatára épül. A folyamatos jogbizonytalanság, a visszamenőleges törvénykezés, a szabályozói erővel való visszaélés, az eufemizmussal kiszámíthatatlannak minősített kormányzati viselkedés mind a hazai, mind a külföldi vállalkozásokat elriasztja a magyarországi bővüléstől.

 

A kormány bő egy évnyi türelmi időt kapott mind Magyarország közvéleményétől, mind az ország külső adósságát finanszírozó befektetőktől. Mára azonban látszik, hogy az érthetetlen gazdaságpolitika, az agresszív kommunikáció, a teljesületlen reformígéretek, a csökkenő növekedési képesség, a növekvő deficitkilátások és a független gazdaságpolitikai intézményrendszer (Költségvetési Tanács, MNB) elleni támadások együttesen vezettek el ahhoz a totális bizalomvesztéshez, amely e sorok írásakor már a fizetésképtelenség közelgő rémével fenyegeti hazánkat.

 

Az IMF-el aláírandó készenléti hitel ma az egyetlen reális módja a csőd elkerülésének. Az IMF (és az Európai Bizottság) aktív segítségére szorulni nem siker. Ez minden esetben valamiféle kudarc beismerése – így volt ez 2008-ban is. Mégis: az elmúlt másfél év gazdaságpolitikáját tekintve a Valutaalap/EU-páros kijózanító részvétele a magyar gazdaságpolitika alakításában mindenképpen civilizációs előrelépést jelentene.

 

„Aki időt nyer, életet nyer” – ezzel a mondattal ragadható meg leginkább, miben áll az ún. készenléti hitel lényege. Az ilyen pénzforráshoz jutó, és az ahhoz rendelt, szigorúan ellenőrzött „életmód programban” részt vevő kormányok időt nyerhetnek, hogy kijavítsák azokat a hibákat, amelyek válságba sodorták az országot.

 

A megállapodásra azonban csak akkor van esély, ha a kormány kész szoros ellenőrzés mellett visszatolatni a zsákutcából:


- az egyensúly érdekében tartós és valós szerkezeti reformokat hajt végre a közkiadások terén (pl. közösségi közlekedés, állami vállalatok támogatása, közszféra hatékonysága);


- a növekedés helyreállítása érdekében korrigálja az eddigi intézkedéseit (pl.: ésszerűsíti az adórendszert, úgy csökkenti a bérterheket az alsó  jövedelmi szegmensben, hogy azt ellentételezi máshol, helyreállítja a külföldi tőke- és hitelvonzó képességet a különadók kivezetésével, vagy újragondolja a munkaerő-piaci szabályozás új és régi anomáliáit. stb.);


- intézményi garanciákat nyújt, hogy a készenléti hitel lehívását követően sem tér vissza az irracionális, hatalmi alapú gazdaságpolitikához (MNB, költségvetési átláthatóság, visszamenőleges jogalkotás tilalma, sarkalatos törvények szűkítése a kormányozhatóság érdekében)

Ilyen jellegű feltételek elfogadása a magyar gazdaságpolitika hitelességének, az ország finanszírozhatóságának visszaszerzését eredményezné középtávon. Befelé és rövidtávon ugyanakkor egy szigorúan betartatott, megszorító jellegű gazdálkodást és rendkívül nehezen kommunikálható politikai fordulatot jelentene. Ez utóbbiak miatt a megállapodás létrejötte legalábbis kérdéses.

 

Az államcsőd rövidtávon a közember, a munkaadó és a munkavállaló, illetve közalkalmazott, a nyugdíjas vagy épp a jövőjét tervező egyetemista számára beláthatatlan, tragikus, gyors összeomlást, az árak elszabadulását, a megtakarítások elolvadását, a munkanélküliség drámai emelkedését; a lecsúszás és a nyomor örvényét jelenti. Hosszú távon pedig az ország tartós leszakadását, mozdulatlanná dermedést és társadalmi destabilizációt: a szélsőségek minden korábbinál nagyobb térnyerését, kezelhetetlen társadalmi feszültségeket.

 

Mégis: a hatalmát féltő, sarokba szorított politikus számára az államcsőd tragédiája csupán a mérleg egyik serpenyője. A másik serpenyőben az eddigi iránnyal való szembefordulás, a politikai hitelesség elvesztése, tehát a kudarc beismerése áll: végső soron a személyes politikai felelősségvállalás és a bukás.

 

Dilettáns, de elszánt gazdaságpolitikájával a magyar kormány mára ördögi csapdát állított – önmagának is. Paradox módon minél inkább hajlandó szembefordulni eddigi önmagával a kormány és a mögötte álló párt, annál nagyobb az esélye az országnak a talpra állásra.

 

Kétharmad birtokában ez az érdekkonflikus életveszélyes szituáció.

 

Társadalmi stabilitás

 

A rendszerváltáskor megfogalmazott reményekhez képest az elmúlt két évtized csalódást jelentett a  magyar társadalom többsége számára. Az első tíz év történelmi léptékben páratlanul gyors felzárkózása meglehetősen szélsőségesen, igazságtalanul oszlott meg a magyar társadalom különböző csoportjai között, ráadásul még a kedvezményezett csoportok is nehezen élték meg a húzd megereszd meg ciklusokban jelentkező egyensúlyjavító kísérleteket, és a piacgazdaság ingadozásaiból fakadó egzisztenciális bizonytalanságot.

 

A rendszerváltás vesztesei, az egymillió új inaktív, az alacsony képzettségűek területileg is koncentrálódó és bővítetten újratermelődő tömegei számára azonban az új világ egyenesen a lecsúszást jelentette.

 

Ez, a rendszerváltással kapcsolatos csalódás kezeletlen, elfekélyesedő sebként rontotta tovább a társadalom közérzetét az elmúlt évtizedekben. A 2002-es választás pedig már feketén-fehéren megmutatta, hogy az újraelosztásban érdekeltek (nyugdíjasok, inaktívak, alacsony jövedelműek) választói aktivitása és szavazata a döntő a „Kié a hatalom?” kérdésre adott válaszban. Ezt követően mindkét nagy párt számára a szociális ígéretek váltak a politikai versengés fő terepévé, amelyet a 2004-es népszavazás szomorú folyamata csak megerősített, a 2008-as felelőtlen referendum pedig jó időre bebetonozott.

 

Az újraelosztás növelésében érdekeltek kegyeiért folytatott rövidlátó politikai licit fokozatosan terelte fenntarthatatlan pályára a költségvetést és a politikai elit a számos megoldatlan társadalmi kérdést soha meg nem keresett pénzek elköltésével, kiosztásával próbálta meg kezelni – anélkül, hogy az inaktivitás, az elöregedés és népességfogyás, a marginalizálódó cigányság, a reménytelenné váló térségek és települések valódi problémáival szembenézett volna. 

 

Bár a 2000-ben megindult középosztály-építés, majd a „jóléti rendszerváltás” és a 2006-os, gazdagabbakat adóztató kiigazítás eredményeként a társadalmi jövedelmi különbségek csökkentek, ezzel párhuzamosan az alacsony foglalkoztatás –magas újraelosztás továbbra is megoldatlan, sőt súlyosbodó problémája miatt az ország versenyképessége trendszerűen romló pályára került. 

 

A 2008-as válság, mint Európában mindenhol, először a munkahelyüket elvesztő aktív középosztályokat fenyegette a lecsúszás veszélyével, majd – a válságkezelés kapcsán kényszerűen szűkülő újraelosztás – a döntően állami juttatásokból élők helyzetét tette még nehezebbé. Speciálisan magyar problémaként súlyosbította az európai kór hazai lefolyását a devizahiteles tömegek végletes elszegényedésének, utcára kerülésének réme: a jószerint még ki sem alakult magyar középosztály felmorzsolódásának a veszélye.

 

A 2010-es választást követően a szűkös pénzügyi mozgástérben azonnal lehullott a kampányálarc, és felsejlett a Fidesz valódi társadalomfilozófiája: a közép- és felsőbb osztályokat akár a társadalom végletes kettészakítása árán is előnyben részesítő értékválasztás. A retorika paravánja mögé nézve, a tényleges intézkedések szintjén ez nem más, mint az adórendszer  felül ad–alul elvesz típusú átszabása, a végtörlesztés keveseket segítő, de sokakat ellehetetlenítő bevezetése, a közmunkarendszer zsákutcás átrajzolása, vagy éppen a köz-és felsőoktatási törvény társadalmi mobilitást csökkentő átalakítása.  A szaporodó bajok kommunikációs kezelését pedig a stigmatizáció, a szegények társadalmi ellenséggé tétele szolgálta. A szegénység helyett a szegények elleni hidegháború megindítása.

 

Nem véletlen, hogy a szövegnek ezen a pontján utalok egy olyan méretű társadalmi-nemzeti problémánkra is, amelynek méltányos elemzése természetesen önálló anyagot igényelne. Csupán nemzetközi látszattevékenység folyt és folyik az ország jövőjét talán leginkább meghatározó kérdés, a roma integráció vonatkozásában. Ennek a problémának a szőnyeg alá söprése persze a rendszerváltás politikai elitjének közös kudarca, amelynek a következményeit a mai rossz kormányzás csupán súlyosbította: ennek egyik jele a hátrányos helyzetű családok akut szociális vészhelyzete, a másik pedig a szélsőséges politikai erők felfutásában és a korábban nem tapasztalt szociális feszültségekben érhető tetten.

 

Miközben közhelyszerű tény, hogy e helyzetből való kitörés középtávon csak a foglalkoztatás bővülésével és az oktatás integráló szerepének erősítésével képzelhető el, éppen ezek a területek szenvedtek végzetesnek tűnő csapásokat az ideológiai hadviselésben.

 

Ám a társadalom szegényebb felével szembeni politizálás – még a leplezetlenül szavazatgyűjtögető életmódot folytató – kormány szempontjából is csak akkor értelmezhető, ha közben van megoldása a társadalom alul lévő rétegeinek a választási folyamatból való kiszorítására is. Talán nem véletlen, hogy a még el nem fogadott választási eljárási törvényben mérlegelik az előzetes regisztráció intézményét. Pillanatra se hagyjuk magunkat félrevezetni a nemzetközi, mondjuk, az amerikai gyakorlatra való hivatkozásokkal: a hazai közjogi tradíciók és a választói öntudat mai szintje mellett ez igenis afféle lopakodó cenzust – a választójognak informálisan létező (de létező) képzettségi/aktivitási feltételhez kötöttségét jelentené.

 

A társadalmi hierarchiában alul lévők tartós kiszorítása a politikai érdekképviseletből már rövidtávon is szociális alapú robbanáshoz vezethet, középtávon pedig – a mobilitási csatornák beszűkülésével – az elit hanyatlását, föltartóztathatatlan szklerózisát okozza. Míg ezzel szemben a szolidaritás eszméjének és a mobilitás csatornáinak erősítése, egy innovációra kész, versenyképes, modern társadalom sikerének alapfeltétele volna.

 

Jelenleg a válság és a rossz politika közös eredményeként súlyos és szinte visszafordíthatatlan anyagi és mentális kettészakadás küszöbén áll a magyar társadalom, amelyet lassítani és visszafordítani a mindenkori kormányzat kötelessége lenne.

 

Nemzetközi kapcsolataink

 

Az EU új, keleti tagállamai az elmúlt tíz évben kívülről nézve két egymásra csúszó stratégiai problémával küzdenek: a sikeres európai felzárkózás és a globalizálódott erőtérben leértékelődő európai teljesítmény jelentette kihívásokkal. Ez a későn érkezők klasszikus problémája, amelyre eddig eltérő minőségű válaszok születtek a régióban.

 

Egy kis ország érdekérvényesítő képességét a nemzetközi erőtérben döntően gazdasági-társadalmi teljesítménye határozza meg. Magyarország a válságot megelőző években fokozatosan csúszott egyre hátrébb ebben a versenyben. Ami azonban az elmúlt 18 hónapban a fentebb leírt módon történt, az emberemlékezet óta nem tapasztalt mélységbe taszította az ország nemzetközi megítélését és ezzel összhangban a nemzeti érdekérvényesítő képességét is.

 

Szövetségeseink kezdeti értetlenségét mára az aktív kritika, az elhatárolódás és újabban, a példa nélküli ellenakciók követik. Eközben a szövetségesi rendszeren kívüli partnereink óvatos, pragmatikus távolságtartással figyelik a magyar helyzet alakulását. Kívülről nézve a kétharmados kormányzás Magyarországon nem stabilitást, hanem az ország relatív súlyán messze túlmutató veszélyforrást jelent, mások számára is potenciálisan fertőző gazdasági-politikai modellt.

 

Nem nagyon akad ma olyan számottevő ország a világban, amely kormányunkra és ezen keresztül hazánkra, mint fontos és értékes partnerre tekint.

 

Rossz rágondolni, ki állna az oldalunkra, ha például a 2009-es magyar-szlovák vitához hasonló helyzet alakulna ki 2012-ben, bármely viszonylatban. Ennél is égetőbb kérdés, hogy most, amikor 2008 után ismét olyan helyzetbe lavíroztuk magunkat, amelyben az európai közösség segítségére szorulunk, vajon a szolidaritás vagy éppen ellenkezőleg a példastatuálás lesz-e velünk kapcsolatban a meghatározó szempont?

 

A nemzetközi politika világában a kisebb országok számára általában a kölcsönösen elfogadott szabályok szerint működtetett rendszerek sokkal kedvezőbbek, mint a nyers erőn alapuló, hagyományos érdekérvényesítési viszonyok. Ezért Magyarország számára ma az EU – belső szövetségkötésekre és kompromisszumokra épülő – rendszere a létező nemzetközi világok lehető legjobbika; feltéve, ha tudjuk, hogyan kell a javunkra fordítani.
Ezért most, amikor az Európai Unió – történetének legsúlyosabb válságával küzdve – sorsdöntő lépésekre készül, és amikor ennek az Uniónak a talpon maradása éppen nekünk legelemibb érdekünk, vajon racionális politika-e a közös ügyekben a közösséget gyengítő, a döntéshozatalból magunkat kizáró politikát folytatni? Valójában éppen ez gyengíti leginkább fontos nemzeti érdekeink képviseletét: a döntéseket ugyanis azok alakítják, akik az asztal körül ülnek, nem azok, akik a maguk mögött becsapott ajtók előtt magyarázkodnak a sajtónak…

 

Összegzés és előretekintés

 

Szétvert demokrácia, államcsőd felé sodródó gazdaság, szétszakadó társadalom és Európából kifelé haladó Magyarország – ez másfél év kormányzásának elborzasztó mérlege. A pályát, amelyen Magyarország halad, radikális irányváltással módosítani kell. Késlekedés nélkül.

 

A kétharmados többség és a cselekvés sürgető kényszere okán a legkedvezőbb forgatókönyv a jelenlegi kormány átfogó önkorrekciója lenne. Ezt a hosszútávú érdekek alapján kizárni nem lehet, de Fidesz mai vezetése, eddigi működése és finanszírozási háttere ilyen fordulatot ezúttal sem valószínűsít.

 

Ezért most, 2012 januárjában, bő két évvel a jelenlegi ciklus lejárta előtt a haza és a haladás ügye iránt elkötelezettek legfőbb reménye már a mielőbbi kormányváltásban van. 

 

Mi következik mindebből?

 

A következő választásokon dől el, hogy a Fidesz mostani uralma a rendszerváltás első, zűrzavaros 20 évének szomorú lezárása vagy a következő 20 év kurzusának nyitó-megalapozó szakasza volt-e. Burke híres mondása szerint, a rossz győzelméhez az is elegendő, ha a jók nem tesznek semmit. Kormányváltás akkor lehet, ha választható alternatíva szerveződik a politikai palettán – a kormányváltásnak pedig csak akkor lesz értelme, ha az új kormány képes a jó kormányzásra.

 

Az első feltétel tehát a választhatóság. Az új választójogi törvény és a még nem ismert további jogszabályok nem zárják ki a Fidesz vereségét, de – képletesen szólva – a százméteres síkfutásban jó harmincméternyi előnyt biztosítanak neki. Ezért, aki győzni akar, annak emberfeletti teljesítményt kell majd nyújtania.

 

A választhatóság ma jelentős részben menedzsment-kérdés: országos, kampányképes szervezet, versenyképes helyi és országos jelöltek, elégséges mértékű, átlátható finanszírozás, helyi és országos médiaelérés, megfelelő ismertség és természetesen vonzó politikai áru kell hozzá. Ezek megteremtése rengeteg idő, szervezés és persze más pártokkal való versengés a népszerűségért és az elérhető erőforrásokért.

 

A váltás egyik lehetséges módja, ha a választások előtt a demokratikus ellenzék valamely – parlamenti, vagy még azon kívüli, civil pártja – olyan domináns és integráló szerepre tesz szert, hogy lényegében egyedül képes kihívni a mostani kormánypártot.  Ez a – ma legnagyobb szavazói tábort jelentő – bizonytalanok sikeres megszólítását igényli ettől a már létező vagy „időben” párttá alakuló új erőtől.

 

Amennyiben azonban ez senkinek nem sikerül, akkor az egyfordulós, egyéni választókerületekre épülő választójogi törvény szinte megkerülhetetlenné teszi a számottevő demokratikus ellenzék erőinek együttműködését. Ez azonban nem lesz könnyű. A szavazói bázis átfedése a versengést erősíti, a kölcsönös szavazói elutasítottság pedig az együttműködést nehezíti. Amiképpen egyelőre nem látszik objektív mérési pont arra nézvést sem, hogy az esetleges közös listák belső arányait majd milyen szempont alapján határozzák meg.

 

Az új választójogi törvény a választás látható időpontjának ismertté válásáig – az ellenzék pártjait a különutas, pozícióépítő működésben teszi érdekeltté.

 

A Fidesz leváltásának és az ország talpra állításának erősödő választói elvárása ösztökélheti majd a demokratikus ellenzék vezetőit arra, hogy időben megteremtsék a hatékony modus operandit a szóba jöhető erők között.

 

A kormányváltás azonban csak akkor nyeri el értelmét, ha képes a mostani destruktív kormányzás helyén egy jobb, sikeresebb országot építeni. Ez pedig a szerveződő alternatíva kormányzóképességének kérdését veti fel.

 

Az új kormánynak nem lesz ideje kísérletezni és munka közben tanulni. A minden szempontból kivérzett gazdaságnak és kifáradt társadalomnak azonnali irányváltást kell érzékelnie, ellenkező esetben az új kormány legitimációja gyorsan szertefoszlik.

 

Ezért az új kormánynak kész, azonnal alkalmazható programmal kell rendelkeznie: a köztársaság, a kiegyezés és a kilábalás programjával.

 

A köztársaság programjával, amely az alkotmányos demokrácia és a kormányozhatóság azonnali helyreállításának cselekvési tervét jelenti, a harmadik köztársaság korrekcióját.  A helyreállítás azonban kevés, a pártfinanszírozás tisztaságával vagy a közmédia pártatlanságának korábban hiányzó, új garanciái nélkül, a köztársaság gyenge immunrendszerrel születne újjá.

 

A kiegyezés programjával, amely konszenzust teremt abban, hogy sem az inga újbóli kilengése, sem a bosszúállás nem lehet megoldás a köztársaság helyreállításakor –bármennyi sérelmet is szenvedtek el a most ellenzékben levők és támogatóik. Az új kormány egyik legfontosabb feladata lesz, hogy új, ciklusokon átívelő széles társadalmi megegyezést teremtsen alapvető nemzeti céljaink tekintetében. Ehhez pedig a mai jobboldal demokratikus meggyőződésű szavazóinak beleegyezésére éppúgy szükség lesz, mint a határozott politikai kötődés nélküli vagy baloldali szavazókéra.  Az ország nem bírja ki, hogy négyévente a legalapvetőbb elvi kérdések képezzék a politikai küzdelem tárgyát.

 

Végül a kilábalás programja arról kell, szóljon, hogy a külső és belső válságoktól meggyötört gazdaság és társadalom gyors talpra állását és újrainduló erősödését milyen konkrét kormányzati eszközökkel és reformokkal lehet elérni, és az idővel így megtermelt többletjavakat a megújított nemzeti célokkal összhangban igazságosan és okosan elosztani.

 

De mindannyiunknak, választópolgároknak, civil szervezeteknek, politika pártoknak, tudomásul kell vennünk, hogy 2014 Magyarországa már alapvetően egy más ország lesz, mint a válság és a fülkeforradalom előtti világ. Fáradtabb, kétkedőbb, tapasztaltabb és talán bölcsebb is, de alapvetően más. Máshol lesz a közepe, máshol az ingerküszöbe és mások a prioritásai. Talán azt a tanulságot vonja le ebből a korszakból, hogy a csodavárás és a reményvesztettség a biztonságos gyarapodás két legnagyobb ellenfele. És talán azt is, hogy a demokrácia olyan, akár a levegő: míg körülvesz, fel sem tűnik, de a hiánya azonnal fojtogat.

 

A jó kormányzásra eséllyel csak az vállalkozhat, aki ezt a változást megérti.

 

· 17 trackback

Címkék: magyarország demokrácia válság gazdaságpolitika államadósság 2011 válságkezelés foglalkoztatáspolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr163531285

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Aggódik az ET emberi jogi biztosa 2012.01.12. 12:03:01

A közelmúltbeli magyar törvényalkotás során nem vették eléggé figyelembe az alapvető emberi jogi elveket – véli az Európa Tanács emberi jogi biztosa.

Trackback: 2000-2020: Az elvesztegetett két évtized pozitív hozadéka 2012.01.11. 14:18:56

Azok után, hogy Bokros Lajos már évekkel ezelőtt Magyarország számára elvesztegetett évtizednek minősítette a 2000-től 2010-ig tartó két és fél politikai ciklust, ma már szinte mindenki tényként kezeli, hogy a 2010-től 2020-ig tartó évtized is érdemi g...

Trackback: Új év, új ötletek 2012.01.10. 20:58:07

Hamarosan lezárjuk a 2011-es évet, és talán már többen gondolkodnak azon, hogy mi lesz jövőre. Mi történt 2011-ben? Volt tüntetés március 15-én, október 23-án, és még számos más alkalommal. Bár a politikai pártok szintjén nem nagy a közeledés, de a civ...

Trackback: Nem szavazópolgár, kárpát makákó. 2012.01.10. 10:53:48

Az Orbán csomag margójára, lassan és szótagolva:Ameddig nem oktatunk GAZDASÁGI ISMERETEKET az általános és középiskolákban,addigtovábbra is 10 millió gazdasági analfabéta makákó fogja a GDP-nket termelni és szavazni a gazdaságpolitkáról....

Trackback: Hiteles tájékoztatás Magyar Nemzet módra 2012.01.10. 09:58:25

A valóság: A jegybanki függetlenség visszaállítása; a Költségvetési Tanács megerősítése; szigorúbb költségvetési politika, főként a kiadási oldalon; a válságadók mértékének jelentős mérséklése, majd kivezetésük; az ad-hoc gazdaságpolitikai intézkedése...

Trackback: Fundamentalisták 2012.01.10. 00:19:45

p { margin-bottom: 0.21cm; }Bengáziban is győzött a forradalom. Egyiptom, Tunézia után vannak még forrongó államok. Bölcs elemzők állítják, hogy „a kelet” letette voksát „a nyugati értékek” mellett. Lehet. A blog szerzője kevésb...

Trackback: Új köztársaság kényszere 2012.01.10. 00:04:36

Orbán – meg az azt várhatóan követő jobbikos koalíciós intermezzo – után igen nehéz munka vár ránk. Mindenekelőtt kell egy alapos cezúra. A politikai, a szimbolikus és az intézményi változás mellé akár büntetőjogi cezúra* is szükséges lehet...

Trackback: Cezúra 2012.01.09. 23:46:48

p { margin-bottom: 0.21cm; }Gyurbán Flektorok és Orcsány Virencek siralmas és szánalmas regnálásainak újratermelődését kell elkerülnünk. A tiszta lap is évek fáradtságos munkáját követeli majd. Ahhoz pedig, hogy ne termelje újra önmagát a rendszer, enn...

Trackback: Csináljunk ellenzéket! 2012.01.09. 21:46:19

December 23-án, a kormányellenes tömegtüntetésen a Szolidaritás nevében Székely Tamás bejelentette az új Ellenzéki Kerekasztal összehívását. Hogy ezt egy félig civil mozgalom (azért a szakszervezetek nem teljesen civilek) kezdeményezte, az taktikailag ...

Trackback: Hogyan kellett volna gazdaságpolitikát csinálni 2012.01.09. 19:50:05

Semmi bajom a kétharmaddal. Mint ahogy a piacok is örültek neki, amikor Orbánt stabil többséggel megválasztották, Lobster is úgy gondolta, hogy a 2/3 alapjában véve pozitív fejlemény.A kétharmaddal megvolt a lehetősége, hogy ne kelljen szétbombázni a d...

Trackback: Orbán százezrei 2012.01.09. 17:10:56

Állnak-e még tömegek Orbán mögött? Állnak bizony. És ez az igazi nagy gáz, nem a Viktátor maga. Azt írja az újság – pontosabban a NOL.hu – hogy egy nekik nyilatkozó FIDESz elnökségi tag szerint, ha Orbán mellett szerveznének tüntetést, &nb...

Trackback: UTOLSÓ ESÉLY 2012.01.09. 17:03:01

 Agónia, vagy élet? Lassú, hosszú és fájdalmas szenvedés, vagy kilábalás?   Nem kérdés ma már, hogy két lehetőség közül választhat a kormányzó többség - a fidesznek és ragadványának még van lehetősége válaszokat adni, de ahogy fogy körülöttük...

Trackback: Köztársaság, kiegyezés, kilábalás - Vízkeresztkor Magyarországról 2012.01.09. 16:10:01

Szétvert demokrácia, államcsőd felé sodródó gazdaság, szétszakadó társadalom és Európából kifelé haladó Magyarország – ez másfél év kormányzásának elborzasztó mérlege.

Trackback: Amikor tul nagy az allam 2012.01.09. 15:33:42

Milton Friedman Free to Choose sorozatanak tizedik resze a szabadsagrol szol altalaban es az allami beavatkozasrol. Nem a rendszervaltas utani Magyarorszagot taglalja, es megis mintha azt akarna leirni. Friedman az Egyesult Allamokrol: What we've been ...

Trackback: Rogán Antal életrajza 2012.01.09. 15:26:16

Rogán egyéves pénzügyi ügyintézői gyakorlattal megy tárgyalni az IMF-hez. Tényleg az a jó az országnak, ha nem három felkészült gazdasági szakembert, hanem egy jogászt és két pártkatonát küld a Fidesz az oroszlánbarlangba? "Kihagyják Matolcsyt az...

Trackback: Matolcsy György életrajza 2012.01.09. 15:25:24

Hogyan irányíthatja egy nemzet gazdaságát az, akinek egyetlen nap munkatapasztalata sincs a versenyszférában? Nemzetgazdasági miniszterünk soha nem dolgozott vállalkozásban, ám figyelemre méltó időt töltött igazgatással, elnökléssel, kurátorkodással és...

Trackback: Orbán Viktor életrajza 2012.01.09. 15:24:32

Alkalmas-e az ország vezetésére Orbán, akinek mindössze egy éves szociológus gyakornoki szakmai gyakorlata van a megélhetési politizálás mellett? Mihez ért az ELTE-n huszonnégy éve szerzett jogi diplomájával? Nézzük meg Europass sablonba feltöltött él...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

@sorsfordító: "Megtévesztő az is, hogy nem ismerjük fel, hogy ezek a provokációk arra irányulnak, hogy tovább generálják a feszültséget, eltereljék a gazdaságpolitikai ámokfutásról a figyelmet."
Ez jelenti a legnagyobb problémát. Hogy az emberek figyelmét el lehet terelni ennyire könnyedén. Az a baj, hogy én attól tartok, hogy a FIDESZ ilyen egyszerű trükkökkel óriási károkat fog még okozni a következő két évben. Márpedig a jelenlegi politikai palettáról senki mellé nem állnék oda nyugodt szívvel. Ugyanakkor egy új erő létrejöttéhez pedig nem elég egy hirtelen felindulásból elkövetett pártalakítás, mert az csak 1989.v2 lenne.
"1) Demokratikus jogállamban akarunk élni, amelyben a hatalom gyakorlását alkotmány szabályozza, intézményi fékek és ellensúlyok felügyelik, a jog az egyént és a kisebbséget védi az önkénnyel szemben, a civil társadalom erős, a média és az igazságszolgáltatás független és a politikai verseny lehetővé teszi a rossz kormányzás korrekcióját.

2) Az egyéni jólét fokozatos és érzékelhető ütemű gyarapodását akarjuk, amelynek egyetlen hosszú távon is működő rendszere a magántulajdon szentségén alapuló, szabályozott piacgazdaság, amely biztosíthatja, a gyors felzárkózást Európa gazdagabb feléhez.

3) A társadalom minél nagyobb többsége részesüljön az ország gyarapodásából, és a társadalmi kohézió, a mobilitás és a szolidaritás erősödjön az ország felemelkedésével párhuzamosan."

Ez szép és jó, ámde a hogyan a lényeg.
Az írás hosszan taglalta az elmúlt idők tévedéseit és irányait, az okokat és összefüggéseket, kitüntetett figyelmet fordítva a gazdasági és politikai összefüggésekre.

Azonban hiányolom a társadalmi, szemléletmódbeli összefüggések feltárását, egyrészt a társadalom, másrészt az állam oldaláról.

Mivel nem vagyok társadalomtudós,csakis a saját nézőpontomat tudom képviselni.

Az állam és az állampolgár viszonyáról:
Nálunk nincs demokrácia.
Nincs demokrácia a nyugati országok nézőpontjából, mert nem vagyunk egyformák, az állam mérhetetlen ellensúllyal rendelkezik az állampolgárok felett, amelyeket a törvények és szabályok dzsungelével ér el. Ezen felül a társadalmi hierarchia is inkább emlékeztet feudális, mint modern viszonyokra.
A hazai viszonylatban a szocialista rendszer óta semmi sem változott a mindenható és mindenről tudni akaró állami bürokrácia leépítése, a dereguláció terén.
Ennek gazdasági következményei is vannak.
A mindent szabályozni akaró állam a szocialista gondolkodás óta változatlan, akkor a sajátos gazdasági berendezkedés miatt elkerülhetetlen volt, az állami gyanakvás mindent látni tudni akart, mert az alapelv a munka nélkül szerzett jövedelmek megakadályozása volt az osztály nélküli társadalom fenntartása érdekében, amely a legfőbb ellenséget, a kizsákmányolást kívánta elkerülni.
Ezért az állam mindent szabályozott, mindent ellenőrzött mindenre szabály, törvény vonatkozott.
Mivel minden állami kézben volt, ezt be is tarthatta, a bürokrata, a felelős mindent megtett hogy a munkájában ne legyen kifogás, tehát a törvényt, a szabályt mindenkivel betartatta.
Konkrét és kiragadott példa: ez látható minden fél méternél mélyebb vizű bányagödör szélén, melynél biztos hogy ki van tűzve egy vigyázz mély víz, úszni, fürödni tilos tábla.
nyilvánvaló: ha valaki neadjisten belefullad, a gondoskodó állam a hivatalnokot megkérdezi: miért ne volt tábla és ha nem volt, hát retorzió következik.
Nyilvánvaló hogy minden pocsolyánál ki lesz téve.
Csakhogy ez a metódus szükségtelenül korlátozza az életet, mert a józan ész is tudja hogy a mély vízbe bele lehet fulladni, ergo aki nem tud úszni, nem megy bele.
Tehát nem kell mindenhova táblát tenni, mert az épeszű ember meggyőződik róla mielőtt belemegy hogy biztonságos-e.
De ehhez nem gondoskodó, hanem épeszű ország szükséges.

De ez itt nincs.
Nem régen három fiatalt agyontaposott a pánikba esett tömeg egy rendezvényen, kiderült hogy túl sok embert engedtek be.
A bürokrata, gondoskodó állam hivatalának azonnal szabályozási kényszere keletkezett,és alaposan megszabályozták a dolgot,az eredmény az lett, hogy a szabályozás után a sziget-fesztivált, de még a Művészetek Völgye rendezvényt sem lehetett megrendezni, tehát valamelyest visszakoztak.
Mi lett volna egy épeszű ország esetén a reakció? megbüntetni az az EGY rendezvényszervezőt, nem MINDET.

Ez volt az írásom állami működést taglaló része.

Másik a demokráciát illeti.
Számomra az nem demokrácia, ahol van a pórnép és vannak a vezetők, akik kivételes ellátást élveznek, rájuk nem vonatkozik az a törvény ami a hétköznapi emberizinkekre igen, nekik jár az európai szintű bérezés, javadalmazás,a fegyvertartás, míg a társadalom alsóbb rétegeiben élőknek nem.

A demokráciában mindenki egyenlő, ha miniszter, ha segmunkás, akkor is.
A vezetői kiváltságokat meg kell szüntetni.
Ez legyen az első.
Együtt sírunk és együtt nevetünk, ez legyen a legelső cselekedet, ez a kiváltságokat élvező réteg az amely az ország lakosságát legjobban irritálja.

Harmadik pontom az hogy mi a fidesz népszerűségének oka?
Nos?
hazudtak, loptak, csaltak, mégis van egy olyan szavazótábora, amely mindent megbocsát nekik, míg ugyanazokért az ellentábort legszívesebben ledarálná.
Mi az ok?

Erre nem jött rá még a bal-liberális oldal.
Pedig a dolog egyszerű: patriotizmus.

Az internacionálé énekelgetése közben nem fogták fel hogy a hazaszeretet nagy összetartó erő, és amennyiben ezen érzésvilágot nem képviselik a politikában, az nagy baj. Hiba.
Sőt, bűn.
Ennyit szerettem volna mondani.
Kedves Gordon !

Örülök, hogy ilyen világos, áttekinthető, pontos és logikus formában adta vissza a gondolataimat. Nagyon régóta vártam már rá, hogy megtegye.
A gondolkodni képes és főleg hajlandó emberek értik, megértik. Aki pedig nem hajlandó gondolkodni, annak úgyis mindegy. Mindegy, mert mindenre mindig ugyanaz a válaszuk akár odaillik, akár nem. Mert nem a szavak értelmére figyelnek, csak a zenéjét hallgatják. Ez pedig butaság. Viszont a reménytelen kategórián kívül igen sokan (nyugodtan kimondhatjuk, hogy most már végre többen)értenek egyet az Ön által leírtakkal. Én azonnali változást szeretnék. Komolyan. Nincs időnk várni. Nem két évet, két hónapot sem! Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak. Rólunk van szó, a magyar emberekről. Nem a politikusokról, nem az egyik vagy a másik mellé állásról. A holnapról, a holnaputánról, az éjszakákról, a gyomorgörcsről, a félelemről...
Segíteni szeretnék, de nem tudom hogy tegyem.
Várom szíves válaszát,
Üdvözlettel
@LongCafé: Végre egy éleslátó komment. A baloldali demokráciaféltés sosem szólt többről, mint a saját oldal hegemóniájának eléréséről és fenntartásáról.
@G.Freeman: "Erre nem jött rá még a bal-liberális oldal.
Pedig a dolog egyszerű: patriotizmus."

Jókat írsz, én ezt így fogalmazom meg: a nemzeti összetartozás jó érzés, és egy állam működőképességének egyetlen hosszú távon érvényes vezérelve. Aki tagadja a nemzeti érdekérvényesítés szempontját, az vak a társadalom valódi igényeire. Ennek megfelelő sikerre is számíthat a választásokon.
Ez a poszt kiválóan összegzi mindazt a baloldali ténykozmetikázást, ami az utóbbi 20 évet végigkísérte.

1. A rendszerváltozás utáni első 10 év "siker" volt, állítja az elején, egymillió ember lett a vesztese (a munkavállalók kb. 25%-a), állítja középen. El kéne dönteni, hogy siker vagy kudarc, mert nem mindegy a további állítások szempontjából.

2. Történelmi mélyponton a magyar gazdasági helyzet? 2009 tavaszán mélyebben állt, meg lehet nézni a statisztikákat. Ezért kellett lemondania Gyurcsány Ferencnek.

3. Szétverték a demokráciát, állítja a poszt. 2006 tavaszának gazdaságilag tényszerűtlen kampányával, az őszödi beszéddel és az őszi tüntetések szétverésével a baloldal maga segítette hatalomra és 2/3-hoz a Fideszt. Ha baloldali lennék, erősen haragudnék ezért a táborvezetésre. A mai magyar viszonyok között "jobboldali" vagyok, így csak viccesnek találom ezt a tényleges felelősségel szembenézni képtelen, tényektől bátran elszakadó okoskodást, amely újabb vereséget jósol 2014-re.

Egyetlen dicséretes szempontot látok az írásban: a közérdek, a közjó és a haza említését. Érdemes ezen az úton haladni, csak célszerű átgondolni, miből mi következik. 2012 a Nemzeti Összetartás Éve lesz.
@bierkamp: Számonkérés? Vagyon elkobzás? A mostani kormány filozófiája ugyanezen az elven indult és működik jelenleg is. Nem kell belőle még egy. A megtorlás és bosszúállás, a dicsőséges múltba való kapaszkodás...a "magyarság" hangoztatása, és a nagy szavak, prédikációk...semmit nem jelent a világon. Ha a sallang mögé néznének az emberek, legalább egyszer! 25 éves nő vagyok, és nem érzem jól magam a hazámban. Félek, és kilátástalannak érzem a helyzetet. Azt látom, hogy az emberek egymás ellen fordulnak, családon belül is. Milyen haza az, ahol figyelnem kell minden szóra, ami elhagyja a számat?Milyen haza az, ami politikai hovatartozástól teszi függővé az ember munkáját, tudása hasznosítását? Ahol a besúgás követendő példának számít?
Magyarországot tökéletesen elbutították, és a mai napig kábítják. Hiába vannak jó meglátások, remek szakemberek akik talán ténylegesen tudnának alkotni valami jobbat, amíg az emberek haragtól, félelemtől, kilátástalanságtól vezérelve nem látnak és nem hallanak. Ennek köszönhető a szélsőjobb felé húzás...ami a vége lenne Magyarország gazdaságának és társadalmának.
Ezért az első és legfontosabb pont kellene hogy legyen eljutni újra az emberekhez. Hazugságok és ámítások nélkül. Pontosan meghatározva hol tartunk most,mik a lehetőségek...mindezt érthető nyelven és módon, hogy azok is meghallják végre, akiknek "befogják a fülét". Mindez persze felér egy tündérmesével, ezzel tisztában vagyok...de "a reményhez még van jogom".
@bebe tv:
Hol írtam, hogy a privatizáció ördögtől való. " Nem írtam. Szándékosan nem akartam különösebben véleményt formálni, de ha már "igy" van akkor fűzök hozzá néhány gondolatot)
Az MDF-et, mint nagy rendszerváltó pártot azért emlitettem, mert valamilyen furcsa oknál fogva mindig kimarad az emlitett pártok, politikai erők sorából.
Pedig a folyamat elinditója nevezett politikai erő volt. Annak a folyamatnak, mikor megkezdődött a tsz-e, ÁG-ok felszámolása - a gyárak üzemek, egyéb termelő egységek kiárusitása mellett- a vidék szétverése.??
A probléma, tehát a gyökerekben van. Ekkor indult el az a folyamat is, mikor "a gyerekkori" :)) nyugdíjazások elkezdődtek, a létszám leépítésekkel. A munkanélküliséget is az elmúlt húsz év maga termelte ki. A fent említett folyamatok következtében.
Azt nem írtad, hogy a szegény, tudatlan, embereket "ellepték" a kárpótlási jegyek felvásárlói, kit- hogyan tudtak becsapni, bagóért felvásárolták tőlük. Nem volt aki felvilágosítást adjon, elmondja, hogy ez így nagyon nincs jól. Finoman fogalmazva.
Ezekből lettek az új gazdák, kiknek most az állam ontja a pénzt, ha esik azért, ha fúj, a süt a nap meg azért.
Belőlük (is) lett egy meggazdagodott réteg, kik aztán (többségében) a szerencsétlen vidéki embereket, bagóért, bejelentés nélkül "alkalmazzák". Szóval lehetne ezt ragozni, de nem éri meg.
Én egyébként nem szeretek a múltba visszamutogatni. )
Az államadósság ügy is, a gyökerekben keresendő.
Gondolom.
:)
Tisztelt Bajnai Úr!

Emlékszem, 2010 őszén találkoztunk a bajai temetőben, amikor szerencsém volt kezet rázni Önnel. Sosem fogom elfelejteni, hogy édesanyám azt kérdezte Öntől: "Gordon, mi lesz itt? Félnek az emberek!", s Ön azt válaszolta: "Reméljük, hogy majd győz az igazság!"

Álljon ennek az Igazságnak az élére! Kell egy csapat! Nagyon sokan várják, csak ők még hallgatnak. Még...

Egy volt Bélás diáklány
@Zuzu Petals:

Versio 02. Egyetlen értelemben fogadható el: Bajnai- 2. szakértő kormánya esetében. Olvasom, hogy megint megindult a vájkálás! Ha nem Wallis-rágalom, akkor majd a hinterlandot feszegetik.
Amikor egy ország jövőjének érdeke a tét, hát nem teljesen mindegy, hogy kit, ki támogat? Kis ország vagyunk. Még jó, hogy van ember, akinek a világ előtt megmaradt a hitele! Ébresztő! Akkor ez az ember, aki egyszer már bizonyított, megmaradásunk érdekében, kapjon újra bizalmat.
Tisztelt Bajnai Úr!

Sajnálom, hogy itt tartunk! Minden tudásommal szolgálom szülőhazámat, egyre szomorúbban, de megteszem nap mint nap! Azért teszem, mert egyesek képzeletével ellentétben nem a mindenkori hatalmat szolgálom! Ők ezt nem értik, mert csak egy vagyok a sok közül, ahogyan nem érzik át azok sorsát sem akikért lennének!!! 2014 nagyon messze van! Bírálatot pedig nem mondhatok/nék... Szeretem ezt az országot és úgy szeretném felnevelni a gyermekeimet, hogy ne külföldön keressék először boldogságukat! Szeretném ha az ország keleti fele a mainál többre lenne hivatott, mert nagyon sok tiszta szívű, józan ember él ott magára hagyva! Sok dolgot látok és hallok amivel szemben tehetetlen vagyok, mert bizonyos körök érintettsége miatt ezek a dolgok "nem léteznek"... Végre Ön felvetette a pártfinanszírozásban rejlő fertőt! Bízom benne, hogy lesz újra országunknak arra méltó miniszterelnöke az Ön személyében!!! Minden jót kívánok!
mit lehet erre mondani?

Hajra Gordon:-)

nalam jo lesz egy voksra amit kepviselsz es hirdetsz.
Elnézést, de most láttam meg, hogy tegnap hibásan írtam a kommentem. "olyan szegény vagyok mint a templomi egér".
Közben meg a sok-sok hír között ezt találtam a neten, mely Nekem totálisan tetszik.:)

"A neves hetilap, az Economist blogja is foglalkozik a magyar eseményekkel. A bejegyezés szerint a nyomás egyre csak fokozódik a magyar kormányon.
Külföldről ezt mutatja például az, hogy az Európai Bizottság három törvény megfelelőségét is vizsgálja és közben az uniós pénzcsapok befagyasztásával fenyeget.
A brüsszeli éles bírálat mellett a belföldi események miatt is komoly nyomás helyeződik a magyar kormányra.

A blog ennek kapcsán megjegyzi, hogy Bajnai Gordon korábbi miniszterelnök véleményírást közölt a héten, ami komoly sokkhatást váltott ki a politikai vezetők körében. "

Állítólag, ez az év a "reménység éve") Hát, én csak remélni tudom, hogy a sokkhatás elmúlik?!! Vagy esetleg követi még másik (is)?! :))
A pénzcsapokról" Nekem a görögök jutottak eszembe.
:)
..mert bennem már erősödik a szégyen! Ugyan a hírek, információk politikai érdek-szűrőn jutnak el hozzám, de ami eljut, szégyenpírt csal az arcomra.
Körtársasági elnökünket a doktori disszertációja vonatkozásában plagizáláson, rajtakapták.
Plágium-vád, ráadásul tiltakozás,ismét egy szégyenténynek a rágalom-kategóriába süllyesztése.
Békemenet....javasolom, hogy kapja azt az alcímet: köztársasági elnökünk becsületéért!
Egy szabad pénzforrás a világpiacon!
Kitekintés a világgazdaságra, mi a helyzet a nyersolaj világában?
Készítette: Skripecz Dezső Imre

Tanulmányok és kutatások sokasága foglalkozik a világ nyersolaj igényével, felhasználásával. Mindenki egyetért abban, hogy a világgazdaság olajbázisú, melyről az átállás sokkal költségesebb volna, mint azoknak a technológiáknak a kidolgozása, melyek környezetkímélőbb megoldásokat jelentenek az eddigieknél. A nyersolaj és származékainak felhasználása két szempontból káros és támadható, az egyik a széndioxid kibocsátás, a másik főleg a tengeri szállítások során bekövetkező olajkifolyás („oli spill”), bár ilyen kifolyás megtörtént a Barátság- vezetéken is. Ha a világ teljes nyersolaj készletét egységnyinek vesszük, akkor a Nemzetközi Energiaügynökség szerint napjainkig 1/5 részét használtunk csak el, 4/5 része, vagyis további 80% nyersolaj még a föld gyomrában van. Ez a teljes bizonyossággal több száz évre elegendő készlet, érthetően kitermelésre ösztönzi az olajvilágot, mert van kereslet az olajra, nélküle az emberiség életszínvonala visszaesne a középkori szintre, felfoghatatlan körülményeket előidézve. Erre a jelen 7 milliárdos embertömegre ez olyan csapás lenne, ami talán magának a fajnak a pusztulásával is járhatna. Mindenesetre óriási visszaesés lenne, ezt senki nem vállalhatja sem felelősséggel, sem felelőtlenül.
Marad, mert csak ez maradhat, az olajbázisú gazdaság az elkövetkező kétszáz évre, közben pedig a háttérben a tudomány eredményeivel föl kell építeni az új alapokat arra az időre, mire az olaj kifogy. Csak ez az emberi faj számára a járható út itt a Földön!
Az olaj kitermelhetősége szempontjából is fontos a helyzetet átgondolni. Megkülönböztetünk könnyen kitermelhető olcsó költségű, közepesen nehéz kitermelésű sokkal nagyobb költségű, valamint nehezen kitermelhető magas költségű olajlelőhelyeket. Az olcsó költség felső határa 15-18 USD/barrel, a közepes költség határa 25 – 35 USD/barrel, míg a magas költség határa 60 – 70 USD/barrel. Földrajzilag olcsó költségű helyek az arab és a texasi, kaszpi lelőhelyek, közepesek pl. a partközeli, vagy a szibériai kitermelések és magas költségűek a mélytengeri, ill. az Arctic térségében (Jeges tenger) végzett kitermelés. Szibériában nem a fúrási mélység, hanem a hideg és a járhatatlan utak jelentik a fő nehézséget.
Láthatóan mind a földrajzi helyzet, a körülmények, de a politikai fordulatok is egyaránt nehézségeket jelentenek. Az arab világ forrong, a kitermelések állnak, vagy csökkennek, a vallási alapokon érlelődő új erők részt követelnek az olajgazdagságból, de fenyegetik a békés világot is. Ez nemcsak drágítja az arab nyersolajat, mely egyébként is fogyóban van, de bizonyos elhatárolódást is jelent. Ma a világ legnagyobb kitermelője Oroszország ami 550 millió tonna/év olajt jelent.
A tengeri kitermelésnek és szállításnak több gondja van. A fúrótorony platformok és dokkolók, továbbá szállító hajók sérülékenysége az egyre durvuló tengeri körülmények között, melyek
• a zátonyveszély, mely fokozottan érvényes a 20 – 25 méter merülési mélységű tankhajókra,
• a hirtelen és váratlanul feltámadó óriáshullámok,
• a kitermelési helyek megközelíthetetlensége,
• a kevésbé alaposan feltárt hajózó utak rejtett víz alatti veszélyei,
• a kalóztámadások,
• a keskeny és/vagy lapos átjárók használhatatlanok a tankhajókkal (pl. a Panama csatorna 12 m mély),
• a nagytestű dokkolók és tartályhajók egymáshoz verődéséből származó sérülések,
• az agyonhasznált, forgalomból időben nem kivont hajók elrozsdásodott szerkezeti részeinek kifáradása, repedése, kilyukadása, esetleg a hajó elsüllyedése,
csakhogy a leggyakrabban felmerülő nehézségeket és káreseményeket említsem. Nem kívánom itt érinteni a tengeri kitermelés platform-gondjait, ami szintén megérett a továbbfejlesztésre.
A szárazföldi olajtovábbítás csak csővezetéken hatékony, bár Oroszországban hosszú vasúti szerelvényekbe kötött nagyméretű tartálykocsikon is szállítanak. Az acél csővezetékek ki vannak téve a természeti és az emberi behatásoknak egyaránt, karbantartásuk költséges, őrzésük megoldhatatlan, vagy túlontúl drága és a természeti behatások ellen nincs hatékony védelem. A csővezetékekre legveszélyesebbek a földmozgások, a suvadások, felszíni elmozdulások és nem utolsó sorban a földrengésekből származó kőzetelmozdulások, melyek mindenütt jelen vannak, nemegyszer törési károkat okoznak és kivédhetetlenek. Ezek ellen nincs védelem, ha az elmozdulás meghaladja a rugalmas ágyazás határait.
A csővezetéken történő szállítás során egész jelentős belső energiaveszteségek is jelentkeznek, ami szintén ráfordítást jelent. A csővezetékes szállítás további nehézsége és drágító tényezője az, ha nagy szintkülönbségeket kell áthidalni. Ennek tipikus példája az OMV vezetéke Triesztből Bécsig. Számításaim szerint ez nagyságrendileg százszor drágább mint a Dunán történő szállítás, mert itt közel 600 méter szintkülönbséget is le kell küzdeni, de ide sorolható az utóbbi évtizedben átadott Grúziából a török partokig, a British-Petrol által kiépített „Ceyhan-csővezeték” is, mely több mint 1500 méter szintkülönbséget hidal át.
• legolcsóbb, minden nehézség és akadály ellenére, a tengeri szállítás,
• a tengeri szállítás ötszörösébe kerül síkon, csővezetéken szállítani,
• a tengeri szállítás tizenötszöröse a vasúti szállítás.

Napjaink kutatási eredménye, hogy a Jeges tenger alatt nagyon jelentős, mintegy 15 milliárd tonna olajkincs húzódik meg teljesen érintetlen állapotban, föltáratlanul, alig néhány száz méter mélyen a tenger alatt. Ennek jelentős része az orosz partok előtt van, de áthúzódik az alaszkai partok elé is. Ez az olajvagyon kutatási becslések szerint kétszerese a szaudi olajkincsnek, igen jelentős mennyiség.
Ugyanakkor egy geológiai grimasznak nevezném azt, hogy Európa szinte szemernyi olajjal sem rendelkezik, szemben a többi földrésszel. Mintha a Föld geológiai ereje eltolta volna Európa nyersolaj készletét a Jeges tenger alá. Kínos fintora ez a természetnek, de nem megoldhatatlan, bár gazdasági árnyékot vet Európára, főleg az EU országaira, hiába alakult ki méltányosan baráti kapcsolat az olajkereskedelemben Oroszországgal.
Ezt tartom az EU válság legmélyebb pontjának, legerősebb befolyásoló erejének. Ha ettől az Unió meg tudna szabadulni, kilábalna válságából. Nem pénz kell ide, hanem olcsóbb olaj. Ugyanakkor rá kell mutatni arra, hogy ez a helyzet nem új keletű, több mint száz éves történet, vagyis Európa tehet róla, hogy nincs egy saját „bejáratú” olajtársasága, mely a tőzsdei árnál olcsóbban tudná ellátni nyersolajjal. Szemlátomást kell Európának egy saját olajtársaság!
További kínos helyzet az, hogy az orosz olajvagyon Szibéria belső területein van, javarésze még fel sem tárt, de több ezer kilométerre az olcsó tengeri szállítási útvonalaktól. Ezért az oroszok sajnos csak drága olajat tudnak adni, amit tovább drágít a kereskedelem.
A felsorolt nehézségek és aránytalanságok ellenére alapvető olajválságról nem lehet beszélni, mert olaj van bőven, csak egyre nehezebb és drágább hozzájutni. Ez nem válság, hanem árdrágulás.
Ismert azonban egy olyan megoldás, mely olcsón tengerre tudná tetszőlegesen nagy tételben juttatni a szibériai olajat, de ezt még senki sem használja. Ennek ellenére ez reményt és lehetőséget adhat további olajár csökkenésre akár Európában is. Remélhetőleg előbb utóbb használni fogják azt a bizonyos megoldást.
Nincs szükség vészforgatókönyvre, csak a bekerülési számításokat új alapokkal kell indítani. Ez nem csak a gyártásra, de a bérezésre is igaz. Világméretű bérkompenzáció kell, hozzá kell igazítani a béreket az olajár emelkedéséhez is, mert ez igen jelentős, több irányból támadó tétel. A teljes energiaszektor a teljes szállítási szektor, a teljes világméretű közlekedést, a feldolgozó szektor alapellátását, a kereskedelem jelentős részét és végül a fogyasztást is alapvetően befolyásolja. Vagyis az olajár az egész életünkre kihat.
Ha ez változik, más életbefolyásoló tényezőket is hozzá kell igazítani, hogy mind az egyes ember, mind a társadalmak megőrizhessék életegyensúlyukat. Ezt az egyensúlyt a béke érdekében őrizni kell!
A felsorolt veszteségek mind-mind olajdrágító tényezők, melyet a fogyasztók fizetnek meg.

Mibe kerül Európának ez a hátrányos helyzet?
Az Európai Unió együttes olajfogyasztása 640 millió tonna/év, az USA fogyasztásának fele. Ez tőzsdei (750 USD/tonna) árfolyamon számolva legalább 480 milliárd USD/év. Ha ezt az olajmennyiséget az ugyancsak magas 75 USD/barrel áron szerezné be az unió, akkor éves szinten 180 milliárd USD/év megtakarítást érhetne el. Legalább ekkora jövedelem bevételtől esnek el az európai emberek.
Jelzem ez a tétel Szibériában a kitermelés közelében már 250 milliárd USD/év áron is beszerezhető lenne, amennyiben az a bizonyos megoldás használatba lép. A megtakarítás ez esetben 60%. Álomnak tűnik, pedig ez csak a jövő.
Az EU-t sem értem, hogy miért hagyja az egyensúlyt így felbomlani, mikor világosan látszik az ok-okozati összefüggés!
Ez egy kereskedelmi lehetőség az EU-ban. Kihasználható? Én azt mondom IGEN, könnyen ELÉRHETŐ!
A kérdés az, hogy kinek áll érdekében ekkora bevételre szert tenni?
Magyarországnak éppen jól jönne, sem érdekeket, sem törvényeket, sem semmilyen egyezmény, vagy vállalt kötelezettséget nem sért.
2012 a Nemzeti Összetartás Éve lesz."
Én ezt nem tudtam, komolyan.
Csak az a baj, hogy az ország népe messze nem egységes. Hatalmas a különbség a társadalmi rétegek között. Magyarul szegények, és gazdagok. Pardon) akkor már nem is kell rétegekről, - csak rétegről beszélni. alsó-felső)
Az a társadalmi réteg, mely most a nagy vesztes, mely lassan de biztosan halad az elszegényedés felé, kik nagyot estek és talán soha többé nem tudnak újra talpra állni, nem gondolom, hogy úgy érzik, összetartoznának akárkivel is. reményvesztettek, mert mindennapos megélhetési, fillérezési gondokkal küzdenek.
Egyes társadalmi csoport helyzete sokkal súlyosabb, mint azt némelyek gondolják.
Persze ) és a remény) Csak abból nem lehet megélni.
Szomorú valóság.
@sztd: jogtechnikailag van csak igazad, tehát a törvény betűje szerint, és nem a törvény szelleme szerint. Gondolok például az egyéni képviselői indítványra benyújtott alkotmánymódosításra. Ha az eredeti törvényalkotóknak eszükbe jutott volna ez a _trükk_, akkor benne lenne a törvénybe az is, hogy egyéni módosítóval alkotmányt nem lehet módosítani, mivelhogy pont az a kivételes az egyéni indítványban, hogy mivel elenyésző fontosságú ügyekre találták ki, gyorsított eljárással megy, és alkotmányossági kontroll nélkül. Arra lenne jó, hogy apróságokat kiigazítsanak, amik nem _igényelnek_ se nagy vitát, se nagy kontrollt.

Egyáltalán nem igaz tehát az, hogy az eredeti törvény szellemisége szerint a választások felhatalmazzák a fideszt, hogy azt csináljon, amit akar.

Ez az egyik. A másik pedig, ahogy írod, az, hogy ha vannak fékek és ellensúlyok, akkor nem lehet csinálni semmit, mert az ellenzék nem hagyja. Nos ez az, amit a nethuszárok minden fórumon ordenáré módon kezelnek, mégpedig az ellenzék felelőssége. Igenis létezik az ellenzék felelőssége, és ha a magyar választók egyszer megértik a demokrácia működését, akkor a választásokon ugyanúgy nem szavaznak a rossz ellenzékre, ahogy a rossz kormányra sem.

Sajnos ebben a kérdésben sem készültek fel a rendszerváltó alkotmányozók ekkora cinizmusra, valószínűleg az átkosban megszokták, hogy az ellenzékben az országgal törődők ülnek.
@sztd: "Szerintem nem mondok újat azzal, hogy az ilyesmi alapvetően emberfüggő. Pl. Handó Tünde személyiségét nem ismerjük, de Sólyom Lászlót hiába teszi akárhova a Fidesz, úgy is a saját feje után megy."

Érezhetően csalódott is volt a fidesz. Ahhoz van szokva, hogy a kinevezett mindenben rendelkezésre áll. Mostanában már nem követik el azt a hibát, hogy önálló gondolkodásra képes felelős embereket rakjanak a posztokra. Polt, Schmitt, NMHH, stb.

A független intézmények függetlenségének egyik lehetséges megoldása pont az, hogy nem a kormány jelöli, hanem a szakma.
@myofibrillum: Dehogy is kell lefeküdni. És nem vagyunk senkinek sem a szukái.

Az a helyzet, hogy itt nagyon nehezen tudják elképzelni, hogy amit az EU szeretne, azt éppen nekünk is a legjobb lenne. Más szóval: pont a mi érdekünkben harcol a kormánnyal. De azt sem tudja az átlag állampolgár elképzelni, hogy az EU elveivel - amit most éppen számonkérnek rajtunk - itthon is igen sokan (én is többek között) egyetértenek.

Ez azért van, mert itt érzelmekre, sztereotípiákra épül az átlag ember politikai gondolkodása. A politikusoknak persze az a jó, ha az emberek nem gondolkodnak. Magyarázás helyett nyomni kell egy olyan szöveget ami pozitívan hat rájuk (vagy éppen negatívan) és már azt mindenki a magáénak érzi. A gondolkodás, informálódás úgy is fárasztó dolog... dologból meg van éppen elég...

Mi önként beléptünk az EU-ba. Szövetségest választottunk, tehát 2004-től egy hajóban evezünk. Az EU nem is hálátlan: évente felveszünk tőlük cirka 800milliárd forintnyi pályázott támogatást. Ebből épül a metró, az iskolák, satöbbi.
Na most, nehéz azt felfogni, ha ezek után a szövetségesek nehezményezik, ha a a közös hajóban jól hátbatámadjuk őket? Ráadásul miután jól laktunk? Ez sima átverés lenne, és még jó, hogy csak az ország egy része működik úgy mint a szélkakas.

Nekem például tökéletesen megfeleltek a régi irányok. A régi alkotmány. Én nem kértem őket, hogy forgassanak fel mindent. A szavazóik nagy része sem. A rendszer természetesen óriási javításokra szorult. Ettől még viszont nem kell a csak azért is minden olyat megváltoztatni ami működött. Olyat sem ami az EU-ban (még egyszer: Ők a szövetségeseink, ahova mi tartozunk) élő sok száz millió embernek természetes.

Szuverenitás? Bele gondolt valaki, hogy kinek a szuverenitása ez? Igen. Csakis Orbáné. Nem az országé, nem az Unióé, hanem Orbáné meg a körülötte lévő szűk köré. Nekik mi csak az eszközök vagyunk, akiken szeretett hatalmat lehet gyakorolni.

És ez az ami mindenkinek oly természetes. Az, hogy valaki uralkodik felettünk. Azon gondolkodik a sok ember, hogy most vajon kinek a kutyái legyenek, Orbánnak, vagy az EU-nak...
Azt már el sem tudják képzelni, hogy van olyan megoldás amivel mindenki jól jár. Azt, hogy a világ gyarapszik, ami csak akkor lehetséges, ha vannak olyan szövetségek, amellyel mindenki jól jár.
Magyarország most azért nem gyarapszik, mert a hatalom cserben hagyta a szövetségeseit. Finoman szólva sem tartotta a szavát, míg ők igen.

Ezzel szemben az emberek meg inkább olyat fogadnak a szövetségeseiknek aki valójában nem is az. Csak mert tudja, hol a magyar ember gyenge pontja. Vagy talán mert magyarul beszél... ki tudja...

A kérdésre válaszolva tehát: semmi értelme nincs új szövetségeseket keresgélni, mivel a mostaniak éppen a világ vezető hatalmai, de legalábbis olyan életszínvonaluk amit itthon mindenki szeretne. Ezt hajlandóak megosztani és segíteni abban, hogy mi is ott tartsunk. Persze, ebből ők is profitálnak (munkaerő, bővülő import/export piacok, stb.). De könyörgöm, hol van ebben a probléma? Ezzel itt mindenki jól jár. Akkor meg miért nem lehet hinni azoknak, akik már eljutottak oda ahova most mi szeretnénk. Miért nem akarjuk mi is megjárni az általuk kitaposott utat? Komolyan nem értem.
@hegyilány: "Az a társadalmi réteg, mely most a nagy vesztes, mely lassan de biztosan halad az elszegényedés felé, kik nagyot estek és talán soha többé nem tudnak újra talpra állni, nem gondolom, hogy úgy érzik, összetartoznának akárkivel is. reményvesztettek, mert mindennapos megélhetési, fillérezési gondokkal küzdenek."

Mivel az állam a gyengéket védi az erősektől, az egyetlen logikus lépés az elszegényedők részéről az összefogás és a jóléthez vezető munkalehetőség követelése.

Mindenki tudja, hogy Magyarországon a reformok elhalaszthatatlanok. Azon sincs vita, hogy Gyurcsány Ferenc megpróbált reformálni, de nem sikerült neki. Bajnai Gordon minden érdeme mellett csak közjáték volt, bevallottan nem is foglalkozott reformmal.

Miközben heves vita övezi az Orbán-kormány reformintézkedéseit, arról nincs vita, hogy ezek tényleges reformintézkedések, és hogy megvan az elszántság a végrehajtásukra.

A nemzet érdeke, hogy a reformok valamilyen formában megtörténjenek. Ugyanakkor mindenkinek jogában áll vitatni a konkrét lépéseket, jogában áll követőket toborozni a maga álláspontja mellé, mögé. Ha Bajnai úr vagy Gyurcsány úr elkészítené a maga reformalternatíváit, egyből hitelessé válhatna, és nagyot nőne a szememben. Ne csak szövegeljünk, lássuk végre a baloldali reformmedvét.
@sztd: Véded a védhetetlent. nem kicsit, nagyon. lelked rajta.

a választási határok nem 1-2%-ot, hanem 10-20%-ot adnak a fidesznek. védhetetlen.

Handó személyiségéről meg épp elkég annyi, hogy Szájer felsége, Orbán régi családi barátja. védhetetlen.

És akkor még nem is szóltunk a többi eseményről, rengeteg péda van, főügyész, AB, stb., a klubrádiót is kinyírták, nyilván nagyon kellett a hely egy százkettedik zenei rádiónak, hiány volt a zenei rádiókból. védhetetlen...

A Fidesz választási programja fenn van a neten, nem keresek rá helyetted, meg tudod találni egyedül is. Olvasd el, kereken megígéri a jogbiztonságot, a demokráciát meg a többit. Amúgy egy szokásos általános blabla, főleg a szocik szidásával van tele (ez nyilván a program lényege, ez meg is valósult, azóta is szidják őket, amitől épül és szépül is a haza), és a számokat, számon kérhető konkrétumokat gondosan kihagyták belőle, de amilyen figyelmetlenek a demokráciás, jogbiztonságos panelszöveget belerakták. Ott van, egészen a vége felé, keresd csak.

A fentieket lehet védeni, de kb annyira, mintha azt akarnád védeni, hogy Pali bácsi nem is plagizált.
Konkrétan megszűnt a demokrácia Magyarországon. Tény. Nem vita tárgya.
@hegyilány:

A tény igaz! Azonban: a megállapítások után a tettek következ(né)nek. Ez, meg törvényszerűség. Meg kell találnunk a módját az összefogásnak, tisztességi alapon.
Nem maradhatunk tovább, a kényelmes, passzív elvárás szintjén. Igen, ma azokért tennünk kell, akik mély szegénységbe süllyedtek.(Egy bizonyos állapot után, nem az okok felderítése, hanem a következmények elemzése a feladatunk. Ezt meg a bőrünkön mi is megtapasztaljuk. Most nincs idő az okfeltárásra! Tőlünk (ma még,) elvárható a tett, tőlük, nem. Hiszem, hogy a racionális, összetartó cselekvés lendítheti előre a változtatást. ...hogy nehéz? hogy reménytelen? Kit érdekel a válságos időben!
Nem lázító szándékkal, ésszerű megfontolással. Még mindig kivárunk! Őszintén: mire várunk? A pártokra nem számíthatunk! A beindult civil mozgalmak szakaszosan működnek. A kampány-jelleg a mai politikai-, gazdasági-, diktatórikus helyzetre nem megoldás! Ne vesztegessünk időt, hogy majd egyszer a jövő tényfeltárása állapítsa meg: szorult a hurok mindenki nyakán, de senkinek nem volt bátorsága elindulni. Ma itt tartunk!
@gt_: Érteni sem én, sem sokan nem értik. Az sem aki kicsit ért hozzá, az sem, aki nagyon ért hozzá.

Én tudatos rombolást észlelek a kormány részéről. Ezt viszont csak úgy engedheti meg magának - hiszen ők is itt élnek, ebből a gazdaságból gyarapszanak, ebben az országban kell érvényesülniük -, hogy nincs a háttérben bárki, aki akár államcsőd esetén támogatást tudna adni, akár elkerülhető a velük való szövetségben az államcsőd.
Pont Bajnai Úr nyilatkozta, hogy az IMF azért kell, hogy ne legyen államcsőd. Ha a kincstári tartalékainkhoz nyúlunk, az egyenlő az államcsőddel. Ha elveszítjük a külföldi befektetők és a bankok bizalmát, az egyenlő az államcsőddel. ha nincs senki, aki növekedéseket tudna finanszírozni azok számára, akik még megpróbálnak itthon talpra állítani, teremteni, termelni valamit, az végkatasztrófa az itt élők számára. akkor nem hogy segélyek és nyugdíj nem lesz, hanem megsokszorozódott munkanélküliséghez és kivándorláshoz vezet. Akkor ki marad, aki GDP-t növel? Előbb-utóbb senki.
Ehhez nem kell sok ész, hogy belássa bárki is. Az már más kérdés, hogy ezekre való rálátást nem oktatnak az iskoláinkban, hanem vagy összeszedi az ember kútfőből, vagy marad a manipulálható kutyába sem vett tömeg része.
De, mivel azok, akik kormányoznak, nem ostobák, nem kútfőből dolgoznak és döntenek, hanem tapasztaltak már eleget, és Orbán személyisége ide vagy oda, nehéz elhinni, hogy az ő megalomániája hatására ennyire elvakult lenne. Egy megalomán is tudja, mivel tudja naggyá tenni a birodalmát. Ahhoz meg vagyon kell. tehát, kell, hogy legyen vészterv, kell hogy legyen egy nagyobb "másik", vagy egy jobb lehetőség, mint az EU. Engem az izgat, hogy az elemzők mit gondolnak erről, mert Ők érthetnek, és remélem, értenek is hozzá.

Érdekelne, ők ezzel kapcsolatban, mire jutottak.

Mindettől függetlenül én is amondó vagyok, hogy ne romboljunk le nullára mindent, és kezdjük a gödör aljáról pusztán azért, mert valakinek valami megszorítás nem tetszik. Más részről, a magyar gazdaságot bizonyos szempontból nagyon előnytelen politikai döntések - és ez igaz az elmúlt nagyon sok évre - tették tönkre. Bárki, aki ebben részt vett, ennek behódolt, vagy akkor túlságos szűklátókörűen, tudatlanul, vagy tévedések és megvezetések okán hozzájárult ehhez, az revideálja önmagát, a döntéseit, álljon ki a nép elé, hogy ő is "elkúrta" (sic) de tanult belőle, íme egy jobb megoldás.

Én várom a jobb megoldásokat, a revideálást, a tévedések és hibázások korrekt felvállalását, a GERINCESSÉGET a TÖKÖSSÉG HELYETT. És várok egy AGYAT a gerinc végére fűzve. Ha valaki elég bátor ehhez, én támogatom. Addig csak mindenki megmondóember, még tisztelt Bajnai Úr is.

A fentiek kezdő lépésnek nem volt rossz. De ez még csak egy világos paraszt kitolása a sakktáblára...

Maradok tisztelettel:
myofibrillum
@egymagyarember:
Hát, egy apró megjegyzés, miszerint ez igaz, viszont alapvetően nem az olaj drága, hanem a különböző államok olajra rakott adói drágítják meg a végterméket.
Európa valamiért más úton jár mint az USA, az Amerikai Egyesült Államok nem a benzin drágításával próbálja a gazdaságot finanszírozni míg Európa valamilyen oknál fogva nem ezt az utat követi. Nálunk pedig -kuriózumképpen- még a jövedéki adót is fogyasztási adó terheli az üzemanyag esetében.

Bennünket ez sokszorosan sújt, mert Európa az uniós 27-ek GDP-hez és átlagjövedelméhez lőtték be az üzemanyagok fogyasztói árát, ami ott minden további nélkül megfizethető, míg a mi benzinárunk paritásban van uniós árakkal, de a reáljövedelmünk csak azok húsz százalékát éri el.
Bajnai Gordon a legalkalmasabb egy szakértői kormány élére.

Nem ígéretek kellenek, meg populista nemzeti felhangok, nagygyűlések, szájkarate, fröcsögés!

Olyan ember kell aki higgadt, nyugodt, megfontolt, nem a levegőbe beszél, hisznek a személyének a piacok és mindenekelőtt nem akar hatalmat!

Úgy gondolom, Bajnai Gordon kiváló szakember (válságmenedzser) aki már bizonyított a Hajdú-Bét ügyben is(!) (akit tudott megmentett akkor) Valamint abban az egy évben is amikor Magyarország miniszterelnöke volt!

Nem utolsósorban bíznak benne a piaci szereplők, hitelesnek tartják!

A Bajnai-féle szakértői kormányt vissza!!! Bajnai Gordon várunk vissza!

Sajnálom, hogy 2010-ben nem tudtam Bajnaira szavazni! Ahogy volt az a szakértői kormány úgy nekem maximálisan megfelelt a szuperbruttó ellenére is!
Most hogy láttam Bajnait a tv-ben, olvastam a blogot, azt hiszem hogy nincs más lehetőség.
A kérdés csak az hogy lesz-e idő mindezekre amit leírtak, valamint, hogy fog a zemberek többsége hozzáállni.

Mert ha megnézzük az utolsó 20 évet, akkor bizony semmi mást nem láttunk, mint az igéretek millióit, majd a választás után, jöttek a haverok, a barátok, a hű pártkatonák, a seggnyalók és benyújtották a számlát, tartották a markukat, zsebüket, számon kérve az igéreteket.

De vajon, azok a zemberek, akik életük nagy részét munkában töltötték, töltik--akiknek már legalább 200-szor elmondták, hogy még egy kicsit húzzál a nadrágszíjon, még egy kicsit viseld az amúgy is nehéz terhet, még egy kis időre mondjál le mindenről( szinház, mozi, uj ruha, uj cipő, éttermi vacsora, vagy ne adj Isten, 5 évenként -- egy 7 napos üdülés Hajdúszoboszlón) mert az ország érdeke ezt kivánja--mit fognak mondani?

Vagy mit fognak mondani azok a fiatalok, akinek azt igérték a gengszterváltás után, hogy jobb lesz hamarosan, ezért "te" is húzd össze a nadrágszíjat, dolgozz itthon, ne menj külföldre, mert tiétek a jövő. Dolgozz, mint az idősebb generáció--összeszorított szájjal, fogcsikorgatva és "te" is vedd ki részed a lemondásokból.

Ellenben mit látott az idősebb és a fiatalabb generáció a politikai elittől?
A politikai elit, a hű pártkatonák, a seggnyalók, a kegyencek meggazdagodtak--munka nélkül, mert ők jókor voltak jó helyen--aki pedig a hátán vitte az országot, az szegényebb lett és még nyomorultabban él, mint a sokat szidott szocializmusban.

Ha az elit csak azért csinálta a "gengszterváltást", hogy az állami vagyonból,a pártfinanszírozásból, a lopásból, kétes ügyletekből meggazdagodjon, akkor itt az ideje, hogy ez az ország elsüllyedjen.
Mert bármi is lesz--ha lesz--akik összelopták magukat, azokat soha nem vonják felelőségre, mert ezt nem szabad. De vajon miért?

Vajon Bajnai és szakértői kormánya megtudja változtatni ezt a lezüllött politikai elit szokásait?

Kevesebbet fog a majdani elit lopni, csalni, hazudni?

Felelőségre vonják-e azokat akik loptak, csaltak , hazudtak és hozzájárultak az ország leamortizálásához?

Kivánom, hogy legyen hozzá erejük, ha majdan arra kerül sor.

Ha pedig ez nem lesz meg, akkor jöjjön aminek jönnie kell.
Államcsőd, fosztogatás, lincselés, a parlamenti képviselők és családtagjainak üldözése, rablás,gyújtogatás .

Ettől pedig a Jó Isten mentse meg az országot!
@márta)): Teljesen igazad van. Ha jól emlékszem maga megboldogult Antall József mondá, "Amerikában sem firtatják manapság, hogyan szerezték a jelenlegi gazdagok ősei az első milliójukat". Ezt pedig nem nem lehetett másképp érteni, ez felhívás volt a táncra.
@myofibrillum: Mintha elmennél az Agy mellett. Az Agy lát megoldást, nem csak megmond, csak el kell olvasni.
Ami azt illeti, Bajnai Gordont ismerni kell. Ő nem megmondó, hanem óvatosan de határozottan közelítő. Ezt van aki értékeli, van akinek kevés. Nekem pont megfelel.
Meddig kell még a világ előtt szégyenkeznünk? Azt még (nagy jóindulattal) elfogadom, hogy a kormányfőnk nem gazdasági szakember. Rossz volt a választása, amikor főszakértőnek a jelenlegi miniszterét tette meg, de! Hogyan néz majd jogi végzettségével Barroso szemébe? Mit mond majd az esetleges face to face kérdéseire?...hogy az EU alapszerződésével összeegyeztethetetlenek a szemfényvesztő gyorsasággal meghozott sarkalatos törvényeink, szinte mindegyike? A köztársasági elnök körüli plágium botrány felvetheti a költői kérdést: vajon, nemzetközi jogból a kormányfő miként teljesített?
..és még mindig a múlt a mea culpa érv! Szégyen, hogy piti érvékkel védi a mundért a főbírónő férje: nagyon sok törvényt kellett megalkotni, így csúszhattak be a hibák! Uraim! Sem az Európai Parlamentet, sem a 2/3-os parlamentünket ne tekintsék játszótérnek, homokozónak! A magyar állampolgárok, pedig nem az önök játszó-pajtársai, akiket lenéző tekintettel, tetteikkel sorozatosan megaláznak a sok áldozatot követelő játékaikban!
@flugi_: Nos, a törvény szelleméről azért nem akarok vitatkozni, mert a véleményem rettentően kiábrándító.
Az egyszerűség kedvvért igazad van abban az állításban, hogy a Fidesz viselkedése nem felel meg a korábbi alkotmány szellemének. Azt viszont tapasztalati okokból vitatom, hogy nem készültek fel az alkotmányozók akármekkora cinizmusra.

A fékek és ellensúlyok rendszerén viszont én nem azt értem, hogy az ellenzék megakadályoz bármilyen kormányt a kormányzásban (ez szerintem csak inkompetens kormányok esetén lehetséges), hanem azt, hogy mindenféle helyekre és hivatalokba kiszervezik a végrehajtó hatalmat, így az új parlament által megválasztott kormány nem tudja a végrehajtó hatalmát gyakorolni, és nem képes szükség esetén gyorsan intézkedni.
Pl. tipikus példa volt az alkotmánybíróság adóügyi gyakorlata, amikor következetlenül semmisített meg adóügyi szabályokat (ez konkrétan a Gyurcsány kormány idején, és Bokros Lajos alatt is volt), és egyszerűen kiszámíthatatlanná tette a gazdaságpolitikát - válság idején. A Fidesz megoldása sajnos rossz, de válság idején jobb eredményre vezet, mint amit előtte műveltek.
Ha a fékek és ellensúlyok törvényességi segítők lennének (pl. a jegybank ténylegesen együttműködne a kormánnyal a gazdaságpolitikában és támogatná az, amit sem Járai alatt, sem most nem tesz), és a fék helyett korlátot jelentenénk, hogy ne zuhanjunk le, de a korláton belüli irányokban még szakmai támogatást is jelentenének, akkor más lenne a véleményem.

@sárkányfő:
"Konkrétan megszűnt a demokrácia Magyarországon. Tény. Nem vita tárgya."

Bocs, azt hittem, hogy ez következtetés, és nem axióma. A magam részéről más axiómarendszer alapján tájékozódom.
Bocs, hogy zavartalak.
@vágtázó halottkém:
"Olyan ember kell aki higgadt, nyugodt, megfontolt, nem a levegőbe beszél, hisznek a személyének a piacok és mindenekelőtt nem akar hatalmat!"
Pontosan. Ma az egyetlen ember aki - embertelen munkával ugyan, de rendbe tudná tenni ezt a káoszt.
@sorsfordító:
Abszolút igazság amit írsz. "Hiszem, hogy a racionális, összetartó cselekvés lendítheti előre a változtatást."
"Még mindig kivárunk! Őszintén: mire várunk?"
Tényleg nincs időnk.
Egyszerűen borsódzik a hátam amikor a külföldi bíráló megjegyzésekben ezt hallom "a magyarok". Kikérem magamnak! NEM a magyarok - Orbán Viktor. Viszont jó lenne, ha ezt látnák is. Szerintem várják ezt a visszaigazolást, hogy a magyar embereknek nem ez a véleményük. Nem egyenlő a magyar szó OV-ral. Úgy gondolom, ha ez látványosan kiderülne a világ számára, talán felgyorsulnának végre itthon az események. (Gondolok itt arra, hogy a nagy társadalmi támogatottság egy jelzés lenne, hogy léphet az aki eddig erre várt.)Persze félek is, mert nem tudom hogyan lehetne ezt "finoman" megoldani. Szerintem sokan gondolják úgy mint mi, sok-sok-sok hasonlóan gondolkodó, de valahogy nem áll össze egy nagy egésszé. Talán nem tudják hogyan kapcsolódhatnának össze. Én sem tudom - pedig próbálkozom. A történelem során az ilyen alkalmakkor mindig volt valaki aki összefogta a dolgokat...
Én összefognám, de azt hiszem túl kicsi lennék hozzá.
Én nem számítok. Meg gyakorlatom sincs benne. :) (De azért
megtudnám csinálni, ha muszáj lenne. ;) )
@röhögő: Ez nem igaz. A fidesz is szar, de a jelenlegi pártok mindegyike az. Bajna is az. Teljesen új garnitúra kellene, akik tényleg szakértők.
@sorsfordító:

Itt tartunk! Persze.
Nagyon jó komment. köszönöm.
Tetszik az írás, drukkolok Bajnainak. Szerintem ez egy nagyon fontos mondat egyébként:
"Ehhez pedig a mai jobboldal demokratikus meggyőződésű szavazóinak beleegyezésére éppúgy szükség lesz, mint a határozott politikai kötődés nélküli vagy baloldali szavazókéra."

Ha Bajnai, vagy bárki más, élére áll a kiegyezés és kilábalás programjának, ezt szem előtt kell tartani. Szerintem itt a lényeg az, hogy nem jobb- vagy baloldalban kell gondolkodni, a hívószó a "jó kormányzás". Reálpolitika kell, nem mindenféle zavaros ideológiai maszlag. Egyébként emiatt én már a köztársaság szót is kerülném, túl áthallásos már az is, szerintem a jogállam ennél jobb megfogalmazás.
Nekem nagyon hiányzik már egy "Haza és Haladás" párt egy "jogállam-kiegyezés-kilábalás" programmal.
@kippkopp2:

- "Ma már jól látható, hogy a Fidesz, vagy legalábbis annak vezetése előre kitervelt programmal rendelkezett a Harmadik Köztársaság felszámolására."
- "Módszeresen, csigolyánként törték el a magyar demokrácia gerincét." - Hangulatkeltés, tények nélkül. Orbán maga az ördög, a demokráciának vége. Ez a mantra megy az oldalukon.
- "a kormányozhatóságot nehezítő kétharmados tárgykörök kibővítése" - tehát, ha egy törvény 2/3-os, akkor a mindenkori kormány nem tudja kénye-kedve szerint módosítani és ez óriási probléma. És ha esetleg összefogna az ellenzékkel? Ha nem az menne a parlamentben, hogy a kormányoldal bármilyen faszságot megszavaz az ellenzék meg mindent elutasít? A sikeres országok többsége akkor lett sikeres, amikor a pártok összefogtak és egyirányba tolták a szekeret.
- "2012 Magyarországának rosszul kormányzó, de nehezen leváltható kormánya van. Ennél rosszabb kombinációval nem is szembesülhetett volna a fiatal magyar demokrácia." - az mszp kormány nem ez volt?
- "Magyarország ma minden objektív mutató szerint súlyosabb helyzetben van, mint a 2008-as válság kitörését követő első hullámban." - Mint pl. az államháztartás hiánya, külkereskedelmi mérleg, devizatartalék. Mindezzel nem tagadva azt, hogy szarban van az ország, de objektív elemzők is azt mondják, hogy elég nagy hisztéria felár van akár az € árfolyamában, akár az országkockázati mutatóban.
- "Az államcsőd rövidtávon a közember, a munkaadó és a munkavállaló, illetve közalkalmazott, a nyugdíjas vagy épp a jövőjét tervező egyetemista számára beláthatatlan, tragikus, gyors összeomlást, az árak elszabadulását, a megtakarítások elolvadását, a munkanélküliség drámai emelkedését; a lecsúszás és a nyomor örvényét jelenti. Hosszú távon pedig az ország tartós leszakadását, mozdulatlanná dermedést és társadalmi destabilizációt: a szélsőségek minden korábbinál nagyobb térnyerését, kezelhetetlen társadalmi feszültségeket." - Lásd Argentína, Izland, Bulgária. Melyikben történtek hasonlóak?
"Az első feltétel tehát a választhatóság. Az új választójogi törvény és a még nem ismert további jogszabályok nem zárják ki a Fidesz vereségét, de – képletesen szólva – a százméteres síkfutásban jó harmincméternyi előnyt biztosítanak neki" - Aha. Szóval olyan választási törvényt hoztak, hogy csak a fideszre lehet szavazni? Ha az emberek nem szavaznak a fideszre, akkor nincs olyan választási törvény, amellyel hatalmon maradhatnának. Ja, hogy az ellenzék balfasz pártokból áll, melyekre kevesen szavaznak? Ez is a fidesz bűne?
@Vértes László:
Úgy gondolom, kettőnk között sem lehet vita. Ön leírja a véleményét, és Én is leirom.
Elfogadom amit írt.

Bajnai Gordon minden érdeme mellett csak közjáték volt, bevallottan nem is foglalkozott reformmal."'

Igen! Olyan közjáték volt, hogy gazdaságilag stabilizálta az ország állapotát. Melyről Merkel- és csapata, és olyan nemzetközi politikusok (is), kiknek "neve" van ) elismerően nyilatkoztak.
Egy év alatt nem lehet megváltani a világot.

A többségi kormányban meg van az elszántság!! Persze. meg van!!!

Ugyanakkor mindenkinek jogában áll vitatni a konkrét lépéseket, jogában áll követőket toborozni a maga álláspontja mellé,"
Pontosan. Hol irtam, hogy bárkinek (is ) nem lenne joga.?
@G.Freeman: Nem is oly apró ez a megjegyzés. Bennünket az életünk minden mozzanatát, már a Kádár rezsim idején is, de utána még jobban az olcsó, majd a lassan dráguló energiaárakhoz szoktattak. Erre épült minden ember élete nemcsak Magyarországon, de egész Európában.
Ez egy nagyon lényeges felismerés akkor, mikor Európa válságáról beszélünk. Ma már nagyon drága még az alapmegélhetés is, amely nélkülöz minden luxust. Nem tudjuk tovább csökkenteni rezsiköltségeinket, mert egy "DRÁGA" Európában élünk. Ezért magasabbak az átlagbérek is, ezért drágább az európai ember munkaereje is, ezért vitték el Európából a gyártást a világcégek rendre. Az átlag ázsiai ember olcsóbb munkaerő.
Nem mi tehetünk róla, hogy bennünket földrágítottak. Ez azután országonként kicsapódik, felszínre tör, de nem veszik észre az alapvető idétékot, a drága olajat, a drága energiát.
Mit tehetünk? Egyedül semmit, ez világos. Kormányoktól politikusoktól is csak úgy várhatunk segítséget, ha közgazdasági szemlélettel közelítenek ehhez a kényes helyzethez.
Mint rámutattam, meg lehet a helyzetet oldani, de ahhoz először föl kell ismerni és hangsúlyt kell helyezni a megoldásra.
Európának és vele együtt Magyarországnak olcsóbb olaj és ebből fakadóan olcsóbb energia, olcsóbb közlekedés kell, ami magával hozza az élelmiszerek olcsóságát, az életszínvonal áhított emelkedését. Ez ugye egyszerűnek mutatkozik? Az is!
Nekünk Magyaroknak jutott megint az a sors, hogy irányt mutassunk Európának ebben az alapkérdésben.
Olyan politikai váltás előtt állunk, melyben a feltörekvő politikai erőnek világosan kell látni, hogy a politikai konfliktusokat, melyeket a jelen kormány élesített ki végérvényesen, gazdasági eszközökkel, jelesül az olcsóbb olajhoz való hozzájutással kell megoldani.
Politikai küzdelmünk immár menthetetlenül Európai színtérre terelődött. Nem koldulni fogunk Európától, de adunk neki, hogy bőrükön érezzék, együvé tartozunk. Ez az út vezet Európába!
@Vértes László:

Vértes Úr!
Elnézést!

Mivel az állam a gyengéket védi az erősektől, az egyetlen logikus lépés az elszegényedők részéről az összefogás és a jóléthez vezető munkalehetőség követelése."

Igen? Milyen munka! közmunka???

Még annyit.

Minden politikai erőnek adva volt a lehetőség, megmutassák, hogyan működik egy ország a rendszerváltás után. Megmutatták??
Ugye meg??

Köszönöm
"Orbán Viktor nem közgazdász, nem hiszem, hogy a gazdaságpolitikai ballépések az ő számlájára írhatók"
vallja, Heim Péter közgazdász, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke.
Nos, a miniszterelnököt a felelősség alól ez nem menti fel. Ilyen alapon minden alól felmentés járna. Ez, nem a felelős miniszterelnök magatartás!
@Mária: "akik az egész választási kampányukat hazugságokra és téves információkra építették, majd a hazug kampányuknak köszönhetően nyerték meg a választást, azok csak ne papoljanak arról, hogy a választópolgár ostoba.
A hazug emberek inkább hallgassanak."

Természetesen Ön gondolhatja azt, hogy amely szellemi állapotban a nép döntéseket hoz a választásokon (vagy akár az üzletek polcai között), annak nem ostobaság a neve.

Viszont olyat nem hallottam még soha, hogy bármelyik politikus arról papolt volna, hogy a választópolgár ostoba. Ki mondott ilyet?

A demokrácia alapjának az alapja az az élethazugság, hogy a választópolgár bölcs. Ezt a politikusnak minden körülmények között fent kell tartania, különben miből merítene legitimációt, ha megválasztják? Ez ugyanolyan alap, mint ahogy a politikus maga viszont mindig igazat mond (mármint ő saját maga, nem az ellenfele). Aki elismeri, hogy hazudott, azt a politikusok céhe kiveti magából. Az ilyen alapjaiban veszélyezteti a demokráciát.

Melyik politikus mondott olyat, hogy a választópolgár ostoba?
@jet set: Nincsen igazad! Mi magyarok a zsebünkön keresztül szavaztunk és azt vártuk el 98-ban hogy néhány év után, úgy élhetünk mint Németországban. Ez nem lehetséges ingyen leves nincs nem lehet 4 évtized lemaradását bepótolni. B G miniszterelnök úr volt az egyetlen aki nem akart hatalmat, elismerték a piacok, mert hiteles ember. Kb. még 10 év abból a gazdaságpolitikából és talán kikerülnénk a kakából. A demokrácia pedig igenis szét van verve. Ez nem más mint az irányított demokrácia kezdete. Két ismert alakja ennek a fajta politikánk Kádár János és az orosz Putyin. Nincsen másik politikusi garnitúra minden népnek csak egy elitje és egy csőcseléke van.
@STX Joe: Én idestova 6 éve vagyok lakosa Fideszes irányítású városnak. És 6 éve fizetem az ingatlanadót. Miről is beszélsz?
@Az a párt nyeri a következő választást, amelyik elsőként felkéri Bajnai Gordont miniszterelnök jelöltnek.Már egyszer bizonyított, Oszkóval együtt stabilizálták a gazdaságot, normális magasságban volt az euró árfolyam. Az biztos, hogy szűk pályán kellett volna Orbánnak mozogni, ahhoz, hogy ne így járjunk, hogy minden az egekben van. De nehéz lesz neki, és fájdalmas nekünk.Azt hiszem azonban , utána egyre jobb országban fogunk élni, mi, legalábbis a kis emberek.
Az események rohamosan előzik a cikket.
Az IMF elutasította az Orbánkormányt. A diplomácia szövegét lefordítva: Orbánnak nem adunk. Ezt fogja az EU is rövidesen megerősíteni.
Arra várnak, hogy a Fidesz eltakarítja Orbánt.
Persze mindegy, hogy ki fogja eltakarítani.
Csak nekünk nem mindegy.
Bajnai úr egyet nehezen fog tudni megkerülni. Elszámoltatást.
Erre vár az egész ország.
@sztd: abszolút igazad van abban, hogy fékek és ellensúlyok nélkül hatékonyabb gazdaságot _lehet_ csinálni, mint azokkal. A lényeg az, hogy fékekkel és ellensúlyokkal nehezebb igazán elpacsálni a dolgokat.

Hogy működne ez egy felelős kormány esetében: csinál egy adócsomagot, aminek az alkotmányosságáról előre meggyőződik, majd gond nélkül alkalmazza. Vagy: csinál egy adócsomagot, amivel szemben alkotmányossági kételyek merülnek fel, ezért készít egy új csomagot, és nem az inkonzisztens maradékot használja.

Namármost visszatérve a fékek kiiktatására, tényleg nagyon igaz az, hogy válságban határozottan és gyorsan kell tudni reagálni a történésekre, és nekem sem elsősorban az a problémám, hogy a gazdasági döntések túl gyorsak, hanem az, hogy rosszak, és nincs semmilyen mód korrigálni azokat. Matolcsy eddigi viselkedése, nyilatkozatai, stb nem megnyugtató képet ad.

Konkrétan belemondja a kamerába az összeesküvéselméletet egy miniszter. Ilyen az imprlistákkal volt legutóbb.

Én személy szerint örülök, hogy az EU keménykedik, mert közel sincs akkora egóm, hogy presztízskérdésnek tekintsem a dolgot, hanem azt látom, hogy ha a kormány azt csinálja, amit akar, akkor az nekem és a többi magyar embernek nem jó, és ilyenkor mindig hasznos, ha valaki megfékezi az ámokfutást. Presztízskérdéssé ugyanis a kormány emelte a témát, amikor a hazai hozzáértőket félreállította, tehát külföldre akart menni koki és saller ügyben.

Simor is nagyon helyesen teszi, hogy nem "együttműködik" a NER szellemében, hanem képességeit az ország érdekében használja. Az az utolsó olyan intézmény, ahol a valósággal való szembesítést még idehaza lehet szolgáltatni, és nem az EU kell hogy szájbarágja.

Azt meg szó nélkül elfogadom, hogy szkeptikus vagy a törvény szellemének fogalmával kapcsolatban, nyilván az lenne tökéletes, ha fel se merülne, mert a törvény szövege a célnak megfelel, és gondosan végiggondolt.
@Vértes László: Ideje letépni a narancsszemüveget mielőtt benő.Biztos fájdalmas tudomásul venni,de Bajnai fogja kiseperni ezt a kontraszelektált jobboldalinak mondott elitet a hatalomból!Az emberek ugyanis így fognak dönteni a kurucos baromkodás és a valósággal való folyamatos harc helyett.Üdv.
Ez éppen nem hiányzott! A zászlóégetés akció. Bármennyire nem akarjuk összefüggésbe hozni a kormányzó párttal, mint következmény: tessék! A magyarok megint renitenskednek!
1. Mit csinálna a Jobbik az EU és az IMF nélkül a felduzzasztott adóssággal? Ez nem "mellényzsebből" kifizetlek helyzet!

2. Akkor, amikor van éppen elég negatív megítélésünk, "jobb(ik)" lenne most minden politikai erőnek a visszafogottság.

3. A nemzetért érzett felelősséget nem válthatja fel a kizárólag exhybicionizmusról tanúskodó kéjelgés!
.....mert tény, hogy nagyon "égő" volt!
@hegyilány: "Megmutatták??
Ugye meg??"
Álláspontom szerint a Fidesz-kormány éppen most mutatja meg.
@egymagyarember: Ööö, nem elmegyek mellette, hanem szólok hozzá, és kérdezek tőle, hogy globálisan mit lát. Szerintem a tettekről fog kiderülni, hogy ki mennyire megmondóember. Én is kurva okos vagyok a saját szakmámban, és nagyon okosakat is tudok mondani másoknak arról, hogy mi a konkrét bajuk, még azt is nagyon okosan meg tudom mutatni és tanítani, mit kellene másképpen csinálniuk. De heti 1 órában ezt hallgatva még nem változik meg az életük, mert a maradék 167 órában a bajukat okozó butaságaik és tévedéseik alapján élnek, ha nem hallgatnak rám, vagy nem gyakorolják az új megoldásokat.

Ahhoz, hogy én megfelelően tudjak dönteni arról, ki tudja a jobb megoldásokat a jelen helyzetre - és Bajnai Úr is azt hangoztatta, hogy erre jelenleg a jelenlegi kormánynak volna nagyobb esélye változtatás szinten cselekednie -, ahhoz látnom kellene a megoldásokat. Igen ám, de két dolgot látok csak: a jelenlegi kormány a fenti megoldásokra nemet mond, és nem hajlandó revideálni ezen döntéseit, ergo ezt a megoldást nyomni jelen pillanatban az árral szemben úszást jelenti. A másik, amit látok, hogy más irányba akarja valaki terelni az utunkat, de nem nyilatkozik arról, hogy ez miben, mire és miért megoldás. De az árkot ássák az új folyamnak. Rendületlenül. És a gátat is építik a jelenlegi áramlással elapasztására. Azt is rendületlenül. No, most ha ezt sokáig csinálják, és ebben a folyamatban nem tájékoztatják a szegény parasztot, aki ássa az árkot, hogy a folyót miért terelik el, és ebből neki miért lesz haszna, hiszen az ő malmáról hajtják el a vizet, akkor a paraszt fellázad. És nem ás tovább. S akkor a gát szakad, az ár elönt, és jön a katasztrófa.

Az fent nevezett Agytól azt várom, hogy egy részről adjon észérveket, ötleteket arra, hogy miért terelhetik el a folyót, még akkor is, ha ezt nem tartja most logikusnak. Erre azért van szükségem, hogy, egy: megnyugodjak; kettő: ássam tovább az új medret a folyónak; három, hogy elkerüljem ezzel azt, hogy én is okozom a lázadással a gátszakadást.

Aztán azt várom a fent nevezett Agytól, hogy dolgozzon ki egy vésztervet arra az esetre, ha a gát nem bírná, vagy ha ott állunk, hogy van két jó meder, egy stabil gát, de a malom még így sem azt vízhez, tehát a paraszt éhen hal, a földje meg kiszárad. Aztán azt is várom tőle, hogy adjon megoldást arra, mi van, ha a medert véglegesen elterelik a másik irányba, vagy annyira elterelik, hogy ugyanezt a folyamatot kell végigcsinálnunk, csak az eredeti irányba, ami hasonló reakciókat válthat ki az ellenkező érvek oldalán állókból, mint amit belőlünk a mostani helyzet.

Az Agytól azt is elvárom, hogy álljon oda, és a két kezével vagy ásson, vagy támogassa a gátat, vagy segítsen lebontani, vagy akármi. álljon oda, és dolgozzon abban, amiben kompetens. És ezt tegye úgy, hogy én is lássam, hogy húzza az igát, én is értsem, hogy amit tesz az micsoda, én is értékeljem az ő munkáját, és ő is becsülje meg az enyémet. És ha feltörik a tenyerem, akkor legyen lehetőségem pihenni, és begyógyítani, amíg elég kérges nem lesz, ahhoz, hogy bírja az ásónyelet.

Azt várom az Agytól, hogy mondja meg és cselekedje meg a saját dolgát, mutassa meg, nekem hol a helyem a rendszerben, irányítsa a munkát megfelelően, és lássam azt a nap végén, hogy ő ugyanúgy leizzadt, mint én, és alig várja, hogy hazatérhessen az otthonába, és nekem legyen otthonom, ahova én is hazatérhetek, és ahol várnak engem, és ahol azt mondhatom: volt értelme. Ezt várom az Agytól. Mert én csak a Kéz vagyok, aki elvégzi a munkát...
A kormány szociális ígéretei

A választási zászlók feliratai mindig remény-keltőek. Manipulatív és spekulatív sikert hozó PR fogása a populista pártnak. Ehhez még tegyük hozzá a szemérmetlen hazudozást, a megtévesztő ígérgetést. Nekem ezzel kettős bajom van:

1. Az a bizonyos tükör, mitől lehet ennyire homályos? Az arc, egyszer sem képes felvenni a harcot a lelkiismerettel?

2. Hányszor hagyjuk, hogy ezt eljátsszák velünk? Mi soha sem tanulunk a tapasztalatainkból?

Olvasom a meghökkent és megkeseredett emberek véleményét. A tétlenség a hitetlenségből fakad. .....mert, mi kisemberek, még ma sem akarjuk elhinni, hogy mocskosul átvágtak bennünket.
Keserűség és csalódás. Ez az érzet, a legpozitívabb embert is apátiába löki, vagy, ha csak félig, akkor is csorbul a motivációja.
A kormány ígérete egy új világot hozott el és államosította a szegények egyre táguló szociálisan deprivált világát. Jah, hogy majd ezután kerülnek sorra az ígéret-beváltások? Jah, hogy most alapozzák a szociális biztonság és jólét garanciáját? Valamelyik kormányszócső, ha eléri a kitűzött, tervezett kormányzati iránycélt a megfagyó és éhen haló hajléktalanok száma, majd, biztosan kommunikálja!

Van -e jogunk a tétlen várakozásra? Vagy 2014 -ig ölbe tett kézzel nézzük végig ezt az esztelen vágtát?
Sajnos, Bajnainak abban igaza van, hogy nagy várakozások előzték meg Orbán és a Fidesz hatalomra kerülését, s e várakozásoknak szinte semmiben sem feleltek meg az elmúlt másfél évben. Sok mindenben felszínes látszatpolitizálást folytattak/folytatnak, számos területen pedig óriási károkat okoztak/okoznak. A közigazgatásban a kormányhivatali rendszer létrehozása ésszerűbbnek tűnik a korábbi, szinte áttekinthetetlen hivatali struktúránál, az egészségügy, s főleg a közoktatás államosítása azonban nemcsak visszalépés, hanem rendkívül kártékony is. Nehezen tudom elképzelni ennek belátható időn belüli vissza-alakítását, s ez várakozásaim szerint a magyar közoktatás csődjét jelenti viszonylag rövid határidővel. Minden szervezetelmélettel foglalkozó kurzus első óráiban tanítják a szubszidiaritás elvét, amely azt mondja ki, hogy a döntéseket a polgárokhoz, illetve a probléma keletkezéséhez a lehető legközelebb, a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni. Mondja meg valaki, könyörgöm, hogy egy középiskola igazgatóját miért a miniszternek kell kinevezni? Illetve, számomra nyilvánvaló, hogy az egész (újra)államosítási gondolat mögött lévő egységesítési és spórolási szándék kudarcra van ítélve. Előző azért, mert SOHA nem lesznek egyenlő, még hasonló feltételek sem Mocsolád-alsón és egy fővárosi elit iskolában, s ennek számos, a kormányzat által abszolute befolyásolhatatlan okai IS vannak. Az utóbbi pedig azért, mert mind az egészségügyből, mind a közoktatásból már minden forrást kivontak az elmúlt x évben. Lehet persze a béka hátsója alá menni, de attól előrelépés, színvonal nem várható, csak vegetálás.
Igaz, számomra egyre inkább úgy tűnik, hogy jelen kormányzat uralma alatt nemcsak az intézményrendszer, hanem az egész társadalom vegetálásra van kényszerítve.
@66lion:

Pedig magyarok vagyunk! Mi, itt valamennyien. Kegyetlen játékot űznek velünk. Éppen a Te kommented az alátámasztója, hogy elszigetelten egymástól, ismeretlenül, ugyanazok a gondolatok foglalkoztatnak bennünket. Ezt az elszigeteltséget kell oldanunk. Az utcán ott a provokáció veszélye! Másképpen kell összefognunk. Nem tudom a módját még én sem. Hidd el, ez nem gyengeség, nem is "kicsiség"...és igenis számítasz! Éppen a tiszta gondolkodás-módoddal, lényeglátásoddal! Egy biztos: a populista eszméket le kell söpörnünk! A hazugságokon alapuló, újabb népbutító téziseket is! Rossz a karmesterünk, disszonáns a zenemű!
Az is biztos, hogy a passzivitást, az elkeseredést meg kell fordítanunk: tettekké, lelkesedéssé. Tisztítanunk kell a megtévesztett gondolatokat a fejekben! Lázítás, ítélkezés nélkül. A nagy dolgok nem tűrik az anarchiát! ..Ja, hogy fáj amikor az országhatáron kívüli vélemények általánosítanak? Ez részben diplomácia kérdése, részben figyelmeztető intelem: meddig tűrjük még? Nem válhatunk Európa közepén egy mazochista nemzetté!
@sztd:
Amit írtam, az egyszerre következtetés + végkövetkeztetés és egyben tény is, mert cáfolhatatlan, amit most te is igazoltál.
A mondat előtt fel is soroltam rendre az érveimet, ott vannak most is, el lehet olvasni.
Az, hogy meg se próbáltál cáfolni, hogy a kontextust levegőnek nézted, az maga az elismerése annak, hogy nem tudsz cáfolni.
@myofibrillum: Én azt gondolom, Orbán egyedül van, Kína nem adott kölcsön, Oroszország úgyszintén. Ezért is félelmetes, amit csinál Orbán, mindenki ellen, az európai unió ellen is hadakozik.Nem is értem, normális gondolkodással hogyan lehet ezt kigondolni?De talán nem is normális?????
Visszatérvén a vitaindítóhoz, tegyük mérlegre ezen kijelentést:

"A harmadik tartalék, az alacsony képzettségű inaktívak foglalkoztatásában rejlő esély volt, amely idestova húsz éve a magyar gazdaság egyik legnagyobb strukturális problémája. Az ő bevonásuk a gazdaságba csak a foglalkoztatásukat terhelő bérköltség-elemek érdemi csökkentése mellett képzelhető el. A már aktív, jobban keresőket preferáló – cserében a közepes és alacsony jövedelműeket jelentősen sújtó – egykulcsos adó, valamint a költségvetési lyukak kompenzálása érdekében emelkedő járulékok, illetve a növekvő jövedelemadó-terheket ellensúlyozni hivatott, irracionális mértékű minimálbéremelés azt eredményezték az alacsony képzettségűek körében, hogy 2012-ben számukra nem a munkába állás, hanem a tömeges elbocsátás közeli jövőképe bontakozik ki, egyre élesebben."

Az alacsony képzettségű inaktívak számának növekedése miatt a húsz év kormányzásában részt vevő összes kormányt kritika illeti.

A jelenség a szemük, orruk előtt ment végbe, azonban semmit sem tettek az ellen, hogy sokan, megélhetési forrásként nem a tanulást választották.

Ezen felül az uniós jogszabályok maradéktalan átvételével és a bürokrácia féktelen terjengésével megszűntek azok a munkahelyek, ahol a képzetlen munkaerőt tömegesen alkalmazni lehetne.

Én nem tudom hogy a képzetleneket akár munkaköltség-csökkentéssel is alkalmazni tudják-e valahol, ilyen tematikájú tanulmányokat én nem ismerek, ami természetesen nem azt jelenti hogy akkor ilyenek nem is állnak rendelkezésre.
A munka erő drágulása szerintem csak egy ok amiatt az alacsony vagy semmilyen végzettségűek nincsenek a munka világában képviselve.

Én a bürokratikus túlszabályozottságra is gyanakszom, Magyarországon a munka világa remek vadászterület a bürokrácia számára, ahol dolgoznak, hamarosan megjelenik egy csapat ellenőrző hatóság, hogy a szabályokat és illetékességi területeket ellenőrizze, és hiányosság esetén természetesen büntesse.

A bürokrata természetesen pénzbe kerül.
Tehát az állam érdekelt a pénzbeszedésben.
Erről már készült tanulmány, például a kutya-adó került terítékre, amelyben kiderült hogy a kutyaadó abban a formában többe kerül mint a nyilvántartás és beszedés együttvéve, ezért lemondtak róla.
Sok más ilyen adóról le kellene mondani, amelyek csak a bürokraták számát növelik.
Nálunk még a Mari néni kertjének felásásáért is közjegyet kell venni, aki alkalmazottat foglalkoztat annak ezt meg kell cselekednie, de nem csak ez az egy szabály vonatkozik a foglalkoztatással.

Európa más országaiban, pl Nagy Britanniában nem foglalkoznak ilyen mélységben ilyesmivel mert az állam nem avatkozik bele minden szinten a lakosság életébe.
Hasonlót lehet látni az Egyesült Államok esetében is, nem ragaszkodnak a végzettséghez, a pecsétes papírhoz, csak lássa el a feladatát.
Egy példa:
Egy ideje vetítik a Gold Rush c sorozatot a Discovery adón, ahol egy 16 éves fiatal srác dózert, markolót, trélert, dömpert, teherautót vezet, nehézgépet kezel, láncfűrésszel fát vág, nálunk ezekhez a munkákhoz egyenként jogosítvány, végzettséget igazoló különféle papír, igazolvány, engedély, jogosultság,orvosi vizsgálat, hatósági engedély mifene volna szükséges, egymást érnék a különböző hatóságok, akik hol az emelőgép kezelési -karbantartási napló, hol a vízjogi bányászati engedélyek, hol az üzemanyag tárolásának szabályai, stb miatt függesztenék fel a munkát.

Nálunk felújítottak egy erdei utat, leaszfaltozták, hidakat erősítettek meg, de az átadás fél évig csúszott, mert az út szélén levő két arasznyi széles vályút amely a csapadékvizet tereli, a vízjogi engedélyezési procedúra miatt nem tudták befejezni.

Aztán csodálkozunk hogy nem jutunk egyről kettőre.

A hivatal feleslegességével egyenes arányban növekszik hivatali gőgje, és igyekszik újabb és újabb rendeletekkel kikerülhetetlenné tenni magát.
(Moldova, szabad átköltésben)

Ezzel nem azt mondom hogy mindenki csináljon mi jól esik, nem.

Valaki, aki az ország sorság a vállára kívánja venni, felülről, alapvető strukturális-működési szempontok alapján kezdjen hozzá az átfogó szemléletbeli átalakításokhoz, anélkül itt nem lesz, nem lehet változás.
Elméleti kérdés jelenleg a pártalapítás, vagy nem alapítás. Gyakorlati, napi gondok ellehetetlenítik a hétköznapokat. Az embereket a húsba vágó hitelek, a munkahelyek, a napi gondok érdeklik. Amíg a krt tele van autókkal, addig nem kell izgalomba jönni. Majd ha az Oktogonra kis kézikocsival a kilakoltatott családok kihúzzák a kis motyóikat, az Andrássy úton toljak a benzinkúthoz a kocsit, akkor szóljatok. Addig semmi baj.
Akkor viszont lényegtelen lesz, hogy alakul, vagy nem alakul új
párt.
Ezt is meg lehet várni, de van más módszer is.
@bulgakovmihaly: Tetszett Bajnai cikke , mert egyszerüen vázolja a reális helyzetet.Meg kellet szólalnia ezeken az oldalakon, ha már ö a társaság alapítója. A problém aktuálisan nem az, hogy ki és kit választ, kire szavaz majd 2014- ben, hanem az , hogy addig az ország telhesen tönkremegy, elizolálódik Európától, hiteltelen lesz, ( bár ez nyilván Csurkának, Orbánnak és Co. mindegy, a lényeg, hogy "magyarokként "(?)halunk éhen, vagy maradunk magunkra a felbosszantott szomszédok közt.)Vagyis hiába lesz a Fidesznél bérmelés, ha 10000 forint majd csak 1 Dollárt ér, mihez kezd a "magyar " vele?
@myofibrillum:

Ez stimmel, de az előző kormány idején elmondták, közre adták azt hogy miért és hogyan akarnak jobb egészségügyet csinálni, de az ellenzéki demagógia olyan szinten amortizálta le ezen akaratot, hogy még az új egészségügyi diagnosztikai központ alapkő-letételére érkező miniszterelnököt is kifütyülték, lehazaárulózták, leköpték.

Persze itt fel lehet sorolni hogy mi volt az ok, mi volt a a rossz amit fel tudtak használni a dolog ellen, de a legnagyobb baj az, hogy mindezek megértéséhez intelligencia kell, az pedig a politika eszköztárából hiányzik. A politika az érzelmekre hat.
@G.Freeman: Beszélni kéne, arról, hogy mi a demokrácia.
(Ha valaki azt gondolná, hogy ez közhely, akkor, menjen ki a körútra és kérdezzen meg erről néhány embert). Az elmúlt száz évben senki nem vette a fáradságot arra, hogy ezt elmagyarázza a magyar népnek. A „szocializmus”-ban rengeteget emlegették a demokráciát ma mégsem tudja a nép, hogy mi is az. Ezért nem megy szavazni. Ha azt akarjuk, hogy elmenjen, erről kéne meggyőzni, ezt kéne elmagyarázni.
Elevenítsünk fel egy közhelyet (nem tudom ki mondta és mikor):
A demokrácia a vitatkozás szabadsága.
Ebben a kijelentésben megint van egy szó, amit meg kell magyarázni: vitatkozás.
Mi a vitatkozás?
A vita szerintem maga az élet. ( Bár a nyelvész barátaim ezt nem hagyták jóvá. ) A dolog lényege: a vita azért folyik, hogy a vitatkozó felek rá mutassanak egymás véleményének hibáira. Logikusan gondolkodó emberek számára a nyilvánvaló ostobaság ostobasága nyilvánvaló. Ezért az ilyen embereket a vita során meg lehet győzni. A vita eredménye kompromisszum.
Itt megint el kell magyarázni: mi a kompromisszum?
A kompromisszum az amiben a vitatkozók egyetértenek. Egyezség, megegyezés. (ha azt akarjuk, hogy a nép is értse, akkor, magyar szavakkal kell az idegen szavakat helyettesíteni.)
A demokrácia előnye a diktatúrával szemben az, hogy a diktatúrában vannak vesztesek és győztesek, a demokráciában (mivel alapja a kompromisszum, ami mindkét félnek jó) csak nyertesek vannak.
(Tehát diktatúra az a rendszer, amely harcot hirdet és győzni akar! Lásd:proletárdiktatúra és a Fidesz törekvései).
Fontos, hogy a demokratikus vita során nyilvánvalóvá válnak és kiesnek az extrém vélemények és a nyilvánvaló hibák. A végeredmény sem lesz hibátlan, de legalább nem lesz nyilvánvalóan ostoba és hibás.
Ha valaki figyelemmel kíséri a parlament üléseit láthatja, hallhatja, hogy ott nem vita folyik. Mert mi nem a vita? A veszekedés, az átkozódás, a kivonulás, a mellébeszélés, az egymásra nem figyelés az nem vita.
A megelőző választások során az ellenfelek kiálltak és nyílt színen vitáztak. Most ez nem történt meg.
Ezért fontos a sajtószabadság. Hogy legyen vita! Ha már a parlamentben nincs.
Néhány szó a függetlenségről.
Magyarország jelenlegi függetlenségét az európai és amerikai demokratikus közösségnek köszönheti. A demokratikus államok megnyerték a hidegháborút. Ennek következménye, hogy Magyarországon többpártrendszer jött létre és a szovjet csapatok kivonultak. A független Magyarország most fölvette a harcot a számára függetlenséget biztosító világgal. Lehet, hogy ennek az lesz a vége, hogy Magyarország elveszti azt, amit az előbb említett közösség számára megszerzett és majd beléphet a kínai, vagy orosz, vagy arab birodalomba?
Úgy gondolom, hogy a szónokoknak erről is kéne beszélni!
@G.Freeman: Nem a vita kedvéért, de kezdetben egy hordó nyersolaj volt 15 - 20 dollár.
Most egy hordó ugyanilyen nyersolaj 620 dollár.
Azt állítod, hogy nem az olaj drága?
Dehogynem!
Már alapból 310-szeres a drágulás, mert én tudok számolni.
Ha viszont neked az bántja a szemed, hogy az egyes országok ráraknak tételeket még erre az árra, akkor legyen igazad!
Most jobb?
@Vértes László:

Álláspontom szerint a Fidesz-kormány éppen most mutatja meg. "

Vértes Úr!

Most viccel, vagy komolyan gondolja? Igaz itt Európa közepén, olyan lehet ez - a kormány által megmutatott rendszerváltás - mint a különútas" gazdaságpolitika.?
Némelyeket felemelő, másokat a szegénységbe taszító? ugye,ugye??
:)
@myofibrillum:
Írtam én egy eléggé részletes értekezést arról, hogyan lehet a jelen helyzetből kilábalni, pontosabban az első fontos lépéseket hogyan kell megtenni. Nem elméleti fejtegetés, vagy okoskodás! Ha ezt az értekezést megkeresed itt a blogon, válaszokat kapsz a feltett kérdéseidre. Nem szeretném ismételgetni magamat, nyomulásnak hatna.
Én nem vagyok politikus, csak egy gyakorlati ember, aki kutatásai közben rátalált több lényeges dologra. Ezeket összerakva kialakult egy gazdasági terv Európa vonatkozásában, tételesen, számokkal alátámasztva, benne mi Magyarok is, természetesen. Ennek a gazdasági tervnek a megvalósítása egy megoldása a jelen helyzetnek. A magyarság ügye nem rendezhető külön Európától, ez világos.
Azért szerepeltetem az anyagot itt, mert ennek a tervnek a kivitelezéséhez politikai akarat, törekvés szükséges, európai méretekben. Jómagam csak mellékszereplő vagyok, leszek.
Szóval az a válaszom neked, hogy légy kedves elolvasni azt a bizonyos gazdasági tervet és megkapod mindazt, amit vársz egy Agytól, bár én nem használnám önmagamra ezt a jelzőt.
Nekem az a bajom ezekkel a megmondós oldalakkal, hogy nem érünk vele semmit sőt, mintha szétforgácsolódna vele a társadalom. Mindenki mondja a magáét, de senki nem érti a másikat. Nem az egység felé visz ez a blogozás, de a facebook oldalak sem.
@436873: Valószínűleg a válaszomat kimoderálják majd, de megpróbálok felelni az értetlenségedre: ha a jelenlegi miniszterelnököt vesszük, akkor a viselkedéses jegyei arra _is_ utalhatnak, hogy egy nárcisztikus személyiségzavarral küszködő, több komplexus által _tudattalanul_ megzavart egyénről van szó, akinek valószínűleg vannak üldözéses félelmektől beszűkült fázisai is, amelyek miatt nem hallgat senkire, látványosan rátámad azokra is, akikre nem kellene, próbálja a területeit leszigetelni, és teljes kontroll alá vonni, a védelmi vonalait pedig sziklaszilárdan bebástyázni, az indulati kitöréseit a tárgyalások során látványos sértődéssel, kivonulással és agresszióval éli ki. A döntései hektikusak, racionális érveket olykor nékülözőek, amely még egy felületes ismeretekkel rendelkező szakember szemében is személyiség és viselkedési zavarok tünetegyütteseit mutatja.

De hasonló, csak más diagnosztikai kategóriába eső tüneteket produkált már más miniszterelnökünk is.

Természetesen ezek a jegyek és megfigyelhetőségük nem jelentik azt, hogy valaki patológiás eset, ahhoz mélyebb vizsgálatok, és több tünet egyszerre történő megjelenése szükséges hozzá! Csak az érdekesség kedvéért írtam le, hogy vannak jelei ennek az eshetőségnek is.

Persze, mindezt leírni, kimondani nincs sem szakmai jogom, sem erkölcsi felruházottságom. Ergo ne vegye senki készpénznek, pusztán egy felületes megfigyelés alapján történő elnagyolt és túl hamar levont abszolút szubjektív és hivatalos tényeket nélkülöző következtetésnek.
@sorsfordító:
Tehát összegezve:
A/.
Sokan látnak tisztán ebben az országban. Elvetik a szemellenzős, agymosós, pártállásos politikát, nem csupán azt látják, hogy „rossz irányba mennek a dolgok”, hanem azt is – ha nem is mértani pontossággal -, hogy mi lenne a jó irány.

Következtetés:
1. Igenis létezik egy „gondolkozós” réteg, szerintem nem is olyan kevés ember, mint ahogy sejtik, ők viszont nem olyan nagy hangúak. Ezért nem is figyelt rájuk eddig senki. Pedig ők figyelnek, de habitusukból adódóan nem kerülnek a figyelem középpontjába. Nem ordítoznak, nem verekednek, nem mocskolódnak, csak elkeserednek. Tehetetlenek. Hogy miért? Mert ők nem érdekelnek senki. Mert választáskor rájuk nem lenne alkalmazható a tömegpszichológiára jellemző hármas: befolyásolható, könyenhívő és kritikanélküli.
De, ha megszólítaná őket valaki vagy valakik! Nem tolonganának az utcán, viszont elmennének szavazni. Sok-sok értelmes, okos, gondolkodó magyar ember. Így talán kiderülhetne, hogy hány harmad vagy negyed vagy akárhányad az a 2/3. Nem csak a fentebb valaki által említett „ostoba” magyarok léteznek. De nem ám!
Én pl. abszolút nem tartom ostobának magam.

2. Ami igaz.
Valóban, a választók jó része nem képes a dolgok mögé látni, sokak pusztán csak a számukra szimpatikusabb szlogen, vagy szimpatikusabb fejszerkezet alapján teszik le voksukat valami vagy valaki mellé.
Ők lennének a tömegek? Nekik akarna megfelelni mindenki, aki az ország élére vágyik? A válasz sajnos igen. Legalábbis nekem úgy tűnt, hogy eddig csak erre koncentráltak. Pedig a fent leírtak alapján ott van azért a gondolkozó réteg is. Aki nem talált magának szavazható tervet és embert. Hányan is nem mentek el szavazni legutóbb? Hány fő is pontosan az a sokat hangoztatott 2/3? Mert hogy nem Magyarország 2/3-a az biztos. Azt pedig azért elég nehéz lenne elkívánni – még a gondolkozó emberektől is – hogy politikusként szavazzanak valakire, csak úgy, csak azért, hogy a több rossz közül az egyiknek ne legyen meg a 2/3-a.

B/.
Az időkérdés.
Ami most teljesen biztos, hogy jelen helyzetben nincs időnk várni.
Nincs időnk várni nemhogy 2014-ig, de szinte holnapig sem !
A jelenlegi helyzetünk ezt nem teszi ezt lehetővé. Olyan szinte visszafordíthatatlan gazdasági és politikai események következhetnek be, amelyekbe belegondolván kiráz a hideg. (Nem részletezem, ennek kifejtése nem férne ide és sokakat untatna is. Akit meg nem, az úgyis tudja.)

C/.
Hogyan???
Na itt megáll a tudomány. Tudjuk, hogy mi a rossz, tudjuk, hogy merre, de nem tudjuk hogyan. Nekem lenne egy könnyen kivitelezhető gyors receptem, de ehhez a jelenlegi „hatalom” nem lenne partner. Pontosan a hatalom miatt. Valaki/valakik nagy államférfi(ak) szeretne/szeretnének lenni – tudom -, a történelem könyvekben hősként szereplő bejegyzések, de az ehhez szükséges önfeláldozásra már nem képes(ek). És soha nem is lesznek képesek. Viszont pont ezért soha nem lesznek nagy „államfériak” sem.

Persze a „Hogyan?”-ra még mindig nincs válaszunk...
Talán, ha megszólítanának bennünket is...
Remélem olvassa az, akit illet. Remélem.
@436873: Kiegészítés: a tudattalan komplexusoktól való befolyásoltság mindenkire igaz, rám is, csak a mértéke nem mindegy, ill. ennek a ténynek a tudatos figyelembevételével egyfajta önkontroll és önkritika folyamatos gyakorlása. Ez az egyik kritériuma annak, hogy valaki egészséges, vagy már diagnosztizálhatóan valamilyen zavarral küzd.
@flugi_: Alapvetően egyetértünk, úgyhogy csak két apróságra térnék ki.

Az adószabályokon lehet alkotmányosságot számonkérni, de az eddigi gyakorlat azt eredményezte, hogy nem lehetett tudni, hogy mit fog az alkotmánybíróság alkotmányosnak tekinteni.
Eleve nem voltak leírva alkotmányos szabályok, így az alkotmánybíróság gyakorlatilag elképzelt és levezetett ilyeneket, de azt is következetlenül, hozzáértés és a hozzáértők megkérdezése nélkül tette. Az eredmény jogbizonytalanság lett adóügyi kérdésekben.
Ha pl. egy költségvetési tanács, monetáris tanács vagy ilyesmi szervezet felügyelné az alkotmányosságát ezeknek a területeknek, nem lett volna belőle ekkora baj.

Azzal sem értek egyet, hogy az MNB az ország érdekében cselekedett volna egészen a közelmúltig. Ez viszont csak érzés, nincs időm és szakértelmem tényekkel alátámasztani. Pl. milyen az a monetáris politika, ami 37 Mrd € tartalék mellett nettó exportáló országban így hagyja elszállni a Ft/€ árfolyamot? Szerintem eléggé inkompetens.

@sárkányfő:
Nem, amit írtál, azok kiragadott, és ténylegesen mostanáig megalapozatlan állítások, amelyekből látszik, hogy az axiómádhoz kerestél tényeket.
- Schmitt plágiumügye egyetemi kérdés, és ott az úgy tények ismeretében is kérés nélkül álltak ki mellette eddig. az ítélet részünkről is korai, de a demokráciához semmi köze (a német államfőnek ingatlanbotránya van).
- A választási rendszerben a megyehatárok tartása miatt kb. 3-4 megyében lehet érdemben variálni a választókerületekkel. Ez matematikailag is kizár 5%-nál nagyobb torzítást (saját becslés). Az pedig korábban is benne volt.
- Handó személyiségéről akkor se lenne elég az, hogy Szájer felesége, ha ismernénk személyesen Szájert. Én egyik említett embert sem ismerem személyesen.
- Az AB esetében kellene ítéletek sokaságával példálózni, ami átment, pedig alkotmányellenes volt (és ismered a pontokat, amik alapján annak kellene lennie). A többi esetben is hasonló, és az eltelt időhöz mérten nagy mennyiségű példa kellene.
- A Klubrádió esetében pedig a Sláger és a Danubius esete jut eszembe. Ott minden megy tovább, csak más a tulaj, és többet fizet az államkasszába. Egy kereskedelmi rádió pedig piacról él egy piacgazdaságban. Csak azért mert ellenzéki, nincsenek előjogaik. Egy évvel korábban a Katolikus Rádió tűnt el hónapokra a sugárzó adók közül. Ha a döntéssel nem értesz egyet, akkor a NMHH-val vitatkozz, mert én semmit nem tudok az ügyről azon kívül amit te és én együtt leírtunk.
www.nmhh.hu/?id=hir&cid=16446

Szóval fenntartom az állításomat, hogy az, állításod hogy "Magyarországon a demokrácia megszűnt", axióma, nem pedig következtetés.
Ezt a következtetést még Gyurcsány Ferenc sem vonta le (az elszólása alapján): index.hu/gazdasag/magyar/2012/01/15/gyurcsany_az_onkeny_rendszere_epul/

A további válaszodat is adott esetben elolvasom, és az, hogy nem válaszolok, nem fogja azt jelenteni, hogy nem is tudok válaszolni. - Üdv.
Tisztelt Bajnai Úr!

Olvastam a tanulmányát, láttam az ATV-n a megnyilatkozását, olvasom egy új párt alakítására készül.

Mondhatnám jó stratégia és taktika egy technokratától, akit a racionalitás, a jobbító szándék vezet, aki nem az érzelmekre akar hatni. Ezt tudva, látva én is úgy gondoltam mint sok más gondolkodó ebben a kis hazában: lám mégis lesz valaki, aki segít talpra állítani ezt a megroggyant országot.

Nemrég azonban történt valami, ami összezavart, megingatta az Ön személyébe vetett hitemet.
Történt ugyanis, hogy az egyik közösségi portálon megosztottam a Bartus Lásló - talán nem túlzó ezt írnom - ön mellett kampányoló írását, amire az alábbi komment érkezett:

"Kézcsókom és szép napot kívánok mindenkinek! A Bajnai urat én többször láttam amikor a választások előtt járta az országot, kampányolva az MSZP újra választásáért. Több esetben mentem a konvojuk után és szégyen volt látni, hogy amit az önkormányzatok és a szimpatizáns emberek oda adtak nekik ajándékba azt a falu határában ki dobálták a Bajnai úr és testőrei. Meg álltam és meg néztem a dolgokat amiket ki dobáltak és szégyeletem magam! Nemzeti szalaggal át kötött kenyér, sütemények és iskolák által készített ajándékok hevertek szanaszét! Több helyen a lakosok is oda jöttek és azt látni kellett volna és hallani amit mondtak! Sok szavazatot el vett az MSZP-től így a FIDESZ-t emelve a győzelemre! Én Bajnai urat egy jellemtelen embernek tartom azóta! Tisztelettel!"

Mivel hiteles embernek tartom a bejegyzés tevőt, ettől zavarodtam össze, mert önt is annak tudtam ezidáig.

Sikerült önmagam meggyőzni arról, mindez csupán egy vétek, vétett valami ellen, ami kijavítható.
Én örök idealista hiszem azt, hogy így lesz, mivel van más mód egy tehertől való megszabadulásra - mondjuk az odaajándékozás, ami ráadásul duplán öröm.
Kérem, segítsen helyreállítani az önbe vetett hitemet - és még számtalan hazánkfiáét is!
A sajtószabadság hiányából fakadó módszerek

Egyértelmű következménye a sajtószabadság hiányának, a média kormánypárti bekebelezésének-, a Bajnai Gordon körüli álhírek publikálása. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy ezeknek a híreknek mi a célja?
- A befolyásolás, mint módszer
A mai hatalom nyolc éve csiszolja ezt a módszert. Nyolc éve a populizmus határozza meg a befolyásolásukat. Ehhez a módszerükhöz válogatás nélkül vetik be az eszköztárukat. Ezekkel az eszközökkel, egy egész nemzeten keresztül gázolnak. (Vegyük észre a háttérben meghúzódó rendíthetetlen céljaikat/érdekeiket: a hatalom, a diktatórikus hatalom hosszú távú birtoklása)

-A megtévesztés, mint módszer
A hír, ha nincs is valóságalapja befolyásol. Ha a módszer ügyesen prezentált már kész is a népharag. (Ti:megtaláljuk a sorok között a hír negatív következményeit)
- Tudatosság, mint módszer
A lejárattatás érdekében álhírek közlése! Természetesen névtelenség jellemzi a hírforrást. (Megj: Ma az ilyen jellegű hírek többnyire gyanúsak, különösen ha a kormánypárti oldalról érkeznek.)
- A csúsztatás, mint módszer
A Fidesz szóvivői professzionista csúsztatók. Ez is része, sőt meghatározó része a módszernek. Igaz, hogy "pofa" kell hozzá (elnézést a minősítésért!), hogy a csúsztatásokat gátlástalanul prezentálja valaki, de ezek az arcok (arcátlanok!) időről -időre élnek a "módszer" befolyásoló lehetőségével.Ők hárman bravúros művelői a módszernek.
- a szégyenérzet hiánya
Ez, már nem tekintem módszernek! Ez már olyan szinten érvényesül, hogy kimeríti a súlyos személyiségzavar tényét. Ha, mint klinikai eset kezeletlen marad, úgy nagy a fertőzés-veszély......beolvadhat egy nemzet rosszul értelmezett értékrendjébe!
@66lion:

A helyzet, torokszorító. Megtennél dolgokat, csak a felelősséged szerint így értelmezed: nincs rá alkalom! Ez az elszigeteltség állapotának tudati terméke. Nem más, mint hatalmas vívmánya a regnáló kormánynak és a parlamentnek.
Az ellenzéki politikai pártok tehetetlenségére utalunk, közben mi sem tudjuk, hova, merre induljunk el....és hidd el, kell egy vezető, aki kijelöli az utat.
Csak addig lesz lépéselőnye a hatalomnak, amíg a higgadt, tudatos, világosan gondolkodó "réteg" meg nem indul. Az elszigetelődés egyszerre megszűnik, ha felvállal bennünket egy határozott, célorientált vezető. Értelek: nem arra várunk, hogy bárki megkérjen bennünket, szó sincs erről. Jól látod, hogy ez a réteg nem indul el csak úgy. Igen, ismerje fel, aki erre képes lesz, hogy van egy tiszta erő.....aki még sem a hitét, sem az erejét nem vesztette el....s nem mondott le a józan ítélőképességről sem. Nincs bennünk anarchista hajlam, nem felforgatni, hanem a mások által feldúlt létet akarjuk normalizálni.
Nem megoldás a gyűlölet, rossz tanácsadó a revans-politika. De! A hazugság kormányának árnyékában, tétlenségben még jogfosztottabbakká válunk.
@sztd: nem, semmi szükség további válaszokra, ugyanis befejeztem veled. Kitalálni azt pl. hogy Handó személyiségéről beszéltem (kit érdekel a személyisége?) vagy hogy ismerni kéne személyesen Szájert... ne viccelj te velem.
Nem vagyok hajlandó érvelni (minősítsd ahogy akarod, hajtogasd tovább az axiómát, nem érdekel, nevetséges), nem hiszem hogy lenne bármni, ami téged kibillenthetne a saját világodból. Ez már abszurd.
@flugi_: Simorral kapcsolatban elgondolkodtató, hogyan lehet 320 az eur árfolyma, miközben 37 milliárdos devizatartalék van. Arról volt szó, hogy az kell a forint védelmére. De hát mikor akarja megvédeni a forintot ha nem most, amikor spekulációnak van kitéve? Én nem érzem a hatalmas szándékot a forint védelme terén Simortól. Neki ahogy látom, nem fáj az árfolyam, nem baj, ha romlik a forint, hiszen az úgy is a kormány népszerűségét csökkenti.
@G.Freeman: több statisztika is egyértelműen alátámasztja, hogy a minimálbér emelésének általánosságban véve nincs érdemi negatív hatása a fogalkoztatásra. Tehát egyetértek abban, hogy nem a bérköltség az, ami visszatartó erő az alacsony képzettségűek foglalkoztatásában.
És az is biztos, hogy a szörnyű mérereket öltött bürokrácia egy jelentős tényező, ami ellehetetleníti a gazdaság működését.

Pár éve a céget ahol dolgozom, megbüntette a GVH, mert egy összehasonlító reklámban közzétett hat-hét terméktulajdonságot, amiért a versenytársa a GVH-hoz fordult. Az eljárásban bebizonyosodott, hogy minden, a reklámban megfogalmazott állítás tényszerűen igaz volt. Mégis elmarasztalás lett belőle azzal az indokkal, hogy bár ezek igazak, de nem a legfontosabb tulajdonságok. Mert hogy a legfontosabb tulajdonságok az ár és agarncia időtartama. Cégünk hiába igazolta, hogy a mi árunk kedvezőbb, garanciát pedig azonos időtartamban vállal,csak ez az összehasonlítás most nem erről szólt, mégis elmarasztalták.
Ez szerintem a bürokraták abszolút hatalma az értelem fölött.
@66lion: Sajnálom, hogy csalódást okozok, nem én vagyok az, akire vártál a válasszal.
A sors gonosz fintora számomra is, hogy én tudom hogyan, szinte gazdasági tervem van rá. Mégsem megyek vele semmire, mert nem vagyok kellően ismert. Ma ott tartunk, hogy okos sem lehetsz, meg szép sem, ha nem "olyan helyről, családból" származol, ha nem vagy elismert egyéniség, vagy szellemi nagyság, nincs címed, rangod, stb.
Szóval nincs válogatás, csak attól fogadják el a "hogyant", aki számukra elismert.
Így viszont marad minden a régiben, kicseréljük a képeket a falon és lapítunk.
@egymagyarember:

Többen vagyunk, akik sokszor a tehetetlenségünkben elkeseredünk. Azért nem osztom azt, hogy a származás, az ismertség ennyire meghatározó. Az ismertek közül nagyon kevés maradt, akire Te vagy 66lion felnézünk.
Van egy gát, amit valamiért nem vagyunk képesek átlépni. Nem tudom, hogy miért...Közben a hírek, események latolgató fogságában élünk. A kilátástalanságban nem hiszek. Egyetlen dolog létezik: az ésszerű tettek. Azt sem fogadom el, hogy még nem érett meg az idő...Elmegyünk a sok lehetőség mellett, ami nem forradalmi tett, ami nem az utca-politika.
Annyi minden rombol körülöttünk. Annyi ember roppan össze a kizsákmányoló terhek alatt. Megtévesztések, hazugságok...ezekkel nem tudunk mit kezdeni. Amikor felhalmozódik a tehetetlenség, feszültség....nem tudsz mit csinálni. Összefogás, de hogyan?
Békemenet a kormányért, Orbán Viktorért, Európáért

Valóban, megnyugtató békemenetet szervezett a kormányt támogató háttér-erő. A békesség szándékát elismerés illeti. Nagyon sokan voltak. A meghatározó érték, nem a részt vevők számossága, hanem a rend, a rendezettség, a nyugalom volt. A jelenlegi kormány melletti megmozdulás, szemben az ellenzéki időbeli tüntetéseikkel, szokatlan csendességével gondolatébresztő. Igen, lehet, ha nagy a tét, tömegszintű méltóságot gyakorolni.
(Éppen ez a visszafogottság, méltóság veti fel a gondolatokat: ha szervezőként, irányítóként felelősség-teljes elvárást, viselkedést közvetítünk a sokaságnak, akkor a támogatóink körében is az érvényesül. Ha lázító szándékkal buzdítom őket, kiszabadul a szellem a palackból, s kitör az indulat. A fellázított népharag futótűzként végzi el pusztítását. 2006-ra utalok! Minden vádaskodás mellőzésével, a szombati békemenet ezt (is) bebizonyította.)
Meglepett a rejtett Európa-ellenesség. Miért rejtett? Mert a békemenetet Európáért is meghirdették. "Nem leszünk gyarmat!" avagy a nagyon egyértelműen durva transzparens: Amerika, Brüsszel, Páris Libatolvajt fényez máris. Szó sincs itt a szervezők, meghirdetők intézkedésének elvárásáról. A következő kettősség jutott ezekben a célgondolatokban kifejezésre: ahogyan a kormányfő, a magyar nép képviseletében - ugyanezzel az ellentmondó kettősséggel, tudatos megtévesztéssel -, kommunikál Európa felé, ugyanúgy megjelentek a békemenet során az európai értékek kormányoldali értelmezései. Bizonyosságot kaphattunk újra arról, hogy egyértelműen más szándék érvényesül az új alkotmányban, a sarkalatos törvényekben, más szándék húzódik meg a bírói nyugdíjazások hátterében, mint ahogyan azt Európa felé a kormány megfogalmazásában közvetítjük.
Igen, sokat tanulhatnak a jelenleg ellenzékben létező demokratikus erők, a békemenet szervezettségéből. Többek között nem mást, mint a mozgósítás rendszerének professzionális kiépítését.
......és még egy rendkívül nagy jelentőséggel bíró tény: a békemenetet az egyre erősödő, sokszínű ellenzék tiszteletben tartotta. Ne feledjük a kölcsönös tisztelet felelősségét: ez, egy nemzet békességének, közrendjének, egyik, elengedhetetlen feltétele.
„Magyarország demokratikus, és az is marad. Mi a szabadságharcosok hazája vagyunk"

A populista szemlélet már csak ilyen. Majd a kormány megmondja, hogy demokratikus elvek alapján rendezkedett be Magyarországon hatalom. Demokratikus és kész! Nincs apelláta, a 2/3, ha kell majd megszavazza annyiszor, ahányszor csak kétség merül fel a demokratikus eszmékkel kapcsolatban.( a szabadság vonatkozásában a képlet a következő:
populista eszméket hirdetők:támogatják a kormányzati beavatkozást, de nem támogatják a szabadság kiterjesztését)
Kinn az utcán csak harcoljanak a szabadságért, a lehetőség adott, bár márciustól, már területileg meghatározott...Majd a kormány kijelöli a szabadságharc helyszínét is!
Az már teljesen lényegtelen, hogy a többség nem szeretne szabadságharcos lenni. Beleroskad a megélhetési gondokba. Vajon egy demokratikus, szabad országban miért van/lenne szüksége a kormánynak a szabadságharc ideológiájára?
Lejtmenet a két cikluson keresztül tartó mszp-szdsz kormányzás idején volt óriási mértékű és ott kezdődtek a bajok. Hatalmasra duzzasztották az államadósságot a folyamatos megszorító politika ellenére, bevezették a tandíjat, vizitdíjat, hatalmasra duzzadt az önkormányzatok adóssága, hatalmasra duzzadt a kórházak adóssága, sírba tette a szocialista kormányzás két cikluson keresztül az országot, szerencsére a vizitdíjat elsöpörtük. Folyamatosan jönnek a szocialista politikusok a cigányokkal mit tettek a két cikluson át tartó kormányzásuk alatt a cigányok integrációéért, 8 éven keresztül semmit nem tettek egyre jobban leszakadtak a cigányok és nem csak cigányok hanem Magyarország is erre volt válasz a mostani kétharmados többség. Egy szóval szocialisták iszonyatosan leszerepeltek.
@sorsfordító: Mint írtam, kész gazdasági tervem van, de ez kevés ahhoz, hogy szóba álljanak velem. Az romlott el, hogy hiába beszélnek demokráciáról, fenntartanak egy szakadékot a közönséges egyszerű ember és a kiválasztottak között. Ez a szakadék mélyül.
A kiválasztottak pártokba, szervezetekbe tömörülve küzdenek egymás ellen a hatalomért. A hatalom révén meggazdagszanak.
Mi itt a szakadék túloldalán csak arra vagyunk jók, hogy az ebben az egymás elleni küzdelemben a választások alkalmával valamelyik pártot hatalomra segítsük. Nem kellenek az okoskodásaink, az ötleteink, az üzleti terveink. Nem látok lehetőséget semmilyen összefogásra. A legegyszerűbb kimaradni az ő harcukból. Vívják meg nélkülünk.
Sajnálatos módon az események, mint Orbán EP. béli megnyilvánulása és a reakció gyorsan idejétmúlttá tette a cikket.
Marad a fegyveres felkelés Orbán ellen. A magyarországiaknak sürgős, akik máshol élnek, azoknak ráér.
@Hohó60: minimum cinikusnak érzem azt az érvelést, ami a forint-euró árfolyamot használja érvnek, és a fidesz politizálása mellett érvel. Egy ezerszer odaadóbb/tehetségesebb jegybankelnök sem lett volna képes ellensúlyozni Matolcsyt az adott jogkörökkel.
Az ismertség nagyon meghatározó, ha tényleg van mondanivalód. Velem mindenesetre folyamatosan megtörténik. Ez az a gát. Történelmi lehetőséget kínálok itt fentebb. Senkit nem érdekel. E mellet is elmegy mindenki.Miért? Azért, mert csak én írok róla. Kit érdekel, hogy én mit írok? Kit érdekel, hogy én ki vagyok? Kit érdekel, hogy hiteles-e amit írok? Senkit. Ebben van a mi történelmünk beágyazva. Isten áldjon!
A hatalom ÓPIUM! Sajnos ez mindenszintü vezetőre igaz!

A jövöban csak fedhetettlen,szavahihető ember kell az ország élére,véleményem szerint.
A célokat kellene meghatározni,nem csak általánosan beszélni róla.konkréten mit kell tenni annak aki vezetni akar?
A mostani és akésöbbi feladatok sorrendjét.....
Azt hiszem itt a vége.
Kész.
Egyszerűen ennyi.
Hiszen "az emberi elme univerzális".
Mindent befogad, mindent megeszik, lehet gyűrni, sokkolni, tépni, szaggatni... bármit - hiszen
"az emberi elme univerzális".
Van néhány bátor. Néhány iskolás. Értik??? Iskolás!!! Tizenévesek. Ők szólnak csak.
Az én lányom is az. Gimnazista. Idén érettségizik.
Már 16 évesen megbüntették. Pedig semmi rosszat nem tett. (Nem ez a kormány, az előző.) Kötelezővé tették neki a pontszámításhoz a +természettudományos tárgyat. Hogy mikor? Utólag. Amikor már túl volt rajta. Lehetőséget sem adtak. Ő bölcsésznek készül, hiszen a nyelvekből a legjobb. 14 évesen már középfokú nyelvvizsgája volt - különórák nélkül. Idén meglesz a felsőfok is, meg talán egy másik nyelvből a középfok. Bevallom, a természettudományos tárgyakhoz nem nagyon konyít. Mivel nincs hozzá érzéke, tehetsége, nem is nagyon érti, próbálta azt erősíteni, ami jól megy. Azért földrajzból lehetett volna ötös, ha tudja mennyire fontos. de csak az első 2 évben tanulták.
A fizikából, bioszból volt még 1 év hátra, csak a felén voltak túl, de ez a fentiek miatt kizárt volt. A fizikát, kémiát, bioszt érteni kell. Nem lehet csak egyszerűen megtanulni, mint a történelmet vagy az irodalmat a reálosoknak - érteni kell. Ő nem érti, így nem is megy olyan jól neki. Ez volt az első pofon. Az utólagos módosítás.
Aztán 11. osztályban jöttek az emelt szintre (továbbtanulásra) felkészítő faktok. "Azt válaszd, ami a felvételi tárgyad lesz." - mondták. Azt választotta.
Aztán eljött idén január. 3 és fél hónap múlva érettségi.
Jött egy újabb pofon. Komoly testi-lelki sértés.
Nem képzünk értelmiséget! Az értelmiség veszélyes. (Persze van keret, hogyne! Csak tudnám hogyan fogják kiválasztani ki jut be. Mert ennyi helyre bőven lesz jelentkező ugyanazon pontszámmal.) A lányom meg itt áll, csak bámul, nem is érti, hogy mi van, mit csinált rosszul, mi ez az egész és az egyébként is bizonytalan kis lelkével csak azt érzi, hogy valami nagyon rossz történik körülötte, vele. Igaz, neki nem lesz max. pontszáma, csak sok pontja. Nem polihisztor és nem zseni, csak egy okos, normális gyerek, aki egyetemre készül(t). Nem volt sosem célja bekerülni egy főiskolára minimum pontszámmal, csak azért, hogy legyen diplomája. Nem. Egy jó egyetemet célzott meg, magas ponthatárral - dolgozott is érte. És most sodródik tehetetlenül. És még le is kellene érettségizni. És nem csak a pénzről van szó.
Most jövök én. Én most mit tegyek???! Nézzem, "hogy úszik el a dinnyehéj"? Azt hiszem ölni tudnék tehetetlen dühömben. (Szófordulat, mielőtt még...) És mi dühített fel ennyire és éppen most?
Azt mondja ez a buta "keresztény", hogy ha nem veszik fel, az nem baj, akkor nem tanul tovább most. Otthon marad és rászán egy évet, hogy megtanulja a fizikát, kémiát biológiát emelt szinten (jövőre ugyanis kötelező lesz a felvételi tárgyból mindenhol az emelt szintű érettségi)és elmegy műszaki pályára, vagy biológusnak, vegyésznek...
Erre csak azt tudom mondani.. ez nem normális.
És azt mondja keresztény. Na de milyen?!
Nna. Ebből is elegem van egyébként. Az én nevemben senki ne nyilatkozzon az Unió előtt, hogy én mi vagyok, mert ha akarom pogány vagyok, ha akarom keresztény vagy akármi, de én döntöm el mi vagyok. Most éppen pogány. Iszonyatos nagy pogány. Nem hiszek senkiben és semmiben. Akkor, amikor mindössze egy maroknyi tizenéves mer nyíltan odaállni és megmondani világosan, hogy mi a gond és nem segít nekik senki, senki, senki! Amikor a lányom magyar tanára közli, hogy Orbán Viktor EU beszéde "csodálatos, egyszerűen felülmúlhatatlan" és hamarosan nyelvtani és irodalmi elemzésnek fogják alávetni közösen ezt a "minden tekintetben tökéletes beszédet" - természetesen objektív módon. Pont amilyen objektív módon érettségiztetné, ha szót emelnék ellene. Ez őrület!

Nézem a lányom, csak nézem. Gondolkozom és vele bámulok.
Pedig egyébként gondolkozásban jó vagyok.
De igazán. Állítólag a felső 2%-ban. De minek.
Elnézést.
Olyan kormányra lesz szükség,amely erősíti az állam szerepét!
Korlátozza a vadkapitalista szabadversenyt!
Az a helyzet, hogy rettentően tehetetlennek érzem magam. Ráadásul a hatalom részéről egyre nyíltabban felvállalt és kimondott hatalmi érdekeket szolgáló, elfogadhatatlanul szemtelenül és pökhendien arcomba vágott intézkedések egyre inkább elkeserítenek.
Talán ezért is sikerült az előző írásom olyanra, amilyen.
Azonban szeretném egy kicsit pontosítani előző gondolataimat.
Igen, ebben a konkrét ügyben személyesen érintett vagyok. Természetes, hogy így talán érzékenyebben reagál az ember egy igazságtalannak érzett, bizonytalanságba és kilátástalanságba taszító, "azt csinálok veled amit akarok és akkor amikor akarom" bánásmódra.
De.
Nem pusztán a bennünket konkrétan érintő továbbtanulásról szóltak a soraim. Mint akkor is írtam, nem csupán a pénzről van szó, nem csak arról, hogy fizetni kell. Azt mindenki tudta, hogy a jelenlegi helyzet megérett a módosításra, hogy alacsony színvonalon képezni tömegeket az állam (mindannyiunk) pénzén pazarlás. Még akkor is, ha a felsőfokú végzettségűek aránya Magyarországon elmarad az európai átlagtól. (Pedig milyen büszkék vagyunk a magyar „agyra”. Mindannyian, pártállástól függetlenül.)Viszont ez az új rendszer nem erről szól. Teljesen mást üzen és más a végeredmény.
Nem tudom hányan látnak a sorok mögé, nem tudom, hogy azok az emberek akik a fórumokon helyeslően nyilatkoznak, kellően körbejárták-e a szavakat, valóban értelmezték, értették-e őket, vagy csak a fecsegő felszínt figyelték félfüllel, majd fennhangon saját véleményként közreadták. Szerintem ez utóbbi történt.

Mert miről is van konkrétan szó?
Az oktatást érintő jelenlegi módosítás pontosan beleillik az egyéb, a hatalom szempontjából fontos stratégiai területek korlátozó intézkedéseinek sorába, sőt szerves része annak. A tejhatalom megtartásának, birtoklásának egyik eszköze az irányított oktatás. (a média, a jog, a gazdasági szereplők ellenőrzése és kézben tartása, stb. mellett) Persze nem a piaci viszonyokhoz igazodó, az emberek érdekeit szolgáló, hanem a hatalom megtartását hosszútávon is segítő irányított oktatás.
Jelenleg éppen ez történik.
Konkrétan a jelenlegi rendszerről (csak dióhéjban):
Mindenki a jogi és gazdasági képzésekről beszél. Igen ezek a legmegdöbbentőek. Viszont. Pl. a bölcsész képzés 1/3-ra zsugorodott és az oly sokszor hangsúlyozott műszaki képzés támogatott helyei is csökkentek! Egyszóval az egyetemi, főiskolai állami támogatott képzések ÖSSZESSÉGÉBEN olyan DRASZTIKUSAN csökkentek, ami többet árt, mint az előző rossz.
Gyakorlatilag megszűnt az értelmiség képzése és a műszaki területen sem lett rózsásabb a helyzet, hiszen egy ilyen kényszerítő intézkedéstől 3 hét múlva nem lesz fizikus, mérnök stb. az a gyerek akinek ez eddig eszébe sem jutott. Sőt, egy év múlva sem. Talán, ha felkeltenék az érdeklődésüket igazán jó tanárok és igazán jól meg is tanítanák őket rá. Talán. Persze a jó tanárokat is egyetemeken képzik…
Leszögezhetjük, hogy a jelenlegi helyzet NEM a GYEREKEK hibájából alakult így, mégis ők kapják a büntetést. Mit üzen ez nekik? Milyen felnőtteket akarnak?

Amiről nem beszél senki.
A "fizetős" képzések túlsúlyával nem csak az a gond, hogy a többség nem tudja megfizetni (hisz gondoljunk arra, hogy már a tanuláshoz szükséges járulékos költségek is mekkora terhet jelentenek egy családnak - 50/100 ezer/hó/gyerek. Az is probléma, hogy az állami támogatott helyek megszűntével hogyan rendeződnek át a pontok a fizetős képzéseken. Valószínűsíthető, hogy igen nehéz lesz bekerülni a fizetős képzésekre is.

Amire még nem gondolt senki.
A bizonytalan „nem lehet tudni mi fog történni, még az is lehet hogy…” viszonyok miatt, most valószínűleg mindenki beír mindent az eredeti elképzeléseinek megfelelően (csak nagyon kevesen tudnak változtatni ilyen hirtelen az eredeti céljukon) azzal a változtatással, hogy az állami támogatott helyekre való bekerülés esélytelensége következtében beírja az összes fizetős párját is. (Mi is így teszünk.) Az egyetemek meg fognak nyugodni, hogy lám nem csökken a jelentkezők száma. A kormány diadalmas nyilatkozatokat tesz, na ugye-ugye?
Viszont. Valójában a szülők kivárnak. (hiszen ők döntenek arról tudják-e finanszírozni vagy nem) Nem lehet megsaccolni sem a várható ponthatárokat, a fizetős változaton sem. Nem lehet számolgatni mint korábban, nem tudni, hogy az elkövetkező hónapokban történik-e valami változás stb. Szóval dönteni szeptemberben a beiratkozáskor fognak. Akkor fog kiderülni, hogy a valójában hány fizetős diákja is van a felsőoktatásnak. Meg merem kockáztatni, hogy kevesebb lesz, mint ami elég. Akkor mi lesz? Hogyan működnek tovább? A már rendszerben lévőkkel mi lesz? Gyors pótfelvételik az alacsonyabb pontszámú ámde fizetőképes rétegnek? És a sokat hangoztatott oktatás színvonala? Azzal mi lesz?

Végezetül a hatalom nyíltan felvállalt pökhendiségéről:
Tegnap a közszolgálati csatornán a következő hangzott el az Estében, azt hiszem az oktatási államtitkár helyettestől: (nem idézet)
Azért képeznek szinte csak az állami szférában tevékenykedő jogászokat és gazdasági szakembereket, mert az állam nem képez olyanokat, akik végzett közgazdászként olyan ismeretekhez jutnának, amelyekkel az üzleti szférában ki tudják kerülni az adójogszabályokat. A képzett jogászok és közgazdászok kamatoztassák az adóhatóságnál a tudásukat.

Elképesztő… És ennyire nyíltan ki meri mondani… Egyszerűen nem találok szavakat…

Azt hiszem túl szűkös keret nekem ez a fórum, túl sok helyet és időt veszek el belőle, de sajnos nincs más lehetőségem. Nem csak az oktatásról vannak gondolataim, ezernyi másról is tudnék írni, de mint mondottam, a keretek… Persze lehet, hogy ezek is hamvába holt szavak…
Elnézést mindenkitől akit zavartam.
Külföldröl bevallom másképp néz ki a dolog, mint ahogy ezeken a lapokon olvasom. Eddig mindig büszkén emlitettem, ha szóba került, hogy magyar vagyok..Orbán óta elbizonytalanodtam. Gyurcsány enyhén szólva is kótyagos volt, de nem ártott annyit az ország renoméjának, mint a rövid ar hónap alatt Orbán Viktor és klikkje. Ha valaki antidemokratiskus gunyába bújik, ne csoldálkozzon rajta, ha kívül marad Europán. Jó párost/triót/ mutatnak majd Lukasenkóval meg Putyinnal...Szégyen
Büntetlenül..
Nem, nem akarok senkinek büntetést, szankciókat. Tudjuk, mert most a bőrünkön érezzük, amikor folyamatosan, rajtunk csattan az ostor...mert az eltévelygett eszmeiség, a hozzá-nem-értés politikája, gazdaságpolitikája (az ezt, párthűséggel kiszolgáló kommunikációja), csapásként sújt le ránk. A kiosztott napi csúsztatások, ütések, szorítások kínját, a bizalmat megszavazók ugyanúgy érzik, kénytelen-kelletlen tűrik, mint, azok, akik előrelátók voltak.
A hozzá-nem-értést valamennyien megszenvedjük...de, lassan többségben lesznek azok, akik szinte megsemmisülnek, belepusztulnak. Igen, nagyon sokan vannak, akik szép csendben, a törvénykezési hajsza árnyékában elszegényedtek. Elfogyott az erő, hódít a kilátástalanság, emberek százezreit temeti maga alá a fizetésképtelenség.
Mindennel manipulálnak, a demográfiai tényekkel, az egykulcsos adóval, a másképpen gondolkodók lesöprésével.
Felfoghatatlan, hogy 2/3 szinten a hatalom megtartása érdekében, mire képesek az emberek. Büntetlenül tarol a hazugság, hamis félretájékoztatás.
Az éppen csak ki-nem-hirdetett felsőbbrendűség, az elszegényedettek százezreit csendre, hallgatásra kényszeríti..
..mert, akitől elvettek, mert akinek nincs...az félelemben él..
..mert, akinek nincs, nem voltak millió, az nem élhetett a végtörlesztés lehetőségével...
..mert, akinek amúgy sincs tartaléka, a most érettségiző gyermekét megfosztani kényszerül a kitörés, a továbbtanulás lehetőségétől...
..mert, akinek nincs jövedelme, az ma adósságra, sok esetben éhezésre kényszerül.
Nem maradt más számára, a megélhetés biztonságától megfosztott élete.
Büntetlenül, a szegények irányába megnyilvánuló közönnyel, a nemzeti érdek álruhájába öltöztetett harácsolással...ellehetetleníti a családok százezreit a hatalom!
Nézem, olvasom és hallgatom a különböző „oldalakról” érkező nyilatkozatokat. A közszolgálati csatornákat, a Hír TV-t, az ATV-t, az Interneten elérhető híreket… és ezzel azt hiszem ki is merült az összes lehetőség, ahol információhoz juthatok. Igyekszem objektíven szemlélni az összes hír tartalmát. A legjobban a kormányzattól érkező hírekre figyelek, hiszen ők határozzák meg ma az életünket. Tőlük függünk. Igen, nem ők függnek tőlünk, hanem mi tőlük. Érdekes ugye? Nagyon nehéz a mai környezetben objektíven figyelni. Demokráciában attól rettegni ugyan mi lesz a következő logikátlan autokrata lépése a „hatalomnak”, s ez hogyan hat a holnapi napomra… mert hat. Persze ez természetes, a baj az, hogy már félek tőle. Mert azt, hogy szorítják a nadrágszíjat elfogadom, hisz válság van, szorítani kell. De rosszul szorítják. Kapkodnak, rosszul látják a lyukakat és általában félrecsatolják. (Hogy szándékosan vagy nem… hagyjuk.)

Az erre-arra elfogult sosem látja a lényeget. Összességében szemléli elvakultan a neki tetsző vagy nem tetsző csoportot és annak tetteit. Náluk csak két osztályzat van: Imádok mindent ami vele kapcsolatos / vagy utálok mindent ami vele kapcsolatos. Nincs olyan, hogy: Én őket támogatom, de egy konkrét intézkedéssel nem értek egyet, vagy őket nem támogatom, de egy konkrét intézkedésüket helyesnek tartom. Ehhez kellene az elvakultság mentes objektivitás, bármelyik oldalról is legyen szó. (Bár valóban erősebben jellemzi ez a hozzáállás a jelenleg hatalmon lévő politika támogatóit. És most ne menjünk bele a tömegpszichózis ügyes alkalmazásába.) Ma valamelyest objektív lehet talán az a réteg, amelyik egyik „oldal”-hoz sem tartozik. Hogy ők mennyien vannak, az nagyon nehezen meghatározható. Nem azok akik egyik oldalhoz sem tartoznak, mert ők vannak ma szerintem számszerűen a legtöbben, hanem az objektívan és értőn szemlélők. Akik egy-egy nyilatkozat, bejelentés, gazdasági vagy politikai „húzás” esetén látják a pozitív vagy negatív ok-okozati összefüggéseket is.

Ugyanis a többség azért nem tartozik sehová, mert mindössze csak azt érzi, hogy: „rossz irányba mennek a dolgok”. Elvesznek a részletekben, a politikai nyilatkozatok útvesztőiben. Persze ebben nem ők a hibásak. Annak ellenére sem, hogy a fent említett értő szemléléshez nem kell gazdasági kérdésekben vagy politológiában jártasnak lenni, mindössze figyelni. Az emberek többsége azonban nem figyel ennyire, lekötik őket hétköznapi gondjaik (amiből van bőven mostanság) és nem fognak nyilatkozatokat elemezgetni.
Ezért kellene valaki, aki megteszi ezt helyettük. Hétköznapi nyelvre lefordítva eléjük tárja. Nem hangzatos jelszavakkal szédíti őket, beszél mellé és ad nulla bit információt, hanem konkrét, általuk is érthető lépéseket és célokat fogalmaz meg számukra. Nem ígérget, nem fröcsög, nem mutogat – egyszerűen dolgozik.
Mindenki tudja, hogy súlyos gondjaink vannak, mindenki tudja, hogy megszorítások kellenek. Egyszerűen eléjük kell tárni, az arcukba kell vágni őszintén, hogy pontosan most mi a helyzet - tárgyilagosan, mutogatások nélkül, mindenféle „ki a hibás” sallang nélkül, a PUSZTA TÉNYEKET. És meg kell nekik mondani, hogy ebből kijutni mi az egyetlen lehetőség (mert mára már csak egy van). Mindezt nem politikai szóvirágokkal, hangzatos eszmékkel és célokkal, hanem hétköznapi szavakkal.
Az a helyzet, hogy az önös politikai célokat és a hatalomvágyat most félre kell tenni – legalább pár évre - és erre (jelenlegi) magyar politikus nem alkalmas. Pedig e nélkül nem fog menni.

Most kinevetnek? Pedig nem nevetséges. Ne becsüljék alá az embereket. Ne mondják, hogy a politika nem ilyen, az emberek nem értenék meg. Ne felejtsék el, hogy az embereket a politikusok tanítják politizálni. Szerintem eddig nagyon rosszul ment nekik. Hihetetlenül rossz tanárok voltak. (Meg merem kockáztatni, hogy nem egyszer hangozhatott el egymás között valami ehhez hasonló: Az emberek ezt nem értenék, a tömegeknek nem ez kell, az emberek olyanok mint a birkák, csak ezt értik… stb.)

Pedig egyszer már szóltak hozzájuk másképp.
Bajnai Gordon beszélt így velük először. Higgadtan, érthetően. Ha jól emlékszem fehéren-feketén beszélt a problémákról, a várható megoldásokról és nem ringatta az embereket hangzatos tévhitekbe. Érdekes, de megértették. Az alatt az 1 év alatt mindenki, még a politikusok is sokkal visszafogottabbak voltak, nem nehéz kitalálni miért.
Persze nem Bajnai Gordon a jóisten. Nem is akart soha az lenni.
Gondolkoztak, dolgoztak, kidolgoztak és felajánlották szolgálataikat a MINDENKORI kormánynak. Amit persze sosem fog igénybe venni a „mindenkori kormány”, még csak elolvasni sem fogja, már csak politikai megfontolásból sem, még akkor sem, ha egyébként jónak tartaná. Így az sem fog kiderülni soha, hogy jó vagy rossz munkát végeztek.

Most már tudom, hogy Bajnai Gordon nem fog semminek az élére állni. Meg tudom érteni.
A baj csak az, hogy rajta kívül nem ismerek egyetlen embert sem, aki odaállhatna. Senkit.
Mi lesz most velünk? Én nem akarok máshová menni, én itt szeretnék élni, ez itt körülöttünk a mi közegünk, itt vagyunk itthon. Biztos vagyok benne, hogy aki elmegy az is itt élne szívesebben. Tudom milyen külföldön élni. Fontos, izgalmas, érdekes - de csak ha tudom, hogy a végén hazajövök. Idegen környezetben berendezkedni egy életre nagyon nehéz. Nagyon nagy lökés kell ahhoz, hogy az ember ezt válassza. Talán egy nyomós ok lehet: „Ha nekem most rossz is, a gyermekeimnek már jobb lesz az élete.” Tudják miért lesz nekik jobb? Mert nekik már nem ez lesz a hazájuk, ezért nem is lesz ami hiányozzon nekik. Viszont az új ország sem lesz még igazán az övék. Gyökeret ereszteni sok idő. Talán majd a 3. generációnak sikerül. Talán. Szóval nem olyan könnyű döntés elmenni. Senkinek.

Én, a magam részéről odaállnék és igénybe venném a „mindenkori kormánynak” felajánlott segítséget. Rajtam kívül van még jelentkező?
Na, most lehet nevetni.
Hogyan lehet a jelenlegi választási törvény ellenére újra demokratikus alkotmányt elfogadni anélkül, hogy a pártok arcukat vesztenék? Figyelemre méltó javaslat:
akoztarsasagmegmentese.blog.hu/
kicsit nehéz olvasmány, ezért kiemelem a lényeget: "1. Ez egy reális, az adott jogi keretek közt is lejátszható forgatókönyv alapgondolata. Nem általános óhajok halmaza, hanem azok megvalósításának egy lehetséges technikai módozata, sokkal konkrétabb az eddigi ötleteknél. 2. Jelenlegi formájában is nagyon is fontos szerepet szán a civileknek, ami nyilván tovább bővíthető, hiszen természetesen még sokkal részletesebben ki kell dolgozni. 3. Az, hogy pártokban gondolkodik, kellően indokolva van; a realitásokból indul ki. 4. Kulcsgondolatai: A parlament két funkciójának szétválasztása. A következő választáson csak alkotmányozó parlament választása, ideiglenes kormány felállítása. Ezek tagjai nem lehetnek pártpolitikusok(!), hanem civilek, szakértők, köztiszteletben álló személyek. Mandátumuk a legszélesebb nemzeti közérdeket tükröző alaptörvény és választási törvény elfogadására szól. Utána lemondanak/feloszlatják magukat! Ezután, már tisztességes törvényi keretek között, új választás történik, ekkor jön létre a „normális” parlament, majd a kormány. Vagyis olyan mechanizmussal történne a választási szabályozás és az alkotmányozás, amelyben a pártok -- mint a közéletben részt venni kívánó erők természetes becsatornázói -- részt vesznek, de kifejezetten abban érdekeltek, hogy tisztességes játékszabályok jöjjenek létre, mégpedig hosszú távra! Vagyis éppen így tudna a civil közösség, az úgynevezett „nép”, tényleges képviselethez jutni."
akoztarsasagmegmentese.blog.hu/2012/02/02/a_koztarsasag_megmentese
Mivel 2014-ig nem lehet várni, mindenekelőtt most azonnal kell egy szakértői kormány.
Bajnai Gordon vezetésével, az általa kiválasztott jelenlegi legjobb szakemberekkel. Lehetőleg semmilyen pártnak ne legyenek tagjai, viszont legyenek pártérdekektől mentes, gazdasághoz, magyar és EU joghoz kiválóan értők. Az ő irányításukkal működjön az ország legalább 2014-ig. Akkor jöhet az alkotmányozó parlament (ha lehetséges ilyen), ill. 2 év alatt végre felépítkezhetnek a régi vagy új pártok (én várnám az újat) és összeállíthatnának egy-egy komoly, végrehajtható, átgondolt programot, kizárólag konkrét elképzelések megnevezésével. Ha ez nem sikerül nekik 2014-ig, akkor addig irányítják gazdasági szakemberek az országot, amíg össze nem szedik magukat. Valószínűleg azonban 2 év alatt fel tud nőni egy olyan párt, aki felhasználva és okulva az elmúlt évek tapasztalataiból végre megérti, hogy mire (kikre) vár az a 40 százalék. Ennél tökéletesebb időzítés nem is lehetne. Ugyanis ennyi ember még sosem tudta ilyen határozottan, hogy mit nem akar, ezt világosan ki is fejezik, sőt már az is látszik, hogy mit akarnak. Szóval az irány adott. Az elmúlt 20 évben az emberek elmentek szavazgatni, de sosem volt határozott igényük arra vonatkozóan, hogy mit is akarnak attól, akire a szavazatukat teszik. Csak homályos, nagyon széles körvonalakkal rendelkeztek, vagy pusztán szimpatizmus és a "jobb élet reménye" alapján döntöttek. Nem is volt az igazi döntés.Az utóbbi néhány év alatt viszont megváltoztak az emberek. Konkrét elvárásaik vannak, komolyan foglalkoznak a politikával (még ha nem is mindenki ért mindig mindent)és tudatosan próbálnak majd választani. (Legalábbis sokkal többen mint ezelőtt.) Azt hiszem a nehéz idők megérlelték őket. Ez a sok rossz egyszerűen megtanította arra őket, amire a pártok eddig nem voltak képesek, hiszen ők maguk sem tudták mit kellene tenniük. A most bennük élő félelem, kétségbeesés, a nyilvánvaló rossz döntések sorozata felébresztette bennük a gondolkodás képességét. Persze nem mindenkiben és valószínűleg ugyanazon tényekből sem mindenki von le helyes következtetést, de nagyon sokan gondolkodnak már és egyre többen gondolkodnak jól. Remélem hamarosan nagyon sok érett szavazó lesz és dönt igazi felelősséggel.
Végezetül csak annyit még:
Isten ne adja, hogy még egyszer valaha is 2/3-os hatalom kerüljön bárki kezébe! A korlátlan hatalom (bárki kezében is van, még a legjobb szándékúéban is) megszédít és könnyen fegyverré változik. Hátha még egy "olyan" személyiség is párosul hozzá. Szóval a 2/3-ad nagy pszichológus.
(2010 tavaszán már ettől rettegtem... volt miért. Az idő engem igazolt.)
@Bounce13:
Bajnai úr!Csak minél hamarabb jöjjön el a z igazság pillanata, mert akkora kárt, amit okoz a fidesz, már nem is lehet majd kezelni!Ha az ember csak őket hallgatná, nem is lenne semmi baj!Úgy nyilatkoznak, mintha minden rendben lenne!Ha az atv-t nézem akkor derül ki, mi az igazság!Én Önt tartom a legalkalmasabbnak a miniszterelnöki pozíció betöltésére!!!!!!!!!!
Végigolvastam a hozzászólásokat. Talán még egyszer meg kellene tennem. Talán egy - egy gondolatot ki is kellene vennem a hozzászólásokból és ezekből egy nagyon tetszetős hozzászólást lehetne kreálni. Lehetne ilyet is, olyat is. Mert hogy még itt ebben a blogban is feltűnik néhány - mondjuk úgy - érdekes felvetés.A gyűlölettől megfertőzött gondolat keze, betette a lábát.Természetesen tudom, itt nem csak azoknak van lehetősége írni, akik elkötelezett hívei Bajnai Gordonnak. Így helyes. Mégis, csak azokkal tudok gondolataikban, megfogalmazásaikban azonosulni, akik minden igyekezetükkel megpróbálnak objektívek, tárgyilagosak, tényekre, számokra, eseményekre, pontosan alapozott " nem kiragadott és manipulatív céllal" idelopott mondatokat, kijelentéseket összehordani.Ezek a gondolatok juthatnak csak előre, adhatnak szellemi muníciót a többieknek.
A sok érdekes hozzászólás nem kíméli a gondolkodókat, óhatatlanul hatása alá kerülhetünk egy - egy szabatosan, magyar nyelven,minden bizonnyal " vájt fülü ", a lehető legjobb forrás közeli hozzászóló mondatainak. Nehéz így objektívnek lenni,különösen akkor, amikor a napi események, történések láttán és hallatán lehetetlen nem elfogultnak lenni. A napi eseményeket nem figyelni már annak is lehetetlen, aki fennen hirdeti, nem nézi, olvassa, hallgatja a politikai híreket.
Aki még aktív korú, családja, gyermekei vannak, ezt egyszerűen nem teheti meg. Aki mégis, az most a hammerjével autózik a Balaton jegén, vagy síjel Svájcban.
A hozzászólásokból igazolva látom - nem tévedhetetlen - politikai prognózisomat. Amíg nincs együttműködésre hajlandó és alkalmas ellenzék, addig olyan vezető sem lesz, akit előbbiek fenntartások nélkül elfogadnak politikailag, emberileg alkalmas, hiteles vezetőnek.
A jelenlegi ellenzék sem nem érdemes, sem nem hiteles, sem nem felkészült. Saját magukat sem képesek megfogalmazni, Esetlen és meggondolatlan cselekedeteikkel arra az ugyancsak felkészületlen, zavarodott embercsoportra startolnak, amelyik még egyenlőre csak a kormányzópárthoz lojális, még az utcára is képes kimenni érte, akár több száz kilométernyi távolságból is odautazva. Így marad a jelenlegi állapot és a tudatos, szervezett, felkészülés esélye.Egyetértek azokkal, akik már megfogalmazták annak szükségességét, hogy kell legyen aki az egyszerű tőmondatok és egyszerű bővített mondatok megfogalmazásának képességével, megvilágítja a helyzetet, szerény egyszerűséggel, elmondja miként jutottunk ide, mit lehet és kell tenni. Ehhez nem kell politikai PR. menedzser valahonnan a világból.Ehhez egy tisztességes, tehetséges, az emberi gyarlóságoktól már mentes,államférfivá felnőni képes, egészséges gyalog járni is bátor ember kell,akit tisztességgel és nem a leplezetlen politikai és egzisztenciális haszonlesés céljából mellé állt szakembercsoport segít a feladatok megoldásában. Biztos vagyok abban, hogy van ilyen ember és vannak ilyen segítők. Ami a legnagyobb veszély, a gazdasági bűncselekmények elszaporodása, a rendőrség korlátozott képessége és a " rendcsinálók "újra feltűnése mindenütt, ahol a lakosság egyes képviselői hívják majd őket. A félelem, a gazdasági elnyomorodás, a lét- és közbiztonság hiánya rendkívül kedvező táptalaja a fasizálódásnak. A statisztikai adatok jól mutatják ezt.A mai ellenzéki képződmények felnőtté válása biztos fokmérője lesz, ha minden közös erőfeszítésükkel kitapossák a kormányzatból a szélsőjobbnak oda igért " két pofont ".
olvasva ezt az írást az az érzésem hatalmasodott el, hogy jó, tetszik, DE hiányzik belőle vmi.Tegnap a Fodor Gábor blogját olvasva, rájöttem. A politikai éleslátás, tapasztalat, stratégiában gondolkodás. Jó páros lennének, ha létrejönne vmi új párt.hajrá bajnai, hajrá fodor, hajrá magyarok.
fodorgabor.blog.hu/2012/03/03/a_hetedik_koporso
Bár jó pár héttel a megjelenés után olvastam Bajnai Gordon írását csak az okoz rossz érzést, hogy nem avul és félő nem fog elavulni később sem. Nekem az elemzés és a következtetések erénye többek között az , hogy végre egy ideologiától torzítatlan és politikai függőség nélküli, menedzser szemléletű anyagot olvashattam a mai viszonyainkról és a lehetséges /szükséges/tennivalók koncepciójáról. A lényeglátás az ország állapotának és a folyamatok tendenciáinak leirásában ugyan olyan gyakorlatias,eredmény centrikus munka, mint amilyen Bajnai Gordon miniszterelnöki tevékenysége volt. Ő és közeli munkatársai az elbizonytalanodó és szétesőben lévő balodali politikai strukturát képesek voltak az operatív irányítás és cselekvés irányába kormányozni. Ez az írás is hordozza ezeket az értékeket és azt gondolom a tisztán látás, az értékképzés és 'az egyenes beszéd' eszközeivel egy lehetséges cselekvő kormányzás rövid alapvetéseként is értelmezhető. Megfontolás tárgya lehetne az értékek áhítói számára a mai 'mad max futam' megállítása érdekében, hogy a végeláthatatlan alternativa alkotás helyett segiteni kellene Bajnai Gordont a koncepció megvalósításában.
Igen. Csak: a demokrácia (még egyelőre meglévő) szabályai szerint ez így marad, amíg csak le nem szavazzuk az orbánokráciát valamelyik, remélem legkésőbb a következő választásokon. Addig marad a morgás, puffogás. Amúgy meg ismerjük a mondást, hogy ha találkozik 3 magyar, akkor ott legalább 4 politikai álláspont jelenik meg. Vajon mikor tanulunk meg egy ügy érdekében kompromisszumokat kötni? A környékünkön többeknek sikerült, mi meg leküzdöttük magunkat az európai szegényházba.
Nagyon örülnék én is és a környezetemben élők úgyszintén, ha Bajnai Gordon ÖRÖKRE eltünne a közéletből. És még azt is szeretnénk kérni Bajnai úrtól, hogy ne beszéljen butaságokat Amerikában Magyarországról, mert nincs semmi értelme. Az igazságot ők is látják!
Jó érzés látni, ahogyan a józanabb politikusok kihátrálnak Bajnai mögül!
@Margit Merges: Mi baja Bajnaival kedves Margit? Csak mert eddig az egyetlen ember volt, aki épeszű pénzügyminisztert talált. És persze előfordulhatnak, hogy az én információim hiányosak, ezért kérdezem.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) eu (9) EU (3) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) izrael (1) Izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) Kína (1) kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) USA (1) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása