Az Európai Bizottság számára a Magyar Gallup Intézet által kivitelezett és koordinált „Flash Eurobarométer” névre hallgató harmonizált közvélemény-kutatássorozat az aktuális uniós politikákat érintő közvélemény-adatok gyors felmérésének és elemzésének révén a társadalmi-, politikai- és gazdasági változásokat mutatják be. Annak ellenére, hogy ezt a jelentést magyarok készítik, nem érhető el magyar nyelven. Az alábbiakban az „Introduction of the euro in the new Member States”, 2004 szeptemberében kezdődő felméréssorozat  tizenkettedik, 2011 augusztusában publikált jelentését foglaljuk össze, amely az euró-övezeten kívüli hét tagállamban történt felmérések eredményeit tartalmazza arra fókuszálva, hogy az új tagállamok polgárai miként vélekednek az euró jövőbeni bevezetéséről országukban.

 

Ismeretes, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozási szerződésekben minden ország elkötelezte magát az euró mielőbbi bevezetése mellett – kivéve Dániát és az Egyesült Királyságot -, amelyre akkor kell sort keríteni, amikor az ország a Maastricht–i Szerződés gazdasági kritériumainak eleget tesz. Az új tagállamok állampolgárai tehát mint reális lehetőséggel számolhatnak azzal, hogy belátható időn belül az euró lesz a fizetési eszközük, noha az euró bevezetési folyamatnak nincs bevált „know how”-ja és kötött menetrendje sem.  

 

Arra kérdésre, hogy jelenleg hány Európai Uniós tagállamban hivatalos fizetőeszköz az euró, a válaszadók negyede válaszolta helyesen azt, hogy tizenhét országban. Ez az eredmény az előző, 2010 szeptemberében történt felméréshez képest hat százalékponttal rosszabb eredmény (1. ábra). Ennek az lehet az oka, hogy Észtország idei csatlakozásáról kevesen tudnak. A rossz választ adók közül legtöbben, az összes válasz 34%-a szerint jelenleg 13 országban használják az eurót fizetési eszközként.

 

 

A még mindig az euró-övezeten kívüli hét új tagállam polgárainak háromnegyede látott már euró-bankjegyeket – az euró-érmékkel kapcsolatban kétharmaduk állítja ugyanezt. A polgárok körülbelül fele használta már az eurót.

 

Arra a kérdésre, hogy „Eldöntheti-e országa, hogy bevezeti-e az eurót, vagy sem?” a többség valamennyi országban meg van győződve arról, hogy országa továbbra is teljes szuverenitással dönthet pénznemének megválasztásáról, különösen a lengyelek hiszik azt, hogy szabadon választhatnak.

 

A felmérésben megkérdezték azt is, hogy a válaszadó szerint hazájában „Mikor, melyik évben vezetik be Ön szerint az eurót?” Grafikonon pedig az utolsó öt felmérés adatait csak azokra az országokra vonatkoztatva ábrázoljuk, amelyek nem tagjai az ERMII árfolyam-mechanizmusnak (2-3. ábrák). A legpesszimistábbak a magyarokat követően a csehek és a románok (2. ábra) szerint az évtized vége felé kerül bevezetésre az euró. A válság mélypontján, 2009 elején készült felmérés alapján a bolgár- és a cseh válaszadók több mint 10%-a úgy gondolta, hogy egy-két éven belül bevezetésre kerül a közös pénz (3. ábra).

  

 

 

 

 

 

Az euróra vonatkozó tárgyi tudás mértéke nem túlságosan magas az új tagállamok polgárainak körében, és ez nem változott jelentősen évek óta. A kérdés azonban az, hogy mennyire elégedettek a polgárok a rendelkezésükre álló információk mértékével. Összességében 6% vélekedik úgy, hogy nagyon jól tájékozott az euróval kapcsolatban, és további 34% állítja, hogy meglehetősen jól tájékozott. Másrészt 16% állítja, hogy teljesen tájékozatlan az eurót illetően. A térség polgárainak többsége úgy gondolja, hogy nem túl jól tájékozott az euróval kapcsolatban (42%). Ennek fényében elgondolkodtató, hogy a nem eurót használó országok lakosainak kétharmada nem tartja aktuálisnak azt, hogy az euróról részletes tájékoztatást kapjon.

 

A bizalom kulcsfontosságú tényező a tájékoztatásban: az emberek elsősorban az arra vonatkozó értékelésük alapján tesznek különbséget a lehetséges források között, hogy mennyire megbízható az adott forrás. Mint a korábbi mérések is megállapították, hagyományosan a nemzeti központi bankok a legmegbízhatóbbnak tartott információs források az eurót és az átállással kapcsolatos kérdéseket illetően. 2010. szeptemberi, korábbi felmérésekhez hasonlóan a polgárok átlagosan 78%-a nyilvánította ki bizalmát a nemzeti központi bankok iránt. Az európai intézmények, amelyekben az euróval kapcsolatos információk tekintetében 65% bízik, második helyen végeztek. A költségvetési és adóhatósági intézményeket a fogyasztóvédelmi szervezetek, majd a kormányzati, nemzeti vagy regionális hatóságok követik. A sor végén a kereskedelmi bankok, az újságírók és a szakszervezetek szerepelnek.

 

 

 

Az euró bevezetését körülvevő általános légkör továbbra is pozitív, bár kis mértékben kedvezőtlenebb, mint a korábbi felmérésekben. A polgárok általánosságban arra számítanak, hogy az előnyök többsége kedvezőbb lesz országuk, mint saját maguk számára. Az országot illetően csak 10% gondolja úgy, hogy az euró bevezetése nagyon kedvező hatással lesz, és 33% gondolja úgy, hogy inkább kedvező, mintsem hátrányos hatásai lesznek.

 

Arra a kérdésre, hogy „Általánosságban az Ön által ismert emberek inkább támogatják, vagy ellenzik az euró bevezetését?” a válaszadók egyharmada azt állítja, hogy az általa ismert legtöbb ember inkább ellenzi az euró országában való bevezetését. Ez nagy visszaesésé a korábbi mérésekhez viszonyítva.

 

A nemzeti valuta lecserélése a racionális szempontok mellett érzelmi kérdés is. A nemzeti valuta jelképezi a nemzetállam autonómiáját, és hozzájárul a felhasználók közösségének nemzeti identitásához. Annak megvizsgálása céljából, hogy az emberek érzelmi szempontból hogyan viszonyulnak az euróra való jövőbeni átálláshoz, az Eurobarometer azt a kérdést tette fel, hogy örülnek-e annak, hogy az euró lép nemzeti valutájuk helyébe. A megkérdezetteknek kevesebb, mint fele, összesen 41% állítja, hogy nagyon örül, vagy inkább örül a jövőbeni átállásnak.