Privát sarok: Az állam mindenekfelett

2011.09.16. | Dr. Szüdi János | 8 komment

Az alábbi írás szerzője Dr. Szüdi János jogász, oktatásügyi szakértő, 1985 óta dolgozik az oktatásirányításban, legutóbb, 2006 és 2010 között a Gyurcsány- majd a Bajnai-kormány közoktatásért felelős szakállamtitkáraként. Jelenleg a Pedagógusok Szakszervezete szakértője, publikációi az Iskolaszolga c. közoktatási szolgáltató kiadványban valamint a Köznevelésben, az Új Pedagógiai Szemlében, a Pedagógusok Lapjában, a Népszabadságban, a Népszavában és az Élet és Irodalomban jelennek meg.  

 
A közoktatás rendszere átalakításának kormányzati szándéka középpontjában a totális államosítás áll. Ez nem jelent sem többet, sem kevesebbet annál, mintsem az állam a rendszer irányításával kapcsolatos jogosítványai megtartása mellett átveszi az intézményfenntartás és működtetés feladatait, monopolizálja a tantervkészítést, a tankönyvkiadást, a szakmai szolgáltatásokat. Ennek a megoldásnak ésszerű szakmai indokát nehéz megadni. A valóságos célját pedig ésszerű elhallgatni. Nem kevesebbről van szó ugyanis, mint a társadalom feletti irányítás megszerzéséről, megszilárdításáról. E cél megvalósításának legjobb eszköze a közoktatás államosítása. Az államosított közoktatás lényege ugyanis az, hogy az állam mondja meg, hol, melyik településen, milyen iskola működhet, az iskolában ki taníthat, mit és miből. Az államosított iskolarendszeren keresztül nemcsak az elsajátításra váró, az állam által fontosnak és kívánatosnak tartott ismeretek közvetítésére van lehetőség, hanem az állam által elvárt magatartásminták legszélesebb körű terjesztésére és befogadtatásának kikényszerítésére is. E rendszer alkalmas arra is, hogy az állam kinevelje az ország vezetőit, és kizárja a tudáshoz vezető útról azoknak a csoportoknak a gyermekeit, akik nem tartoznak a kiváltságosok körébe. 
 
A megoldásra váró feladatok közül a legnehezebb az intézményrendszer vagyonának államosítása, mivel ehhez szét kell verni az önkormányzati rendszert. [Mellesleg ez is kiemelt kormányzati célkitűzés, mivel nincs szükség olyan hatalomra, amely kormánytól független véleményt fogalmazhat meg.] A közoktatási intézmények kilencven százalékát ma a helyi önkormányzatok tartják fenn és működtetik. Az átvételnek nem erkölcsi, jogi vagy politikai akadálya van, hanem mindössze költségvetési gátjai. A végrehajtáshoz szükséges jogi keretek adottak, mivel az Alaptörvény – ellentétben az Alkotmánnyal - nem szól a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogáról, a helyi önkormányzatok tulajdonának védelméről. Éppen ellenkezőleg: az Alaptörvény nemzeti vagyonnak nyilvánította az önkormányzati vagyont, melynek rendeltetése a közérdek szolgálata, ezért nincs „alkotmányos gátja”, hogy az állam által átvett feladatokhoz hozzárendeljék az ellátásukhoz szükséges önkormányzati vagyont is. A teljes intézményrendszer állami fenntartásba vételéhez - és a jelenlegi színvonalon, jelenlegi bérkondíciók megtartása melletti -, működtetéséhez több mint háromszáz milliárd forintot kell hozzátenni az ez évben közoktatási jogcímen a helyi önkormányzatoknak átutalt valamivel több, mint négyszáz milliárd forinthoz. Ez az összeg nem túlzó. Az egyházi iskolába járó minden egyes tanuló után az állam kétszázharmincötezer forint kiegészítő támogatást folyósít a fenntartónak. Ennyi a helyi önkormányzatok által országos átlagban a normatíván felül egy tanulóra fordított összeg, amelynek utalására a Vatikánnal kötött megállapodás alapján köteles az állam. Az átvenni szándékozott teljes intézményrendszerbe egymillió négyszázezer tanuló jár. A szükséges fedezet előteremtésének több lehetősége van: el lehet vonni a helyi önkormányzatoktól az iparűzési adót, be lehet zárni megfelelő számú iskolát, el lehet bocsátani alkalmazottakat, meg lehet növelni a pedagógusok munkaterheit. Szükség van még az átadás-átvétel lebonyolításához az állami hivatali rendszer járási szintű kiépítésére, amely további forrásokat igényel, s amely munka még el sem kezdődött.
 
A többi már gyerekjáték. A hivatal javaslatára a miniszter kinevezi az iskolaigazgatókat. Az iskolaigazgatók pedig elvégzik a pedagógusok és más alkalmazottak szükség szerinti cseréjét, elbocsátását. Az iskolaigazgató nem marad támasz nélkül e feladatok végrehajtásában. Az állami szakfelügyeleti rendszer, állam által kiképzett szakfelügyelői óralátogatásra épülő ellenőrzések tapasztalatai, az iskolát fenntartó hivatal által működtetett, pedagógusokat minősítő bizottság, az állam által kiadott – a katolikus iskoláktól átvett - etikai szabályzatban meghatározott munkahelyi és azon kívül elvárt magatartási, erkölcsi szabályok megtartásának vizsgálata alapján, csalhatatlanul megállapítja, ki alkalmas és ki nem a jövő nemzedék nevelésére.  
    
 
Az állam a pedagógusok válláról is majdnem teljes egészében leveszi a gondolkodás nehéz terhét. Nem kell helyi tanterv készítésével bajlódniuk a jövőben. Az állam iskolatípusonként kiad két tantervet, amelyek közül választani kell, választani lehet. Marad még döntési kényszer, mivel heti két óra felhasználásáról a nevelőtestület szabadon dönthet. Nem kell majd tankönyvet sem választani, a kötelező tantervhez az állam hozzárendeli a kötelező tankönyveket is. A szülőkkel és a tanulókkal sem lesz gondja a nevelőtestületnek, sőt az egyes pedagógusnak sem. A szülői szervezetnek, a diákönkormányzatnak minden kérdésben javaslattételi, véleményezési joga van. A szervezeti és működési szabályzat, a házirend elfogadása előtt pedig be a nevelőtestületnek be kell szereznie az egyetértésüket. A szülőt és a tanulót megilleti az intézményi döntések elleni jogorvoslat lehetősége. A jövőben azonban nem kell laikus elemekkel egyeztetni, mi folyik az óvodában, iskolában, kollégiumban. Mint ahogy a pedagógusnak nem lesz köze ahhoz, milyen tantervből, milyen tankönyvből kell tanítania, a szülőnek és a tanulónak sem lesz köze ahhoz, hogy mi folyik az óvodában, iskolában, kollégiumban. Az intézményi döntések pedig megkérdőjelezhetetlenné válnak.
 
A gyermek neveléséhez kellő időt biztosít az állam. Három éves kortól óvodába kell járnia a gyermeknek. Az általános iskolában pedig bevezetik a reggel nyolctól délután ötig tartó egésznapos iskolát. Az egésznapos iskolát - szülői kérésre - ma is sok helyen megszervezték. Lényege, hogy a tanórai foglalkozásokon túl a tanuló az iskolában készül fel a következő tanítási napokra, nincs házi feladat, biztosított a pihenés, a szórakozás, a szabadidő hasznos eltöltése és megoldott a tanulók étkeztetése is. A napvilágot látott elképzelések az egésznapos oktatásban való részvételt - mint a nevelési feladatok megvalósításának nélkülözhetetlen feltétele - kötelezővé tennék, akár megteremthetők a feltételek, akár nem.    Lesz tehát elégséges idő ahhoz, hogy minden gyermek megtanulja az Alaptörvény lényegét: „Mindenki felelős önmagáért...”. Ezért az óvodában, iskolában, kollégiumban szigorú követelményekre, következetes számonkérésre, kötelezettségszegés esetén könyörtelen szankcióra számíthat a gyermek, a tanuló. Az iskolarendszer pedig gondoskodni fog arról, hogy mindenki megfelelő helyre kerüljön az életben. Az iskolába lépéshez szükséges fejlettségről - az óvodapedagógusok és az iskolaigazgató helyett - a hivatal fog dönteni, meghatározva, hogy a vizsgálat alá vont gyermek a többiekkel együtt tanulhat-e vagy külön, a többi kiszűrt társával egy osztályba sorolva. Buktatni nem csak lehet, hanem kell is, ha a gyermek nem ért a szép szóból. A szöveges értékelést el kell feledni, az „elégtelen” értékelés eléggé informatív, s az analfabéta szülő is felismeri és megérti a saját bizonyítványából. Miután a tankötelezettség határát tizennyolc évről leszállítják tizenöt vagy tizenhat évre, ez a módszer megoldja a kezelhetetlen tanulók kiszűrését a középfokú iskolából.
 
A középfokú iskolába történő továbbhaladás egyébként sem lesz egyszerű. A Széll Kálmán tervből kiolvasható a gimnáziumi tanulói létszám negyvenszázalékos csökkentése és az a szándék, hogy a korosztály ötven százaléka a szakiskolában váljon alkalmassá a fizikai munkára. A középiskolába (gimnáziumba és szakközépiskolába) történő belépéshez nem lesz elég az általános iskolában elért jó tanulmányi eredmény - amelyhez az átlagon felüli népszerűségnek örvendő iskolák kérhették a központi, a készségeket mérő írásbeli vizsgán való részvételt is -, hanem újra lehet majd szóbeli vizsgákat szervezni és döntő szerepet kap a tanulói továbbhaladás eldöntésében egy, az állam által szervezett mérés eredménye is. Akik a tankötelezettség letelte után még nem léptek ki rendszerből és nem feleltek meg a középiskolai felvételi követelményeknek, azok a hároméves, túlnyomó részt szakmai gyakorlatra épülő szakképzésben tanulhatnak tovább, ahol „mentesülnek” a közismereti (műveltségi) tantárgyak tanulása alól. Miután ez az oktatás nem készíthet fel, mert nem ez a célja, az ismeretek állandó megújítására, a megszerzett tudás néhány év alatt elavul. A munkaerő piacról kiesőknek nem kell aggódniuk, beléphetnek a közmunkaprogramba. Többé az érettségi vizsga eredménye és a középiskolai tanulmányi eredmények alapján sem lehet bejutni a felsőoktatásba. A felsőoktatásba való belépés előfeltétele a sikeres nyelvvizsga és a sikeres felvételi vizsga lesz. A szakközépiskolába járóknak megnehezedik a dolguk, mivel visszaáll a régi rend, nem az érettségi után készülnek fel a szakmai vizsgára, hanem egyidejűleg sajátítják el az érettségi és a szakmai vizsga letételéhez szükséges követelményeket. Ezért a nyelvtanulásra kevés idejük, a felsőoktatásba való bejutáshoz pedig kevés esélyük marad. Így már érthető az államilag finanszírozott helyek radikális csökkentésének a szándéka a felsőoktatásban. Igazodik a gimnáziumba járók várható létszámához.
 
A szülő kénytelen részt venni ebben a folyamatban hiszen köteles  gyermekét beíratni az óvodába, az iskolába, köteles gondoskodni arról is, hogy gyermeke eljusson oda, továbbá arról is, hogy felkészüljön az órákra. A szülő, ha nem teljesíti kötelezettségét, kizárható az állami támogatás rendszeréből, megvonható tőle az iskoláztatási támogatás, szabálysértési eljárás keretében megbírságolható, kiskorú gyermeke veszélyeztetése miatt börtönbe zárható, gyermekét az állam védelembe veheti, intézetbe szállíthatja.
 
A pedagógusok jó része még elégedett. Minden titkos vágyuk - lehet buktatni, büntetni, a szülőket ki lehet zárni iskolából, nem kell tantervet írni - teljesült vagy teljesülni látszik. A pedagógusok nem kis része bizakodó: nem öt teszik lapátra, hiszen a kormánypártnak adta a kopogtató céduláját, s arról is szerez majd igazolást,, hogy részt vesz a vasárnapi miséken. A pedagógusok másik része most kezd aggódni: érzékeli, hogy a közeljövőben nem lesz béremelés, és érzékeli azt is, hogy munkaterhei ennek ellenére növekedni fognak – nem kizárt a kötelező órák kettővel való megemelése, az intézményben történő kötelező benntartózkodás idejének megemelése, s ennek terhére a helyettesítés, az egyéni foglalkozások, a szakköri órák ingyenes ellátatása.
 
A közoktatás sorsának várható alakulásáról kifejtetteket – a Széll Kálmán terv első megjelent változata és a múlt év végi közoktatási törvény koncepciója kivételével – nehéz lenne hivatalos dokumentumokkal alátámasztani. A Nemzeti [át- és nép-] nevelési tervben leírtak csak a kormánypárti sajtóból voltak megismerhetők. Ezért csak remélni lehet, hogy a hivatalosan közzétett koncepció megcáfolja a leírtakat.

 

· 2 trackback

Címkék: reform közoktatás privátsarok

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr23231351

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Privát sarok: Az állam mindenekfelett 2011.09.16. 17:26:17

A közoktatás rendszere átalakításának kormányzati szándéka középpontjában a totális államosítás áll. Ez nem jelent sem többet, sem kevesebbet annál, mintsem az állam a rendszer irányításával kapcsolatos jogosítványai megtartása mellett átveszi az intézmén

Trackback: Matolcsizmus: unortodox hülyeség vagy ortodox “okosság”? 2011.09.16. 14:18:56

Van az úgy, hogy az ember valami nagyon rosszat akar, hogy így kerülje el a még rosszabbat. Itt van rögtön ez a matolcsizmus, amelynek éppen most a devizahitelekről lett mondanivalója. De vajon miért?...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hm. Érdekes. Nekem rögtön eszembe is jutott jónéhány költönk és írónk életrajzából némi hasonló sorsfejlemény.
(mármint, hogy osztályidegenként nem jutottak be valamelyik oktató intézménybe, vagy épp eltanácsolták őket)
A legjobb út valahol a kettő között van.

Az elmúlt nagyjából 10 év oktatása (de inkább 15-20) túl liberálissá kezdett válni, több joga volt a gyereknek, mint az őt nevelő (nevelni próbáló) oktatónak.
Továbbá az sem volt normális, hogy mindenféle szar osztályzattal és teljesitménnyel érettségit, sőt diplomát lehetett szerezni.

Amit viszont most terveznek, az a ló másik oldala, az abszolút népbutitásra törekvés.

A legnagyobb baj, hogy az ezeket leváltó párt megint gyökeresen megváltoztatja az egész rendszert, mert a magyar politikai szemlélet nem engedi átvenni a jó dolgokat az előző rendszertől, mert CSAK...
LOvasnemzet vagyunk...allitolag...csak valahogy mindig a lo tulso oldalan...a lovon szinte sosem.
Az iskolák államosításában túl bonyolult dolgot kerestek, nincs itt oktatási megfontolás. Egy csomó önkormányzat van csődközeli helyzetben. Azonban az óvoda, iskola, kórház nem mehet csődbe. Ezért ezeket államosítják és akkor az önkormányzatok simán jelenthetnek csődöt. A bankok pedig hoppon maradnak.
@belekotty: akkor miért nem szimplán csak finanszíroz az állam?
az iskola alapvetően világi (felvilágosult), autonóm, konzervatív közintézmény. az oktatási rendszer pedig alapvetően egy területi alapon szerveződő, háromszintű hierarchikus közjogi struktúra. hasonlít az igazságszolgáltatáshoz. ahogyan van alsó, közép, és felsőfokú bíróság, ugyanúgy létezik alsó, közép, és felsőfokú oktatás.

tehát ha iskolát közjogi értelemben szervezünk, akkor egy olyan önkormányzati rendszert kell találni, amelyik eleget tesz ezeknek a követelményeknek. magyarországon nincs ilyen.

a jelenkori alkotmányos berendezkedésben a legjobb, amit lehet mondani, hogy az alsóoktatás maradjon az - 1000 főnél nagyobb - települési önkormányzatoknál, a felsőoktatás tartozzon az államhoz. de azt, hogy a középiskola hová kerüljön nehéz megmondani. a legjobb helyen talán a történelmi egyházaknál lenne, megengedve persze az alapítványi iskolák létrehozását.

ezzel persze rögtön feladjuk a középiskola alapvetően világi jellegét. fel kell adni a szekularizációt, és a középszintű oktatás demokratikus voltát is. a közalapítványok nem demokratikusan szerveződnek. a történelmi egyházak pedig különösen nem.

egy 21. századi iskolarendszer megteremtése a magyar közjogi rendszer keretein belül nem lehetséges. működhet egy intézményi tili-toli a kormány, és az önkormányzatok között. aminek célja az, hogy direkt pártirányítás mellett egy felvilágosulatlan (feudális) intézményrendszer jöjjön létre. szerintem ennek az alternatívája nem a liberális iskolaszervezés. ami arról szól, hogy bárki gründolhat magának közintézményt.

a korábbi, és jelenlegi kulturális kormányzatot nem véletlenül éri nagyon erős kritika még a táboron belülről is. egyrészt azért, mert az oktatást túlságosan decentralizálttá, üzletiessé teszik. másik oldalról pedig az, hogy az iskolarendszer túlcentralizálttá, maga iskola pedig túlpolitizálttá válik.

a kérdés tehát nyitott: mégis mi lehet az alternatíva. szerintem az, hogy kell egy új közjogi formáció. egy kifejezetten kulturális céllal szerveződő önkormányzati rendszer létrehozása. a hiányzó láncszem: a régió.

na most persze lehet mondani, hogy így olyan bonyolult közjogi rendszer alakul ki, hogy csuda. annyi történik, hogy jelenlegi három helyett négy közjogi formációt kell kialakítani.

humán gondolkodás:
* állam => szociális célok
* régió => kulturális célok

reál felfogás:
* város => gazdasági feladatok
* unió => védelmi feladatok

tehát az oktatást régiókhoz kell kötni.
-- az alsó oktatás helye a subregion. ez a kistérség. illetve a városi kerület. ezeket meg kellene feleltetni az országgyűlési egyéni választókörzeteknek, illetve ezek vidéken tulajdonképpen a járások. aminek központja a mezőváros.
-- a középiskola helye a föderális struktúra központi eleme. maga a régió, vagyis a középtérség. ezek tulajdonképpen az ország nagyobb tájegységei, és a főváros az agglomerációval. központjai a pólusvárosok.

szerintem egyszerre brutál konzervatív, és brutál felvilágosult (ennek megfelelően elképzelhetetlen) az, hogy magyarország - észak, és nyugat európai mintára - közjogi értelemben is régiókba szerveződik.

-- budapest régió. központja a budai vár. pesten van az országgyűlés, és a budai várban van a fővárosi kulturális önkormányzat.
-- észak-dunántúli (pannon) régió. központja győr. illetve a pannonhalmi főapátság. lehet mondani, hogy oda a szekularizáció. de erről szó nincs. a kistérségek által választott világi képviselők gyűlnek össze győr mellett. tökéletes helyszín erre az archabbey. egyszerre felvilágosult, és konzervatív.
-- balaton régió. központja veszprém. illetve a tihanyi apátság.
-- dél-dunántúli régió. központja a pécsi dóm.
-- dél-alföldi régió. központja a szegedi dóm.
-- észak-alföldi régió. központja a debreceni nagytemplom. megint lehet mondani, hogy oda a reformáció. mert a nagytemplomban összeülnek a világi képviselők. nagytemplomban mondta ki kossuth a detronizációt. és magyarországon a reformáció ezekről a vidéki tartományi gyűlések összehívásáról szólt.
-- észak-magyarország (magyar-felföld). központja miskolc. illetve a diósgyőri várat kellene felújítani ahhoz, hogy abban egy tartományi gyűlés, egy régiós parlament abban ülésezni tudjon. egy világi zsinat, ami arra szerveződik, hogy észak-magyarországot (heves, nógrád, és borsod-abaúj-zemplém megyéket) kulturálisan felemelje. és kifejezetten van egy világi parlamentjük.

és ezek nem zavarják a magyarországon levő négy katolikus érseki tartományt: az esztergomi, az egri, a kalocsai, az veszprémi főegyházkerületet.

értem persze, hogy ez ma utópisztikusnak tűnik. de ez a föderális kultúraszervezés a megoldás. a szövetségi tartomány a subregion fölé helyeződik. egyszerűen úgy, hogy minden kistérség delegál egy tagot a tartományi parlamentbe. és persze kell egy szuperrégió is. ami az államszövetség. ez első körben magyarország. utána pedig mitteleuropa. tehát a jó az lenne, ha közép-európa szervezné a felsőoktatást, és az egyetemeket. de első körben a pártoktól független egyéni képviseleten alapuló szövetségi gyűlés lehetne. a kétkamarás rendszerekben ez a felsőház. de nem második kamara kell szerintem. hanem kifejezetten kulturális céllal létrejövő önkormányzati struktúra. amelyik barátságos az egyházakhoz, de nincs semmiféle állam-egyházügyi hivatal, sem a politikai pártok, akik a vallási, és a világi gondolkodást próbálják egymással szembeállítani.

képzeljük már el azt, hogy egy szövetségi médiatanács van. ahová nem a pártok, hanem a régiók delegálnak tagokat. ez egy ugrás. tehát itt nem arról van szó, hogy a többpárti médiatanácsra azt mondjuk, hogy az pártoktól független. hanem ez esetben a középeurópai médiatanács közjogi értelemben véve is független. nota bene az igazságszolgáltatás függetlensége is így biztosítható.

tehát egyszerűen annyit kellene tenni, hogy a pártlisták alapján szerveződő országgyűlés mellett az egyéni képviseletből egy föderális szerveződést kellene létrehozni. az országgyűléstől (az államtól, a pártoktól) független tartományi parlamenteket kellene létrehozni. oktatási ügyekben közvetlen tartományi képviselőhöz lehetne fordulni. kulturális kérdésekben a tartományi miniszterelnököt lehetne interpellálni.

távlatosan lehetne egy középeurópai államszövetségben gondolkodni. nyilván jobb lenne, ha mitteleuropa szervezné a felsőoktatást. de ebben a struktúrában egyszerűen minden szövetségi tartománynak van egy, vagy több főiskolája, egyeteme. ez a régió belügye. budapest kulturális önkormányzata eldönti, hogy hány egyetemet tart fenn.

na most nem akarok hosszasan időzni ezzel. mert kifutok a kávéidőből, és felteszem, hogy a komment doboz sem végtelenített. szerintem igazából nincs másik megoldás. szerintem az oktatási rendszert alapvetően az áfa bevételekből kell finanszírozni. mert azt mindenki fizet. tehát a segélyből élő nagycsalád is hozzájárul az oktatási rendszer fenntartásához. a kulturális közintézményeknek is fizetniük kellene adót, de ez nem a központi központi, hanem egy kulturális alapba kerülhetne. és így lehetne kiegészítő normatívát osztani a hátrányos helyzetű kistérségeknek, a leszakadó régióknak. nyilván a legjobb egy középeurópai kulturális alap lenne. de ehhez előbb magyar diplomácia kellene, vagy egynél több a diplomáciai körökben elfogadott vezető diplomata. szóval a megoldástól persze messze vagyunk. de erre az útra kellene rálépni. nem kikövezett diadalút, de járható.

be is fejezem. :-D
KEDVES BARÁTAIM ... engedjétek meg, hogy mint nem szakértő, hanem mint 75 éves közgazda felhíjam szives figyelmeteket az alábbiakra:

1.A kritika- bármennyire megalapozott - semmit sem ér legalább vázlatos, kidolgozásra váró, megoldást támogató javaslat nélkül.

2. Az oktatás legnagyobb problémája /címszavakban/ a következő:
- a gyerekek nagy többsége oktatásra szinte alkalmatlanul kerül
az iskolába, mert a családi körülményei /szülői alkalmatlan-
ság,anyagi feltételek...stb./ eleve lehetetlenné teszi.Ehhez
tartozik, hogy a gyermek 3-4 éves koráig "tanultak" a tudat-
alattiban rögzül, aminek köztudott, a változtatása szinte le-
hetetlen. EZÉRT MEGOLDÁS : a lehető legkorábbi közösségi ne -
velés jól képzett óvodai, bölcsődei ellátás.

- az iskolába jutáskor - minden szakértő szerint - óriási tra-
uma éri a gyerekeket, amit korábban úgy szerettek volna csök-
kenteni, hogy nincs osztályzat és buktatás.Egyenesen SZÖRNYŰ
amit a mostani kormány tervez. A MEGOLDÁS SZERINTEM : az ele-
mi 1, maximum 4 osztályát az óvodai környezetben, ismerős ne-
velők és társak közt kellene megszervezni.

- A másik veszély - különösen az egyházi - a POROSZOS PEDAGÓGIA
elkerülhetetlensége, mert a kevesebb pedagógus, kisebb költ-
ségvetés nem teszi lehetővé, hogy az oktatási anyagot megta -
nulják, úgy hogy tudják is, hanem csak arra elég, hogy HIGYÉK
Ez pedig egyenlő a személyi kultusz elfogadásának nevelésére.

3. Fontos lenne, hogy az óvodai oktatás után az érettségiig
úgy tanuljanak végig, hogy specializáltan - legalább ágazati
bontásban - kezdettől, vagy 2-3 év után elkülönült tanterv
szerinti legyen.

Összefoglalva : nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé kell az oktatás megreformálását elkezdeni.
Sok tekintetben egyetértek Kőmíves Kelemennel és unionisttal. Az államosítás azon a településen jó megoldás, ahol az önkormányzat önhibáján kívül nem képes eleget tenni a közoktatási feladatoknak, ÉS szívesen fogadja, ha átvállalja az állam. (Aki nem kér belőle, annak ne legyen kötelező.) Ott nemcsak, hogy államosítanék, de nagy pluszpénzeket is tennék bele, hogy pótoltassék a sokéves lemaradás. Svédországban egy nagyon kedves ravaszsággal kigondolt rendszer egyensúlyoz az állami akarat és a helyi akarat közt, mind a tanterv, mind pedig a finanszírozás terén. Érdemes lenne tanulmányozni! Fékek és egyensúlyok... mint mindig.
A másik nagy gondot abban látom, hogy egy még vitatott önkormányzati törvény-koncepció idején próbálnak meg olyan kérdést szabályozni, ami szorosan összefügg az önkormányzati rendszerrel. Egy fenékkel két lovat egyszerre nem lehet megülni! Döntésk el előbb, hogy mit akarnak az önkormányzatokkal, és azután forgassák fel azt a szerencsétlen oktatási rendszert - legalább addig hadd maradjanak békén...!
A felsőoktatásunkba nagyon sok olyan ember kerül be, aki nem odavaló, és sokan szereznek semmire sem jó diplomát. Ugyanakkor megoldatlan az érettségihez kötött szakképzés beépítése a felsőoktatásba (szintén svéd példa: ott létezik 80 kreditpontos felsőfokú kazánfűtői diploma. Nem is hülyeség, ha a sokféle modern tüzeléstechnikára gondolunk.)

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása