A harmadik boríték

2013.01.27. | Dr. Heil Péter | 18 komment

 

Január elején szárnyra kelt a hír: a kormány hamarosan felszámolja a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, az NFÜ-t, az EU-források elosztását pedig közvetlenül a szaktárcákra bízza. (A tervezett változtatás indítékait sokáig nem tették közzé, mígnem tegnap megjelent MTI-interjújában Lázár János az információt megerősítette - az interjúban tett megállapításaira következő írásomban reagálok.) A változás alapvetően átalakítja majd a támogatási rendszer működését. Az alábbiakban sorra vesszük a döntés hátterében meghúzódó tényezőket, és a lehetséges következményeket. Az elemzés legfontosabb következtetése azt, hogy amire a kormány készül, azt rettentő sürgősen el kellene felejteni…

 

Egyszer volt, hol nem volt

 

Biztosan ismerik a tanmesét az új miniszterről, aki az első hivatali napján egy levelet és három számozott borítékot talál az asztalán. A levélben az áll: „Ha bajba kerülsz, csak bonts fel egyet ezek közül! ”. Emberünk munkához lát, de nem jönnek az eredmények, fogyni kezd körülötte a levegő. Felnyitja hát az első borítékot. Egy cetli van benne azzal egy üzenettel: „Fogj mindent az elődödre!”. A miniszter így is tesz, és csakugyan, egy időre nyugta lesz. De a béke nem tart sokáig, hamarosan újra célba veszik a mitugrász firkászok, meg a nagyszájú ellenzéki képviselők, úgyhogy kinyitja a második borítékot is. „Szervezz át mindent!” – áll a papíron. És lőn…

 

A fenti példabeszéd alapján is úgy tűnik, hogy 2012 végén az EU támogatások rendszere új korszakba lépett. A kormányváltás óta folyamatosan azt hallottuk, azért nem megy, mert a baloldal „disznóólat” hagyott hátra. Aztán tavaly júliusban a miniszterelnök kénytelen volt beismerni: a „rendetlenséget” nem sikerült felszámolni. És ennek, úgy tűnik, december végére meg is lett a következménye. Egy karácsony előtt hozott kormányhatározat szerint 2014-től az uniós támogatások elosztása az ágazati miniszterek feladata lesz. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek pedig vége van, mint a botnak. Ami lényegében egyet jelent a jelenlegi támogatási rendszer teljes felforgatásával.

 

A hírt a sajtó úgy kommentálta: az átalakításra azért kerül sor mert az NFÜ csődöt mondott, és feladatát nem volt képes megoldani. A kormány pedig azért lép, mert veszélybe kerültek az uniós ezermilliárdok, és másként már nincs esély arra, hogy mégiscsak felhasználjuk őket.

 

A fenti kommentárban három állítás van elrejtve:

 

  • először az, hogy az NFÜ csődöt mondott;

 

  • másodszor az, hogy az átalakításnak az NFÜ teljesítménye az oka;

 

 

  • harmadszor pedig az, hogy az átszervezéstől majd javulhat a helyzet.

 

A magam részéről úgy gondolom, hogy mindhárom állítás téves, de legalábbis erősen vitatható. Lássuk, miért.

 

Vár állott, most kőhalom…

 

Ami az első állítást, az NFÜ teljesítményét illeti: mi tagadás, nem sok jót kaptak az úri közönségtől az elmúlt három évben. Tőlem sem. Na, nem mintha a nagyhatalmú intézmény előtte mindenki kedvence lett volna. De az Ügynökség pozíciója a kormányon belül szilárd volt, a tárcákkal együtt tudtak működni. Majdnem 100 százalékos eredménnyel befejezték a 2004-(2006)-2008-as első Nemzeti Fejlesztési Tervet. A második, 2007-es keltezésű „Új Magyarország Fejlesztési Terv” tekintetében pedig – amelyet ma a kormány Új Széchenyi Tervnek hív – hozták az időarányosan elvárható eredményeket. És ezt manapság nem csak ezen a blogon szokták elismerni.

 

Legyen világos, egy percig sem gondolom, hogy 2010 előtt az uniós pályázati rendszer hibátlan lett volna. Igaza volt azoknak, akik szerint a rendszert, mely túl bürokratikus volt, az ügymenete pedig lassabb a kelleténél, az átlagos pályázó meglehetősen barátságtalannak tarthatta. Minden erőfeszítés ellenére: a források feletti őrködés igyekezete mindig erősebb volt a támogatás igyekezeténél. Ha a felhasználó kérdezett a hatalmas, bonyolult gépezettől, a válasz többször volt „nem”, mint „igen”. Az NFÜ bikkfa nyelven kommunikált, nem volt megoldása a pályázók ezernyi gyakorlati gondjára, melyek közül nem egyet maga okozott. Bár összességében jó úton jártak,  volt tehát még javítanivaló bőven, és nem végeztek a munkával.

 

Mégis megdöbbentő volt látni, hogy 2010-ben az NFÜ-vel is mekkorát fordult a világ. A kormányváltás után rövid idő alatt több mint száz szakembernek adták ki az útját, és lecserélték az Ügynökség teljes felső vezetését – ésszerű indok nélkül. Az új seprű jegyében Petykó Zoltánék teljesen új pályázatokat és működést ígérték. Neki is gyürkőztek, és fél év alatt valóban új támogatási rendeletet írtak. 2011 tavaszán pedig felbocsátották az Új Széchenyi Terv zöld léggömbjét. De a gyakorlatban nem sok változott. Miközben az NFÜ vezetői szerint a pénzfelhasználás üteme gyorsult, a pályázók egyre elégedetlenebbek lettek, kelet-európai szomszédainkhoz képest pedig egyre jobban lemaradtunk. A történetet korábban megírtam én magam is: itt és itt.

 

heil1_1.jpg 

 

(Az ábra az EU által rendelkezésre bocsátott éves támogatási keretet veti össze az adott évben ténylegesen lehívott összeggel.)

 

Tavaly év végén az ügynökség a kifizetések jelentős gyorsulásáról számolt be, és – bár a 2012-es összteljesítmény a jelek szerint nemigen haladta meg a 2011-es szintet – egyelőre megúsztuk, hogy a lassú felhasználás miatt véglegesen forrást veszítsünk. A viharfelhők azonban még nem tűntek el. Az idei esztendő nagyon kemény lesz. Az év végéig csaknem öt milliárd eurót kell elköltenünk, ami durván a másfélszerese a tavalyi teljesítménynek. Ráadásul, a javulást nem átlagban, hanem differenciáltan kell hozni, főként pont azokon a területeken, ahol eddig nem ment jól a szekér. A környezetvédelmi operatív program például szinte lehetetlen helyzetben van: az eddig, hat év alatt összesen teljesített felhasználás több mint dupláját kellene az idén produkálnia. Valódi csoda volna, ha csak ebből az egy programelemből nem lenne év végén százmilliárdot is jóval meghaladó bukás.

 

Nyilvánvaló, hogy az események ilyetén alakulásában az NFÜ-t komoly felelősség terheli. De felelőssé tehető-e a Petykó-csapat a folyamatban lévő fejlesztéseket néhol alapjaiban megkérdőjelező törvénymódosításokért (víziközmű törvény, hulladékgazdálkodási törvény, stb.)? Tehetnek-e arról, hogy az EU-forrásokból társfinanszírozott beruházásokat végrehajtó önkormányzatok anyagilag teljesen lenullázódtak? Az ő felelősségük-e, hogy a vállalkozások nem jutnak hitelhez, így adott esetben nincs miből finanszírozniuk a támogatott projektjeik önrészét?

 

Amiért a Fejlesztési Ügynökség közvetlenül felelős, az egyfelől a támogatási rendszer működését meghatározó jogszabályok kidolgozása, másfelől az EU pénzekből támogatandó programok, pályázatok előkészítése és a kormány elé terjesztése, harmadrészt pedig a támogatásra érdemes fejlesztések kiválasztásának, és végrehajtásának felügyelete.

 

Vizsgáljuk tehát egyenként meg, mire jó, és mire nem jó az NFÜ, és mi lehet az Ügynökséggel kapcsolatos elégedetlenség oka?

 

1.,           Először, ami a támogatási rendszer jogszabályi hátterét illeti, a Petykó-féle NFÜ egyenlege nagyjából semleges. Nem javítottak, és talán nem is rontottak rajta lényegesen. A soványka jogalkotói eredmény inkább a korábbi, nagyhangú ígéretek tükrében kínos. Az NFÜ vezetők pechjére azonban a forrásfelhasználás eredményességét egy sor olyan ágazati törvény is meghatározza, amelyeket nem az NFÜ gondoz. 2010 előtt az ilyen szabályok – kisajátítási törvény, építési és környezetvédelmi engedélyezés, örökségvédelem, közbeszerzés, közpénzügyi előírások, stb. – előkészítésénél az Ügynökség szava sokat számított. Így kerülhetett sor annak a kiemelt beruházásokról szóló törvénynek az elfogadására is, amely – akármit is állítson róla néhány parlamenti képviselő – az uniós források felhasználásának gyorsítását, az ilyen beruházásokkal kapcsolatos hivatalos ügyintézés felpörgetését szolgálta, nem is eredménytelenül. A kormányváltás óta sok jel utalt arra, hogy az NFÜ helyzete általában véve meggyengült. És ez bizonyára szerepet játszott abban, hogy az EU-programok lebonyolítására nézve hátrányos jogszabályok, sorozatos, kapkodó törvénymódosítások születtek. Ilyenkor a projektgazdákat – érthető módon – nem nagyon érdekli, hogy a kormányzatnak pontosan melyik része mondott csődöt. A kritika jelentős részét az NFÜ aratja le.

 

2.,           Másodszor, a fejlesztési programok kidolgozása, a támogatások odaítélése ügyében a stratégiai döntéseket mindig a kormány hozta, és hozza meg. Ezeket a döntéseket fő szabály szerint az NFÜ készíti elő, ezen múlik, hogy a fejlesztéspolitikai célok szempontjából leghatékonyabb, egyben megfelelően előkészített fejlesztések jussanak forráshoz. Az Ügynökségnek a döntés-előkészítés során természetesen egyeztetnie kell a minisztériumokkal. Ha azonban hinni lehet a híreknek, az egyeztetések az utóbbi években igencsak nehezen mentek, a tárcák és az NFÜ viszonya helyenként egészen elmérgesedett. Ez kétség kívül hozzájárulhatott ahhoz, hogy a miniszterek többsége az NFÜ megszűnését kívánja – bízva abban, hogy ezután az lesz, amit ők akarnak. Holott a köz érdeke továbbra is az lenne, hogy az EU-források felhasználásáról ne partikuláris, ágazati szempontok, hanem a mindenkori kormány „közös” stratégiája alapján szülessék döntés.

 

Ami az operatív forráselosztási döntéseket – a pályázatok lebonyolítását – illeti, a 2010 előtti rendszer alapfilozófiája az volt, hogy az NFÜ a programok stratégiai irányításával foglalkozott, a végrehajtást pedig a tárcák által irányított közreműködő, pályáztató szervezetekre hagyták. Ha nem történik kormányváltás, a rendszer vélhetően erre, a decentralizáció irányába fejlődött volna tovább. Az Orbán-érában viszont folyamatosan arról szólnak a hírek, hogy a pályázati döntéseket nem szakmai szinten, hanem az NFÜ legfelsőbb vezetői hozzák meg. Figyelem: nem a kiemelt állami beruházásokról, hanem a vállalkozásoknak, civil szervezeteknek kiírt pályázatokról beszélünk! Ezeknél pedig a központosított döntéshozatal – túl azon, hogy a szabályszerűsége is erősen megkérdőjelezhető – aláássa a rendszer átláthatóságát, és nehezen lehet elhárítani a verseny politikai befolyásolásának vádját. Ráadásul, ha a döntéshozatalt egy szűk személyi kör feladatává tesszük, azzal automatikusan szűk keresztmetszet hozunk létre. Lassítunk, magyarul.

 

heil2_1.jpg 

 

(Az ábrán a kék vonal az EU által rendelkezésre bocsátott fejlesztési támogatás kumulált összege. A piros vonal a 2011-2015-ös határidőkig minimálisan felhasználandó összeg nagyságát jelzi (N+3 szabály). A zöld vonal a tényleges lehívás Brüsszelből.)

 

 

Mielőtt azt hinnék, a döntéshozatali centralizáció ostorozásával önmagamnak mondok ellent, és tudat alatt magam is az NFÜ felkoncolása mellett érvelek, hadd szögezzem le: az NFÜ lényege nem a centralizáció, hanem a standardizáció, a szabványosítás, pályázati rendszer egységes működésének garantálása, a legjobb gyakorlatok elterjesztése – és ha kell, a sürgős és hatékony korrekció. Ha ezen túlmenően a pályázati döntéshozatal centralizációjára is sor kerül, akkor az valóban rossz. Erre azonban nem az NFÜ szétverése lenne a válasz.

 

3.,           Harmadsorban pedig, ami a projektek végrehajtását, az elszámolások kezelését és a kifizetéseket illeti, ezeket a technikai feladatokat – a közös szabályok mentén – mindig is a közreműködő szervezetek végezték. A kevés adat szerint, ami erről napvilágot látott, a pályázati rendszer teljesítménye pusztán a kifizetések átfutását illetően 2010 óta nem javult, és nem is romlott lényegesen. A magam részéről, mindenesetre, nem hiszem, hogy a kutya itt lenne elásva. Arra, hogy a kifizetési folyamatokban az NFÜ közvetlenül részt vegyen, nem volt és ma sincs szükség. Ha valaki ezért akarná az Ügynökséget felszámolni, rossz helyen kereskedik.

 

Összefoglalva, a hírmagyarázat első állítása kapcsán a következtetésem az, hogy ha a pályázati rendszer működését a kormány kudarcosnak ítéli, azért az NFÜ-t önmagában nem teheti felelőssé. Természetesen lehetséges, hogy az Ügynökség és vezetői teljesítményével a kormány elégedetlen. Az NFÜ felszámolása azonban nem személyi, hanem rendszerszintű beavatkozás. És egy ilyen beavatkozásnak az elégedetlenség nem elégséges feltétele. A Fejlesztési Ügynökség létrehozásának, majd 2006-os megerősítésének alapvető indoka – a támogatások egységes stratégia alapján történő felhasználásának, a pályázati rendszer egységes, átlátható működtetésének követelménye – továbbra is fennáll. 

 

Cui prodest?

 

A második állítás, amelyet vizsgálnunk kell, az, hogy az NFÜ tervezett szétrobbantását a „cég” eddigi teljesítménye okozta. A felvetésre a rövid válasz az, hogy valószínűleg nem. Minden jel arra mutat, hogy a változás kezdeményezője – egyben annak legfőbb haszonélvezője – Matolcsy György. Miért?

 

Kiindulópontként ott van mindjárt Matolcsy eddigi munkássága. Ő volt az a miniszter, aki a rendszerváltás utáni Magyarországon elsőként kezdeményezte, hogy az állami fejlesztéspolitikát egységes fejlesztési terv keretében fogják össze. Ez volt a Széchenyi Terv. Maga a tervdokumentum – akár később az Új Széchenyi Terv – tartalmát, módszertanát, minőségét tekintve a meghirdetett célra kevéssé volt alkalmas. Az ötlet azonban tényleg jó volt, még akkor is, ha – pont úgy, mint 2011-ben – valójában csak már meglévő állami előirányzatok átcímkézését takarta.

 

Hasonlóképpen Matolcsy mellett szól a jelenlegi kormányban elfoglalt pozíciója. Ha a 2010-es kormányváltáskor az NFÜ felügyeletét az NGM kapja meg, az ellen senki egy árva szót nem szólhatott volna. Az, hogy a fejlesztéspolitikát a gazdaságstratégiáért felelős miniszter irányítsa, teljesen helyénvaló. A lényeg, az erős koordináció, minden további nélkül megvalósítható a gazdasági csúcsminiszter irányítása alatt is. Egyetlen feltétellel: élveznie kell a miniszterelnök töretlen bizalmát, és lehetősége kell legyen arra, hogy a fejlesztéspolitikát érintő kormányzati döntések meghozatalánál az egyenlők között első legyen. Ez a személyleírás pedig tökéletesen ráillik Matolcsy Györgyre.

 

A harmadik tényező az apparátus. Matolcsy környezetében egy sor olyan ember dolgozik, aki a fejlesztéspolitika területéről érkezett. Ami legalább ilyen fontos: a gazdasági miniszter azt is elérte, hogy milliárdos költségvetéssel külön Nemzeti Tervezési Hivatalt hozhasson létre magának – holott ez a funkció célszerűen az NFÜ-nél kellene legyen.

 


heil3_2.jpg
 

 

(A keretek és az eddigi tényleges lehívások összege fejlesztési alaponként is. A piros oszlop mutatja, hogy mit kell még lehívni az idén ahhoz, hogy ne veszítsünk forrást.)

 

 

Külön érdekesség hogy az NTH létrehozásáról a Kormány 2011. decemberében döntött. Pont három héttel azelőtt, hogy Fellegi Tamás utódjaként Németh Lászlónét kinevezték volna fejlesztési miniszterré. Márpedig a nagy hatáskör-átrendezések – tessék csak megfigyelni – a kormányzatban mindig akkor történnek, amikor egy miniszter távozik, az utódja pedig még nem érkezett meg. A rivális tárcavezetők általában ekkor somfordálnak be a miniszterelnökhöz, hogy a bukott kollégától gyorsan elszedjék a koronagyémántokat. Kicsit sem lennék meglepve, ha ezúttal is ez történt volna. De akár igen, akár nem, a lényeg az, hogy az NFÜ gyengülése és az NGM előretörése tényleg nem mostanság kezdődött.

 

Végül, de nem utolsó sorban – árulkodó jel a decemberi kormányhatározat többi része, mely kimondja nem csak azt, hogy az EU-források tervezéséért mostantól Matolcsy György a felelős, hanem azt is, hogy a remélt 2014-es uniós bőségszaru legalább hatvan (!) százalékát „közvetlenül gazdaságfejlesztésre”, azaz Matolcsy területére kell fordítani. Az infrastruktúra, a környezetvédelem, a foglalkoztatáspolitika, az oktatás, az egészségügy, a turizmus, a kultúra, és minden más pedig a „futottak még” kategóriába kerül.

 

A Fejlesztési Ügynökség bukását tehát nem Petykó Zoltán kudarca, hanem a hódító Matolcsy György okozza. Neki volt indítéka, és neki volt lehetősége arra, hogy az NFÜ-t kiiktattassa – egyben egyértelműen ő a lépés legfőbb haszonélvezője is.

 

Csöbör és veder

 

A harmadik állítás, amit vizsgálnunk kell az az, hogy a Matolcsy György által kiharcolt változtatás kedvező eredménnyel járhat. Az elemzést nehezíti, hogy a decemberi kormányhatározat szövege nem egyértelmű. Így egyelőre nem tudhatjuk, hogy valójában mi fog történni.

 

Egyfelől, annyi biztosnak látszik, hogy a 2014-2020-as tervezési ciklusban Orbánék az NFÜ-nek már nem osztanak lapot. A programok előkészítése Matolcsy György feladata, a források feletti rendelkezés joga pedig közvetlenül az ágazatokhoz kerül. Ez a terv elvben kivitelezhető – ugyanakkor nemhogy sejtjük, hanem pontosan tudjuk, hogy rossz. 2004-2006 között az első Nemzeti Fejlesztési Terv intézményrendszere pont így működött. Akadozva, nehézkesen, és lassan. Ezért került sor 2006-ban az NFÜ jelentős megerősítésére, ami egyértelmű eredménnyel is járt. Arra, hogy miért lenne jó egy korábban már „leszerepelt” rendszerhez visszafordulni, én nem látok semmilyen racionális, szakmai érvet.

 

Másfelől, nem lehet kizárni azt a forgatókönyvet sem, miszerint az NFÜ-t lényegében azonnal felszámolják, és a 2007-2013-as programok irányítását is rögvest „decentralizálják”. Erre utalhat a határozat azon pontja, miszerint az új rendszer kiépítése során törekedni kell „az esetleges párhuzamosságok minimalizálására”. Magyarul: az azonos tartalmú, bár két különböző uniós tervidőszakhoz tartozó operatív programokat lehetőleg ugyanaz a szervezet irányítsa. Ha akarom, ez a mondat realizmusról tanúskodik. Valóban elég kevéssé valószínű, hogy a közigazgatás mai állapota mellett ki tudna állítani két teljes garnitúra támogatási intézményrendszert. (A jelek szerint egyet se nagyon tud.)

 

Ugyanakkor, bármelyik forgatókönyvhöz is nyúlnak, nagy az esélye annak, hogy az NFÜ rövid időn belül tényleg összeomlik. Ha új irányító hatóságok jönnek létre, azokat csak és kizárólag a meglévők kárára lehet kialakítani. Szinte bizonyos, hogy a „halálra ítélt” régi struktúrák kulcsemberei villámgyorsan áteveznek az új minisztériumi szervezetekhez, az NFÜ pedig újra kiürül. Ezzel egy időben a 2007-2013-as időszakra programjai egy csapásra múlt időbe kerülnek, mert az újonnan pozícióba került ágazati miniszterek előre akarnak majd tekinteni. Eleve arra játszanak majd, hogy ha a jelenlegi OP-k végül jelentős veszteséggel zárulnak, azért az előd intézményt tegyék felelőssé. (V.ö.: „első boríték” effektus) A „jelentős” alatt pedig tessék nyugodtan ezermilliárdokat érteni.

 

heil4_1.jpg 

 

(Az ábra azt mutatja, hogy az egyes operatív programokban mekkora forrást kell még 2013-ban lehívni a forrásvesztés elkerüléséhez az eddigi, hat éves összteljesítmény százalékában.) 

 

De lehet-e a változásnak bármilyen pozitív eredménye? A kormányhatározat alapján arra következtethetünk, hogy az új rendszer fő erénye a javaslattevők szerint az lenne, hogy abban „érvényesül az ágazati szakpolitikákért felelős tárcák tervező és irányító szerepe”. Magyarán, az új miniszterek majd okosabban sáfárkodnak a támogatásokkal. Jól hangzik. Csakhogy - a jelen pillanatban a 2007-2013-as tervidőszak forrásainak nyolcvan (!) százaléka már gazdára talált, és minden számítás szerint az év végére a rendszerben nem marad szabad pénz. Az irányító hatóságok áttelepítése testvérek között is felemésztene legalább fél évet.  Még akkor is, ha az Európai Bizottság, amelynek mindehhez hozzá kellene járulnia, nem akadékoskodik, és nem húzza be a vészféket. Így viszont egyetlen ágazati miniszternek sem lesz arra lehetősége, hogy grandiózus forráselosztási tehetségét kibontakoztathassa. A lebonyolítási oldalon pedig eleve minden marad a régiben.

 

Mindezzel végleg romba dől a harmadik állítást is, miszerint az átalakulás nyomán akár a jövőbeni, akár a jelenleg rendelkezésünkre álló források felhasználása tekintetében az égvilágon bármi javulhatna.

 

Epilógus

 

Összefoglalva a fentieket, a támogatási rendszer tervezett átalakítása, az NFÜ félreállítása, felszámolása okán felhozott mindhárom lehetséges indok tarthatatlannak bizonyult:

 

  • A rendszer elégtelen működésében az NFÜ hibás ugyan, de a bajt legalább annyira okozták azok, akik most felette pálcát törtek.

 

  • Az NFÜ félreállítását nem az Ügynökség teljesítménye, hanem Matolcsy György és az NGM előretörése, a kormányon belüli hatalmi harc okozta.

 

  • A tervezett változásoktól csak és kizárólag a helyzet romlását, szerencsétlen – de korántsem valószínűtlen – esetben a 2007-2013-as fejlesztési programok totális csődjét várhatjuk, ezermilliárdos veszteségekkel megfűszerezve.

 

Hogy a fenti érvek bárkit meggyőznek-e a , nem tudom. Abban a teremben, ahol a döntést meghozzák majd, valószínűleg nem. Reményt legfeljebb az adhat, hogy a tervezett változtatásokat a választásokig már nem lehet végigvinni. Vagy legalábbis, a következő kormányzati ciklus elején az NFÜ még időben, a teljes szétesés előtt újjáépíthető lesz.

 

A felületes szemlélő talán úgy érezheti: a határozott lépéssel, a tabula rasa-val a kormány most erőt, határozottságot mutat. Szerény véleményem szerint ez sem igaz. A teljes újrakezdés sokkal inkább azt üzeni: az Orbán-kabinet még mindig nem érti, még most sem tudja, hogy a támogatási rendszer miért nem úgy működik, ahogy ő szeretné. Nem az erő, hanem a tanácstalanság megnyilvánulását látjuk. Ennek megfelelő lesz a végkifejlet is.

 

Ami pedig az elemzésünk elején megidézett egyszeri minisztert illeti, ha a kormány tényleg úgy dönt, hogy az NFÜ-t felszámolja, miniszter urunk hamarosan kinyithatja a harmadik borítékot is.

 

Tudják, ugye, mi lesz benne: „Csinálj három borítékot…”

· 1 trackback

Címkék: NFÜ uniós források

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr975046086

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Tüske a köröm alatt 2013.01.27. 16:28:48

Vajh miért érzi kötelességének a Fidesz, hogy amint hatalomra kerül, azonmód jól megkavarja a szürkemarha-trágyát a délibábos Hortobágyon? Az egykoron fiatal és demokrata fiúk a párt első országlása idején a nemzeti park igazgatóját, Aradi Csabát – meg...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nem olvastam végig teljesen, kicsit hosszú, meg most nincs kedvem/időm. DE ügye vala a kbt nevezetű törvényünk, amely szabályozza többek között pl a fizetési határidőt is. Na mármost, ha mondjuk a kbt-ben írva vagyon, hogy a teljesítés igazolásától számított 45 nap múlva kapod meg a pénzedet, akkor neked elég kellemetlen, ha az NFÜ-s baszakodás miatt mondjuk 90nap nap múlva kapod meg a pénzedet. S a 90 nap még egy igen optimista szám, a 180 napos késedelem sem rendkívüli. Teljesítsd úgy a szerződésben vállalat munkát, hogy pénzt fél! év múlva kapsz a teljesítés után. Sőt megesik, hogy az előleggel is bénáznak és azt is a kezdés után hónapokkal kapod meg!!!!!!! Ez egy nagyon fasza módszer ám a körbetartozás generálására, meg a kisebb versenyzők kinyírására.

Én nem mondom, hogy jó az amit a Kormány csinál akar, gyanítom, hogy még nagyobb káosz lesz belőle, de hogy ahogy működik, illetve működött a rendszer, az több, mint gyalázat.
Az IMF-hitel előtörlesztése nem annyira bizalomjavító, mint inkább prevenciós lépés lehetett. Néhány dátum mindenesetre érdekesen alakul.

Devizapiaci szakemberek szerint az IMF-hitel törlesztésének két héttel előbbre hozatala elsősorban nem azzal magyarázható, hogy a kormányzat a jó adós képét akarta erősíteni. Az előtörlesztésről a nemzetgazdasági tárca által kiadott közleményben szereplő egyik mondatot tartják árulkodónak.

Eszerint: "Az esedékes IMF-törlesztéshez kapcsolódó piaci kockázatok megszűnnek". A szakemberek felhívták a portál figyelmét néhány dátumra. A törlesztés eredetileg február 12-én vált volna esedékessé, a kormánypárti parlamenti frakciók évadnyitó találkozója pedig február 5-7-ig tart. Ezen, illetve ezt követően derülhet ki valami a leendő jegybankelnök személyéről is.

Az elmúlt időszakban is látszó hisztérikus reakciók alapján pedig gyanítható, hogy a piacok erőteljesen reagálhatnak arra, ha nem tartják megfelelőnek a kijelölt személyt. Az NGM mostani bejelentésére is jókora forintgyengülés mellett került sor.

Ilyen simlis, sunyi, és aljas a mi nemzeti szar kormányunk!

Elég volt belőlük, készülj a kormány és rendszerváltásra!
te jó jég, a második bekezdésnél elaludtam. ezek tényleg így akarak választást nyerni? agyonraaltatják az ellenfelet a tanulmányaikkal?
Nekem az a véleményem, hogy mind a centralizált, mind a decentralizált rendszert is lehet jól vagy rosszul csinálni.

(Ugyanígy az adórendszer. Mind az egy-, mind a többkulcsos szja-t lehet jól csinálni. Nálunk mindkettőt rosszul csinálták/csinálják eddig.)

Ki tudja? Lehet, hogy jól fogják működtetni a decentralizált rendszert.

Az egyik családtagok dolgozott az NFÜ-nél évekig és ez alatt mindig arról sztorizott, hogy a káosz szélén lavírozott. Ahogy a blog is írja, a bürokrácia túlburjánzott, jómagam is próbáltam EU-s támogatásra pályázni, de maga a beadás is annyi idővel, macerával és pénzzel (pl. pályázatíró) állt, hogy egyszerűen feladtam.

Úgyhogy egyik rendszer sem ördögtől való. Lehetett volna az NFÜ-t is megújítani, de hátha jó lesz az ágazati szétosztás.

Bár valami azt súgja, hogy fantomként azért megmarad a centralizált döntéshozatal.
A MAG és NFÜ helyét sóval kell behinteni és a tagjaikat vezetőiket feketilstára kell tenni.
A károkozásuk felmérhetetlen már most is és sokak számára még nyilvánvalóbb lesz egy vé múlva, mikorra kiderül mennyi pénztől esett el Magyarország.
Nos ezt velük fizettetném ki. Portásostól, takarítóstól, bonyolítóstól, főnököstől, politkai komisszárostól.
Ritka kártékony banda voltak, a pokolban se legyen nyugtuk.
@Cs: Teljesen igazad van. Volt már egyáltalán olyan, hogy valakinek időben fizettek? (az épp aktuális, közvetlen elvtársi-baráti körön kívül?) Volt olyan, akivel szándékosan nem b*kodtak? Akinél nem keresték a kákán is a csomót? (Ha az olvasó részese volt ilyen ellenőrzési/kifizetési eljárásnak, akkor pontosan tudja, hogy szándékosan az időhúzásra játszottak és játszanak, a mai napig.)

A szándékos időhúzásnak, az ebből következő óriási csúszásnak, és a csúszással indokolt átszervezésnek pedig az lesz majd az eredménye, hogy "last minute akcióban" költik el a maradék pénzeket, hivatkozva arra, hogy másként már nem lehetett volna. Az meg, hogy a gyors osztozkodásban ki, miért, és mennyit kap, másodlagos kérdés lesz... Ki van ez találva, figyeljétek majd meg.
Tisztelt Heil Péter Úr!
A grafikonjai éppen azt mutatták, mi lesz a legfőbb hivatkozás az NFÜ szétrobbantására.
De ha az elvégzett munkát értékelik, figyelembe kell venni - ámbár nem biztos, hogy ez meg is jelenik majd a bulvárszinten - hogy az NFÜ eléggé diszfunkcionálisan működött. Nem mindig, de létezése nagyobbik részében igen. Túl sok lobbi furakodott be, túl kevés (végül már szinte semmi sem) maradt a feladatok ellátására.
Az NFÜ-nek a kormány fejlesztési céljai szerint kellett volna a pályázati rendszereket működtetni. Ezt az Ügynökség nem tudta 100%-ban megvalósítani.
Ha végigtekint az OP-s grafikonján, láthatja, hogy a GOP (gazdaságfejlesztési) nem szerepel a nehéz helyzetben lévők között. Talán mert elég lobbicsoport nyomult, hogy az a pénz kimenjen.
Az NFÜ olyan döntéshozói szerepeket vett fel már a Gyurcsány-Bajnai kormány idején, amiket a Brüsszellel szerződéses megállapodást kötő, a parlament elé törvényjavaslatokat vivő, vagyis az "EU-s támogatásokért" felelősséget vállaló kormány kezéből csavart ki. Ezt már "akkor", vagyis a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai "kiskommunizmusban" (mert éppúgy külföldi finanszírozásból működött, titkos belső alkukkal és nettó macchiavellizmussal olajozva, jövőt felélő pünkösdi királyságként, mint Kádár "nagy-", vagy "gyulyáskommunizmusa") sem nézték jó szemmel, de amikor 2010-ben új lobbik is megjelentek benne, akkor magától leállt az egész, mert száz helyett kétszázfelé már nem tudott menni.
A kormány viszi a balhét "Brüsszelben" és itthon is, ha buknak az "EU-s források". Hát természetes és logikus lépés volt, hogy kiveszi a lobbik által megbénított NFÜ kezéből az irányítást. És mivel az NFÜ irányítani képtelen volt már egy ideje a rendszert, de még nem döglött meg, bűnbaknak is jó lesz. Százfelé talán még menekülhetett volna, de kétszázfelé már nem fog tudni.
Üdvözlettel
Árkászati Hadimérnökség
Nagyon jó cikk. Csak akinek nincs tapasztalata, az nem tudja, hogy az NFÜ a szerződéskötést is elhúzza, irracionálisan sokáig tart. A saját határidejét már ebben sem tartja be. nem értem, mi a francért hagyták eddig meg és miért nem zavarták szét a kormányváltás után azonnal?
Az NFÜ mostani helyzete és az, hogy lényegében kudarcot vallott, egyenes következménye annak, ami 2010 óta az egész uniós fejlesztéspolitikában folyik. A behivatkozott ténytáras cikkben már voltak hozzászólások erről, zsg-nek volt egy részben jó helyzetelemzése az egészről.

2010-ben a Petykó féle bagázs azzal a prekoncepcióval jött meg az intézményrendszerbe, hogy itt loptak és csaltak (és nem ők, ez volt a fő baj), ezért itt cserék lesznek és évtizedekre szóló cikktartalék a MAgyar Nemzetnek a panamákból. A panamák kitartottak egy darabig, de csak rövid ideig, annyira nem volt rossz az addigi rendszer.
Viszonylag stabil intézményrendszer jött létre, a tervezés, az EMIR fejlődött, a KSZ-ek és IH-k együttműködése gördülékenyebbé vált. 2010-ben ezt Petykó lebontotta a földig. Kirúgta a fél NFÜ-t, az addig szakmai partner KSZ-ekkel pedig kutyaként kezdett el tárgyalni (ami azért vicces, mert az Orbánék által odaültetett emberek már a KSZ-ek szakmai vezetésének nagy részét is kicserélték akkorra). Na ebből lett az, hogy a KSZ-ek utálják Petykót és mentek is sírni a minisztériumokhoz. A minisztériumokban ez pedig csak megerősítette azt a tudatot, hogy az NFÜ felesleges. A korábbi NFÜ kiváltságokat is elkezdték visszavágni (korábban 80%-os eltérítést lehetett adni az akkor még köztisztviselői bértáblától, ez tette egyáltalán lehetővé az NFÜ-nek, hogy minőségi embereket szerezzen), így Petykó ott maradt egy folyamatosan elbutuló, fluktuáló szervezettel, amit ráadásul mindenki utál az egész rendszerben.
egy melóhelyem bánta őket...
az eu nem engedi, hogy nyomást gyakoroljanak mondjuk Simicskáék. Pedig szörnyen akarják ezt. Nem véletlen, hogy az eu korrupcióellenes részlege is vizsgálódott náluk, nem tudjuk milyen eredménnyel. 2010-től gyakorlatilag direkt módon nyúlják le a pénzeket: maffiamódszerekkel talicskázzák tovább a lét, sőt erősen nyomják az NFÜ-t, hogy írjanak ki nekik jó pályázatokat. Csak ezt nem lehet. És nem lehet majd a decentralizációban sem. Amúgy meg teljes vagyonelkobzást a sok maffiózónak.
Majd egy évtizedet húztam le a területfejlesztésben és tisztán emlékszem a 2004-2006-os időszakra. Átláthatatlan volt és egyenetlen teljesítményű. Mindenki szidta. Egyes OP-k totál csődöt hoztak. Erre volt a válasz az NFÜ, és a 7 ROP.
A gond a felemás decentralizációból, a soha végig nem vitt regionalizmusból lett - meglátásom szerint. Ha végigviszik, az NFÜ csak egységesít és a "zászlóshajó" projektekkel foglalkozott volna közvetlenül, és az IH-k lekerültek volna a 2009-től választott tisztviselőkkel induló régiókhoz.
Sajnos ez csak álom maradt. Az I. orbán kabinet által létrehozott és istenített régiók 2004 után hirtelen közellenségek lettek, és hirtelen eszükbe jutott az "ezeréves megye". 2006-ban pedig a Gyurcsány-csapat hátrált meg és hagyta párhuzamosan agonizálni a megyéket és a régiót, nem egységesítette a hazai források és az eu-s források felhasználását. Aztán pedig az NFÜ gyűrt mindent maga alá. Eleinte csak szakmailag.
Aztán 2010 után megtapasztaltuk milyen az, amikor emberileg is megteszi ezt. Régi szakembereket, akik nem bajnai-gyurcsány emberei voltak, aláztak meg, zavartak el, tiltottak ki az intézményekből. Olyan emberek kerültek az NFÜ-ben fontos posztokba, akik még egy KSz-ben sem lehettek volna csoportvezetők sem. A tudatlanságot arroganciával pótolták. Aztán őket is elzavarták, és hihetetlen módon 2011 végére már szinte visszasírtuk őket. Akik most vannak azokat nem minősítem, mert már nem lehet. Tisztelet a kevés még talpon lévő szakembernek! Kitartást kívánok nekik innen is.
Ez az NFÜ most ahogy van, MŰKÖDTETNI IRÁNYÍTANI ÉS SZERVEZNI KÉPTELEN AZ INTÉZMÉNYRENDSZERT, DE NEM 2004-2006-OS ROSSZ GYAKORLATHOZ VALÓ VISSZATÉRÉS A MEGOLDÁS. Főleg nem az utolsó két évben.
Törött mankót ad a Szovjetunió nyomorultjainak az Európai unió!

Az európai uniós karámba a támogatás ígéretével csalogatják, terelgetik a Kelet-európai marhákat. Önérzet már régen nincsen, csak a potyalesők tátott szája, zsebe. Régen, csak a beteg, a törött lábú, vagy a részeg ember szorult „támogatásra”
De miből lészen a támogatás? Természetesen a tagállamok befizetéséből. Az agyon reklámozott támogatás, 300 millió Euróval több a saját befizetésünknél! Akkor mi az értelme? Ki nem találják, (az ostobák). Józan paraszti ésszel gyorsan kitalálható. A saját pénzem arra költöm, amire én akarom, ami nekem fontos. Olyan dologra, beruházásra, ami később pénzt hoz. Ezzel ellentétben mire adják a támogatást? Csatornázásra, szemétlerakóra, (amiért a használat díjat majd nékik fizetjük, mivel előbb privatizálták, tehát a pénzüket magukra költik, a maguk „üzletébe” történik a beruházás!) környezetvédelemre, értsd: patakmeder, erdő takarításra, stb., ami ugyan fontos, csak éppen „el nem adható”. Széchenyi tudta: „a legnagyobb baj, hogy túl sokat fordítunk nem termelő beruházásokra, anélkül, hogy az itthoni árualapunk meglenne. Ne fényűzési cikkekbe, hanem csak olyanba fektessük a pénzt, ami pénzt hoz!” A mai okosoknál ez nem szempont? Kaphatsz még területalapú támogatást, ha paraszt vagy, hogy megtermeld az alapanyagot, az általuk előzetesen már megvásárolt élelmiszeripar számára! Ki van ez találva. Akit be lehet csapni, az meg is érdemli” — mondja a csibészek erkölcse. A mi vezetőinket nagyon könnyű becsapni, vagy megvásárolni? Valódi csibészek Ők is? Csak mi „nem ismerjük Őket meg”?
@Segna: A decentralizáció papíron jól hangzik, már kb. egy évtizede ezt mondták az "uniós szakértők" a magyar rendszert nézve. A probléma az, hogy Magyarországon ez tovább fűtötte volna a helyi kiskirályságokat. Jó példa erre az RFÜ-k működése, amelyek közül pl. a KDRFÜ és a DARFÜ is mutatott erős bedőlési jeleket 2007-2013 között, anno az NFÜ mentette meg őket különböző módokon. Volt olyan RFÜ amely jól dolgozott, de a regionális politikai befolyás és lobbik ott is nagy erővel hatottak. Ha az összes többi OP-t is eszerint szétszedték volna, pont, hogy az egységesség és központi fejlesztési koncepció hiánya bénította volna meg az egész rendszert (lett volna egy fejlett Észak-Dunántúl és Központi régió, valamint az összes többi korrupcióban elsüllyedve).

Egyébként mindenki köpködi a 2004-2008-at, viszont az tény - Heil Péter is ezt írja, hogy azt viszonylag sikeresen lezárta az intézményrendszer és minden területen nagyon sokan tanulták meg, hogy hogyan működik az egész. Az akkor és azóta edzett, kiképzett szakemberi gárdát nyírták ki Petykóék a saját arroganciájukban fetrengve, miszerint megy ez nélkülük is. Menni is fog, csak kurva sok visszafizetéssel és lényegesen drágábban.
Mindig írom) Totális helyzet, gazdasági, politikai zűrzavar, társadalmi morális válság.

Kiindulópontként ott van mindjárt Matolcsy eddigi munkássága. "

Mondjuk nekem totálisan ennyi jut eszembe)
Matolcsy munkássága", gazdaságpolitikája, egy hatalmas társadalmi csoport totális elszegényedése, vagy éppen haladnak az elszegényedés felé, némelyek pedig meggazdagodnak. Minden intézkedés a szegényebb rétegeket lehetetleníti el.

Az ország helyzete pedig olyan, amilyen.

"A közeljövőben Magyarországnak három egymással összefüggő kihívásra sürgős választ kell adnia: fenntartani a fiskális konszolidációt az államadósság csökkentése érdekében, de a befektetéseket és a foglalkoztatási hajlandóságot erősítő ösztönzőkkel; helyre kell állítani a pénzügyi rendszert annak érdekében, hogy a befektetések a gazdaság eredményes közvetítőivé váljanak; strukturális reformokkal javítani kell a potenciális növekedést."

www.napi.hu/magyar_gazdasag/itt_a_lesujto_imf_jelentes_hazankrol_uj_gazdasagpolitika_kell_bovitett_.543534.html

"A gazdaságpolitikai döntések kiszámíthatóságának javítása, illetve a valamennyi vállalkozás számára egyenlő feltételek biztosításának és a strukturális reformok végrehajtása rendkívül fontosak a gyorsabb gazdasági növekedés és az életszínvonal növelése érdekében."

Hát! itt tartunk.
Szomorú valóság.
@Szúrófény: Véleményed egy közkeletű tévedésen alapszik. Ezt a tévedést nagyon sokszor elkövetik az átlagemberek, illetve a politikai pártok is szeretnek ráerősíteni. A lényeg, hogy az EU nem véletlenül támogat infrastruktúrafejlesztést, városfejlesztést, szociális infrastruktúra felújítást és építést, vidékfejlesztést stb. és pedig nem mezőgazdasági vagy ipari termelést. Ez ugyanis versenykorlátozó lenne, mert a magyar piaci szereplőket közvetlenül támogatná más uniós piaci szereplőkkel szemben. Magyarul a régi tagállamok sem hülyék, a franciáknak, olaszoknak, németeknek nem érdeke, hogy Magyarország legyen az unió top borexportőre. Ezért támogatja az unió a szőlőtőke kivágást vagy ad területalapú támogatást, esetleg marketingtámogatást és nem a borosgazdának ad pénzt arra, hogy termelést bővítsen.
Nem állítom, hogy a cikk a 2010 előtti rendszert csak jó fényben tüntetni fel, de a hiányosságok felemlítésekor egy lényeges elemről, éspedig a működést gyakran bénító és annak idő igényét növelő, a konfliktusok jelentős forrását "nyujtó" tényezőről elfeledkezni látszik, konkrétan az NFÜs igazgatók és stábjuk, illetve a minisztériumok szakmai csapatainak ellentétéről, gyakran a programok végrehajtását is gyökeresen gátló szembenállásáról. Közel lévén ezekhez a - néha igencsak nagy lánggal égő - tüzekhez, sokkoló volt látni, hogy mennyi energia, fölösleges idő, szellemi kapacitás pazarlódik el annak okán, hogy a részt vevők képtelenek voltak felfogni: közös a cél, s ez az uniós pénzek hatékony, gyors, eredményes felhasználása. Ami kiderült: nem volt közös cél! Az igazgató urak és hölgyek mondták a magukét, gyanakodtak a minisztériumi (szak)apparátusra, a másik oldal meg bizalmatlan volt az NFÜ-s vezetőkkel. Van, ki el tudja képzelni, hogy ilyen légkörben eredményes munka folyhatott? Még csoda, hogy valamilyen formában a szervezet - némileg önjáróként, de - működött! Nem kétséges, az az elgondolás, hogy a döntések során a konszenzus alapján majd megszületik a legjobb megoldás, igen nemes, de nem az államigazgatásban, nem a közszférában. Ott csakis jól kijelölt és elhatárolt döntési jogosítványokkal lehet némileg hatékonyan üzemelni, s ennek megfelelően dolgozni. Hiába ültek le miniszterek egymással és a stábbal együttesen tárgyalni, állapodtak meg egyes programok haladásának témájában, már másnap másként emlékeztek a résztvevők, szankciók híján könnyedén opponálták, s obstruálták a megállapodást, s tettek merőben mást, mint amit az előző napi egyezség tartalmazott. Hiába voltak jól fizetett vezetők, az még nem hozta ki belőlük (persze tisztelet a kivételnek!) az együttműködés és közös cél iránti kompromisszumkeresés képességét - maximum arra volt jó, hogy a befolyásolhatóság kisebb csábításként jelentkezzék, s a tisztesség könnyebben megőrződjék.
Az NFÜ, meglehet, jól volt kitalálva, s a fejlesztési pénzek elosztási rendszerének ilyetén felépítését eredetileg jó szándék vezethette, de tekintettel a minisztériumok (és miniszterek!) partikuláris érdekeire, egyéni törekvéseire, s azoknak a kormányzaton belüli és az ahhoz kapcsolódó szervezetek közötti együttműködést nem kevés esetben akadályozó személyzeti állományára, a gazdasági szereplők általi befolyásoltságára, hosszú távon nem maradhatott fenn. Törvényszerű volt, hogy ebben a politikai közegben (már majdnem kultúrát írtam!)megbukjék, s hogy átadja helyét egy a "félázsiai származék" mentalitásának jobban megfelelő centralizált, kézi vezérelt rendszernek.
A változás eredményessége még nem ismert, az aggódók már köztünk vannak, remélhető, hét év múlva is itt lesznek, s amennyiben akár tévedtek, majd arról is írnak!
@Éhesló: Nem vagyok híve a rombolásnak de abban a 2-3 hónapban amit diákként a MAG Zrt-nél töltöttem én is erre jutottam. Egy osztályt láttam ahol csinálnak is valamiféle munkát. Azt meg ne is nézzük, hogy volt-e olyan cég, ami csinált valami hasznosat a pénzből. Elég sok olyan pályázatot láttam ami kb. csak felvett egy kis támogatást, hogy vegyen egy MacBook-t.

Rónai Péter mondta talán, hogy az EU-s támogatások többsége olyan céghez jut ami vagy veszteséges és elveszik a támogatás vagy semmi pluszt nem hoz a gazdaságnak és azon kéne gondolkozni, hogy lehessen már egyből államadóssáág csökkentésre használni a pénzt ami sokkal több hasznot hozna és kevesebb pazarlást.

Mondjuk egy dolog biztos, amit a fidesz fog csinálni az tuti szarabb a rosszul működő előző rendszernél. Semmi koncepció nincs és csak rombolnak mindenhol. És ha úristen véletlen újra megnyerik a választást ez az ország meg fog bénulni és polgárháború tör ki.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euro (1) euró (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) olaszország (1) Olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása