Még tart az országgyűlésben a vita az új közoktatási törvényről, melynek deklarált célja a döntően önkormányzati fenntartású iskolarendszer államosítása lenne. Egyelőre nem látni, hogy ez a folyamat végigvihető-e 2012-ben – egyáltalán, a megvalósítandó állami közoktatási modell létrejöttének módjáról és mibenlétének jellemzőiről sincs sok információ – de az biztosan látható, hogy az államosítást meg fogja előzni az iskolarendszer állam által támogatott „egyháziasítása”.
Finanszírozás – szabad az út az iskolaátadások előtt
Magyarországon a közoktatás finanszírozása nem fenntartó-semleges. Tudnivaló, hogy az iskolarendszer fenntartását szolgáló állami hozzájárulást egy viszonylag bonyolult normatív támogatási rendszeren keresztül osztja szét a költségvetés az iskolák fenntartói között. Az alap-normatíva összegénél nem játszik szerepet a fenntartó jellege, a különböző képzési formákhoz, eltérő és speciális oktatási feladatok finanszírozásához a költségvetés minden évben külön, kiegészítő normatívákat állapít meg. Ezek összege jövőre szinte forintra ugyanannyi lesz, mint idén volt, sőt néhányuk nominálisan csökkenni fog. Összességében az államtól kapott források csak a kiadások 70%-át fedezik, a hiányzó összeget a fenntartó önkormányzatok gazdálkodják ki saját bevételeikből vagy hiányból, sok esetben más fontos feladatok rovására. Az egyházi iskolafenntartók azonban, hogy kapnak az államtól az alap normatív támogatáson túl egy olyan „kiegészítő” normatív támogatást is, ami ezt a plusz önkormányzati finanszírozást hivatott helyettesíteni. Így az egyházak saját forrásaikból nem kell, hogy kiegészítsék az iskolák fenntartási költségeit, tehát az egyházi fenntartó automatikusan megkapja azt a költségvetéstől, amit másutt az önkormányzat más feladataitól elvonva vagy esetleg helyi adókból áldoz iskolájára.
Ez a sajátos finanszírozás eleve a közoktatási rendszerbe kódolta annak a lehetőségét, hogy a nehéz anyagi helyzetbe került önkormányzatok egyházi fenntartásba átadással „mentsék meg” fenntarthatatlanná vált iskolájukat. Az egyházi közoktatási intézmények száma folyamatosan nőtt is: 1993 és 2004 között arányuk megduplázódott. 2010-ig azonban az önkormányzatok iskolaátadási hajlandóságát jócskán visszafogta az a törvényi korlát, melynek értelmében, ha az önkormányzat egyházi fenntartásba akarta adni iskoláját, a kiegészítő támogatást öt évig saját költségvetéséből kellett kigazdálkodnia. Ezt a központi költségvetést kímélő szabályt azonban egy törvénymódosítás tavaly eltörölte. Immár csak az önkormányzatok átadási és az egyházak átvételi hajlandósága szabhat az intézmény-átadásnak korlátot.
Anyagi és társadalmi költségek
Kérdés, mibe kerül nekünk, adófizetőknek az, ha egyre több eddig önkormányzati iskola egyházivá válik? Az „egyháziasításnak” ugyanis többletköltségei lesznek, hiszen belátható, hogy elsősorban a szegény önkormányzatok szabadulnak majd az iskoláiktól, a gazdagabbak viszont a csökkenő mértékű állami finanszírozás ellenére is megtartják azokat, tehát növelik a saját hozzájárulásukat az iskolafenntartásban. Mivel azonban az egyházi normatíva összegét az önkormányzati hozzájárulás alapján számolják ki, növekszik az egyházi fenntartóknak juttatott normatíva is. Sőt, minél több iskola kerül át egyházi fenntartásba és minél inkább csökken az iskolafenntartó önkormányzatok állami támogatása, annál inkább emelkedhet majd az egyházi kiegészítő normatíva összege – a finanszírozási rendszer átalakítása az önkormányzatokat rákényszeríti az iskolaátadásra, az egyházakat pedig érdekeltté teszi ebben.
A 2012-es költségvetési tervezet is számol az emiatt megnövekedett költségekkel, noha az idei szinten befagyasztott normatívák és a csökkenő gyermeklétszám miatt az összegnek 1-2 milliárddal csökkennie kellene. Ehhez képest 4,3 milliárddal növekszik az összeg, amit nem valóban az önkormányzati iskolák egyháziasítása magyaráz: a közöskassza.hu szakértőinek modellszámításai szinte pontosan ezt a többletköltséget valószínűsítik. Különösen szembetűnő ez a növekmény akkor, amikor az illetékes minisztériumhoz tartozó 2012-es kiadásokat összesen 854,6 milliárdra tervezik, 43,7 milliárddal kevesebbre, mint 2011-ben, tehát a minisztérium mindenütt másutt ugyanannyit vagy kevesebbet tervez költeni az oktatásra, szociális támogatásokra, kultúrára, sportra jövőre, mint idén! Miközben tehát ennek a költségvetési tételnek a 4,2%-os növekménye tehát szinte mind az egyházivá vált iskoláknak megy majd, - infláció ide, infláció oda - az iskolafenntartó települési önkormányzatok forintra ugyanannyit kapnak a Parlamenttől intézményeik finanszírozására. Tehát a közoktatás finanszírozásában bekövetkező 2012-es változások biztosan nem javítják azon önkormányzatok helyzetét, amelyek nem vesznek részt az intézmények egyházi kézbe adásának felgyorsult folyamatában.
Az adófizető állampolgárok költségeit azonban nyilvánvalóan nem csak pénzügyi szempontból érdemes vizsgálnunk. A 2011/12-es tanévre 82 önkormányzati fenntartású közoktatási intézményt vettek át az önkormányzatoktól, ezzel egy tanévben csaknem negyedével nő az egyházi fenntartású intézmények száma. Ez a folyamat gyorsulhat fel jövőre. Az iskolafenntartók cserélődése csökkenti majd a világnézetileg semleges oktatáshoz való hozzáférés lehetőségét. Az egyházi fenntartókat küldetésükből fakadóan nehéz az alkotmányban garantált világnézetileg semleges oktatásra, és például a jelentkező diákok közti válogatás mellőzésére kényszeríteni a diszkrimináció csökkentése érdekében. Minél több az egyházi iskola, és minél több településen van csak ilyen, a szülők számára annál nagyobb nehézséget jelent gyermeküket világnézetileg semleges oktatást nyújtó iskolába járatni.
