A témával kapcsolatos legutóbbi írásunk óta tovább mélyült az euró-zóna válsága, újabb tagállamok kerültek csőd közeli helyzetbe. A múlt héten Portugáliát minősítette le a Moody's 4 kategóriával, amivel Görögországhoz hasonlóan a „bóvli” kategóriába került a mediterrán ország államadósság besorolása. A Moody’s lépése kivágta a biztosítékot nem csak a portugáloknál, ahol a frissen megalakult jobboldali kormány igen kemény megszorító intézkedésekről döntött, de általában az egész EU-ban. José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke (volt portugál kormányfő) úgy vélte, ez a döntés szinte kizárólag arra jó, hogy fokozza a spekulációs tevékenységet a piacon, és növelje az európai pénzügyi helyzettel kapcsolatos előítéleteket. Emellett emlékeztetett arra, hogy az EU már dolgozik a hitelminősítők tevékenységének ellenőrzésén. Olli Rehn pénzügyi biztos szóvivőjén keresztül szintén bírálta a leminősítést, amelyet szerinte rosszul időzítettek, ráadásul szinte kizárólag hipotéziseken alapul és nem tényeken. Élesen bírálta a Moody's hitelminősítő intézet Portugália fizetőképességét leminősítő döntését a német pénzügyminiszter is. Schäuble annak a nézetnek adott hangot, hogy a Moody's, a Fitch Ratings, továbbá a Standard and Poor's befolyását korlátozni kellene, az EU-nak erőfeszítéseket kell tennie a három intézet "egyeduralmának" megtörésére. Viviane Reding igazságügyi EU-biztos szerint Európa nem engedheti meg, hogy három amerikai magáncég tönkretegye az eurót. Michel Barnier, az Európai Unió belső piacért felelős biztosa amellett érvelt, hogy a hitelminősítő intézetek ne véleményezhessenek olyan országokat, amelyek nemzetközi pénzügyi segítséget kaptak. Angela Merkel német kancellár az elmúlt hetekben mindenekelőtt Görögország leminősítésével kapcsolatban többször is élesen bírálta a három nagy hitelminősítő intézetet. Egyidejűleg a kancellár amellett foglalt állást, hogy egy önálló európai hitelminősítő intézetet kell létrehozni. Ezt a véleményt erősítette az ezt követő héten több európai politikus is. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, az eurózóna tagországainak pénzügyminisztereit tömörítő Ecofin elnöke is kifejtette véleményét a hitelminősítői gyakorlat megváltoztatásáról illetve egy európai hitelminősítő létrehozásának szükségességéről.
Ilyen előzmények után robbant a pénzpiaci bomba kedden késő este, amikor a Moody's egy fokozattal, Baa3-ról Ba1-re rontotta az írek adósság besorolását, azaz a görögök és a portugálok után a kelta tigrisek is a „bóvli” kategóriába kerültek. Az intézet indoklása szerint a leminősítés fő oka az volt, hogy jelentősen megnőtt az esélye annak, hogy a görögökhöz hasonlóan a magánbefektetőket is bevonhatják az ír adósságterhek enyhítésébe valamikor 2013 táján – akkor, ha a piaci finanszírozási nehézségek miatt az ír állam egy második EU/IMF-hitelcsomagra szorulna a jelenlegi csomag lejárata után. Mostanra a válság odáig mélyült, hogy egyes londoni elemzők szerint ma már a kérdés az, hogy Olaszország, illetve Spanyolország bent marad-e az euroövezetben.Sajnos hazánk is a külföldi befektetők látókörében van: a héten egy egyértelműen negatív külföldi elemzői vélemény jelent meg Magyarországról. A Bank of America Merrill Lynch londoni elemzői keddi keltezésű írásukban azon aggodalmuknak adnak hangot, hogy a kormány kiadáscsökkentő terve kisebb lesz a vártnál és így veszélybe kerülhet Magyarország hitelminősítése is.
Üdítő kivételnek tekinthető Kester Eddy, a Financial Times internetes kiadásának felzárkózó piaci blog rovatában megjelent írása, mely szerint miután Magyarország az előző években Közép-Európa "rosszgyereke" volt - a magyar adósságpiac figyelemreméltó hat hónapon van túl: a külföldi befektetők, észlelve a kormány elkötelezettségét a kiadáscsökkentés és az adósság megfékezése mellett, öntötték a pénzt a helyi kötvényekbe, amelyekből most már rekordmennyiséget, 3600 milliárd forintnyit tartanak, ami a teljes állománynak több mint a harmada. A JP Morgan bankcsoport legfrissebb elemzése szerint azonban tény az is, hogy nem Magyarország specifikus a külföldi befektetők érdeklődése, hanem egész Közép-Európa részesül a tőkebeáramlás élénküléséből.
A portugál leminősítés óta felgyorsultak az események és számos elemzés, politikus, befektető és gazdasági szakember szólalt meg a témában.
A hatékony monetáris uniók politikai és pénzügyi unióval is párosulnak - írja Nouriel Roubini a Financial Times-ban. Ez Európának nem sikerült. Soros Györgyhöz hasonlóan amellett érvel, hogy a periféria országainak nincs más lehetőségük, mint az euró-zóna elhagyása és visszatérés a nemzeti valutákhoz. Ezen országok versenyképességének növelése és gazdasági növekedésének beindítása nem valósítható meg sem az euró leértékelésével, sem a német példát követve strukturális reformokkal, mivel hatásuk túl hosszú időtávot venne igénybe (a németeknek is 10 évre volt szükségük), sem a korábban, Argentína által követett deflációs gazdaságpolitikával.
Soros György a Financial Timesban közölt – a magyar sajtóban is széles nyilvánosságot kapott cikkében arra mutat rá, hogy a görög csőd elkerülhetetlen, sőt, a fertőzési hatások Portugália és Írország esetében is kivédhetetlennek tűnnek, viszont legalább az euró-zóna többi tagországát meg lehet menteni. Az eurózóna megerősítésére van szükség, ami azt jelentené, hogy szélesebb körben kell az európai kötvényeket elfogadni, és ki kell terjeszteni a betétbiztosítást az egész eurózónában. A problémákat már nem lehet nemzeti szinten kezelni, nem elég a monetáris politikát összehangolni, a költségvetési politikát is közösségi szintre kell emelni.Gordon Brown a New York Times-ban arról értekezik, hogy az, ami most Európában történik sokkal több, mint az euró válsága. Európa tagadhatatlanul lejtmenetben van, gazdasági ereje, versenyképessége folyamatosan csökken. Ennek egyik ága csak az, hogy az európai bankok sokkal sebezhetőbbek mint az amerikaiak, annak ellenére, hogy az európaiak a gazdasági válságot egyfajta „angolszász” válságnak tartották, ami nem érheti el az európai bankokat. Véleménye szerint egy pán-európai stratégiára lenne szükség, hogy a három legjelentősebb problémával – deficit, bankrendszer sebezhetősége, alacsony növekedés – együttesen lehessen megküzdeni.
A Centre for Economics and Business Research (CEBR) londoni elemzői július 11-i anyagukban egyenesen úgy fogalmaznak, hogy elkerülhetetlennek tűnik Görögország kilépése az eurózónából, a kérdés ezek után már csak az, hogy Olaszország és Spanyolország bent tud-e maradni. Véleményük szerint ez kétséges.
Miután Olaszország lehet a következő „áldozat”, számos politikus próbált a piacok felé pozitív üzenetet küldeni. Közülük is talán a legmérvadóbb Mario Draghi, az olasz jegybank elnöke, az Európai Központi Bank következő elnökének megszólalása. Draghi az állami kiadások radikális csökkentésében látja a lehetséges kiutat országa szempontjából. Az euró-zónát illetően felhívta a figyelmet arra, hogy a tagországok nem számíthatnak arra, hogy csak azért, mert belül vannak az euró-zónán automatikusan a legalacsonyabbnak számító német finanszírozási felárral számolhatnak. A fizetőképességi státusz nem egy megszerzett jog, hanem egy olyan állapot, amit fenntartható növekedéssel és kiegyensúlyozott költségvetéssel lehet elérni és megtartani. A német sajtó részletesen foglalkozik a válság legújabb fejleményeivel. A kommentárok többsége szerint eljött az idő, amikor már nincs lehetőség a részmegoldásokra és minden érintett félnek felelősséget kell vállalnia az euró megmentésében – euró-kötvények vásárlásával. Az európai kríziskezelő stratégia nem működik, amit mi sem bizonyít fényesebben, mint, hogy most már Olaszországot is közvetlenül fenyegeti a fertőzés veszélye – írja a baloldali Die Tageszeitung. A Financial Times Deutschland szerint az olasz válság kezelése fogja igazán megmutatni, hogy Európa felkészült-e az euró megvédésére.
