Ellentmondásos választási rendszer-reform

2011.07.10. | Szigetvári Viktor | 17 komment

A múlt héten két blogbejegyzésben foglalkoztunk az új országgyűlési választási rendszer kialakításának egyes szempontjaival. Első írásunkban a magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkező állampolgárok választójogának kérdését vizsgáltuk, a másodikban pedig azokat a kulcspontokat, amelyekhez véleményünk szerint csak óvatosan szabad hozzányúlnia az új választási rendszert kialakító többségi akaratnak, ha meg kívánja őrizni a magyar demokráciát. A hétvégén nyilvánosságra került a kormányzó erő – korábbiaktól eltérő – javaslata az országgyűlési választások rendszerére vonatkozóan. Az alábbi bejegyzésünkben röviden ismertetjük a javasolt rendszer eddig megismert elemeit, elemezzük annak lehetséges hatását a magyar politikai- és pártrendszerre, végül pedig múlt pénteki írásunk tilalomfái figyelembevételével értékeljük a javaslatot. Korábban amellett érveltünk, hogy lehet listás-arányos, lehet egyéni választókerületi-többségi, avagy vegyes rendszerű egy választási rendszer, lehet bonyolult vagy egyszerű – a modellválasztás önmagában nem befolyásolja egy demokrácia minőségét. A kérdés az, hogy az esetleges változtatások elérnek-e egy olyan kritikus tömeget és minőséget, amelyek összességében rombolják egy demokrácia minőségét.

 


 
Az új javaslat
 
A szombaton bejelentett javaslat olyan vegyes választási rendszert képzel el, amelyben a választópolgárnak továbbra is két szavazata van: az egyikkel egyéni országgyűlési képviselőjelöltet választ, a másikkal pedig pártlistát. A választási rendszer reformjának ismertetésekor az az indok hangzott el, hogy az új rendszer „mindig stabil kormányzóképes többséget” eredményez. A jelöltállítás új rendszerében továbbra is megköveteli majd a törvény a jelöltállító szervezetek „megfelelő országos reprezentációját”. A pártlista immár nem megyei, illetve budapesti listát jelentene, hanem egy egységes országos listát. Az eddigi kompenzációs jellegű – vagyis az egyéni jelöltekre vagy a megyei listákra leadott, de mandátumot nem eredményező töredékszavazatokat összegyűjtő – országos lista megszűnne, ezzel pedig eltűnik a választási rendszer egészének kompenzációs eleme is. A választott országgyűlési képviselők számáról nem született döntés, mivel a kormányoldal nem ismertette koncepcióját sem a magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok, sem pedig a magyarországi nemzetiségek országgyűlési képviselete vonatkozásában, ezek viszont egyaránt befolyásolhatják a népképviseleti intézmény összetételét és nagyságát. Amit jelenleg tudni lehet, az az, hogy a nagyjából 200 képviselői mandátum körülbelül azonos mértékben oszlana szét az egyéni választókerületi és az országos listás mandátumok között. (A megyei listák eltörlése a lecsökkentett listás mandátumszámból következően racionális döntés.) Az egyéni választókerületek határainak meghatározására vonatkozóan célként jelölték ki, hogy csökkentsék a helyi választókorú népességek elmúlt két évtizedben kialakult, elfogadhatatlan egyenlőtlenségét. A jelöltállítás rendszerében modellváltás nem történik, az ajánlószelvények rendszere megmarad, amelyek gyűjtésére a jelenleg érvényes minimum 35 nap helyett 21 nap állna rendelkezésre. Az új, lecsökkentett számú egyéni választókerületekben a jelenlegi 750 helyett 1500 érvényes ajánlószelvény gyűjtésére volna szükség az jelöltállításhoz. Országos listája azoknak a szervezeteknek lehet, amelyek a választókerületek egynegyedében, de legalább kilenc megyében, illetve Budapesten egyéni jelöltet tudtak állítani. Ez nem jelent érdemi intézményi szigorítást. Az általános parlamenti választások egyfordulósak lennének, a részvételi küszöb 50 százalékos lenne, de az eddigi eredményességi küszöb (az egyéni választókerületben az első fordulóban legalább 50%+1 szavazatot kell megszerezni a győzelemhez) megszűnik. A listás mandátumszerzéshez továbbra is a szavazatok legalább 5 százalékát meg kell szerezni.
 
A magyar politikai és pártrendszerre gyakorolt lehetséges hatások
 
Az 1990 óta használt magyar országgyűlési választási rendszer egy olyan, kompenzációs elemet is tartalmazó vegyes választási rendszer, amely eredményét tekintve többségi jegyeket mutat, tehát a mindenkori többséget (leginkább a második forduló jellegzetességei miatt) kormányzóképes helyzetbe hozta. Ugyanakkor az „elvesztett” szavazatok kompenzációs jellegű összesítése révén a második és a továbbiakban soron következő erőket megfelelő parlamenti reprezentációhoz juttatta. Csak emlékeztetőül, 2010-ben például a Jobbik 21, az MSZP 29, az LMP 11, míg a Fidesz csak 3 mandátumot szerzett az országos (kompenzációs) listáról. 2006-ban viszont a Fidesz szerzett 27, az SZDSZ 11, az MSZP pedig 17 mandátumot innen.
 
Az új választási rendszer pontos jellegének megállapítása az egyéni választókerületi határok kijelölése nélkül csak korlátozottan lehetséges. Az bizonyosan megállapítható, hogy átalakul a rendszerben az egyéni választókerületi és a (országos és területi) listás mandátumok aránya. Míg korábban 176 egyéni választókerület mellett összesen még 210 listás mandátum volt, amelyek belső eloszlása az ún. felcsúszó területi listás mandátumok miatt folyamatosan változott, de minimum 58 volt az országos listás mandátumok száma, és maximum 152 a területi listásoké. Az új rendszerben a közlések szerint „nagyjából egyenlő” lesz a kétféle mandátumszerzési lehetőség aránya, ami racionálisan a 90-110 közötti sávban lehetséges. Az egyéni választókerületi, tisztán többségi elven kiosztott képviselői mandátumok aránya mindenképpen növekszik a rendszer más lehetséges elemeihez képest, így az új szisztéma az elmúlt 20 évben használtnál erősebben többségi jelleggel bírhat. A kompenzációs (a töredékszavazatokat hasznosító) rendszerelem hiánya nyilvánvalóan csökkenti a második és minden kisebb politikai erő parlamenti reprezentációjának mértéket.
 
Példaként számoljunk 110 egyéni választókerülettel és 90 listás mandátummal, egyben tekintsünk el a nemzeti kisebbségi és a határainkon túl élőket reprezentáló mandátumoktól. Ha egy párt – jelentős, de nem elsöprő győzelemmel – 45-35 százalékra veri meg a fő ellenfelét, akkor a 110 egyéni kerületből nagyjából 95 mandátumot (ez az egyéni mandátumok 86,3 százaléka) szerez meg. Emellett a 45 százalékos országos listás támogatottsággal (emlékeztetőül, 2010-ben a Fidesznek valamivel több mint 52 százaléka volt) további 40 listás helyet szerez. Mindez együttesen 135 mandátumot, vagyis kétharmadosnál is nagyobb parlamenti képviseletet eredményez a győztes számára. A szavazatokat tekintve csak 10 százalékponttal lemaradó második párt mindössze 15 egyéni és 32 listás mandátumhoz, összesen 47 képviselői helyhez jut. Ez azt jelenti, hogy ebben a rendszerben egy tíz százalékpontos szavazati előnnyel majdnem háromszoros mandátum-számot lehet megszerezni. A példánál maradva, egy 7 százalékos eredményt elkérő kis párt mindössze hat képviselőt küldhet az Országgyűlésbe, ami egy kétszáz fős parlamentnél 3,5 százalékos mandátumarányt jelent.
 
A magyar pártrendszer az 1990 utáni szerves pártfejlődés és – más okok mellett nem elhanyagolható mértékben – a választási rendszer jellegzetességeiből is fakadóan 2002-2006-ra domináns kétpártrendszerré vált, amelyben megmaradtak továbbra is kisebb parlamenti erők. 2010, a politikai baloldal összeomlása után a régi választási rendszerben alkotmányozó többséget eredményezett a jelenleg kormányzó erőknek, és biztosította új parlamenti pártok megjelenését is, amelyek rendelkeztek legalább részleges országos lefedettséggel. Az új választási rendszer többségi jellege a pártrendszer radikális átalakulása nélkül idővel a korábbiaknál is dominánsabb kétpártrendszerré alakíthatja a magyar politikai rendszert, népszerűen fogalmazva: a nagypártokat hozhatja helyzetbe. A pártrendszer koncentrációja egy ilyen választási rendszer esetében tovább fog folytatódni: mivel a kormányzati hatalom döntően az egyfordulós egyéni választókerületekben dől el, minden racionális politikai szereplő (legyen a nagy párt, középpárt vagy kis párt) a választások előtti koalíciókötésben lesz érdekelt, nehogy a másik kormánypárt vagy ellenzéki párt önálló jelöltjére leadott néhány százalék hiányozzon az egyéni mandátumok megszerzéséhez.
   
Az új terv és a magyar demokrácia
 
Korábbi bejegyzésünkben amellett érveltünk, hogy nem antidemokratikus, ha a jogalkotó hatást gyakorol egy ország pártszerkezetére, és azt sem elfogadhatatlan elvi alapon, ha országos lefedettségű, helyi képviseletet is igénylő jelenlétet követel meg a rendszer egy adott (új vagy régi) jelöltállító szervezettől. Olyan intézményes gát beépítését tartottuk csak demokrácia-rombolónak, amely vagy felülírja a választók többségének akaratát, vagy érdemben akadályozza új szervezetek megjelenését, illetve amely teljességgel figyelmen kívül hagyja a magyar politikai és pártrendszer aktuális status quo-ját, hiszen egy ilyen átalakítás – a verseny feltételeinek forradalom nélküli átírásával – jelentős mértékben tudja rombolni az egymással, legitim eszközökkel küzdő erők versenyének feltételeit.
 
A most megismert kormányoldali koncepcióról elmondható, hogy legitim szándék vezeti akkor, amikor a kormányzóképes többség kialakításának érdekében még többségibbé torzítja a magyar választási rendszer karakterisztikáját, ezzel hosszútávon pedig egy még dominánsabb kétpártrendszer kialakulása felé nyit utat. Egy demokratikus választási rendszer nem attól az, hogy arányos. A kompenzációs elem eltörlése elfogadható, így az annak aritmetikájára vonatkozó korábbi tilalomfánk érdektelenné vált.
 
 
 
A 2010-es parlamenti választások után egy nagy párt van a magyar politikai rendszerben, és minden más parlamenti erő inkább csak közepesnek, illetve kicsinek mondható. Ebből következően a 2010 után kialakult párszerkezeti status quo-nak és az új választási rendszernek az együttélése a bal-közép integrációjáig, illetve megerősödéséig kizárólag a jelenleg kormányzó erők számára kedvező. Ha akár választási együttműködés részeként, akár pedig szerves egyesülés részeként bekövetkezik a kormányoldal nem szélsőjobboldali ellenzékének és a parlamenten kívüli szervezett, demokratikus erőknek az összefogása, akkor az valóban elvezethet újra egy, a korábbinál is dominánsabb magyar kétpártrendszer felé. Mindez nyilvánvalóan az (újra)integráció nehéz, de kényszerű feladatát rója a demokratikus ellenzéki pártok nyakába, hiszen ennek elmaradása esetén a 2010-es szavazatarányánál relatíve alacsonyabb választói támogatottság esetén is lehetségessé válik, hogy egy párt kétharmadot szerezzen. Ha azonban idővel egységesebb politikai ellenzék alakul ki Magyarországon, és az választói támogatást is szerez, akkor könnyen kétharmados mandátumtöbbséggel lehet majd leváltani a jelenleg kormányzó erőket.
 
Az új egyéni választókerületi rendszer felosztásáról nem lehet még semmit tudni. Holott ez lesz az a paraméter, amely valójában eldönti, demokratikus avagy nem demokratikus az új országgyűlési választási rendszer. Az előzőekben kifejtett rendszerszintű politikai egységesülési kényszer csak akkor fogadható el, ha az új egyéni választókerületek kialakítása tisztességesen történik. Az elmúlt húsz év országon belüli migrációjából (egy korrekt választókerületi lehatárolást feltételezve) a budapesti és a rurális egyéni választókerületek számának csökkentése, illetve a nagyvárosi, illetve budapesti elővárosi egyéni választókerületek súlyának növelése következik. Ezen választókerületek, különösen a pest megyeiek, jellemzően volatilis, ingadozó területek voltak, hiszen például Pest megyében 2006 és 2010 között meghatározó politikai fordulat állt be az egyéni választókerületek szintjén. Az urbanizáltabb területek egyéni választókerületeinek relatív növekedése a többi választókerület rovására nem szükségszerűen rossz folyamat a jelenlegi ellenzéki erők számára, ha azonban úgy határozza meg az egyéni választókerületeket a kormányoldal, hogy szociológiai jellegzetességeit tekintve eltérő településcsoportokat kényszerít egybe, így alakítva ki számára politikailag kedvezőbb beosztást, akkor intézményesen gátolja a többségi elv szerint eldőlő egyéni választókerületek ingadozásának esélyét, ez pedig – különösen az új rendszerben betöltött szerepüket figyelembe véve – demokratikus szempontból elfogadhatatlan volna. A javaslat jelenlegi kidolgozottsági szintjén így az egyéni választókerületek méretére, a közelítőleg egyenlő lakosságszámra és a teljes, illetve szisztematikus gerrymandering elkerülésére vonatkozó tilalomfa ügyében nem tudunk véleményt alkotni. E három együtt azonban kulcskérdés lesz, lényegében eldönti a választási rendszer demokratikusságát.
 
A hétvégén előterjesztett javaslatok két általunk korábban meghatározott tilalomfát is kidöntenek a jelöltállítás rendszere területén. Ha az új rendszerben 176 helyett például csak 110 egyéni választókerület lesz, és közben 750 helyett 1500 ajánlószelvényt kell gyűjteni, akkor az egyértelműen relatív emelést jelent az ajánlószelvények számát illetően. A választókerületek számának csökkentéséből a cédulaszám arányos emelése esetén 1200 szelvény előírása jönne ki, ehhez képest az 1500 ajánlás egy 25 százalékos emelést jelent. A nagy pártoknak, illetve a középpártoknak ez nem fog gondot okozni, a tíz százalék alatti támogatottsággal rendelkező kis pártok azonban minden eddiginél nehezebben tudnak csak elindulni majd a választásokon. Azzal pedig, hogy a jelenlegi minimum 35 napról 21 napra, vagyis 40 százalékkal csökken a szelvénygyűjtéshez rendelkezésre álló idő, szinte kizárja a javaslat új pártok érdemi megjelenését.
 
A kormányoldal koncepciója nem érinti az 5 százalékos küszöböt, így az ennek növelését helytelenítő tilalomfánk is érintetlen maradt. A választási eljárás újraszabályozása, így ezen belül a kampányeszközök és a kampányidő meghatározása ügyében ismeretlen a reform iránya, a fizetettmédia-hirdetések nyilvánosságkorlátozó tilalomfája így mindeddig szintén érintetlen maradt.
 
Múlthét pénteki írásunk egyik legfontosabb tilalomfája volt azon megoldás elkerülése, amely a kétharmados törvények magas számát kombinálta volna egy egyszerűen arányos választási rendszerrel, ezzel szinte mindörökre megakadályozva a sarkalatos törvények és az alkotmány megváltoztatását. A kormányoldal szerencsére nem lépett erre az útra, javaslata egyértelmű többségi felhatalmazást tud biztosítani a többségi erő számára. Éppen ezért ez az utóbbi – vészes kormányzóképtelenséget előállító – tilalomfa is érintetlen maradt.
 
A fentebb kifejtettek alapján világos: a javaslat a jelenlegi kormányoldal pillanatnyi politikai érdekeiből indul ki; hátrányos helyzetbe hozza az esetleges új erőket, illetve a kisebb pártokat; továbbá jelenleg még tisztázatlanul hagy két a kulcskérdést, az egyéni választókerületek pontos határait, valamint a határainkon túl élő, itthon állandó lakhellyel nem rendelkező választópolgárok szavazati jogának ügyét. Az új választási rendszer-javaslat egyelőre nem antidemokratikus, de csak e két kérdésre adott megnyugtató válasz után lehet kimondani, hogy az is marad-e.

· 4 trackback

Címkék: reform választójog választási rendszer

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr843056195

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Választási barkácsolás - alternatív javaslat a Fidesznek 2011.07.23. 10:34:37

 A hazai politikai kultúra romlása, az antipolitika erősödése kiváltja a pártok és a képviseleti rendszer elleni támadásokat, s helyettük a közvetlen demokráciát, a népszavazásokat, a képviselők visszahívhatóságát igénylő és hasonló ötleteket gerj...

Trackback: Választások 2014 2011.07.12. 13:55:51

Először is fontosnak tartanám leszögezni, hogy nem vagyok választási szakértő, bármennyire is devalválódott a fogalom, ehhez elég például bekapcsolni a TV-t. Ám némi újságolvasással szerintem az alapokat el lehet sajátítani, és az új választási rendsze...

Trackback: Mi a baj a Fidesz új választási rendszerével? 2011.07.11. 10:15:57

Ez a rendszer ott működik jól, ahol a politikán kívüli hatalmi tényezők is erősek. Magyarországon azonban a civil szféra gyenge, a pártpolitika mindenhová elér, és a kormányzat felett már intézményes korlát sincs. (Fotó: MTI) A Fidesz elképze...

Trackback: 21 nap 2011.07.11. 10:04:38

Itt a Fidesz választási rendszerre vonatkozó reformjavaslata, már lehet is olvasni az első modellszámításokat, a leggyorsabb a Kettős Mérce volt, és ismerjük az ellenzéki pártok elítélő véleményét. Mivel ezekben mind van ráció, csak néhány megjegyzés...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

arányos rendszerben az ellenzéknek népszavazásokkal érdemes operálnia. többségi rendszerben pedig előválasztásokkal, és független képviselettel.
Szerintem ezt meg fogja szívni a fidesz. A komancsok irtó bosszúállók és most kb. kicsi nyeréssel is kétharmadot érhetnek el. És nem lesz únió, aki bírálja majd a komancstörvényt. Ha néhány helyen sokkal nyer a fidi, de sok helyen kevéssel a komancs, akkor szerintem előfordulhat, hogy negatív eredménnyel is lehet majd választást nyerni. A vesztesnek lehetősége lesz a börtönből kiüzenni, hogy igazából ő kapott több szavazatot.
Az írásban én tévedésnek tartom az MSZP nagypártként való aposztrofálását. Százalékos támogatottságát tekintve már most is a középpárti státusz környékén billeg, de egy 2014-ig bekövetkező pártszakadás már egyértelműen a tervezet által büntetett sávba dobja őket.

Az írásban talán többször is elhangzott, hogy a rendszer az új politikai formációk megjelenését lényegében kizárja - márpedig ez önmagában elég ahhoz, hogy antidemokratikusnak tekintsük.

A balos szövetséget a szerző logikusan kötelező megoldásként tekinti a jelenlegi ellenzék számára, de megfeledkezik arról, hogy milyen hatalmas kampányerővel is bír a jobboldal számára, ha a szövetségben ott van Gyurcsány (akár az MSZP, akár a Demokratikus Koalíció tagjaként). Mint Piszkos Fred: barátsága öl, butít, és nyomorba dönt.

Az látszik, hogy a Fideszben egyértelműen 50%-osnál kisebb, kis arányú, de biztos győzelmükben gondolkodnak az ellenzéki pártok/csoportosulások felett. Ha azonban "odaát" mégis sikerül összefogni, a kis többségük mandátumra fordított következménye olyan fülkeforradalom lesz, ami simán elsöpri a Fidesz bebetonozottnak szánt sarkalatos agymenéseit. Nem hiszem, hogy a Fidesz helyében én ezt megkockáztattam volna - ők ennyire hisznek az ellenzék megosztottságában.

@unionist: Az előválasztások anyagi és technikai problémáira már az előző írás kommentjeinél sem adtál választ.

Népszavazással lehetne érdemes operálni, ha nem herélték volna ki az egész intézményt. 50%-os érvényességi küszöb? Még a demagóg szociális népszavazás is alig ugrotta ezt meg, hát mikor tud ennyi embert mozgósítani olyan elvont téma, mint a demokrácia?
@OkoskaTo:rp:

alulrol a 6. bekezdes expressis verbis azt mondja, hogy az mszp jelenleg nem nagy part.
"Az látszik, hogy a Fideszben egyértelműen 50%-osnál kisebb, kis arányú, de biztos győzelmükben gondolkodnak "

2014-ben. Viszont sanszos, hogy utána sokáig az a leves lesz, amit most ők főznek. 2018-ban lehet, hogy már ők lesznek a kis párt...
Gratulálok!

Korrekt és színvonalas összefoglaló, esélylatolgatás.

Magam részéről a tervezet eddig nyilvánosságra került részével kapcsolatban azt gondolom, hogy nem hibátlan, de azért alapvetően egy használható rendszert találtak ki.

A két dolog, amit én hiányoltam volna: Az egyik, hogy a megalázó cetligyűjtés helyett mást kéne kitalálni, mert ez korrupcióra is lehetőséget ad (konkrét ügyről is van tudomásom tavalyról), és nehezebb helyzetbe hozná az innovatívabb, ámde kampányhadseregekkel nem rendelkező csoportosulásokat.

A másik dolog, amit én meghagytam volna, a kompenzáció. Akár "negatív kompenzációként" is: Arra gondolok, ha egy körzetben 50% alatti eredménnyel nyer valaki, a különbözetet levonhatnák a kompenzációs mandátumok közül. Dehát kompenzáció egyáltalán nem lesz, így ebből se lesz semmi...

Két érdekes dolgon gondolkodtam el. Az egyik a pártszerkezet, a másik a "gerrymandering" lehetősége. Az előbbi szerintem még igencsak képlékeny, és nagyon sok dolog fogja meghatározni. Első sorban a Fidesz-kormány eredményessége. Ez fogja eldönteni azt, hogy bizalmat kaphatnak-e újabb négy évre. A második az ellenzék szerkezete. A cikk szerintem túlságosan átsiklik a Jobbik fölött. Szerény véleményem szerint a radikálisok továbbra is jelen lesznek, legalább a mostani erejükkel, ha nem jobban. Ezt pont az eredményességből gondolom. A Jobbik issue-jai pontosan olyanok, amelyekben nagyon nehéz négy év alatt eredményeket produkálni, ráadásul a Fidesz-kormány ezekben leginkább megmaradt a látványpolitizálásnál. Így bizony bizonyos körzetekben reális esély is nyílik pl. akár jobbikos egyéni győzelmekre.

A mostani kormánytól balra álló ellenzék esetében még nagyobb a kérdőjel. Szerintem világosan látszik, hogy a mostani MSZP zsákutcában van, ahonnét nem tud kitörni, max elvegetál. Az LMP érdekes képződmény, azonban szerintem még ők sem tudják pontosan, hogy hová mennek. "Baloldalra" mindazonáltal nyilvánvalóan lesz igény, és valahol ez is a Fidesz-kormány politikájából eredhet. A jelenlegi kőkemény társadalompolitikai paradigmaváltás nyilvánvalóan maga után vonja a mostani vesztesek képviseleti igényét. A nyugdíjasok egy bizonyos rétegén túl azonban (és a szemellenzős Orbán-gyűlölőkön) az MSZP nem tud ebben a kérdésben alternatívaként működni. Mert az ő kormányzásuk alatt eljátszották ezt a bizalmat, ráadásul ugyanaz a garnitúra szeretne visszatérni. (folyt köv, mert hosszú)
Korrekt elemzés.

Azt hiszem, h ez a javaslat elfogadható lesz a baloldal számára (persze naiv nem vagyok, a nyilvánosság előtt sipákolás lesz, de az MSZP vezetői nem is remélhetnének kedvezőbb választási rendszert a maguk számára, ezt látniuk kell), másképpen úgy is mondhatnám, h "Ajándék az MSZP-nek!"

Miért?

A javaslat számos eleme a két "nagy" pártnak kedvező, noha jelenleg az MSZP nem minősíthető nagy pártnak, ahogy arra Szigetvári is utal, de ezen szabályok szinte kódolják (pl. a bejutási küszöb levitele sem jelenik meg, holott ez jelenleg, új ellenzéki pártok megjelenése révén az MSZP-t hozná nagyon nehéz helyzetbe!), h ne is legyen riválisa a baloldalon, és a protestvoksok (akár 2018-ban, de legkésőbb 2022-ben) nála jelentkezzenek, de legalábbis egy olyan baloldali szövetségben, amelynek fő ereje, szervezője az MSZP.
(Ha a Fidesz okos, akkor bevonhatná az MSZPt (mint egyetlen érdemi partnert) a választókerületek határainak közös letárgyalásába a kulisszák mögött is, ahogyan Amerikában is levajazza egymás közt a két nagy az ilyesmit.)

Persze nyilván a Fidesz sem önzetlenül segít az MSZP-nek, hanem egyrészt az "utódpárt" számára ideális "partner", hogy úgy mondjam, másrészt saját magát is "bebetonozza" a jobboldalon a két (potenciális) "nagy" pozícióinak megerősítése révén.

Mellékhatásként az LMP-hez hasonló pesti médiapártok lehetőségei csökkennek, ill. muszáj lesz betogozódniuk, szövetséget kötniük, de aligha hiszem, h ez oly nagy baj és veszteség volna, másrészt pedig a Jobbik lehetőségeit is beszűkíti idővel a kétpártrendszer logikája, tehát a rendszer hatásos gyógyírt kínál a "Jobbik-veszélyre" is idővel.

Számomra az angolszász rendszer az ideális (kormányképes pártok, pártkoalíciók jelennek meg, tiszta helyzetet teremt, belső koalíciók vannak, egyértelműen letisztázott programok, a kis pártok zsarolópozíciója nem jelenik meg, részérdekek nem írják felül az egészet, stb.), ez ennek valamiféle "magyarosított", enyhített változata.

Ha valaki diktatúráról beszél majd, akkor annak meg kell mutatni, h milyen az angolszász választási rendszer, a külföld aligha fogja érteni, hogy ez miért is volna diktatórikus.
folyt.

A pártrendszerrel kapcsolatban jelentős kérdés, hogy a kultúrkampf befolyása mennyire marad jelentős. A bal-jobb fölosztás ugyanis alapvetően az értelmiség megosztottságából ered. Ez rogyott meg tavaly, de az is világosan látszik, hogy a magyar szellemi elit továbbra is megosztott, csak az egyik felének jelenleg elégtelen a politikai képviselete. Ezért tűnnek súlytalannak. Az elit részéről lesz is igény egy új "szociálliberális" erőre. Más kérdés, hogy nagyban lejáratódott emberek próbálkoznának újból bizalmat szerezni (gondolok itt szadesz-szakadványokra).
Mindazonáltal, most úgy érzem, inkább lesz befolyással a kormányzati eredményesség, mint a kultúrkampfban elfoglalt pozíció a pártrendszer szempontjából.

Gerrymandering. Végignéztem a megyék népességi adatait. (hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_megy%C3%A9i)

90 egyéni mandátummal számoltam. Így az jött ki, hogy minden egész 100,000 lakos után következik egy mandátum. (Feltéve, ha a kerületek nem lépnek át megyehatárokat)Ezzel BAZ, Baranya, JNSz és Zala lenne hátrányban. Ilyen kevés mandátumnál azonban pontosabbat nem nagyon lehet hozni.

És itt jön be az a kérdés, hogy az egyes válkerek beosztásánál mennyire akarnak bűvészkedni. Mert különösen ÉK-Magyarországon így bejöhetnek jobbikos egyéni győzelmek, Bp-n, illetve Pest megyében pedig akár egy baloldali összefogás nyeregethet körzeteket. Szerintem mindenkinek az érdeke az lenne, ha a nem nagyon piszkálnának bele a mostani rendszerbe, hanem egyesítenének körzeteket, illetve a határokat ott módosíthatnák, ahol közben arányeltolódás volt.

Mindenesetre kíváncsi lennék azon bp-i "munkáskerületek" preferenciájára most, egy év után, ahol csodaszámba ment a Fidesz győzelme, mert korábban a baloldal kirobbanthatatlan volt. (Kőbánya, Pestszentlőrinc, Kispest, Pestszenterzsébet, Csepel, illetve részben Zugló és Újpest.) Mert ezek a körzetek alapvetően azóta sem lettek jobboldaliak, szerintem...
Hülyék ezek: épphogy támogatni kéne a kispártokat, hogy minél több párt versenyezhessen a ballib szavazatokért... ;) Milyen szép is lenne, ha 3-4 ilyen formáció szerezne úgy 4,9%-ot...
@tothh:

re: pártrendszer és jobbik

az írás tudatosan nem fogalkozott részletesebben egyes pártok esélyeivel és támogatottsági viszonyaival. a jobbikról általában véve azt gondolom, hogy a 2010-es parlamenti választások idején a relatív maximuma alatt nem sokkal teljesített, ami alacsonyabb mobilizáltságú választás esetén akár arányosan több szavazatot is jelenthet, magasabb részvétel esetén (aminek kisebb a valószínűsége) pedig nyilván alacsonyabbat. támogatottsági szerkezetét tekintve erősen korlátozott az esélye annak, hogy a jobbik akár a régi, akár az új egyéni választókerületi rendszerben mandátumot szerezzen. erre leginkább - az ismert társadalmi okok miatt - a heves-borsod-abaúj-zemplén-szabolcs-szatmár-bereg vonalon lehet esélye, de ott sem a nagyvárosias területeken, hanem a rurálisabbakon. márpedig ez a mostani rendszerben összesen 12-16 egyéni választókerületet jelenthet potenciálisan. márpedig ezeket lehet úgy összevonni, hogy az ne segítsen a jobbiknak. szerintem a választási rendszer súlyosan ártani fog a jobbiknak (másutt meg az lmp-nek), olyan mértékben, hogy az a pártrendszer szerkezetének figyelmen kívül hagyása miatt, kiegészülve más határsértésekkel, akár elfogadhatatlanná is teheti az egész választási rendszert.
@OkoskaTo:rp:

ha láttál mondjuk egyéni vállalkozóknak szervezett kisebb ágazati konferenciát - ami nem arról szól, hogyan fosszuk ki a kincstárt, hanem arról, hogyan szervezzük meg a piacot. szóval aki látott már akármilyen civil közösséget, ami nem valami ellen szerveződött, hanem valamiért - az tudja, hogy mindig van egy pizzaárus, aki azt mondja: srácok, hozok ingyen pizzát, csak aztán legközelebb is tőlünk rendeljetek. mindig van egy olyan café, amelyik azt mondja: gyertek ide. ha nincs, akkor meg mindig be lehet menni valami művelődési házba, vagy ki kell menni a térre. szerintem az elsődlegesen nem az a probléma, hogy ehhez nincs technika, vagy nincs pénz.

ennek egyrészt a közjogi keretei hiányoztak. illetve hiányoznak még ma is. mert az arányos rendszerben inkább népszavazásokat érdemes tartani. országos megmozdulásokat. ehhez szociális demagógia kell, és nemzeti populizmus. a fideszben úgy gondolják sokan - szerintem egyébként joggal képzelik ezt - hogy a választási rendszeren változtatni kell ahhoz, hogy az inga ne lengjen vissza. mert azért az mszp környékén valószínűleg van annyi pénz, hogy egy ilyen szociális népszavazásba, nemzeti konzultációba beruházzanak. csak nyilván a választások előtt egy évvel fogják ezt megtenni, és nem három évvel. és mivel az ő szatellit pártjuk szalonképes ezért kis többséget is szerezhetnek. és még ugye ott van, ami maradt az szdsz-ből. tehát mindenféle kompenzációs csűrés-csavarással, és az utolsó évben tartandó országos megmozdulásokkal fordítani lehet az eredményen. arányos képviselet mellett.

az egyéni jelöltállításban viszont biztos nem lesz jó az mszp. nem hiszem, hogy túl sok komoly ember jelentkezik, hogy ők most belépnénk a szocialistákhoz. a meglévő tagságból sem valószínű, hogy komoly tartalékaik lennének. az lmp tunyogmatolcson sose fogja ugyanazt gondolni, amit schiffer a belső budai kerületben. arrafelé valaki nem azért lesz környezetvédő, mert a gyerekkorában a szüleitől kapott egy ékszerteknőst. hanem, mert gyerekkorában felkoncolta a hüllőket a mocsárban, meg százas szeget rakott nyílhegyre és úgy lőtte íjjal a madarakat. annyi nórabórát evett össze a parton, hogy napokig járt a kert végén a budira. szóval egyrészt gyerekként megtapasztalta, hogy az ember a legmagasabb rendű állat, és felnőttként rájött, hogy azért mégse kellene mondjuk fajokat írtani. de ezt nem egy ensz-jelentésben olvasta. hanem volt legalább egy csúzlija. látta, ahogy elvágják a csirke nyakát, kivéreztetik, és megkopasztják a tornácon. és tudja, hogy csak utána lehet feltálalni a húslevest a nyári konyhában. én városi gyerek vagyok, de már nekem is végtelen ellenszenves az a fajta "zöld" gondolkodás, amit schiffer andrás képvisel. szóval ezt a végtelen álságos urizálást gyűlöli az emberek döntő többsége. nem véletlen mondja azt az emberek kétharmada, hogy schiffer andrásnak nincs helye a közéletben. ő az lmp legismertebb és legnépszerűbb embere. de az lmp tagsága is tisztában van ezekkel, hogy ők nem egy valódi zöld párt. mert ahhoz vidékpártnak, vagy parasztpártnak kellene lenni. az lmp meg nem az. ezen kívül van még a charta (gyurcsány). egyéni jelöltállításban megint csak nem lesznek jók. vajon ki lesz az a 100 komolyan vehető ember, aki magára vállalja, hogy ő gyurcsányista. azt hiszem vágó istván is rájött az első nagyrendezvényen, hogy ez nem megy, amikor látta, hogy tömeg azt sem tudta mikor kell tapsolni.

szóval az egyéni képviselet dominanciája mellett borítékolható a fidesz győzelem. hacsak az mszp, az lmp, és a charta (gyurcsány) nem jönnek rá, hogy nekik most semmilyen választási rendszerben nincs esélyük nyerni. hanem az egész közélet úgy tud megújulni ha jön egy óriás független frakció. és ehhez nekik az egyéni kerületkben háttérbe kell vonulniuk. úgy egyébként nekik is érdekük, hogy ne jöjjön létre új ellenzéki, mert akkor meg minek is mszp, lmp, és a charta. ha új párt jön, akkor egyik sem kell. ha ezt képesek lesznek belátni, és elmagyarázni a közvéleménynek, valamint ehhez lesz egy miniszterelnök jelölt, akkor szerintem nyerhet az ellenzék. akár kétharmaddal is. nagy számú független befutó nélkül esélyük nincsen. ennek a belátása hiányzik a baloldalon.

tehát az kell, hogy kiálljon ájemmónika, és azt mondja: össze fogjuk gyűjteni a kopogtatócédulát minden kerületben. mindegy hogy azt a fidesz rajzolja meg. ha kell 21 nap alatt összegyűjtjük az ajánlásokat. de csak azért, hogy listát állíthassunk. az egyéni jelöltjeinket mind visszaléptetjük. tegye ezt az lmp is. és a charta is. szervezzen minden baloldali párt egy országos listát, méretődjön meg mindenki. de a fidesszel szemben induljon egy független ellenzéki jelölt. mégpedig az, aki egy előválasztáson a legtöbb nyílt ajánlást szerzi. szerintem ez a politikai deklaráció hiányzik a parlamenti ellenzék részéről. valamint az, hogy bajnai azt mondja: egy óriás független frakció élén kész kormányozni. ehhez persze szüksége lesz az mszp, az lmp, és a charta listás támogatására is. ezzel lehet akár kétharmad is. ekkor ugyanis nem kell a jelöltállításról vitatkozni, és nem kell átszavazásra sem bíztatni. a pártoknak nem kell 100 egyéni jelölt kis kampányát megszervezni. de ha ájemmónika kiáll és nekilát megmagyarázni, hogy azért nincs esélyük, mert átrajzolták a választókerületeket, akkor azon mindenki csak röhögni fog. amúgy az mszp végtelen népszerű mindehol csak pont úgy rajzolták a kerületeket. lehet, hogy a fidesz ezzel nyerni akar néhány mandátumot, de ez senkit sem fog érdekelni.
@Szigetvári Viktor:

"márpedig ezeket lehet úgy összevonni, hogy az ne segítsen a jobbiknak. szerintem a választási rendszer súlyosan ártani fog a jobbiknak (másutt meg az lmp-nek), olyan mértékben, hogy az a pártrendszer szerkezetének figyelmen kívül hagyása miatt, kiegészülve más határsértésekkel, akár elfogadhatatlanná is teheti az egész választási rendszert."

hm, vagy éppenhogy ezen körzetek megfelelő alakításával lehet "kompenzálni" a Jobbikot a kompenzációs lista kieséséért.
a Jobbik kormányra aligha fog kerülni, viszont alighanem hatalmas előretörésként élnék meg, ha lenne néhány egyéni körzetes győzelmük, ez még egy halványabb eredmény mellett is stabilizálná Vona pozícióját.

az átalakítás "nagy vesztese" és bősz támadója az LMP lesz (bár lehetne még ennél is vesztesebb, ha 3%-ra levinnék a küszöböt, és kapna egy raklapnyi új vetélytársat), ők bármilyen korrekcióval is vesztesek maradnak, annyit aligha változik a rendszer, h ők jól járjanak, az MSZP helyzete viszont nagymértékben stabilizálódik, valamint a háttérben kiharcolhat magának elfogadható(bb), kedvező(bb) körzethatárokat, feltéve, ha a kormánypártok fontosnak tartják az ellenzéki pártok egy részének "semleges", vagy akár támogató hozzáállását.
@Szigetvári Viktor:
a jobbiknak nincs esélye arra, hogy tömegesen nyerjen. tehát nekik majdnem mindegy, hogy hol húzódnak a körzethatárok. molnár oszkár sem tudott volna nyerni, ha vele szemben nem egy libanoni indult volna.

a jobbik komoly dilemmában lesz. indítson-e jelöltet egyáltalán vagy lépjen vissza. nyilván azt fogják kommunikálni: oszd meg a szavazatodat. válaszd a fidesz jelöltjét, és szavazz a jobbikra. ami vagy bejön nekik, vagy nem. ezzel a jobbik akár meg is duplázhatja a mandátumait. persze el is felezheti. ez majd a kampány utolsó heteitől, napjaitól függ. amikor a jobbik ellen egy brutál lejárató kampány fog indulni.
@unionist: Sajnos, a mai elvadult belpolitikai helyzetben a népszavazás már nem az, mint aminek lennie kellene, hanem inkább csak pártszimpátia-megnyilvánulás.
Ráadásul a választók nagy része eléggé kiábrándult a politikából, ezért érvényes és eredményes népszavazást valószínűleg még arról sem lehetne elérni, hogy legyen ingyen a sör.
Szigetvári Viktor írását nagyon jó volt olvasni, végiggondolni. Ami a jövőt illeti: nem érdemes a mai vagy a tegnapi pártszimpátiák alapján rágcsálni a kérdéseket. Már a legutóbbi választások előtt is mondtam az ajánlócédulákat gyűjtő LMP-seknek: oda kell menni az emberekhez és beszélgetni velük a közérdekű kérdésekről. Ezt javasolnám más demokratikus, jelenleg nem hatalmon levő pártoknak is: ne ex cathedra szónokoljanak a médiában, hanem beszélgessenek a helyi közösségek tagjaival. A választópolgárok zöme nem olvas sem értelmes újságot, sem internetet, hanem szüksége van az élő kapcsolatra, arra, hogy meghallgassáég őket, és választ kapjanak valakitől.Régi módszer, de jó. A pökhendi hatalomgyakorlókkal szemben egy emberi hang, tisztelettudó, jó szó...sokat hoz a konyhára.
A létszámarányosan csökkentett kompenzációs lista már igen kicsi lenne. Úgy tudom a tisztán egyéni képviselős angol rendszert most akarják átfaragni, hogy legyen benne némi listás rész is.

Szerintem Orbán tanult a múltból, tudja milyen volt a kisgazdákkal és látta milyen volt az SZDSZ-el koalícióban kormányozni. Sokkal tisztább az egypárti kormány, egyértelmű kié a felelősség. Ez a felelősség dolog úgyis hiánycikk errefelé. Pont a felelősség kérdése miatt jobb az egyéni képviselői túlsúly a listáshoz képest.

A sok kis pártból álló kormányok nem túl egészséges konfigurációk, ahányan vannak, annyifelé húznak. Azért ezt nem árt elkerülni.

A szocik problémája meg az "ősbölénycsorda" kontra Fletó. Amíg ez a felhozatal a legerősebb ellenzéki pártban, addig részükről felesleges sírni bármilyen választási módszer miatt. Olyat úgysem találnak, amelyik nekik megfelelő lenne.

A cédulagyűjtésnek van egy előnye, be kell menni a plebs közé, nem elég a rózsadombi villából levezényelni a kampányt.
@Silcon: A cédulagyűjtés problémája egyrészt az, hogy ismeretlenekhez csöngetnek be, ami nem túl szerencsés. Az embert az otthonában ne zaklassa egyetlen párt sem. Másrészt, a cédulákat az aktivisták gyűjtik, és sok kérdésre nem tudnak válaszolni - én a LMP-ről tettem fel néhány, számomra fontos kérdést, de sem a cédulagyűjtők, sem a közterületi standon személyesen kampányoló képviselőjelölt (ma bent van az OGY-ban) nem tudott felelni. A cédulagyűjtés a személyi adatok védelme miatt sem rokonszenves megoldás.
A MSZP lassanként megérti, hogy a korábbi vezetők közül sokan "leamortizálódtak" (Gyurcsány, Lendvai Ildikó), és még akkor sem fogadja el őket a jónép, ha igazuk van. Újak imázsát kellene felépíteni a következő választásokig, és ügyelni arra, hogy tárgyszerűbben szólaljanak meg, kevesebb legyen a fecsegés, az ellenfél elmarasztalása, több szó essék a helyesnek látott megoldásokról.
A mai ellenzék beszélhetne többet arról is, hogy milyen tartalmú javaslatokat adtak be az OGY-nek, de a többség nem engedte napirendre venni - ebből sokan, sokat értenének.
Ez legyen a politikai közbeszéd a gyakorlatban, ne a mocskolódás, az útszéli szóhasználat. Olyan kiáltóan más lenne, hogy még vonzani is tudna...

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) magyarország (7) Magyarország (4) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása