Hillary Clinton, az Egyesült Államok külügyminisztere budapesti látogatásán sajtóhírek szerint elmondta: amíg egy kormány demokratikus választásokon leváltható, addig nem lehet a demokrácia megszűnéséről beszélni. Azt is jelezte, hogy hazája figyelemmel fogja kísérni, hogyan alakítja át a kormány az országgyűlési választási rendszert. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül olyan tilalomfákat gyűjtöttünk össze, amelyek kivágása megszüntetheti a magyarországi országgyűlési választási rendszer demokratikusságát. 

Körültekintő megvalósítás esetén nem befolyásolja egy ország demokráciájának minőségét, hogy milyen modellt használ az országgyűlési választási rendszere. Az ajánlószelvények magyarországi megoldása például országos szintű szervezettséget kíván, míg a regisztrációs–kauciós rendszer nem várja ezt el a jelöltállító szervezetektől — ettől még mindkettő demokratikus. Egy tisztán listás, arányos választási rendszer éppen annyira demokratikus, mint egy tisztán többségi, egyéni választókerületi rendszer. Hiszen előbbi ugyan relatíve pontosan képezi le a szervezett társadalmi akaratokat, de közben a választóktól elzárt politikai alkuk körébe utalja a kormány megalakítását és így a kormányprogram kidolgozását, míg a tisztán többségi rendszer világos és stabil felhatalmazást ad egy politikai erőnek, és közben társadalmi támogatottságánál alacsonyabb mértékű országgyűlési képviselethez juttatja a második, de különösen a harmadik és a továbbiakban soron következő politikai erőket, ugyanakkor a választói ingadozások érzékeny leképezése miatt magában hordozza a nagymértékű politikai fordulat, a kormányváltás esélyét is. Horribile dictu még az is lehetséges volna, hogy egy tisztán többségi, egyéni választókerületi rendszer mellett dönt a magyar kormány — önmagában ez sem volna antidemokratikus. Egy ilyen rendszer egyéni választókerületei azonban nyilvánvalóan nem alapulhatnának a jelenlegi 176 választókerületen, mert azok egy teljesen más logikájú rendszer számára lettek kijelölve. A tisztességes megoldást megtalálni a pártok támogatottsági szerkezetéből fakadóan azonban végtelenül nehéz volna, és a magyar politikai kultúra állapotától jelenleg idegen nagyvonalúságot feltételezne.

A választási rendszerek jellegzetességéből fakadóan sosem egy különálló paramétert kell vizsgálni, hanem a rendszer egészének karakterét, működését és hatását. Egy tilalomfa kidöntése önmagában még nem veri szét a demokratikus választások intézményrendszerét, de könnyen elérhető a változtatásoknak egy olyan, kritikus tömege, amely már megteszi ezt.

• A bejutási küszöb emelése elfogadhatatlan: a jelenlegi 5 százalékos küszöb, valamint a közösen listát állító jelöltállító szervezetekre vonatkozó küszöbérték emelése a magyar választópolgárok akaratának leképeződését jelentős mértékben korlátozná, és a demokráciát rombolva hozna rosszabb helyzetbe kisebb pártokat, illetve bizonyos pártszövetségeket.

• A jelöltállításhoz szükséges ajánlószelvények számának relatív növelése elfogadhatatlan: a ma széleskörű társadalmi támogatottsággal rendelkező pártok egyike-másika számára is nehézséget jelentene, ha a jogalkotó megemelné a szükséges ajánlószelvények számát, mivel támogatottságuk ugyan van, de intézményesült helyi szervezetük nincsen mindenütt. Ha az új választási rendszer csökkenti az egyéni választókerületek számát, akkor arányos korrekció elfogadható, de relatív növelés semmiképpen. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján inkább az volna helyénvaló, ha a jogalkotó enyhítene a választási rendszer e szűrőjén, és az új egyéni választókerületek átlagos méretét figyelembe véve inkább kevéssel relatíve csökkentené a szükséges szelvények számát. Ezzel visszafogná a nagy pártok szervezeti előnyét, és korlátozná az ezen a területen sajnálatosan elburjánzott korrupció jelentőségét.

• A jelöltállítási időszak rövidítése elfogadhatatlan: az önkormányzati választásoknál is lehetett tapasztalni, hogy egyes jelöltállító szervezetek esélyét társadalmi támogatottságuktól függetlenül rombolta az új jelöltállítási feltételrendszer. Ugyanez a parlamenti választások esetében végképp elfogadhatatlan volna, mivel létező választói preferenciákat megjelenítő társadalmi szervezetek parlamenti képviseletét lehetetlenítené el intézményes eszközökkel.

• Túl nagy egyéni választókerületek kialakítása elfogadhatatlan: ha a jelenlegi 176-ról 90-100 körülre csökkenti a jogalkotó az egyéni választókerületek számát, akkor Magyarország településszerkezetéből és közigazgatási rendszeréből fakadóan kezelhetetlenül nagy, túlzóan sok települést magukba foglaló választókerületek jönnének létre, ez pedig korlátozná a választói érdekek hatékony képviseletét.

• Az új egyéni választókerületek választókorú lakosságának meghatározásakor törekedni kell a kiegyensúlyozásra: a mai parlamenti választási rendszer egyik legnagyobb (alkotmányos) mulasztása, hogy mit sem törődik az elmúlt 20 év során végbement népmozgalmi fejleményekkel. Az aránytalanul nagy, illetve kicsi választókorú lakosságú egyéni választókerületek rombolják az egyenlő képviselet elvének érvényesülését, így az új egyéni választókerületek kijelölése során törekedni kell az elmúlt időszak urbanizációs fejleményeit figyelembe vevő, relatíve azonos számú választót magukban foglaló választókerületek kialakítására. A rurális választókerületek számának ebből következő csökkenése és a városi, illetve elővárosi választókerületek számának növekedése olyan fejlemény, aminek pártpolitikai következményeire nem szabad figyelemmel lenni az új rendszer kialakítása során.

• Az egyéni választókerületek határainak politikai preferenciákat figyelembe vevő kialakítása elfogadhatatlan: az angolul gerrymandering-nek nevezett jelenség, ha nem is elegáns, de demokráciákban (például az Egyesült Államokban) bevett eszköz a mandátumok sorsának alakítására. A gerrymandering rombolja, de önmagában nem szünteti meg a demokráciát. Egy teljes országra, egységes politikai akarat szerint kiterjedő ilyen manipuláció azonban elfogadhatatlan, hiszen az Egyesült Államokban a sok-sok maga felé hajló politikusi kezet az egyensúlyozza ki, hogy minden szövetségi állam maga alakítja ki a kongresszusi körzetek határait. Így ez bizonyos államokban a republikánusoknak, másutt a demokratáknak kedvez, és végül a sok elkülönülő gerrymandering alapvetően kiegyenlíti egymást. A 2010-es önkormányzati választásokon Magyarországon igazgatási eszközökkel kikényszerített egyéni önkormányzati választókerületi újrarajzolás demokráciaromboló hatásai nyilvánvalóak voltak, ezt mindenképpen el kell kerülni a parlamenti választási rendszer legitimitásának megőrzése érdekében.

• A fizetett-média kampányok szigorú korlátozása elfogadhatatlan: népszerű gondolat volna ugyan, ha minden párt azonos, közszolgálati jellegű felülethez juthatna az állam révén, és így adminisztratív eszközökkel a kampánykiadásokat is korlátozná a törvény. De Magyarország média- és hirdetési piaci viszonyait figyelembe véve ennek nyilvánosság-korlátozó és esélyegyenlőség-romboló hatása volna. Bár egy esetleges leváltó hangulatot a kikényszerített médiacsend sem tudna megakadályozni, de a nyilvánosság szerkezetének és a tulajdonosi viszonyoknak az elmúlt időszakban bekövetkezett átalakulása rombolta a jelenleg nem kormányzó pártok üzenetközvetítésének esélyét. Ezért továbbra is biztosítani kell a fizetett-média használat lehetőségét minden jelöltállító szervezet számára, természetesen átláthatóbb finanszírozási rendszer részeként.

• A kompenzációs mandátumkiosztás aritmetikájának torzítása elfogadhatatlan: amennyiben az új országgyűlési választási rendszer tartalmaz majd kompenzációs elemet, akkor annak matematikai karakterét nem szabad úgy torzítani, hogy az éppen a cél, az egyéni választókerületekben elvesztett szavazatok által támogatott pártok kompenzálása ellen hasson. Hiszen a választási rendszer ezen eleme a mindenkori ellenzéki pártok parlamenti képviseletének megerősítésében játszik szerepet.

• A határainkon túl élő, állandó magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok befolyásoló erejének korlátozottnak kell lennie: erre vonatkozóan egy korábbi blogbejegyzésben Tordai Csabával közösen már kifejtettük álláspontunkat. 

• Egy sokkal arányosabb választási rendszer kombinációja a kétharmados parlamenti szavazattöbbséget igénylő törvények magas számával elfogadhatatlan: a politikai rendszer egészét destabilizálná, ha a sarkalatos törvények széles köre mellett sokkal arányosabb választási rendszer jönne létre, mert szinte kizárná, hogy bármikor is politikai alku nélkül kerüljenek megváltoztatásra ezek a szabályok. A jelenleg kormányzó erők legitim módon szereztek kétharmados parlamenti többséget, jogukban áll megváltoztatni akár a választási rendszert is, de demokratikus felhatalmazásuk politikai értelemben arra nem terjed ki, hogy mindörökre felszámolják annak a matematikai esélyét is, hogy az elkövetkező évtizedekben bármikor egy másik politikai erő hozzájuk hasonló mértékű parlamenti mandátumtöbbséget szerezzen. Az elfogadható, ha csak a megfelelő mértékű társadalmi támogatottság hiánya és nem maga a választási rendszer az oka annak, hogy egy párt és szövetségesei nem érik el a kétharmadnyi parlamenti mandátumot, bár a sarkalatos törvények magas számából fakadó folyamatos alkukényszer akkor is destabilizál, és ebben valójában senki sem érdekelt.

A magyar politikai közösség érdeke az, hogy 2011 végén nyílt, parlamenti konszenzusra törekvő választási rendszer-reform menjen végbe Magyarországon. Egy új választási rendszer átalakíthatja a magyar politikai és pártrendszert — ez önmagában nem antidemokratikus. De mivel — szemben a kormány politikai narratívájával — új politikai rendszert alapító társadalmi fordulat az elmúlt években nem ment végbe, a kontinuitás tény, így megőrzendő érték is. A pártok maguk is idomultak az eddigi választási rendszer sajátosságaihoz, ezért az új kialakítása során tekintettel kell lenni a releváns pártok támogatottságának szerkezetére és politikai-szervezeti érdekeire. 

A pártpolitikai küzdelmeket nem szabad rendszerszintű változtatásokkal eldönteni, mert az szétveri az egész politikai rendszer legitimációját. Bár az 53 százaléknyi szavazattal megszerzett, kérharmadosnál is nagyobb parlamenti mandátumtöbbség politikai legitimációja számos átalakításra felhatalmazást ad, de úgy semmiképpen nem értelmezhető, hogy az a választói akarat érvényesülését érdemben korlátozó választási rendszer kialakítására is vonatkozna. Egy új választási rendszerrel lehet hatást gyakorolni a pártok stratégiai irányaira, lehet új mozgalmak számára lehetőséget teremteni, lehet legitimen preferálni különböző méretű jelöltállító szervezeteket, lehet erősebb és szélesebb körű társadalmi beágyazottság megteremtésére szorítani a pártokat, de az nem fogadható el, ha az új rendszer rombolja a választói akarat tisztességes leképeződésének esélyét, és csak egyetlen párt hatalmi érdekeit szolgálja. A szervezett és társadalmi támogatottsággal rendelkező, alkotmányos politikai szándékú szervezetek számára biztosítani kell a tisztességes parlamenti képviselet esélyét. A magyar politikai rendszer jelenlegi status quo-ját érdemben figyelmen kívül hagyó, a pártok bármelyikének helyzetét romboló, a többségi akarat érvényre jutását önmagával a választási rendszerrel megakadályozó vagy elnehezítő átalakítás nem volna demokratikusnak tekinthető.