Riadalomra ébredt az ország, legalábbis az a fele, amely érintett a közel 65 ezer hazai EU-fejlesztési projektben. A 444.hu híre szerint ugyanis Brüsszel felfüggesztette a Magyarországnak járó EU-(strukturális) támogatásokat. Az összest. Az ügyért felelős Csepreghy Nándor helyettes államtitkár délután rendkívüli sajtóértekezleten cáfolt. Mind mondta: a 444.hu cikkének és a tényének egymáshoz annyi a köze, mint a jereváni rádiónak a valós hírekhez.
Engedjék meg, hogy lefordítsam Államtitkár úr szavait: A hír igaz.
A helyzet az, hogy Brüsszel beintett: Magyarországnak mindaddig nem utalnak további gazdaságfejlesztési forrásokat, amíg nem igazoljuk, hogy az alakítás alatt lévő – értsd: feje tetejére állított – támogatási intézményrendszer megfelelően képes ellátni a feladatát. Ezt pedig, akárhogy csűrjük és csavarjuk, azt jelenti, hogy pénz egyelőre nincs.
Államtitkár úr szerint az intézményrendszerben az EU nem talált szabálytalanságot. Ebben valószínűleg igazat mond. Az EU Bizottság felelős tagja, az osztrák Johannes Hahn, sajtósa szerint ugyanakkor a Bizottságnak „aggodalmai vannak” a források magyarországi adminisztrációjával kapcsolatban. Amíg ezekre nem kapnak megfelelő választ, addig arra kérik a magyar kormányt, hogy ne küldjön újabb elszámolásokat, azaz ne kérjen további pénzt. Mert hogy azt bizony ők nem utalnák át.
A pályázók ebből semmit nem fognak érezni, ígéri Zsigó Róbert, a FIESZ szóvivője. Ha a dolog nem tart sokáig, valószínűleg ez is igaz. Emlékeztetnünk kell azonban arra, hogy a kohéziós alapokból egy év alatt Magyarország jelenleg évi 1500 milliárd forint körüli támogatást hív le. Ez pedig havi szinten kb. 125 milliárd forint. Nem kell nagyon sok hónapnak eltelnie ahhoz, hogy a hiányt a költségvetés megérezze. Természetesen emiatt több kötvényt kell kibocsátani, aminek a költsége megint csak milliárdos tétel. Lehet, hogy a magyar adófizető érzékenysége ilyen tételek esetében a rinocérosz bőréével vetekszik, de hogy a dolognak ne lenne következménye, az azért erős túlzás. És ha van következmény, akkor azért illik megkérdezni azt is, hogy ki tehet róla, és végső soron mivel érdemeltük ki az EU Bizottság kitüntető figyelmét?
Nos, mivel a kormány a sztorit igyekezett eltussolni, és a lényeget most is tagadná, kénytelenek vagyunk tippelni. Valószínű azzal, hogy a kabinet tavalyi döntése szerint a 2006 óta működött uniós támogatás-kezelő rendszerre nagyjából és egészében ledobták az atombombát. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megszűnt, a források felügyelete pedig közvetlenül a szaktárcákhoz került. Ráadásul – egy néhány héttel ezelőtti kormányrendelet (96/2014 (III.25)) alapján sorra szűnnek meg azok a szervezetek, amelyek mindeddig a pályázatokat, szerződéseket és pénzügyi elszámolásokat kezelték. Az átalakulást övező hírek riasztóak. A lassan legalább háromnegyed éve tartó bizonytalanság hovatovább fejetlenségbe torkollik. A dolgozók közül, aki megteheti, lelép. Aki pedig nem, vagy valami érthetetlen okból még mindig kitart a munkája mellett, 30-50%-os fizetéscsökkenéssel számolhat. V.ö. teljesítmény-ösztönzés egy különösen nehéz időszak kellős közepén. Ennek egyszerűen nem lehet jó vége.
A vészharangot pár nappal ezelőtt már az EU Bizottság is megkongatta. Kivetítve az EU-pénzek lehívásának eddigi ütemét a még hátralévő időszakra arra jutottak, hogy Magyarországon a forrásvesztés kockázata az egész EU-ban a hatodik legnagyobb. Tudjuk azt is, hogy a kifizetéseket már tavaly év végén is csak könyvelési trükkökkel sikerült nagy kínnal a minimális szint fölé tornászni. Ezek a trükkök azonban hamarosan vissza fognak ütni. Az idei év végén ugyanis még ennyivel is – kb. 1 milliárd euróval – „nagyobbat kell majd ugranunk”.
A kormány – most, hogy a sztori kibukott – igyekszik úgy beállítani, mint ha a felfüggesztés kifizetési stop hasonló esetekben szokásos eljárás lenne. Ami már csak azért is sántít, mert az EU-ban egyáltalán nem szokásos eljárás, hogy egy tagország uk-muk-fukk fenekestül felforgatja azt az intézményrendszert, amelyet előzőleg az EU-val évekig egyeztetett, és amelyről velük megállapodott. Tény: mindenkinek joga van a híd alatt aludni, és egy jól működő rendszert lecserélni egy várhatóan sokkal rosszabbra. De azt, hogy az EU-t miért nem lehetett időben, előre tájékoztatni – úgy, hogy a bili menet közben lehetőleg ne boruljon ki – elég nehéz lenne megmagyarázni. Nem tudom, Csepreghy és Lázár urakat erről megkérdezte-e a felettesük.
