A miniszterelnök és Kósa Lajos bejelentette, hogy a kormánypárt bevezeti a kötelező regisztrációt a következő parlamenti választásokon. A homályos bejelentésben foglalt jogintézmény hazánkban szükségtelen. Az utóbbi évek meghatározó nemzetközi választási jogi változtatásai szélesíteni, könnyíteni és elmélyíteni akarták a választói részvétel lehetőségeit. Magyarországon most nehezíteni és szűkíteni akar a kormány. A mögöttesen meghúzódó politikai szándék, amely a választási részvétel korlátozását kívánja elérni, a Fidesz újraválasztási érdekei szempontjából jelenleg még érthető. A parlamenti egyeztetéseket nélkülöző, a Fidesz által tavasszal kezdeményezett egyeztetési folyamatot sem tisztelő kezdeményezés folytatja az egypárti választási reformot hazánkban, amelynek során még a látszatok szintjén sem törekszik arra kormánytöbbség, hogy az ellenzék pártjainak véleményét kikérje. Az így bevezetendő cenzusról lehet politikai értékvitákat folytatni. A Haza és Haladás szerint az ilyen cenzus káros. Egy esetlegesen kialakuló leváltó hangulatot a regisztráció sem tud megakadályozni. Így az egész kezdeményezés célszerűtlen, drága, szükségtelen, a nemzetközi trendekkel ellentétes és a köztársaság demokratikus legitimációját romboló.

A kormányoldal nem egyeztet a választási reformról, még csak nem is elbábozza a parlamenti formákat, hanem bejelenti, hogy mi lesz. Természetesen törvényjavaslat nélkül. Amit most a hírekből tudni lehet, az annyi, hogy lesz kötelező előzetes regisztrációs eljárás a következő parlamenti választáson. Ez az eljárás jogvesztő határidőt tartalmaz, amely után már nincs lehetősége az állampolgárnak feliratkoznia. A feliratkozás pontos formájáról nincs információ, lehet szó levélben történő eljárásról vagy pedig személyes, például jegyzői hivatali bejelentkezésről. De Kósa Lajos szavai arra utalnak, hogy az általános választások közötti négy évből két hónap híján mindig fel lehetne iratkozni, csak a választások előtt nem. Tehát inkább nem levélben történne a regisztráció, hiszen folyamatosan nem lehet leveleket küldeni minden állampolgárnak. Az előterjesztők a jogintézményt a Magyarországon állandó lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok regisztrációjának kényszerével indokolják belföldön is.

A világban sokféle regisztrációs eljárás van. Döntően ott, ahol nincs egységes népességnyilvántartás, vagy ha van is, akkor a választási rendszer részletszabályai miatt az állandó lakhelyből nem következik evidensen a szavazás szándékolt helye, és ez az állampolgárnak előzetesen deklarálnia kell. Van olyan, hogy valakinek csak egyszer kell az életében regisztrálnia, van olyan is, hogy költözés esetén az új lakhelyen be kell jelentkezni választási célból is, de van olyan is, hogy kötelező a regisztráció minden választás előtt. Ismerünk olyan megoldást, ahol ez megtörténhet a választás napjáig, de van olyan rendszer is, ahol a jogvesztő határidő hónapokkal előzi meg a választás napját, napjait. A nemzetközi emberi jogi kötelezettségek szempontjából indokolhatónak kell lennie a választási eljáráshoz történő hozzáférés bürokratikus eszközökkel történő szűkítésének, ha túl szigorú lesz az új szabályozás, akkor a Velencei Bizottság leginkább ebből az irányból emelhet kifogást az új magyarországi szabályozás ellen, de az Európai Emberi Jogi Bíróság is elmeszelheti az előzetes regisztrációt.

Olyan rendszert, ahol van teljes és korszerű népesség-, illetve lakcímnyilvántartás, ahol az állandó lakcím és a választójog gyakorlásának helye között rendezett az összefüggés a vonatkozó jogszabályokban, de közben választásonkénti előzetes, aktív részvételt igénylő, jogvesztő határidőt épít be regisztrációs céllal a jogalkotó, mi nem ismerünk. A francia példa, mint arra a Political Capital korábbi cikke már rámutatott azért sántít, mert a jogalkalmazás fejlődése ott is – mint sok más országban – a könnyítés, a választási eljáráshoz való hozzáférés szélesítése irányába tart.

Félreértés ne essék, a jelenleg kétharmaddal kormányzó erőknek minden jogi lehetőségük rendelkezésre áll a választási eljárás ilyetén átalakítására. Ugyanakkor a folyamat újabb egypárti lépése egyértelműen arra utal, hogy az a cél vezérli a kormánypártokat, hogy saját, vélt hatalmi, politikai érdekeik szerint alakítsák át a teljes választási rendszert, immár a részvételi formákra kiterjedően. Továbbra is igaz, amit korábban a választási reform előző állomásai kapcsán írtunk: egyelőre nincs olyan része az új választási rendszernek és eljárási szabályoknak, amely bármilyen formában is kedvezne a jelenlegi demokratikus ellenzék pártjainak, csak olyanok vannak, amelyek vagy semlegesek, vagy pedig egyértelműen a mostani kormánypártok (nem a mindenkori kormánypártok!) érdekeit szolgálják.

Mit jelent a jogvesztő regisztráció?

A választók névjegyzéke az új rendszerben néhány hónappal a választás előtt alulról felfelé futó rendszerben áll majd össze. Eddig az erre rendelt nyilvántartó hivatal publikálta mindig az adott területi egységben általa nyilvántartott választók listáját, ha valakinek panasza volt, megfelelő formában eljárhatott. A panaszok száma persze minimális volt, mert a magyar népesség-nyilvántartás nagyon jó minőségű. Most ez a lista az előzetes feliratkozások alapján áll majd össze, holott a népességnyilvántartást természetesen nem szünteti meg ezzel párhuzamosan a kormány. Így egy olyan lista összeállítása érdekében kell regisztrálni majd, amellyel a közigazgatás amúgy rendelkezik.

Ha ez levél útján történik, akkor egyszerűbb az eljárás a választó szempontjából, és talán kisebb a mesterséges részvételszűkítő hatás. Ez viszont így végképp teljesen értelmetlen és szükségtelen volna, csak drágítaná az eljárást a kétszeri postaköltséggel. Kósa Lajos szavai azonban másra utalnak. Ha netán személyesen kell majd a helyi közigazgatási intézményben megjelenni, és például az okmányirodai eljáráshoz hasonlóan sorszámot húzni, majd regisztrálni, azt a választók döntő része megpróbáltatásként fogja megélni. És ha végre is hajtja, valószínűleg későre fogja halasztani, ahogyan ez már az adóbevallásokkal is csak lenni szokott. A városias részeken formálisan ez könnyebb, de a kisfalvas településeken erősen megkérdőjelezhető az idősebb választók lakhelyelhagyásának kikényszerítése, a mozgó regisztráció pedig a mozgóurnák politikai problémájához hasonlatos eljárási panaszok tömegét állítaná elő. A választott eszközről – normaszöveg-javaslat híján – még nem tudhatunk semmit, így csak bízni tudunk abban, hogy a levél útján történő regisztrációt választja a jogalkotó, amely legalább enyhíti az egyébként szükségtelen nehézségeket.

A határontúliak miatt erre egyébként nincs szükség, a homogén állampolgárság elvét a választási eljáráson belül a megfelezett szavazati jog vonatkozásában nem sértené, ha a Magyarországon állandó lakhellyel nem rendelkezők más eljárásban szavazhatnának. Az ő esetükben nincs népességnyilvántartási adat Magyarországon, hiszen nincs itthoni állandó lakhelyük és az elmúlt évek során átalakított honosítási eljárási szabályok sem hoztak létre egységes, hivatalos listát – az előzetes regisztráció az ő esetükben így elengedhetetlen. A szavazati joguk gyakorlása esetén pedig nem lehet majd elvárni, hogy a konzulátusokra fáradjon be egy nap alatt soktízezer ember, így ott is marad a levélben történő eljárás. De a speciális helyzetek speciális szabályokkal történő megoldása – ahogyan az eddigi nagykövetségi szavazások rendje is – helyénvaló és demokratikus tud lenni.

A cenzusról

Ismerjük, de nem szeretjük mindazokat a félművelt, középosztályi gőggel és kivagyisággal áthatott, szociáldarwinista közhelyeket, amelyek szerint jobb is a regisztráció, mert a „parasztokat”, „vadbarmokat” távol kell tartani a szavazófülkéktől. Tudniillik ők egyesek szerint csak az utolsó pillanatban döntenek, nem veszik a fáradságot, hogy a választási aktus mellett még egy alkalommal deklarálják állampolgári kötelességük gyakorlásának szándékát, és manipulálhatóak, csak populista ígéretekkel mozdíthatóak ki.

Mi inkább úgy tudjuk, hogy a politikai bölcsesség társadalmi státusztól, anyagi jólléttől független. Továbbá azt is tudjuk, hogy jól működő, bejáratott polgári demokráciákban is van úgy, hogy a választók 20-30 százaléka csak az utolsó napokon dönt. Arra vonatkozóan is van tapasztalatunk, hogy nem diplomától vagy észtől függ, hogy ki, mennyire dől be populista ígéreteknek, az elmúlt évek politikai tapasztalatai erre mindkét politikai oldalról számos példát szolgáltattak már.

A Fidesz által választott kötelező és jogvesztő regisztráció leginkább azokat a választói részvételükben mindeddig aktív szavazói csoportokat szoríthatja ki a részvételből, akik társadalmilag, szociálisan vagy pedig településszerkezetileg kevésbé integráltak. Lehet ez egy naponta a boltba lejáró, nyolcvanéves városi kisnyugdíjas, akinek már a banki ügyeit is a gyerekei intézik, az önkormányzati irodába pedig végképp nehezen jutna el. De lehet ez egy tartósan munkanélküli, megözvegyül falusi férfi is, aki ugyan lehet, hogy küzd alkoholproblémákkal, és egyes politikusok csak az ígéretekkel lekenyerezhető választót látják benne, de polgári jogait az elmúlt választásokon – beleértve a szociálisnak nevezett népszavazást is – felelősen gyakorolta. De ilyen lesz egy beregi roma család is, amelynek tagjai szavazni szoktak, és bár a politikusok tésztával járnak körükbe a választás napja előtt, de politikai döntéseiket mégis inkább a helyi közösségük véleménye alapján hozzák meg. Végül lehet ilyen egy dombóvári vállalkozó, aki oly sok hivatali ügyintézése közepette egy újabbra már nem akarja ragadtatni magát.

A felsorolt példák állampolgárai azonos jogú polgárai a köztársaságnak. Eddig úgy volt, hogy ha akartak szavazni, elmentek. Ha nem akartak, otthon maradtak. Nincs tudomásunk arról, hogy tömegesen az utóbbiért bármikor szankció ért volna bármilyen társadalmi csoportot. Ha a legszigorúbb megoldást választja a kormányoldal – a jelenlegi információk erre utalnak –, akkor pedig minden ellenzéki párt a hosszú előkampányban lesz érdekelt, mert ezzel tudja csak rábírni a támogatóit a későbbi aktív szavazás jogának megszerzésére. Így a Fidesz kezdeményezése miatt már 2013 is folyamatos kampányban fog telni, és arra kényszerülnek a demokratikus ellenzék pártjai, hogy saját választói táborukat mihamarabb megszervezzék. A népszerűtlen és erodálódó kormányoldal, illetve a leváltó hangulat esetleges erősödése mellett ez az eljárás idővel akár a kiábrándult, passzivitásba burkolózó ex-Fidesz szavazókat is megfoszthatja választójoguktól. Hiszen a mai közel 50 százaléknyi bizonytalan pártválasztási, de választási részvételét biztosra ígérő állampolgár között sok olyan kiábrándult Fideszes is van, akit maximum csak egy felhevült, hosszú kampány után, a választások előtt pár nappal lehet rábírni korábbi szavazata megismétlésére. Ha hónapokkal korábban kell ennek feltételeit megteremteniük, akkor lehet, hogy még nem lesznek megfelelő hangulatban, és így távol maradnak. És bár ez könnyítené a jelenlegi ellenzék esélyeit, de mégis rossz volna, mert a fejlett világ abba az irányba tart, hogy ha hozzányúl a részvétel szabályaihoz, akkor inkább könnyíti a választójog gyakorlását.

Lehet, hogy Fidesz most olyanokat akar távol tartani, akiket ők még a nemzet részeinek sem tekintenek, de könnyen lehet, hogy végül olyanokat veszít el a kötelező regisztráció révén, akik leginkább még rájuk szavaznának egy utolsó pillanatban meghozott döntéssel. Választási rendszert egy elitcsoportnak nem illik önmagára szabnia, de ha már így jár el, akkor érdemes egyszerre gondolni a konjunktúrára és a dekonjunktúrára is. A most választott forma az utóbbira egyáltalán nem gondol.