„Az Unió nem felejt”

2012.06.11. | pikoandras | 8 komment

 

Vajon a görög válság az eurozóna válságát jelzi, vagy az európai integráció alapjául szolgáló érdek-és értékközösség felbomlását is? Az uniós válságkezelés lehetséges módjáról és következményeiről valamint a magyar kormány ennek kapcsán sokak szerint megnövekedett mozgásteréről kérdezte Pikó András BALÁZS PÉTER volt külügyminisztert. 

 

Ön hogy látja, a jelenlegi görög helyzet az eurozóna válságát jelzi vagy az európai integráció jelenlegi formájáét? Pusztán gazdasági eredetű működési zavarról van szó, vagy arról is, hogy megszűnni látszik az az érdek- és értékközösség, amely az Uniót eddig összetartotta?

 

A görög válságról annyi értelmezési héjat lehet lehántani, mint egy hagymáról. Magja nyilvánvalóan a görög gazdaság és azon belül a költségvetés válsága. Ám a helyzet a görög politikai élet válságát is mutatja, nem tudnak stabil kormányt alakítani. Természetesen ez az euro övezet válsága is, mert nem képes beállítani a sorba az egyik renitens tagját. És igen, ez az Európai Unió válsága is, mert megkérdőjeleződött a közös értékrend, az egymás iránti szolidaritás és a kötelezettségek pontos betartását előíró szabályok fontossága. Ezért is ennyire izgalmas a helyzet, hiszen ha nem lenne ennyi rétege a konfliktusnak, egy tízmilliós ország aligha tudna ekkora gondot okozni egy félmilliárdos közösségnek. Görögország ezért válhatott egyfajta próbakővé, az európai konfliktuskezelés tesztországává.

 

Szerintem a jelentőségénél kevesebbet foglalkozunk az értékközösség felbomlásával, eróziójával, pedig ha az európai társadalmak többségében megszűnik a hit ebben, akkor félek, az ilyen konfliktusok közepette nem lesz annyi érdek, ami egyben tarthatná az európai közösséget.

 

Kétség nem fér hozzá, hogy Európa, nem csak az Unió, hanem a földrész mind az ötven állama egy érdekközösséget alkot. Ennek próbája az, hogy az egyes országoknak a problémák kezelésére külön-külön alkalmazott megoldásai soha nem olyan jók, mint amit közösen találnak ki és együttesen alkalmaznak. Az új értékközösség azonban már a Közös Piac első bővülésekor meghasadt. Az európai integrációt eredetileg francia ihletésre a mediterrán, katolikus, bor- és gabonatermelő hagyományokra építették. Ezt tükrözik az Unió szertartásos eseményei, a tekintély erős tisztelete, a terjengős joganyag, a dús intézményhálózat. Ehhez kapcsolódtak az első bővüléskor a protestáns északi országok hagyományai, a puritanizmus, az egyenes és őszinte beszéd, a társadalmi egyenlőség más felfogása. Amikor biztosként ott dolgoztam, nap, mint nap tapasztaltam ezt a duális értékrendet. A legszemléletesebb példát a mindennapi kommunikáció adja: egy finn munkatársnak nem szabad egy-két mondatos utasításnál többet mondani, mert úgy érzi, hogy vesztegetjük az idejét, míg egy olasszal esetleg kávézni is kell, személyesen érdeklődni a hogylétéről, mielőtt a feladatra térnénk, mert különben azt hiszi, nem szeretjük, vagy nem tartjuk elég fontosnak őt. Ehhez hoztuk mi, volt szocialista országok a hagyományos bizánci, vagy később „elbizánciasodott” kulturális és társadalmi hagyományt, amelynek nem természetes alkotóeleme az őszinteség, a nyíltság, a puritanizmus, de a formális jog és a szabályok tisztelete sem. A görög mentalitás is a bizáncias övezethez tartozik. Nagy kérdés, hogy hosszú távon egyben lehet-e tartani a borivók és sörivók klubját a vodkát és más égetett szeszeket kedvelők hozzájuk csatlakozott társaságával.

 

A mostani válság okaira van olyan magyarázat is, amely határozottan egy eredendő érdekkonfiktusra utal. Magyarországon talán Róna Péter fogalmazza meg a leghatározottabban, hogy az európai integráció gazdaságilag a periféria strukturális versenyhátrányát csak felerősítette, ezen országok hatékony válságkezelését viszont akadályozza a közös gazdasági szabályrendszer, amely elvette például a görögöktől azokat a gazdaságpolitikai eszközöket pl. a leértékelést vagy a védővámokat, amelyekkel kezelhették volna a bajaikat. Az eurozóna központi országai, leginkább a németek, az integráció ilyetén megvalósulásán gazdaságilag nyertek csak, míg a peremországok buktak. Márpedig ha ez így van, akkor a vesztes pozícióból nagyon nehéz érvelni a közös európai értékrend mellett, mert az nem tűnik másnak, mint gazdasági egyenlőtlenségek fedőideológiájának.

 

A felzárkózás esélyeit vizsgáló gazdaságelméleti iskolák egyike valóban úgy érvel, ahogyan Róna professzor, de megvan a hasonlóan markáns ellenpárja is, amely hisz az európai perifériának a jelenlegi integráció keretein belüli felzárkóztatásának esélyében. Az első azt állítja, hogy a közös európai térségben és szabályrendszerben az erősek még erősebbek, a gyengék még gyengébbek lesznek, hisz minden az erősek érdekei szerint van kialakítva, míg a másik iskola hasonlóan meggyőző érveket tud felsorakoztatni arra, hogy a közösen meghozott szabályok és az uniós források elosztása, valamint az erősek húzása, ösztönzése révén csökken a periféria elmaradottsága. Ez utóbbinak is nap, mint nap tapasztaljuk a látható jeleit, mivel a magyar hétköznapokban is színvonalas termékek és szolgáltatások jelentek meg. Ha körbenézünk a városainkban, olyan képet látunk, amely ifjúkorunk ausztriai emlékeit idézi inkább, mint az egykori keleti blokk KGST-valóságát.

 

Úgy érzem, Ön szerint több szól a második iskola mellett, mint az uniós integrációval kapcsolatos szkeptikus álláspont mellett.

 

Mindkét véleményben sok racionális, megfontolandó elem van. Az Unió mélyvíz, nem mindegy, ki milyen erőnléttel ugrik bele és utána mennyire akar küzdeni a relatív előnyökért az Unió fórumain. Az sem mindegy, hogy mennyire akarja és képes felkészíteni egy ország kormánya a vállalatait, a cégeit és a polgárait erre a versenyre. Látunk erre jó és rossz példákat egyaránt. A korábbi tagok közül a dánok, a svédek, vagy jó ideig az írek mintaszerűen álltak be a szélirányba és nyertek is a csatlakozáson, de ugyanez érvényes az osztrákokra. És láthatjuk, a velünk együtt csatlakozott országok között is vannak, amelyek nálunk jóval sikeresebben alkalmazkodtak az európai viszonyokhoz. Azzal mostanában szembesült csak az európai közösség, hogy a gazdaságilag legalább három különféle fejlettségi szinten lévő tagországokra nem lehet egységes válságkezelést és szabályokat alkalmazni. A német spórolás adaptálása önmagában nem oldja meg a görög válságot.

 

DSC_1449.jpg

Fotó: Csoszó Gabriella

 

Most már azért sem, mert egyre nyilvánvalóbbak a társadalmi és politikai korlátok. A görögöknek is elegük van a megszorításokból, miközben a német adófizetőknek is elegük lehet abból, hogy az ő adójukat mindenféle érdemi eredmény nélkül öntik bele a görög válságkezelésbe.

 

Görögországban az is gond, hogy nem alakul ki egy belső konszenzus a válságkezelés terheinek elosztásáról. A szegények azt mondják, fizessenek a gazdagok, míg a tehetősebbek politikai képviselői amellett érvelnek, hogy egyenletesen kell a terheket elosztani. Ez a megoldatlan vita kedvez a politikai szélsőségeknek, mindenféle unióellenes élű magyarázatnak és nem erősíti a közismerten gyenge görög adómorált sem. Ami a donor oldalt illeti, az a helyzet, hogy Németország az eurozóna fennállása óta mindig csak adott, jóval többet, mint amit kapott.

 

Viszont a gazdasága nyert ezen…

 

A német cégek és a német gazdaság bizonyosan nyertek, de most a társadalmi korlátokról beszélünk. Az uniós költségvetésbe a német adófizető polgár jóval többet tesz be, mint amennyit onnan kedvezményezettként visszakap! Neki tartozik magyarázattal a német szövetségi kormány és a tizenhat tartományi kormány, mert nekik kell elfogadtatni az adófizető- és egyben választópolgárokkal azt, hogy te fizetsz az Uniónak, viszont cserébe az Audi, a Mercedes vagy a német üzletláncok nyernek, amelyek persze munkahelyeket tartanak fenn, exportálnak és adót is fizetnek.

 

A német adófizető polgár, aki tudja, hogy ő személyesen többet ad, mint kap, azt várja, hogy a megsegített görög is becsülje meg magát, húzza össze a nadrágszíjat, miközben a megsegített görög, aki már a sokadik megszorítást éli meg, dühösen az utcán tüntet az Unió és Merkel ellen. Mindenki a saját értékrendje és a saját érdekei mentén látja a válságot és annak okait, meg a kezelését is és épp ezért vethető fel szerintem az első kérdés: van-e még érték- és érdekközösség egyáltalán?

 

Ebben sokkal inkább az európai jóléti modell válsága tükröződik. Ehhez a modellhez alkalmazkodott a politika, melynek alapszabálya: ígérj, ígérj, ígérj! A görög politika is ebbe a csapdába esett, de ugyanebben vergődtünk és vergődünk mi, magyarok is. A németek túl vannak ezen, az ő válságkezelési technikájuk a takarékosság és azt tartják, ha valaki külső segítséget igényel a bajai megoldásához, az szintén vállaljon áldozatokat és spóroljon, mint ők. Ez a recept viszont nem alkalmazható azokban a forrásigényes gazdaságokban, mint például a magyar, a görög, vagy a spanyol, ahol már a talpon maradásnak is nagy a tőkeigénye. Ez valódi ellentmondás és nem véletlen, hogy ezt a dilemmát szólaltatta meg hangsúlyosan a francia elnökválasztási kampány is.

 

A német adófizető nem tud másként gondolkodni minderről, mint ahogy a saját kultúrája, mentalitása és hagyományai meghatározzák. Mi lehet az az ajánlat számára, ami elég vonzó vagy racionális ahhoz, hogy egy másfajta megoldást elfogadjon.

 

El kell fogadni a németek azon feltételét, hogy lyukas hordóba nem akarnak több bort önteni. A külső támogatásra szoruló költségvetés sehol sem ereszthet, mert abba a német adófizetők pénzét már nem töltik bele. Ragaszkodni fognak a fenntartható egyensúlyt garantáló programokhoz, ez lenne a mi esetünkben a konvergencia program. Ha látják a programok végrehajtásának garanciáit, akkor nem lesznek türelmetlenek, akkor nem fognak vállalhatatlan határidőket szabni. De ehhez szilárd politikai elköteleződés is kell, nem csak a görögöknél, de például nálunk is.

 

A görögök felé szerintem ez a türelem már elfogyott…. 

 

Valóban úgy tűnhet, de stratégiaváltás is megfigyelhető. Ebben a helyzetben az Unió, amely eddig szorgalmasan ismételgette a német takarékossági szempontokat, most francia hatásra is jobban figyel majd arra, hogy a gyengébb tagországainak lesz-e forrása a gazdaságok dinamizálására. Az Uniónak magának is vannak ilyen forrásai és tartalékai, csak az a kérdés, hogy a tagállamok egyetértését meg lehet-e szerezni az ilyen célú forrásátcsoportosításhoz. Folynak az Unió 2014-től érvényes költségvetési időszakát meghatározó egyeztetések, és várhatóan ez lesz az egyik legfontosabb szempont a további vitákban. A kérdés megfogalmazható akként is, hogy a tagországok kis egyéni projektjeiből, széttartó alkujaiból összeálló mozaik lesz a következő ciklus európai fejlesztéspolitikája, vagy nagy, konszenzusos, összeurópai projektek mentén képzeljük el azt. Én igen határozottan az utóbbit támogatnám, mert az előnyök tagállami visszaosztása sokkal többet ér, mint az uniós pénzek szétaprózása.

 

DSC_1469.jpg

Fotó: Csoszó Gabriella

 

Mindez azt jelentené, hogy módosulna ugyan, de maradna az egységes európai válságkezelés, és a közös európai szabályrendszer, hiszen ez egyben garanciális elem is. De ez ellen hat az, hogy a periféria válságkezeléséhez épp az összeurópai szabályokon kellene lazítani, kivételeket alkalmazni….

 

A magyar kormány láthatóan erre haladna, de ezt én nem tartom jó iránynak. Nem lehet összetéveszteni a banki hiteligénylést a bankjegy automatából való pénzfelvétellel. Az IMF nem a mi házi bankunk, hogy feltétel nélkül folyósítsa az olcsó kölcsönt. Lehet hitelt szerezni a nyílt piacon kötvénykibocsátással, de a szabadságnak óriási felára van. Ha egy ország olcsó hitellel akarja az elkövetett gazdaságpolitikai hibáit kijavítani, mint például a mi kormányunk az elmúlt két év után, akkor a kölcsönt nyújtó feltételeit akceptálni illik, például a gazdaságpolitika reálisabbá tételével, az adórendszer változtatásával és valódi munkahelyteremtéssel.

 

Nem biztos, hogy minden tekintetben áll a banki hasonlata és pont ugyanerre játszik a görög szélsőbal is. A bank, tehát az Unió is foglya a helyzetnek, nem engedhetik el a kezünket, mert akkor ők is bedőlnek….

 

Naivitás lenne azt hinni, hogy a tárgyalások során az effajta fenyegetésnek nincs funkciója. A zsarolás pedig a fenyegetés kiélezett formája és sokan élnek vele: „Ha nem kapjuk meg a pénzt, közösen megyünk csődbe. Ha nem lesztek jóindulatúak, jön a szélsőjobb, velük akartok inkább tárgyalni?” Ám a fenyegetés csak akkor hatásos eszköz, ha hihető. Ez eredményezi azt, hogy a jól alkalmazott, vagyis hiteles fenyegetést sosem kell beváltani. Ezek a fenyegetések azonban kevés hitelességgel bírnak.

 

A válság pszichés láncreakcióként való terjedése az uniós vezetők szerint is komoly veszély. Ön nem így látja?

 

Nyilvánvaló, hogy ha megindulna az eurozóna válságos felbomlása egy görög kiszállással, az magával ránthatna más gazdaságokat és országokat is. Az euró zónában Spanyolország és az olaszok, azon kívül pedig mi, magyarok lehetünk a leginkább kitéve ennek. Ám a G8-ak legutóbbi találkozójának egyértelmű volt az üzenete: Görögország maradjon belül az eurozónán. Ha erre a görögök nem lesznek képesek, mert nem tudnak egy stabil, eurokonform kormányt felállítani meggyőző többséggel, akkor sem kell visszatérniük a drachmához, maradhatnak sajátos, korlátozott jogokkal rendelkező, de eurót használó ország. A fizetőeszköz cseréje önmagában megroppantaná Görögországot, az argentin típusú válságkezelés pedig meggyőződésem szerint nem alkalmazható a görögökre. Egyszóval: nincs érdek, ami a görögöket az eurozónán kívülre vinné.

 

Közkeletű vélekedés szerint a görög válság „elviszi a show-t” Magyarország elől, már nem mi vagyunk a fekete bárányok, sőt, a görögök miatt nem csak hogy kevesebb figyelem irányul a magyar politikára, hanem hogy elkerüljék a többfrontos küzdelmet, az uniós vezetők engedékenyebbek lehetnek a magyar kormánnyal. Sokan ezzel magyarázzák a médiatörvény sajátos és csak részleges módosítását, a választási szabályokat érintő extrém kormányfői ötleteket vagy a szomszédos országokkal kapcsolatos élesebb konfliktusokat is. 

 

Érdekes, és ránk jellemző hiba, amikor a tárgyalópartner gondolkodását a saját szempontjaink szerint, a saját tükörképünkként képzeljük el. Aki tárgyalt már az EU-val, az pontosan tudja, hogy ez a rettenetesen összetett intézményrendszer képtelen felejteni. Az Unió nem tud másképpen működni: nagyon pontosan adminisztrál, lelkiismeretesen nyilvántart és következetesen halad előre azon a pályán, amelyet a tagállamok határoznak meg, és amelyek felé elszámolással tartozik. Ezért alapvető működési elve a vaskövetkezetesség. Nincs olyan, hogy „nem néznek oda”, vagyis szemet hunynak, mint a volt KGST-ben. Ha teljesítjük az IMF hiteltárgyalások megindításához szükséges minimális feltételeket, még nem jelenti azt, hogy az Unióval fennálló számos más vitás kérdést ad acta teszik. Egyes konfliktusok csupán máshová kerülnek, van, ami az Európai Bíróságon folytatódik, és van, ami a Bizottságnál, az Európai Parlamenti figyelme által kísérve halad tovább, bevonva az ET-t vagy szakértő testületeit is. Kétségtelen, hogy a magyar kormány a miniszterelnök április végi, brüsszeli látogatásán tett ígéretekkel időt nyert, de ennek ára van. Bizonyos kérdések megoldása egy későbbi szakaszban sokkal nehezebb lesz. A magyar külpolitika most szükségszerűen defenzív, a belpolitika szennyesét próbálja tisztára mosni. Az a tény, hogy - nagyon helyesen - kelet felé is nyitunk, nem feledteti azt, hogy a szakmailag silány magyarországi törvénygyár ezer ponton akad bele a nemzetközi jogrendbe. Ezért a legnagyobb konfliktusaink a saját szűkebb közösségünkön belül, az EU-ban vagy a NATO-ban keletkeztek. Ez a legnagyobb problémánk: a családunkon belül lehetetlenülünk el.

· 2 trackback

Címkék: válságkezelés görög válság Európai Unió

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr974575137

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az unió nem felejt 2012.06.11. 11:36:01

Az IMF nem a mi házi bankunk, hogy feltétel nélkül folyósítsa az olcsó kölcsönt. Lehet hitelt szerezni a nyílt piacon kötvénykibocsátással, de a szabadságnak óriási felára van. Interjú.

Trackback: Magyarországot saját vezetői ítélik halálra 2012.06.11. 10:57:09

Olyan jó, egyszerű és kényelmes mindig és mindent valaki másra fogni. Kinevezni egy megátalkodott ellenséget, akivel saját mulasztásaiért, hibáiért, esetleg az anyagi érdekekből bevállalt tudatos rombolásért majd el lehet vitetni a balhét. Olyan jó, eg...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Megint bukott a fidesz banda pártja Romániában. Az erőltetett megosztással Orbán lerendezte a magyarok esélyeit.
- Hazudnak csalnak a minisztériumai,
- a rendőrség padlón és tehetetlen, rossz a közbiztonság
- óriási a munkanélküliség
- minden gazdasági mutatóban Európa végén kullogunk
- folyamatos gazdasági megszorításokkal nyomorítják a népet
- aljas, embertelen módon bánnak el a rokkantakkal
- stadionokra, festményekre, MOL részvényekre herdálják az ország pénzét....

Ne tűrj tovább magyar, itt az idő.

Orbán banda takarodj!
"A görögök felé szerintem ez a türelem már elfogyott…"

Hát igen. A görögök már ott tartanak, hogy nem fizetik be az adókat. Persze a német meg fizesse be és támogassa a görög szabadságharcot is, mit??? Én már régen beküldtem volna az ENSZ rendfenntartókat a görögökhöz és aki nem dolgozik, az kőbánya... :)
Az EU szükségszerűségéről és óriási előnyeiről szinte semmi propaganda nem létezik, míg a látszólagos „hátrányai” (pl a nemzeti szuverenitás elvesztése) a vízcsapból is folyik. Ez nagyon nagy hiányossága az EU-nak. A görögöknek nem a németekhez kell viszonyítaniuk, és nem is az évekkel ezelőtti helyzethez, hanem csakis azt a két lehetőséget kell mérlegelniük: EU-val vagy anélkül lesz jobb az életszínvonaluk.
Teljesen jó ez a 'látszólagos' zürzavar. 5 éve van 'válság', föleg a sajtóban. Ezt Londonban 2008ban sem lehetett érezni.

2 éve van 'görögválság'. Egyik héten szétesik az Unió, másik héten Európai Egyesült Államokat vizionálnak.

Nos, ezt bizonyos vezetők 30 évvel ezelőtt már tudtá és hirdették (id. Bush pl.). Addig kell ijesztgetni Európát, amíg maga kéri a jogainak csorbítását és egy személytelen internacionalista vezetést. Az USA ebben érdekelt. A válságot amerikai hitelminősítők gerjesztik.

Újabb lépést teszünk az NWO felé még ebben az évtizedben.
Észre kell venni, hogy nem a görögökről szól a történet, hanem a hitelezőikről.
Ez most csak utólagos szerecsenmosdatás... hiba volt bevenni a görögöket (és még jópár országot) az eurozónába.
Az Unió nem felejt... de nem ám! és a nemzetközi porond többi szereplője sem! Nemzetközi terepen könnyű elveszíteni a bizalmat, visszanyerni azonban évek, évtizedek fáradságos munkájába kerül, mert a negatív sztereotípiák sokáig élnek a nemzetközi köztudatban. Az ország iránti bizalom elvesztése még sokáig és nagyon sokba fog kerülni nekünk - és az árat mind a tízmillióan fizetjük!
Talán újra kellene kezdeni azt a munkát, amit az EU csatlakozás előtt végeztünk: alaposabban, szélesebb körben megismertetni az emberekkel az EU-klub játékszabályait, hogy lássák meg, lássák be az emberek, hogy ezek a játkszabályok jók, ha okosan élünk velük. Ha ezt nem értjük meg, akkor csak nyüszíthetünk és fizethetünk... Hát ez kell nekünk?!

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) eu (9) EU (3) EU-csúcs (2) euro (1) euró (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) Kína (1) kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása