A kormány felsőoktatási koncepciójáról már közöltünk kritikai elemzést az ismert felsőoktatás-kutató, Polónyi István tollából. Szerzőnk úgy látta, felsőoktatás új koncepciójával a kormány egy vállaltan a felsőközéposztály fiataljai számára nyitott elit felsőoktatást hozna létre, és jelentősen megnehezítené más, kevésbé szerencsés társadalmi helyzetű fiatalok számára a továbbtanulást. A felvételi rendszer szigorítása, a támogatott hallgatói létszám fokozatos csökkentése az államilag finanszírozott helyek kormány általi elosztásával párosulna, miközben a költségtérítést pedig önköltségivé emelnék. Kevesebb fiatalnak és drágábban – ezt ígérné a jövő magyar felsőoktatása, legalábbis a tervek szerint. A költségvetési törvénytervezet számait abból a szempontból vizsgáljuk, mennyiben támasztják alá a felsőoktatási koncepció célkitűzéseit?
Kisebb állami támogatás, bevételnövelési kényszer – változatlan rendszer
Nehéz helyzetben vagyunk, ha meg akarjuk határozni, hogy mi az a minimális vagy elégséges ráfordítás és támogatás, amely kellően megalapozottá teszi a felsőoktatásra szánt költségvetési előirányzatot. Nincsenek olyan, szakmai és pénzügyi szempontból is alátámasztott, az intézmények által is elismert képzési feladatokhoz köthető költségek, melyekre alapozhatnánk az elemzést. Épp emiatt a gyakorlatban használt költségvetési információk szervezetszintűek és erőforrás-típusúak, emiatt aztán pénzügyileg nem mérlegelhető az egyes intézmények alul- vagy túlfinanszírozottsága sem – magyarán nem tudjuk, reálisan mi mennyibe kerül a felsőoktatás rendszerén belül. Ez a finanszírozási szisztéma tehát nem egy költséghatékonyan szervezett szakmai és fenntartási tevékenység beárazásán alapul, ezért a forráskivonás mellett éppúgy felsorakoztathatók tényekkel és számításokkal alá nem támasztott „szakmai” érvek, mint a forrásbővítés mellett. Tudjuk, hogy a felsőoktatási intézmények igen aktívak a saját források megszerzésben; ezek javítják a „rezsiviselő képességüket” is. Ezt a képességüket nem lehet lebecsülni, hiszen a korábban a közvetlen állami támogatás csökkenését rendre a saját bevételek jelentős növekedése követte, bizonyítva a felsőoktatás rugalmas alkalmazkodását a változó, többnyire romló költségvetési helyzethez.

Folyamatosan csökkenő állami források
Lássuk ezek után a számokat! Az intézmények előirányzatai a 2012. évre több mint 430 milliárd Ft-ot tesznek ki. Ebből a költségvetési támogatás több mint 30 milliárd Ft-tal alacsonyabb az előző évre eredetileg megállapított összegnél. A forráskivonás részben az év közbeni stabilizációs tartalékképzés hatását érvényesíti a jövő évre, részben pedig a Széll Kálmán-tervben megjelölt megtakarítási összeget foglalja magában. A személyi kiadásokra nagyjából ugyanannyit szán a jövő évi költségvetés, mint az idei tartalmazott, (járulékkal csaknem 220 Mrd Ft) tehát a költségvetési javaslat a szférát érintő létszámleépítéssel nem számol.
A dologi és egyes felhalmozási-kiadási jogcímeken az előző évinél viszont alacsonyabbak a kiadási előirányzatok. A hallgatói pénzbeli juttatások főösszege is csökken, ami az alacsonyabb hallgatói létszám miatt érthető is. Az állami támogatással rendelkező hallgatók felvételi keretének szűkítése megtakarítást eredményez ugyan, de ezek évekre elhúzódva jelentkeznek majd, így az intézmények képzési kapacitásához kötődő (rezsi) kiadásainak felszabadítása sem lehet majd egyenletesen tervezhető.

Költségtérítés helyett önköltség: kockázatok és mellékhatások
A bevételeiket a legjobban, ugyanakkor a politikailag legkockázatosabb módon úgy növelhetik az intézmények, hogy a törvény által lehetővé tett önköltségi szintre emelik a költségtérítéses oktatás díját. Ez akár néhány tízmilliárd plusz forrást is jelenthetne. Ám a képzési díjak jelentős emelése csökkentheti a jelentkezők számát, és ez hatásában vissza is üthet: végül csökkenhetnek a bevételek is. Ha élnek ezzel a lehetőséggel, számolniuk kell a tandíjmentes, államilag támogatott képzési helyre felvett és a költségtérítéses hallgatók helyzete közötti, egyre növekvő feszültségek kezelésével is. Nagy kérdés, hogy a csökkenő mértékű állami finanszírozás mellett lemondhatnak-e erről a lehetőségről az intézmények?
A 2012. évi költségvetés tehát érdemi intézményi reformok kényszere nélkül von ki forrást a felsőoktatásból. Ugyanakkor a hallgatólétszám érdemi mértékű csökkenése fel fogja erősíteni a magyar az intézményhálózat szétaprózottságából, a képzések méreteiből, szerkezetéből származó szakmai és gazdasági problémákat. Ezek egy ponton túl változatlan intézményi szerkezet mellett már nem lesznek kezelhetőek.