A szűkebben vett – nyugdíjakat és nyugdíjszerű ellátásokat, táppénzt és álláskeresési járadékot nem tartalmazó – szociális kassza jövőre 1488 milliárd forintot tartalmaz, ez reálértéken 7 százalékkal kevesebb, mint az idei volt. Ugyan az önkormányzatok szociális feladataira szánt kerete másfélszeresére nő, de sokasodnak a helyhatóságok feladatai is, a megszűnő energiafogyasztást támogató rendszer helyébe lépő lakásfenntartási támogatása lehet a legnagyobb szociális célú tétel az önkormányzati költségvetésekben. A 2012-es költségvetés szociális fejezetének legnagyobb vesztesei: a gáz- és távhőtámogatás, a civil szervezetek valamint a támogató szolgáltatások. A témáról részletes elemzést és infógrafikát találnak a kozoskassza.hu oldalon
Indokolt változás: energiafogyasztás helyett a lakásfenntartást támogatják
Lássuk először a számokat: jövőre a szűkebben vett szociális kiadásokra szánt 1 488 milliárd forint a központi költségvetés 10,2 százaléka, a kiadások csökkenése egyben a terület súlyának csökkenését is jelzik, hiszen az idei költségvetésben a szociális kiadások aránya még 11,1% volt. A szociális célokra tervezett kiadások többsége reálértékben 4-10 százalékkal csökken. Három nagyobb tétel nő jelentősen: a döntően uniós forrásból működő Társadalmi Megújulás Operatív Program (125 helyett 153 milliárd), az önkormányzatok szociális feladatainak finanszírozása (89 helyett 139 milliárd), és az egyházi szociális intézményi normatíva kiegészítése (6 helyett 13 milliárd). A legjelentősebb csökkenés három területet érint: a lakossági energiafogyasztás támogatását (30 milliárd helyett 0,3 milliárd), a Nemzeti Civil Alapprogramot (3,6 helyett 1,4 milliárd), illetve a támogató szolgáltatások, közösségi ellátások (jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, utcai szociális munka és krízisközpont) finanszírozását (7,3 helyett 4,4 milliárd).
Támogatandó lépés az energiafogyasztás támogatásának megszüntetése. A költségvetési kényszeren túl, szociális és környezetvédelmi érvekkel is is indokolható a változtatás, hiszen a gáz- és távhőtámogatás korábbi rendszerét már bevezetésekor is vitattak a szakemberek. Szociális szempontból azért, mert lényegében a fogyasztástól függött a támogatás – így aki többet fogyasztott, az több támogatást is kapott. A felsőközéposztály élvezhette a támogatást, miközben a jellemzően nem gázzal fűtő legszegényebbek nem fértek hozzá. Nyilvánvaló az is, hogy egy fogyasztással egyenesen arányos támogatás nem ösztönöz energiatakarékosságra – ez a rendszer átalakítása melletti környezetvédelmi érv. A támogatás nem szűnik meg, csak átalakul: beépül a lényegesen célzottabb és minden szegény számára elérhető lakásfenntartási támogatásba. Jövőre a jogosultságot nem az egy főre, hanem az egy fogyasztási egységre jutó jövedelem alapján számítják, a jogosultsági határt pedig az öregségi nyugdíjminimum másfélszerese helyett 250 százalékára emelik. A költségvetési tervezetben nincsenek számítások, melyek alapján meg lehetne becsülni az új lakásfenntartási támogatási rendszer költségeit, de nem járhat messze az igazságtól a szaktárca, amikor az igénybevevők növekvő számát valószínűsíti. Magasabb lesz a jövedelmi rászorultsági határ és jövőre már azok is igénybe vehetik ezt a támogatást, akik nem gázzal vagy távhővel fűtenek. De a lakásfenntartási támogatást vagyoni teszthez is kötik, ez pedig szűkítheti a jogosultak körét – ennek részletes feltételei azonban még nem ismertek. Mindenesetre fennáll a veszélye annak, hogy sérül a támogatás igazságossága, ha a vagyoni és jövedelmi feltételeket nem egységesen értelmezik és érvényesítik az önkormányzatokban.
Támogató szolgáltatások: a nagy vesztesek
A szektor egészére szánt ráfordítások csökkenése ugyanakkor szakmai alapon nem indokolható, legfeljebb a kiadások átcsoportosítására, egyes pénzbeli ellátások csökkentésére és a szolgáltatások bővítésére lehetne szükség. Az uniós pénzből finanszírozott ún. TÁMOP program keretének növekedése részlegesen kárpótolhatja a veszteseket, ez a kompenzáció azonban átmeneti (az uniós támogatások idővel csökkennek) és bizonytalan, mivel ezt a forrást jellemzően pályázati úton, túlságosan bonyolult rendszer szerint osztják el. Ez különösen a támogató szolgáltatások és más közösségi ellátások esetében jelent nagy konckázatot, mivel ezek folyamatos szükségleteket látnak el, amelyek nem igazítható a pályázati rendszer ütemezéséhez és a késedelmes kifizetésekhez. A támogató szolgáltatások hozzásegítik a fogyatékossággal élőket ahhoz, hogy a családjuk közelében éljenek és ne egy peremkerületi vagy határszéli tömegintézményben. Ezen szolgáltatások biztosítása, sőt bővítése – amellett, hogy hazai jogszabályok és nemzetközi egyezmények is rögzítik az érintettek erre való jogát – más kormányzati célok elérésének is feltétele volna. A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatottságának jelentős növelését és a fogyatékosok nagy létszámú intézményeinek tervezett lebontását sem lehet megvalósítani ezeknek a szolgáltatásoknak a fejlesztése nélkül.
A tervek szerint az önkormányzatok szociális feladatainak finanszírozására szánt keret közel másfélszeresére nő, de sokasodnak a feladatok is. Ebből a keretből kell kigazdálkodni a nem munkaképes, de aktív korú és más ellátásra nem jogosultak rendszeres szociális segélyére, az időskorúak járadékát, az adósságcsökkentési támogatást és lakásfenntartási támogatást. De ugyaninnen kell majd fizetni az előrefizetős gáz- vagy áramfogyasztást mérő készülékek felszerelési költségeit, az ápolási díjakat, foglalkoztatást helyettesítő és az óvodáztatási támogatást is. Sőt, a bővítést az is indokolhatta, hogy ebből lesz finanszírozható azoknak a tartós munkanélkülieknek az ellátása, akik számára nem tudnak közfoglalkoztatást biztosítani. Már pedig nagy az esély, hogy az ilyen támogatásra szoruló munkanélküliek száma növekedhet. Csökken, és rövidebb ideig jár a munkanélküli járadék, emelkedik a minimálbér és számolni kell azzal is, hogy a tervezettnél nagyobb lesz közmunkák költsége is – könnyen lehet tehát, hogy a munkahelyek helyett a segélyre szoruló munkanélküliek száma nőhet 2012-ben.
