Wolfgang Shäuble, német pénzügyminiszter a Financial Times-ban arról értekezik, hogy nincs itt az ideje a nagy pénzügyi könnyítéseknek. A válság alapvetően annak köszönhető, hogy a túlzott állami költekezések fenntarthatatlan mértékű adóssághoz és deficithez vezettek. Az eurózóna országainak és a többi EU tagállamnak sem elég elkötelezni magát a fiskális konszolidáció és a versenyképesség növelése mellett, azokat sürgősen meg is kell valósítani. Véleménye szerint a gazdasági válság egyik legfontosabb tanulsága az, hogy kockázatvállalás esetén a kockázatot nem lehet elkülöníteni az azzal járó felelősség vállalástól. Ez a szétválás volt tapasztalható az eurózónában is az elmúlt években, amikor teljesen különböző fiskális politikát folytató és versenyképességgel rendelkező államok a legalacsonyabb szinteken tudtak hitelt felvenni.

 

Hasonló véleményt fogalmazott meg az azonnali cselekvés tekintetében az EKB jövendőbeli olasz vezetője. Mario Draghi, aki november elején váltja Jean-Claude Trichet elnököt az EKB élén, egy párizsi konferencián azt mondta, hogy a jegybank kötvényvásárlási programja csak ideiglenes lehet. Egyúttal felszólította a politikusokat, fokozzák a válság megoldására tett erőfeszítéseket és kiemelte: a késlekedés és a bizonytalanság újra fellobbanthatja a piaci turbulenciákat.

 

Gideon Rachman, a Financial Times vezető publicistája azt vizsgálja, miért igazságtalan Németországot hibáztatni és sürgetni az eurózóna egyes tagállamainak pénzügyi válsága miatt kialakult helyzet megoldásában. Egyrészről a német kancellár egyre erősödő belpolitikai ellenállásba ütközik a mentőcsomagok tekintetében. Személyes és pártja népszerűségi mutatója folyamatosan csökken. Másodrészt, amikor egyes elemzők arról írnak, hogy Németországnak bármi áron meg kellene menteni a bajban lévő országokat, akkor azt nem árulják el, hogy mit is jelent az a „bármi áron”. Azok az emberek, akik most leginkább kardoskodnak az eurókötvények mellett, néhány éve még azt mondták, hogy az euró egy biztonságos pénzeszköz. Harmadrészt, az olyan országok, mint Görögország és Olaszország, súlyos gondokkal küzdenek az állam alapvető működését illetően, köszönhetően a korrupciónak és az adó elkerülésnek. A korábbi EU-s fejlesztési pénzek nagy része is ezeken a csatornákon folyt el. Negyedrészt, az a feltételezés, hogy Németország automatikusan képes megmenteni az euró-t, nem egészen megalapozott. Németország GDP arányos adósságmutatója 83%, és ez magasabb, mint Franciaországé, Spanyolországé vagy Nagy Britanniáé. A piacok ma bíznak Németországban, de ki tudja, hogyan változik a trend a gazdasági növekedés újbóli visszaesésével, az öregedő német társadalom egyre erősebben jelentkező problémáival. Végezetül sokszor elhangzik az az érv is, hogy az euró megmentése Németország érdeke. Ez persze igaz, egy prosperáló Európa Németország érdeke is. Viszont a mai helyzetben az is elgondolkodtató lehet, hogy a válsággócoknak leginkább kitett német bankok feltőkésítése és megerősítése nem kerülne-e kevesebbe, mint a nyílt végű kötelezettség vállalás Dél-Európa megmentéséért.

 

 

Általában az európai bankok feltőkésítése mellett foglal állást Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója is. A Der Spiegel-nek adott interjújában ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy mintegy 200 milliárd eurónyi feltőkésítésre lenne szükség ahhoz, hogy a gazdasági növekedés lassulása és a szuverén adósságválság esetleges negatív hatásai a megfelelő módon kezelhetőek legyenek.

 

Ezzel szemben viszont Josef Ackermann a Deutsche Bank vezérigazgatója elvetette az IMF vezér által is megfogalmazott, a bankok feltőkésítésére vonatkozó véleményt. A Handesblatt, német gazdasági napilap által szervezett pénzügyi konferencián, Jean-Claude Trichet EKB elnökhöz hasonlóan az európai integráció további felgyorsítását sürgette.

 

Az eurózóna válságának megoldásával foglalkozik Daniel Gros a brüsszeli Európai Tanulmányok Központ (CEPS) igazgatója is. Az alapvető probléma szerinte egyszerű: a piacok addig nem fognak újra egyensúlyi helyzetbe kerülni, amíg azok, akik megtakarításokkal rendelkeznek, nem adnak hiteleket azoknak, akiknek szükségük lenne ezekre a megtakarításokra.  

 

Soros György szerint a jelenlegi válság akár súlyosabb is lehet, mint amilyen a Lehman csődjét követő volt. A közelmúltban nyugdíjba vonult pénzügyi szakember szerint Európa jelenleg hasonló veszéllyel néz szembe, mint az Egyesült Államok 2008-ban. Egy óriás európai bank csődje ugyanis hasonló pánikhoz vezethet, mint a Lehman Brothers csődje, az európai bankokkal kapcsolatos aggodalmak pedig egyre inkább arra késztetik az amerikai bankokat, hogy csökkentsék európai kitettségüket, amivel tovább romlik az európai bankok finanszírozási helyzete. Hasonló szituáció játszódott le a Lehman csődje előtt is, amikor a bank hitelezői visszavonták tőkéjüket és hitelkihelyezéseiket.

 

Az olaszországi Ambrosetti Forumon résztvevő Nouriel Roubini a CNBC-nek adott interjújában 60%-os esélyt ad a W-alakú gazdasági visszaesésnek. Véleménye szerint a világgazdaság és benne Európa gazdasága rosszabb helyzetben van, mint 2008-ban volt. Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz bővítése mellett, az euró gyengítésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Érdekes módon az Egyesült Királyságot hozta fel példaként, szerinte ez az az európai ország, amely a legnagyobb eséllyel közelít a W-alakú recesszió felé.