Korábbi bejegyzéseinkben az euró-zóna válságával foglalkoztunk, de ezzel párhuzamban az Atlanti Óceán túloldalán is egyre akutabbá váltak a gazdasági nehézségek. Az adósság-plafon megemelése körüli vita rámutatott arra a végletes megosztottságra, ami az Egyesült Államok politikai elitjét jellemzi. Bár a vita végül megegyezéssel zárult, Obama elnök nagy árat fizetett ért. Az amerikai elnök kénytelen volt belemenni egy pürrhoszi győzelemmel felérő kompromisszumba: még a legminimálisabb adóemelés is lehetetlenné vált miközben például a nagy olajvállalatok kedvezményei megmaradtak. Az ügy rávilágított arra is, hogy a republikánus ellenzék soraiban egyre nagyobb szerepet és súlyt képviselnek azok a határozottan jobboldali képviselők, akik készek akár elmenni a falig, és nem riadnának vissza az USA kormányzatának megbénításától sem.
A megállapodás értelmében 2013-ig 2 ezer milliárd dollárnál nagyobb összeggel emelik meg az adósságplafont. Ezzel párhuzamosan egyezség született egy 10 évre szóló, mintegy 1000 milliárd dolláros deficitcsökkentési tervről, amelyet egy további, még jelentősebb megszorítás követ majd. Felállítanak egy kétpárti bizottságot, amelynek feladata, hogy november 24-ig javaslatot dolgozzon ki egy 1500 milliárd dolláros csökkentésről. Ha a testületnek nem sikerül teljesítenie ezt a célkitűzést, vagy a kongresszus elveti az elképzeléseit, akkor 1200 milliárd dolláros automatikus (fűnyíró-elv szerű) csökkentés lép életbe. A feketeleves ezután következett: a S&P hitelminősítő - történelmileg példátlanul - lerontotta az USA államkötvényeinek legkiválóbb, AAA besorolását. A világ egykor legbiztosabb befektetésének tartott pénzügyi eszköz ezzel több fejlett gazdaság, így a brit, a német, a francia vagy a kanadai kötvényei mögé került. A pánik a piacokon várható volt. Hatásait Magyarországon is érezzük. A Fed Nyíltpiaci Bizottsága keddi döntésével a várakozásoknak megfelelően a 0-0,25%-os sávban tartotta irányadó kamatlábát. A kiadott közlemény szokatlanul borús hangvételű a gazdasági kilátásokat illetően, amelyet valószínűleg azzal igyekezett tompítani, hogy jelezte: legalább 2 évig nulla százalék közeli marad az alapkamat. Ez alatt megkezdődött az egymásra mutogatás demokraták és republikánusok között és számos izgalmas és elgondolkodtató vélemény született vezető politikusoktól és gazdasági szakemberektől.
Politikusi reakciók
A Fehér Ház első reakciójában az S&P 2 ezer milliárdos számtani tévedését tartotta fontosnak kiemelni. Kicsit később Obama elnök sajtótájékoztatót tartott, ahol arról beszélt, hogy nem volt szükségük a hitelminősítő intézet leminősítésére ahhoz, hogy tudják, rendbe kell tenni a költségvetést, túl magas az államadósság és az adósság plafon megemelését megelőző politikai vita rendkívül káros volt az ország és a világgazdaság számára.
A jobboldali ellenzék folyamatos támadás alatt tartja Obama elnököt, annak ellenére, hogy az adósság plafon emelésekor szinte minden követelésüknek engedett. Mitt Romney, az egyik legnépszerűbb republikánus politikus szerint „a Standard & Poor's leminősítése igen nyugtalanító mutatója országunk Obama elnök alatti hanyatlásának”. Ezt a nyilatkozatát pár napra rá annyiban próbálta tompítani, hogy „nem csak Obama elnök hibája a leminősítés, számos felelőse van az utóbbi évtizedek túlköltekezésének”. A határozottan jobboldali teadélután-mozgalomhoz tartozó Michele Bachmann képviselőnő arra mutatott rá, Obama "bukott gazdaságpolitikája" azt az AAA besorolást rombolta le, amely 1917 óta minden modern krízist túlélt, az 1929-33-as nagy világválságtól a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokig.
A kínai kormány hivatalos szócsövének is tekintett Hszinhua hírügynökség kommentárjában határozottan elítélte Washingtont a költségvetési deficit csökkentésének és az államadósság-limit megemelésének kérdésében folytatott „szűk látókörű politikai vitákért”. A kommentár hangsúlyozza, hogy a világnak egy új stabil tartalékvalutára van szüksége a dollár helyett. Az új tartalékvalutát azonban nem nevezi meg. „Kínának, mint a világ egyetlen szuperhatalma legnagyobb hitelezőjének minden joga megvan arra, hogy követelje az Egyesült Államoktól strukturálisadósság-problémáinak megoldását, és azt, hogy gondoskodjon Kína dollárban lévő értékpapírjainak biztonságáról”. Kína álláspontja szerint az amerikai adósságosztályzat további leminősítése alááshatja a világgazdaságot, és új pénzügyi megrázkódtatásokat válthat ki. „Nemzetközi ellenőrzés alá kell vonni az amerikai dollár kibocsátását, és a gazdasági katasztrófa elkerülésére megoldás lehet egy új, stabil és biztonságos tartalékvaluta létrehozása” – írta a Hszinhua. A kínai Dagong Global Credit Rating hitelminősítő már az S&P leminősítése előtt tovább gyengítette, „A-plusz” besorolásról „A”-ra rontotta az Egyesült Államok adósosztályzatát, s egyben negatív kilátást adott a besorolásra. A Hszinhua szerint az S&P bebizonyította, hogy a kínai hitelminősítő nem tett mást, mint „kimondta a rettenetes igazságot a világ befektetőinek”.
Japán – az USA második legnagyobb hitelezője – és India is támogatásáról biztosította az Egyesült Államokat. A decemberi választásokra készülő Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök szerint az Egyesült Államok a lehetőségein túl él, olyan a világgazdaság számára, mint egy parazita. A dollár dominanciája fenyegetést jelent a pénzügyi piacoknak. Az olyan országok, mint Kína és Oroszország, amelyek tartalékaik jelentős részét amerikai eszközökben tartják, más tartalékpénz után kell nézzenek.Közgazdász reakciók
Alapvetően két részre lehet osztani a szakértők reakcióit. Nagyobb arányban elítélik az S&P akcióját, kisebb részt azonban jogosnak tartják.
Bill Gross, a világ legnagyobb kötvényalapja, a Pacific Investment Management Co.-nak az alapítója a Bloomberg TV-nek adott interjújában a Standard & Poor’s gerincességét méltatta, amiért megfosztotta az Egyesült Államokat AAA adósminősítésétől. „Azt hiszem, az S&P bizonyította, hogy van gerince; végső soron igaza van” – mondta Gross, aki kritikus az amerikai államkötvények kapcsán is. Véleménye szerint az Egyesült Államok „hatalmas problémákkal” néz szembe, utalva az ország növekvő eladósodottságára.
A legélesebben Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász kritizálta a hitelminősítő lépését a New York Times-ban megjelent elemzésében. Véleménye szerint a S&P az utolsó, amely hitelt érdemlően véleményt alkothat és minősítgethet országokat azok után, hogy korábban AAA minősítést adott a 2008 őszén összeomlott pénzügyi intézményeknek. Véleménye szerint Amerikának nem a gazdaságával, hanem a politikájával van probléma. És ebben az esetben egyértelműen a szélsőséges jobboldal a hibás, amely inkább bedönti az ország gazdaságát, mintsem egyetlen millimétert feladna követeléseiből. Megoldásként azt javasolja, hogy mind a világszinten is egyik legmagasabb egészségügyi kiadásait, mind az egyik legalacsonyabb adóterhelését próbálják meg a nemzetközi átlag felé elmozdítani és ezzel egy csapásra megoldódhatnának a gazdasági problémák.Egy másik Nobel-díjas közgazdász, Joseph E. Stiglitz szerint az amerikai pénzügyi menedzselési hibák fontos szerepet játszottak az európai nehézségek kialakulásában. Stiglitz szintén a szélső jobboldalt kárhoztatja a leminősítésért, mivel az adósság-plafonnal kapcsolatos vitában belekényszerítették Obama elnököt egy kiegyensúlyozatlan adósságcsökkentő stratégiába, amely még minimális adónövelést sem tartalmaz, ezzel a gazdagoknak és a multinacionális vállalatoknak kedvez.
Nouriel Roubini szerint elkerülhetetlen az újabb recesszió. Elemzése szerint az amerikai adatok kiábrándítóak, minimális mértékben nőtt a foglalkoztatottság, a gazdasági növekedés gyenge, a fogyasztás stagnál, nem is beszélve a feldolgozóipar teljesítményéről. Az ingatlanpiac továbbra is depressziós állapotban van. A jövő pedig nem sok jóval kecsegtet, hiszen a fogyasztói, üzleti és befektetői bizalmi indikátorok mind estek, a jövőben pedig várhatóan tovább fognak ereszkedni. A véleménye szerint is megfontolatlan S&P leminősítés csak olaj volt a tűzre, a gazdaság gyengeségeivel és a piaci pánikkal kiegészítve mindez emeli a valószínűségét a W-alakú recessziónak, illetve a korábbiaknál jóval nagyobb költségvetési hiánynak. Ennek ellenére azonban az amerikai kötvények továbbra is a világ legkevésbé problémás eszközeinek fognak számítani. Warren Buffet, a 80 éves milliárdos – aki nem mellékesen 40 millárd dollárt tart amerikai kötvényekben - a Bloomberg TV-nek adott interjúban az S&P leminősítésére reagálva azt mondta, hogy az USA négyszeres-A minősítést érdemel. Ez nyilvánvaló túlzás, hiszen a legmagasabb befektetésre ajánlott kategória tripla-A.
Thomas Friedman szerint az USA a lehető legrosszabb típusú hanyatlásban van. Ez a lassú hanyatlás, ami elég lassú ahhoz, hogy meggyőzzék az amerikaiak magukat arról, hogy alapvetően nincsen semmi gond. A hanyatlás fő okát abban látja, hogy hagyták elkopni a gazdasági növekedés alapját jelentő öt pillért. Ezek az oktatás, az infrastruktúra, a magas IQ szintű külföldi feltalálók és vállalkozók vonzása, a kockázatvállaló start-up cégek alapítását elősegítő szabályozás valamint a kormány által finanszírozott és ösztönzött tudományos és technológiai kutatások. Ehelyett, hitel-szteroidokkal próbálta Amerika erősíteni magát, azaz emberek millióinak tették lehetővé - akik nem engedhették volna meg maguknak - hogy házat vegyenek, illetve nagy építkezéseken dolgozzon, ahol nincs szükség az oktatásra. Szerinte a legkevésbé fájdalmas területeken van szükség költség visszavágásra, a legkevésbé fájdalmas területen szükséges az adóemelés. Példaként a benzin adótartalmának emelését hozza föl a jövedelemadók emelése helyett és azt javasolja, hogy a bevételek egy részét a növekedés alapjait jelentő pillérekbe kell befektetni, külön kiemelve az infrastruktúrát valamint a kutatást és a kockázat vállaló start-up cégek alapításának elősegítését.
