Messziről nézve: Az eurózóna válsága – 2. rész

2011.07.20. | Kozma Levente | 12 komment

 

Előző bejegyzésünk óta az eurózóna válsága tovább eszkalálódott azáltal, hogy Olaszország és Spanyolország is nagy nyomás alá került a pénzpiacok oldaláról, a gyenge pénzügyi helyzetű valutauniós tagállamok államadósság-törlesztési kockázatának biztosítási tranzakciói pedig rekordot döntöttek. Annak ellenére, hogy mind Olaszország, mind Spanyolország jobb gazdasági fundamentumokkal rendelkezik, mint a válság által leginkább sújtott periféria euró-zóna tagállamok – Görögország, Portugália, Írország – a fertőzés tovaterjedése megállíthatatlannak tűnt/tűnik. A múlt héten az olasz államkötvények némethez viszonyított különbsége elérte a történelmi csúcsot (60 bázis pont). A kormány és a parlament rendkívül gyorsan reagált, és már pénteken elfogadtak egy 47 milliárd eurós megszorító csomagot, ami azt jelenti, hogy egy már korábban meghozott megszorító csomaggal együtt Olaszország 2014-ig összesen 79 milliárd euróval vágja meg költségvetési kiadásait és hozza egyensúlyba a költségvetést. Hétfőre a piacok egy árnyalatnyit megnyugodtak, miután pénteken az Európai Bankhatóság (EBA) által pénteken nyilvánosságra hozott banki stresszteszt eredmények – annak ellenére, hogy alaposságát sokan megkérdőjelezik – jobbak lettek az előzetesen vártnál.

 

E hét csütörtökön rendkívüli uniós válságcsúcs lesz: döntés születhet a Görögországnak nyújtandó második mentőcsomagról és a magánbefektetők esetleges bevonásáról az adósságrendezésbe. A talán legérdekesebb hír, ami az előkészületekről kiszivárgott, az az, hogy az euróövezet bankjainak megadóztatása, valamint az államkötvények futamidejének meghosszabbítása szerepelhet Görögország megmentésének lehetséges megoldásai között. Sokak szerint Németország kezében van a megoldás kulcsa, viszont Merkel kancellár eddig nem sok hajlandóságot mutatott arra, hogy a kulcsot behelyezze a zárba.

 

Közép- és Kelet-Európa országai – köztük Magyarország - is veszélyben vannak a londoni felzárkózó piaci elemzők szerint. Bár a térség pénzügyi alapmutatói jelentősen javultak 2008 óta, mégis növekszik annak a kockázata, hogy több csatornán keresztül erre a térségre is átterjed az euróövezeti adósságválság "járványa".

 

Számos elemző és politikus mérföldkőnek tartja azt, hogy az EU hogyan lesz képes kezelni azt a helyzetet, amikor már nem csak a kisebb eurózóna tagállamok, hanem az EU legnagyobb gazdaságai közé sorolt országok is veszélybe kerültek. Számos elemzés és politikusi megnyilatkozás jut hasonló következtetésre: itt most már nem csak egyes tagállamok gazdasága, hanem az egész EU létezése forog kockán.

 

A közgazdasági Nobel díjas Joseph Stiglitz, Luandában az egyik portugál hetilap és a portugál nyelvű országok külpolitikai folyóirata által rendezett konferencián arról beszélt, hogy nem feltétlen jelenti az eurózóna végét az, ami most az euróval történik, de mint hangsúlyozta, a válság lezárása csakis a politikai akaraton múlik. Stiglitz arról is beszélt, hogy ha az EU nem nyújt segítséget a bajba került országoknak, akkor az európai közös valuta biztos nem fog megmaradni. Az államadósság-válság kapcsán kijelentette, hogy ha nem sikerül kidolgozni az egész Európára érvényes, új növekedési stratégiát, a most alkalmazott megszorítási politika biztos nem fogja meghozni a kívánt eredményt, hiszen – mint azt már számos korábbi cikkében kifejtette – az csökkenti az adóbevételeket, ami költségvetési hiányhoz vezet.

 

Görögország hasonlóan viselkedett, mint az olajban gazdag közel-keleti országok: a természetes vállalkozó hajlamokat elnyomta az irdatlan mennyiségű pénz, amiért nem kellett megdolgoznia – véli Thomas Friedman a New York Times-ban. A különbség csak annyi, hogy Görögországba Brüsszelből ömlöttek az EU-s támogatások, alacsony kamatozású kölcsönök. A „talált pénz” korrupciót generált és kiölte az egészséges verseny és vállalkozó szellemet, ami amúgy Görögország határain kívül jellemzi a görögöket.

 

Nouriel Roubini a Project Syndicate internetes portálon közölt elemzésében a következőre hívja fel a figyelmet: annak érdekében, hogy Olaszország és Spanyolország mentesüljön a pénzpiaci nyomás alól, mielőbbi megszorításokra és strukturális reformokra van szükség. Ez igaz az eurózónára úgy általában is. Azonban, ha ezek mellé az intézkedések mellé nem társul a gazdasági növekedés, akkor a megszorítások és a reformok szociális elégedetlenséget és politikai instabilitást okoznak. A gazdaság élénkítése érdekében az Európai Központi Banknak (EKB) csökkentenie kellene az alapkamatot és nem növelnie. Szükséges az euró gyengítése, hogy a periféria tagállamok versenyképessége visszaállhasson. Egy fenntartható egyensúly felé kell elmozdulnia az euró-zónának, ami nem lehetséges mélyebb gazdasági, fiskális és politikai integráció nélkül – ez lehetne a növekvő versenyképesség záloga.

 

Emma Bonino az olasz szenátus alelnöke és Marco De Andreis ugyanezen a hírportálon szintén amellett érvelnek, hogy elkerülhetetlen az integráció további mélyítése. Hatalmas megtakarításokat lehetne elérni a méretgazdaságosság által. Példaként hozzák fel a védelmi funkciók EU-s szintre emelésének költségtakarékos voltát. Az EU GDP-jének 1%-át elérő költségvetésű hadsereg a világ második legnagyobb hadserege lenne a pénzügyi források tekintetében az USA után és csak Görögország 2-3 százalékpontos költségmegtakarítást tudna ezzel elérni. A szerzők támogathatónak tartják Jean-Claude Tirchet az EKB elnökének és Jacques Attali, az EBRD alapító elnökének felhívását egy Európai Pénzügyminisztérium létrehozására. Véleményük szerint egy 600-700 milliárd euró forrással gazdálkodó intézmény már kritikus tömeget tudna képezni abban az esetben, ha makrogazdasági stabilizációs intézkedésekre volna szükség.

 

Többen is meglepetésüknek adtak hangot, hogy Olaszországot is elérte a válság szele, de abban általános egyetértés van, hogy teljesen más pénzügyi és gazdasági állapotban éri, mint Görögországot. Mario Monti, a Financial Times-ban arról értekezik, hogy Görögországgal ellentétben, Olaszországnak sikerült az utóbbi években kezelhető szintre csökkentenie az államháztartási hiányt. Írországgal ellentétben az olasz bankokat csak igen szerény mértékben érte el a válság. Spanyolországgal ellentétben nem létezik sem ingatlanpiaci buborék, sem a privát szektor túlzott eladósodása. Véleménye szerint mind Spanyolország, mind Olaszország leginkább a belpolitikai vitáinak „köszönheti” a hitelminősítő intézetek és a piac kiemelt figyelmét.

 

Paola Sapienza és Luigi Zingales szintén Berlusconi politikai és korrupciós botrányait nevezi meg az olasz államkötvények zuhanása eredőjének a Financial Times-ban.

 

Az adósság problémák Görögországban, Írországban és Portugáliában is inkább politikai, mintsem gazdasági kihívást jelentettek, Ryan Avent The Economist-ban megjelent írása szerint. Fennállt viszont annak a kockázata, hogy egy, az említett kis országokban rosszul kivitelezett krízismenedzsment megingathatja a nagyobb országok adósságaiba vetett piaci bizalmat. Ha Olaszország a görög típusú helyzetbe kerülne, az felbecsülhetetlen károkat okozhatna a bankoknak. (Mintegy hatszor annyi az olasz adósság az európai bankok felé, mint a görög, és több mint négyszer annyi az állami kötvényállománya az európai bankokban, mint amennyit a görögök tartanak – KL).

 

Lasse Holboell Nielsen, egy 10 pontos kérdés-felelet formában publikálta az olasz helyzettel kapcsolatos véleményét a Financial Times-ban. A Goldman Sachs elemzőjének véleménye szerint Spanyolország lehet a következő állam, amelyre átterjedhet a pénzügyi krízis. Ugyan a spanyol államadósság majdnem a fele az olaszénak, a költségvetési hiány viszont magasabb és nagyobb a bankok vesztesége is a bedőlő jelzáloghitelekből. Véleménye szerint az olasz megszorító program meglehetősen ambiciózus terveket tartalmaz középtávon és nem bízik a célok elérésében.

 

Több külföldi elemző is felhívja a figyelmet, hogy nem csak az euró-zóna tagállamai vannak veszélyben, hanem a közép és kelet-európai országok egy része, köztük Magyarország is. A Morgan Stanley három lehetséges beszűrődési csatornát azonosított:

 

  1. Az euróövezeti növekedés lassulása, amely lassíthatja a keletiek növekedését is, különösen azokban az országokban - Magyarországon, Csehországban és Romániában -, amelyekben nincs erőteljes hazai kereslet.

  2. A nyugati bankok közép-kelet-európai kitettsége, amely jelentős, és jóval meghaladja a görög bankok szerepét a délkelet-európai térségben. A hitelkiáramlás már most is szerény ütemű növekedését tovább gyengítené, ha a nyugat-európai bankok kivonulnának.

  3. A "magától értetődő" járványveszély a pénzpiacokról fenyeget: az euró és a térségi fizetőeszközök közötti kockázatfedezeti keresztdevizás báziscsere-ügyletek felárai máris szélesednek

A Morgan Stanley bankcsoport citybeli befektetési részlegének felzárkózó térségi közgazdászai az általános járványkockázattal kapcsolatos fejtegetésükben kiemelik, hogy a közép-kelet-európai országok költségvetési alapmutatói "nagyságrendekkel jobbak", mint "szinte bárhol az euróövezetben". Még Magyarországnak is - ahol pedig a legmagasabb a közép-kelet-európai térségen belül a hazai össztermékhez mért adósságráta - egyensúlyos elsődleges mérlege van, amivel "kevés ország dicsekedhet". Ha a "járványpszichózis eléri Közép-Kelet-Európát", a 2008-ban történtekből levonható tanulság az, hogy a piac "képtelen a különbségtételre".

 

A Royal Bank of Scotland (RBS) londoni felzárkózó térségi elemzői is arra a következtetésre jutottak, hogy jóllehet a nyugat-európai bankok jelentős tulajdonosi súlya a felzárkózó európai térségben elvileg fogékonnyá teheti az országcsoportot az eurójárványra, a Lehman-összeomlás utáni válság tapasztalatai azonban optimizmusra is okot adhatnak, mivel a nyugati bankok - a nem teljesítővé vált kinnlevőségek magas keleti aránya ellenére - megtartották befektetéseiket a térségben. Így a járvány átterjedésének elsődleges útvonala a reálgazdaság és a kereskedelem lehet. Az európai növekedést "szinte minden forgatókönyv szerint" lassítani fogják a tartós költségvetési megszorítások és a kilátásokkal, valamint a bankkockázattal kapcsolatos, általában is gyenge hangulat. A ház emiatt arra számít, hogy Közép és Kelet-Európa a globális felzárkózó térségen belül le fog maradni a gazdasági növekedés ütemét tekintve. Az RBS más tekintetben is pesszimista. Harvinder Sian, a bank munkatársa szerint már csak kis idő kérdése, hogy a szisztematikus adósságválság lecsapjon a következő országra. Olaszország után Belgiumot tartja a következő esélyesnek. Azt is mondja, hogy az euró hamarosan halálközeli helyzetbe fog kerülni, ami a törvényalkotókat végre cselekvésre készteti majd.

 

Vannak azonban akik optimistán látják a mostani válság végkimenetelét és véleményük szerint az EU erényt fog kovácsolni a mostani válság kezeléséből. Jacob Funk Kirkegards a Peterson Institute for International Economics honlapján arról értekezik, hogy a piaci nyomás egészséges kompromisszumot is szülhet az EU vezetői között és véleménye szerint az ilyen pénzügyi krízishelyzetekben acélosodik a regionális integráció. Gyors politikai döntéssel csökkenthetők a spanyol és olasz kötvény felárak, hiszen ezen országok gazdasága sokkal stabilabb alapokon áll, mint a kisebb periféria országoké. Meg lesz a kompromisszum – véli a szerző –, mert mint mindig, az európai krízis helyzetekben az alternatíva hiánya csodálatos módon kitisztítja a politikusok elméjét.

 

· 1 trackback

Címkék: válság válságkezelés messzirőlnézve euró zóna

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr283083187

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A válságba bukhat bele Berlusconi 2011.07.28. 17:24:01

Az utóbbi napokban több vészjósló gazdasági hír látott napvilágot Olaszországgal kapcsolatban, és ezek Silvio Berlusconi olasz kormányfő sorsát is megpecsételhetik - írja a Világgazdaság. Olaszországnak valószínűleg újabb megszorító csomagra lesz szüksége…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az eddigi tapasztalatok alapján az egyetlen kiút az integráció szélesítése és a tagállami szuverenitás csökkentése... Mindenképpen politikai megoldása lesz a gazdasági problémának. Remélhetőleg időben konszenzusra jutnak a nagyok és erőteljesen bevonják a brüsszeli szakapparátust. Fingers crossed a nagy purgálásnak!
Nem akarok a süvöltő euroszkeptikusok közé beállni és ordítani, hogy holnap van az EU apokalipszise. Igen, a veszély soha nem volt ekkora a szétesésre, mint most, de éppen ez adja nekem a reményt. Mégha kicsi is az a remény, mert Merkel és Sarko nem azok a nagy formátumú államférfiak, mint Kohl és Mitterand voltak. Egy biztos, ha szétesik az EU, akkor szevasz országmentés, szevasz egység és mindenki vásárolhatja a babkonzervet, mert az új- és legújabb kor második legnagyobb gazdasági recessziójának-depressziójának idején, ha nem lépünk az integráció egy magasabb fokára, akkor az összes rémálmunk valóra fog válni, amit a hollywoodi filmekben annyiszor láttunk már...
tényleg szar konstrukció az euró.

a feltételei merevek és közük nincs a valósághoz.

folyamatosan nem bírták betartani az államok (mind),
köztük a nagyok is, a németek, a franciák
csak őket nem akarta senki sem bűntetni, v szídni, hisz ők nagyok....

pfff
melyik hollywoodi film szól lusta mediterrán népek megmentésétől besokalló világtanács önfeloszlatása nyomán kialakuló apokalipszisről...?
@balfaszcsaszar: ne haragudj, de mintha egy EP képviselő hivatalos dumáját olvasnám. A "mit kéne" nem old meg semmit.
Ha képviselő vagy, akkor nem szóltam, akkor ez a dolgod, hogy ilyeneket mondj.
@Első Osztályú Huszárkapitány: de hova akarsz integrálódni? Mert a cél esik szét éppen. A szövetségi államrendszerben támogatott gazdaság az USA-ban működik, viszont ott nincsenek nemzeti ellentétek a tagállamok közt és jól működő egységes törvényi háttér van. Az alulról jövő kezdeményezés és a felülről rákényszerített közötti "kis" differencia pont elég a sikertelenséghez. Ezt a fázist látjuk sztem.
Ha a magunk elmúlt 20 évére visszanézek, azt látom, hogy sok helyi érdekünket beáldoztuk ez idő alatt egy délibábért, és jövőre azért eszünk majd babkonzervet. De legalább van babkonzerv, az is valami:)
@waszabi: a délibáb azért elég sokat hozott.

Míg Európa esélye a szoros integráció - lenne, addig a politikusok a voksokat a nemzetek szintjén kapják.

Legfeljebb mi, Európa leszünk a világ lepusztult nyugdíjas-suburbja.
azt gondolom, hogy európát kögazdasági értelemben nem kelet-nyugat, vagy észak-dél irányba kellene felosztani. egy duális önkormányzati rendszer kellene: városias (urban) és vidékies (rural) körzetekkel. ahogy a németeknék is van stadtkreis, és landkreis.

amelyik körzetben az ipar, és a kereskedelem dominál ott lehetne euro. azokban a körzetekben (nem államokban) teljesíteni kellene az eurozóna kritériumait. ahol meg leginkább landwirtschaft van ott a régió költségvetést az agár pénz fel, és leértékelésével kellene egyensúlyban kellene tartani.

görögország jelentős része simán el lenne a drachmával. vagy valamilyen dél-európai régiós pénzzel. egyszerűen le kellene értékelünk a pénzüket azért, hogy olcsóbbak (versenyképesebbek) legyenek. persze az import drágulásával, és inflációval jár. de vélhetően csökkenne a munkanélküliség, és nőne a turizmus.

ettől még athénban lehetne euro. ugyanígy budapesten simán lehetne euro. hajdúböszörményben meg forint lenne. vagy valamilyen kelet-közép-európai pénz. mondjuk korona. de ettől még a régió nagyobb iparvárosaiban lehetne euró. ami azt jelenti, hogy ők a szabad kereskedelem, a világpiac részei. ezeknek a városoknak saját bankjuk lehetne, saját tőzsdéjük. utóbbiakon keresztül lehetne az agrártermékeket világpiacra dobni.
@unionist: Egy társadalomnak csak egy része a gazdaság, aminek ráadásul alapjait nem a gazdaság érdekei alapján építjük fel, szerintem nagyon is helyesen. A társadalmak alappillére a szolidarítás kell hogy legyen ahhoz, hogy abban az emberek nagyobb része jól érezze magát, és egyáltalán értelmét lássa, hogy társadalomban él. A gazdaság nem egy önmagáért létező dolog, egyértelműen egy adott gazdaságot az adott társadalom kiszolgálásnak kell alávetni. Az általad vázolt felosztás olyan szinten erősítené a ma sem kis különbséget a városias és vidékies körzetek között, ami rövid időn belül ahhoz vezetne, hogy a vidékies körzetek egyszerűen kiürülnének, így visszatérne gyakorlatilag az eredeti probléma csak sokkal súlyosabb lenne az elnéptelenedett vidékek miatt.

Ha az Európai Unióra, mint országok társadalmára tekintünk, akkor annak szolidárisnak kell lennie, ilyenformán a gyengébb tagjait kötelessége segíteni, mint ahogy eddig segítette is. Az igazi próbája ennek a társadalomnak csak most fog következni, hiszen a mélyben szunnyadó ellentétek is csak nagy bajban jönnek elő igazán.

Ilyenformán ennek a válságnak a természete is inkább politikai jellegű, mint gazdasági. A gazdaság problémái csak előhozzák az addig rejtőzködő problémákat, amik nem fognak eltűnni akkor sem, ha a gazdasági helyzet javul. Én úgy látom, hogy Európában túl sok ahhoz a nemzetei közötti múltbéli sérelem, és túl nagy a különbség (nyelvi, kultúrabeli) ahhoz, hogy valaha képesek lennének olyan erős szövetségre, ami már hatékony irányítást tenne lehetővé. (elég arra gondolni, hogy még egyes országokon belüli ellentéteket sem képesek feloldani évtizedek óta: spanyolok, írek, olaszok). Így én arra számítok, hogy az Unió a mainál szorosabb kötelékekkel nem fog rendelkezni. Nem hinném, hogy az Euróból kiszállna bármely ország is, de a bővítés rövidtávon lehetetlennek tűnik, hacsak nem Svájc akarna beszállni :)
@Geo_: amit kaptunk, el is veszítjük lassacskán. Olyan ez, mint az öreg autó: amikor megveszed, örülsz neki. Persze mindig van vele valami, de egy ideig örömmel buzizod. Egy darabig van romantikája a dolognak, de aztán ráun az ember, amikor cserben hagyja a gép. Ezek a tapasztalatok a megbízhatóságot hozzák előtérbe. Na, ez nem lesz itt még pár évtizedig. Tudom, hogy ez az összes részvevő történelmi gyökerein múlik, azt nem lehet semmisé tenni és mindig vissza fognak ezek köszönni. A baj az, hogy akik orrba-szájba nyomják az EU-t hivatalból, azok hiszik, hogy izomból le lehet nyomni vagy be lehet söpörni a szőnyeg alá 1000 év szemetét, rendezetlen dolgait és minden rendben lesz.
A vágyat, ami megfogant úgy 60 évvel ezelőtt nem tartom kivetni valónak, csak nem kellett volna összetéveszteni az öreg kontinens adottságait az USA-éval. A siker sokszor csak hajszálon múlik, s ez már látszik egy ideje itt.
A történés nem volna baj önmagában, hisz kísérleti modell, csak nem kéne hazudozni, meg szinte kommunista szintű propagandát folytatni róla, elvakítva, kényelmesítve a benne élőket.
@gmower:
nézd, erről a szolidaritás dologról a véleményem az, hogy európai valutaalap kellene.

a tagállamok eladósodottságát úgy kellene kezelni, hogy minden ország az előző évből származó növekedési többletet befizeti egy alapba. európa ebből fizetné vissza összes államadósságot. ha ez nem elegendő, akkor eurokötvényeket kellene kibocsátani, vagy itt jöhetne be az európai bankadó. az európai valutaalap persze nyilvántartaná, hogy melyik ország a nettó befizető, és hol vannak a kifizetőhelyek. és az emf az eladósodott tagállamokat ugyanúgy kötelezhetné az államháztartási reformra, mint az imf.

illetve még azt lehetne megtenni, hogy az unió minden tagországtól átvállalja a katonai kiadásokat. ez kifejezetten kedvezne a görögöknek, mert ott ezek magasak. ehhez a különadókat (vámokat) kellene európa-szerte egységesíteni. és abból kifejezetten a hadsereget fenntartani. tehát mondjuk fizessenek a nagy üzletláncok, távközlési cégek valami sarcot, de az a pénz ne az államkincstárba kerüljön, hanem fordítsuk a közös európai hadseregre. ami azt a célt szolgálná, hogy az unióból egy védelmi formáció legyen.

de a kétsebességes európa problémáját ez sem oldaná meg. a helyi piacra építő vidékies körzeteknek inkább valamilyen régiós agrárpénz kellene. a világkereskedelembe kapcsolódó városokban pedig uniós pénz.
Elsőre csak annyit jeleznék, hogy közép-kelet Európa az Moszkva.
Mi kelet-közép Európában élünk.

Másodikra annyi, hogy muszáj lesz az európai államoknak beáldozni többet pénzügyi szuverenitásukból. Különben az lesz ami most van, egyenként levadászhatóak lesznek az államok.
Én azon gondolkodom, hogy a svájci bankoknak és gazdaságnak vajon milyen kitettsége van PIIGS irányba? Nagyon érdekes, hogy őket még az amerikaiak összeomlása miatti félelmek is csak erősítik.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euro (1) euró (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) Kína (1) kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma