Előző bejegyzésünk óta az eurózóna válsága tovább eszkalálódott azáltal, hogy Olaszország és Spanyolország is nagy nyomás alá került a pénzpiacok oldaláról, a gyenge pénzügyi helyzetű valutauniós tagállamok államadósság-törlesztési kockázatának biztosítási tranzakciói pedig rekordot döntöttek. Annak ellenére, hogy mind Olaszország, mind Spanyolország jobb gazdasági fundamentumokkal rendelkezik, mint a válság által leginkább sújtott periféria euró-zóna tagállamok – Görögország, Portugália, Írország – a fertőzés tovaterjedése megállíthatatlannak tűnt/tűnik. A múlt héten az olasz államkötvények némethez viszonyított különbsége elérte a történelmi csúcsot (60 bázis pont). A kormány és a parlament rendkívül gyorsan reagált, és már pénteken elfogadtak egy 47 milliárd eurós megszorító csomagot, ami azt jelenti, hogy egy már korábban meghozott megszorító csomaggal együtt Olaszország 2014-ig összesen 79 milliárd euróval vágja meg költségvetési kiadásait és hozza egyensúlyba a költségvetést. Hétfőre a piacok egy árnyalatnyit megnyugodtak, miután pénteken az Európai Bankhatóság (EBA) által pénteken nyilvánosságra hozott banki stresszteszt eredmények – annak ellenére, hogy alaposságát sokan megkérdőjelezik – jobbak lettek az előzetesen vártnál.
E hét csütörtökön rendkívüli uniós válságcsúcs lesz: döntés születhet a Görögországnak nyújtandó második mentőcsomagról és a magánbefektetők esetleges bevonásáról az adósságrendezésbe. A talán legérdekesebb hír, ami az előkészületekről kiszivárgott, az az, hogy az euróövezet bankjainak megadóztatása, valamint az államkötvények futamidejének meghosszabbítása szerepelhet Görögország megmentésének lehetséges megoldásai között. Sokak szerint Németország kezében van a megoldás kulcsa, viszont Merkel kancellár eddig nem sok hajlandóságot mutatott arra, hogy a kulcsot behelyezze a zárba.
Közép- és Kelet-Európa országai – köztük Magyarország - is veszélyben vannak a londoni felzárkózó piaci elemzők szerint. Bár a térség pénzügyi alapmutatói jelentősen javultak 2008 óta, mégis növekszik annak a kockázata, hogy több csatornán keresztül erre a térségre is átterjed az euróövezeti adósságválság "járványa".
Számos elemző és politikus mérföldkőnek tartja azt, hogy az EU hogyan lesz képes kezelni azt a helyzetet, amikor már nem csak a kisebb eurózóna tagállamok, hanem az EU legnagyobb gazdaságai közé sorolt országok is veszélybe kerültek. Számos elemzés és politikusi megnyilatkozás jut hasonló következtetésre: itt most már nem csak egyes tagállamok gazdasága, hanem az egész EU létezése forog kockán.
A közgazdasági Nobel díjas Joseph Stiglitz, Luandában az egyik portugál hetilap és a portugál nyelvű országok külpolitikai folyóirata által rendezett konferencián arról beszélt, hogy nem feltétlen jelenti az eurózóna végét az, ami most az euróval történik, de mint hangsúlyozta, a válság lezárása csakis a politikai akaraton múlik. Stiglitz arról is beszélt, hogy ha az EU nem nyújt segítséget a bajba került országoknak, akkor az európai közös valuta biztos nem fog megmaradni. Az államadósság-válság kapcsán kijelentette, hogy ha nem sikerül kidolgozni az egész Európára érvényes, új növekedési stratégiát, a most alkalmazott megszorítási politika biztos nem fogja meghozni a kívánt eredményt, hiszen – mint azt már számos korábbi cikkében kifejtette – az csökkenti az adóbevételeket, ami költségvetési hiányhoz vezet.
Görögország hasonlóan viselkedett, mint az olajban gazdag közel-keleti országok: a természetes vállalkozó hajlamokat elnyomta az irdatlan mennyiségű pénz, amiért nem kellett megdolgoznia – véli Thomas Friedman a New York Times-ban. A különbség csak annyi, hogy Görögországba Brüsszelből ömlöttek az EU-s támogatások, alacsony kamatozású kölcsönök. A „talált pénz” korrupciót generált és kiölte az egészséges verseny és vállalkozó szellemet, ami amúgy Görögország határain kívül jellemzi a görögöket.
Nouriel Roubini a Project Syndicate internetes portálon közölt elemzésében a következőre hívja fel a figyelmet: annak érdekében, hogy Olaszország és Spanyolország mentesüljön a pénzpiaci nyomás alól, mielőbbi megszorításokra és strukturális reformokra van szükség. Ez igaz az eurózónára úgy általában is. Azonban, ha ezek mellé az intézkedések mellé nem társul a gazdasági növekedés, akkor a megszorítások és a reformok szociális elégedetlenséget és politikai instabilitást okoznak. A gazdaság élénkítése érdekében az Európai Központi Banknak (EKB) csökkentenie kellene az alapkamatot és nem növelnie. Szükséges az euró gyengítése, hogy a periféria tagállamok versenyképessége visszaállhasson. Egy fenntartható egyensúly felé kell elmozdulnia az euró-zónának, ami nem lehetséges mélyebb gazdasági, fiskális és politikai integráció nélkül – ez lehetne a növekvő versenyképesség záloga.
Emma Bonino az olasz szenátus alelnöke és Marco De Andreis ugyanezen a hírportálon szintén amellett érvelnek, hogy elkerülhetetlen az integráció további mélyítése. Hatalmas megtakarításokat lehetne elérni a méretgazdaságosság által. Példaként hozzák fel a védelmi funkciók EU-s szintre emelésének költségtakarékos voltát. Az EU GDP-jének 1%-át elérő költségvetésű hadsereg a világ második legnagyobb hadserege lenne a pénzügyi források tekintetében az USA után és csak Görögország 2-3 százalékpontos költségmegtakarítást tudna ezzel elérni. A szerzők támogathatónak tartják Jean-Claude Tirchet az EKB elnökének és Jacques Attali, az EBRD alapító elnökének felhívását egy Európai Pénzügyminisztérium létrehozására. Véleményük szerint egy 600-700 milliárd euró forrással gazdálkodó intézmény már kritikus tömeget tudna képezni abban az esetben, ha makrogazdasági stabilizációs intézkedésekre volna szükség.
Többen is meglepetésüknek adtak hangot, hogy Olaszországot is elérte a válság szele, de abban általános egyetértés van, hogy teljesen más pénzügyi és gazdasági állapotban éri, mint Görögországot. Mario Monti, a Financial Times-ban arról értekezik, hogy Görögországgal ellentétben, Olaszországnak sikerült az utóbbi években kezelhető szintre csökkentenie az államháztartási hiányt. Írországgal ellentétben az olasz bankokat csak igen szerény mértékben érte el a válság. Spanyolországgal ellentétben nem létezik sem ingatlanpiaci buborék, sem a privát szektor túlzott eladósodása. Véleménye szerint mind Spanyolország, mind Olaszország leginkább a belpolitikai vitáinak „köszönheti” a hitelminősítő intézetek és a piac kiemelt figyelmét.
Paola Sapienza és Luigi Zingales szintén Berlusconi politikai és korrupciós botrányait nevezi meg az olasz államkötvények zuhanása eredőjének a Financial Times-ban.
Az adósság problémák Görögországban, Írországban és Portugáliában is inkább politikai, mintsem gazdasági kihívást jelentettek, Ryan Avent The Economist-ban megjelent írása szerint. Fennállt viszont annak a kockázata, hogy egy, az említett kis országokban rosszul kivitelezett krízismenedzsment megingathatja a nagyobb országok adósságaiba vetett piaci bizalmat. Ha Olaszország a görög típusú helyzetbe kerülne, az felbecsülhetetlen károkat okozhatna a bankoknak. (Mintegy hatszor annyi az olasz adósság az európai bankok felé, mint a görög, és több mint négyszer annyi az állami kötvényállománya az európai bankokban, mint amennyit a görögök tartanak – KL).
Lasse Holboell Nielsen, egy 10 pontos kérdés-felelet formában publikálta az olasz helyzettel kapcsolatos véleményét a Financial Times-ban. A Goldman Sachs elemzőjének véleménye szerint Spanyolország lehet a következő állam, amelyre átterjedhet a pénzügyi krízis. Ugyan a spanyol államadósság majdnem a fele az olaszénak, a költségvetési hiány viszont magasabb és nagyobb a bankok vesztesége is a bedőlő jelzáloghitelekből. Véleménye szerint az olasz megszorító program meglehetősen ambiciózus terveket tartalmaz középtávon és nem bízik a célok elérésében.
Több külföldi elemző is felhívja a figyelmet, hogy nem csak az euró-zóna tagállamai vannak veszélyben, hanem a közép és kelet-európai országok egy része, köztük Magyarország is. A Morgan Stanley három lehetséges beszűrődési csatornát azonosított:
Az euróövezeti növekedés lassulása, amely lassíthatja a keletiek növekedését is, különösen azokban az országokban - Magyarországon, Csehországban és Romániában -, amelyekben nincs erőteljes hazai kereslet.
A nyugati bankok közép-kelet-európai kitettsége, amely jelentős, és jóval meghaladja a görög bankok szerepét a délkelet-európai térségben. A hitelkiáramlás már most is szerény ütemű növekedését tovább gyengítené, ha a nyugat-európai bankok kivonulnának.
A "magától értetődő" járványveszély a pénzpiacokról fenyeget: az euró és a térségi fizetőeszközök közötti kockázatfedezeti keresztdevizás báziscsere-ügyletek felárai máris szélesednek
A Morgan Stanley bankcsoport citybeli befektetési részlegének felzárkózó térségi közgazdászai az általános járványkockázattal kapcsolatos fejtegetésükben kiemelik, hogy a közép-kelet-európai országok költségvetési alapmutatói "nagyságrendekkel jobbak", mint "szinte bárhol az euróövezetben". Még Magyarországnak is - ahol pedig a legmagasabb a közép-kelet-európai térségen belül a hazai össztermékhez mért adósságráta - egyensúlyos elsődleges mérlege van, amivel "kevés ország dicsekedhet". Ha a "járványpszichózis eléri Közép-Kelet-Európát", a 2008-ban történtekből levonható tanulság az, hogy a piac "képtelen a különbségtételre".
A Royal Bank of Scotland (RBS) londoni felzárkózó térségi elemzői is arra a következtetésre jutottak, hogy jóllehet a nyugat-európai bankok jelentős tulajdonosi súlya a felzárkózó európai térségben elvileg fogékonnyá teheti az országcsoportot az eurójárványra, a Lehman-összeomlás utáni válság tapasztalatai azonban optimizmusra is okot adhatnak, mivel a nyugati bankok - a nem teljesítővé vált kinnlevőségek magas keleti aránya ellenére - megtartották befektetéseiket a térségben. Így a járvány átterjedésének elsődleges útvonala a reálgazdaság és a kereskedelem lehet. Az európai növekedést "szinte minden forgatókönyv szerint" lassítani fogják a tartós költségvetési megszorítások és a kilátásokkal, valamint a bankkockázattal kapcsolatos, általában is gyenge hangulat. A ház emiatt arra számít, hogy Közép és Kelet-Európa a globális felzárkózó térségen belül le fog maradni a gazdasági növekedés ütemét tekintve. Az RBS más tekintetben is pesszimista. Harvinder Sian, a bank munkatársa szerint már csak kis idő kérdése, hogy a szisztematikus adósságválság lecsapjon a következő országra. Olaszország után Belgiumot tartja a következő esélyesnek. Azt is mondja, hogy az euró hamarosan halálközeli helyzetbe fog kerülni, ami a törvényalkotókat végre cselekvésre készteti majd.
Vannak azonban akik optimistán látják a mostani válság végkimenetelét és véleményük szerint az EU erényt fog kovácsolni a mostani válság kezeléséből. Jacob Funk Kirkegards a Peterson Institute for International Economics honlapján arról értekezik, hogy a piaci nyomás egészséges kompromisszumot is szülhet az EU vezetői között és véleménye szerint az ilyen pénzügyi krízishelyzetekben acélosodik a regionális integráció. Gyors politikai döntéssel csökkenthetők a spanyol és olasz kötvény felárak, hiszen ezen országok gazdasága sokkal stabilabb alapokon áll, mint a kisebb periféria országoké. Meg lesz a kompromisszum – véli a szerző –, mert mint mindig, az európai krízis helyzetekben az alternatíva hiánya csodálatos módon kitisztítja a politikusok elméjét.
