A héten kétségkívül a kínai miniszterelnök, Wen Jiabao ötnapos európai – magyarországi, angliai és németországi – látogatása kapta a legnagyobb médiaérdeklődést a folytatásos görög dráma és az IMF új vezérigazgatójának megválasztása mellett. A gazdasági válság kirobbanása óta egyre inkább megfigyelhető jelenség, hogy egyes európai országok a feltörekvő országoktól, azon belül is jórészt Kínától várják gazdaságuk beindulását, adósság-válságukból való kilábalásukat. Ez egyértelműen kirajzolódott már a kínai miniszterelnök korábbi európai útja során is, amikor a spanyolok és a görögök reménykedhettek abban, hogy a kínai kapcsolat lesz számukra a „megváltás” záloga. A gazdasági értelemben kisebb gondokkal küzdő Magyarország, Nagy Britannia és Németország egyszerűen „csak” gazdaságuk felpörgetését, munkahelyek teremtését várták/várják a kínai beruházásoktól, kereskedelmi megállapodásoktól. Általánosan elmondható, hogy jelentős dilemmát okozott az gazdasági együttműködés és az emberjogi aggályok képviseletének együttes igénye a mind a politikai élet, mind a véleményformáló értelmiség körében. Az adott országok kormányai egyértelműen ignorálták az általános emberi jogokkal kapcsolatos felvetéseket és csakis a gazdasági-kereskedelmi együttműködésre koncentráltak. Kína a kölcsönös tisztelet fontosságát hangsúlyozta, mint a kétoldalú kapcsolatok kulcselemét. A kínai jegybank elnöke Wen Jiabao londoni látogatása alkalmával nyilatkozott arról, hogy Kína Christine Lagarde-ot támogatja az Valutaalap vezérigazgatói székére pályázó jelöltek közül, ezzel zöld jelzést adott a francia gazdasági miniszter IMF vezérré történő megválasztásnak.

 

Leglátványosabban a kínai miniszterelnök magyarországi látogatása alatt vált el egymástól az emberjogi és a tisztán gazdasági érdek. Míg korábban, ellenzékben a jelenlegi kormánypárt karakteres emberjogi kritikával illette a kommunista Kínát, addig most a Wen Jiabao látogatása alatt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BAH) beidézte a Magyarországon élő tibeti menekülteket és a munkavállalási engedéllyel rendelkező tibeti tanárokat. Orbán Viktor miniszterelnök kínai kollegájával tartott sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy Kína és Magyarország új szövetségesei lehetnek egymásnak, a két ország kapcsolatában a szövetséghez szükséges erős alapok megvannak, az elmúlt 60 év is megerősítette ezeket az alapokat. Ez a megközelítés éles ellentétben áll a 2007-ben, még az ellenzék vezéreként tett kijelentésével, miszerint „Nyugaton van keresnivalónk. Keleten semmi keresnivalónk sincs”. 

 

A korábbi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc internetes naplójában – miközben elődjének Medgyessy Péternek tulajdonítja a Kína felé nyitást - dicséretesnek tartotta a jelenlegi kormányzat Kína-politikáját és ezzel azt a pragmatikus hozzáállást folytatta, amit a szocialisták kormányon is képviseltek. 

 

A magyar sajtó alapvetően pozitívan állt a látogatáshoz és eredményesnek minősítette a tárgyalásokat. A külföldi sajtó azonban ennél jóval kritikusabb volt:

 

 

A Sme szlovák liberális napilapban Peter Schutz a magyar diplomácia sikerének láttatja a kínai miniszterelnök magyarországi látogatását, ez azonban a közepes nagyságú törpe és a világ második legnagyobb gazdasága közötti, valamiféle különleges kapcsolatok nagy jövőjének hamis vízióján alapul. Ezt a víziót ismerik Szlovákiában is, de az új kormány szerencsére már elvetette. Véleménye szerint elmondható, hogy annak a lónak, amely éppen egymilliárd eurós hitelt és a magyar állampapírok pontosan meg nem nevezett volumenének megvásárlását jelenti, nem szabad a fogát nézni. "Kínára támaszkodni a költségvetési egyensúly keresésekor, nem egy kikényszerített lépés, hanem annak a nem szokványos, „forradalmi” útnak a következménye, amelyen elindulva Orbán elvágta magát a Nemzetközi Valutaalap és gyakorlatilag az Európai Unió forrásaitól is".

 

A Financial Times-ban a Magyarországgal rendszeresen foglalkozó Kester Eddy szerint Orbán Viktor és Wen Jiabao régi jó barátokként viselkedtek a kínai kormányfő hétvégi budapesti látogatásán, Orbán Viktorról szinte "sugárzott a büszkeség" a tucatnyi megállapodás aláírása során. A magyar kormányfőnek "a felszínen" erre meg is van az oka. Az egyezményekkel Magyarország válhat a Közép- és Kelet-Európába irányuló kínai termékek előnyben részesített kapujává, és ez munkahelyek ezreit teremtheti; a magyarok legalábbis ebben reménykednek. Az ördög a részletekben lakozik és a gyakorlatban – idézi a szerző a Policy Solution elemzőjét. Sok nyugati cég, amely megjelent Kínában, úgy találta, hogy nem olyan könnyű ott boldogulni. A kínai cégek a maguk részéről viszont könnyebbnek találják a letelepedést Magyarországon.

 

A Süddeutsche Zeitung több cikkben is foglalkozik a kínai miniszterelnök magyarországi látogatásával. Alexander Hagelüken kommentárjában arra hívja fel a figyelmet, hogy naivitás ennyire bízni Kínában. Az USA után, amely régóta a fejlődő országok kölcsöneitől függ, most már "Magyarországtól Görögországig az ingadozó EU-tagállamok" is a feltörekvők hatalmas pénztárcájában reménykednek. "Ekkora bizalom az ázsiai mindenhatóságban naiv és veszélyes - és nem magyarázható kizárólag Orbán politikai ide-oda imbolygásaival..." – véli a német publicista.

 

Egy, a Die Welt-ben megjelent publicisztika Magyarország és a jelenlegi magyar kormány EU-elnökségének elemzése margóján tesz említést a kínai miniszterelnök látogatásáról. A német konzervatív napilap brüsszeli tudósítója, Stefanie Bolzen emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor Wen Jiapao előtt kijelentette: Magyarországnak újfajta szövetségekre és újfajta szövetségesekre van szüksége. Felidézte azt is, hogy a március 15-i nemzeti ünnepen elhangzott beszédében elutasított mindenfajta "diktátumot" Brüsszelből is.

 

A kínai miniszterelnök Budapest után Londonba látogatott, ahol részt vett az elsősorban gazdasági tárgyú, évente megrendezett brit-kínai stratégiai csúcstalálkozón. Közös sajtótájékoztatójukon David Cameron brit miniszterelnök beszámolt arról a megállapodásról, mely szerint a két ország közötti kereskedelem értékének 2015-re el kell érnie a 100 milliárd dollárt, és ennek érdekében folytatni kell a kölcsönös piacnyitási folyamatot.

 

Wen Jiabao londoni látogatása alkalmával is a gazdasági együttműködés volt szinte az egyetlen téma a kétoldalú kapcsolatok tekintetében. Emellett egyes európai országok szuverén adósságválsága, illetve az euro megmentésére tett kínai kísérletek voltak még terítéken. A kínai kormányfő egy a BBC-nek adott interjúban elmondta: mielőtt Nagy-Britanniába utazott volna, Magyarországon tett látogatást, ahol megállapodás született arról, hogy Kína "bizonyos összegű" magyar államkötvényt vásárol. "Kína így nyújt segítő kezet Magyarországnak egy olyan időszakban, amikor (Magyarország) nehézségekkel küszködik. Ezt megtettük Magyarország esetében, és ugyanezt meg fogjuk tenni más európai országok esetében is".

 

Jonathan Holslag, a Brussels Institute of Contemporary China Studies elemzője a Financial Times-ban kételyeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy Kína valóban mint egy pénzügyi-gazdasági megváltó jelenhetne meg Európában. Kína évente alig 6 milliárd dollárt fektet be Európában és ez elenyésző ahhoz az 1000 milliárd dolláros összeghez képest, amit amerikai kötvényekben tart. Holslag felteszi a kérdést: miért vennének európai cégeket a kínaiak, mikor maguk az európaiak is a magas adók terhét nyögik, és miért várjuk, hogy nőni fog az exportunk, mikor az európai cégek is Kínába viszik a gyártást?

 

Gideon Rachman ugyancsak a Financial Times-ban ostorozza az angol külpolitikát és azon belül is a Kínához való hozzáállást. Nagy Britanniával ellentétben pl. az amerikaiak már elkezdtek gondolkodni Kína felemelkedésének következményein. A kínai miniszterelnök londoni látogatása csak az üzletről szólt. Míg Nagy Britannia feltörekvő piacként tekint Kínára, addig az USA erősödő világhatalmi tényezőként tekint a világ legnépesebb országára.

 

Öt napos európai útját Berlinben zárta a kínai miniszterelnök. Felfokozott, de optimista várakozások előzték meg a látogatást. Mindkét fél a Dalai Láma négy évvel ezelőtti berlini hivatalos fogadásának köszönhetően fagyosabbá váló viszont feloldását várta. Kínának Európában Németország a legjelentősebb gazdasági partnere mintegy 130 milliárd eurós éves kereskedelmi forgalommal, sőt, Németország gazdasági fellendülése a válság után jórészt a Kínával felpörgő kereskedelemnek köszönhető. A német kancellárt, Angela Merkelt azonban ez nem zavartatta abban, hogy európai látogatása alatt egyedüliként, emlékeztesse a kínai miniszterelnököt az emberi jogok terén jelen lévő hiányosságokra. A hivatalos látogatás mellett közös kormányülésre is sor került a kínai-német kapcsolatok történetében először.

 

 

 

Severin Weiland a Der Spiegel-ben írt elemzésében felhívja a figyelmet, hogy Németország nem megy el szó nélkül az emberi jogok semmibevétele mellett, és bár a tárgyalások jórészt a kereskedelmi kapcsolatokra fókuszáltak, a nemzetközi sajtótájékoztatón Merkel nyomatékosan hangot adott fenntartásainak és örömét fejezte ki néhány politikai fogoly közelmúltbeli elengedésének. A cikkíró szerint a tárgyalások inkább az azonosságokról, mint a különbségekről szóltak; ennek is köszönhető az 14 kormányközi megállapodás és német cégekkel kötött mintegy 10,6 milliárd eurót érő szerződés.

 

Günther Nonnenmacher a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung-ban arról értekezik, hogy a kínai segítséget nem az önzetlenség motiválja. Minél többet segít Kína, annál halkabbak lesznek az európai kritikus hangok, nő a politikai befolyás és több lehetőség nyílik az európai csúcstechnológiákhoz való hozzáférésre.