Új esélyek a Nyugat-Balkánon

2011.06.12. | BalázsPéter | 2 komment

 

Hét szomszédunk közül négy – Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Románia – a balkáni övezethez kapcsolja Magyarországot. Biztonságunk számára ez a régió rendkívül fontos, hisz az ottani politikai vagy gazdasági instabilitás első áldozatai rendszerint a közvetlen szomszédok. A Balkán nagy részén hazánk tekintélyes partnernek számít. Sok magyar üzletember, szakértő és diplomata mozog otthonosan a régióban, habár az osztrák érdekeltség, valamint a szláv nyelvekkel könnyen boldoguló visegrádi társaink, kivált Szlovákia is nagy figyelmet fordítanak a térségre. A „Nyugat-Balkán” fiatal fogalom, nem a földrajz fedezte fel, hanem a politika ötlötte ki, miután előbb Szlovénia, azután Románia és Bulgária is sikerrel csatlakozott az Európai Unióhoz, majd a NATO-hoz. A félsziget maradéka kapott sajátos nevet, ezúttal kivételesen nem a szokásos „keleti” jelzővel ékesítve, hanem a felzárkózással bíztató nyugati égtájról elnevezve. A jugoszláv utódállamokból és Albániából álló régió az 1990-es évtizedben, az egymást követő háborúk miatt leszakadt a rendszerváltó poszt-szocialista szomszédoktól mind a belső átalakulás, mind a transz-atlanti betagozódás tekintetében. Húsz évvel a szovjet és nyomában a jugoszláv összeomlás után a helyzet még mindig zavaros és befejezetlen.

 
A Nyugat-Balkánon már nincs háború, de az általános béke állapota sem érkezett el. A kezelendő konfliktusok alatta maradnak a nagyhatalmak ingerküszöbének, mivel egyéb válsággócok – Irán, a Közel-Kelet, legújabban az „arab tavasz” nyugtalanító eseményei – időközben sürgősebb beavatkozást igényeltek. Ha nem is lángol a Nyugat-Balkán, de füstölög és a több pontján pislákoló parázsból újjáéledhet a konfliktus. Stabilizáló és a megoldást segítő körülmény, hogy időközben a transzatlanti közösség mintegy bekerítette a régiót: ma már minden szomszédja EU- és NATO-tagország. Ezáltal az Adria irányába mutató, hagyományos orosz expanzió is akadályokba ütközik. Ráadásul a közeljövőben tovább szűkül a kör: Horvátország NATO-tag és 2013 közepére várhatóan az EU is befogadja. Szomszédunk közeli uniós csatlakozása igazán örvendetes fejlemény, de aggasztó árnyékot vetett rá Szerbia feltételezett leszakadása, a közöttük keletkező integrációs szakadék lehetősége. Az sem zárható ki, hogy az unión belülről Horvátország esetleg akadályokat gördít Szerbia integrálása elé, amint ez vele is megtörtént a szlovén-horvát tengeri határ megállapításakor. Ez a veszély azonban most lényegesen csökkenthető.
 
Fordulat Szerbia és az EU kapcsolataiban
 
A legsúlyosabb háborús bűnökkel vádolt szerb, Ratko Mladics elfogása és átadása a hágai Nemzetközi Törvényszéknek megtisztította Szerbia számára a nyugati felzárkózáshoz vezető utat. Mladics Boszniában követte el a kegyetlen tömeggyilkosságokat az ottani szerbek területrabló hadseregének főparancsnokaként, de kiadatását Szerbiától várták, minthogy a jelek szerint ott bujkált csakúgy, mint cinkosa, a korábban letartóztatott Karadzsics. Jól kiszámított elfogása olyan pillanatban történt, amikor a szerb társadalom többségében a poszt-jugoszláv etnikai konfliktusoknál már erősebbnek mutatkozik a nyugati felzárkózás vágya. A hajdani jugoszláv vendégmunkások gyermekei szeretnének kitörni az elszigeteltségből. Törekvésük egybeesik a jelenlegi szerb politikai vezetés szándékaival és előnyös Európának, mindenekelőtt a Szerbiával közvetlenül szomszédos országoknak, köztük Magyarországnak. Ha sikerül összebékíteni a szerb törekvéseket az Európai Unió készségével és lehetőségeivel, akkor egy konfliktus góccal kevesebb veszélyezteti Európa biztonságát és gyarapodását.
 
Szerbia Európa-barát kormánya, amely 2009 decemberében folyamodott EU-tagságért, előreláthatólag 2012 nyaráig vezeti az országot. Szerbiában erős a nacionalizmus, nyolc éve Zoran Djindjics miniszterelnök az életével fizetett Milosevics kiadatásáért. Borisz Tadics elnök és környezete Mladics elfogásával kivárta azt a legutolsó pillanatot, amikor a merész tett még éppen bekerülhet a hágai Nemzetközi Bíróságnak az ENSZ BT számára benyújtandó (június 6-i) újabb jelentésébe. A következő parlamenti választásokig hátralévő egy év pedig elegendőnek látszik arra, hogy Mladics kiadására válaszolva az EU hiteles tervvel álljon elő. A válasz lényege: Szerbia uniós közeledésének felgyorsítása, a csatlakozás kilátásba helyezése. Ehhez az EU vezető országai részéről erős politikai akarat szükséges, amely túllép az újabb tagországoktól való idegenkedésen, a „bővítési fáradtság” hangoztatásán. A költségvetési be- és kifizetések, vagy a termelési kvóták újraosztása, amelyek az új belépések legkényesebb kérdéseinek számítanak, Szerbia esetében az EU egészére vetítve elhanyagolható hatásúak. A jogi-intézményi felzárkózás is kitaposott ösvényen haladhat előre, hiszen a volt jugoszláv előzményekből kiindulva már ketten tették meg ugyanezt az utat: Szlovénia és Horvátország.
 
Szerbia EU-csatlakozásának igazi tétje a regionális hatások bemérése és okos hasznosítása. Az ország a Balkán kellős közepén fekszik, immár teljesen a szárazföldbe zárva, tengerpart nélkül. Kontinentális beágyazottságából következően Szerbia rendelkezik a legtöbb szomszéddal a régióban. A vele határos nyolc állam közül három – Magyarország, Románia és Bulgária – az EU-NATO közösség újabb tagjai közé tartozik, öt pedig jugoszláv utódállam, Horvátországtól Koszovóig. Szerbia azért is kulcsállama az egész Nyugat-Balkáni régiónak, mert a többi ország hozzá képest – vele összefogva, vagy vele szemben – határozza meg a saját helyzetét és törekvéseit. Ez a szoros viszony teszi lehetővé az EU számára, hogy Szerbiával együtt és rajta keresztül az egész régió konszolidálására dolgozzon ki tervet. A regionális megközelítést az is indokolja, hogy az unió 2003-ban az összes nyugat-balkáni államnak tagságot ígért (akkor még Koszovó nélkül). Ugyanakkor a mai helyzetben többségük nincs abban az állapotban, hogy az ígéret beváltása megkezdődhetnék.
 
A nyugat-balkáni országok integrációja
 
Az egyes országok között lényeges fokozati különbségek mutatkoznak mind a biztonság, mind a gazdasági fejlődés, mind pedig a régióban oly fontos államépítés tekintetében. A fejlettségi szintek sokszínűsége a volt Jugoszláviában is ismert jelenség volt, az iparosodás, vagy az életszínvonal igen széles skálán szóródott. Szlovénia és Koszovó között ma is négyszeres a különbség az egy főre jutó BNT tekintetében. Ehhez a probléma csokorhoz hozzáadódott a zömében új államok belső konszolidálódásának sokesélyes politikai folyamata, amely tartósítja, sőt növeli az öröklött különbségeket. A hajdani államszocializmus és vele együtt három szövetségi állam – a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia – összeomlása után a legkeservesebb átalakulási folyamat a Nyugat-Balkánon játszódott le. A rendszerváltozás önmagában is fájdalmas változások sorozatából épül fel. A rendszert váltó országok lakosainak nagy többsége – mintegy 300 millió ember – számára mindez korábbi, megszokott államuk bomlásának és új, szuverén közösségek kialakulásának úgyszintén nehezen feldolgozható történéseivel társult.
 
 
Az EU minden évben értékeli a további bővítés szempontjából számba vehető országok előrehaladását és különféle – tagjelölti, potenciális tagjelölti – státuszokat osztogat. A 2010. novemberi jelentést tekintve a Nyugat-Balkánon Szerbia után igazából egyetlen ország, a vele barátságos viszonyt ápoló csöppnyi Montenegró ülhetne csak a tárgyalóasztalhoz. Újabb kisállam felvétele viszont tovább élezné az ENSZ-ből az EU-ba átültetett „tagállami egyenlőség” elvének ellentmondásait. A hétszázezer lakosú Montenegró ugyanis sok tekintetben ugyanolyan képviseleti jogokat nyerne az unióban, mint a legnagyobb és egyben a legtöbb terhet viselő tagállamok, például Németország, ez viszont látványosan ellentmond az uniós állampolgárok egyenlőségének.
 
Hasonló gondokat vetne fel az alig kétmilliós Koszovó integrációs tagsága, ám a fő probléma itt Szerbia szembenállása a testéből kiszakított új entitással. Az EU huszonhét tagországa közül öt a mai napi nem ismerte el az új államot, ilyenformán Szerbiától sem követelhetjük a kialakult status quo engedelmes elfogadását. Ugyanakkor fontos európai és regionális érdek Koszovó politikai létének, belső és külső etnikai feszültségeinek, szárazföldbe zárt és egyelőre életképtelen gazdaságának békés és előremutató kezelése. A megoldás a tér- és időbeli határok tágítását igényli. Egyrészt olyan kontextusra van szükség, amely a szélesebb környezetet, benne Albániát és a jelentős albán kisebbséggel rendelkező Macedóniát is felöleli. Másrészt „időt kell adni az időnek” (ahogyan Mitterand korábbi francia elnök szokta volt mondani), vagyis a ma még éles ellentétek feloldását türelmesen el kell halasztani, megtervezve a hosszabb távon megteendő lépéseket. Ebben a folyamatban Szerbia együttműködése kulcsszerepet játszik.
 
Bosznia és Hercegovina esetében viszont az idő már dolgozhatott eleget, hiszen a háborúnak véget vető daytoni béke megállapodás idestova tizenhat éves. Éppen az a gond, hogy a maga idejében hasznos és célravezető etnikai felosztás megmerevedett és az egységes állam kialakításának fő akadályává vált. A három kulturális és vallási közösség – ortodox szerbek, katolikus horvátok és muzulmán bosnyákok – békéjének a szeparáció és az önálló politikai képviselet volt a kulcsa. Az ország két közigazgatási egységre – a Bosnyák-Horvát Föderációra és a Szerbia befolyása alatt álló Banja Luka-i Szerb Köztársaságra – tagolódik. A két politikai entitásból és a három domináns közösségből akkor lesz egységes állam, ha ezt a külvilág egyértelműen akarja, és ha belső szereplőinek nincs más választása. E tekintetben Horvátország, majd Szerbia EU-tagsága lezárja Bosznián belüli nemzettársaik szeparatista álmait. Emellett persze az egységesülő Bosznia-Hercegovina számára is meg kell rajzolni a saját, önálló integrációs útitervét.
 
Albánia természetszerűleg támogatja Koszovó független, állami létét. Ez az egyetlen állam a nyugat-balkáni régióban, amely nem 1990 után létesült, ráadásul a NATO is befogadta tagként. Az ország az elmúlt években elismerésre méltó igyekezettel közeledett az EU-hoz, újabban viszont mély belpolitikai konfliktus osztja meg, amely a kormányozhatóság határára sodorta az országot. Ilyen belső megosztottság mellett nem lehet nagyszabású külpolitikai tervekbe, a többség kitartó támogatását igénylő európai integrációs folyamatba belevágni.
 
Macedónia is szorgalmasan követi az EU követelményeit és eredményesen egyensúlyoz a többségi szláv és a jelentős kisebbséget alkotó albán lakossága között, ám az állam nevével kapcsolatos akut vita útját állja a további előrehaladásnak. Ez a kötözködés egyedül Görögország ügye, amely a gazdasági csőd szélén sem enged a tisztán presztízs jellegű álláspontjából: a szomszédos állam nem nevezhető ugyanúgy, mint az egyik görög régió (miközben például Románia nem csinált ügyet Moldávia hasonló névválasztásából). A Nyugat-Balkán regionális integrálásának terve ezt az elmérgesedett helyzetet is segítene feloldani. 
 
 
Regionális stratégia kell
 
A közelmúltban Görögország látványos javaslattal állt elő arra hivatkozva, hogy a Nyugat-Balkán felvételére szóló ígéret annak idején az EU Thesszalonikiben tartott csúcsértekezletén hangzott el. Felvetette, hogy az első világháborút kirobbantó 1914-es szarajevói merénylet százéves évfordulójára az egész régió kapja meg konkrét európai perspektíváját. A 2014-es határidő azonban a legújabb fejlemények tükrében a cselekvés szempontjából túl későinek tűnik. Mérföldkőnek viszont éppen megfelel, például akkor kezdődhetnének meg az érdemi tárgyalások Szerbia EU-csatlakozásáról.
 
Ha Szerbia elkülönül, a maradék Nyugat-Balkán összlakossága mindössze tizenkét millióra zsugorodik, a csekély népesség viszont öt államra oszlik. Ez a helyzet nyomatékosan indokolja a regionális kezelést, az egész nyugat-balkáni régió konszolidálásának és konzisztens európai integrálásának összefüggő megoldását. Szerbia EU-csatalkozási tárgyalásinak anyagába be kellene iktatni egy új, regionális fejezetet. Ez nemcsak az összes szomszéddal való történelmi megbékélés útját-módját tartalmazhatná, hanem az ország EU-felvételét összekapcsolná az egész Nyugat-Balkán uniós közelítésének lépéseivel. Néhány területen felgyorsítható az előrelépés, figyelembe véve azt a kedvező körülményt, hogy az övezet immár az EU-n belül helyezkedik el. Ilyen mindenekelőtt a szabad kereskedelem egymással és az unióval, azután a közlekedési, a hírközlési, a környezetvédelemi és az energiahálózatok összekapcsolása és további kiépítése, végül a személyek szabad mozgása mind a régión belül, mind az EU irányában. Ezeknek a lépéseknek a nehézségi foka a sok kis állam miatt magas, kockázata viszont csekély, mivel mindösszesen egy közepes méretű ország lakosságát teszik ki.
 
Jugoszlávia szétesése során az egymást követő szerb hadjáratok, majd a nyugati béketeremtés hatékony, ám nem kevésbé pusztító beavatkozásai legalább egy évtizeddel visszavetették a régiót az euro-atlanti felzárkózás útján. Koszovó függetlenségének sietős nyugati elismerése 2008-ban ugyanúgy a térség csekély ismeretét bizonyította, mint a boszniai belső rendezés tekintetében az 1995-ös daytoni béke eredeti elveihez való makacs, időn túli ragaszkodás, vagy az EU részéről az egyes államok egyedi teljesítményének túlhangsúlyozása az egész Nyugat-Balkán problémáinak komplex megoldása helyett. A legfrissebb szerbiai fejlemények most újabb lehetőséget kínálnak a régió elvarratlan problémáinak újragondolására és merészebb, egyben eredményesebb megoldására. Magyarország közvetlen szomszédságáról van szó, stabilizálása és felvirágzása számunkra is politikai és gazdasági hasznot hozna.

 

Címkék: külpolitika balkán

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr42979051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

két megjegyzést teszek. az egyik, hogy az uniót tagországokra egyre kevésbé lehet majd építeni. például a balkáni kis államok miatt. senki nem tudja megmondani, hogy a volt jugoszlávia hány ország. egyáltalán hány szerbia van. szerb-vajdaság, közép-szerbia, szerb köztársaság, szerbia-montenegro. ezekből hány ország lesz. gyanítom, hogy mégis csak egy lesz ez. de annak koszovó nem lesz része. negyedmillió montenegrói van, mert a többi különféle délszláv. leginkább szerb. bosznia-hercegovina is úgy van összerakva, mint egy kártyavár.

véleményem szerint a balkánon egy mini uniót kellene mégpedig megyei (nuts-3) alapon.

jelzem az európai uniót is így kellene megszervezni. van cca. 750 ep képviselői hely. ehhez kell 750 départment. aztán mindegyiknek legyen egy képviselője. a gép meg majd összadja, hogy melyik képviselő mögött mekkora a populáció. 100,000-1,000,000 lehetne. és ott ül dél-tirol megye képviselője ugyanúgy, mint a három székely megye. vagy a négy katalón provincia. a magyar közigazgatást nagyon nem kellene átszabni. 22 helyre 19 megyei, és 3 fővárosi nagykerület küldene 1-1 képviselőt. na most még egy dolgot lehetne borítékolni, hogy az állampártok az uniós képviseletből kiszorulnának. szóval ez hiába pofonegyszerű mégsincs nincs túl nagy realitása.

ezzel együtt ezt kellene csinálni a balkánon is. egy megyei alapon szervezett uniót. a másik lehetőség a régiók európája, ami nagyon divatos. csak ugye jugoszlávia is ilyen régiók európája dolog volt, és szétesett. azért, mert egyrészt a régió egy földrajzi-történeti egység, és inkább kulturális önigazgatásra való, és nem valódi közigazgatásra (igazgatásrendészetre). a másik probléma, hogy a balkán vallási értelemben több legalább részre oszlik. egyrészt vannak az ortodoxok (szerbek, montenegróiak, románok, bolgárok), a latinkeresztények (horvátok, és szlovének). és a muszlim bosnyákok, és az ateista albánok. na most ebből regionális egységet kovácsolni nem lehet. mert a régiónak leginkább valláshoz van köze. és vallási egység a balkánon sose lesz. viszont ha lenne 50-80 départment, akkor lehetne csinálni egy uniós parlamentet a nyugat-balkánon.
Korábban már hangzottak el kritikus vélemények EU berkekben a román és a bolgár,még korábban pedig a görög csatlakozás miatt: egyértelműen politikai döntésről volt szó, amely a későbbi gyakorlatban nem, vagy csak alig nyert igazolást. Ezt ma is látjuk: pl. a schengeni határ kérdése és a görög gazdasági válság hatása az eurozónára.
A Szerbia és a többi balkáni ország EU csatlakozása hasonló gondokat vethet fel, még ha geopolitikai szempontból indokolt is. A jugoszláv utódállamok bármiféle összefogása (regionális csoport, mini-unió) a térségben erős nacionalizmus, és az ebből fakadó belső felszültségek miatt középtávon elképzelhetetlen. Szerbia, Montenegro és Albánia esetében az "emberi tényező" helyzete még sokáig gond: Szerbiában pl. hivatalos források szerint 11%-os az analfabétizmus... A kevéssé iskolázott tömegek könnyen fanatizálhatóak,egy szikra elég a konfliktusok elfajulásához. Időt kell még adni a térségnek. Az Európa Tanács demokratikus átalakulást segítő térségi programjai nagyon hasznosak voltak, kár, hogy anyagiak hiányában ezeket le kellett zárni.
Oh, happy days, amikor 2005-ben Újvidéken a tartomány parlament épületében tartottunk konferenciát a konfliktuskezelés európai, párbeszédes módszereiről, 80 villogó szemű szerbnek, mialatt az épületet szkafanderbe öltözött kommandósok védték....

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euro (1) euró (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) olaszország (1) Olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása