A magyar gazdaság kritikus helyzetben van: veszélybe került az európai centrumhoz való felzárkózás álma.
2012-ben Magyarország a recessziójával az Európai Unió egyik legrosszabb növekedési eredményét mutatta fel. A magyar foglalkoztatási adatok is lényegesen rosszabbak voltak az EU tagállamok átlagánál. Az elmúlt két évben az adóváltozások miatt az alacsony keresetűek nettó fizetése csökkent, a devizahitelesek terhei az árfolyam romlása miatt növekedtek, ezek logikus következményeként a lakosság fogyasztása is zsugorodott. A vállalkozásokat sújtó adók mértéke jelentősen megnövekedett, a kiszámíthatatlan kormányzati politika, valamint a különadók bevezetése csökkentette a hazai és a nemzetközi bizalmat, így a beruházások szintje a 2000-es évek elején jellemző 22-23%-ról mára 17 % alá csökkent. A kormány kapkodó és voluntarista, végső soron a lakosságot sújtó megszorító intézkedései hosszú távon rombolják Magyarország növekedési esélyeit, a kétharmados parlamenti többséggel való visszaélés, a jogalkotás kiszámíthatatlansága miatt hazánk lekerült a munkahelyeket teremtő befektetők térképéről. A gazdaságpolitika zsákutcájának legfontosabb tüneteként új magyar kivándorlási hullám indult el.
Mindez azonban nem pusztán az elmúlt két év gazdaságpolitikájának kudarca. Szembe kell nézni a rendszerváltás utáni időszak számos rossz vagy éppen egyoldalú kormányzati intézkedésének hatásaival. Ugyan a kilencvenes évek privatizációs gyakorlata lehetővé tette a külső eladósodottság érdemi csökkentését és az exportra termelő vállalkozások gyors fejlődését, eközben elképesztően nagy foglalkoztatási áldozatot követelt, illetve hozzájárult a magyar gazdaság duális szerkezetének fennmaradásához. A lakáshitelezés mesterséges felfuttatása a kétezres évek elejétől eltüntette a lakossági megtakarítások egy jelentős részét, ami a külső forrásbevonást tett szükségessé, ez viszont a magyar gazdaság sérülékenységét növelte. A 2001 és 2006 közötti fiskális alkoholizmus összességében olyan egyensúlyvesztést okozott, ami a világgazdasági válság kitörésekor lehetetlenné tette a visszaesés anticiklikus gazdaságpolitikával történő enyhítését. A 2006/7-es költségvetési kiigazítás a maga bevételorientált jellegével jelentős növekedési áldozatot követelt. A 2010-ben hatalomra került kormánytöbbség azonban ahelyett, hogy jelentős felhatalmazását kihasználva egy ésszerű és józan gazdaságpolitikával – a válság enyhülésével – növekedési és foglalkoztatási fordulatot tudott volna elérni, a kiszámíthatatlanságával, a kapkodásával, az adóemeléseivel és a megszorítási spiráljával csak rontott a helyzeten.
Változott eközben a világ is, hiszen a gazdasági válság bebizonyította, hogy nem nélkülözhető az állami piacszabályozás. Szó sincs a kapitalizmus bukásáról: jólétet és jobb életet csak az egyéni kezdeményezőképességre, a magántulajdonra és a szerződéses szabadságra épülő piacgazdaság teremthet. A közhatalomnak ugyanakkor – miközben minden eszközzel támogatnia kell a munkahelyeket teremtő vállalkozások minél rugalmasabb működését – erős versenyfelügyeleti és fogyasztóvédelmi hatáskörökkel kell rendelkeznie annak érdekében, hogy az egyén ne legyen kiszolgáltatott az erőfölénnyel rendelkező gazdasági szereplőknek, illetve hogy a nagy vállalkozások a működésük során jelentkező kockázatokat ne háríthassák át a közösségre. Világos piacszabályozási feladatokkal rendelkező, ezek ellátásában határozott és erős, de egyebekben önkorlátozó államra van szükség, amely nem hagyja cserben a polgárait, de nem is atyáskodik felettük.
Ahhoz, hogy újból javulni tudjon az életminőségünk, hogy gyarapodhassanak vállalkozásaink és polgártársaink, hogy emelkedhessen a munkahelyek száma és a közszolgáltatások színvonala, hogy választ adhassunk az öregedő társadalom és a klímaváltozás okozta kihívásokra, meg kell határoznunk a válság utáni Magyarország gazdasági növekedésének új alapjait. A kihívás, ami előttünk áll: szűk és kevés mozgásteret adó pénzügyi keretek között kell újragondolnunk növekedési politikánkat. Kiszámítható, világos, a nemzetközi körülményeket és jogszabályokat figyelembe vevő, a gazdasági teljesítményt ösztönző gazdaságpolitikát kell kidolgoznunk, amely választ ad arra, hogyan tudjuk az üzleti környezet javításán keresztül segíteni a vállalkozásokat, hogyan biztosíthatjuk a beruházások újbóli beindulását, hogyan tudjuk újraindítani a vállalati hitelezést, hogyan tudjuk elősegíteni a legnagyobb megtérüléssel járó és a legtöbb munkahelyet teremtő beruházások Magyarországon történő tartós megvalósulását, hogyan tudjuk az alacsony képzettségűek foglalkoztatását érdemben növelni.
A feladat kettős: egy fenntartható növekedési pályára kell állítani a magyar gazdaságot, de úgy, hogy az mindenekelőtt a foglalkoztatás növelését tegye lehetővé. Az exportra termelő, tőkeintenzív, külföldi tulajdonú vállalkozások beruházásainak ösztönzése elengedhetetlen a gazdasági felzárkózáshoz, de önmagában nem elegendő. A növekedésre képes hazai vállalkozások üzleti lehetőségeinek támogatása, illetve az alacsony képzettségű munkaerőt foglalkoztató cégek helyzetbe hozása nélkül elképzelhetetlen jelentős számú új munkahely teremtése.
- A legfontosabb gazdaságpolitikai feladat a külső és a belső bizalom helyreállítása. A kormányzati magatartás miatt ma sem a külföldi befektetők, sem a hazai vállalkozások nem tudnak nemhogy évekre, de még hónapokra sem megalapozottan előre tervezni. Éppen ezért haladéktalanul kiszámítható szabályozási, mindenekelőtt adózási környezet megteremtésére van szükség.
- A gazdaságpolitika tartós hitelességének helyreállításához elengedhetetlen a költségvetési tervezés és általában a fiskális politika szabályozási rendszerének és gyakorlatának megújítása. A tervezés külső kontrolljának a parlamentarizmus elveivel összhangban történő megerősítése mellett a végrehajtás tekintetében a közfeladat-ellátás mennyiségi és minőségi paramétereihez kötött finanszírozási rendszer fokozatos bevezetésére van szükség. A kiszámítható költségvetési politika növeli az üzleti élet szereplőinek bizalmát, valamint hozzájárul ahhoz, hogy a magánszektor beruházásainak újbóli beindulásán keresztül növekedjen gazdaságunk is.
- A bizalom helyreállítása mellett fokozatosan, a vállalati hitelezés újraindításával párhuzamosan, azért cserébe az európai átlag szintjére kell csökkenteni a bankadó mértékét. A lakosság hosszú távú megtakarításainak ösztönzése elősegítheti, hogy a hitelezés újraindulására minél inkább külső források bevonása nélkül kerülhessen sor.
- Az adórendszer átalakításában a társadalmi igazságosság jegyében a többkulcsos személyi jövedelemadó visszaállítására van szükség olyan módon, hogy a jelentősen az átlagbér felett keresők felső adókulcsának visszaállításával párhuzamosan az alacsony jövedelműek adóterhelése csökkenjen. A vállalkozásokat terhelő adóban a különadók fokozatos kivezetésére a beruházások és a foglalkoztatás ösztönzése mellett kerülhet sor.
- Határozott állami iparpolitikát kell folytatni annak érdekében, hogy mind az exportorinetált külföldi tulajdonú vállalkozások, mind a fejlődőképes magyar középvállalkozások megtalálhassák helyüket a magyar gazdaságban. A szigetszerű gazdaságfejlesztés és a duális gazdaság meghaladásával a különböző méretű és tulajdonú vállalatok egymásra épülő termelési láncolatának létrejöttét és fejlesztését állami eszközökkel is ösztönözni kell. Külön hangsúlyt kell kapnia a közvetlenül vagy közvetetten alacsony képzettségűeket foglalkoztató ágazatoknak, így különösen a mezőgazdaságnak és az arra épülő élelmiszeriparnak, a megújuló energiaforrások kihasználásának, valamint – különösen az energiahatékonysági fejlesztések révén – az építőiparnak.
- Az oktatási rendszer átalakításával – különösen a közoktatási és a szakképzési rendszer készségfejlesztési alapúvá tételével – a munkaerő-kínálat minőségét érdemben javítani lehet. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor az alacsony képzettségűek foglalkoztatásának növelésére a munkáltatókat terhelő közterhek célzott csökkentése mellett a munkaintenzív ágazatokra célzott gazdaságfejlesztési és egyszerűsítési intézkedéseket kell bevezetni.
- Az állami fejlesztési intézményrendszer stabil, egyszerű és átlátható működésével az európai uniós forrásokat minél nagyobb arányban a foglalkoztatás növelésére kell fordítani olyan módon, hogy abból elsősorban a fejlődő magyar vállalkozások profitálhassanak.
Stratégiaváltás kell a magyar gazdaságban, méghozzá sürgősen. A régi működési modell tönkrement és az Orbán-kormány szakmai hibái még azt a keveset is lerombolták, ami értékes volt belőle. Bár mind Közép-Kelet-Európa, mind Nyugat-Európa a válság terhei alatt nyög, Magyarország még hozzájuk képest is csak a leszakadását tudta növelni. Ahhoz, hogy letérjünk erről az útról, sürgős irányváltásra van szükség. Az új gazdasági modell nem akkor lesz jó, ha kiszakítja az országot természetes közegéből és mindent felforgat, hanem ha levonja a világgazdaságban végbemenő változások, valamint a korábbi magyar kormányok tevékenységének tanulságait.
Nyugodt, biztos kézre és jó kormányzásra van szüksége az országnak.
