Milyenek a cigányok? Olyanok, mint mások, sokfélék.
Mit szeretnének a cigányok? Amit mások, sok mindent, elsősorban munkát, kenyeret, békességet, méltóságot.
Abban reménykedünk, hogy az orbáni kormányzás okozta riadalom, a lehetséges kormányváltás okozta felszabadulás katarzisa, végre túllöki az országot a roma kérdés több évtizedes mentális blokkján. Reménykedünk, hogy az ország új vezetői és a lakosság is megértik, hogy saját eminens érdekük is a probléma kezelése, a cigányok pedig elhiszik ezt nekik. Ujlaky András vitaindító javaslatai.
A kormányváltásra készülő erők könnyű helyzetben vannak, amikor a romák tarthatatlan helyzetén változtatni képes politikájukat készülnek kialakítani. Munkájuk irányát, kereteit és céljait kijelöli az Európai Bizottság „EU Framework for National Roma Integration Strategies 2011-
A jelenlegi kormány úgynevezett Felzárkózási stratégiája pedig különösebb konfliktus és lelkiismeret furdalás nélkül archiválható. (kritikáját lásd itt.) Az amúgy is ellentmondásos dokumentum szükséges beavatkozásokra és intézkedésekre vonatkozó valamennyi pontja ugyanis az eddigi tapasztalatok szerint tételesen ellentmond az illető területre vonatkozó kormányzati politikának. Csak néhány példa: munkahelyek helyett közmunka, az iskolai szegregáció felszámolása helyett, annak bújtatott fenntartása az egyházaknak, illetve az ORÖ-nek való kiszervezéssel, az érettségihez való hozzáférés javítása helyett annak korlátozása, piacképes szakmák helyett a rossz minőségű szakiskolai képzés további gyengítése, a gyerekszegénység csökkentése helyett a nyomorban élő családok sanyargatása, stb.
A fenti hibák elkerülésére nem is javasolom egy külön, részletes roma stratégiai dokumentum elkészítését, de azt igen, hogy a romák emancipációjára, helyzetének javítására vonatkozó elképzelések és intézkedések mindjárt az elejétől kezdve szervesen épüljenek bele az egyes szakterületekre vonatkozó program tervezési folyamatába, illetve a végtermékekbe.
Szükségesnek tartom azonban még a tervezés megkezdése előtt néhány elvi kérdés tisztázását, rögzítését.
Politikai akarat
A cigányok helyzetén csak a lakosság egyre nagyobb hányadának együttműködésével, egyetértésével lehet javítani. Ehhez arra van szükség, hogy a politikai véleményformálók egységesen és határozottan a feladat mellé álljanak, lebontsák a diszkrimináló struktúrákat. Szűnjön meg a kettős beszéd, a választókkal való összekacsintás. A felelősöknek meg kell értetniük választóikkal, hogy a cigányok csak dolgozó állampolgárokként, adófizetőkként felelhetnek meg az elvárásoknak, lehetnek egyenrangúak. Ehhez munkát kell kapniuk, minőségi oktatásban kell részesülniük, marginalizáltságukat, hátrányaikat csak közös erőfeszítéssel lehet leküzdeni. Ennek a célnak az elérése, ha prosperáló országban akarunk élni, mindannyiunk jól felfogott érdeke. Az egységes, kitartó, hatékony kommunikáció, a jó példák unalomig tartó ismétlése, bemutatása, az előítéletesség szégyenként való prezentálása, a kirekesztés minden jelének azonnali megtorlása, az Egyenlő Bánásmódról szóló törvény állami betartatása, mind elengedhetetlen része kell, hogy legyen egy sikeres társadalmi változásnak.
Az etnikai adatok kezelése
Bármely hatékony beavatkozás, megerősítő intézkedés, vagy az elkülönítés megakadályozása elképzelhetetlen anélkül, hogy pontosan, okirati formában, a törvényhozás és végrehajtás szempontjából kezelhetően, tudnánk, kik a romák, hányan vannak, hogyan és hol élnek, hogy kutathatnánk adataikat. Persze szó sincs arról, hogy név szerint listát kellene vezetni róluk, hanem arról, hogy összefoglaló, aggregált adatokat lehessen kezelni velük kapcsolatban. Ne fordulhasson elő újra, hogy a cigánybűnözésről hablatyoló gyöngyöspatai polgármester azt mondhassa a Törvényszék előtt, hogy ő nem szegregál, mert valójában nem tudja, nem tudhatja, hogy ki cigány. Ne fordulhasson elő, hogy ösztöndíjjakkal, kedvezményekkel lehessen visszaélni hamis önbevallás alapján. Az etnikai adatok kezelésének módozatairól, a személyiségi jogok sérülése nélkül, több használható javaslat készült, például Kállai Ernő és Jóri András közös javaslata, választani kell közülük.
Munka vagy segély
Józan gondolkodású ember nem gondolhatja, hogy a szegénységre, munka jövedelem hiányára tartós megoldás a segélyezés. Egyértelmű, hogy a segélyre való tartós rászorultság az egyik legsúlyosabb társadalmi csapda. Ugyancsak nagyon veszélyes azonban a segélyezési rendszer lebontása, mielőtt a segélyezettek esélyt, lehetőséget és motivációt kapnak a munkapiacra történő visszatérésre. Ilyen káros, elhamarkodott intézkedésnek tartom például a Bajnai-kormány idején a (azóta megváltoztatott nevű és összegű) rendelkezésre állási támogatás kifizetésének korlátozását családonként egy főre.
A dilemma, hogy egyes egyének, vagy csoportok, szemben másokkal, munka nélkül jutnak forrásokhoz, nem valós. Abból, a sokszor szándékos félrevezetés és populista manipuláció eredményeként létrejövő hibás gondolkodásból ered, mely a munkabér-pótló segélyeket teljesen külön kezeli az egyéb költségvetési transzferektől (energia ártámogatás, családi pótlék, adókedvezmények, ingyenes közszolgáltatások stb.). Nem alkothatunk megalapozott véleményt a segélyezési rendszerről, mielőtt megfelelően katalogizálnánk az összes költségvetési transzfert, azok éves ráfordításával, kedvezményezetteivel, forrásaival, sokszor párhuzamos (felesleges) leszállítói struktúráival és azok fenntartási költségeivel együtt. Elérni szándékolt céljaik szerint elemzendő a transzferek hatékonysága is. Minden bizonnyal kiderül egy ilyen katalógusból, hogy a munkabér-pótló segélyek az összes transzfereknek csak töredékét képezik, valamint, hogy a legrászorultabbak csak az összes transzfer nem különösen jelentős részének a kedvezményezettei.
A megfelelő információ birtokában talán kisebb lenne a hisztérikus nyomás a döntéshozókon, hogy a transzfereknek pont ezt a részét szorítsák le és, hogy olyan drága és kevéssé hatékony, soha meg nem térülő és semmilyen közhasznot nem eredményező programokat hozzanak létre munkanélküliek megregulázására, mint az Út a munkához, vagy a mai közmunkaprogramok. Itt is megjegyezzük, hogy a Haza és Haladás Alapítvány tanulmánya a feltételes transzferekről nagy lépés a helyes irányba.
Szakma vagy érettségi
A közfelfogás azt mondja, hogy „ezeknek a szegényeknek legalább egy szakmája legyen”. Sok esetben maguk a roma szülők is ezt támogatják és nem is merik elképzelni, hogy gyerekük érettségit tehetne. Pedig ez a gondolkodás téves, a Munkaerő piaci tükör 2012 (lásd az econ.core.hu honlapon) szerint a szakiskolai végzettséggel, vagy csak OKJ papírral rendelkező fiatalok több, mint 50%-a nem dolgozik, és csak tizedük talál a szakmájában munkát. Ez az adat azt mutatja, hogy a szakiskolára, OKJ képzésekre költött rengeteg állami pénz nagyon rosszul hasznosul, csak arra jó, hogy felesleges struktúrákat tartson fenn és távol tartsa a roma gyerekeket az elit gyermekeknek fenntartott érettségit adó iskoláktól.
A fentiek előrebocsátása után négy beavatkozási területtel kapcsolatban foglalom össze röviden álláspontomat, melyek minden bizonnyal a legfontosabbak és megfelelő elhatározottság esetén kezelhetők.
- Foglalkoztatás
Természetesen semmi nem helyettesítheti olyan hozzáadott értéket előállító munkahelyek teremtését a versenyszférában, melyek az alacsonyan képzettek rendelkezésére is állnak. Addig is van azonban teendő, míg ezekre a munkahelyekre várunk.
Hamis következtetés az, hogy mindazok, akik munkabér-pótló segélyben részesülnek, egyáltalán nem dolgoznak. Aki járt már cigánytelepen, tudja, hogy évente sok százezren dolgoznak rendszeresen, rendszertelenül, még a mostani válság idején is úgy, hogy munkaadóik nem jelentik be őket, nem fizetik utánuk a járulékokat.
A feketemunka a mezőgazdaságban és az építőiparban a legjellemzőbb, olyannyira, hogy az iparágak képviselői olykor nyíltan állítják, hogy „versenyképességük” a feketemunka fennmaradásán múlik. A munkabér-pótló segély tehát sok esetben ezeknek az iparágaknak az indirekt támogatását jelenti, hiszen a dolgozók egyedül sem a segélyből, sem a fekete napszámból nem tudnak megélni, ily módon a segély a vállalkozók extraprofitját növeli.
Amikor a hatóságok időnként fellépnek a feketemunka ellen, a szankciók aránytalanul sújtják a munkavállalókat, holott ők teljesen kiszolgáltatottak ebben a viszonyban. Valójában, megfelelő kedvezményekkel és ösztönzőkkel, valamint a munkaadókra vonatkozó jogszabályok szigorú betartatásával az államnak a feketemunka kifehérítésére kell törekednie. Ez a megoldás átláthatóbbá teszi a munkaerő piacot, a segélyezési rendszert, az áruk és szolgáltatások piacát, hosszabb távon javítja az ellátó rendszerek mérlegét, stb., Végső soron pedig, és ez egy nagyon fontos szempont, leveszi a stigmát az állítólagos élősködőkről. Úgy gondolom, hogy a kedvezmények és a kényszerítés megfelelő eszközeit kistérségi, vagy megyei szintű kísérletekkel lehetne tesztelni és csak a sikereseket bevezetni.
Kísérleti programok tapasztalata, hogy a tartós munkanélküliek legális egyéni vállalkozóvá válásának prohibitív intézményes és adminisztratív feltételei vannak, holott sokuk számára ez a foglalkoztatási forma megoldást jelent. Csak néhányat említünk: az egyéni vállalkozónak nem jár járulékkedvezmény a START programban, vállalkozói igazolványa kiváltásának napjától terheli az összes közteher, bonyolult könyvelést és adminisztrációt kell fenntartania, drága és felesleges képzésekhez van kötve a tevékenysége stb., szemben például az őstermelői státusszal. Javasolom az egyéni vállalkozóvá válás adminisztratív küszöbének jelentős csökkentését és az egyéni mikrovállalkozások támogatásának rendszerét. Az optimális csomag kidolgozása ebben az esetben is helyi kísérleti programok útján történne.
A foglalkoztatás javulásának egyik akadálya, hogy a legtöbb tartós munkanélküli elzárt kis falvakban él. Ha találna is munkahelyet, vagy nincs, vagy túl drága a tömegközlekedés oda jutni. Megoldandó ezért, hogy a várhatóan alacsony jövedelmű potenciális munkavállalók kedvezményesen tudjanak közlekedni és munkahelyük közelében lakni. Rossz infrastruktúrájú fejlődő országokban pl. ezt a feladatot iránytaxiként, mini taxiként működő mini buszokkal oldják meg, jellemzően erre specializált kisvállalkozók. Ki kell kísérletezni azt a kedvezménycsomagot, mely lehetővé tenné a nyilvános közlekedésnek és lakhatásnak a formáit a rászoruló területeken.
Ha a kormánynak deklarált politikai célja a romák foglalkoztatási helyzetének javítása, nem riadhat vissza foglalkoztatási kvóták alkalmazásától azokon a területeken, ahol közvetlen befolyása van. Ezek elsősorban a központi és önkormányzati fenntartású hivatali, szolgáltatói, vagy vállalati formában működő munkaadók. De kvóták alkalmazását kell várni a közbeszerzési pályázatok résztvevőitől, sőt azoktól a vállalkozásoktól is, akik EU vagy állami fejlesztési forrásokhoz és támogatásokhoz kívánnak jutni pályázati úton.
- Oktatás
Hosszú távon az emancipáció csak a romák és nem romák között tátongó oktatási szakadék betömésétől, a romák minőségi oktatáshoz való hozzáférésének biztosításától várható. Ehhez pedig először és elsősorban le kell bontani és meg kell szüntetni az etnikai alapú elkülönítést minden állami forrásokból működő oktatási intézményben.
A szakadék betömésének biztosan nem eszköze a jelenlegi szakiskolai rendszer fenntartása és a romák, valamint a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű családok gyerekeinek oda irányítása. Ennek oka, hogy a tapasztalat szerint – magyar sajátosságként – az érettségi adta készségek nélkül gyakorlatilag lehetetlen tartós, megfelelő jövedelmet biztosító munkahelyet találni a versenyszférában.
Voltaképpen meglepő – épp ezért talán itt kellene megfelelő meggyőzéssel, népszerűsítéssel élni -, hogy a pedagógusok és az őket képviselő szakszervezetek nem érzékelik azt a hatalmas kielégítetlen keresletet, melyet a roma és szegény gyerekeknek biztosítandó minőségi oktatás, érettségi jelent. Mi sem biztosítana jobban pedagógus munkahelyeket, mint ennek a keresletnek a kielégítése.
Összességében a fenti probléma kezelésére és általában az oktatás reformjára nem tudok jobb megoldást, mint a Zöld Könyv javaslatainak maradéktalan megvalósítását. Talán megkönnyíti ezeknek a reformoknak a megvalósítását a mostani átalakítások okozta káosz, bizonytalanság és elégedetlenség.
- Rendfenntartás, igazságszolgáltatás, büntetés végrehajtás
Mivel ezek az intézmények teszik lehetővé a „cigánybűnözés-csomag” tematizálását - még, ha szenvedő eszközei is csupán az elvadult propagandának -, mindenképpen figyelmet érdemelnek az átalakulásban:
- a rendőrségnek meg kell szabadulnia az egyik utolsó kádári örökségétől, fel kell hagynia a lakosság önkényesen - ezúttal etnikai profilalkotás útján - meghatározott csoportjának zaklatásával, igazoltatásával, szabálysértési eljárásokkal történő nyomasztásával. Ezek a módszerek amúgy sem félemlítik meg az igazi bűnözőket. A rendőrség teljesítse bűnmegelőzési és bűnüldözési feladatát, és tegye ezt színvakon és hatékonyan.
- amilyen példásan teljesíti a feladatát az igazságszolgáltatás polgári ága a romákat érintő személyiségi jogi és esélyegyenlőségi ügyekben, olyan problematikus a büntető törvénykezés. Később indokolatlannak minősített fogva tartás és évekre elhúzódó előzetes letartóztatás, aránytalan ítélkezés, a megfelelő jogi képviselet megtagadása stb.. A legproblematikusabb, a rasszista indíték tényállásának romák ellen történő gyakorlatilag kizárólagos alkalmazása abban a kevés esetben, amikor a kérdés egyáltalán felmerült.
- a börtön nagyon súlyos büntetés és nagyon drága. Egyes hatóságoknak az a gyakorlata, hogy ha gyerekük mulaszt az iskolából, vagy, ha személyi igazolvány nélkül hagyják el otthonukat, szabálysértésért pénzbüntetést szab ki a szülőkre. A bírság elérheti két-háromhavi hivatalos bevételüket. Ha nem tudják befizetni, börtönbe kell vonulniuk, akár két-három hónapra. Ki tudja valaki számolni, mennyibe kerül ez a társadalomnak? Meg tudja valaki válaszolni, mi értelme az ilyen büntetésnek és hogy vajon hasonló elbánás előfordulhat-e egy nem roma családdal?
Ezeknek a problémáknak a kezelésére javasolom a kisebbségi ombudsman intézményének visszaállítását, országos hálózattal, nagyon erős felhatalmazással a hivatalból indított vizsgálatokra, kötelező érvényű javaslatok tételére és szankcionálásra.
- Telepfelszámolás
Kicsi a valószínűsége annak, hogy a közeljövőben rendelkezésre álljanak a források az ország sok száz cigánytelepének megszüntetésére. Mindenképpen véget kell vetni azonban azon önkormányzat gyakorlatának, amelyek saját közigazgatási területükön kívülinek tekintik a telepeket és ezért nem biztosítják ott a minimális infrastruktúrát sem. A cigánytelep sok helyen a legnagyobb közegészségügyi és járvány kockázatot jelenti. Ugyancsak a területen kívüliség indokával utasítják el a romák bejelentkezését a telepi házakba ezzel adminisztratív akadályokat gördítve normális életük elé.
