Ez nem lesz „csúcs”…

2012.11.21. | Dr. Heil Péter | 8 komment

 

Az Európai Unió állam- és kormányfői csütörtöktől Brüsszelben tárgyalnak a következő hét esztendő közösségi költségvetéséről. A tét Magyarország számára is hatalmas. Most dőlhet el, hogy 2014-2020 között mennyi pénzünk lesz infrastruktúrára, munkahelyteremtésre, vállalkozástámogatásra. Akármi is kerül a végső megállapodás szövegébe, mi magyarok biztosan nem fogunk örülni. Dr. Heil Péter elemzése.

 

Nyugaton a helyzet

 

Orbán Viktor hadba készül. Ezt nem én mondtam, hanem ő – a múlt héten, amikor az Európai Unió közös fejlesztéspolitikájában leginkább érdekelt országok, a Kohézió Barátai, Brüsszelbe gyűltek, hogy megvédjék az EU tagállamoknak nyújtott fejlesztési támogatásait. Többek között azt az általunk remélt sok ezer milliárd forintot, amit Orbán Viktor legszívesebben majd Legújabb Széchenyi Tervnek hívna. Súlyos összegekről van szó, és ennek megfelelően nagy a kardcsörtetés mindenfelé.

 

A magyar sereg vezére komoran tekint a jövőbe: „a hadijelentés nem néz ki jól” - mondja. Ritkán értek vele egyet, és még ritkábban illetném őt azzal, hogy túlságosan visszafogottan fogalmazna. Pedig most ez a helyzet. Cudarul állunk, még annál is cudarabbul.

 

Alapjában véve Orbán Viktor mintha szeretné az ilyen helyzeteket. A történet szólhatna úgy, mint egy népmese: “… A legkisebb miniszterelnök felkerekedik, és elvágtat a Gonosz Sárkány várába. Birokra kél vele, két napon és két éjjelen át küzd, de a végén levágja mind a 27 fejét. Hazahozza minden kincsét. Sőt, kiszabadítja a szépséges királylányt, Európát, akinek legott elnyeri szerelmét. És aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak.” Csakhogy ezúttal nem lesz sárkányölés, sem leányrablás. Abból a helyzetből, amelyben vagyunk, egyszerűen nem lehet nyerni. Nyilván ezért van, hogy Orbán is, és EU-ügyi államtitkára, Győri Enikő is, hűtik a várakozásokat. Előre próbálják felkészíteni a közvéleményt: itt már az is győzelem lesz, ha a magyar delegáció élve hazajön. A hadijelentést, ha lehet, még a valóságosnál is feketébbre festik, mondván: a magyaroknak juttatott támogatás harminc százalékkal lehet kevesebb, mint amennyit 2015-ig költhetnénk el (ha tudnánk). Ha a komor jóslatok beválnának, 2000 milliárd forint körüli támogatástól esnénk el, és akkor Magyarország valóban az új közös költségvetés egyik legnagyobb vesztese lenne. Ennél több támogatást csak Németországtól és Spanyolországtól vennének el, amelyek nálunk sokszorta nagyobbak és jóval gazdagabbak is.

 

Heil1.jpg 

 

Az egyetlen szerencsénk az, hogy ekkora gyomrost az EU igazából senkinek sem adhat, ez már nem fér bele az elit klub házirendjébe. Emiatt, bár a nettó befizető országok még tovább akarják csökkenteni az Unió közös költségvetését – ráadásul a számunkra legfontosabb  kohéziós politika és a mezőgazdaság terhére – az ülést majdan vezető európai elnök, Herman van Rompuy jegyzetfüzetében a magyar soron már csak egy „XX” szerepel. Tudják, hogy engedniük kell majd. Nekünk, és annak a néhány országnak, amelyeket a 2008-as válság a leginkább helyben hagyott. De akármi kerül is az „XX” helyére: már most, az első puskalövés előtt kijelenthetjük, ebben a háborúban a magyar kormány súlyos vereséget szenvedett. És ezt nem kis részben magának köszönheti.

 

Nőni, vagy nem nőni, az itt a kérdés

 

Ne legyünk igazságtalanok – több oka van annak, hogy a következő időszakban ezermilliárdokkal szegényebbek leszünk, és nem mindenről Orbán Viktor tehet.

 

Az EU vezetőinek általános hangulatát már 2008 óta a válság határozza meg. A közösségi GDP-nek az a néhány század százaléka, amelyért mi itt keleten most tövig rágjuk a körmünket, az EU-t finanszírozó nettó befizető országok költségvetésében bizony észrevehető tétellé vált. A maihoz hasonló zord időkben arrafelé mindig célkeresztbe kerülnek a brüsszeli átutalások. És ez akár érthető, indokolható is lenne. Az azonban, hogy Magyarország miért jár az összes szomszédjánál sokkal rosszabbul két, országspecifikus okkal magyarázható.

 

Az első ok „természetesen” Gyurcsány Ferenc. Pontosabban az, hogy a baloldali kormányok a jelek szerint lényegesen jobban érvényesítették Brüsszelben a magyar érdekeket. A 2005-ös bruttó hazai termékünk (GDP) 3,4 százalékának megfelelő támogatás, amelyet a 2005. decemberi EU csúcson, kemény csatában elértünk, a híres nyolcezer milliárd forint, az egész EU-n belül a második legmagasabb mértéket jelentette. (Igaz, Áder János, a FIDESZ akkori frakcióvezetője 2005-ben még ezen is csak fanyalgott. Kíváncsi vagyok, most mit mond majd.) Akárhogy is, Orbán Viktor szerencsétlenségére a „bázis” nagyon magas. És Brüsszelben mindenki tudja: eddig Magyarországnak volt a legjobb sora, úgyhogy nem is baj, hogy most egy kicsit hátrébb lépünk.

 

A másik ok a magyar gazdaság szánalmas állapota. Az egy-egy országnak jutó kohéziós támogatás plafonját ugyanis a jelenlegi és a várható GDP adatai alapján számolják. Az a szegény szegény, aki belátható időn belül nem fog fejlődni, rosszul jár. A kormánypárt persze mondhatja, hogy erről is az elmúltnyolcév tehet. De ez nem igaz: a számításban ugyanis a 2010-es bázis hatása kicsi. Ellenben, ha az Orbán-féle gazdaságpolitika működött volna, akkor az Eurostat is azt látná, hogy Matolcsy György Pannon Tigrise  ugrani készül. És így a 2014-2020-as időszakra jóval magasabb növekedési pályát számítanának nekünk, amelynek pozitív hatása hétszeresen halmozódna.  

 

A tények makacs dolgok. De ha már senki sajnálatára nem számíthatunk, legalább jól kellene tárgyalnunk.

 

Álltunk a vészben

 

A már említett interjújában Győri Enikő állítja, hogy a magyar tárgyalók igenis mindent megettek, és régóta püfölik az asztalt, mondván: ez az uniós költségvetési tervezet elfogadhatatlan. Szerinte a Bizottság követett el hibát, amikor ilyen durva és igazságtalan javaslatot tett le az asztalra, de küzdeni fogunk, és a „kohéziós politika barátai”, az Unió 15 országa, akik épp a mi hívásunkra álltak össze, mellettünk lesznek.

 

Tény: ez tervezet így valóban elfogadhatatlan. Az eddig megismert pénzügyi javaslatra egyetlen magyar miniszterelnök sem dönthet mást, mint hogy megvétózza. Tudják ezt Brüsszelben is, úgyhogy van Rompuy kezében már nyilván ott van a javított ajánlat, hogy a csúcs után még Orbán Viktor is tisztes eredményről számolhasson be. Csakhogy, a last minute alkudozás érdemben már nem fog segíteni. Ennek a javaslatnak így az asztalra sem lett volna szabad kerülnie. Az, hogy mégis odakerült, az Orbán kormányon is múlt. Győri Enikő jól mondja: a hét végi EU csúcs egy több éves tárgyalássorozat végére tehet pontot. És valóban igaz, hogy a Kohézió Barátai nevű összefogást Magyarország kezdeményezte. Államtitkár asszony nem mondta ugyan, hogy ez még az „átkosban”, 2004-ben történt, de annyi baj legyen. A lényeg, hogy most mellettünk állnak-e.  Azt, hogy 2011 nyarán a magyar diplomaták valóban látták-e a baj nagyságát, és tényleg kellő erővel léptek-e fel, kívülről nézve sem bizonyítani sem cáfolni nem lehet. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a válasz: nem.

 

2005 táján Magyarország valóban hangadó volt a Kohézió Barátai között. Szoros kapcsolatunk volt az Európai Bizottsággal, a kohéziós politikáért felelős főbiztossal. Magyarország álláspontjával, fellépésével valóban érdemben tudott hatni mind az Unió, mind a 10 tagjelölt politikájára, és meg tudta nyerni őket olyan ügyeknek, amelyek nekik adott esetben nem is voltak olyan fontosak. Megvolt a kapcsolat, megvolt a közös nevező, és az egységben megvolt az erő is.

 

 Heil3.jpg

 

Nyilvánvaló, hogy ma teljesen más a helyzet. Az Orbán-rezsim Unióval szembeni viszonya legjobb esetben is ellentmondásos. A hangnem fagyos, az Új Széchenyi Tervet 85%-ban finanszírozó Közösségre a miniszterelnök tömeggyűléseken, óriásplakátokon és egész oldalas hirdetésekben kiabál kígyót-békát. Matolcsy György minden erejét leköti az újra és újra megrogyó állami költségvetés aládúcolása. Úgy hírlik, a fejlesztési ügyekért felelős miniszter, Németh Lászlóné még egyetlen egyszer sem talált alkalmat arra, hogy elutazzon Brüsszelbe Johannes Hahnhoz, a kohéziós politikáért felelős EU biztoshoz. Pedig ha valamikor, most aztán lett volna miért Brüsszelbe repkedni. A szakmai kapcsolatok intenzitása a Regionális Politikai Főigazgatóság és a magyar kormányzat között bennfentesek szerint a nulla közelébe zuhantak. Minden bizonnyal azért is, mert a MeH, az NGM, az NFM és az NFÜ négyszögében amúgy sem lehet pontosan tudni, hogy kinek, mikor, mi a dolga – és ki, mikor, kivel, miről tárgyalhat. Orbán Viktor presztízse a tagországok állam- és kormányfői között is rendkívül alacsony. Azt a goodwillt, jóakaratot, amelyre pont most lenne szüksége annak érdekében, hogy a Tanács épületének lezárt folyosóin tisztes kompromisszumot harcolhasson ki, az elmúlt két és fél év mutatványaival rég eljátszotta. A kohéziónak biztosan vannak barátai. Nekünk, igazából, nincsenek.

 

Úgy tűnik tehát, hogy a vonat elment, és már lóháton sem fogjuk utolérni. A tárgyalásokon a hazánknak eddig jutó támogatásokhoz képest mínusz 2000 milliárd forint környékéről indulunk, és a végén is súlyos mínuszban leszünk. Magyarország – válság ide, válság oda – mértékét tekintve mindenképpen igazolhatatlan veszteséget fog szenvedni, amelyért csak kevéssé okolhatja a külvilágot. Eközben a lengyelek, a szlovákok, de még a bolgárok és a románok is, az eddigieknél is több forráshoz jutnak. 2014 után majd ennyivel is nehezebb lesz mindnyájunknak.

 

A legszomorúbb az egészben az, hogy még csak azt sem mondhatjuk, hogy azt a pénzt, amelyet most elvesznek, valóban „kiérdemelnénk”. Igen, a 2007-2013 közötti támogatások, az „Új Széchenyi Terv” szomorújátékára gondolok. De az már egy másik, részben itt is megírt történet.

Címkék: uniós támogatások EU-csúcs uniós költségvetés 2014-20 koháziós politika

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr444917903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

amíg nem jön rá európa, hogy a munkahelyeket közvetlen és egyenlő módon kell támogatni, addig marad a válság. amit a versenytorzító kormányzati döntések, és az ostoba önkormányzati beruházások okoznak.

az addig rendben lenne, hogy a pénz, és az áruforgalmi adókból a nemzetközösség létrehoz egy alapot. ebbe a gazdag országok értelemszerűen többet fizetnek. de ezekből egyenlő módon kellene visszaosztani. mert a rendszer így egyszerűen kiszámítható lenne. teljesen ad hoc döntés, hogy most budapest kapjon, vagy ne kapjon. vagy mennyi jusson az észak-alföldnek. azt kell eldönteni, hogy európa mennyit tesz be. de azon már nem kellene vitatkozni, hogy ebből ki hogyan részesüljön. egyenlően. pont. jelzem a gazdagabb országok így mennének be az újraosztás növelésébe. amit ugye a szegények követelnek.

ez a mechanizmus azért lenne jó a nyugatnak, mert kevés áldozattal viszonylag olcsóvá válna a kelet-európai munkaerő. a keletnek pedig azért, mert áramlana a tőke. egy német, osztrák vagy svájci középvállalat is beruházna magyarországon. másképp nem lesznek tartósan új munkahelyek. tessék már megérteni: azt előbb nem a magyar kkv fogja teremteni, hanem az osztrák. sanyinak úgy lesz támogatása ha előbb elveszünk jóskától. ezért kell hanzi, a sógor. de neki nem szabad többet osztani, mint akárki másnak. így fair a verseny.

most ugye a kincstár kiemelt támogatását élvezi a mercedes. oké, csak ehhez honnan van pénze. korábban hitelből, újabban az uniós mértéket jelentősen meghaladó banki különadóból. ezen túl a lakosságra közvetlenül terhelt megszorításból lehet forrás. egyik sem működőképes elképzelés.

persze nem kellene felmondani a már megkötött szerződéseket. de összeurópai újraosztás kellene. azt kellene mondani, hogy az európai munkás induló bére nem 0, hanem heti 10-20-30-50 euro. attól függően, hogy a tagállamok milyen mértékbe be mennek bele. (a heti 50 euro már 10%-os újraosztást jelentene. e fölé nem nagyon lehet menni. de az induló 10 euro is jelentene valamit.) ott lenne a szakmunkás bérlapján: heti 10 euro jóváírás a nemzetközösségtől. persze ezt döntően a németek fizetnék. de akkor jöhetne befektetni egy tehetősebb bajor, vagy egy szász.

és akkor mindenki számára világos lenne, hogy a hiányt minimum tartani kell, az inflációt, a kamatokat vissza kell szorítani. azért, hogy egy magyar középvállalat hasonló feltételekkel jusson hitelhez, mint egy osztrák.

erről kellene beszélni azon túl, hogy ezt a kormányt európa ahol csak érdekében áll be fogja szopatni.
Lassan úgy hiányzik Bajnai és csapata ill. józansága, mint egy falat kenyér az országnak. Minden romokban, mindenki szószerint menekül innen. Csak kezdjék el időben kidolgozni a szakmai programjukat, ill. legyenek tisztában azzal, hogy az emberek terhelhetősége a végét járja. Azzal, hogy megszorítunk, megszorítunk az európai példákat követve, azt érjük el, hogy az életszínvonal eltűnik, az infrastruktúra leépül és még a maradék tőke is elmenekül. A munkaerőből pedig csak a kevésbé használhatók maradnak itten a nyugdíjasokkal..... Viszont maga akár Bajnai személye már eleve egy fajta megbízhatóságot jelentene a beruházók irányába, mert a jelenlegi elitet hiteltelennek tartják egyértelműen. Én úgy látom lehet tévedek de a tőke még 4 Matolcsy évet nem fog elviselni! Akkor egész egyszerűen becsődöltetnek minket...
Új Széchenyi Tervet 85%-ban finanszírozó Közösségre a miniszterelnök tömeggyűléseken, óriásplakátokon és egész oldalas hirdetésekben kiabál kígyót-békát.

- Ez így elég erős csúsztatás.

Ez csak azzal azadattal együtt ér valamit, ahol látod, hogy mennyit fizetünk be és mennyit veszünk ki. És mivel ennek a diffije pár százalék, a 85%-os Eu finanszírozású projekt rögtön 5%-ossá válik, az is úgy hogy a pénz elköltéséről nem mi döntünk(vö. EU finanszírozta játszóteret minden sarokra).
Németh Lászlóné egy elég furcsa szerzet. Nem nyilatkozik, nem beszél, nem utazik.

Kicsoda ő? Mi a titka? Miért van ő ott ahol van? Ki választotta ki? Mi a múltja? Miért vállalta?

Az újságírók miért nem dolgoznak? És az ellenzék miért nem dolgozik, miért nem megy utána?

Hogy lehet ebben a pozícióban egy ilyen "furcsa" szerzet?

Szerintem sok kérdésre választ kapnánk, ha valaki kicsit megbirizgálná az igencsak lyukacsos életrajzát?

"Nemzetközi kereskedelem" - legalábbis nyilvános - iskolázottság nélkül a szocializmusban, aha, ja.
@Elli Vízel - The Ultimate Survivor: Ne haragudj, de ez butaság. Magyarország a 2007-2013-as ciklusban 8,3 MrdEUR befizetési kötelezettség mellett 32,8 MrdEUR támogatásban részesül. OV sajnos valóban moszkvázza Brüsszelt, amivel a maga szintjén ugyanúgy kárt okoz (pár nap múlva kiderül, hány száz-ezer milliárdot), mint ahogy Te is a magad részéről, amikor butaságokat nagy önbizalommal terjesztesz.
H.P. elemzése kiváló. Milliós példányban kéne ilyen információkat közzétenni, például a remek oszlopdiagrammot. Szóval 2004 és 2010 között így sikerült tönkretenni az országot, így lettünk éllovasokból sereghajtó? Nos, sajnos a közvélemény a dezinformáló propagandának jobban hisz, mint a tényeknek. Pláne akkor, ha ezeket a tényeket még azok sem terjesztik, akiknek ez elemi érdeke lenne. Sajnos a magukat újságírónak nevezők többsége (bal-lib oldalon is!!!) az EU-val kapcsolatban a mákostészta és a disznóölés kérdéskörén még mindig nem jutott túl.
Én még két szempontot szeretnék a témához hozzátenni röviden.
Az egyik a mezőgazdasági politika (CAP) reformja, melyhez bátorság és elszántság kellene. Ez jelenleg tudtommal csak a liberálisoknál van meg. A többiek félnek a saját népüktől, mert nem tudják értelmesen elmagyarázni, hogy minek mi az ára. Maradjon-e továbbra is a szerintem pazarló és irreális földalapú támogatás, mely a közösségi források jelentős részét felemészti anélkül, hogy lényeges munkahelyteremtő, gazdasági növekedés gerjesztő, innovációs közeg ösztönző illetve egyáltalán a 27-ek számára igazságos lenne? Ennek töredékéből lehetne energetikai, kutatási vagy közlekedési területeken csodákat tenni. Számomra még azért is ellentmondásos ez az agrártámogatás, mert ismereteim szerint a támogatás legnagyobb közvetlen kedvezményezettjei között a legalacsonyabb Magyarországon az EU támogatottsága.
A másik a kohéziós alapok eddigi felhasználásának hatékonysága. Tudtommal ez is szempont az új keretek meghatározásánál és ez szerintem jogos is. Mennyiségi és minőségi értelemben is. Hány százalékát sikerült egyáltalán felhasználni ebben a 2007-13-as fejlesztési periódusban? A 2010-es kormányváltás után kb. 1 évig tudtommal szinte leálltak a kifizetések, bár a propaganda jelenleg hatalmas felgyorsulásról szól. Tehát a mennyiségi mutatókban nem igazán állunk jól, akkor pedig mivel indokolható a növelési igény? Minőségi szempontból pedig tudtommal vizsgálják, hogy milyen célokra és milyen módszerekkel lett a közösségi forrás felhasználva. Innovációra, munkahelyteremtésre, infrastruktúra fejlesztésre, vagy esetleg presztizsberuházásokra. A módszereket tekintve pedig milyen volt a közbeszerzések tisztasága, versenysemlegessége?
Magyarországon a strukturális alapok és nemzeti társfinanszírozás az összes állami beruházás több mint 95%-át tette ki 2009-2011 között. A hazai társfinanszírozás mértéke jelenleg egy 2011 decemberében elfogadott eu jogszabálynak köszönhetően 5% hazánkban. Csak hogy tovább pontosíthassam a képet.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) USA (1) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása