Manapság az Európai Unió rengeteg kritikát kap azért, hogy bajba jutott tagországainak nem nyújt kellően hathatós támogatást. A mi kormánypárti politikusaink is előszeretettel használják lábtörlőnek a csillagos kék zászlót. „Brüsszel nem Moszkva, nem diktálhat nekünk” – harsogják büszkén. A bőkezű anyagi támogatást közben persze csendben elfogadják. Sőt, mint Matolcsy György pénteki sajtótájékoztatóján a sorok között kiderült: még a kormány legújabb megszorító csomagját is az Európai Unióval társfinanszíroztatják…
Az újabb Matolcsy-csomag tíz pontos intézkedési tervének egyik elemeként „a kormány 15%-ról 5%-ra csökkenti az uniós pályázatok hazai társfinanszírozását”. Az intézkedéstől 55 milliárdos megtakarítást várnak – méghozzá úgy, hogy „beruházás emiatt nem marad el”. Túl szép, hogy igaz legyen? Nos, a bejelentés ezúttal igaz, de szépnek azért nem mondható.
Ahogy az közismert, az Európai Unió 2007-2013 között mintegy harminc milliárd euró – mai árfolyamon kb. 8500 milliárd forint – vissza nem térítendő támogatást nyújt hazánknak. Ebből 6500 milliárdot az EU felzárkóztatási politikája keretében kapunk, az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) – vagy, ahogy mostanság emlegetik, az Új Széchenyi Terv (ÚSzT) – keretében. Ehhez hazánknak saját forrásként legalább további 1150 milliárd forintot kell hozzátennie. A mai bejelentés ezt az utóbbi összeget érinti, melynek egy részét – ahogy a kormány ígéri – ezen túl uniós forrásból fedezik majd.
A lépést az EU felzárkóztatási politikáját szabályozó 1083/2006-os rendelet egy tavalyi módosítása teszi lehetővé, melynek értelmében egyes, a válság hatásainak különösen kitett államok – Görögország, Írország, Lettország, Magyarország, Portugália és Románia – a fejlesztési programjaik támogatására megítélt EU-forrásokat az eredetileg tervezett ütemezésnél gyorsabban hívhatják le.
Amiről Matolcsy György nem számolt be, az egyrészt az, hogy valójában nem a kormány intézkedett, hanem az Európai Unió. Másrészt pedig az, hogy a csomag ezen pontjánál szó sincs takarékosságról, horribile dictu fenntartható kiadáscsökkentésről. A gyorsított lehívás ugyanis nem érinti – nem is érintheti – az ÚMFT/ÚSzT költségvetésének főösszegét, tehát az EU támogatás végső nagyságát sem. Valójában a kormány újabb hitelt vesz fel Brüsszeltől. A gyorsított lehívást a jogszabály csak 2013 decemberéig teszi lehetővé, és az imígyen átmenetileg megspórolt költségvetési kiadást a későbbiekben vissza kell majd pótolnunk. 2014-2015-ben ezért az uniós fejlesztésekhez teljesítendő állami társfinanszírozás az eddigi 15%-nál is magasabb lesz. Igaz, emiatt már egy másik kormány feje fog fájni.
Matolcsy Györgynek és az ő düledező költségvetésének egyébként ezen túlmenően is tényleg hihetetlen mázlija van az Európai Unióval. A 6500 milliárdos ajándék mintegy 10%-át ugyanis az EU – előfinanszírozásként – folyamatosan a Magyar Államkincstárban tartja, és ha a kormány abból az uniós projektekre kifizetést teljesít, Brüsszel azt két hónapon belül visszapótolja. Így aztán még az operatív programok cash-flow menedzsmentjére sincs gond. Ráadásul – úgy hírlik – a költségvetés az előírt kormányzati társfinanszírozást már eddig is az EU házibankjától, az EIB-től felvett hitelből biztosította. Magyarán az ÚSzT zöld lufiját teljes egészében Brüsszel pénzéből fújták fel.
A legmegdöbbentőbb „részlet” azonban még hátravan. A költségvetés számára az ÚSzT keretében kifizetett minden egyes forint nettó profitot hoz. Ha ugyanis egy beruházást a kedvezményezett által vissza nem igényelhető ÁFA terhel, maga az operatív programok keretében maga az ÁFA is elismerhető költségelemmé válik, és azt így 85%-ban közvetlenül Brüsszel fizeti. Amiből egyetlen dolog következik: minden takarékosságnál többet érne, ha a Kormány végre kellő sebességre tudná gyorsítani az uniós programok végrehajtását. Pusztán a számokat nézve valószínű, hogy akkor semmilyen megszorításra nem is lenne szükség.