Teljes sebességgel hátra

2013.04.27. | Dr. Heil Péter | 18 komment

 

Tudható volt, hogy be fog következni, így meglepve igazából senki sem lehet. A kormány április 18-i határozata csupán megerősítette saját, decemberi döntését. A szöveg nem fogalmaz világosan, de olybá tűnik, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után 2014. január elsején a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség - legalábbis a mai formájában – megszűnik. A 1217/2013 (IV.18) Korm. határozat szerint az operatív programokat irányító hatóságok az ágazati szakpolitikákért felelős miniszterek irányítása alá kerülnek. A 2014-2020 közötti OP-k lebonyolítását támogató intézményrendszer központi koordinációját „a jelenleg működő intézményrendszer bázisán” a Miniszterelnökség irányítása alá helyezve kell biztosítani. A MeH a 2014-2020-as időszakra nézve egységes eljárásrendeket dolgoz ki. Egyben újabb előterjesztés készül a – pályázatokat ténylegesen kezelő – közreműködő szervezetek sorsáról.

 

A témában nemrég részletes elemzést írtam. Most is úgy gondolom, mint akkor: a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség – bár a kialakult helyzetért kétség kívül felelős – jelentős részben a mások által okozott balhét kénytelen elvinni. Eléggé világos az is, hogy a döntés nem szakmai vita, hanem a kormányon belüli hatalmi harc eredménye. Meglehetős bizonyossággal kijelenthető ugyanis, hogy a helyzet ettől az átszervezéstől nem fog javulni. Egyrészt azért, mert – csinálják azt bármilyen óvatosan, és hatékonyan – a reform alaposan felforgatja a rendszerben működő minden intézmény és szakember életét, így esélyes, hogy a következő 6-8 hónapban a pályázatok és a kifizetések lassulásával kell számolnunk.  Másrészt azért, mert – úgy a 2004-2006 közötti hazai tapasztalatok, mint a legfrissebb nemzetközi adatok alapján – tudjuk, hogy a centralizált rendszer egyszerűen jobban működik. Íme:

 

heil1_2.jpg 

 

A talán megdöbbentően egyértelmű kép magyarázata egyszerű. Egyfelől, mindazokat a problémákat és vitákat, amelyek a programokat végrehajtó intézmények között rendszeresen és kikerülhetetlenül felmerülnek, és amelyeket eddig az NFÜ házon belül meg tudott oldani, ezentúl tárcaközi egyeztetés tárgyává kell majd tenni. Így mostantól főosztályvezetők helyett kormánytagok fognak egymással alkudozni, és egész minisztériumok feszülnek majd egymásnak. Ha valaki azt állítja, hogy az ilyen döntéshozatal akár gyorsabb, akár átláthatóbb, akár szakmailag megalapozottabb lehet, az még nem látott államigazgatást közelről. Másfelől, az irányító hatóságok szétválasztása szinte elkerülhetetlenül rontja a pályázati rendszer egységességét és átláthatóságát – és ez is megnehezíti, hogy a kedvezményezettek a pályázati forrásokat megszerezhessék, és időben felhasználhassák.

 

A dolgok tehát egyértelműen rossz irányba mennek. Pedig most már tényleg nagyon evezni kellene, mert bizony a vízesés felé sodródunk. A 2013 első negyedéves adatok alapján úgy látszik, hogy az EU-források felhasználása az elmúlt esztendőben nem tudott gyorsulni. A 2012 év végi – az intézményrendszer számára is váratlan – kiugrás átmenetinek bizonyult. Ma ugyanott tartunk, mint egy évvel ezelőtt: a forrásfelhasználás sebessége a minimálisan szükségesnek nagyjából a fele. Az utolsó egy év összteljesítménye pedig – mintegy 1188 milliárd forint – nagyjából annyi, mint 2011-ben volt. A tagállamok rangsorában hazánk a 21. helyen tanyázik, lemaradása az EU-átlagtól – és a visegrádiak átlagától – tovább nőtt.

 

heil2_2.jpg 

 

Kérdezhetik persze: mit szól majd ehhez a döntéshez az Európai Unió. Nos, ez jelentős részben a tálalástól függ. Egyfelől, az auditorok által jóváhagyott eljárásrendekben alapvetően nem a minisztériumok, hanem az irányító hatóságok és a közreműködő szervezetek szerepelnek. Ezek áthelyezése az eljárásrendek meghagyása esetén a pénzügyi ellenőrök számára nem feltétlenül jelent radikális változást (bár mindenki más számára egyébként igen). Elképzelhető az is, hogy a MeH alá kerülő „központi koordináció” elnevezéseként végül meghagyják a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nevet – pl. azért, hogy az elmúlt hat évben az intézményre költött uniós milliárdokat ne kelljen Brüsszelnek visszacsengetni. Valószínű, hogy Brüsszel így is, úgy is, feltesz majd néhány kellemetlen kérdést. Egyértelmű ugyanakkor, hogy amire a kormány készül, nem szabályellenes. Ezért – mint más ügyekben – ezúttal is dőreség lenne abban reménykedni, hogy az EU majd megment bennünket saját magunktól.

 

Bizonyára sokan vannak, akik az NFÜ-t nem zárták a szívükbe. Megírtam korábban: az Ügynökség munkájával szembeni kritikának – 2010 előtt is – sok esetben megvolt az alapja. Mégis, számomra, és sok más szakember számára is egyértelmű: az NFÜ eltűnésével a magyar fejlesztéspolitika szegényebb és gyengébb lesz. Az agónia nem ma kezdődött. A 2010-es tömeges fejcseréket, B-listázást, a támogatási rendszerre nehezedő irdatlan politikai nyomást, a szakemberek önálló felelősségvállalására és kezdeményezőkészségére építő belső szervezeti kultúra elsorvasztását, a progresszív humán-erőforrás politika, a teljesítményösztönzési rendszer beszántását az Ügynökség nem élhette túl. Ez az NFÜ már régen nem az az NFÜ, amely 2002 és 2007 között nekem is kedves munkahelyem volt, és amelyet akkor egész Európa sikeres példaként emlegetett. Kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. Az NFÜ-ben felhalmozott szervezeti tudás és kultúra, amely az elmúlt három év dúlása ellenére még pislákolt, 2014 elején visszavonhatatlanul elillan.

 

Nincs kétségem afelől, hogy a most elhatározott reform kudarcot fog vallani. 

(A fenti cikk megjelenését követően két nappal érkezett a hír, hogy lemond posztjáról Petykó Zoltán, az NFÜ elnöke.)

Címkék: fejlesztéspolitika uniós fejlesztések NFÜ

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr35249224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"A 2012 év végi – az intézményrendszer számára is váratlan – kiugrás átmenetinek bizonyult."

Nyilván nem lehet folyamatosan megtartani azt a tempót, amit az intézményrendszer november-december során csinált. Ugyanis a 2012-es eredmény felkozmetikázása érdekében - túlórák meg különengedélyek garmadával - kifizettek akár fél éve ilyen-olyan okból elakadt milliárdokat.
Január óta visszaállt a normál üzemmód, és ismét annyit lehet kifizetni, amenni számlát a pályázók beküldenek.
(Állítólag 2013. március 31-én is este nyolcig túlóráztak, hogy az első negyedév terve meglegyen.)
az előző struktúra is eleve elhibázott volt. az lett az eredménye, hogy magyarországon nem a multik, nem a maszekok hanem a maffia lett a legnagyobb munkaadó. orbán viktor ehhez alkalmazkodik. ezt a helyzetet igyekszik "konzerválni". a "versenyről" az ágazatokon belül a miniszterek döntenek, az ágazatok között pedig tárcaközi egyeztető bizottság. ha nincs egyetértés, akkor maga a miniszterelnök mondja meg, hogy melyik hozzá közel álló érdekcsoportot hozza helyzetbe.

a nemzetgazdaság teljesítménye semmivel sem lesz rosszabb, mint az előző kormány idején. jobb sem lesz persze. könnyen lehet, hogy magyarország az európai csatlakozás utáni első évtizedet 0 növekedéssel abszolválja. úgy, hogy 2005-2006 "álom" teljesítményét elvitte 2008-as válság. tömeges felemelkedéshez legalább azt 4-5% körüli növekedési ütemet kellene elérni. amire esély nincs. egy esetlegesen felálló új kormánynak sem marad más választása: mint a csődöt elkerülni.

olyanokat kellene mondani, hogy egy vállalat a piaci részesedése lehessen kormányzati beszállító. ami azt jelenti, hogy ha valaki magyarországon sikeresen működik, akkor kormányzati, vagy önkormányzati megrendeléshez juthat.

a magánvállalkozásokat a foglalkoztatottak arányában kellene támogatásokhoz juttatni. nem az új munkahelyek létrehozását kellene preferálni, hanem lehetőség szerint az összes munkahelyet egyenlő módon támogatni. akkor is ha ez kommunisztikusan hangzik. azt kellene mondani, hogy minden foglalkoztatott után évi 300 ezer forint adójóváírást lehet kapni. (mindegy, hogy a foglalkoztatott sokat keres, vagy keveset). arra az összegre lehet pályázni, amennyit a kormány amúgy is kifizetne segélyként. erre lehet azt mondani, hogy az egy főre jutó gdp tizede.

www.wolframalpha.com/input/?i=hungarian+gdp+per+capita+in+huf+per+10

és erre lehet pályázni. addig, amíg az uniós keretösszeg el nem fogy. de ha valaki 10 főt foglalkoztat, a másik pedig 20-at, és a pályázatok formailag megfelelnek, akkor a támogatások aránya 1:2 legyen. és ne 2:1, vagy még rosszabb: 3:0.

szövetségi közlekedési társaságokat, szövetségi közműveket kellene építeni. német-magyar eon, osztrák-magyar bundesbahn. szövetségi légitársaság. amiben lehet tartományi (kormányzati) és városi (önkormányzati) tulajdon. piaci és tőkepiaci befektetés. magánszemély, és magánnyugdíjpénztár. azt kellene mondani, hogy magyarország egy közép-európai szövetség állam. az új magyar kabinet: szövetségi kormány.

az egész bajnai projektet erre az egyetlen szóra kellene felépíteni. szövetségi, szövetségi, szövetségi. megszervezzük a szövetségi nyugdíjpénztárat. a szövetségi közlekedést, a szövetségi közműveket. létrehozzuk a szövetségi iskolarendszert. bevezetjük a szövetségi bíráskodást. közép-európai szövetségi bankot hozunk létre. a korrupció ellen felállítunk egy szövetségi nyomozóirodát. szövetségi hadsereget hozzunk létre. a labdajátékokban kezdeményezzük a szövetségi bajnokságot.

ami nyilván nem jelenti, hogy egy amerikai, vagy egy orosz befektető ebből ki lenne zárva. de ha nem jön létre egy közép-európai fed, akkor magyarország 10-15 éven belül nem tud kilábalni a válságból. addig amíg szerbia és románia fel nem zárkózik. és közben horvátország el nem húz.
Az egész államaparátus egy korrupt, bürokratikus csürhe, amely kifosztja az ország gazdaságát.
Nem lehetne-e inkább az a verzió, hogy nem a Kormány szünteti meg az NFÜ-t, hanem az NFÜ a Kormányt?
A házifeladat nem megy ezeknek a funkcionális analfabetico narancsmaffiózóknak.Épelméjű,hozzáértő ember visítva menekül a közelükből.Egyébként sem szeretnek kontroll alatt tevékenykedni,a világból ki lehet őket ezzel üldözni.
Na de mit akarnak fejleszteni ebben az elbaszott sáros gödörben?
A bodzaszedő vándornépet vagy a kiégett legelőket?
Vagy a 65 év felettieket?
Csak mert más semmi nincs itt már.
Aha, szóval ezentúl Lázár fogja az EU-s pályázatokat is elbírálni, meg a pénzt elosztani. Úgy, mint a trafik pályázatot??
Érdekes lesz.
Na azon kívül egész érdekes a fejtegetés, hogy:

NFÜ - decentralizált
kormány alá rendelt - centralizált rendszer

Most el lehet kezdeni fejtegetni az ellenkezőjét akkor.
@Puskát kellett volna hozni:

A "centralizált" rendszer alatt azt értettem, hogy az irányító hatósági funkciók, tehát a programokért viselt közvetlen felelősség egyetlen intézményben, az NFÜ-ben volt. A jelenlegi helyzethez képest decentralizáció történik, ezt kritizáltam.

Azzal, hogy a struktúra élén a MeH álljon, semmi gond nem lenne. Erről is írtam tavaly. Íme a link:

hazaeshaladas.blog.hu/2012/07/09/unios_forrasok_ujratervezes#more4637812
@Heil Péter:
mindkét felfogás 0% körüli gazdasági növekedést produkált.
@Mr. Waszabi:
és miben volt jobb az előző struktúra? amivel próbálkoznak az gyakorlatilag az kelet-német modell. mindegy, hogy azt walter ulbrich, erich honecker, egon krentz elvtárs vezeti. abból a trabant, a wartburg és az ndk turmixgép jön ki. a "kivehető ajtós". lényegtelen, hogy fejlesztési ügynökség van, tárcaközi egyeztetés, vagy a miniszterelnök maga dönt.

amíg nem lesz szövetségi államrend, addig magyarországon nem lesz gazdasági növekedés. a nyugat-német modellre kellene áttérni: arra, hogy a városok fejlesztik az ipart. a régiók pedig a vidéket. partnerségben a piaccal. államszövetségi keretek között.

az országos pártvezetők ennek a legnagyobb ellenzői. azért, mert ha az országos politikától valamilyen módon függetlenednek a tartományi kormányok és a városi önkormányzatok, akkor a minisztériumokban alig maradna pénz. a tanácsadó testületek alig tudnának valamit átkönyvelni a saját számlájukra. lehetne persze így is lopni. de bármennyit nem lehetne. ebből az egészből lehet, hogy még mindig bajnai a legjobb. de valójában vele sem lesz jobb. feltéve, ha egy különös véletlen folytán megválasztják. mert az, amit a tanácsadóik elképzelnek részben 2001 körül, de legkésőbb 2006 tájékán megbuktak.
@Csacsa55:

Egy sor kiváló megjegyzés van a hozzászólásban - úgyhogy akár szívesen folytatnám az eszmecserét egy alkalmasabb felületen. :-)

De a lényegre azért reagálnék:

1., Egyetértek: hatékony intézményrendszert szerintem is úgy lehetne építeni, ha az egész rendszer struktúráját és filozófiáját minél messzebb vinnénk a "standard" államigazgatástól, minél közelebb a piaci szféra működéséhez. És ebben kifejezetten beleértem piaci szervezetek bevonását is, pl. közreműködői feladatokra. (Az 2014-2020-as új EU rendeletek szerintem kifejezetten ösztönzik az ilyen típusú megoldásokat).

2., Az NFÜ-n belüli koordinációt valóban javítani kellett volna. Ez tényleg komoly probléma volt. Ettől eltekintve a 2006-os változtatás - szerintem - bizonyosan jó lépés volt.

3., Az KSz-ek szintjén elég eltérő vegyesek a tapasztalatok. Óriási pozitív változást hozott a NIF ZRt és a MAG ZRt (lásd: piaci alapon működő közreműködők) megjelenése. A regionális struktúrák felszámolása ismét ordító stratégiai hiba, sőt bűn. Erről is írtam korábban. A humán terület 2006 után túl nagy önállóságot kapott, és nem jól élt vele. A környezetvédelem pedig nem állt át arra jóval teljesítőképesebb működési módszerre, amit a közlekedés a NIF-fel egyébként kiválóan bemutatott.

Ami az IH-KSz viszonyt illeti: a jóváhagyásokat én úgy iktatnám ki, hogy a támogatási döntést - ha nem közvetlenül a kormány dönt - is delegálnám a közreműködőre. Részben a gyorsítás érdekében, de azért is, hogy ne legyenek olyan botrányszagú esetek, mint nem olyan régen a kutatás-fejlesztési pályázatok körül. (hvg.hu/gazdasag/20130206_Kormanykozeli_cegeknek_stoppoljak_az_unio)
@Csacsa55:
a civilizált világban ez ennél sokkal egyszerűbben működik. németországban, vagy akár kínában. két közhatalmi formációval tárgyal mindenki. az egyik a város (városállam), a másik a régió (szövetségi állam). ezek vezetőit a nép közvetlen választja meg, az országos politikától többé kevésbé függetlenül.

a nemzeti fejlesztési ügynökség, a tárcaközi egyeztető bizottság, a miniszterelnökség fejlesztési feladatokra azért nem alkalmas, mert ha mindent országosan akarsz döntenek el, akkor nem alakul ki valódi verseny. mert van egy központ, ami majd eldönti, hogy országosan mi a prioritás. ugyanaz a feudális ("uruszágos") gazdaságirányítás lesz, mint a népi kínában, vagy az egykori kelet-németországban.

nem egy föderális államszervezet alakul ki. hanem egy feudális. a magyar nyelvben: "uruszágos". amiben esély nincs arra, hogy egyes városok, egyes régiók kiugró teljesítményt nyújtsanak. hanem 0 növekedést produkál mindenki. a lényeg az, hogy minél több pénzt lehívjanak. minél több pénzt elosszanak. teljesen mindegy, hogy összevonsz, vagy szétválasztasz. de azért csak hajrá.
A kérdés nem a centralizáció-decentralizáció kérdéstengelyen dől el, hanem azon, hogy a felelősségmegosztás milyen mértékben veszi figyelembe a magyar államigazgatás hagyományait és szervezeti kultúráját. Nekem az a véleményem, hogy ez egyik korábbi rendszerben sem volt optimális, vagyis az NFÜ és a tárcák sem tudtak igazán jól együttműködni egymással, de ez nem a közöttük lévő (akár jól kialakított) munkamegosztásnak volt köszönhető, hanem a klasszikus minisztériumi (ld. programozás, tervezéskoordináció) valamint a hatósági (programvégrehajtás, ellenőrzés) feladatok közötti konfliktusnak. Ezek az ellentétek egyébként tárcán belül is megvoltak, amikor az IH-k ott működtek, ld. mint „mini NFÜ”-t (vagy akkor még NFH-t) rendszerint testidegen képződménynek tartották a minisztériumban. De ilyen érdekellentétek voltak/vannak még a az EU- és tervezéskoordinációs funkciók valamint a szakterületi, alágazati főosztályok között – vagyis ez az egész államigazgatásra jellemző probléma.
Az eredményesség tehát nem a központosítás mértékén múlik, hanem azon, hogyan lehet elsimítani a különböző államigazgatási funkciók közötti érdekellentéteket. Emellett tekintetbe kell venni, a már említett hagyományokat: ha ezt nézzük, az IH-nak nem a minisztériumban van a helye, mert a szakterületi tervezés és jogszabály-előkészítés, illetve a tervezéskoordináció mellett ez nem egy tipikusan minisztériumi feladat. Az operatív munkát (nem csak a KSZ-ek, de az IH-k feladatának túlnyomó része is ez!) minél távolabb kell tartani a tárcáktól, biztosítva számukra a megfelelő felügyeleti hatásköröket.
@unionista:

A többszintű kormányzás a kohéziós politikai egyik többé-kevésbé kötelező kelléke. Annak konkrét formája azonban - így pld. a döntés egy esetleges föderatív berendezkedésről - szigorúan nemzeti ügy.

1996 és 2010 között a regionalizmus Magyarországon viszonylag folyamatosan erősödött, talán mindenekelőtt épp a fejlesztéspolitika területén. A közvetlen választói legitimációval is bíró regionális közigazgatási szint megalkotásához 2/3-os döntésekre lett volna szükség. A baloldal vonatkozó javaslatait a FIDESZ nem szavazta meg - ellenben, amikor hatalomra került, különösebb konzultáció nélkül szétrombolt nagyjából mindent, ami addig felépült.

Amint már többször megírtam, nagy hibának tartom ezt is. (Gondolkodjunk el pl. csak azon, hogy miért is jobb a regionális operatív programok teljesítménye az ágazati programokénál?) A területi elv a kohéziós politika 2014 utáni időszakában Európában erősödni fog. Nálunk nem, nekünk ebben is az ár ellen kell úszni. Kérdés, minek?
@exposztor:

Igen, nagyon jó észrevétel, hogy a fejlesztési feladatokat ellátó irányító hatóságok és a "hagyományos" minisztériumi funkciókat ellátó szervezeti egységek közötti súrlódások - még tárcákon belül - a 2006 előtti decentralizált struktúrákban is megvoltak.

Az NFÜ az elmúlt években - a kormányzaton belül - rengeteg kritikát kapott azért, mert a tárcákkal "nem tudott jól együttműködni". De épp a fenti megjegyzés mutatja, mennyire illuzórikus azt hinni, hogy az NFÜ kiiktatásával eltűnnek a majd az igazgatáson belüli konfliktusok is, legyen szó akár az erőforrásokért vívott küzdelemről, akár a jogi-intézményi nézeteltérésekről.

A fejlesztéspolitika a változásról szól - ami ellentétes az államigazgatás hagyományos, stabilitásra törekvő kultúrájával. Az NFÜ-modell legnagyobb erénye az volt, hogy ezt a változást hatékonyan tudta képviselni a kormányzati döntéshozatalban.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euro (1) euró (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) magyarország (7) Magyarország (4) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) olaszország (1) Olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) USA (1) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása