A legutóbbi EU csúcson nem sikerült megállapodásra jutni a mintegy ezermilliárd eurós főösszeggel számoló, a 2014-2020-as időszakot felölelő hét éves ciklus költségvetéséről. Az előzetes hírek és várakozások során már létező opcióként merült fel, hogy ellentétben az előző, 2007-2013-as pénzügyi perspektívát lezáró vitával, most nem egy elfogadott költségvetéssel a háta mögött fordul rá Európa a karácsonyi ünnepekre. Az eurózóna válságának kirobbanása és akuttá válása óta egyre inkább kiéleződő észak-dél ellentét a mostani vitát is döntően befolyásolta. Pénteken a tárgyalásokat Herman Van Rompuy, a tagállami vezetők testületének, az Európai Tanácsnak az elnöke azzal zárta le, hogy nem volt képes áthidaló megoldást találni arra a hiányzó 30 milliárd eurós összegre ami a két fő ország csoportot – Franciaország, Olaszország, Spanyolország (dél) és Nagy Britannia, Németország, Hollandia, Dánia, Svédország (észak) – elválasztotta a kompromisszumtól. A különbségek – nem csak euró milliárdokban kifejezve – azért ennél sokkal nagyobbak. A három legjelentősebb nézetkülönbség a következő témákban alakult ki: a már említett 2014 és 2020 közötti keretköltségvetés főösszegének mértéke, a források tagállamok és költségvetési fejezetek közötti elosztása, és olyan előjogok kérdése, mint a brit költségvetési visszatérítés vagy a különböző engedmények, amiket Németország Ausztria, Hollandia és Svédország már korábban kialkudott magának és amelyek mind-mind a büdzsé bevételi oldalát érintik.

Az EU-csúcson résztvevő politikai vezetők nem tartották tragédiának, hogy nem sikerült megegyezni. Van Rompuy szerint nincs szükség arra, hogy dramatizáljuk a helyzetet. Az EU költségvetése olyan összetett, hogy általában másodszori nekifutásra sikerül csak megegyezni és elfogadni. Ez igaz, hiszen 2005-ben is második nekifutásra sikerült csak elfogadni a mostani időszak költségvetését

Az Európai Tanács csúcs utáni hivatalos kommünikéje arról ír, hogy az Európai Tanács felhatalmazza a testület elnökét az EB elnökével együtt, hogy a következő hetekben tovább dolgozzanak a megyezés érdekében, és hogy konzultációkat folytassanak a 27 tagállammal a 2014-2020 közötti hétéves költségvetésről. A kommüniké reális lehetőségként számol az álláspontok közeledésével és azzal, hogy a folytatódó konstruktív tárgyalások eredményeképpen a jövő év elején megszülethet a megállapodás. A közlemény szerint a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy áthidalják a nézetbeli különbségeket. Az európai büdzsé az egész unió kohéziója, a növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából is fontos.

A csúcs utáni sajtótájékoztatóján David Cameron brit miniszterelnök az EU vezetőit kritizálta, amiért nem mertek, nem akartak tovább faragni az EU költségvetésén. Cameron szerint Van Rompuy javaslata "nem volt elég jó", az uniós intézmények pedig egy "párhuzamos univerzumban" élnek, és igazodniuk kell a valósághoz. Vagyis vágni kell a büdzséből a gazdasági válság miatt. "Azokat a kiadásokat, amelyeket nem engedhetünk meg magunknak, le kell nyesni. Ez történik otthon, ennek kell történnie itt is" - mondta, megismételve azt az érvet, hogy ha a válság időszakában a tagállamoknak takarékoskodniuk kell, akkor ugyanezt kell tennie az uniónak is. Szerinte a brit álláspont világos volt: a 2011-es tényleges uniós kifizetések szintjén (7-tel felszorozva) kellene befagyasztani a 2014-2020 közötti uniós kiadásokat. (Ez a brit parlament alsóházának határozata alapján 886 milliárd eurónak felel meg, miközben Herman Van Rompuy legutolsó tárgyalási kerete 972 milliárd eurót javasolt). Cameron hangsúlyozta azt is, hogy "most nem annak van itt az ideje, hogy a pénzt a büdzsé egyik részéből a másikba tologassuk."

Angela Merkel német kancellár már a csúcs előtt is azon az állásponton volt, hogy elég nagy az esély arra, hogy nem lesz megállpodás és ez nem fog drámai helyzetet teremteni. "Az álláspontok még mindig megoszlanak, és ha második menetet akarunk, akkor arra rá kell szánni az időt" – mondta. Ezt a véleményét az EU csúcs után is tartotta.

François Hollande francia köztársasági elnök Cameron-t tette felelőssé azért, hogy nem sikerült megegyezésre jutni. A csúcs után tett nyilatkozatában azt mondta, hogy meg kellene változtatni azt a rendszert, amelynek alapján a britek jelentős összegeket kapnak vissza az általuk a közös kasszába befizetett, de fel nem használt pénzekből.

A francia elnök véleményét azonban még a francia baloldalon sem osztják teljes mértékben. A francia Le Monde-ban Nicolas Jean Brehon, a párizsi Sorbonne közgazdász professzora szerint a Hollande által hangoztatott nézet – miszerint az angolok állhatatossága a visszatérítéssel kapcsolatos előjogok megtartása és ezzel párhuzamosan a költségvetés megnyirbálásának követelése terén az oka az EU-csúcs kudarcának – színtiszta demagógia.

A Financial Times, rögtön az EU-csúcs vége után publikált szerkesztőségi cikkében arról ír, hogy az ezermilliárd sorsáról való megállapodás még nyugodtan várhat. Egy ideális világban világos lenne az, hogy milyen elv vezérelje az európai források felosztását. A szerkesztőségi vélemény nagyjából egybevág az angol miniszterelnök által képviselt állásponttal. Csökkenteni kellene a költségvetés mértékét, ha már a tagállamoktól is a nemzeti költségvetési kiadások megkurtítását várja el az EU. Ezt az álláspontot nagyban osztotta és támogatta Svédország és Németország is. Másrészről az EU bürokratákra költött pénzeket is meg kellene vágni. Nem mintha olyan nagy lenne ez a tétel a költségvetésben, de mindenképpen üzenetértékű, hogy a több éve tartó megszorító intézkedések Európa szerte épp csak az EU bürokratáit nem érintik. Harmadrészt fontos a határkeresztező infrastruktúrákra és a K+F-re szánt kiadások megfelelő mértéke, főleg, hogy nemzeti beruházások ezen a területen nagyon lecsökkentek. Van Rompuy utolsó kompromisszumos javaslata, amit végül nem fogadtak el, ezeket a fejezeteket is jelentősen megkurtította.