Magyarország a hitelválságban - Bajnai Gordon előadása a Portfolio.hu Budapest Economic Forum elnevezésű konferenciáján

2012.10.22. | Bajnai G | 78 komment

 

Bajnai-Gordon.jpgTisztelt Hölgyeim és Uraim! Előjáróban: ez a beszéd nem az a beszéd - ha valaki esetleg azért jött volna.

 

Magyarország a hitelválságban az előadásom címe, ám akkor sem kezdhetjük mással, mint Európával, hiszen Magyarország nem sziget, hanem az európai gazdaság rendkívül mélyen és alaposan beágyazódott része. Európában mára az eredetileg gazdasági- és pénzügyi válságként indult folyamat egyértelműen politikai krízissé vált. Politikai válsággá a szónak abban az értelmében, hogy meglehetősen világosan látszanak azok a racionális gazdasági irányok, amelyekkel ez a válság európai szinten kezelhető lenne, de nagyon távol vagyunk még azoktól politikai lehetőségektől, szándékoktól, képességektől, amelyekkel ezeket a racionális megoldásokat meghozhatnánk.

 

Gyakran eszembe jut mostanában, hogy akkor, amikor 1986-ban hallgatója lettem a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemnek, az egyik bevezető tantárgyunk a politikai gazdaságtan volt. Aztán 1990 végén, amikor végeztem, s már Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemnek hívták ugyanazt az épületet, ugyanazon az egyetemen már senki nem akart politikai gazdaságtanról beszélni. Azt gondoltuk, hogy mostantól gazdaságpolitikáról beszélünk. Soha nem gondoltam volna, hogy jó húsz-huszonkét évvel később megint a – persze nem marxi értelemben vett – politikai gazdaságtan fogalmát kell elővennünk ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a körülöttünk lévő világot.

 

De úgy tűnik, hogy ma Európában mind nemzeti, mind uniós szinten a döntő kérdés az, hogy képes-e megfelelő, legitim, társadalmilag elfogadható megoldásokat találni a politika azokra az eredetileg gazdasági- és társadalmi kihívásokra, amelyek előttünk állnak.

 

Látszik, hogy a bankunió, a fiskális unió, egyfajta versenyképességi unió, talán túlzás, hogy könnyen, de végre megoldhatná ezt a krízist.

 

De ennek a megoldásnak komoly, politikai ára van. A fiskális politikát, tehát annak eldöntését, hogy melyik társadalmi csoporttól vesz el a kormány, s melyiknek ad, a nemzetállami hatáskörből uniós hatáskörbe kellene átengedni. Ez a döntés a politika leglényege, a szíve. Minden évben erről szól a költségvetési vita, a legfontosabb vita a parlamentben. Ha ezt brüsszeli szintre emelik, az az európai demokráciával, a politikai rendszerrel szemben támaszt komoly olyan kihívásokat, amelyekre szintén válaszokkal kellene rendelkeznünk. Ellenkező esetben Európa gazdasági válsága tartósan egy európai szintű politikai válságba süllyedhet. Ennek a jeleit már most is látjuk, hiszen nagyon nehéz elfogadni Görögországban, hogy német, francia, vagy összeurópai szempontok alapján döntsenek az ő költségvetésükről.  Ezért fontos az, ami most októberben, és majd decemberben az Európai Unió döntéshozó szervezeteiben történni fog.

 

Az Európai Unió megalapítása óta válságról válságra halad. Mindig a politikai szempontból legkönnyebb megoldást választja, s aztán minidig egy újabb kényszer hatására halad tovább, de akkor is, mindig a legkisebb ellenállás irányába. Másrészt az alapító atyák úgy hozták létre annak idején az uniót, hogy a működése a nyílhegyhez legyen hasonló: ha egyszer beakad, kihúzni már nem lehet, csak mindig beljebb tolni. Ezért látjuk azt, hogy az Európai Unió mindig egy újabb integrációs lépéssel válaszolt az aktuális kihívásokra, válságokra. Ha abból indulunk ki, hogy az Unió a politikailag kisebb ellenállás felé halad, akkor a jelenlegi válságra adott válasza egy kétsebességes Európa lesz. Ez tűnik ma legvalószínűbb megoldásnak, ami önmagában még nem tragédia, de nagyon fontos, nemzeti érdekeket érint mindenütt, itt Magyarországon is az, hogy a válasz milyen lesz, és milyen következményekkel jár az európai integráció folyamatára. Milyen lesz ez a kétsebesség? A lassúbb sebesség esetleg nem a rükverc lesz-e? Lesz-e átmenet az egyik sebességből a másik sebességbe?  Magyarországnak a közeljövőben ezekre a kérdésekre a sorsát évtizedekre meghatározó válaszokat kell majd találnia.

 

Ha szűkebb régiónkra tekintünk, láthatjuk, hogy Közép-Kelet-Európa országai a rendszerváltozás óta kettős feladat előtt állnak. Fel akarnak zárkózni egy náluk fejlettebb régióhoz, de egyre élesebben jelentkezik az a probléma is, hogy az a régió, amelyhez felzárkóznának, az maga is válsággal, strukturális problémákkal küzd. Ezért úgy kellene felzárkózni, hogy azokat a csapdákat elkerüljük, amelyek a fejlettebb régiót, Európa centrumát válságba juttatták.

 

Ez a kettőség határozta meg az elmúlt húsz évet, s különösen az elmúlt négy évet. Ebben a húsz éves időszakban voltak lineáris fejlődési felzárkózási szakaszok. Annak idején, a kommunizmus bukása után azt gondoltuk, hogy ez egy lineáris, gyors felzárkózás lesz. Nem így történt, mert bár voltak a felzárkózásban lineáris szakaszok, de minden egyes ország életében voltak cikk-cakkok is. Volt Lengyelországnak, volt Szlovákiának, volt még Csehországnak is, és attól tartok, hogy Magyarország most éppen egy cakkban van egy hosszú cikk-időszak után.

 

Pontosan látszik, hogy az elmúlt húsz évben melyik volt az a gazdaságpolitikai értelemben vett sikeres modell, amely folyamatos gyarapodást és felzárkózást volt képes biztosítani a térség országainak, így Magyarországnak is. Ez a modell azt bizonyítja, hogy Közép-Kelet-Európa országainak Európa fejlettebb centrumához, vagy ha úgy tetszik, Európa északi részhez kell kötnie a sorsát, sokkal inkább, mint a déli részhez. Ez a sikeres felzárkózási modell arra épít, hogy ez a térség legyen Európa új termelő övezete. Ez a sikeres felzárkózási modell arra épít, hogy a térségünk –  amely az ismert történeti okokból rendkívül tőkehiányos – képes legyen külföldi tőkét, forrást hozni az országba, és eközben olyan politikát folytatni, amely a belföldi megtakarításokat is ösztönzi, időnként akár még a fogyasztás rovására is. Ez a sikeres modell képes kontroll alatt tartani és ésszerű ütemben növelni a unit labor cost-ot, a termelési költségeket, s ezzel a versenyképességet folyamatosan jó szinten tartani. Számunkra az a jó modell, amely képes az itteni súlyos infrastrukturális elmaradásokat viszonylag gyorsan, részben Európai Uniós támogatással csökkenteni, és megszüntetni. Az a helyes modell, amely képes az Európai Unió jelentette jogbiztonságot minél előbb garantálni és fenntartani, hogy ezzel stabil üzleti környezetet biztosítson az itt befektető hazai és külföldi vállalkozóknak. Az a kívánatos modell, amely a rettentő erős társadalmi igények és nyomások ellenére is akár képes stabil fiskális politikát folytatni is. S ahol ezt a stabil fiskális politikát ösztönzik akkor azt követi a monetáris politika is. Végül: az a sikeres modell, ahol a rendszerváltozást követő súlyos átalakulási veszteségek után egy ország képes a foglalkozást stabilan növelni a társadalomban. Ezzel úgy képes stabilizálni a társadalmat, hogy eközben a növekvő foglalkoztatás mellett is képes a gazdaság termelékenységét és az ország teljesítőképességét javítani. Gazdaságpolitikai, ezek azok a döntő tényezők, amelyekben húsz év alatt elválik a búza az ocsútól a gazdaságpolitikában.

 

A válság kibontakozásakor nem volt világos, hogy Európa- és a fejlett világ válsága miként hat a térségünk gazdaságpolitikai sikermodelljére, miként módosítja annak feltételeit. Mára egyértelműen látszik, hogy a környezet sok szempontból megváltozott, a forrásbőség megszűnt, a növekedés pedig várhatóan jóval lassúbb lesz a következő évtizedben Európában és a fejlett világban, mint a megelőző időszakban volt. Ugyanakkor Közép-Kelet-Európa sikeres modellt követő országai relatív nyertesei lehetnek ennek az időszaknak is, például azért, mert míg Európában korábban a gazdasági siker azon múlott, hogyan tud bővülni egy társaság, egy cég, most az a kérdés, hogy mely országok mely területeire koncentrálja a termelését. Közép-Kelet-Európa versenyképes országai ennek a versenynek nyertesei lehetnek. Még mindig relatíve alacsony bérű, de magas tudású munkaerővel, feljavult infrastruktúrával és az Európai Unió jelentette biztonságos befektetői környezettel bír. Erre alapozva Európa egyik legdinamikusabban fejlődő régiója alakulhat ki a térségben.  Ilyen értelemben a konvergencia-story, ha lassabban is, de működhet.

 

Mit jelent mindez Magyarországon?

 

Attól tartok, Magyarország ma abban szakaszban van –  ahogy korábban mondtam: cakkban –, amikor hosszú távra eldőlhet, hogy képes-e csatlakozni a következő időszak sikeres modelljéhez –  egy ma is nehéz, kitartó erőfeszítéssel –, vagy átsorolódik azon közép-kelet-európai országok sorába, akik nem képesek tartósan a sikeres pályán haladni. A „pályaelhagyásunk” nem most és nem az elmúlt két évben kezdődött. Magyarország a sikeres modellt 1995 és 2001 között követte. Ez meg is látszódott az eredményeken, Magyarországot gazdaságpolitikai szempontból a térség vezetői között emlegették. 2001-től kezdődően egyre fokozódó mértékben maradtunk el gazdasági fejlődési lehetőségeinktől. 2006-ig –  egy angol mondást magyarítva –  azt mondhatnám, hogy túlságosan elhittük a saját storynkat. Feladtunk jó néhányat azok közül a tényezők közül, amelyek Magyarországot a sikeres gazdaságpolitikai pályán tartották.

 

2006-ban már megmutatkozott: ez az út nem vezet sehová. Ezért 2006-tól 2008-ig egy nagyon erős korrekció kezdődött, amely a stabilitást helyezte mindenek elé. Egyébként drámai mértékben, 10,8%-os potenciális költségvetési hiányról hozta le a gazdaságot két és fél év alatt 3,8%-os hiányra, de olyan áron, amely a növekedési potenciált jelentősen rontotta. Szükséges korrekció történt, de nagyon súlyos, káros mellékhatásokkal. Még valami történt, de ez már nem ennek a pályaelhagyó fiskális politikának az eredménye, hanem korábbi, részben jegybanki, részben kormányzati döntések hatása. A kétezres évek elejétől kezdődően, részben a megbomlott fiskális egyensúly miatt, Magyarországon a küldő adósság soha nem látott mértékben, ezen belül a lakossági eladósodás különösen drámai módon megnőtt.  Így, ebben az állapotban érte Magyarországot a válság. A válságban, 2009-2010-ben a magyar gazdaság és a magyar társadalom elképesztő alkalmazkodási képességről és áldozatvállalási készségről tett tanúbizonyságot. Ezzel a válság első szakaszát –  amely nagyon súlyosan is érinthette volna Magyarországot – elhárította és stabilizálta gazdaságát.

 

2010-től kezdve egy új szakasz kezdődött a még mindig válságban lévő európai gazdaságon belüli Magyarországon. 2010-től kezdve Magyarország elszakadt a visegrádi négyek trendjétől, miközben a többiek, különböző mértékben, de hasonló pályán mozogtak, talán Lengyelországot leszámítva, amely nagyobb belső piacával és gazdasági ciklusával ettől eltért. A többiektől elszakadó Magyarországon 2010-től a gazdaságpolitika helyett megint a politikai gazdaságtan szférájában kell helyeznünk az értelmezési keretet.

 

2010-ben olyan politikai győzelem született, amely egyszerre két jelentős választási csoport szavazataival érte el sikerét. A döntően transzferekből élő, vagy azokból nagy arányban részesedő választói csoportok ugyanúgy ugyannak az erőnek adtak mandátumot, mint a társadalom aktív, növekedésben érdekelt, adózó része. Ez a két társadalmi csoport nagyon eltérő szempontokat fogalmazott meg a kormányzattal szemben. A kormányzat pedig úgy került hatalomra, hogy megpróbált ennek a két támogatói csoportnak és azok, egyszerre teljesíthetetlen, várakozásainak megfelelni. A 2010 után felállt kormány az azonnali radikális adócsökkentéssel a polgároknak akart kedvezni és ezzel csökkentette a bevételeit, miközben a zembereknek is kedvezni akarván nem csökkentette a transzfereket és a kiadásokat. Nem bonyolult feladat belátni, hogy ha egy költségvetésben a bevételek csökkennek, a kiadások pedig szinten maradnak, akkor a hiány növekedni fog.  Emlékszünk, volt is kísérlet a 7%-os hiány bejelentésére. Mivel ezt az Európai Unió nem tett lehetővé, elkezdődött az úgynevezett unortodox gazdaságpolitika Magyarországon.

 

Az unortodox gazdaságpolitika lényege valójában nem más, mint a valós gazdasági problémák megoldása helyett időt nyerni. A gazdasági problémák megoldása nyilvánvalóvá tette volna, hogy a jelenlegi kormányzatot hatalomba segítő ígéretek és az arra alapozott gazdasági program nem volt reális. A gazdasági problémák megoldása érdekeket sért és támogatók, szavazatok elvesztésével jár. Ezt akarta a kormány megúszni, ezért az időnyerésre játszó unortodox gazdaságpolitika, amely a cél érdekében a magyar gazdaság még meglévő tartalékait emészti fel, a családi ezüstöt vesztegeti el.

 

Három nagy, a megelőző húsz évben felhalmozott, tartaléka volt a magyar gazdaságnak. A pozitív tartaléka abban állt, hogy Magyarország élenjáró volt a külföldi tőkebefektetések vonzásában. Ez óriási mennyiségű már befektetett, nehezen mozgatható külföldi tőkét jelentett bankokban, energiaszektorban, más vállalatokban. Ezeknek a vállalkozásoknak az Európában máshol alkalmazott mértéket messze meghaladó megadóztatása jelentette az egyik forrást. Azért mondom, hogy tartalékról van szó, mert ez a politika a befektetői és finanszírozói bizalmat rendkívül károsan érintette.

 

A másik ilyen tartalék a tizenkét év alatt felhalmozott nyugdíj-megtakarítás volt. Ennek államosítása egyrészt az államadósság csökkentését szolgálta, nagyjából felerészt.  Ezzel a döntéssel lehet vitatkozni, én ezt rossz megoldásnak tartom, de ez egy közgazdasági vita. Az államosított nyugdíj-megtakarítás másik felét viszont a költségvetési hiány átmeneti befedése érdekében eltüzelte a kormány. Ez viszont közgazdasági értelemben bűn, hiszen ezzel a jövőt éltük fel úgy, hogy a jelen adósságát nem csökkentettük belőle. De mondhatjuk azt is, mivel ez a nyugdíj-megtakarítás a mostani aktív generáció majdani nyugdíjának húsz-huszonöt százalékát fedezte volna, hogy az elmúlt két év kormányzati döntései évi két háromhavi nyugdíjunkat vették el.  Arra ugyanis nem kapunk reális választ, hogy az akkor nyugdíjba vonulók nyugdíjából hiányzó negyednyi részt miből fogják az egyre csökkenő számú aktívak kipótolni.

 

Végül a magyar gazdaság harmadik tartalékát az alacsony képzettségű munkaerő európai átlagot sokszorosan meghaladó inaktivitása jelenti. Az egyik legnagyobb esélyünk a foglalkoztatás növelésére az lenne, ha ezeknek az alacsony képzettségű társadalmi csoportoknak biztosítani tudnánk valamilyen módon munkát. De Magyarországon az egykulcsos adórendszer, a 20 százalékkal megemelt minimálbér, melyből csak az állam látott több bevételt, de a minimálbéres nem, nos, ezek az intézkedések drámai módon megnehezítették az inaktívak belépését a munkaerőpiacra. Magyarországon annak az esélye, hogy az alacsony képzettségű munkaerő munkát találjon az állami pénzből finanszírozott közmunkán kívül rendkívüli mértékben romlott ezeknek az intézkedéseknek a hatására, ráadásul az adócsökkentések a nagycsaládosokon kívül elsősorban a társadalom felső harmadának kedveztek.   

 

Ezt a három tartalékunkat vesztegeti el az időnyerését cserébe az általam elhibázottnak tartott gazdaságpolitika.

 

Engedjék meg, hogy egy pillanatra visszatérjek az ortodoxia világába, s nézzék el, de tulajdonképpen közhelyeket kell mondanom. Az egyik ilyen közhely az, hogy adósságválságból alapvetően négy módon lehet kijutni: államcsőddel, növekedéssel, inflációval és megszorítással. Ha ebből a drámai államcsődöt kizárjuk – s nincs kételyem, hogy ahogy mindenki, úgy a kormány is ki akarja ezt zárni –, akkor a másik három eszköz valamilyen kombinációja marad: növekedés, infláció, illetve megszorítás. A probléma az, hogy ezek közül csak egyetlen van, amely pozitív és kedvező hatású: a fenntartható növekedés. Az infláció, az államcsőd után következő legrosszabb lépés, hiszen az is egy olyan szellem, amit nagyon nehéz visszatuszkolni a palackba, ha egyszer valaki kiengedi. Ezért ha ezt el akarjuk kerülni – bár a jelenlegi 5,5% fölötti infláció nem ezt mutatja –, akkor marad a megszorítás és a növekedés valamilyen kombinációja.

 

Nézzük végig, hogy melyek a fenntartható növekedés tényezői! Az ortodox szabályoknál maradva három tényező eredményez növekedést: az export, a beruházás és a fogyasztás. Az export Magyarországon döntő jelentőségű. Európában ma Luxemburg – amely egy speciális gazdasági szerkezetű állam – után Magyarország az, amely exportjának a GDP-hez mért aránya 100%-ot tesz ki.  Ez egyrészt fölveti a kérdést, hogy vajon érdemes-e egy olyan országnak, amely ilyen extrém mértékben függ a külső piacoktól, alapvetően a külső szereplőkkel ellenkező, velük harcoló, tőlük elzárkózó politikát folytatni. Másrészt ez az arány arra figyelmeztet bennünket, hogy csak akkor tud tovább növekedni az export, mint a gazdaság motorja, ha a mögötte lévő beruházási motor is működik. 

 

Márpedig, és ez a legaggasztóbb adat a mai előadásomban, Magyarországon a beruházások szintje már az év elején is csupán 16% környékén volt, de a legutolsó adat már 13,6%-os arányt mutat. Ez azt jelenti, hogy mélyen az amortizáció szintje alatt van Magyarországon a beruházás aránya. Ez az igazán drámai fejlemény. Ha egy gazdaság egy-két évig recesszióban van, azt ki lehet bírni, s abból talpra lehet állni. De ha a termelés bázisa, ha a termelői kapacitások szűkülnek, ha a tőke, a befektetés kifelé vonul az országból – s ne értsenek félre, nem csak a külföldi tőke, hanem a magyar tőke is vonul kifelé az országból –, akkor ez azt jelenti, hogy – s itt bizony egy marxi kifejezést idézek boldog ifjúkoromból –, „szűkített újratermelés” lesz. Szűkül a termelési bázis, az pedig szűkülő foglalkoztatást jelent. És nemcsak most, mert a beruházás, amit most eldöntenek, az majd négy-öt év múlva fordul termőre. Ezt bizonyítja a Mercedes, az Audi és az Opel példája. Azok a beruházások, amelyeket el sem indítanak, mert inkább kivonulnak az országból a befektetők, soha nem fordulnak már termőre.  A fogyasztásról pedig elég annyit mondanom, hogy tavaly 4%-kal csökkent a reálbér. Nyilvánvalóan egy olyan környezetben, amikor a korábban felhalmozódott lakossági eladósodást kell visszafizetni, nem várható el, hogy a fogyasztás bővíti majd a gazdaságot. Export, beruházás, fogyasztás; mind a három súlyos korlátokkal küzd.

Mit lehetne tenni azért, hogy a növekedés Magyarországon beinduljon?

 

Megint csak az ortodoxiánál maradva: a munka, a tőke és a termelékenység fogja meghatározni azt, hogy Magyarországon lesz-e nagyobb növekedés. Vajon a gyászos, ma 0,8%-ra becsült hosszú távú növekedési képességünk vissza tud-e emelkedni arra a kívánatos szintre, amely az Európai Unió átlagát meghaladja? A mostani gazdaságpolitikával erre nagyon kevés az esélyünk. Keresleti oldalon az adóék – a 2010 eleji drámai csökkenés után, amikor Európa második legmagasabb adóéke lecsökkent az európai középmezőny szintjére,  az átlagbérnél ez 54%-ról 46,7%-ra szűkülő adóéket jelent – most a járulék- és adóemelések következtében visszament 50% fölé. A minimálbér emeléséről már beszéltem. A Költségvetési Felelősségi Intézetnek a Haza és Haladás Alapítvánnyal közösen készített előrejelzése szerint  körülbelül 50 ezer munkahely megszűnése várható a következő 3-4 évben csak a most meghozott minimálbér-környéki intézkedések miatt.  Ez a munkaerőpiac keresleti oldalát talán legjobban befolyásoló tényező a beruházási problémán túl. De nagyon súlyos folyamatok zajlanak a kínálati oldalon is, amelyek hatása hosszabb távon jelentkezik majd. Ilyennek gondolom azokat a változásokat, amelyek a közoktatásban, a szakképzésben és a felsőoktatásban történnek, amelyek eredményeként jelentős társadalmi csoportok gyermekei előtt zárulhatnak be a felemelkedés útjai, s ennek következménye az a mindannyiunk által riasztóan észlelt jelenség, hogy tömegek vándorolnak el Magyarországról. Van, aki egyetemre, van, aki felnőtt fejjel dolgozni készül, de mindannyian az országon kívül keresik a boldogulást, a perspektívát.

 

A munkáról beszélve egy dolgot hadd jegyezzek meg: az a törekvése a kormányzatnak, amely arról szól, hogy a munkaerőpiacon kívülre szorult csoportokat aktiválni kell, méltánylandó és támogatandó, még ha módszereiben vitatható is. Nem volt fenntartható az, hogy Magyarországon tartósan ilyen alacsony legyen az aktivitási ráta. Ebből a szempontból történt pozitív elmozdulás is, mindezt azonban sajnos ellensúlyozzák a negatív tényezők. 

 

Ami a tőkét illeti, arról csak nagyon röviden szólok, mert ismertek a számok: Magyarországon a kormányzati tevékenységtől függetlenül zajlik a hitelállomány tisztulása és csökkenése, de ezt súlyosan megfejelte az a politika, amely lényegében a régióban egyedüliként tartós csökkenésbe fordította a vállalati hitelezést. Ma a 2008-as szintnek a 80%-ára esett vissza a vállalati hitelezés, míg a térség összes többi országában 105-115% között van a vállalati hitelek állománya. Ez a nyilvánvaló különbség valahol reflektál arra a politikára, amelyet a kormányzat a vállalkozásokat finanszírozókkal szemben folytat.  

 

Ami a versenyképességet illeti, egyetlen adatot idézek: a World Economic Forum adatai alapján az elmúlt egy évben a 48-ik helyről a 60-ikra esett vissza Magyarország versenyképesség tekintetében. A német kereskedelmi- és iparkamara szerint a tagvállalatai 30%-a csökkenteni tervezi a beruházásait hazánkban és kétharmaduk gondolja úgy, hogy súlyos problémák tapasztalhatóak a magyarországi jogszabályi környezetben. Míg 2006-ban a német kamara tagvállalatai az ötödik legvonzóbb tagállamnak gondolták Magyarországot a széles közép-európai térségben, most tizenharmadik helyen áll Magyarország a 2012-es felmérésben.

 

Ezek a felmérések is jelzik azokat a súlyos gondokat, amelyek az intézményi- és az üzleti biztonság tekintetében Magyarországon tapasztalhatunk.

 

Magyarországon ma súlyosan sérült a jogbiztonság. Magyarországon ma nem ritkán távol-keleti országokra hajazó, államkapitalista felhangokat idéző mondatok hangoznak el kormányzati szájakból. Magyarországon mindig súlyosan jelen volt a korrupció, de most a Transparency International szerint újabb szintre léptünk. Ez state capture állapota, az állam a korrupció fogságában van, s a közigazgatás megkerülésével zajlik a jogalkotás és kormányzás jelentős része. Mindezek a problémák a korábban felsoroltaknál talán súlyosabbak, mert azt a perspektivikus, törekvő, gyarapodni akaró, boldogulást kereső, aktivista vállalkozói szellemet öli meg, amely nélkül nincs gazdasági fejlődés. Nem elsősorban a külföldi vállalkozókban tűnik el ez a vállalkozói szellem, hanem bennünk, magyarokban.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mi a teendő?

 

A Haza és Haladás alapítvány két hónapja kezdett meg egy átfogó gazdaságpolitikai- és fejlesztési programot sok-sok szakértő bevonásával. Ezen a programon dolgozunk még legalább az elkövetkező két hónapban. Nem szeretnék egy félkész anyagból megelőlegezni tanulságokat, de négy dolog biztosan fontos szerepet kap programunkban a következő fontossági sorrendben.

 

Az első teendőnk a bizalom helyreállítása. Azt mondta egyszer egy Rockefeller, - senki sem értett jobban a kapitalizmushoz, mint ő -, hogy a kapitalizmust a bizalomra építették. Igaza volt, ezért az első és legfontosabb feladatunk a bizalom helyreállítása, legyen szó intézményekről, a jogbiztonságról makro- és mikroszinten, transzparenciáról, korrupciót és bürokráciát csökkentő lépésekről.

 

A bizalomhoz persze hozzátartozik a stabil makropálya. Azt is látni kell, hogy Magyarországon a stabilitás szükséges, de nem elégséges feltétele a növekedésnek. Lehet stabilan stagnálni is. Ezért a növekedés érdekében Magyarországon nem egyszerűen helyre kell állítani – korábban sem volt jó –, de újra meg kell alapozni a tőkevonzó- és tőkemegtartó képességet. Ehhez pedig egyezség kell az IMF-fel, méghozzá azért, mert ez valódi nemzeti érdekünk. Tényleges nemzeti érdekünk, hogy a gazdaság stabil, kiszámítható és olcsón finanszírozható legyen. Azt is látni kell, hogy az IMF-megállapodás nem csodaszer. Messze föl van fújva a nyilvánosságban ez a kérdés. Az IMF-megállapodás nem más, mint haladék ahhoz, hogy a kormány helyrehozhassa azt, amit elrontott. Ha azt kérdezik, hogy miért nincs IMF-megállapodás, akkor azt válaszolom: azért, mert az IMF és az Európai Bizottság arra szeretne pénzt adni Magyarországnak, hogy jelentős fordulatot hajtson végre a gazdaságban, a kormány pedig arra kéri a pénzt, hogy ne kelljen változtatni azon a gazdaságpolitikán, amin eddig haladt. Amíg ez a dolog nem változik, addig vélhetően nem is lesz IMF-egyezség.

 

Olyan egyezséget kellene kötni minden erővel, kiváltképp a bankokkal, hogy Magyarországon újra legyen vállalati hitelezés. Hitel nélkül nincs gazdaság, ezt már Széchenyi István óta tudjuk. Valamilyen módon a bizalom helyreállításával meg kellene állítani a tőkemenekítést. A magyarok persze nem hagyták abba az öngondoskodást a magánnyugdíjpillér felszámolása után, hanem Bécsben és Kassán folytatják azt.

 

A harmadik lépés a bizalom helyreállítása és a beruházások beindítása valamint a tőkevonzó képesség újraalapozása után a foglalkoztatás növelése. Egyszerre kellene a kereslet rövidtávú és a kínálat hosszú távú kérdéseivel foglalkozni. Keresleti probléma most a magasan képzett szegmensekben is van. Hosszú távon egy gazdaság nem tud növekedni, ha nem az Európa sikeresebbik felének modelljeit követi, s a magas hozzáadott értékű ágazatokat célozza meg. Ehhez pedig magasan képzett, alkalmazkodni képes munkaerő kell, nem pedig gyerekkorban munkaerőpiacra hajtott inasok. Tehát a keresleti és kínálati rendszerhez is hozzá kell nyúlnunk, ezért a legfontosabb intézményi reform, amelyet Magyarországnak végre kell hajtania, az éppen az oktatási reform, csak éppen ellenkező irányban, mint ahogy most zajlik.

 

A negyedik tényező a gazdaság fejlesztése. Itt sajátos, kettős problémával szembesülünk. Egyszerre kellene a magas hozzáadott értékű ágazatokat fejleszteni, így a gyógyszeripart, az autóipart, az elektronika és It-szektorokat, a logisztikát, a szolgáltató központokat klaszterbe kell szervezni és hozzájuk kötni a magyar vállalkozásokat, melyeknek beszállítói- és exportprogramokon keresztül finanszírozást és kockázati tőkét kell tudnunk biztosítani. Ezzel párhuzamosan viszont a társadalmi stabilitás érdekében az alacsony képzettségűeket magasan foglalkoztató szektorokat is preferálni kell. Az agrárszektornak azokat a részeit, amelyek erre képesek, a turizmust, amely az egyik legnagyobb felszívója ennek a munkaerőnek, a megújuló energiák és az energiahatékonyság programjait, amelyben óriási tartalék és dupla nyereség van valamint a helyi szolgáltatások rendszerét. Ezek az ágazatok azok, amelyeket ha célzottan, aktív kormányzati politikával támogatunk, segíthetnek a társadalom stabilizálásában még akkor is, ha az általuk előállított javak hozzáadott éréke esetenként jóval alacsonyabb, mint a gazdaság más területein.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Összegezve az elmondottakat, két konklúziót ajánlok a figyelmükbe. Azt gondolom, Magyarország régóta küzd jelentős strukturális problémákkal, de ezek kezelésében a 2010-ben megszerzett jelentős társadalmi felhatalmazás ellenére nem pozitív, hanem negatív fordulat történt. Az elmúlt két év kormányzati döntéseinek következményei súlyos, hosszú távú gazdasági kudarc veszélyét jelentik a magyar táradalom és gazdaság számára: a termelés és foglalkoztatás tartós stagnálásának, vagy szűkülésének a veszélyét. Ezért Magyarország nemzeti érdeke, hogy a lehető leggyorsabban azonnali és radikális fordulatot hajtson végre.

 

Köszönöm, hogy meghallgattak!

· 1 trackback

Címkék: gazdaságpolitika Magyarország

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr84861865

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A reális alternatíva 2012.10.22. 16:13:27

Bajnainak egyáltalán nincs könnyű dolga. Nehéz megfelelni a sokféle elvárásnak, amit támasztanak feléje. Hisz abban sokan egyetértenek, hogy ennek a kormánynak távoznia kell a porondról az első adandó alkalommal, és ezek többsége abban is egy vélemény...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tessék mondani, ha szabad kérdezni, merni teccik-e azt mondani, hogy el kell küldeni egy csomó közszolgát, be kell fagyasztani a nyugdíjakat és mindenféle kiadásokat kell csökkenteni nagyon, ami mindenkinek rettentőn fog fájni ?

tetszik merni vállalni az észt mintát vagy nem tetszik vállalni ?

ha tetszik merni mondani és vállalni én bizony mondom szavazok. ha nem tetszik kimondani előre szólni hogy fájni fog és demokráciadeficitről, jogállamról, emberi méltóságról idősek megbecsüléséről orbántakarodjról tetszik beszélni akkor pontleszarom. 1etlen apró pontocska vagyok ugyan, de ha jól értem jelenleg olyan 80% pontleszarja. lehet hogy akad köztük még olyan aki szerint az észt minta menő. tessék szíves lenni megpróbálni. köszönöm szépen.
Egy gyorsreagálás az írásra.

Ami a bankokat illeti, nos a hazai bankrendszer véleményem szerint a 2008-as válság előtt sem teljesítette a tankönyv szerinti feladatát, és ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyfelől a hazai versenyképesség gyengült, másfelől hogy minket súlyosabban megviselt a válság más országoknál.

Elsősorban arra gondolok, hogy a válságot megelőző években a banki kihelyezések jelentős része a mesterségesen túlpörgetett ingatlanpiachoz ill. lakossági fogyasztáshoz kapcsolódó finanszírozás volt, ami egyrészt szűkítette, másrészt drágította a vállalati finanszírozás lehetőségeit.

Sajnos a bankoknak a devizában történő eladósodásban is nagy szerepük volt, bár ebben számíthattak az akkori kormányzat segítségére is, hiszen egyfelől nem léptek fel ellene, másfelől a bruttó államadósságon belül is ezekben az években nőtt meg drasztikusan a devizában denominált hitelek aránya. Ez az a tényező, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy a kormányzat/jegybank a devizapolitika eszközeivel (leértékelés) javítson a versenyképességen, a külgazdasági mérlegen és csökkentse a hazai fizetőeszközben fennálló adósság reálértékét.

A magam részéről a banki terhek enyhítését csak akkor tartom szerencsésnek, ha súlyos törvényi szabályozással korlátoznák a pénzintézetek mozgásterét pl. a hitelképesség vizsgálat, a jelzálog érték meghatározás és az alkalmazható kamatmargin terén, de még ennél is szerencsésebbnek tartanám, ha az állam saját kezelésbe venne néhány pénzintézetet.

A megvalósítandó gazdaságpolitika kapcsán is Róna Péter kritikájával értek egyet, miszerint el kéne felejteni a külföldi működő tőkére alapozott gazdasági modellt, mert az nem alkalmas arra, hogy stabilan (vagyis évtizedes távlatokon belül-)előrevigyen egy gazdaságot (nincs rá példa sem) és bizony a rendelkezésre álló kereteken belül egy erőteljesen protekcionista gazdaságpolitikára lenne szükség, de nem a jelenlegi formában, hanem úgy, hogy a kedvezményezetti körbe ne csak a "baráti" vállalkozók és cégek férjenek bele.

A külföldi tőkebefektetéseknek nem szabadna semmilyen adókedvezményt nyújtani, azt a hazai KKV-szektorra kéne fordítani, mert ez biztosítaná a magasabb foglalkoztatási szintet, a magasabb versenyképességet és a kedvezőbb fizetési mérleget. A mezőgazdaságban erre rímelve a 100ha körüli családi gazdaságokat és a kisebb, de még intenzívebben megművelt kertgazdaságokat kellene támogatni, méghozzá a nadrágszíjbirtokok és a nagybirtokok/nagyüzemek kárára.

Abban egyetértek a cikkel, hogy a jelenlegi kormányzat képtelennek látszik megoldani a problémát, viszont mentésegükre szól, hogy legalább nem ők okozták.

Azt viszont kétlem, hogy olyan szereplőkre (személyekre, politikai erőkre) kéne bízni a megoldást, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, ráadásul támogatóik szociológiai jellemzőit tekintve erősen ellenérdekeltek a valódi szerkezeti reformokban, ugyanis az a magyar társadalmon belül nem lehet win-win módon lejátszani, lesznek vesztes és nyertes csoportok.

Itt arra gondolok, hogy hogy a számos szükséges lépés között lenne a nyugdíjkiadások érdemi lefaragása, és az aktív - inaktív jövedelmi rés növelése (aminek a családtámogatásokban is meg kellene jelennie), az aktívok adóterhelésének csökkentése, stb. Ez szerintem sem az MSZP-től, sem az LMP-től, sem a DK-tól, sem a Szolidaritástól, sem a Millától nem várható, sőt, attól tartok, hogy a legtöbb területen pont az ellenkezőjét szeretnék a fentieknek.
MELLIK ORSZÁGBAN NINCS HITELVÁLSÁG ?
Csak azt tudnám, hogy ha ezt ennyire jól tudták, akkor miért volt gazdasági katasztrófa az előző két ciklus is ?

A másik kérdés, hogy ha netán valamilyen csoda folytán Bajnai úr kerülne a miniszterelnöki székbe, akkor milyen háttérrel tudná ezt megtenni ? Nekem van olyan gyanúm, hogy az MSZP nélkül ez nemigen menne. Márpedig azt neki kellene a leginkább tudni, hogy az MSZP-vel bármit keresztül vinni csak úgy lehet, ha az egyes szekciók vezetőinek bármikor a tökére lehet lépni. Ilyet viszont utoljára a Horn tudott. Ő viszont már nemigen rúghat labdába.

Ne tévesszen meg senkit, hogy Bajnai úr az utolsó évben sikeresen kormányzott. Akkor egyrészt az MSZP nemigen mert mozgolódni - elvégre B. úr lényegében szívességből vitte el az országot a ciklus végéig - mikor már a portás sem vállalta be a dolgot az MSZP-ben. Ha feláll és emiatt esetleg nem tudja végig vinni az MSZP a 4 évet az elég kínos lett volna - ahogy újabb embert keresni a választás előtt szintén.

Az ellenzéknek sem volt komoly oka csesztetni Bajnai urat. Elvégre meglépte azokat a kínos szociális intézkedéseket amiket egyébként nekik kellett volna. A piac is kivárt - a megoldást már senki sem B. úrtól várta, a viszonylag jó helyzet az Orbán kormánynak - sajnos alaptalanul - megelőlegezett bizalom jele volt.

Ha most B. úr kormányra kerül, akkor lesz mögötte egy éhes és instabil MSZP meg egy rakás kínos koalíciós partner (LMP, milla). Aztán lesz egy változatlanul szar állapotban lévő gazdaság amiből menekülnek a potenciális vállalkozók, és általában véve is a képzett, nyelvet beszélő emberek - ennek a folyamatnak az MSZP egykulcsos elleni kampánya finoman szólva nem tett jót. Az államadósság nagyobb mint valaha, és a nép egy vadonatúj ballibes kormánytól persze nem újabb megszorításokat vár majd. Az EU továbbra is süllyedőben, és ez csak romlani fog. Viszont innen szép nyerni :-D
Mármint most megoldja azt a problámát amit a főnőkei és ő okozott?
Hát persze, ezek mindenre képesek a hatalomért.
Bajnai olyan embereket szedett össze maga köré, ami teljesen aláássa hitelességét. Kár érte.
Na itt aztán tényleg kimoderálnak minde kritikát.
Az Orbánt nagyon erősen kritizáló egyébként jobbos Mellár és Chikán is elismerik, hogy Magyarország gazdasági csődjéért felelős "ősbűn" a 2002-es kampányban elhangzott, és még 2002-ben meg is valósított MSZPs gigapopulista-demagóg 50%-s béremelés és nyugdíjemelés (13. havi) választási ígérgetése. Namármost az MSZP népszerűsége manapság, 2012-ben sem azért növekszik, mert a "zemberek" válságkezelést, azaz megszorításokat és/vagy minimálbércsökkentést akarnak, HANEM mert azt gondolják, akkor majd a Nyugat "megbocsát", és dőlni fog a pénz. Tehát ha az MSZP győz 2014-ben, akkor ezért fog győzni, függetlenül attól, hogy ki is a miniszterelnök-jelöltje.

Csak egy példa: a pedagógusszakszervezetek 20%-os általános (tehát nemcsak pedagógus) közszolgálati béremelést követelnek jan. 1-től. Valami azt súgja nekem, hogy nem lesz egyetlen, az Orbán-kormányt leváltani akaró politikus, közéleti személyiség, aki világosan ki fogja jelenteni ország-világ előtt, hogy ez lehetetlen...
" ...és mint MAGYAR EMBER azt kívánom, hogy Magyarország a nagyhatalmak közé tartozzon..." Folytatás:youtube Szertgyörgyi Albert . A 2perc 44 másodperces interjúra véletlenül bukkantam, akár ezzel IS emlékezhetünk 1956-ra. Önöknek is küldöm tisztelettel.További szép napot !
@kvadrillio: @Stefánia kisasszony ✠ peenemündei tündérke ✠: @==T==:
"
'56

Ma, 06:05
[A+ A-] [Nyomtatás] [Küldés e-mailben] Ossza meg!

A héten az egyik fiatal kollégám megkért, hogy meséljek '56-ról. Persze kinevettem, hiszen négy éves voltam akkor. Mit mesélhetnék?

Hanem: abban segíthetek, hogy mire vigyázzon, ha legközelebb (nem annyira fülke) forradalom lesz. Ne hagyja, hogy a gyereke a Klubrádiót halgassa! A többit meg pláne ne! Mert az én szüleim úgy jártak velem, hogy ötvenhétben ellátogattunk egy Lad nevű faluba, ahol a nagybátyám volt az állatorvos, én eltűntem, és a harmadik házban találtak meg: egy hokedlin álltam és éppen arról szónokoltam, hogy megtanultam Budapesten, hogyan kell fölakasztani a kommunistákat. Meg arról, hogy Nagy Imre rendes ember, Kádár János gazember.

Szerencsére a derék sváb földművesek nem jelentették föl a családomat, mert akkor apám alighanem üldögélt volna egy kicsit azért, amit összehallgatóztam és vissza papagájkodtam a Szabad Európa Rádióból.

Amúgy nem érdemelte volna meg, mert például amikor anyám az alig egyéves öcsém mellől elindult a Körtérre, hogy fölvegye a fegyveres harcot, utána ment, jól megpofozta és hazahozta. (Isten és a feministák bocsássák meg, de vannak kiélezett történelmi pillanatok, amikor egy-két pofon életmentőnek bizonyulhat.)

Fura emlékeim vannak abból az időszakból, amikor Nagy Imre felesége néha nálunk volt vendégségben. Erről tudni kell, hogy a nagyapám Nagy Imre iskolatársa volt, a nagyanyám pedig valami kórházban találkozott a feleségével. Nem volt az a típus, aki ne merte volna meghívni egy kivégzett politikus özvegyét. Én persze ott játszottam a szobában, és megint hallgatóztam. Kristálytisztán emlékszem, hogy azt mondta: nem hiszi el, hogy az urát fölakasztották. Már a börtön előtt voltak szívrohamai, nyilván megint jött egy, abba halt bele, de Kádár ezt nem meri bevallani, mert senkise hinné el. (Később rákérdeztem: a nagyanyám megerősítette, hogy csakugyan ezzel vigasztalta magát.)

Aztán már nagyon érdekelt 56. Szembesültem a lábuknál fogva fölakasztott, meglincselt emberek képeivel, mesélt mindenki, akit rá tudtam venni. Egy idő után azt gondoltam, hogy csakugyan csodás történelmi pillanat volt, de példátlan - vagy éppen szokásos - volt a mocsok is, ami vele járt. Nem csak a lincselések, hanem bizony-bizony az is, hogy följöttek a felszínre olyan eszmék és "értékek" is, amelyeket örökre el kellene felejteni. (Nem is értem, hogy '89-ben miért nem gondoltunk erre - vagy legalább azok, akik csakugyan átélték 56-ot.) Az elemi emberi gonoszság éppen úgy működött, mint a legcsodásabb emberi szabadság.
Ami mélyen és örökre belém vésődött az az volt, amikor Nagy Imre és társai sírjait fölnyitották és kiderült, hogy összedrótozott végtagokkal, arccal a föld felé temették őket.

Érdekes, hogy ezen a héten két ezzel összefüggő hírt olvastam. Az egyik: "Az angliai, devoni Kitty Jay az 1700-as évek végén önkezével vetett véget életének. Nem kapott egyházi temetést, sőt, egy kereszteződésbe helyezték sírját, hogy lelke sose találjon nyugalomra, és örökké itt kelljen bolyongania."

A másik, egy tázlári ásatásról, egy arccal a föld felé, a többi halotthoz képest ellentétes irányú tájolással temetett emberről: "A régész szerint a halott fejéhez elhelyezett három sarló feltételezhetően a visszajáró halottól való félelemből fakadt."

Egy népet arról lehet megítélni, hogy miképpen bánik a halottaival. Ahol az egyik oldal fára, lábuknál fogva akaszt embereket, majd lehugyozzák őket, miután a szívüket kivágták, és ahol a másik oldal arccal a pokol felé temet miniszterelnököt, ott örüljünk, ha csak fülkeforradalom van. És ne legyen más cél, mint a fülkeforradalmárokat szépen, békésen visszatuszkolni a fülkéikbe. Minden más olyan pusztítással jár, amit évtizedekig lehetetlen kiheverni. Ne adjunk alkalmat arra, hogy kijöjjön belőlünk az ember!

Ennyit tudtam mondani a fiatal kollégának.

Andrassew Iván andrassewi@nepszava.hu /

"

VÉGRE "EGY ÍRÁS"...A mai firkálmányok között.........
szerintem érdemes lenne különválasztani azt a kérdést, hogy tartalmilag elfogadható-e, amit mond és azt, hogy ki szurkol egy mszp-t is magában foglaló kormánynak vagy tekinti a szerzőt alkalmasnak az ország vezetésére vagy a múltbeli tettei alapján hitelesnek politikusként. ha ugyanis igazat mond, abból még nem következik, hogy rá kell szavazni. csak az, hogy akárki is van kormányon, annak ezt az utat kellene követnie. ha meg nem ért egyet vele valaki, akkor az a kérdés, hogy mi lenne jobb: a matolcsyzmus, valami zöld gazdaságpolitika, vagy mi?
@Stefánia kisasszony ✠ peenemündei tündérke ✠: biztos velem van a baj, de nem értem, mit jelent az, hogy ez "fizetett hirdetés". egyrészt, mert nekem ez a haza és haladás alapítvány blogjának tűnik és azon az a alapítvány egyik prominense által készített és a blogon is közzétett gazdaságpolitikai témájú írásnak (eredetileg beszéd), nem pedig "fizetett hirdetésnek". másrészt, mert ez egy értelmes gondolatmenet, számos vitatható ponttal. a gondolatmenet bármelyik részére érdemi válasz lenne az az állítás, hogy ez "fizetett hirdetés"? erősen kétlem.
@KG2000: Igen, ez az alapvető gond. De sokkal nagyobb az, hogy ahogy Fletó sem tudott mihez kezdeni az MSZP-vel, ugyanúgy Bajnai sem fog. Kb. ugyanaz a konstelláció áll össze újra mint Fletó idején: Bajnainak is lesz mindig egy-egy ötlete, aminek aztán a Párt jól keresztbe tesz. Mondjuk Bajnai annyiban talán jobb mint Fletó hogy nem teljesen elmebeteg (bár, ha annyira kívánkozik a miniszterelnöki székbe és pont a baloldal élén, nos ez sem annyira tuti).

A jó megoldás szerintem Bajnai az FIDESZ élén lenne, kár hogy ez kivitelezhetetlen. Pedig egy egységes jobboldali párttal a háta mögött lenne esélye rendet csinálni. A mostani balfék ellenzékkel akkor sincs esélye ha 2/3-dal nyeri a választásokat, és ha benne egyesül Bill Gates és Steve Jobs minden tehetsége.
Bajnai for president!

Végre egy értelmes ember, akinek van halvány fogalma a gazdaság működéséről.

Remélem nem nyelik le a szocik és lesz végre valami változás ebben az országban.

Így is elhetnenk : kiszamolo.hu/gondoskodo-allam-kontra-piacgazdasag-magyarorszag-vs-szlovakia/

Remélem ő megteszi
A DeDi írt egy nagyon jó elemzést:
index.hu/belfold/2012/10/22/a_part_nelkuli_ember/

A lényeg mégiscsak az, hogy bármelyik jelölt is győz egy egységesített "baloldal" nyomán, az tényleg csak helytartó lesz. Az is világos, hogy ha tényleg az MSZP vezette csapat győz, az nem egyszerűen visszarendeződés lesz 2010 előttre, hanem valójában 1990 előttre. Ez nem is vicc, és bizonyíték is van rá. Az EU nov. 6-ára jelentette be a bírósági ítéletét a bírák nyugdíjazása ügyében, és a kimenetel nem is kétséges: vissza fogja azokat helyezni a VEZETŐI székükbe, akik az 1990 előtti diktatúrában alapozták meg karrierjüket a Kádár-rezsimhez való hiperlojalitással. Hátborzongató horror az EU időzítése is: kísértetiesen és szimbolikusan közel van az ítélethozatal nov. 4-éhez.

Tehát Bajnai ne legyen nagyon büszke magára: ha miniszterelnök lenne 2014-ben, azt egyáltalán nem magának köszönhetné, valamint az a totális visszarendeződést jelentené egy 1990 előtti súlyosan és a népet megszégyenítően függő helyzetbe.
Várjuk a részleteket Gordonka!

Ha a nagy szavak mögött valóban minden idők legkonzervatívabb magyar gazdasági programja(kísérlete?) van,akkor hajrá!
Ugorjunk neki!

De ha nem lesz tökötök hozzá,és csak az állami csecsen élők kegyeit keresitek majd,ahogy Fletó apátok,akkor szét lesz rúgva a seggetek,mint Ferenc testvérnek.
Nem csak a 3000 milliardos nyugdijpenzt lopta el orban, hanem a havi manyup befizeteseket is a koltsegvetesbe iranyitotta. 2011 elott a GDP 1.5%-t tettuk el a jovore, most meg ezt elkoltjuk. A mai 3%-os hiany 2010-ben meg 4.5% lett volna. Ennek figyelembevetelevel a koltsegvetes pozicioja semmit nem javult 2006-2010 atlagahoz kepest. Ezek ez evi 1.5%-ok fel fognak halmozodni, es kinyirnak minket.
Bajnai Gordon vajon hajlando lesz politikai ongyilkossagra az orszag erdekeben? Ha nem, akkor hasonlo kinlodast lathatunk majd a tole is, mint amit Viktorektol.
Hibas premisszakbol levont hibas kovetkeztetes!
Soha nem latott mertekben nott a magankezben levo allampapir allomany!
Bloff az egesz!
@profilo: Ferenc testvér seggét sem az ellenzék vagy a zemberek rúgák szét, hanem a hitelezők. Az előbbiektől vígan kitölthette volna a 4 évét. Az MSZP élén pedig nem fog tudni jobboldali programot végrehajtani - ehhez Horn kellene. Ő tudott Bokrosnak hátországot adni ehhez, de Bajnai nem Horn, ahogy Fletó sem volt az. És innentől kezdve halott a mutatvány még akkor is, ha amúgy Bajnainak lenne megoldása a mostani helyzetre - amit egyébként is kétlek.
Nem az MSZP a problema (mint hatso dekoracio) hanem a lakossag.

Szerintem aki 2 ev mulva miniszterelnok akar lenni, annak nincs ki a negy kereke, leven az addigra eltelt 4 ev pont nem lesz eleg arra, hogy megmutassa a lakossagnak, hogy mi tortenik, ha a kormany kitalalja, hogy megsem akar jogallamisagot es kapitalizmust. Mashogy mondva, aki 2 ev mulva miniszterelnok lesz, egesz biztosan bele fog bukni ebbe a dologba es akkor mar inkabb Orban legyen az, mint olyasvalaki, akitol hosszutavon nyugati jellegu retorikat es viselkedest varhatok.

Varjak ki szepen a 6 evet, uljek vegig a gazdasagi Mohacsot ahova az orszag epp kormanyoztatja magat es majd amikor mar eleg nagy a baj ahhoz, hogy a lakossag elfogadja, hogy nincs mas megoldas, minthogy ki kell fizetni azt amit megeszunk es hogy nem minden egyes taxisofor tudja megmondani, hogy a kulkereskedelmi merleg es az MNB kamatpolitikaja milyen osszefuggesben kell hogy legyen egymassal, ennek megfeleloen pedig el kell fogadni bizonyos allitasokat a szakemberektol.

Ahhoz, hogy ujra elfogadja az orszag, hogy ha sulyos beteg, nem egy holisztikus gyogyaszhoz megyunk hanem orvoshoz, ahhoz eloszor olyan ketsegbeesettnek kell lennie, hogy ne erezze ugy, hogy van mas valasztasa.

Kulonben ujra elindul a verkli es megint jon a szocialis nepszavazas, az unortodoxia es az ilyen-olyan ostoba zaszlolengetes a pragmatizmus es a szakertelem helyett. Ezenkivul valsaghelyzeten kivul nem birok elkepzelni olyan allapotot, ahol mondjuk a nyugdijakhoz hozza lehetne nyulni vagy ahol a bankok feltokesitesevel jaro politikai karokat fel lehetne vallalni.

Ez a fenti egy vagyalom egeszen egy igazi osszeomlasig.
Kedves Bajnai Gordon Úr!

még nem olvastam végig, de ígérem végi fogom.
Mégis egy kérdés merül fel bennem.
Nem látta az "Elnök emberei" című sorozatot? Tízszavas mondatok gyakorlata.:-)) Átlag választó ennyit tud befogadni üzenetként.
Bajnai szerint 1995 és 2001 között érvényesült az a "sikeres modell", melynek legfontosabb sajátossága az, hogy:
"az a sikeres modell, ahol a rendszerváltozást követő súlyos átalakulási veszteségek után egy ország képes a foglalkozást stabilan növelni a társadalomban. Ezzel úgy képes stabilizálni a társadalmat, hogy eközben a növekvő foglalkoztatás mellett is képes a gazdaság termelékenységét és az ország teljesítőképességét javítani."

Ez azonban egy hatalmas önbecsapás, hiszen ha ez a modell valóban sikeres lett volna, ha valóban stabilizálta volna a társadalmat, akkor nem ment volna tönkre jóval azelőtt, hogy megszűnt volna a kedvező gazdasági környezet. Ehelyett azt látjuk, hogy az ország pontosan a gazdasági sikerek csúcsán kezdett megbolondulni politikailag. A mostani politikai és ebből következő gazdasági problémáink nem vezethetőek le a világgazdasági válságból. Következésképpen fel kell adni azt a kényelmes de hamis illúziót, hogy az általunk követett modell bármikor is maradéktalanul sikeres lett volna. Gazdaságilag talán az volt, de társadalmilag és ebből következően politikailag semmiképpen.

Biztos hogy vissza akarunk térni ehhez a félsikeres modellhez?
Szemelvények, reagálások, persze lehet, hogy rosszul látom:
-bevezetőjében szinte ugyanarról beszél mint OV. - jó, hogy ő nem oly szakszerű, tán nem is érti - s csaknem ugyanazt a választ adja, politikusok vezéreljék a közgazdaságtant, arra hivatkozással, hogy a politikusok tudnak választ adni-e kihívásokra? Ez nem alternatíva.
Stb., stb. Kommunikációs stáb, beszédíró? Csakhogy érthetőbb legyen a választóknak, hiszen ezek a tények nemcsak a közgazdászok életét érintik, de inkább a választókét.

A problémák már lehet, hogy érthetőek, bár ezt is kétlem, de a válaszok még mindig nem. Finomítani.
Kevés az idő. Október 23. nem a közgazdászok találkozója.

Azért sok sikert Elnök Úr!
@midnight coder:
"ahogy Fletó sem tudott mihez kezdeni az MSZP-vel, ugyanúgy Bajnai sem fog. Kb. ugyanaz a konstelláció áll össze újra mint Fletó idején: Bajnainak is lesz mindig egy-egy ötlete, aminek aztán a Párt jól keresztbe tesz."

Ha még csak a párt, de a párt is és a fidesz is keresztbe tenne. Mert ha vékony lesz a győzelem, akkor mit kezdenek Orbánnal?
Most is mindig azt hallgatom, hogy a fidesz miatt nem tudott semmit tenni az mszp a hiány leszorítása érdekében, mert erős volt az ellenzék. Mondjuk szerintem ez nem igaz, tehát vagy bénák voltak vagy most hazudnak, akik ezt állítják. Márpedig közel volt a tűzhöz akkor is Bajnai.

Én jobban örülnék, ha nem ugyanazokat az arcokat látnám a társaságban, akik már "bizonyítottak". Részemről nem számíthatnak így szavazatra. Inkébb építsenek egy új csapatot a semmiből és nyerjenek majd 2018-ban, mint a régi bótorokkal vékonyan 2014-ben. Attól félek, új rekordokat dönt a régi banda az adósságráta, a hiány és a gazdasági visszaesés tekintetében. Pedig eddig is bajnokok voltak
Rendkívül jó írás. Az a gond, hogy Magyarországon értelemmel nem lehet választást nyerni. Lásd Békemenet Matolcsy mellett. Az eszem megáll, hogy még mindig van olyan ember, aki hajlandó Orbán meg Matolcsyért tüntetni.
Én is már aktívan keresem a külföldi lehetőségeket. 2/3-nyi birkaemberrel nem lehet együttműködni ebben az országban.
Bajnai szerint Magyarországon 1995 és 2001 között érvényesült „az a sikeres modell, ahol a rendszerváltozást követő súlyos átalakulási veszteségek után egy ország képes a foglalkozást stabilan növelni a társadalomban. Ezzel úgy képes stabilizálni a társadalmat, hogy eközben a növekvő foglalkoztatás mellett is képes a gazdaság termelékenységét és az ország teljesítőképességét javítani.”

Ezt azért én kétségesnek tartom. Ha ugyanis az említett periódus valóban sikeres lett volna, akkor nem alakul ki a mostani politikai eredetű válság sem. A mostani bajaink ugyanis nem vezethetőek vissza maradéktalanul a világgazdasági válságra. A mi problémáink gyökerei jóval korábbra vezethetőek vissza, nevezetesen éppen a Bajnai által emlegetett 1995-2001-es periódusra. Ez a korszak ugyanis gazdaságilag valóban sikeres volt társadalmilag azonban korántse. Hatalmas öncsalás azt állítani, hogy a gazdasági felemelkedéssel párhuzamosan itt valamiféle társadalmi stabilitás is beindult volna. Többek között éppen ez az öncsalás, ez a hamis sikertudat vezetett oda, hogy a jobboldali populizmus a ma is tapasztalható mértékig erősödhetett.

Éppen ezért talán nem az lenne a legjobb kivezető út a jelenlegi politikai és gazdasági válságból, hogy megpróbálunk visszatérni z 1995 és 2001 közötti periódushoz. Nem más ez mint egyfajta tecjnokrata nosztalgiázás.
@igenember:

El lehet menni... Ezt megmondták Bajnaiék.
@profilo:
"Ha a nagy szavak mögött valóban minden idők legkonzervatívabb magyar gazdasági programja(kísérlete?) van,akkor hajrá!
"

Lehetne konzervatív jobboldali? :D:D
"Végre egy értelmes ember, akinek van halvány fogalma a gazdaság működéséről.

Remélem nem nyelik le a szocik és lesz végre valami változás ebben az országban. "

Eddig még csak azt láttam tőle, hogy végre tudja hajtani amit az IMF leír neki. Ezzel nem azt mondom, hogy nem ért a gazdasághoz, de először megnéznék egy realisztikus programot.

A szocik hátán mászott fel, szóval lehetséges, hogy már rég lenyelték. Kiderül, ha hajlandó velük együttműködni, azzal számomra egyértelművé teszi, hogy igen.
Én utálom a fityiszeseket,de azért még ne írjuk le őket sem teljesen,hátha észhez térnek és paradigmát váltanak.Eltolcsy bácsi szerintem teljesen tisztában van a helyzettel,csak valamiért nem nyilatkozhat ki.Szóval ha a fideszben valóban tökös csávól ülnek,akkor a következő 2 évben olyan rendet basznak ebben az elkúrt országban hogy a bokáját is lefossa mindenki.Továbbá rendet rak az elkúrt pártjában is és bevezetik a teljes felelős politizálást!
@HomicideWatch:
"Bajnai olyan embereket szedett össze maga köré, ami teljesen aláássa hitelességét. Kár érte. "

Ezzel ellentétben itt vannak Orvbán hiteles emberei :
Selmeci , Szijjártó , Kósa , matolcsi, Semjén.....
@Szibarita: A gond csak az, hogy sem Bajnai sem Orbán kezében nincs túl sok eszköz. Mi a fenét tudnak csinálni ?

A társadalomnak nem nagyon van már olyan rétege amit tovább lehetne terhelni. Az egyik felét azért nem, mert ha tovább terheled utcára kerül. A másikat pedig azért nem, mert eleve azon filózik hogy ma hagyja el az országot vagy várjon még fél évet. Másrészt pedig ez a réteg amúgy is olyan kicsi hogy a túladóztatással nem oldasz meg semmit.

A másik oldalon költséget csökkenteni sem nagyon van honnan. Az egészségügyre ráférne egy reform, de aki azt hiszi, hogy onnan pénzt ki tud vonni, naiv. Inkább egy kalappal be kell tolni - reform ide vagy oda. Az oktatásból sem nagyon van honnan pénzt kivenni. Ugyanez igaz az önkormányzatokra. Persze, fel lehetne számolni legalább a 2/3-ukat, de rövid távon az sem igen old meg semmit - sőt, ha azt számoljuk hogy az onnan kieső nem túl jól kereső közszolgák ezután a munkanélküliek táborát gyarapítják majd, plusz az átszervezés költsége, végkielégítés... erősen mínuszos. Ráadásul finoman szólva, nem nagyon szeretné a nép ezért (sem) az MSZP-t, úgy hogy az sem valószínű hogy végig tudják vinni - még akkor sem, ha a FIDESZ az ujját sem mozdítja.
@HomicideWatch: Szocik nélkül biztosan nem kerül hatalomra.
@igenember: "Az eszem megáll, hogy még mindig van olyan ember, aki hajlandó Orbán meg Matolcsyért tüntetni."

A hit , barátom , a hit ! A reneszánsz idején Magyarországon még volt boszorkányégetés....
@Alkibiadesz: 2002-ben nem a társadalmi problémák okozták a bukást, hanem a belengetett sárga csekkek és a jóléti rendszerváltás programja. Ja, és pont a baloldali populizmus vezetett a vég kezdetéhez.
@midnight coder:
Ki meri állítani , hogy szociális ( szocialista) gondolkodásmód nélkül lehet mindenkinek elfogadhatóan kormányozni ?!+?!
@HomicideWatch: "El lehet menni... Ezt megmondták Bajnaiék."

Lehet,...de Orvbán alatt meg sok embernek nincs más megoldása , mint elmenni !!!!
@dr kíváncsivagyok:
"@HomicideWatch:
"Bajnai olyan embereket szedett össze maga köré, ami teljesen aláássa hitelességét. Kár érte. "

Ezzel ellentétben itt vannak Orvbán hiteles emberei :
Selmeci , Szijjártó , Kósa , matolcsi, Semjén..... Schmitt !!!!
Még hiteleket kell felvenni. Hajrá magyar értelmiség!
@dr kíváncsivagyok: Mindenkinek elfogadható módon kormányozni eleve nem lehet. Még akkor sem, ha végtelenek a rendelkezésre álló erőforrások. Ettől viszont fényévekre vagyunk. Ráadásul az ország két fele kb. az 1920-as évek óta utálja egymást, és ezen még a 40 év szocializmus sem tudott érdemben változtatni.
@midnight coder: Hát tudod az egészségügyben pedig igen sok pénz van,csak rossz helyen.
Én tudok kórházat,ahol a takarítók száma 60 fő,de nem kórházi alkalmazottak hanem 60X 100 ezer nettóért hanem külsős cég alkalmazottai, ami MILLIÓKBA van az adott kórház éppen aktuális mutyijának.
És ugyan ez vonatkozik a biztonságiakra is.
A bődületes bürokráciáról meg már ne is beszéljünk.
@dr kíváncsivagyok:
>Lehet,...de Orvbán alatt meg sok embernek nincs más megoldása , mint elmenni !!!!

Az elvándorlás már Kádár alatt elkezdődött - csak akkor még disszidálásnak hívták. 2008 óta pedig hogy EU taguk vagyunk - és a hazai bérekből egyre kevésbé lehet normálisan megélni - a folyamat csak erősödött.

De ennek az oka nem elsősorban Orbán, hanem a 3-4x-es EU-s fizetések és az hogy most már könnyedén munkát tud vállalni kinn bárki akinek nyelvtudása és jó szakmája van.

És ezen a 3-4x-es bérkülönbségen senki nem fog tudni változtatni. Sem Orbán, sem Bajnai, de még Chuck Norris sem ha hatalomra kerül. A legtöbb amit tenni lehet, hogy nem szarunk a ventillátorba, lásd az MSZP egykulcsos ellen indított kampánya.
@Dr. Furia: És azt tudod, hogy a 100 ezres nettó után mennyi bérköltséget kell kiköhögnie a kórháznak ?
@KG2000: jól mondod. ha Bajnai megint miniszterelnök lesz, azt valóban nem magának köszönheti, hanem orbánnak, amiért még kétharmaddal sem bírta (akarta) kirángatni ezt az országot a pöcegödörből, sőt, még mélyebbre taszította...
Az eddigi kommentekből kiderült, hogy nem véletlenül Magyarország a funkcionális analfabéták országa. Az olvasott szöveg megértése a többség számára nehezen megy.
Rövid a memória is: a hitelből fogyasztás alapú GDP növekedést épp Matolcsy indította el.
De legyen itt egy rövid összefoglaló 10 mondatban, hátha átmegy:
- A 2011-es Széll Kálmán terv konzervatív pályán 3-4%, dinamikus pályán akár 6% növekedéssel számolt
1,3% csökkenés a realitás
- A Széll Kálmán terv 21,5% beruházási rátával számolt
Év elején 16,4% volt, rohamosan csökken
- A gazdasági kormányzat annak ellenére fogadtatta el a költségvetést, hogy a saját emberük által vezetett KT legalább a bevételi oldal felét megalapozatlannak találta - őszre még a Századvég is 350 Mrd lukat talált, a realitás 600 Mrd
700+ Mrd bejelentett megszorítás két héten belül két csomagban, jó esetben a fele reális, a többi feritél
Jó az irány, NERtársak? Nem kéne nagyon sürgősen elgondolkodni azon, hogy jó kezekben van-e az ország?
A kölkök jövőjét valamiféle egyházasított nemzetieskedő maszlagnak képzelik el, ebből lesz több export?
Persze Brüsszel meg az IMF a hibás. Aki így gondolja menjen nyugodtan birkamenetelni.
Bajnainak igaza van: az egész polgazd gazemberség hókuszpókusz nem szól másról, mint az időnyerésről a dilettantizmus elfedésére és a tartalékok módszeres feléléséről.
@midnight coder: Azt hiszem nem ugyanarról beszélünk.
Én nem mondtam, hogy a jobboldali populizmus az egyedüli oka a "bukásnak". (Mellesleg kérdés, hogy mit értünk bukás alatt.) Amit én állítottam az ennél kevesebb: Jelenlg baj van, és jelenleg a jobboldali populizmus a meghatározó. Azt is állítottam még, hogy jobboldali populizmus jelenlegi dominanciájának az egyik fő oka a baloldal hamis sikertudata volt. Ennek a hamis sikertudatnak az egyik fő eleme pedig az a téves elképzelés volt, miszerint a gazdaság stabilizálása automatikusan hozza magával a társadalmi stabilitást és ennek megfelelően a technokrata elit politikai legitimálását. Nos ez finoman szólva nem így történt. A baloldali populizmus lényegében az erre a felismerésre adott válasz volt.
@midnight coder: Ez a kulturharc teóriája, ami remekül elfedi azt a tényt, hogy itt vajában nem az ország két fele áll harcban egymással, hanem az ország 10, maxumum 20 %-a uralkodik a maradék 80-90% on. Ezen az arányon azért lehetne javítani.
@dr kíváncsivagyok:
Fröcsöghetsz itt, de ez nem változtat a tényen. Ha Bajnai felül ugyanannak a trágyadombnak a tetejére amin Fletó és az elődje ült, akkor bele fogunk fulladni a szarba.
Az mszp-t nem fogja tudni rávenni, hogy azt a gombot nyomják amit kell. Visszarepülünk 2006-ba.
Új emberek kellenek, mindenkit arra biztatok hogy felejtse el a fideszt és az mszp-t.

Te pedig fröcsögj tovább és eddig még az mszp új reklámarcát, ebben mindig jók voltak.
@midnight coder: A kultúrharc képzete mindig jó eszköz volt az éppen uralkodó, vagy az éppen uralomváltásra készülő elitek kezében. A valós helyzet azonban az, hogy jelenleg se áll harcban az ország egyik fele a másikkal. Sokkal inkább az van, hogy az ország 10 maximum 20% a uralkodik az ország maradék 80-90 % a fölött. Ezen az arányon pedig lehetne javítani, még akkor is ha elfogadjuk azt a tételt, hogy nem lehet úgy kormányozni, hogy azt mindenki elfogadja.
@midnight coder: Gondolom ugyan annyit,mint amennyit kiköhög az a bizonyos külsős cég is!De a havernak megéri nyilván és az igazgatónak is, a visszacsorgatott lóvé!Nem?
@Dr. Furia: Nem mindegy, hogy valamit költségként vagy bérként kell kifizetni. Visszacsorgatás pedig mindenhol van.
@Alkibiadesz: Az alapvető probléma ott van szerintem mindkét oldalon, hogy a másik oldal győzelmét mint óriási tragédiát fogja fel. Ez igaz volt az volt az MSZP-re, és igaz most a FIDESZ-re is.

Uralkodni pedig nem uralkodik senki senkin. Vannak jobb helyzetben és rosszabban lévő emberek. De igazából néhány csókoson kívül (kb 1% lehet) annak aki jól él a jóléte külföldről jön.
Csak azt szeretnem megkérdezni Bajnai Gordontól, ha és amennyiben ő ezt ennyire pontosan és világosan látja, hogy mit is kéne csinálni, akkor miért nem akkor csinálta (2006-2010), amikor lehetősége lett volna rá?
Kérdezném továbbá, hogy mennyiben érzi magát felelősnek az ügyben, hogy 2006-2010 közötti katasztrofális kormányzati teljesítménynek köszönhetően a ciklus végére Magyarország a csőd szélén lévő országok között volt. (ott ült a kormányüléseken, a kormány tagjaként)
Az is érdekelne, hogy ha és amennyiben ennyire ért a gazdasághoz, akkor hogy fordulhatott elő, hogy az ő gazdasági miniszterségének idején, elsőként fordultunk az IMF-hez segítségért 2008-ban.
Érdekelne az is, milyen szerepet szeretne vállalni egy olyan szervezetben, amelynek alternatív köztársasági elnöke Pityinger "lopnimegyünklopni" László!
Érdekelne az is, mivel pótolná a bankadód, multiadókat? Lakossági adóemeléssel, netán nyugdíjcsökkentéssel, netán közalkalmazotti bércsökkentéssel, közalkalmazotti elbocsátásokkal, mégis mivel?
Azt írja, Magyarországon súlyosan sérült a jogbiztonság: érdekelne, amikor 2006 október 23-án, azonosítót nem viselő rendőrök békés megemlékezők szemét lőtték ki Budapesten, akkor mit gondolt a jogbiztonságról, mindezt úgy, hogy akkor éppen tagja volt az intézkedéseket, súlyos rendőri brutalitást elrendelő Gyurcsány kormánynak? Ha ennyire félti a jogbiztonságot, akkor miért nem állt ki a magyar emberek jogaiért? vagy a jogbiztonság csak a nemzetközi nagytőkének jár, a hazai adófizetőknek nem?
Érdekelne az is, mit gondol arról a kazalnyi államadósságról, amit az ő gazdasági minisztersége alatt akasztottak a magyar adófizetők nyakába!

Tisztelt Bajnai úr!
Várom megtisztelő válaszát!
Ha Ön demokrata, és miniszterelnök akar lenni - újra - akkor ezekre a releváns kérdésekre remélem van válasza, mert ezek a kérdések meglehetősen sokunkat foglalkoztatnak!
Szimpatikus amit ez az ember itt leírt itt beszédnek. Sajnos kevés az üdvösséghez, ehhez meg kellene bíznom az embertársaimban is, hogy hajlandóak az eszükkel is gondolkozni végre egy kicsit.

Persze ha hajlandóak lettünk volna erre, akkor még talán az öszödi beszédet is fel tudtuk volna fogni és normálisan értelmezni. Ja, hogy akkor nem is lett volna szűkség a beszédre? :)

A céloknak a társadalomból kellene hogy jöjjenek, amelyek kvázi elérhetőek és reálisak.

Mivel a jelenlegi magyar társadalomnak irreális céljai vannak, ezért nem lehet semmilyen reális gazdaságpolitikát folytatni, csak politikailag jól kommunikált semmitevést, érdemes elolvasni az 1984-et, aki még nem tette volna meg anno, és lehet egyszerre sírni és nevetni.

Jelenleg én az alábbi miatt vagyok kénytelen a fideszre szavazni:
1. A társadalom nem tud megfelelő / közös célokat megfogalmazni
2. A fidesz legnagyobb "erénye", hogy amit "tesz" az maga válik a céllá is a választói jelentős részének, akkor is ha 1 nappal korábban még más volt a kommunikált cél. Ezáltal legalább még el tud látni olyan szabályozási feladatot, amelyet legalább a társadalom egy része elfogad
3. Minden más politikai párt - részben a fidesz "hitközösség" miatt - programja el van lehetetlenítve, mert nincs meg a társadalmi támogatottsága se a hit se a realista célok / hitelesség által (értsd elég impotens (LMP) , kontra produktív (Jobbik), hiteltelen és korrupt (MSZP))

Hihetetlen de eljutottunk oda, hogy saját csapdánkba estünk, saját irreális elvárásaink miatt, képtelenek vagyunk előrejutni és kitermelni egy hiteles pártot, mert nincs rá mérhető igény.

Számomra a kérdés jelenleg az:
1. Ha bárki más nyer, tud, hagyják-e kormányozni? (Mert hogy a programja jobb mint a jelenlegi az szinte biztos, még akkor is ha a 95%-val nem értek egyet). --Szerintem NEM
2. Van-e esély, hogy a Fidesz előbb / utóbb tanul a hibáiból és kommunikáció helyett szembenéz a valós problémákkal? --Igen minimális. Tapasztalati úton zéró.

Fene, ahogy leírom egyre elkeseredettebb vagyok, mert ez így patthelyzet. A patthelyzetet pedig a társadalmi tudásbeli tőke / realitásérzék tudná feloldani, vagy egy önmagától jól működő kvázi diktatúra "reménye" vagy olyan külső történések, amiket még senki se lát.

Csak reménykedni tudok, hogy valami kimozgatja ezt a társadalmat ebből az állapotból, mert mindig van lejjebb... persze annál magasabbra lehet visszamászni :)
a posztban nincs szó megoldásról. Az okokat keresi, próbálja megfogalmazni mi az, ami miatt ma ott tartunk ahol. Mik a jelenlegi elvi irányok - a "koncepció" - amik nem jók, és mik az elvi irányok, amik mellett kellnee dolgozni a megoldáson, ami jelenleg NINCS kidolgozva. De ezen dolgoznak, és 2 hónap múlva felvázolják a fenti koncepcióból adódó konkrét lépéseket. Végre valaki aki gazdasági szakemberként a realításokat nézve nem rendkívüli kormányülésen egy nap alatt dönt százmilliárdokról, hanem kidolgozza a javaslatait. A posztban egyetlen konkrét javaslat nem hangzik el, csak az, hogy az itt vázolt múltbeli, és külföldi tapasztalatok alapján , min dolgoznak.

Végre valaki aki tervez, mérlegel, és ért is hozzá - nem beszél a levegőbe, csak akkor ha már készen van a konkrét terv. Addig csak azt mondja, nézzétek, mi így látjuk, és próbáljuk kidolgozni a fenti irányok mentén hogy hogy is lehetne kirángatni a szarból az országot...
@pánpéter: Szerintem egyértelmű: nem volt szabad keze. Amíg nem jött a válság a szocik és a fidesz sem enegedett semmit megmozdítani. És nagyon remélem , hogy egyszer eljutunk oda, hogy megint szabad kezet kap, és lesz ideje gatyába rázni...
@midnight coder: Ha jól értem az a néhány külföldről pénzelt csókos nem a fidesz berkeibe tartozik.
Én úgy gondolom, hogy a jogosulatlan, igazságtalan gazdasági előny az nem más mint uralom. Ebben az értelemben pedig az egykulcsos adórendszer kedvezményezettjei mindenképpen uralkodnak azokon, akik kimaradtak ebből a körből. Ugyanígy azok is uralkodnak a "kívülállókon", akik most csak azért bővíthetik a bevételeiket, mert közel vannak a tűzhöz.
De ugyanilyen uralmi jellegű igazságtalanság megalapozására szolgál a felsőoktatás "önfinanszírozóvá" tétele is. Ez ugyanis nem jár majd mással, mint azzal, hogy csakis egy kiváltságos rétegréteg lesz képes taníttatni a gyermekeit (itthon vagy külföldön), a "körön kívüliek" gyerekeit pedig mesterségesen kirekesztik a felsőoktatásból.
kedves bajnai gordon....
a) hambr úgysem olvassa el...had kérdezzem már meg...amikor az államcsődig evezett a szocik kormányában, akkor miért nem volt ekkora kuvvanagy okostojás?
b) tényleg azt hiszi a magyar választók KETTŐ évvel a választások után már nem tudják kicsoda maga?
c) tényleg azt hiszi ez a hazug, felépített imágó - szakember, nem politikus, kívülálló - ez működhet?
d) nem szégyelli magát? hogy 50akárhány %os adósságból 80akárhány%-ot sikerült csinálni, meg államcsődöt? nem kellene addig amíg ismét 50akárhány %os lesz, addig kussban ülni valahol csendben?
@midnight coder: Ha jól értem az a néhány külföldről pénzelt csókos nem a fidesz berkeibe tartozik.
Én úgy gondolom, hogy a jogosulatlan, igazságtalan gazdasági előny az nem más mint uralom. Ebben az értelemben pedig az egykulcsos adórendszer kedvezményezettjei mindenképpen uralkodnak azokon, akik kimaradtak ebből a körből. Ugyanígy azok is uralkodnak a "kívülállókon", akik most csak azért bővíthetik a bevételeiket, mert közel vannak a tűzhöz.
De ugyanilyen uralmi jellegű igazságtalanság megalapozására szolgál a felsőoktatás "önfinanszírozóvá" tétele is. Ez ugyanis nem jár majd mással, mint azzal, hogy csakis egy kiváltságos rétegréteg lesz képes taníttatni a gyermekeit (itthon vagy külföldön), a "körön kívüliek" gyerekeit pedig mesterségesen kirekesztik a felsőoktatásból.
@873ujr3rk: basszus nem tudom milyen az észt minta, de ha ez az ember ki meri mondani amit felsoroltál, és egy csepp esély is van arra, hogy ez az ember véghezviszi azt amit itt elmondott, 18 év után először én is lemegyek szavazni... RÁ
Bajnai a tökéletesen semmitmondó, untig csépelt frázisokból összeállított beszédek mestere:

"a döntő kérdés az, hogy képes-e megfelelő, legitim, társadalmilag elfogadható megoldásokat találni a politika azokra az eredetileg gazdasági- és társadalmi kihívásokra, amelyek előttünk állnak."

Hogy milyen okos ez a Bajnaicsávó!

És mi a megoldás? "három eszköz valamilyen kombinációja marad"

Hűazannya, nemonddmár
"Mindezek a problémák a korábban felsoroltaknál talán súlyosabbak, mert azt a perspektivikus, törekvő, gyarapodni akaró, boldogulást kereső, aktivista vállalkozói szellemet öli meg, amely nélkül nincs gazdasági fejlődés."
Az egykulcsos az nem jó, mert jaj a szegények, de pl. az LMP féle 45%-os szja aztán a törekvést díjazza ám (vagy könyveljen kreatívan nehogy nyereséges legyen, máshogy vegye ki a pénzt?).
Szóval mégis mi a cél?

Kéne egy valós cél meg egy hihető megvalósíthatósági tanulmány (ha már annyira folyton a hitellel meg a bankokkal példálózunk).
@Leskin:
Én nem látok elvi irányt nyugdíjakkal kapcsolatban, egészségüggyel kapcsolatban, oktatással kapcsolatban ...
@Alkibiadesz:
"Én úgy gondolom, hogy a jogosulatlan, igazságtalan gazdasági előny az nem más mint uralom. Ebben az értelemben pedig az egykulcsos adórendszer kedvezményezettjei mindenképpen uralkodnak azokon, akik kimaradtak ebből a körből."
Az egykulcsos "kedvezményezettjei" fizetik 80%-ban az orvost, az utakat ... nagyon nagy uralom ám aztán tényleg.

Anyád egyedül nevelt szinte nulla nagyszülői háttérrel? Azon kívül, hogy nem kényelmes dolog munka-tanulás-alvás trióval tölteni minden napod, hogy elvégez egy egyetemet és keresett szakmád legyen volt bármiféle jogosulatlan, igazságtalan hátrányod?
kétharmadot kaptak, megtehették volna, kimondhatták volna és támogatást is kaphattak volna, ld békemenet lol. csak gyávák, rövidlátóak, hatalom és pénzéhesek.
He-he, Hondamondának van igaza. Aki azt gondolja, hogy bármit is lehet fájdalommentesen csinálni a költségvetéssel az iszonyatosan téved.

A növekedés fent felsorolt motorjai elvben még jók is lennének, de anélkül, hogy a költségvetés szerkezete (a kiadások megoszlása) megváltozna, nem megyünk sehova.

A tavalyi fórumon volt egy előadás a költségvetési politikáról, vagyis annak totális hiányáról. Az viszont látszott, hogy a szerkezetben minden szektor zsugorodott, egyet kivéve, amelynek aránya monoton növekedett: jóléti kiadások.

A nyugdijrendszer/rokkantnyugdij minden elemén szigoritani kell azonnal (korhatár növelése, a nyugdij mértékének a korábbi fizetéshez való arányának jelentős csökkentése stb.), a nyugdijakat meg kell (valamilyen kulccsal, kulcsokkal pl. aki a megnövelt minimumkorhatár alatt van, annak jelentősen csökkenteni kell a nyugdiját) adóztatni: egyébként egész egyszerűen nem marad forrás a többi költségvetési szektorra. Pl. minőségi oktatás, egészségügy, beruházások (most az EU pénzeken kivul effektive nem jut állami beruházásra!). Az abszolut minimum, hogy nincs inflációkövető növekedés, és több évig nem növekednek a nyugdijak.

A nyugdijkiadások olyan iszonyatosan nagy és csak növekvő nyomást jelentenek, hogy amellett nem marad - pláne zsugorodó gazdaság és egyébként helyesen csökkenő hiány mellett - forrás másra még az összes baromság kiiktatása (pl. közmédia 70 mrd stb.) mellet sem.

Ezt szerintem az MSZP nem vágja, még ha esetleg Bajnai igen, de enélkül csinálhat bármit Bajnai, nem lesz változás a gazdaságban: a költségvetés szerkezete nagyon problémás. Ők is - mint a Fidesz - a Növekedésben reménykednek, hogy amellett majd lesz forrás mindenre: de érték meg, nem lesz növekedés (szerintem 2014-2015-ben sem, de a következő két évben nem az biztos).

Nonszensz, hogy az aktivaktól elvesznek 3000 milliárd (nyugdijpénztári) forintot, megadóztatják őket a legkülönfélébb módokon és közben a nyugdijasok (akik jövedelmét a többi adófizető dobja össze, mint az államigazgatásban dolgozókét, csak éppen a nyugdijasok nem dolgoznak) semmilyen következményt nem viselnek. A nyugdij mint biztositas megszunt, ez be kell látni. Ilyen demográfia és aktivitás mellett ez egy (láz)álom. A nyugdij egy adófizetői juttatás a nem aktivaknak részére, ennek mértékére pedig nincsen alkotmányos jog.

Mivel az MSZP ezt nem teszi meg (de semmiképpen sem eléggé és természetsen a kampányban egy szó sem eshet erről), ezért ők sem jutnak sehová, bármennyire is visszajön a befektetői bizalom. Pedig ez nem baloldsl vagy jobboldal, neoliberálsi vagy kommunista, ez egszerűen közgazdasági szükségszerűség.

A lecsúszás, szenvedés, a piacképes aktivak elvándorlása folytatódni fog. Ez egy ördögi spirál ami csak egy defaulttal érhet véget.
@Leskin:
"Szerintem egyértelmű: nem volt szabad keze. Amíg nem jött a válság a szocik és a fidesz sem enegedett semmit megmozdítani. És nagyon remélem , hogy egyszer eljutunk oda, hogy megint szabad kezet kap, és lesz ideje gatyába rázni..."

Szabad kezet? Azt csinálta amit leírt neki az IMF, soha nem volt szabad keze. Az mszp is csak azért nyomta neki a gombot, mert fltek, hogy a ciklust sem tudják kitölteni, de nehogy azt hidd, hogy majd kitalál valamit a Bajani, az mszp pedig felsorakozik mögé. Akkor keresnek másik reklámarcot, egy új hiteles megyó-fletó-bajnait.
A magam részéről várom, hogy Bajnai és csapata programot hirdessen, még akkor is, ha tudom, hogy Bajnai neoliberális és nem sok jóval kecsegtet a magamféle kisembereknek.

Egyet tudok, ennek a vergődésnek, az impotens, öncélú orbáni janicsárdúlásnak valaki olyan vessen véget, akinek legalább valami elképzelése van arról, hogy hogyan lehetne kimászni a szakadékból.

Orbán Viktor és kormánya ennek az országnak fokozódó leépülést, pusztulást, afrikai nyomort jelent!
Bajnai Gordon 2012.október 23.

Tiszta, hiteles hang...az új esély hangja...

" Haza ÉS haladás"

..ehhez kell akarat...ehhez kell összefogás, szolidarítás...ehhez kell támogatás..egység, megértés, higgadtság...bizalom...

Nincs más lehetőségünk: változtatás kell!
"Együtt 2014"

Világos, egyenes- mindenki számára érthető beszéd volt.

Köszönet érte.
:)
ráadásul az adócsökkentések a nagycsaládosokon kívül elsősorban a társadalom felső harmadának kedveztek."

Na. Igen. Magyarul, a nagycsaládosokon kivül, a "felső tíznek". De azt is írhatnám, egyetlen politikai erő, egyetlen kormány se akarja már "megszabni", hány gyereke legyen akárkinek is. Mert csak akkor lehet hasznos? tagja egy társadalomnak, vagyis) a magyar társadalomnak.
Ha egy egyszerű" ember gyerek nélkül akarja leélni az életét, vagy úgy adatik", engedje már meg a világ, hogy akkor is élhessen már egy normális" életminőséget.
Egyébként- ha nem tévedek- a nagyon alacsony jövedelműek, a kedvezményeket nem is tudták/tudják igénybe venni. Ezt lehet egyszerű, ismételt parasztvakitásnak is nevezni. úgy gondolom.

Nagyon rossz kedvű a magyar társadalom, hatalmasra nyilt az a bizonyos társadalmi olló, mérhető az elszegényedési folyamat. A társadalom egy hatalmas csoportja küzd forintos" gondokkal mindennapi életében.
Arról nem is beszélve, hányan nem tudnak tápláló ételeket fogyasztani. Hogy csak ennyit emlitsek.
Minden képpen gyors- gyökeres változásra lenne szükség.
Szomorú valóság.
Egy dolgot hiányolok fájó módon a teendők listájáról, bár implicit módon talán benne van ebben a mondatban:

"Egyszerre kellene a magas hozzáadott értékű ágazatokat fejleszteni, így a gyógyszeripart, az autóipart, az elektronika és It-szektorokat,"

Szükséges a K+F jellegű tevékenységek kiemelt támogatása! Elég csak Dél-Korea, vagy Brazília példáját megnézni, de vethetünk egy pillantást a Lengyelországban és Szlovákiában tapasztalható előretörésre is a természettudományos, mérnöki képzések terén. Jelenleg több nagy jelentőségű, nemzetközi jelentőségű tudományos projekt kapcsán járatjuk le magunkat - szegedi lézer -, ezeknek véget kellene vetni, és nem csak gazdasági támogatást kell biztosítani a kutatás-fejlesztés jellegű tevékenységeknek, de helyre kell állítani a társadalmi presztízsét is ezeknek az intézményeknek.

Ahogy Széchenyi mondta:

"A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma."

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) USA (1) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma