Az Európai Bizottság (EB) nemrég bejelentette: úgy értékeli, hogy a magyar kormány nem teljesítette korábbi vállalásait, és nem kezelte megfelelően a költségvetési hiányt. Bár 2011-ben és 2012-ben a deficit formálisan a 3%-os limit alatt marad, ez kizárólag egyszeri tételeknek köszönhető (pl. nyugdíjvagyon államosítása). Ezenközben a strukturális deficit jelentősen romlott. Ezért az EB azt javasolja a Pénzügyminiszterek Tanácsnak (ECFIN), hogy az ún. túlzott deficit eljárás lépjen a következő szakaszába. Ennek egyik lehetséges következménye a Kohéziós Alap magyarországi támogatásainak felfüggesztése. A jogalapot a Kohéziós Alap működéséről szóló, 2006-ban elfogadott EU-rendelet szolgáltatja (tehát nem az ún. „hatos csomag”). Ha a Bizottság ilyen értelmű javaslatot tesz az ECFIN-nek, a lehetőség napokon belül valósággá válhat.
A forrásmegvonás felvetése meglehetős ijedtséget váltott ki itthon. Egyes kommentátorok folyamatban lévő kormányzati és önkormányzati beruházások azonnali felfüggesztéséről, tönkremenő cégekről, súlyos költségvetési problémákról, több ezermilliárd forintos veszteségekről írtak. Nem, ezektől – egyelőre – nem kell tartani. Ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy a kormány akár még az idén rákényszerül, hogy a Kohéziós Alap terhére további pályázatokat már ne fogadjon be. És nem kizárt az sem, hogy 2013 és 2015 között valóban elveszítsünk mintegy 530-540 milliárd forintot.Ahhoz, hogy ez megtörténjen, persze elvben még sok mindennek kell történnie. Az Európai Bizottságnak ilyen értelmű javaslatot kell tennie a Tanács számára és annak a javaslatot minősített többséggel el is kell fogadnia. Szükséges az is, hogy a magyar kormány a szankció életbelépéséig ne tegye meg a szükséges korrektív lépéseket, így a felfüggesztés életbe is lépjen. Végül a felfüggesztést követően a szankciók egészen 2015-ig érvényben kell maradjanak, így a támogatást valóban nem tudjuk majd időben felhasználni. Nézzük a fentieket egyenként.
Az Európai Bizottság álláspontja
A Bizottság álláspontját két tényező befolyásolja. Az egyik az általános gazdasági válság, amely az Európai Unió, és így az EB munkáját is legalább két éve alapvetően meghatározza. A hatos csomag elfogadása egyértelműen jelezte, hogy a deficit szintjét az EU a továbbiakban egyáltalán nem tekinti nemzeti belügynek, és a túlzott költekezést a közösségi szolidaritás megsértéseként fogja fel. (Egyszerűbben: a tagállamoknak semmi kedvük a görög csődhelyzethez hasonló okokból újabb pénzügyi terheket magukra vállalni.) Márpedig, a közösségi támogatások, így a Kohéziós Alap is, pontosan erre a közösségi szolidaritásra épül. Aki ezt megsérti, anyagi segítségre ne számítson.
A másik tényező az Európai Bizottság szempontjából az unió regionális – azonos értelmű kifejezéssel felzárkóztatási, kohéziós – politikájának jövője. A felzárkóztatási politika az EU költségvetésének második legnagyobb tétele, melyre évente csaknem 50 milliárd eurót fordítanak. Ebből átlagosan 3,2 milliárd euró Magyarországot illeti. A regionális politika tehát a közös költségvetés szempontjából rendkívül drága, így az elmúlt években heves vitákat folytattak arról, hogy valójában megér-e ennyi pénzt, vagy csak merő pazarlás. A Bizottság meg van győződve arról, hogy a regionális / kohéziós politika hasznos és eredményes. De azért, hogy ez a jövőben még inkább így legyen, a 2014-2020-as időszakra olyan szabályozási javaslatot készített, amely a jövőbeni támogatásokat előzetes és utólagos feltételekhez, többek között makrogazdasági kondíciókhoz kötné.
Tehát: a Bizottságot rövid, és hosszú távú megfontolások is arra késztethetik, hogy Magyarországgal most szigorúan bánjon. A támogatás felfüggesztése beleillene az EB politikai irányvonalába, mind a válság okán, mind pedig a kohéziós támogatások feltételeinek szigorítása miatt.
A Tanács, a tagállamok szemontjai
Mint már említettük, a tagállamok, kiváltképp az uniós költségvetés fő finanszírozói, a nettó befizetők, mindenekelőtt Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Ausztria, Hollandia, Dánia és Svédország, egyre kisebb toleranciával viseltetnek azok iránt, akik túlzott költekezéssel, a fájdalmas társadalmi és gazdasági reformlépések, megszorítások elodázásával gazdasági vészhelyzetbe kerülnek. Ezzel ugyanis a többi országot arra kényszerítik, hogy – a közös valuta védelmében – a még nagyobb katasztrófa elkerülésére anyagi támogatást nyújtsanak, vagy éppen lemondjanak meglévő követeléseikről. A helyzetet tovább rontja, hogy az adósságválság a magánszektort is nehéz helyzetbe hozza, ami megint csak súlyos lépéskényszert jelenthet a nemzeti kormányok számára.
Tetszik, nem tetszik, Magyarország mostanság a fegyelmezetlen tagállamok listáján előkelő helyen szerepel. Nem csak közpénzügyi helyzete miatt, hanem azért is, ahogyan a helyzetet eddig kezelte. A közelmúlt gazdasági intézkedései – a válságadók, a végtörlesztés, a nyugdíjvagyon elvonása, a korábbi privatizációkat megkérdőjelező szándékok (Pécsi Vízmű, Fővárosi Csatornázási Művek), sőt, akár teljes ágazatok államosítása (ld. cafeteria rendszer) – mind-mind közvetlen veszteségeket okoznak az európai gazdasági szereplőknek. Ez pedig ellenünk hangolja az ECFIN tagjait, még akkor is, ha az alaptörvény és a sarkalatos törvények miatti nemzetközi vihart figyelmen kívül hagyjuk.
Tehát: nem kizárt, hogy az ECFIN-ben meglesz a kétharmad a szankciók bevezetésére.
A kormány mozgástere
A kohéziós alap rendelet szerint a Tanács haladéktalanul döntést hoz a támogatás-felfüggesztés visszavonásáról, amint a tagállam a szükséges korrekciós lépéseket megteszi. Ez elvben bekövetkezhet még az idén, így a döntést akár annak tényleges életbelépése – legkorábban 2013 – előtt vissza is lehet vonatni. Időnk tehát volna.
Ugyanakkor tudjuk: a költségvetés helyzete rendkívül nehéz, és nem kedvező a makrokörnyezet sem. A kormánynak a Kohéziós Alap ügyétől függetlenül is muszáj lépnie, jóllehet akármit is tesz, az már megint fájni fog. Elemi, pénzben – pl. hitelkamatokban, államkötvény-hozamokban – is kifejezhető érdekünk, hogy a magyar gazdaságpolitika megkapja az EU egyetértését. (És az IMF-et akkor még szóba sem hoztuk.) A jelenlegi helyzet 2015-ig nem tartható fenn. De, mivel egy újabb kiigazító csomag súlyosan népszerűtlen lehet, a politikai szándék és bátorság megléte korántsem magától értetődő.
A felfüggeszthető támogatás értéke ésfelhasználhatósága
Az éles szeműek már kiszúrhatták: mindeddig kizárólag a Kohéziós Alapról beszéltünk, és nem említettük az ún. strukturális alapokat: az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (EFRA) és az Európai Szociális Alapot (ESZA). Ez utóbbiakat és a mezőgazdasági támogatásokat ugyanis a szankció lehetősége nem érinti.
A 2007-2013 között az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) - aktuálisan: az Új Széchenyi Terv – keretében érkező közel hétezer milliárd forintból a Kohéziós Alap kb. 2700 milliárd forintot tesz ki. A Kohéziós Alap Rendelet szerint a Tanács esetleges felfüggesztő döntése ennek az összegnek a 2013-as pénzügyi évre vonatkozó részét, annak 20%-át, a már említett 530-540 milliárd forintot – kérdőjelezné meg. A Kohéziós Alap környezetvédelmi, energetikai és közlekedési beruházásokat finanszíroz, de ebből fizetjük az EU alapokat kezelő intézményrendszer működését is.Fontos, hogy a felfüggesztő döntés semmilyen formában nem érintené a támogatás 2007-2012 közötti részét. Tekintettel pedig arra, hogy Magyarország annak a forrásnak eddig csak mintegy negyedét használta fel, likviditási gondok egyáltalán nem várhatóak. A már támogatási szerződéssel rendelkező projektgazdák, és beszállítóik egyelőre megnyugodhatnak. Ugyanakkor, ha a helyzet fennmarad, és a 2013-as támogatást végképp elveszítjük, néhány területen valóban komoly gondok lehetnek. Az ÚMFT-n belül pontosan beazonosíthatóak azok a tételek, amelyeket a kohéziós alap finanszíroz. Közöttük több olyan is van, ahol a már támogatott projektek összértéke megközelíti, vagy meg is haladja a 2007-2012-es évekre jutó támogatás mértékét. Ilyenek az árvízvédelem, vízbázisok védelme, kármentesítés, hulladéklerakók rekultivációja és ide tartoznak az energiahatékonyságot szolgáló fejlesztések, a főközlekedési útvonalakat valamint az elővárosi és városi tömegközlekedést érintő fejlesztések is.
Ha a biztosan megmaradó keretből levonjuk a már elfogadott projektek összértékét, a Kohéziós Alapban már csak mintegy 250 milliárd forint olyan szabad forrás marad, amelyet az esetleges felfüggesztési döntés nem érintene. És: ebből kell finanszíroznunk az intézményrendszer működését is, ami ugyancsak jelentős tétel. Mindez pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy a szabad Kohéziós Alap pénz hamarosan tényleg elfogyhat. Így pedig a kormánynak komolyan el kellene gondolkodnia azon, hogy új Kohéziós Alap projekteket már ne indítson, és hogy leállítsa a közlekedési, környezetvédelmi pályázatok jelentős részét a ciklus hátralévő részére.
A kohéziós alapból eddig igényelt, megítélt, ill. kifizetett támogatások a teljes keret százalékában
Alternatívaként a kormánynak csak az a lehetősége marad, hogy a további pályázatokat, projekteket saját pénzből (a központi költségvetésből, vagy a kedvezményezett önkormányzatokon keresztül) finanszírozza – ami jelentős rizikó. Ha azonban ezt nem tenné, minden egyes nappal közelebb kerülnénk ahhoz, hogy az említett 540 milliárdot véglegesen elveszítsük, még akkor is, ha a Tanács a szankciót idő közben visszavonja. Egy-egy kohéziós alap beruházás átfutási ideje ugyanis 1,5 - 2,5 év. Így azokat a projekteket, amelyeket 2013-2014 folyamán az esetleg újra megnyitott keretek terhére befogadhatnának, még azelőtt el kell kezdeni, hogy kiderülne: van-e esélyünk arra, hogy a felfüggesztett forrásokat visszakapjuk.
Nem könnyű döntés, különösen most.
Kitekintés
A fentiekben egy jövőbeni, elméleti lehetőséget elemeztünk. A veszély azonban valós, és amíg a költségvetés helyzete ilyen, a villám elvben bármikor becsaphat. Sajnos, komoly az esélye annak, hogy Magyarország hamarosan kísérleti egérré válik, és az EU rajtunk teszteli majd le azt, hogy miként működnek a költségvetési fegyelemhez kapcsolódó büntető szankciók, valamint hogy a pénzügyi feltételek bevezetése miképpen befolyásolhatja a felzárkóztatási politikát.
Ha a Tanács valóban ellenünk dönt, az komoly presztízsveszteség, és kétség kívül rontja Magyarország alkupozícióját, pont akkor, amikor a következő pénzügyi időszak támogatásairól, és annak feltételrendszeréről kellene tárgyalnunk. Ez pedig középtávon még sokkal több pénzbe kerülhet.
