A görög és az olasz válság elterelte a nemzetközi közvélemény figyelmét egy, következményeiben sokkal nagyobb válsággal fenyegető országról, Franciaországról. A görög és olasz pénzügyi- és kormányválság átmeneti nyugvópontra jutása után ezért is fontos röviden áttekinteni, mi is történik jelenleg Franciaországban, és milyen következményei lehetnek a válság esetleges átterjedésének Franciaországra.
Annak érdekében, hogy az idénre tervezett 5,7%-os költségvetési hiány után a francia kormány tartani tudja a 2013-ra kitűzött 3%-os deficitcélt, a miniszterelnök a múlt héten – idén már másodszor - igen jelentős megszorításokat jelentett be. Az augusztusi után, amely 12 milliárd eurós megtakarítást eredményezhet 2012-től, a most meghirdetett megszorító csomag, Francois Fillon miniszterelnök szavai szerint 1945 óta a legszigorúbb költségvetését jelenti majd Franciaország számára. Számokban kifejezve, jövőre mintegy további 7 milliárd eurós, 2013-ban pedig több mint 11 milliárd eurós megtakarítással számol a kormány. A francia miniszterelnök amellett érvelt, hogy reformokra és modernizációra van szükség azért, hogy a hiány mérséklődjön és az adósság a korábbi évtizedek folyamatos növekedése után a fenntartható szintre csökkenhessen. Szerinte a „költségvetési hiány és az adósság azoknak az országoknak a kábítószere, amelyek nem akarnak modernizálni”. Természetesen az ellenzék és a szakszervezetek azonnal tiltakoztak a csomag és annak indoklása miatt. Benoît Hamon a Parti Socialiste (PS) szóvivője visszautasította a miniszterelnöknek a felelősség szétterítésére utaló megjegyzését, miszerint az elmúlt harminc év kormányai tehetnek a magas költségvetési hiányról. Azzal érvelt, hogy a kormányzati ciklus elején hozott, a gazdagoknak kedvező adóügyi intézkedések önmagukban 75 milliárd eurós lyukat ütöttek a költségvetésben. François Hollande, „igazságtalannak, nem koherensnek és következetlennek” minősítette a kormány tervezett intézkedéseit. Szerinte a leginkább rászorulókat sújtja az ÁFA tervezett emelése is, miközben a ciklus elején hozott, gazdagokat kedvezményező adóintézkedések nem változnak. Úgy vélte, hogy ez nem elég, hogy igazságtalan, de még csak nem is hatékony, mivel hamarosan újabb megszorításokra lesz szükség. A szocialisták elnökjelöltje felhívta a figyelmet arra is, hogy a jobboldal tíz éves kormányzása alatt az adósság 500 milliárd euróval nőtt.
Mivel kevesebb, mint hat hónap múlva köztársasági elnök választás lesz Franciaországban, ezek és az ehhez hasonló a kritikák teljesen várhatóak voltak az ellenzék részéről. Az igazi belpolitikai összecsapás munícióját azonban nem a konkrét megszorító intézkedések, hanem az ország leminősítésével kapcsolatos félelmek adták.
Franciaország ugyanis igen jelentős kitettséggel bír Olaszország felé és ez egyre érzékelhetőbbé vált az olasz válság mélyülésével, illetve a francia kötvény felárak emelkedésével. A New York Times egy Keefe, Bruyette & Woods jelentésre hivatkozva arról ír, hogy a francia bankok több mint 100 milliárd dollárnyi olasz államkötvénnyel rendelkeznek, ezen felül pedig további 300 milliárd dollárnyi kint levőségük van olasz cégek és magán személyek felé. Bár a francia gazdaság sokkal jobb állapotban van, mint az olasz – GDP arányos államadóssága 85%, szemben a 120%-os Olaszországgal – viszont a növekedési kilátásai nem túl rózsásak. Idén csak 1,6% körüli lehet a gazdasági növekedés, bár a kormány még 1,75%-al számol. Érdemes megjegyezni, hogy a legfrissebb adatok szerint a gazdasági növekedés a várakozások fölött volt a harmadik negyedévben. Jövőre azonban az Európai Bizottság már csak 0,6%-os növekedést jósol, szemben a kormány 1,5%-os előrejelzésével, ami augusztusban még 2,5%-os volt. Hiány tartása nyilvánvalóan újabb megszorításokat követel majd. Ilyen értelmű nyilatkozatot tett Olli Rehn, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi biztosa is. A pesszimistább elemzők egyenesen gazdasági recesszióval számolnak jövőre, mint például a Bank of America Merill Lynch amely 0,6%-os visszaesést jósol. Kérdés, hogy hisz-e a piac abban, hogy a franciák tartani tudják deficitet csökkentő tervüket és képesek lesznek-e megtartani a németekéhez hasonlóan legjobb AAA hitelminősítésüket. Ez utóbbi azért is fontos, mert a legjobb hitelminősítés olcsón tartja a Franciaország által felvett hiteleket, illetve, mivel a franciák jelentős részt vállalnak az eurozóna krízisének kezelésében, ezért az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) jövője is jelentősen függ a franciák besorolásától.
Ezek után a lehető legrosszabbkor jött az a brutális, technikainak mondott tévedés a Standard and Poor’s-nál, ami rövid időre leminősítette a francia kötvényadósi osztályzatot. Bár a hitelminősítő később nyilvánosan elismerte a tévedését, a tízéves lejáratú német és francia államkötvények hozama közötti különbség történelmi magasságokba kúszott, majd ugyan a hitelminősítő hibájának elismerése után visszaesett, de nem ugyanarra a szintre. A szocialista jelölt talán maga sem gondolta, hogy a S&P hibájával kapcsolatos nyilatkozatával olyan elemi erejű támadásnak lesz kitéve a jobboldal részéről, mint amit a rákövetkező napokban tapasztalhatott. Holland ugyan úgy nyilatkozott, hogy természetesen nem kívánja a francia leminősítést és semmi olyat nem kíván nyilatkozni, ami gyengítheti Franciaországot, de mégis ironikusan megjegyezte, hogy úgy látja, a piacok már megelőlegezték Franciaország leminősítését. „Magasabb felárral kapunk kölcsönt a piacokról, mint az azonos besorolású Németország. Bizonyos szempontból ez olyan, mintha már leminősítettek volna minket”. A jobboldal totális össztűz alá vette Hollande-ot és Sarkozy elnök kivételével az összes jelentősebb jobboldali politikus vérmérséklettől függően kritizálta és felelőtlennek minősítette a szocialista elnökjelölt kijelentését. A jobboldalon érezhetően elkezdődött az elnökválasztási kampány politikai-retorikai környezetének újrakeretezése. E szerint a jobboldal a felelős, modernizáló és jövőpárti szereplő lenne, míg a szocialistákat próbálják belenyomni a változásra és reformokra képtelen, hiteltelen és kormányzásra képtelen párt képébe.
François Fillon kormányfő is éles hangon kritizálta a baloldalt és annak elnök-jelöltjét. Szemükre hányta, hogy amíg ők voltak kormányon semmit nem valósítottak meg abból, amit most ígérnek. Azzal is érvelt, hogy a jobboldali kormányokkal szembeni jelenlegi kritikájuk ugyanúgy érvényes lehet a korábbi baloldali kormányokra is. „A partvonalról könnyű bekiabálni, de nem tettek semmit annak érdekében, hogy a francia társadalmat alapjaiban érintő reformokat lehessen véghezvinni”- mondta Fillon. Brice Hortefeux, európa parlamenti képviselő, Sarkozy elnök közeli barátja ekképpen bírálta Hollande-ot: „Egy államférfi nem improvizál, egy államférfi felelősségteljes. Tehát Hollande nem államférfi.” Luc Chatel, oktatási miniszter szerint az embernek az lehet az érzése, hogy François Hollande egyenesen örülne annak, ha Franciaországot leminősítenék. Claude Guéant belügyminiszter szerint Hollande a francia érdekek ellen politizál. A szocialista elnökjelölt szemére hányta, hogy nem támogatta a kormányt, amikor arra szüksége lett volna az országnak, jelesül a megszorító intézkedések megszavazásakor. „Sem ő, sem a szocialisták egyetlen csomagot sem szavaztak meg, ami szükséges a költségvetési kiigazításokhoz” – nyilatkozta.
A szocialistáktól Pierre Moscovici, Hollande kampányfőnöke reagált a jobboldali támadásokra. Moscovici szerint, ha a francia AAA minősítés veszélyben van, az nem Hollande kijelentése miatt lehetséges, hanem azért, mert Nicolas Sarkozy eladósította az országot 500 milliárd euro-val. Amúgy Hollande kampánycsapatának névsora a jelen írás megjelenésének időpontjában fog napvilágra kerülni. Ez is az oka lehet annak, hogy az utóbbi napok jobboldali támadásaira a baloldal nem volt képes egyszólamú nyilatkozatokkal válaszolni.
Jacques Attali, korábbi EBRD elnök, akit Franciaországban Kasszandra-szerű jóslatairól is ismernek,úgy véli, hogy Franciaország de facto elvesztette már AAA hitelminősítését. „Ne legyenek illúzióink, a piacokon Franciaország már elvesztette AAA besorolását.” François Mitterand volt köztársasági elnök korábbi tanácsadója szerint „Ha megnézzük a francia és a német 10 éves államkötvényekre számolt kamat különbségét, akkor megállapíthatjuk, hogy a francia kötvények egy AA besorolásnak felelnek meg”.
Egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy az eurozóna válsága eléri-e Franciaországot. A francia gazdaság sokkal stabilabb alapokon áll, mint az olasz, igaz, az olasz gazdaság fundamentumai is sokkal egészségesebbek, mint a görög gazdaságé. Mégis, az olasz válság is hasonlóképpen indult, mint ami most a franciaországi helyzetet jellemzi: államkötvények kamatainak emelkedése, csökkenő gazdasági növekedési kilátások, nem elégséges költségvetési megszorítások… Az eurózóna válságának köszönhetően az utóbbi 10 hónapban öt kormányfőnek is távoznia kellett: az ír Cowennek, a portugál Sócratesnek, a szlovák Radicovának, a görög Papandreounak és legutóbb az olasz Berlusconinak. Minden valószínűség szerint a most vasárnapi választásokon a spanyol baloldal is elbukik. Az, hogy Franciaországban a 2012-es választások változást hoznak-e, igen erősen függ attól, hogy a válság megáll-e Olaszországnál, illetve, hogy a Merkel-Sarkozy tandemnek sikerül-e megmentenie az eurót.
