Jövőre egyre több embert kíván visszaterelni az állam a munkaerőpiacra, ugyanakkor a foglalkoztatásra szánt költségvetési forrás 9 százalékkal csökken az ideihez képest, ráadásul miközben a munkanélküli járadék fedezete a felére csökken, a közfoglalkoztatásra szánt pénz a duplájára nő. Ettől ugyan rövid távon a munkaügyi statisztikák javulhatnak, ám a tényleges foglalkoztatás nem, sőt, a közmunkások más, eddig piaci alapon foglalkoztatott munkavállalókat is kiszoríthatnak a munkarőpiacról. Kérdés, hogy a korengedményes nyugdíjazás feltételeinek szigorításával újonnan megjelenő munkavállalók találnak-e egyáltalán helyet a munkaerőpiacon. A témáról részletes elemzést és infógrafikát találnak a kozoskassza.hu oldalon.
Növekvő szigor, elmaradt munkahelyteremtés
A foglalkoztatásra fordítandó kiadások teljes összegét csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani. Ezek ugyanis a költségvetési tervezetben is több helyen találhatók: nagyobb részt a 2012-től elkülönülten kezelt Munkaerőpiaci Alapban, kisebb részben a felelős tárcák fejezeteiben. Nem segíti a tisztánlátást, hogy a kiadások bizonyos részei, például a megyei kormányhivatalokhoz rendeltek, nem beazonosíthatóak, mivel több feladat szerepel egy összeg alatt. Ha mindent összevetünk, a jövőre tervezett hazai foglalkoztatáspolitikai kiadások összességében 376 milliárd forintot tesznek ki. Ez reálértékben 9 százalékos csökkenést jelent az idei kiadásokhoz képest. Ez önmagában is elég jelentős változás, de a kevesebb pénzt ráadásul másképp akarja elosztani a kormány: megduplázódik a közfoglalkoztatásra szánt keret, miközben a munkanélküli járadék fedezete felére csökken, aránya eléri a foglalkoztatáspolitikai kiadások 35 %-át!
Bár a kormány az átcsoportosítást ezzel magyarázza, az átrendezés eredményezi a tényleges foglalkoztatás növekedését. Az álláskeresési járadék időtartamának rövidítésétől a korábbi szigorítások hatásvizsgálatai alapján nem várható a munkakínálat, és így a foglalkoztatás növekedése sem. A közfoglalkoztatás valójában csak a munkaügyi statisztikát javítja, a nyílt piaci, adó- és járulékbevételt növelő foglalkoztatáshoz a kutatások szerint még közvetve sem járul hozzá. A közfoglalkoztatási program csak akkor lenne alkalmas a tartós és valódi munkaerőpiaci foglalkoztatás növelésére, ha például a program a közfoglalkoztatottak más munkavállalókkal való együttes foglalkoztatását és integrációját célozná. A tényleges munkaerőköltségeknél lényegesen olcsóbb, meghatározott időszakra kölcsönözhető közmunkások foglalkoztatása nem juttatja vissza őket a munkaerőpiacra, viszont kiszoríthat onnan olyan munkavállalókat, akiket eddig piaci alapon foglalkoztattak.
Nyugdíj – bizonytalan megtakarítások
A foglalkoztatás bővülését azonban nem csak kiadásokkal, hanem megtakarításokkal is ösztönözni lehet. Az aktív korúak számára elérhető munkanélküli-, rokkantsági- és nyugdíj-jellegű ellátások csökkentik a munkakínálatot, így ezek szigorítása hozzájárulhat a foglalkoztatás növeléséhez – de csak akkor, ha együtt jár a munkaerő-kereslet bővülésével. A foglalkoztatáspolitika két ösztönző eszköze közötti kapcsolat hiánya itt bosszulhatja meg magát: tényleges munkahelyteremtés hiányában a reaktiválható nyugdíjasok visszairányítása a munkaerőpiacra kudarcot vallhat. Jobb esetben a közmunkások, rosszabb esetben a munkanélküliek számát gyarapíthatják.
Pedig a korai nyugdíjazás csökkentése két irányból is javíthatná az költségvetési egyenleget: csökkentené a nyugdíjba vonulók számát és így a kiadásokat is, ugyanakkor növelhetné a foglalkoztatottak számát és a járulék-fizetést. A kormány a fenti indoklással a korai nyugdíjazás radikális csökkentését tervezi, ami nem csak az új belépőket, hanem a rokkantsági nyugdíjasok és a korkedvezményes nyugdíjasok esetében a már nyugdíjba vonultakat is érintené. A júniusban kiszivárgott tervek szerint a már nyugdíjba vonultak számára a nyugdíj összegével azonos jövedelempótló juttatást fizetnének, amit azonban nem indexálnak – kivéve a szolgálati nyugdíjakat, ahol lenne indexálás, viszont adózni is kellene utána. A szigorítás így négy forrásból hozhat megtakarításokat: a szolgálati nyugdíjakra kivetett adóból és a felülvizsgálat után megszüntetett vagy csökkentett rokkantsági ellátásokból, az indexálás és (2013-tól) az új belépések elmaradásából. A balesetben megrokkantakat nem érintené a változás és az új igényléseket 2012-ben még elfogadják, úgy, hogy már csak az új jövedelempótló juttatásra szerezhető jogosultság.
A nyugdíjkassza egyenlege az utóbbi években negatív volt, amit csak részben orvosolt a 13. havi nyugdíj megszüntetése – 2009 és 2010 között ez mintegy 100 milliárd forinttal csökkentette a hiányt. A költségvetés ötödét kitevő Nyugdíjbiztosítási Alap éves kiadásának 23 százalékát, mintegy 657 milliárd forintot tette ki a a 62 év alatti, tehát a hatályos öregségi nyugdíjkorhatárnál fiatalabb nyugdíjasok nyugdíja. Ha hozzászámítjuk a korhatár alatti népesség más nyugdíjszerű ellátásait is, akkor 2011-ben összesen 822 ezer fő ellátására évi 736 milliárd forintot fordít a költségvetés. Ehhez képest a korai és rokkantsági nyugdíjak átalakításából a tervek szerint jövőre csak 30-50 milliárd forint megtakarításra számít csak kormány, vélhetően az 57 év alattiak fegyveres szolgálati nyugdíjának megadóztatásából, a többi korai nyugdíj indexálásának elmaradásából illetve a korhatár alatti rokkantsági ellátások felülvizsgálatából.
Összegzés
A 2012-es költségvetés feltűnően nem számolt a Széll Kálmán tervben meghatározott illetve a Matolcsy György nyilatkozataiban jelzett, hol 150 ezer, hol 195 ezer, hol pedig 220 ezer munkapiacra visszakerülő, megváltozott munkaképességű emberrel. Minderre tekinthetnénk úgy is, mint az eddigi foglalkoztatáspolitikai intézkedések kudarcának beismerésére, hiszen sem a foglalkoztatáspolitikai kiadások csökkentése, sem a közfoglalkoztatás tervezett nagyarányú bővítése nem ad megoldást a kormány feladványára: hol találna tartósan és piaci alapon munkát a korábban emlegetett másfélszázezer reaktivált egykori nyugdíjas? Nyilvánvaló, hogy ehhez gazdaságpolitikai fordulatot kellene végrehajtania a kormánynak, de erre – épp a 2012-es költségvetés a bizonyíték – minimális az esély. A minimálbér emelése nem teremt újabb munkahelyeket és attól sem nő a foglalkoztatás, ha a munkavállalóknak több egészségbiztosítási járulékot kell jövőre fizetniük. És egyáltalán: ha a munkaerő költségei nőnek, ahelyett, hogy csökkennének, akkor jövőre biztosan nem az új munkahelyeknek kell majd örülnünk, sokkal inkább a meglévőkért izgulhatunk majd. A költségvetési kockázat tehát korántsem a túlzottan ambiciózus tervezésben, hanem a fenntarthatóságot javító, középtávon ható munkahelyteremtő intézkedések hiányában rejlik.