A pénzügyi válság, mely egyre inkább átterjed az euró-zóna perifériájáról (Görögország, Portugália, Írország) az eurózóna mag-államaira (Olaszország, Spanyolország) most már nem csak a gazdasági szakembereket, európai politikusokat, hanem Kínát és az Egyesült Államokat is egyre inkább foglalkoztatja. A múlt pénteken Wroclawban megtartott Ecofin ülésen Obama elnök külön kérésére az amerikai pénzügyminiszter, Timothy Geithner is részt vett és az ülés előtt olyan információk is kiszivárogtak, hogy az olasz kormány tárgyalt a kínai CIC állami alappal egy esetleges, 80 milliárd eurónyi olasz államkötvény vásárlásról. Mi tagadás az olaszoknak erre igen nagy szükségük lenne. Míg a görög 10 éves futamidejű államkötvények hozamai már a 25%-os szintet ostromolják, addig az olasz államkötvények körül is egyre fogy a levegő: a júliusi 4,9%-os hozam után most már 5,6%-os hozamot kell ígérni, hogy a kötvénypiacon elkeljenek az 5 éves futamidejű olasz állampapírok. Ezek után érthető, bár kissé váratlan volt, hogy hétfő este egy fokozattal "A+/A-1+"-ról "A/A-1"-re rontotta Olaszország szuverén adósbesorolását a Standard & Poor"s nemzetközi hitelminősítő arra hivatkozva, hogy gyengültek az olasz gazdaság növekedési kilátásai. Az EU azonban továbbra sem képes egységesen fellépni és a megoldás irányába mutató szükséges lépéseket megtenni. Erre hivatkozva a Bank of China felfüggesztette az euróátváltási üzletek kötését számos európai és azon belül is leginkább francia bankokkal. A pekingi vezetés egységes fellépést vár az európai országoktól cserébe azért, hogy segítsen megoldani az eurózóna adósságválságát. A tagállamok vezetői a végletekig megosztottak például a pénzügyi tranzakciókra – deviza-, értékpapír tranzakciókra és derivatív ügyletekre - kivetendő adóval kapcsolatban. Bár az EU vezetői különböző nyilatkozatokban próbálják tompítani a kudarc lényegét, az azonban teljesen tisztán kivehető, hogy Franciaországgal és Németországgal szemben Nagy Britannia élesen elutasítja az ötletet. Az ülés utáni sajtótájékoztatón Michel Barnier, belső piacért felelős EU biztos a tervezett adó bevezetése mellett érvelt, politikailag és pénzügyi szempontból is helyesnek tartja azt.
Az euróövezet pénzügyi problémáinak kezelésével kapcsolatban Jean-Claude Trichet - aki még 2 hónapig elnöke az Európai Központi Banknak – bizakodóan nyilatkozott. Ismételten arra hívta fel a figyelmet, hogy az eurózóna adósság szempontjából kedvezőbb helyzetben van mint pl. az USA és a gondok – amelyek kezelésre szorulnak – csak néhány tagállam szintjén jelentkeznek. A nyilatkozat előtti napon szerezhetett a közvélemény tudomást arról, hogy az EKB, a svájci, a brit és a japán jegybank, valamint a Fed, három hónapos futamidejű olcsó dollárkölcsönökkel segítik ki év végéig a szűkölködő európai bankszektort, erősítve annak stabilitását és növelve dollárlikviditását. A héten aztán megjelent az IMF szokásos, félévente publikált világgazdasági kitekintője. A Valutaalap jelentésben a három hónappal ezelőtt kiadott 4,3%-os becslésről 4%-ra csökkentette a világgazdaság növekedését illető prognózisát. Az eurózóna 2011-es növekedési kilátásait közel fél százalékponttal, 1,6%-ra csökkentette, míg jövőre pedig csak 1,1%-os növekedést vár az IMF. A Valutaalap szakemberei szerint mind Európa, mind az Egyesült Államok könnyedén recesszióba süllyedhet, ha nem születnek azonnali, gazdaságélénkítő intézkedések.
Az amerikaiak azon kívül, hogy pénzügyminiszterüket is elküldték a lengyelországi találkozóra, Barack Obama El Mundo-nak adott nyilatkozatával is hangsúlyozták érdekeltségüket a válság mielőbbi megoldásában. Az amerikai elnök kritizálta az európaiakat a hatékonyságot nélkülöző döntéshozatali rendszerhez vezető politikai széttagoltságért. Felszólította a nagy európai országok vezetőit, hogy üljenek le és hozzanak döntést arról, arról hogy hogyan lehetne jobban koordinálni a monetáris integrációt egy hatékonyabban összehangolt fiskális politikával. Pénzügyminisztere az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) és az azt 2013-ban felváltó Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) forrásainak további növelését javasolta annak érdekében, hogy az eurózónának elég tartaléka legyen Olaszország és Spanyolország megmentésére. Az EFSF finanszírozási keretét 250 milliárd euróról 440 milliárdra emelték a közelmúltban, de egyes tagállamok parlamentjei még nem hagyták ezt az emelést sem jóvá.
Közben Németország, amelynek kulcs szerepet kellene játszania a válság megoldásában, egyre inkább polarizálódik görögök megmentésével kapcsolatos vitában. A hétvégi berlini választásokkal nyilvánvalóan összefüggésben, a Szabad Demokraták (FDP) újonnan megválasztott elnöke, alkancellár és gazdasági miniszter, Phillipp Rösler ragadtatta magát a német kormány hivatalos álláspontjától jelentősen eltérő tartalmú írásra a konzervatív német napilapban, a Die Welt-ben még a választások előtt. Véleménye szerint nem lehet többé tabu az eurózóna válságával kapcsolatos vitában Görögország rendezett körülmények közötti csődje, amennyiben megteremtődnek ennek a feltételei. Hasonlóan nyilatkozott néhány héttel korábban Horst Seehofer, bajor miniszterelnök, amikor nem zárta ki, hanem „ultima rationak” tartotta a görög kilépést az euró zónából. Merkel kancellár természetesen azonnal cáfolta ezt a lehetőséget és óva intette politikus társait a hasonló nyilatkozatoktól.Egyre több gazdasági elemző azonban – amellett, hogy elítéli a deficitcsökkentő, megszorító gazdaságpolitikát az adott gazdasági helyzetben - a periféria országok rendezett körülmények közötti csődbemenetelét és az eurózóna elhagyását tartja a válságból való kivezető útnak. Soros György egy adók kivetésére és euró kötvények kibocsátására jogosult európai pénzügyminisztérium létrehozását sürgeti legutóbbi publicisztikájában. Véleménye szerint Görögország, Portugália és Írország nem tudja elkerülni a csődöt, és mindenkinek jobb lenne, ha ez rendezett körülmények között történhetne. Soros Németországot is kritizálta, miszerint nem veszik észre, hogy sorsuk nekik is az euróhoz van kötve és annak kudarca az ő sikertelenségüket is magával hozza.
Jacek Rostowski, az EU-elnökséget ellátó Lengyelország pénzügyminisztere is éles kritikával illette Németországot a Der Spiegel-nek adott interjújában. Értelmezése szerint a magasabb szintű integráció egyben magasabb szintű, tagállamok közötti szolidaritást is kell, hogy jelentsen. Ez a partnerek kötelezettségei mögé való beállást is jelenti. Mint ahogy Európa nem létezhet szolidaritás nélkül, ugyanúgy szolidaritás sem létezhet felelősségvállalás nélkül.Szokásos heti elemzésben Nouriel Roubini megismétli a már korábban is kifejtett érvelését amellett, hogy Görögország jelenleg egy ördögi körben van, amelyet a fizetésképtelenség, az alacsony versenyképesség és a folyamatosan növekvő gazdasági visszaesés határoz meg. Egyetlen megoldás az ördögi körből való kitörésre a rendezett csőd, amely, ne legyen kétségünk, hasonlóan traumatikus lesz, mint Argentínában volt 2001-ben. A lakosság életszínvonalának csökkenésén túlmenően a főbb európai pénzügyi intézmények tőkevesztesége jelenti a fő problémát. Emellett a nagyobb európai bankok és befektetők is jelentős veszteségeket könyvelhetnek majd el, de ez szintén menedzselhető, ha megfelelően van előkészítve, azaz rendben fel vannak tőkésítve. Az IMF vezérigazgatójának, Christine Lagarde-nak közelmúltbeli nyilatkozatához hasonlóan, Roubini is fontosnak tartaná, hogy függetlenül attól, hogy a görögök hogyan döntenek, szükséges az európai bankok feltőkésítése.
A jelen gazdasági helyzetben folytatott megszorító politikák kártékonyságát hangsúlyozza Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász a New York Times-ban. A jelen helyzetben folytatott megszorításokat hasonlóan károsnak és téves megalapozottságúnak tartja, mint a betegeken folytatott érvágást a középkorban. Európában – és bizonyos mértékben az USA-ban is – már több mint 3 éve folynak a megszorítások és a bizalom, mely a szigor fő indoka volt - továbbra sem tért vissza. A megszorítások mellett érvelők ennek ellenére továbbra is a hosszú távú növekedési lehetőségekkel indokolják igazukat, pedig Európának most van szüksége a növekedésre és nem hipotetikusan egy évtized múlva. Az is problémát jelent, hogy a most már negyedik éve tartó megszorítások eredményeként a kapacitások leépítése a gazdasági növekedés esetleges megindulásakor nem kívánt szűk keresztmetszetet fog teremteni, úgy a termelésben, mint akár a szolgáltatások területén.
Wolfgang Münchau a Financial Times-ban megjelent vezércikkében amellett érvel, hogy csakis az euró-kötvények és a költségvetési politikák egységes irányítás alá vonása lehet a válságból való kilábalás útja. Bár technikailag nincs különbség aközött, hogy létrejön az eurókötvény intézménye, vagy az EKB felvásárol szuverén kötvényeket, az EKB kötelezettségei rejtett eurókötvényként funkcionálnak. Azonban igenis hatalmas a különbség a mostani 150 milliárd eurós EKB kötvényvásárlás és mondjuk egy esetlegesen ezermilliárd eurós kötvényvásárlás között. Ez utóbbi sikeres és fenntartható megvalósíthatóságát csak egy előzetes politikai megegyezés garantálhatja arról, hogy hogyan is működjön az eurózóna. Egy, a megfelelő feltételek nélkül megvalósított ezermilliárdos kötvényvásárlás ugyanolyan veszélyes következményekkel járhatna, mint a költségvetési politikák egységesítése nélküli eurókötvény kibocsátás.
