Emellett a hétfő hajnalig tartó luxemburgi egyeztetésen az eurózóna pénzügyminiszterei megállapodtak abban, hogy július közepéig elhalasztják a 110 milliárd eurós hitelprogramból most esedékes 12 milliárdos hitelrészlet folyósítását. Ezt attól tették függővé, hogy a görög parlament megszavazza e és végre is hajtja a 28 milliárd eurós, több évre szóló újabb megszorító csomagot. Egyértelmű célja az EU-nak, hogy nyomást gyakoroljon a görögökre. A most futó hitelprogramot – annak érdekében, hogy jövőre ne fordulhasson elő egy esetleges fizetőképtelenség - valószínűleg egy újabb, 120 milliárd eurós hitelcsomag váltja fel, amelynek kidolgozása július elejére várható. Közben a Fitch Ratings hitelminősítő bejelentette, hogy a görög állam csődjének fogja értékelni azt is, ha az ország adósságainak magánhitelezői önként tovább folytatják az ország finanszírozását, azaz kényszer nélkül vállalják, hogy lejáró görög kötvényeik helyett újabbakat vásárolnak. A görög adósságok besorolását ennek megfelelően a fizetésképtelenségnek megfelelő szintre fogja rontani. A korábbi megszorítások okozta társadalmi feszültségek azonban kormányválsághoz is vezettek, a pénzügyminiszter lecserélése után kedden az átalakított görög kormánnyal kapcsolatos bizalmi szavazás volt, amit a kormány „túlélt”, így  jó esélye nyílt arra, hogy a jövő héten esedékes reformprogramról szóló szavazás is átmenjen a görög parlamenten. A június 23-24-i brüsszeli EU-csúcs fő témája is a görög válság és annak kezelése lesz minden valószínűség szerint.

Az ügy fontosságát jelzi, hogy Barack Obama, amerikai elnök is fontosnak tartotta, hogy nyilvánosan véleményt nyilvánítson. Obama szerint katasztrofális lenne, ha az adósságválság miatt Európa egy lefelé tartó, "ellenőrizhetetlen spirálba" kerülne. Meggyőződése szerint a megoldás érdekében teret kell biztosítani a legjobb elgondolásoknak. "Az a dolgunk, hogy ne essünk pánikba és ne reagáljuk túl a dolgokat és hogy bebiztosítsuk a kivezető utat" - mondta az amerikai elnök. Az Angela Merkellel június 7-én tartott közös sajtóértekezleten elmondta még, hogy Németország kulcsszerepet játszik majd a görög adósságválság megoldásának kidolgozásában, az Egyesült Államok pedig teljes mértékben együttműködik majd ezekben az erőfeszítésekben, mind kétoldalú alapon, mind pedig a Nemzetközi Valutaalapon (IMF) keresztül.

Daniel Gros, a Center for European Policy  Studies (CEPS) igazgatója a következő megoldási javaslattal állt elő a New York Timesban: kihasználva a görög papírok alacsony árfolyamát, a 2010-ben létrehozott EFSF-nek (European Financial Stability Facility, Európai Pénzügyi Stabilitási Alap) kellene ajánlatot tennie azoknak akik görög papírokkal rendelkeznek, hogy EFSF papírokra cseréljék be a jelenlegi piaci árak mellett. A bankokat „rá lehetne venni” a szabályozók által, hogy fogadják el az ajánlatot. Ezután az EFSF lenne az egyedüli hitelezője Görögországnak és egy olyan ajánlatot tehetne, hogy: „Leírjuk a mondjuk 280 milliárd eurós adósságod névértékét az általunk fizetett 150 milliárdra és meghosszabbítjuk a lejáratot (kamatok változatlanok) öt évvel, ha te Görögország további erőfeszítéseket teszel és eszközöket adsz el. Ezzel az államadósság bőven a GDP 100%- alá szorítható és kezelhetőbb lenne.

A Der Spiegelben David Böcking and Carsten Volkery arról ír, hogy ha Brüsszel engedné, hogy Görögország fizetésképtelenséget jelentsen, úgy a válság akadálytalanul terjedhetne tovább az euróövezet gazdaságilag gyengébben teljesítő országaira. A befektetők attól tartanának, hogy Európa esetleg Írország és Portugália kezét is elengedi, ezért mihamarabb szabadulnának ezen országok kötvényeitől, ami árfolyamzuhanáshoz, magasabb kockázati felárhoz és végső soron magasabb kamatokhoz vezetne. Az ördögi kör folytatódna, költségvetési gondjaik tovább súlyosbodnának, esetleg egyáltalán nem tudnának többé hitelt fölvenni - bekövetkezne az államcsőd. Véleményük szerint, ha Görögország hivatalos pénzneme ma is a drachma volna, akkor a görög államadósság elszigetelt problémát jelentene, amelyet Európa könnyedén rendezhetne. Csakis az euró révén lett a görög adósság az összes partnerállam problémája is - egyúttal pedig veszély a közös pénzre.