Újranyíló adózási kiskapuk – mégis kinek az érdeke?

2011.06.17. | Quaestor | 8 komment

 

A kormány számos, nehezen magyarázható és indokolható gazdaságpolitikai intézkedései közül talán a legnehezebben azon törvénymódosítások sora védhető, amelyek hatására egyre nagyobb számban nyílnak meg tudottan adókikerülésre lehetőséget adó jogszabályi kiskapuk. A közelmúltban elfogadott adómódosítások közül az első feltűnőbb az volt, mely az adóparadicsomokba fizetett kamatra és szolgáltatási díjra még egy évvel korábban, kifejezetten az off shore alapú adótervezések visszaszorítása érdekében kivetett 30 százalékos adóterhet egyszerűen hatályon kívül helyezte. Márpedig az érintett tranzakciók nyilvánvalóan és egytől egyik olyan pénzügyi műveletek voltak, melyek eredményeként hazai társaságok nyeresége ellenőrizetlen tulajdoni hátterű, és adóterheket egyáltalán nem vagy kirívóan alacsony mértékben viselő külföldi cégekbe vándorolt. Az, hogy ez a törvénymódosítás a kormányváltás utáni legsürgősebb intézkedések egyike volt, sajátos megvilágításba helyezi az új gazdaságpolitika által képviselt tényleges üzleti érdekeket. De azt is megmutatja, hogy mely korábbi kormány harcolt valójában az off shore adókikerülési praktikák ellen, s melyik használta csak politikai jelszóként, miközben alig leplezetten direkt intézkedésekkel maga segíti a terjedésüket. Mindezek persze csak táplálják az olyan szóbeszédet is, miszerint a pártpolitika és különösen a pártfinanszírozás már megint nem, sőt egyre kevésbé törekszik transzparens és egyben legális eszközök használatára.
 
Ezt követően, számos hasonló lépés mellett, a 2011-es adóátalakítások keretében a kabinet eltörölte azt a szabályt, amelynek egyetlen nyilvánvaló célja az volt, hogy jövedelemarányos közteherviselésre kényszerítse azokat, akik a magasabb jövedelem mellett is csupán a minimálbér után adóznak. Az „egyszerűsítési” célokkal indokolt jogszabálymódosítás ismét egy sokat kritizált és elfogadhatatlan gyakorlatnak nyitott teret, melynek eredményeként valójában nem a jövedelmezőségi problémákkal küszködő KKV-k kaptak segítséget, hanem azok a magasabb jövedelmű vállalkozók, amelyek már éppen kezdtek volna hajlandóságot mutatni arra, hogy keresményükkel arányos adó- és járulékfizetési kötelezettségeket teljesítsenek. Most viszont újra legális lehetőséget kaptak, hogy közterheik jelentős részét csupán a minimálbér után róják le. Ezen intézkedés az előbbivel szemben persze nem azért kérdőjelezhető meg, mert az adókikerülés mellett a pénzmosást és a korrupciót is táplálja, hanem sokkal inkább versenytorzító jellege okán. Amiatt tudniillik, mert az üzleti alapon versengő és tényleges teljesítménnyel sikerre törekvő vállalkozásokkal szemben a jogszabályokat kikerülőket részesíti előnyben, mely folyamat már jó egy évtizede mély nyomot hagy KKV szektorunk növekedési pályáján és versenyképességén. Másrészről viszont a minimálbér utáni adó- és járulékfizetés újbóli legalizálásával a jogalkotó olyan helyzetet teremtett, amelyben az egykulcsos adó bevezetésének még azok a potenciális kedvező hatásai sem jelentkeznek, melyek elérése a munkahelyteremtéssel szemben az egykulcsos adó egyébként alkalmas lenne. Így 2011-re olyan adóátalakításokat sikerült hatályba léptetni, melyek jól láthatóan nem csak most, hanem a jövőben tartósan is lukat ütnek a jövedelemadó, de különösen a járulékbevételeken, mert a nagyarányú adócsökkentés mellett sem motiválnak a jövedelemarányos járulék- és adófizetésre, sőt, kifejezetten ellenérdekeltté tesznek benne.
 
Úgy tűnik azonban, hogy a napokban egy, a Bajnai kormány által bezárt újabb adózási kiskaput tervez újranyitni a jelenlegi kormánytöbbség. Az illetékszabályozás tekintetében ugyanis olyan parlamenti módosító indítvány született, mely lényegét tekintve ismét lehetővé teszi a jellemzően üzleti szereplők közti, tehát nem magánszemélyek részére történő ingatlanértékesítések illetékkötelezettségeinek teljes egészében történő elkerülését. A jelenleg még hatályos szabályozás lehetetlenné tette, hogy a társasági formába rejtett ingatlanértékesítéssel elkerülhető legyen az illetékfizetés, cserébe viszont egy lényegesen méltányosabb, messze piackonform, egyszerre degresszív és felülről korlátos illeték mértéket vezetett be. A most javasolt szabályozás viszont eleve vitatható céllal, ráadásul teljesen hibás és átgondolatlan jogszabályi szövegezéssel olyan szélesre tárja az üzleti célú ingatlanértékesítés illetékterheinek elkerülését lehetővé tevő új jogszabályi kiskaput, hogy azon csak az nem fér át, aki nem akar. Várható tehát, hogy a nagyobb értékű ingatlanok üzleti szereplők közti átruházása hamarosan újra társaságok értékesítése formájában fog megtörténni, melyből semmiféle illetékbevétel nem fog származni.
 
Azt pedig talán csak futólag érdemes megemlíteni, hogy a folyamatban lévő törvénymódosítások közt újra feltűnt egy adóamnesztia szabály, láthatóan most azt a kört megcélozva, akik adózatlan forrásból származó jövedelemből tettek szert jelentős ingatlanvagyonra. Amellett viszont annál nehezebb szó nélkül elmenni, hogy ugyanezen módosító javaslat eközben lényegében eltörli azokat a 2010 januárjában hatályba léptetett szabályokat, melyek magánszemélyeket korlátoznak abban, hogy jövedelmüket off shore helyszínekre vagy cégekbe menekítsék. A folyamatban lévő javaslatok tehát, ha a nyilvánosság elől elbújtatva is, de eközben direkt legalizálni próbálják hazai adózók jövedelmének adóparadicsomokba történő menekítését. 
 
Az adójogszabályok folyamatos alakíthatásának évtizedes hazai gyakorlata ismeretében persze mindezen fejleményekben alig van meglepő elem, legfeljebb az sajnálatos, hogy a jelenlegi kormányzati munka a korábban is ismert hibákat, a rendszertelen és kiszámíthatatlan adóztatást, másrészt a parciális lobbiérdekeknek kedvező kiskapukat és egyedi szabálymódosításokat hatványozott mértékben és sebességgel alkalmazza. Ezzel pedig azt is lerombolja, amit a hivatalba lépését megelőző rövidke egy év tudatos munkája során sikerült felépíteni.
 
Ha van stratégiai szempontból is erős kritikával illethető eleme az aktuális gazdaságpolitikának, az egyébként is az adópolitika. Az eddig bevezetett intézkedések, úgyis, mint az egykulcsos adó, az egyes stratégiai ágazatokat terhelő különadók, amúgy is csekély mértékben alkalmasak az elvi jellegű gazdaságpolitikai célkitűzések - munkahelyteremtés, a beruházások és fejlesztések serkentése és a gazdaságélénkítés - elősegítésére. Ezzel szemben viszont a megtöbbszöröződött költségvetési lukak és a hosszabb távon újra fenyegető irányú adósságpálya negatív hatásai azonnal jelentkeztek, ami láthatóan kétségbeesett és egyre kétségesebb kimenetelű költségvetési megszorításokra kényszeríti a kormányt. De még ezen vitatható minőségű adópolitikán belül is szemet szúrnak azok az intézkedések, amelyek már nem tekinthetők a felületes és átgondolatlan tervezés eredményeinek, hiszen tudatosan teremtenek egyre szaporodó lehetőségeket az adókikerülésre.
 
Az ugyanis nyilvánvaló, hogy vállalkozói oldalról egy felkínált, tudatosan kialakított vagy fenntartott adómérséklési technikai kihasználása szinte szükségszerű. Aki ugyanis azzal nem él, lényegében behozhatatlan versenyhátrányba kerül mindenki mással szemben, és saját cégét kárhoztatja lemaradásra, vagy akár összedőlésre is. A tömeges, szabályozói eszközökkel lehetővé tett, szinte tudatosan felkínált adókikerülés ezért valójában mindig is szabályozói felelősség, és a 2009-es válságkezelés adópolitikájában ezért is került sok már kérdés – úgymint foglalkoztatás és versenyképesség – mellett kiemelt helyre. Ennek fényében viszont végképp érthetetlen, hogy a vállalkozókat és cégeket újra egy hibás és hosszabb távon fenntarthatatlan működési modell felé terelő adózási kiskapuk megnyitása mégis kinek az érdeke?

 

· 4 trackback

Címkék: adó gazdaságpolitika illeték off shore

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr412990148

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mennyit keres egy magyar orvos? 2011.06.17. 11:15:01

Tényleg annyit, mint egy utcaseprő? És mennyit kapnak ugyanazzal a diplomával az EU egyes tagországaiban? Megéri elmenni Magyarországról? Ennek nem nehéz utánajárni, ha az ember tud egy kicsit angolul. Az Európa Tanács statisztikái között megtalálj...

Trackback: Mennyit keres egy magyar orvos? 2011.06.17. 11:14:44

Tényleg annyit, mint egy utcaseprő? És mennyit kapnak ugyanazzal a diplomával az EU egyes tagországaiban? Megéri elmenni Magyarországról? Ennek nem nehéz utánajárni, ha az ember tud egy kicsit angolul. Az Európa Tanács statisztikái között megtalálj...

Trackback: Adható-vehető beszélő szerszám lesz a közmunkás? 2011.06.17. 11:11:53

Az állam a közmunkások bérbeadásával száll be a munkaerő-kölcsönző bizniszbe. A Széll Kálmán terv szerint ezzel kialakítják a munkaerő-kölcsönzés új rendszerét.Bízzunk benne, hogy ez nem azt fogja jelenteni, hogy az államtól kölcsönzött munkaerőre és a...

Trackback: Adható-vehető beszélő szerszám lesz a közmunkás? 2011.06.17. 11:10:07

Az állam a közmunkások bérbeadásával száll be a munkaerő-kölcsönző bizniszbe. A Széll Kálmán terv szerint ezzel kialakítják a munkaerő-kölcsönzés új rendszerét.Bízzunk benne, hogy ez nem azt fogja jelenteni, hogy az államtól kölcsönzött munkaerőre és a...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"Az ugyanis nyilvánvaló, hogy vállalkozói oldalról egy felkínált, tudatosan kialakított vagy fenntartott adómérséklési technikai kihasználása szinte szükségszerű. Aki ugyanis azzal nem él, lényegében behozhatatlan versenyhátrányba kerül mindenki mással szemben, és saját cégét kárhoztatja lemaradásra, vagy akár összedőlésre is."

Ezt látom kulcsgondolatnak. Mintha -nem csak a Fidesz alatt, hanem mindig is- törvényhozói szándék lenne, hogy a vállalkozó adócsalásra, adókikerülésre kényszerüljön.

Azaz olyan sok legyen a közteher, hogy mindent teljesen legálisan befizetni a gyakorlati életben teljesen lehetetlen legyen.

Ha akad is olyan vállalkozó, aki a nyugalma, büntethetetlensége kedvéért az általa létrehozott érték akár 70-80 százalékát is kész befizetni az államnak, nem teheti meg.

Illetve rövid ideig megteheti, de a fiktív számlákkal, off-shore cégekkel, minimálbér után közterheket viselő, tízmilliárdos forgalmú veszteséges majd pár évente felszámolt cégekkel operáló versenytársakkal szemben esélytelen a piacon.

Ha szándékában is áll mindent legálisan fizetni, néhány éven belül tönkremegy. A rendszer tehát többféle módon is kedvez a tisztességtelennek, ügyeskedőnek.

Lényegében csak a mindenkori hatalomhoz közel álló cégek alhatnak nyugodtan. Nem azért, mert nincs takargatnivalójuk a NAV előtt, hanem mert ugyanazokat a stikliket csinálják, amit a vállalkozók 99 százaléka, amit egyébként mindenki pontosan ismer is.

Azért alszik nyugodtan, mert azt is pontosan tudja, hogy kapcsolatai révén hogyan fogja elkerülni a börtönt, míg az esetlegesen útban lévő versenytársai esetében viszont alkalmazzák majd a törvények legteljesebb szigorát.

Erre fényes példa az, amikor a hatalomnak nem tetsző Szima Judit, és Eszes Tamás vállalkozásait leplezetlenül célzottan megszállják, hibát, visszaélést keresve.

Régebben a látszatra még adtak. Például meghirdették egy egész kör ellenőrzését, például "szakszervezetek" vagy "biztonsági cégek". Akkor lehetett tudni, hogy lesznek, akiknél majd mindent rendben találnak, másoknál pedig majd nem.

Persze fentebb nem az üzleti, vállalkozói körökből hoztam példákat, hanem a politika színteréről. Egyrészt: annál nyilvánvalóbb, hogy tényleg arról van szó, hogy a hatalom szándékosan használja az adócsalásra kényszerítő szabályozást a politikai okból nem kívánatos szereplők kiiktatására. Másrészt persze ugyanez a célzott leszámolás pontosan ugyanígy, csak a közvélemény elől elrejtve történhet meg bármelyik céggel, aki valamelyik hatalom-közeli cég útjában találja magát.
azt nem érti senki, hogy miért nem lehet végtelen egyszerű adórendszert csinálni.

-- legyen szja, és társasági adó. ugyanazzal a kulccsal könyörgöm. tehát a nyereségből a munkavállaló, és a munkaadó ugyanolyan mértékben adózzon már. és egy béralkuban eldöntik, hogy kinek mennyi járjon. tehát az egykulcsos adó azt jelenti, hogy ezeket eleve egységesíteni kellene.
-- véleményem szerint meg kellene tartani az adójóváírást. a társadalmi igazságosság miatt. az adójóváírás egyezzen meg a mindenkori szociális segély alapösszegével. tehát ha ez havi 25 ezer forint. akkor az adójóváírás is legyen ennyi. ebben az esetben az összes munkahelyteremtő támogatást meg lehetne szüntetni. ha egy cég 1000 embert foglalkoztat. és idejön 10 évre. akkor számára a munkahelyteremtő támogatás 1000×10×12×25,000 HUF = 3 Mrd HUF. ennyi a támogatás mai áron ha 10 évig foglalkoztat 1000 embert. ha 10,000 embert foglalkoztat, akkor 30 Mrd. nem kell semmiféle kiemelt kormányzati projekt. ez mindig felveti, hogy hivatalnokokat lefizetnek. persze ezt az összeget direktben nem a munkaadó kapja, de ha az adójóváírás előre kalkulálható mértékű lenne, akkor ezt a munkaadó érvényesíthetné egy béralkuban. véleményem szerint a gpd 10%-át kellene így kiosztani. nagyjából ennyi ennyi a humán alapellátás, amit a társadalom tagjai a szavazatukért cserébe a politikusoktól rendre kibuliznak.ezt kapja meg a munkanélküli ugyanúgy, mint a munkás. semmit nem kellene tenni, mint az adójóváírást meghagyni, és tovább szélesíteni. a munkahelyteremtő támogatásokat pedig évről évre felezni, majd megszüntetni. brutál egyszerűsítés. csak ugye haveri cégeknek nem lehet pénzt tolni. viszont brutál népszerű lenne mind a munkavállalók, mind a munkanélküliek körében. végtelen is igazságos lenne. csak a haveri pénzek, és a kiemelt projektekből származó korrupciós lehetőségek tűnnének el. tisztességes úton kellene szavazatokat gyűjteni.

rövidre zárva. kell még járulék. szerintem leginkább fix összegű kellene. (egy munkaóra után fizetett 1 euro méltányos lenne). ehhez ugye járulékplafon kell, és azt kell tolni lefelé. a kieső bevételt pedig vagyonadóval kell pótolni. szedjék be a megyék. és tartsák fenn belőle elsősorban a rendvédelmet. akinek több vagyontárgya az arányosan nagyobb mértékben járuljon hozzá a rendészeti kiadásokhoz. megint ugye népszerűséget lehet ezzel szerezni tisztességesen. csak ennek ára lenne. vagyontárgyak utáni adózás. viszont cserébe lehetne járulékplafon. aminek a kifutása a fix összegű járulék lehetne.

nota bene ágazati különadókból a hadsereget kell fenntartani. tehát ki lehet azt vetni, csak annak a célját meg kell nevezni. élelmezni kell a hadsereget. akkor ezt fizesse meg különadóban a tesco. aki terítőt horgol az meg ne fizessen, mert az pont nem kell a hadseregbe. de mobil telefon kell. viszont ez az ágazatban marad. hiszen a távközlési cégek maguk szerelik fel a hadsereget szerelik. persze ez megint egy hatalmas "bót". szóval itt megint csak az van, hogy tisztességesen lehetne szavazatot szerezni. mivel maradna a különadó, de az ágazaton belül. ezen kívül a cégek fizessenek illetéket. az államigazgatás működésének költségeit véleményem szerint illetékként kellene a vállalatokra kiterhelni. mégpedig a foglalkoztatottak száma alapján. a fogyasztást terhelő adók vannak még. áfa, és jövedéki adó. és ezzel szerintem készen is vagyunk.

ÖSSZEFOGLALVA:
-- tehát a munkavállaló fix összegű járulékot fizet. a munkaadó fix összegű illetéket.
-- a munkavállaló szjá-t fizet. a munkaadó társasági nyereségadót. ugyanazzal a kulccsal.
-- van áfa, és jövedéki adó. aztán az egy kérdés, hogy a sóra, és a cukorra, zsírra vessék ki a jövedéket, vagy inkább a mesterséges adalékokra. politikai kérdés, hogy mennyi jövedék legyen a alkoholra, nikotinra. de itt is vannak azért kalkulációk, hogy ezek túlzott fogyasztása a társadalombiztosításnak mennyi kiadást okoz.
-- és kell vagyonadó az igazgatásrendészetre, és a másik oldalról ágazati különadó a hadseregnek.

ezen kívül szerintem semmiféle kedvezmény fityfene nem kell. a megtakarításra szánt jövedelmeket nem a megszerzés, hanem a felhasználás időpontjában kell adóztatni. folyton azon megy a vita, hogy melyik megtakarítási formát preferálja az állam. semelyiket. ha én megtakarítok valamennyit, akkor majd akkor adózzak, amikor azt a pénzt ténylegesen felhasználom. és ha az ügyleten nyertem, akkor persze többet. azért ez az általános. ha vesztettem, akkor kevesebbet.

az egész keynes-i gazdaságpolitikának erről kellene szólnia. ha jön a recesszió, akkor úgy lehet csökkentetni az adók mértékét ha van még adózatlan megtakarítás. akkor lehet arra ösztönözni, hogy az a gazdaságba pótlólagosan forogjon be. tehát pusztán csak hitelekkel az állam nem tud keresletet élénkíteni. se fogyasztást, se beruházást. mert ebből lesz a húzd meg-ereszd meg.

ha egy kávészünetben össze lehet rakni egy adórendszert, akkor esetleg másoknak is meg kellene próbálni ezt. és az összes egyedi kedvezményt el kellene törölni. mert az mindegyik kiskapu. oszkóék idejében volt a kék csekk, piros csekk. és egyéb hülyeségek. a különféle béren kívüli juttatásra mennyi az adó. ezek a társadalmi törekvések az adójóváírás kiszélesítését szolgálták volna. csak a nép nem úgy okos, hogy ezt kimondja, hanem akkor kell neki kék csekk, meg piros. de azzal tornacipőt is lehetett venni a vietnáminál. és ő bevitte az élelmiszerüzletbe. szóval minden különös adószabály jogi kiskapu.
Már évek óta ezt ugatom. Miért nem lép egyik kormány sem a korrupció, adóelkerülés ellen és a normális mértékű adórendszer megteremtése érdekében?
Mégis kiknek az érdekeit képviselik a "választott vezetőink"? Hát láthatólag nem az állampolgárokét. Csak közben cselédek leszünk a saját hazánkban. Ez még a hazaárulásnál is nagyobb bűn...
@Jakab Andor:
Egyszerű ez: szabályszegésre kényszerítenek (vagy legalábbis túlságosan járhatóvá, csábítóvá teszik az utat), ha szabályt szegsz, a zsebükbe kerülsz, a játékszerükké válasz. Nem lesz jogod felemelni a hangodat, együtt kell működj, és ez jó.
Húsz éve akármelyik "rendszerváltó" mászott a hatalomba, csak szülte a törvényt és síbolta a közöst. Pedig ahol fenn lopnak, ott előbb utóbb a lentiek is rákényszerülnek.
A MINDENKORI ADÓZÁSI RENDSZER A KÖVETKEZŐ KRITÉRIUMOK TELJESÜLÉSE ESETÉN TELJESÍTI OPTIMÁLISAN A KÖZÖSSÉGI KÖTELEZETTSÉGEKNEK ELEGET TEVŐ FINANSZIÁLIS CÉLOKAT :

1. Az adónemből egyértelműen ki kell tünnie, hogy milyen közösségi célt, illetve egyéni "kényszer megtakarítást" szolgál/az utóbbira példa az egészségügyi és nyugdíj járulékok.Ezek azért vannak, mert még képtelenek az emberek önmagukról hosszútávon gondoskodni. Egyébként szükségtelen adókivetés./
A közösségi adónemek kivetésekor közölni kell milyen célt szol- gál és a befolyt adó csak erre a célra lenne felhasználható, il-letve más adó nem lehetne ezek forrása esetleges hitelek vissza fizetése is ehhez igazodna."Addig takarózzál,ameddig a takaród ér.

2. Az adózásnak egyszerűnek, közérthetőnek kell lennie, mert minél bonyolultabb, annál inkább ösztönöz az adó kikerülésére.
Ezért nem szabad - csak rendkívüli és ekkor is csak úgy, hogy az a legkorrektebb módon definiálható legyen - kedvezményeket tar - talmazni.A kedvezmények megállapítása kizárólag önkormányzati feladat, helyszíni ellenőrzést követően. A kedvezmények forrását külön-külön adónemekben kell meghatározni. Igy a fizető és a kedvezményezett is tudja mit? miből ? kap ill. kaphat.

3. Az adófizetők körének optimálisan meg kell egyezni a közös - ségi célt igénybe vevőkkel.Pl utak, járdák, iskolák stb. használók vagyonadót, kommunális adót..stb. fizessenek

4. Optimálisan törekedni kell arra, hogy minél kevesebb legyen a közösségi költségviselés, így minét tágabb az igénybe vevők köz-vetlen hozzájárulása.Minimális orvosi és nyugdíj ellátáson felüli térítés,tandíj út használat, környezet szennyezés...stb.

5. A luxus cikkek, a közösségre hátrányos termékek /ital,dohány, és egyéb termékek jövedéki adózása/ adói szolgálná a méltányos közteher viselést.

6. A forgalmi adó a legigazságosabb adó, mert az a fogyasztással arányosan jobban terheli a gazdagokat. /Ennek korlátja a piaci versenyképesség országok közt./

7. A béreket nettó módon kell megállapítani, hogy a dolgozó részére egyértelműbb legyen, de a bérjegyzéken fel kell tüntetni az összes bért terhelő adót is, azért, hogy a vállalkozó és a munkavállaló is lássa mibe került a "Józsi bácsi" munkája. Azt mindenkinek tudnia kell, hogy a vállalkozónak csak az összes élőmunka költsége a mérvadó, ezért a dolgozóknak fizetett bér csak ennek egy része. Tehát neki mindegy, hogy a költség miként oszlik meg bérre és adóra.

Egyszuszra csak ennyire futotta, de még számos más célt is figyelni kell, amivel ki kell egészíteni a fentieket.
A becsukott offshore kiskapu a legnevetségesebb és legálságosabb lépése volt akkori pénzügyminiszterünknek. Azért álságos, mert egy sor karibi kisállamot gyakorlatilag megbélyegzett azzal, hogy elősegítik a magyarok adókerülését, amikor azok az országok már minden nemzetközi adózási szabványnak eleget tettek és 2009. májusában az utolsó ország is lekerült az OECD nem együttműködő adóparadicsomokat gyűjtő fekete listájáról. Érdekes módon azok az országok, ahol a magyarok valójában optimalizálják adójukat (ha jobban tetszik offshoreoznak) nem került fel a listára. Miért nem volt a listán az Egyesült Államok (Nevada, Delaware)? Miért nem volt rajta az örökös offshore kedvenc Svájc? Vagy az OECD-nek is beintő Hongkong és Szingapúr, amelyeket nem mertek fekete listára tenni?
Az offshore kiskapuk becsukása valójában azt jelentette, hogy a kormány közeli vállalkozók adócsalási botrányai miatt kellett valamit lépni gyorsan, tehát jól belerúgtak a magyarok által legkevésbé kedvelt alacsony adózású területekbe. Erre a lépésre azért ne legyen már olyan büszke a posztíró.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euro (1) euró (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) Kína (1) kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) olaszország (1) Olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása