Egy centrista magyar kormány számára a hatékony és releváns politikai cselekvést biztosító határon túli politika célja a szomszédos országokban élő autochtón magyar közösségek továbbélésének és fennmaradásának biztosítása. Ez a cél a „hazahívás” stratégiájával szemben – mely a határon túli közösségekkel embertartalékként számol – fennmaradó, Magyarország és a szomszédos országok számára egyaránt hasznos, közöttük kulturális hidat képező közösségekkel számol. Egy centrista politikai erő a magyar-magyar kapcsolatokban nem célozhatja meg a tempó diktálását, ezzel szemben elsősorban a határon túlról érkező impulzusok feldolgozására és az azokra való reagálásra kell törekednie. Ezért a továbbiakban javasolt intézkedések mindig egy kettős nyomás eredőjeként alakultak. Egyrészt tiszteletben tartják az igényt a kontinuitásra, a már létező intézmények megtartására. Másrészt azonban azt is be kell látni, hogy a jelenlegi struktúrák részben működési deficitekkel küzdenek, részben pedig egy adott politikai irányzat túlélését szolgálják bármely alternatívával szemben. Egy centrista politika azzal számol, hogy határon túli partnerei között megtalálható lesz minden, a határon túli magyarság által nagyobb számban választott szervezet, illetve a civilek képviselői is. Ezért a jelenlegi struktúrák olyan irányú megváltoztatására van szükség, hogy ezek a csoportok egyaránt lehetőséget kapjanak saját nézeteik kifejtésére. Cikksorozatunk első részében a magyar-magyar kapcsolattartás intézményi hátterével, a határon túli magyar politikai képviselet állapotával és ezek szükséges fejlesztése érdekében teendő szakpolitikai lépésekkel foglalkoztunk, a második az oktatáspolitika kérdéseiről szólt, a harmadik rész témája a támogatáspolitika elvi és gyakorlati megfontolásai.
A határon túli magyarság támogatását ellátó intézményi háttér számos változáson ment át a rendszerváltás óta, és működése ennek értelmében alapvetően három szervezéstechnikai ciklusra osztható. 2006-ig a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), minisztériumi főosztályok illetve közalapítványok által alkotott rendszer működött, melynek eltérő motivációjú elemei egymással nehézkesen kommunikáltak. A rendelkezésre álló pénzügyi keret 2002-ig jellemzően a költségvetési főösszeg mintegy 0.1%-át tette ki, mely az első Orbán-kormány ideje alatt 0.28%-ra emelkedett, hogy azután az első Gyurcsány-kormány idején ismét 0.2% alá csökkenjen. 2006-ban a második Gyurcsány-kormány radikálisan változtatott a meglévő gyakorlaton a HTMH felszámolásával, a kompetenciák a Szülőföld Alaphoz való átcsoportosításával, és a párhuzamos struktúrákból adódó apparátusharcok ezáltali kiiktatásával. Az új rendszerben a jégre tett MÁÉRT helyett a határon túli vezetőkkel való bilaterális tárgyalások jelentették a nemzetpolitika fő inspirációs forrását. (Bővebb információért lásd például Bárdi Nándor & Misovitz Tibor /2010/ „A kisebbségi magyar közösségek támogatásának politikája”. in: Határon túli magyarság a 21. században c. tanulmánykötet.)
2011-ben a második Orbán-kormány újabb radikális változtatás-csomagot foganatosított. A határon túli magyarság támogatórendszerének elsöprő többségét a Bethlen Gábor Alaphoz (BGA) csoportosította át, amelynek működését elsősorban a külföldön „magyar intézetként” működő Balassi Intézet (BI), a Nemzeti Együttműködés Alap (NEA) valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) határon túli programtámogatásai egészítenek ki. A 2013-as költségvetésben ezen szereplők a következő forrásokkal gazdálkodhattak:
A költségvetés főbb a határon túlra irányuló tételei, 2013. A Balassi-intézet és a Nemzeti Együttműködés Alap értelemszerűen költségvetésének csak egy kisebb részét használja fel kimondottan a határon túli magyarságot érintő programokban és projektekben.
A Bethlen Gábor Alap
A támogatórendszer magját jelentő Bethlen Gábor Alap egy elkülönített állami pénzalap, amelynek kezelését egy e célra létrehozott Zrt. látja el. A szervezet élén egy vezérigazgató áll, a stratégiai tervezést azonban nem ő, hanem egy felügyelőbizottság látja el, melynek tagjai a nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter (Semjén Zsolt), a KIM közigazgatási államtitkára, a KIM nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, valamint (2013. júliusától) a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkára. Ez a bizottság ülteti át az alapítvány működésére a MÁÉRT szakmai albizottságai által hozott ajánlásokat, a magyar állam költségvetése alapján meghatározza az egyes támogatási programok kereteit, valamint dönt a pályázatok után fennmaradt összeg elosztásáról is. A gyakorlatban a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Répás Zsuzsa ráhatása a leginkább jelentős a szervezet működésére. A bizottság működése jelentős részben rosszul definiált, kifelé procedurális inkonzisztenciát mutató módon valósul meg.
A BGA legfontosabb területe az oktatási részben már tárgyalt oktatatási-nevelési támogatás („Szülőföldön magyarul”), amely keretének mintegy 40%-át emészti fel. A második nagy tétel a „Nemzeti jelentőségű intézmények támogatása”, amely a teljes keret 30%-át teszi ki. Ez a summa meghívásos alapú pályázatokon kerül elosztásra, amelyre a nemzeti jelentőségű intézmények 2012-ben meghatározott csoportja kap meghívást. (A lista itt érthető el) 2013-ban két intézmény kapott ezen felül is kiemelt támogatást, az erdélyi Sapientia Egyetem és a kárpátaljai II. Rákóczi Ferenc Főiskola. A BGA egyéb programjai (A magyar kultúráért és oktatásért; Határtalanul; Magyarság Háza; kisiskolások éve) együttesen keretének mintegy 10%-át teszik ki. Az alap működteti a 2011. novembere óta létező Nemzetpolitikai Kutatóintézetet is.
A Bethlen Gábor Alap főbb programjainak relatív súlya, 2013.
Az alapot 2013 júniusában negatívan érintette az EU túlzott deficit eljárása, amely miatt a kormány 500 millió forint egyenlegjavítást kért tőle. Ezt elsősorban az oktatási-nevelési támogatás összegének mintegy negyedével, 22.400-ról 17.200 forintra történő átmeneti(?) csökkentésével sikerült elérni.
További intézményrendszer
A Balassi Intézet, amelynek agendájában egyaránt szerepel a magyar kultúra külhoni – így a határon túli kisebbségek körében – való terjesztése, valamint a határon túli magyar kultúra belföldi bemutatása, programok sorát futtatja a határon túl élők számára. A belföldi rendezvények, valamint a pozsonyi és sepsiszentgyörgyi intézetek helyi jelentőségű aktivitásai mellett elsősorban a nyugati diaszpóra számára működtetett magyarságismereti és nyelvi képzések, illetve a szaktáborok és csereprogramok érdemelnek említést.
A Nemzeti Együttműködés Alap (NEA) alszervezetei közül a Nemzeti Összetartozás Kollégiuma azon magyarországi civil szervezetek működését hívatott támogatni, amelyek a határon túli magyarság (illetve a magyarországi kisebbségek) körében végzik tevékenységüket. A NEA a 2012 és 2013 tavasza között eltelt egy évben öt pályázati kiírásban mintegy 1.18 milliárd forintot tett elérhetővé az ilyen témában pályázók számára. A szervezet preferálja a határon túli szervezetekkel konzorciumban történő pályázást, ilyen esetekben a maximálisan lemeríthető összeg magasabb.
A KIM által a BGA és a BI bevonása nélkül működtetett programok közül elsősorban a 2012-ben a Diaszpóra Tanács ajánlásával indított Julianus-program érdemel említést, amely a magyar kulturális örökség és emlékhelyek dokumentálását tűzte ki célul. Emellett 2013-ban megindult a Kőrösi Csoma Sándor Program is, amelynek keretén belül 47 fő utazhatott ki a diaszpórába „a nyugati magyarság magyar identitásának érdekében végzett ismeretátadási, oktatási, szervezési” tevékenységet céljából.
Szót érdemel még az ún. Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI), amelynek megalapításáról az Orbán-kormány 2012-ben döntött, elsősorban Szász Jenő MPP-elnök pacifikálásának érdekében. Az intézet működési kerete 1.3 milliárd forint, és tervezett létszáma 100 fő. Az intézet 2013 közepéig nem mutatott fel valós működést, jövője és az intézményrendszer egyéb elemeihez – elsősorban a Nemzetpolitikai Kutatóintézethez – fűződő viszonya pedig kérdéses
.
Szakpolitikai javaslatok
A: A 2011-ben kialakított egyszerűsített szervezeti struktúra jó irány, amennyiben csökkentette az intézményrendszer redundanciáját, egyértelműsítette a kompetenciákat. Éppen ezért fenntartása összességében jó lépés. Mindamellett a rendszeren azóta keletkezett „kinövések”, mint a KIM önálló tevékenysége (Kőrösi Csoma, Julianus), illetve a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, ismét a komplexitás növelésének irányába mutatnak. A cél ezért egy egyszerű és centralizált intézményrendszer fenntartása lehet, a Bethlen/Balassi/NEA felosztásból kilógó kezdeményezések abba való betagolásával.
B: A Bethlen-alap irányításának jelenlegi formája, azaz a felügyelő bizottság működése elfogadhatatlan. A szervezet legitimitásának növelése a határon túli szervezeteket tömörítő, újragondolt MÁÉRT a BGA működésével kapcsolatos döntésekbe való közvetlen bevonásával lehetne elérhető, amely a reaktív politika elvével összeegyeztethető eljárás.
C: Szükségesnek tűnik a BGA meghívásos pályázatainak újraértékelése, illetve az ún. „nemzeti jelentőségű intézmények” listájának időszakos felülvizsgálata, a politikai kurzustól való függetlenítés. Ennek is jó eszköze lehet egy kiegyensúlyozottabb MÁÉRT. Ésszerű elvárás a meghívásos pályázatokkal kapcsolatban a támogatási kritériumok (mire, miért, mennyit) objektív rendszerének lefektetése és nyilvánossá tétele, amely a klientelizmus látszatát és lehetőségét egyaránt csökkentené.
D: A BGA „A magyar kultúráért és oktatásért” nevű kiírása a kisebb intézmények támogatásának legfontosabb csatornája a határon túli közösségek szempontjából. Amennyiben a 2. (oktatáspolitikai) rész A vagy B pontjaiban megfogalmazott, az oktatási-nevelési támogatással kapcsolatos jövőképek valamelyike megvalósul, úgy megfontolandó oktatási komponensének részleges áttervezése: a fejpénz intézményi támogatássá való konvertálása esetén a részleges összeolvasztás, a fejpénz kimeneti finanszírozássá alakítása esetén egy jelentős forrásemelés lehet az adaptálódás formája.
E: Szükségesnek látszik a társadalmi konzultáció a kiemelt fontosságú intézmények és az egyéb intézmények közötti forráselosztás arányáról. Erre azonban a MÁÉRT alkalmatlan, amennyiben az establishment a nagy intézmények erősítésében érdekelt. Éppen ezért a járható út a civil szférával való konzultálás, majd pedig egy ez alapján előkészített javaslat a MÁÉRT-en való áttárgyalás lehet a megfelelő eljárás.
F: Az anyaországi és külhoni diákok közötti érintkezést, valamint utaztatást megcélozó Határtalanul program hasznos nemzetpolitikai funkcióval bír, amennyiben a nemzeti összetartozás érzéset növeli. Éppen ezért megtartása – bár nem esszenciális fontosságú programról van szó – lehetőség esetén javasolt.
G: A BGA éves tematikus programjai (2012: óvodások, 2013: kisiskolások) hasznos keretet teremtenek célzott, koncentrált beavatkozásokra a határon túli intézmény- és támogatási rendszerbe, ezért folytatásuk, jól átgondolt középtávú koncepció alapján, ajánlott.
H: A Magyarság Háza-program, amely egy központi információs és PR-intézményt hoz létre a budai várnegyedben, 2014-re fejeződik be, ezért a következő kormány feladata lesz a kiépült intézmény pontos tartalmának meghatározása. Amennyiben ez a kormány egy bal/közép formáció lesz, úgy a Magyarság Háza hasznos infrastrukturális terep lehet a kormányzat nemzetpolitikai intézkedésének megjelenítésére, nemzetstratégiai gondolkodásának bemutatására és imázskampányokra is.
I: Szükséges lépés a nemzetpolitikai kutatóintézetek, szakmai csoportok és tanácsadói szervek egyesítése, különös tekintettel a Nemzetpolitikai- és Nemzetstratégiai Kutatóintézetekre. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet, melynek létrejötte politikai alku eredménye, leállítandó. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet, amely a BGA szervezete, hasznos alap lehet a szakpolitikai háttérkompetencia kiépítéséhez.
J: A BGA által üzemeltetett „Dr. Szász Pál tanulmány ösztöndíj”, amely otthon tanuló határon túli magyar jogász magyarországi tapasztalatszerzését célozza meg, hasznos best practice és a határon túli elitképzés legitim eszköze. Éppen ezért nem csak folytatása, de esetlegesen más szakmákra történő kiterjesztésének mérlegelése is ajánlott.
K: A Balassi Intézetek működése egységesítésük óta hatékonyabbnak tűnik. Egy ilyen intézményrendszer fenntartása hasznos kulturpolitikai lépés és a nyugati, a kultúrnemzet fogalmát használó országoknak is bevett szokása. Megfontolandó a vajdasági és kárpátaljai magyar közösségeket, valamint a helyi szerb és ukrán közéletet ellátó intézetek kialakítása Belgrádban (vagy Újvidéken) és Ungváron.
L: Megfontolandó a nyugati magyar diaszpóra támogatásának teljes átcsoportosítása vagy a Balassi Intézetek kompetenciájába, vagy pedig a balassis és rajtuk kívül eső kompetenciák közös átcsoportosítása egy új intézménybe. Ezáltal a diaszpóra esetében is megszűnne a diffúz állapot, a jelenleg a KIM által önállóan működtetett programok pedig integrálhatóak lennének egy közös stratégiai cselekvésbe.
M: A Julianus-program – a nemzeti örökség helyszíneinek összeírása – hasznos és támogatandó. Javasolható egy imázskampány ráépítése a Julianus-adatbázisra: azokon a helyeken, ahol a nemzeti örökségbe tartozó emlék található, a magyar állam finanszírozhatná formalizált, logóval-branddel ellátott háromnyelvű (magyar, államnyelv, angol) ellátott információs táblák elhelyezését. Ez a kampány egyaránt szolgálná a magyarság imázsának megerősítését és a szórványban élő magyarság önbecsülésének támogatását. A program vagy a BGA, vagy a Balassi portfóliójába áthelyezendő.
N: A Kőrösi Csoma Program (hazai értelmiség kiutaztatása a diaszpórába) jelenleg rosszul kommunikált, kis társadalmi ismertségű, és a kormányzati aktivistahálózat építésének vádjával terhelt program. Éppen ezért ebben a formában folytatása nem ajánlott.
O: Az elmúlt évek egyik fő fejleménye a határon túli közéletben a kétnyelvűségi kampányok (elsősorban Románia, Szlovákia) elterjedése, és a politizáló civil szféra ebbe való bevonódása. Bár a jelenlegi BGA-programokba ilyen kezdeményezések is bekapcsolódhatnak, megfontolandó egy külön pályázati kiírás, de minimum egy tematikus év létrehozása a kétnyelvű aktivizmus fontosságának fel- és elismerésére, támogatására. Ezzel egy bal-közép politikai erő legitimitást is nyerhetne a sokszor inkább a jobboldal (vagy jobb-közép) felé orientálódó aktivistahálózatok körében.
P: A támogatáspolitika jelen formájában kis mértékben veszi igénybe a bekapcsolható EU-s források körét, annak ellenére is, hogy a regionális együttműködés az EU prioritásai között van. A határmenti együttműködések, illetve határokon átnyúló mikrorégiók támogatása mellett a mindenkori kormányzat felmérhetné azt is, miképpen tudja EU-s forrásokat csoportosítani regionális jellegű, a határon túli közösségeket is érintő projektek mögé. Ezen megfontolásnak a Wekerle-tervben is hangsúlyosabban meg kellene jelennie.
(Sorozatunk következő, utolsó részében a kettős állampolgárság kérdésével foglalkozunk.)
