Felvételi 2013 – egy bukott felsőoktatás-politika bizonyítéka

2013.07.29. | Polónyi István | 12 komment

 

A hazai felsőoktatás elmúl három éve a felsőoktatás-rombolás időszaka. A Fidesz-KDNP kormány, miközben propagandájában minőségi felsőoktatásról és a világrangsorokban való előrelépésről beszél, a felsőoktatás állami támogatásának szűkítésével valamint a torz, a felsőoktatás iránti egyéni keresletet figyelmen kívül hagyó felvételi keretszám-politikájával éppen az ellenkező irányba taszítja a felsőoktatási rendszert. Polónyi István elemzése az idei felvételi adatokról.

 

1. ) Az idei felsőoktatási felvételi eredmények egyértelműen a kormány felsőoktatást szűkítő politikájának az érvényesülését mutatják. A Fidesz-KDNP kormány regnálása alatt a felsőoktatásba évente felvett hallgatók száma kevesebb, mint háromnegyedére esett vissza. Ezen belül a nappali tagozatos hallgatók esetében a csökkenés ötödnyi.

 

Legradikálisabban a felsőfokú szakképzésre, újabb nevén felsőoktatási szakképzésre felvett létszám csökkent, a 2011-es 40%-ára. Jól láthatóan halálra ítélte ezt a képzést az új felsőoktatás-politika, amin nem lehet csodálkozni, hiszen az nem fér össze az elitszemlélettel. Fontos hozzátenni, hogy ez a képzési forma a világ fejlett felsőoktatással rendelkező felén alapvetően a hátrányosabb helyzetű rétegek felsőoktatásba kerülését szolgálja, - lehet, hogy ezért sem tart rá igényt a jelenlegi kormány.

  

pol1_1.jpg

Forrás:  www.felvi.hu (gyorsjelentések)

 

2.) A kormány nagyon szereti a szűkítést a demográfiai folyamatoknak tulajdonítani. A csökkenésnek azonban semmi köze sincs a demográfiai folyamatokhoz, már csak azért sem, mert a felsőoktatás merítési bázisa nem a releváns korosztályi létszámtól függ, hanem az érettségizettek számától. Az érettségizettek száma pedig jelentéktelen mértékben csökkent az elmúlt években.

 

2010-ben 46,8, 2011-ben 46,6 ezer fő érettségizett gimnáziumban, szakközépiskolában pedig 40,5 illetve 39,4 – nappali tagozaton gimnáziumban 39,8 ill. 39,1, szakközépiskolában pedig 38,1 ill. 37,2 ezer. Azaz 2010 és 2011 között az érettségizettek számának csökkenése mintegy másfélezer fő volt. Az egyes évfolyamra járók létszámait vizsgálva a következő években nagyjából évi hasonló létszámcsökkenés várható – persze az érettségi konstrukciójának változatlansága mellett – (ami persze nem triviális, mert az oktatáspolitika többször ígérte az érettségi szigorítását) – azaz 2011 és 2013 között az érettségizettek száma, azaz a felsőoktatás merítési bázisa mindössze kb. 5 ezer fővel csökkent.

 

A releváns korosztályi létszám, és az érettségizők számának alakulása

 

pol2_1.jpg

Forrás: saját számítás a KSH és az OKM adatai alapján

 

A jelentkezők számának csökkenésében az igazi ok nyilvánvalóan a kormányzati kapkodás miatti elbizonytalanodás. A félönköltséges képzés (tehát a tandíj) bevezetésének ígérete, majd visszavonása, de 16, a politika által nem kedvelt szakon, teljes önköltség bevezetése. Tegyük hozzá, hogy mindez közvetlenül a jelentkezések megkezdése előtt történt. A korábbi kormányok húsz éven át, sőt már régebbi időszak óta – lényegében a rendszerváltást megelőző évtizedekben is – kínosan ügyeltek arra, hogy a felvételi feltételeinek változását legalább két évvel korábban jelezzék, - miközben a 2010-ben hatalomra került kormány gyakorlatilag minden évben radikálisan megváltoztatta, néha többször is az az évi felvételit, anélkül, hogy a jelentkezők arra időben felkészülhettek volna. Mindezek s - a jelentősen enyhített, de továbbra is létező és riasztó – röghöz kötés is mind abba az irányba hatottak, hogy sok fiatalt eltántorítottak a felsőoktatásba történő jelentkezéstől. Az is nyilvánvaló, hogy ez alapvetően az alsó középosztályba tartozó rétegeket érintette.

 

3.) A felvételi eredményeken egyértelműen látszik a kormány beiskolázási stratégiájának bukása. Ugyanis a kormány minden erőlködése – a termelési rendeltetésű szakok erőltetése - ellenére a felvettek struktúrája alig változott, ami azt mutatja, hogy a felsőoktatásba törekvők preferenciái rendkívül szilárdak. A tandíjassá tétel ellenére a gazdálkodás, menedzsment és a turizmus-vendéglátás szakok továbbá a jogász szak is az élmezőny élén maradtak, sőt a gazdálkodás menedzsment szakra felvettek száma a legmagasabb lett 2013-ban.

 

A kormányzati diszpreferencia nyomán két jelentősebb változás figyelhető meg az első 10 legnépszerűbb szak esetében: a kommunikáció és médiatudomány valamint a nemzetközi gazdálkodás szakok kiszorulása, és a műszaki menedzser szak bekerülése. Ez utóbbi elég kézenfekvő, mivel lényegében egy műszaki álruhába bújtatott, tehát preferált gazdaságtudományi szakról van szó.

 

pol3_1.jpg 

Alap- és egységes, osztatlan szakok, nappali munkarendű felvett hallgatók szakonként, (az első nyolc) 2011-2013

pol4_2.jpg

A preferencia mellett - vagy annak ellenére - olyan műszaki szakok, mint a gépészmérnök és a villamosmérnök lényegében változatlan helyen szerepelnek.

 

Ha összehasonlítjuk a felvettek megoszlását 2012-ben és 2013-ban - az általános eljárásban összesen felvettek megoszlását képzési területek szerint -, akkor azt látjuk, hogy a két legnagyobb szakterület részvételi aránya úgy alakult, hogy a gazdaságtudományi területre felvettek aránya növekedett (17%-ről 20%-ra), a műszaki területre felvetteké pedig csökkent (17,5%-ról 16%-ra). Szintén csökkent a természettudományos területre felvettek aránya is (6,5%-ról 5%-ra). Ugyancsak kevesebb a felvett bölcsész is (11,4% helyett 9%), valamint a társadalomtudományi területre felvettek száma is (7,3% helyett 6%), viszont növekedett a pedagógusképzés (8,7%-ról 11%-ra), és az agrár (4,6%-ról 6%-ra) területre felvettek aránya. Úgy tűnik tehát, hogy ha a hallgatók választására van bízva – most a kormány decemberi koncepciójának bukása után arra lett bízva -, akkor az ingyenes termelési rendeltetésű (a kormány szóhasználatában „értékteremtő”) szakok prioritása még akkor is alacsonyabb, ha a – Klinghammer államtitkár megállapítása szerint – csupán „gyönyörködtetést szolgáló” szolgáltatási szakok jelentős része tandíjas.

 

4.) Érdemes egy gondolat erejéig a felvételi és a költségvetés kapcsolatára is kitérni. A felvett hallgatólétszám éves alakulása 2011 óta radikális csökkenést mutat. Ezen belül az államilag finanszírozott helyre felvett hallgatók száma is 20%-ot esett 2011 és 2012 kötött.

 

A felvett létszám 2008-2013

 

pol5_1.jpg 

Forrás: www.felvi.hu

 

A felvett hallgatólétszám csökkenése nyomán természetesen csökken az összes hallgatólétszám is. A 2013-as összes hallgatólétszám a 2008-asnak 89%-a, az államilag finanszírozott hallgatólétszám pedig kb. 93%-a.

 

Az összes hallgatólétszám 2008-2013

 

pol6.jpg 

Forrás: oktatási évkönyvek, illetve 2012/13 és 2013/14 saját becslés

 

Ugyanakkor – miközben a hallgatólétszám mintegy 10%-kal lett kevesebb – a felsőoktatás állami támogatása a 2008-as 214 milliárd forintról 155 milliárdra csökkent (itt a teljes felsőoktatási szféra támogatásról van szó). Ehhez ugyan 2013-ban mintegy 10 milliárd forint többlettámogatás hozzácsöpögtetett a kormány, azonban mindent összevetve nominálisan 80%-a a felsőoktatás támogatása a 2008-asnak, ami az inflációt is figyelembe véve, reálértéken számítva alig 60%-át teszi ki az öt évvel korábbinak.

 

Tehát a 2008-as létszám 90%-át az akkori állami támogatás 60%-ával kellene képezni, mégpedig - mint azt hallhattuk a kormány képviselőitől – világszínvonalra emelve.

 

5.) Rendkívül fontos kérdés, hogy mindez hogyan hat a felsőoktatási intézményhálózatra. A Fidesz-KDNP kormány eddigi tevékenysége alatt az évente felvett hallgatólétszám évről évre csökkent, 2013-ban a 2011. évinek kevesebb, mint 75%-a volt. Az államilag támogatott helyre felvett hallgatók száma 2011 és 2012 között mintegy 20%-kal csökken, ami 2013-ra valamicskét ismét nőtt, így 2013-ban a 2011-esnek 81%-a volt.

 

Ezek a csökkenések azonban eltérően hatottak az intézményrendszer különböző intézménytípusaira és a különböző régiókban elhelyezkedő intézményekre is.

 

A legkisebb létszámcsökkenés a budapesti egyetemek esetében tapasztalható. A budapesti állami egyetemek esetében a 2013-ban felvett összes hallgatólétszám 7%-kal – az összes budapesti egyetem (tehát az egyházi és magán egyetemekkel együtt) esetében 8%-kal - volt kevesebb, mint 2011-ben, ugyanakkor az államilag finanszírozott helyre felvett hallgatók száma nem változott.

 

pol7.jpg 

 

A vidéki állami egyetemek helyzete ugyanakkor lényegesen kedvezőtlenebb. A 2013-ban felvett összes hallgatólétszám 30%-kal volt kevesebb, mint 2011-ben, az államilag finanszírozott helyre felvett hallgatók száma pedig 20%-kal.

 

pol8.jpg 

 

A vidéki állami főiskolák esetében is nagyjából hasonló a helyzet: a 2013-ban felvett összes hallgató 28%-kal volt kevesebb, mint a 2011-ben felvett, - az államilag finanszírozott helyekre felvett hallgatók száma pedig 20%-kal csökkent 2013-ban 2011-hez viszonyítva.

 

 pol9.jpg

 

A legnagyobb vesztesek a budapesti állami főiskolák, ahol a 2013-ban felvett összes hallgató lényegében fele a 2011-esnek, az államilag finanszírozott helyre felvett hallgatók száma pedig negyede. Ebben nyilvánvalóan az játszik szerepet, hogy a fővárosi állami főiskolák között meghatározó (a hallgatólétszám több mint 95%-át kitevő) BGF, amely intézményt az önköltségessé tett 16 szak szinte ellehetetlenített.

 

 pol10.jpg

 

A magán főiskolák jelentős részét hasonlóan előnytelenül érintette a 16 szak önköltségessé tétele, viszont az egyházi főiskolákat kevésbé érintette.

 

Összességében egyértelmű, hogy a kormány felsőoktatás-politikája, ezen belül a felvételi keretszám-szabályozás, radikálisan sújtotta mind a vidéki egyetemeket, mind régiótól függetlenül a főiskolákat. Ez a felsőoktatás-politika kapkodását, következetlenségét mutatja, hiszen az még elképzelhető, hogy a keretszámoknak a főiskolákra gyakorolt hatása kívül esett az elitszemléletű kormányzati politika látókörén, az viszont egyértelműen az oktatásirányítási lépések hatáselemzésének hiányát, végiggondolatlanságát mutatja, hogy - az egyébként kiemelt, ill. kutatóegyetemként kezelt – szegedi vagy debreceni egyetemek 10-15%-os államilag támogatott keretszám-csökkenést szenvedtek.

 

Tulajdonképpen arról van szó, hogy az önfenntartó felsőoktatás miniszterelnöki fantazmagóriájának bukása óta nincs a kormánynak felsőoktatás-politikája. Helyette egy pillanatról-pillanatra működő, kapkodó – a forráskivonás miatt elkerülhetetlen - zavarelhárítás folyik, önkényes és öntörvényű beavatkozásokkal.

 

6.) Az MTI (2013. július 26.) híradásából tudni, hogy „a miniszterelnök egyetért abban a szocialista Hiller István volt oktatási miniszterrel, hogy fel kell emelni a bekerüléshez szükséges, jelenleg 240-es minimumponthatárt.” Ez a kijelentés azért is érdekes, mivel a 423/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet (a felsőoktatási felvételi eljárásról) már jó fél évvel ezelőtt úgy rendelkezett, hogy felsőoktatási szakképzésre 200, alapképzésre és osztatlan képzésre 240 ponttal vehető fel csak jelentkező – amely ponthatárok helyébe 2014-ben 220 illetve 260, 2015-ben 240 illetve 280, 2016-ban pedig 260 illetve 300 pont lép.

 

Úgy tűnik a felvételi ponthatár – hasonlóan a tandíjhoz – a politikai propaganda, a nagypolitikai küzdelem, a választási harc részévé vált. Pedig sokkal inkább egy jól strukturált oktatáspolitika része kellene legyen, amely például az élethosszig tartó tanulás kapcsán a felnőttképzésben nem zár ki hallgatókat az alapképzésbő, ha fizetnek is azért. De általában is megkérdőjelezhető a képzési költségüket maguk fizető hallgatók generális kizárása a felsőoktatásból. Aligha fogadható el erre a miniszterelnök kinyilatkozása, miszerint „nincs ellene, hogy a közepes képességűek is tanuljanak, de nem egyetemen, hanem egy másfajta képzésben, szakképzésben” (MTI lásd fentebb) Ez egy olyan diktátor kijelentése, aki nem tiszteli az emberek szabad választáshoz való jogát. Egy ilyen megközelítés következményei egyértelműek, a felsőoktatásba törekvők keresletétől eltérő kínálat növeli a kényszerhelyettesítési hajlandóságot, s a végzettségükkel, majdani munkájukkal elégedetlen emberek számát. És ez a felsőoktatási törekvéseiktől elzártakra is igaz, akik belekényszerülnek egy nagyobbrészt fejletlen gazdaságot kiszolgáló, alacsony színvonalú szakbarbár szakképzésbe.

 

Egy demokratikus, az emberi szellem fejlődésében és fejlesztő hatásában gondolkodó felsőoktatás-politikának ezzel kapcsolatban mindenképpen végig kell gondolni a felsőoktatási felvételi rendszer központi szabályozásának fenntarthatóságát, hiszen a felsőoktatás egy nem jelentéktelen része regionális igényeket lát el, nem világos, hogy miért is kell központilag vezérelt, és allokált felvételi rendszert működtetni.



Címkék: felsőoktatás felvételi

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr455431599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A hallgatói szerződéseket ellenzem, de egyébként az a véleményem, hogy a felsőoktatásban rengeteg olyan ember van jelen, akiknek nem ott lenne a helyük. Én három éve végeztem, és nem kevés olyan hallgatótársam volt, akik az öt éves képzést nemhogy hat-hét, hanem még kilenc-tíz év alatt sem tudták megcsinálni. Nem beszélve arról a temérdek kreténről, akik miatt lehetetlen volt a tanulás a kollégiumban vizsgaidőszakban, mert egész éjjel buliztak. Az ilyeneket, akik parkolópályának tekintik az egyetemet, ki kell valahogy szűrni. Más kérdés, hogy erre a kormány megoldása nem jó.
Polónyi István egyenes és bátor ember, hogy névvel vállalja véleményét, elemzését - különös tekintettel az utolsó két bekezdésére. A bemutatott számokat lehetne finomítani (néhol kissé homályos a mondanivalóhoz képest), pontosítani. Sajnos, MO-RA NEM SZABAD GYEREKET SZÜLNI, mert gyenge minőségű, sehova sem kellő, szak-közmunkás élet vár rá. Tele vagyunk kedvetlen, teljesítmény-visszatartó, feketegazdaság-gyarapító, tanulni nem akaró/tudó szakmunkással. A felsőoktatás értelmetlen szétverése növeli a munkanélküli, céltalan, lebzselő, drogos, törő-zúzó, számítógépes játékok világában élő fiatalok számát. A java pedig örökre lelép innen. A maradók a selejtek.
Érdekes kettőség figyelhető meg, amikor szavakban a felsőfokú szakképzés lenne az út a főiskolák oktatási kínálatnak szélesítésére, de a tények alapján pont az esik vissza legjobban.

Ha jól látom, esik az önköltséges hallgatók aránya, ez azt mutatja, hogy nemzetközi szinten nem versenyképes a hazai felsőoktatás.

A műszaki menedzser, valamint gazdálkodási és menedzsment szakok népszerűségének egyik oka valószínűleg az elnevezésben szereplő "menedszer/menedzsment" szó. Egyébként a grafikont nagyon eltorzítja, hogy 2011-ben tévesen 0 felvett műszaki menedzser szerepel.
Magyar Bálint és Hiller rombolásának a nyomába sem lépnek!
@Kooppaany: pont ezt akartam mondani! Csak a szex meg a szipó! Meg a brog!
Igen elgondolkodtatóak ezek az adatok!
Milyen fejlődés várható egy olyan országban, ahol a tudás megszerzésében, a tanulásban nem hogy segítenék az embereket, a fiatalokat, hanem egyre nehezebbé teszik azt számukra? Az oktatás mindennek az alapja, és lehet azt kritizálni, de egy gyenge oktatási rendszer is jobb, mint a semmilyen. Egy "lusta" diákot lehet motiválni, egy hibás oktatási módszert meg lehet változtatni, de ha nincs diák, ha nincs képzés azt nem lehet fejleszteni!
Az ismeretek fejlesztésének hiányában pedig menthetetlenül lemaradunk azoktól, akik nem sajnálják a pénzt az oktatástól!!
Az nem szabad választás, hanem szellemi teljesítőképesség kérdése, hogy valaki felsőoktatásban tanul-e tovább.
Aki nem képes a középiskolai tananyagot jó átlagos szinten elsajátítani és még csak különös affinitása sincs valamely tudományág, vagy művészet iránt, hanem csak egyszerűen "szarokrája" életfilozófiával próbál a lehető legtávolabb kerülni a munka világától, az miért járjon egyetemre?
A diplomának feltétele a két nyelvvizsga, de még arra sem képesek hogy azt az érettségivel együtt prezentálják, pedig plusz pont is járna érte. Sok kis pöcs nem tudja átvenni a diplomáját, mert később sem tudja megszerezni a nyelvvizsgát még lováriból, meg eszperantóból sem.
De egyetemre járni közpénzen, az nagyon megy, nehogymá' a diktátor mondja meg, hogy segghülye vagyok-e.....
Tanulni nem akarnak, nem is tudnak, de nincs is rá szükség, hiszen gyenge teljesítménnyel is bejutnak valahova, oszt jól elvannak, mint a befőtt.
Azért ez ellen csak tenni kéne valamit....
@afazekas: Igen, és tegyük hozzá az összes többit.
"Legradikálisabban a felsőfokú szakképzésre, újabb nevén felsőoktatási szakképzésre felvett létszám csökkent, a 2011-es 40%-ára. Jól láthatóan halálra ítélte ezt a képzést az új felsőoktatás-politika, amin nem lehet csodálkozni, hiszen az nem fér össze az elitszemlélettel. Fontos hozzátenni, hogy ez a képzési forma a világ fejlett felsőoktatással rendelkező felén alapvetően a hátrányosabb helyzetű rétegek felsőoktatásba kerülését szolgálja, - lehet, hogy ezért sem tart rá igényt a jelenlegi kormány."

A tisztelt írónak sajnos nincs rálátása hogy mi folyt itt eddig FSZ képzés címszó alatt.
A felsőoktatási szakképzés évtizedes próbálkozás ellenére sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sem a köz- sem a magánszféra nem ismeri el az ott megszerzett papírokat, a munkáltatók és a hivatalok sokszor nem is tudják hogy létezik (létezett) ilyen.
Egy tollvonással kéne eltüntetni.

A cikk többi része egy nagy csúsztatás, ellenőrizetlen HAHA-s véleményeket tényként közöl, minden sorát cáfolhatnám, de nem érdemes. Index címlapról eltávolították, a kutya sem olvassa.
@Burgenlandi opelos: az tény, hogy miközben minimálisan csökkent az érettségizők száma, sokkal erősebben esett vissza nemcsak a felvettek, de a jelentkezők száma is. A "hiányzó" fiatalok vagy munkanélküliek, vagy külföldre mentek tanulni...
@Online Távmunkás: Az önköltséges hallgatók aránya nemcsak azért esik, mert a képzések gyenge színvonalúak lennének (vannak ilyenek, és vannak olyanok, természetesen), hanem azért is, mert van egy elég széles és egyre szélesedő réteg, amelynek a fiataljai egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy önköltségen tanuljanak tovább. Ezek jellemzően falusi vagy kisvárosi gyerekek, és ha nem tudják megfizetni a dolgot, akkor egyszerűen nem tanulnak tovább, hanem próbálnak megélhetést szerezni. Ez itt csak keveseknek sikerül, elmennek külföldre, igen, mosogatni vagy rakodni, és a tudatosabbja, miután egy kicsit összeszedte magát, ott fog továbbtanulni. Akár önköltségen is, egy rugalmasabb rendszerben, ami talán jobb színvonalú, mint a hazai, talán nem. De mindenesetre hazajönni már nemigen fog emiatt.
Többeknek szánt válasz: ismert a pszichológiában a Pán Péter szindróma (hivatalosan posztadoleszcencia), illetve a kapunyitási pánik (quarterlife crisis) jelensége. Nem új dolgok ezek, de a világgazdasági válság éveiben nőtt a jelentőségük és az előfordulási arányuk, rásegítve a már meglévő tendenciára (ami viszont a fogyasztói magatartás és a mindennapi élet veszélyeinek tudatában fokozottan korlátozó nevelés hatásait mutatja). Ezzel a hozott anyaggal dolgozik a felsőoktatás. A felsőfokú szakképzés (aminek az új neve felsőoktatási szakképzés) ebben a közegben egyfajta áthidaló megoldás, egyetemre tanítás, korrekció szerepét tölti be, amellett, hogy optimális esetben önálló szakképesítésként is megállja a helyét.
Ugyanis lemondani a posztadoleszcens fiatalokról azzal a címszóval, hogy ha nem elég tudatos, szorgalmas, rendes, okos (amit sokszor nem is lehet tudni, ha nem tudatos, akkor ugyan lehet okos, bukdácsolni fog), akkor ne menjen felsőoktatásba, meglehetősen rövidlátó hozzáállás. Ha esetleg pár évvel később megjön az eszük, akkor már sokkal nehezebb bármit tenni, kiestek a rendszerből, a gyakorlatból, esetleg nincs munkájuk, nincs pénzük. Egyébként is a felnőttképzés marad nekik, amire szintén ráférne a megújhodás (ahogyan az egyetemi képzésre is), és ami szintén borzasztóan nehéz helyzetben van.
A többségnek pedig általában megjön az esze. Csak nem feltétlenül rögtön érettségi után. Akkor velük mi legyen?
Szerintem egyébként azt kellene elfelejteni, hogy a felsőoktatás kizárólag az elitképzés helye lenne. A felsőoktatás az, ami: az érettségi utáni további képzés egyik (fő) helyszíne. S azon belül vannak olyan helyek, stúdiumok, szintek, amelyek már az elitképzést szolgálják. S vannak olyanok, amelyek a szakemberképzést, ami egyébként lehet megalapozója a későbbi elitképzésnek. Ezt kellene jól kialakítani, a megfelelő átjárhatóságokkal és továbblépési lehetőségekkel. Keretnek nem rossz egyébként a FOKSZ-BA-MA-PhD szintezés, kiegészítve a szakirányú továbbképzésekkel (ez utóbbiak a szakmai vertikális vagy horizontális továbbfejlődéshez, kutatási indíttatás nélkül). "Csak" jó keretszabályozásra van szükség (mind adminisztratív, mind tartalmi oldalról).

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma